Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-21 / 190. szám

6 EL LBNZÉK 10 3 5 nuquHi tun 2 1. Ujílenyoinarf-licimísRió műhely Londonban I.omlottból jelentik: Az egyik nagy an ;;ol 1;»p hosszú eikkben s/amol l>r orról I beszélgetésről, amely« ! a lap egyik muukalarsa folytatott a londoni alvilág hires „bórspcciulistá javai“. Ez a foglal­kozás az alvilágban nem régi Uelelii, vsak azóta létezik, mióla a bűnügyi rendőrségek többet használják az. ujjle­nyomat alapján való nyomozást. A rend­őrség ,,uj trükkje” természetesen ..ellen- trükkök“ feltalálásához vezeteti. így a londoni börspeeialista jó pénzért hajlan- dé> a páciens ujjlenyomatát megváltoz­tatni. Leoperálja a bőrt az ujjak végéről és helyébe más ember bőrét illeszti. Az operáció fájdalmas, de hamarosan gyó­gyul. A páciens hajlandó a néhanynapos fájdalmat elviselni, mert ezzel végleg nyugalma lesz. Nyugodtan űzheti mes­terségét. a rendőrség nem talál nyomo­kat. — Körülbelül ezeket mondotta a londoni ..bőrgyógyász’* 1, aki civilben szintén ismert alakja a londoni alvilág­nak. Megjegyezte azt is. hogy üzeme egy­általán nem eredeti, mert Franciaország­ban már régen működik ilyen ujjlenyo­matgyár. Ö maga is ott kapott uj bőrt ujjaira és azóta — nyugodtan él. Nagy tekintélye van a londoni alvilágban, mert biztosabb ujjlenyomat-gyűjteménye van, mint a rendőrségnek. MEGTALÁLTAK AZ ÖSINDIÁN ÍRÁ­SOK KULCSÁT. Baitirnoreból jelentik: William H. Gates egyetemi tanárnak sikerült telfedezjiie az ősindián írások kulcsát. A tu­dósok már régen próbálkoznak azzal, hogy egyes középimerikai kihalt indiántörzsek írását megfejtsek. Eddig az amerikai tudósok minden, kísérlete ezen a téren sikertelen volt, nem tudtak rájönni az ősindián Írások kul­csára. A baitimorei tudósnak most véletlenül egy rég», tizenhatodik századbeli könyvecske jutott a kezébe, amelyet egy spanyol utazó irt és adott ki. Ez az utazó meglátogatta az akkor még virágzó indiántörzsek egyikét s szavaikat, jeleiket leírta. Most már könnyű dolga volt W. H. Gatesnak, csak össze kellett á Ili tank az indián ábécét. Az egyetemi tanár re'jfedezése után nem lehetetlen, hogy rövide­sen érdekes ősindián irodalmi fordítások fag- nak megje enni az egyes nemzetek könyv­piacán, az azonban kétséges, hogy az eredeti indián történetek is olyan érdekesek és ked­veltek lesznek-e, mint May Károly és Cooper kevesbe eredeti, de izgalmas indiánregényei. A legérdekesebb művész-élmény: 99 Jeli kaptam az Úristentől a harangozásra!“ — mondotta Forgács Sándornak a harangozó a Rodna-i templomnál tartott szabadtéri előadáson MOLYZSÁK a ruhák legbiztosabb nyári megőrzője. Darabonként 30, 45, »5 lejért (nagyság szerint) kaphatók az ELLENZIK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa UairiL Vidékiek darabonként 5 lejt számítsanak portóköltségért. CLUJ. (Ar Ellenzék tudósítójától.) Világszerte divatosak mostanában a nyári szabadtéri előadások. Erdélyben :i/ első szabadtéri előadás \ árosunkban volt három évvel ezelőtt, a ('.ogalniceanu utcai Kel. Kollégium udvarán, amikor is Hugo fon Hol Iinaimslhul örökbecsű drá­mája az „Akárki“ (.Jedermann) került bemutatásra dr. .Janovics Jenő rendezé­sében, mig az elmúlt hónap folyamán, teljes háromévi szünet után. a Bánátban rendezett szabadtéri előadásokat For­gács Sándor, a helyi Magyar Színház hosszú idő óta kedvelt művésze ren­dezte. AIIOGV A RENDEZŐ EL­MESÉLI A bánáti előadások óriási sikerére való tekintettel, felkerestük a napokban haza­tért Forgács Sándort, aki kérdéseinkre a következőket mondotta: — Az újabban rendezett szabadtéri előadások eszméje, már a háromévi előtti Jedermann óta élt bennem, amikor alkalmain volt meglátni, azt a határta­lan művészi lehetőséget, amit a szabad­tér nyújthat a színészetnek a színpaddal szemben. — Az eszmétől a kivitelig természete­sen óriási nehézségekkel kellett megküz­deni. ami Pacha Ágoston timisoarai rom. kath. püspök és őrgróf Pallavichini Alfrédné védnökök .segítsége nélkül, ta­lán lehetetlen is lett volna. — Az első előadásokat Timisoaran az Electrica sportpályán rendeztük, julius 13—14-én és mindkét este a Jedermann került színre. Ugyanezt megismételtük egy héttel később Rodnan, a csodálatos szépségű hires, Kegytemplom előtt. Ara­don a róm. kalli. gimnázium udvarán játszottuk augusztus 5—6-án. egyik este a Jedermennt, másikon pedig a Ham­letét. — Volt már a Bánátban ezelőtt is sza­badtéri előadás? — Nem. Ez volt az első. — Na és a siker? . . . Forgács elragad­tatott mozdulatot tesz. — Legmerészebb álmaimat is meghaladta. EGY KIS TECHNIKA — Meséljen valamit az előadások technikai részéről? — A timisoarai sportpályán, a bibim­nél szemben, ‘2(1 méter hosszú. egy és h‘T emelel magas, három tugozásn színpadot épitellem szakemberek állal kidolgozott terv alapján. A .színpad mögött egyetlen díszlet állott egy középkori vái bástya stilizált szilüellje. Egyanez volt a hely­zet Aradon is. Rodnan, a Kegytemplom hármas lépcsőjén folyt le az előadás, minden díszlet nélkül, kizárólag a fény- effektusok .segítségével. Különben ennél a templomnál fenségesebb hút­trret u világ egyetlen rendezője sem tudott volna elővarázsolni. — Es csodálatos hűséggel festi le, azt az őszinte megdöbbenést, amit a/, első- sorokban ülő nézők arca tükrözött, az ..Akárki“ utolsó felvonásában, mikor a halál valódi templomból lépett elő.- A közönség ilyen arányú meglepeté­sét tapasztaltam még a timisoarai elő­állásunk alkalmával is, az ..Akárki“ mulató jelenetében, mikor a hatalmas Ielvirágozott halár (gróf Karácsonyi tu­lajdona) végigrobogott a színen, fáklyás és lantos alakok tömegétől kisérve. — Csodálatosan sikerült. Igaz ugyan — teszi hozzá mosolyogva —, hogy egyedül a timisoarai előadás 82.000 l«‘jl emésztett fel. — Szép összeg — mondom elismerő­leg. Ilyenformán Önöknek édes-kevés maradhatott? —Hát bizony — bólogat nevetve. — Több üzleti érzékkel és kevesebb mű­vészi ambícióval, sokkal többet kereshet­tünk volna. MESE A FÉLREVERT HARANGRÓL — Mi a legkedvesebb emléke a turné­ról? — A legkedvesebb emlékem — vála­szolja — egy aránylag jelentéktelen epi­zód, mely számomra úgyis mint emberi, s ugvis mint színészi élmény felejthetet­len marad. Rodnán történt a második es tén. Az. előadás vége felé rettenetes vihar tört ki. Dörgött. villánilott, s a felhősza­kadástól. a templomot környező fák ko­ronái kísértetiesen suhogtak. Kétségbe­esve álltam a színpadon, mint elszánt katona az őrhelyén, hangosan recitálva szerepeméi és v;í Iliim :i közönség páni meneküléséi. A közönség o'onbon < odó latosképpen mozdulni Imiid helyén nm null rs hnluúnyozntt lignitemmel kísérte szagaimul. A ni Imi mind jobbon, s job bon lomboll, n niz mór lemosln mnszko- nini, a közönség Inrelmétiresztoe mozgo­lódni/, . n lei/kélségbeejlóbb pillnnnlbnn mi ni eg íj mindennek bel ele je zéseképpen, n templom fornyólxin nórollnnnl meg- kondnll n nészhnrong. A jHrm l olyan hálbor/.ongülé) és egyben inagaszlos voll, amit sohasem lehel elfelejteni. Előadás illán lolrohanok a torony­ba a templom öreg harangozójálioz, aki­nek az ügyelő fényjelzésekkel kellel! Ind­iára adja időnkénl. a darabban előfor­duló ha rangozások a 1. Kapóit maga valakiből jeli leg­utóbb? Hivatok rá. — Igenis, kérenr. — Kitől? — Az l?rislr ni öl. — Késői)!» Indiain csak meg, hogv Modnán nagyvihar előli, ha villámcsapás fenyegeti a falut, félreverik a harangot. ív/ volt Forgács Sándor legérdekesebb emléke, amelyre bizonyára egész életé­ben fog emlékezni. Pólffy Lili.---------—— miTrnmnwi ------­KÉTMILLIÓ FEKETE MACSKA HARCA A KÖZLEKEDÉSI SZERENCSÉTLENSÉ­GEK ELLEN. Newyorkból jelentik: New* york város«) hatalmas propagandát indított abból a célból, hogy a akosságot figyelmez- tesso a szaporodó közlekedési szerencsétlen­ségekre. A forgalmi szabályokat is megszigo­rították s felszólították a akosságot is, hogy legyen a rendőrség segítségére a balesetek e leni küzdelemben. Ezek a rendelkezések azért váltak szükségessé, mert úgy elszapo­rodtak a forgalmi balesetek, hogy Newvor- kot a világ legnagyobb, de legbizonytalanabb forgalmú városának tartották az utóbbi idő­ben. Az 1935-ös év első öt hónapjában több mint 15.000 halálos á dozata volt a forga­lomnak s mintegy háromszázezer ember sé­rült meg az összeütközéseknél. — A balese­tek elleni küzdelem első propaganda csele­kedete egy szel emes ötlet volt. A gyuíásdo- bozok fedelére, különböző árucikkekre és kü­lön hirdetményekre kétmillió példányban fekete macskák képét nyomatták, ezzel a kis figyelmeztető verssel: „Vigyázzon az életére, mint én vigyázok az enyémre. Mert önnek csak egy élete van, nekem pedig hét!“ — A kétmi lió villogószemü fekete cica képe most uton-utfélen figyelmezteti a newyorki polgárt a múlandóságra. Kői DIVATLAPOK legnagyobb vJ. I asz téka az Ellenzék könyvosztály ábaa Cluj, Piaţa Unirii. TARZAN A RETTENETES Regény —F M— Irta : Edgar Rice Burroughs Fordi’olta: Gaál Andor 31. közlemény OH» A pyramis lépcsőin harcosok sorakoztak, fel egészen a csúcsig, ahol egy tiszteletet parancsoló kül­sejű, hatalmas termetű férfi ült valami trónszerü széken. Arany fegyverzete és mellpántja vakítóan csillogott a délutáni nap fényében, amelynek sugarai éppen ráestek a kupola középső, ablakszerű nyitásán keresztül. — Kotan! — szólította meg Daklot a pyramis csúcsán ülő férfit, — Kotan és Paklidon harcosai! íme, nézzétek Jadbenotho fiát, akit atyja küldöttként menesztett hozzánk! . . . Azzal félreállva, széles mozdulattal rámutatott Tarzanra. Kotan felemelkedett ültéből és ugyanakkor min­den harcos nyújtogatni kezdte a nyakát, hogy job­ban szemügyre vehesse az idegent. Azok, akik a py­ramis túlsó oldalán állottak, Daklot szavát meghalva, kíváncsian előre tolakodtak. A legtöbb arcon kétke­dés tükröződött, ennek a kétkedésnek azonban min­denki óvakodott kifejezést adni, mert végül is nem lehetett tudni, hogy a dolgok milyen irányban ala­kulnak. A pillantások egy percre mind Tarzan felé irá­nyultak, majd átvándoroltak Kotanhoz, tekintve, hogy mégis csak annak az elhatározásától függött, hogy ők maguk milyen magatartást fognak tanúsítani. Kotan azonban láthatólag épugy nem tudta mi­tévő legyen, mist emberei. A majomember egyenesen kihúzva magát, moz­dulatlanul állott a helyén. Karját összefonta széles mellén és csinos arca csak gőgös megvetést tükrözött. A helyzet egyre feszültebb lett. Valóságos siri csönd uralkodott a hatalmas trónteremben. Végül is Kotan megszólalt: — Ki mondja, hogy ez az ember Dorulotho? — kérdezte, félelmetes pillantást vetve Daklotra. — Ő maga! — felelte csaknem kiáltva a megré­mült nemes. — És akkor igaznak is kell lennie? — kérdezte Kotan. Lehet, hogy a főnök hangjában valami kis gúny volt? Otho mentsen! Daklot rápillantott Tarzanra és ebből a pillantásból tisztán kiviláglott a szánalmas ijedtség. — Ó, Kotan! — erősködött Daklot. — Saját sze­meiddel meggyőződhetsz róla, hogy ez csakugyan Otho fia. Nézd ezt az isteni termetet, nézd kezét és lábát, amely egész más, mint a mienk és azt is látha­tod, hogy éppen úgy nincsen farknyulványa, mint ahogy nincs hatalmas Atyjának! Kotan láthatólag most vette észre először ezeket a tényeket és kétkedése ingadozni kezdett. Ebben a percben egy fiatal harcos, aki a pyramis túlsó olda­láról tolakodott előre, hogy jobban láthassa Tarzant, felemelt hangon kiáltotta: — Kotan, úgy kell lenni a dolognak, ahogy Dak­lot mondja, mert most már biztos, hogy én is láttam a Dorulothot! Tegnap ugyanis, amikor hazatérőben voltunk a korulul-foglyokkal, láttam őt. amint egy hatalmas gryf hátán ülve lovagolt. Mielőtt még na­gyon közel jött volna, elrejtőztünk a fák között, de még igy is eleget láttam ahhoz, hogy bizonvithassam, hogy az az ember, aki a nagy szörnyeteg hátán ült, senki más nem voR, mint ez az égi küldött, aki most itt áll előttünk! Ez a bizonyiték láthatólag meggyőzte a többsé­get arról, hogy csakugyan rriaga az istenség képvise­lője áll velük szemben. Ez minden arcon tisztán lát­szott és mindenki hirtelen igyekezett a szomszédja háta mögé bújni. Miután azonban a szomszédaik is ugyanezt szerették volna tenni, az eredmény az lett, hogy egyszerre csak mindenki elpárolgott a majom­ember közeléből, úgyhogy végül is az egész pyramis kiürült közte és Kotan között. Az utóbbi —- akire láthatólag époly hatással volt alattvalói magatartása, mint maga a bizonyiték — most megváltozttta a hangját és viselkedését. — Ha valóban te vagy a Dorulotho, — mondta Tarzanhoz fordulva, — akkor nem szabad rossz né­ven venned, természetes kételkedésünket, miután Jad­benotho semmi jelét nem adta, hogy ilyen módon óhajt megtisztelni bennünket, sőt még csak azt sem tudhattuk, hogy a Nagy Isten-nek fia van?! Ha te vagy Otho fia. egész Paklidon tiszteletben fog része­síteni. ha nem te vagy. gyors és szörnyű büntetés fog járni vakmerőségedért. Én, Kotan, Paklidon királya, szólottám! — És jól szólottái. — mondta Tarzan megtörve a csöndet. — Ugv beszéltél, ahogy méltó egy király­hoz. aki tisztel iés megbecsüli népének isteneit. Na­gyon helyesen teszed, hogy előbb meg akarsz győ­ződni róla, vájjon csakugyan én vagyok-e Otho fia, mielőtt hajlandó vagy megadni a nekem kijáró tisz­teletet. Jadbenotho azzal a különleges megbízással küldött, hogy meggyőződjem róla, vájjon alkalmas vagv-e népe vezetésére. Első benyomásom tehát az, hogy Jadbenotho jól választott, amikor királyi lelket fuvalt az anyád keblén szopó csecsemő testébe. A kijelentés még jobban meglepte a megilletődött gyülekezetét. Most már legalább tudták, hogyan kelet­keznek a királyok! Ugylátszik, Jadbenotho már akkor szokott dönteni e kérdésben, amikor a jelölt még csak ölbéli csecsemő! Csodálatos! És ez az isteni lény, aki itt áll előttük, mindezt tudja! Ha volt is eddig kétel­kedő kötők, annak a hite is visszatért, mert most már nyilvánvalóvá vált. hogy csakugyan az isten fia áll előttük. (Folytatjuk,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents