Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-21 / 190. szám
ARA 3 TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141,163/1929» Szerkesztőség, kiacióhivataJ, nyomda: Cluj. Str. I. G. Duca No. 8. T 1 í Fiókkiadóhivatal ós könyvosztály Piaţa Unirii 9. rzim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. ■MB——— lilll'lll'IIWIIIIIIMIIl MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési «rak: havonta 70. negyedévre 210, félévre 423, event« 540 lej- — Magyarországra: negyedévre to, félévre zo, ív rara ţ* pengő. A többi külföldi államokba csak a porrókülönbftzestei több. LVí. ÉVFOLYAM, 19 0. SZÁM. SZERDA 1935 AUGUSZTUS 2 1. Teljes a tanácstalanság az európai külpolitikában a párisi konferencia fölrobbanása miatt Anglia a hét végén dönt további magatartásáról• — Igyekeznek Afrikára határolni a háborús összeütközést. — Olaszország elmegy a népszövetségi tanácskozásra. — Az angol kormány informálta a washingtoni kormányt a tárgyalások sikertelenségéről Síé lehet a nCpszftvdsCfl tanácsülés elhaüsifisiról Is A párisi értekezlet felrobbanása után még mindig teljes a tanácstalanság. Az afrikai háború kitörése előtt szabály szeiint még egy fórumnak, a szeptember elején összeülő népszövetségi tanácsülésnek foglalkoznia kell az olasz—abesszin viszály ügyével. Kérdés azonban, hogy a népszövetségi tanácsülés nem kerülje addig már befejezett tények elé. A nagyhatalmak a párisi tanácskozások sikertelensége miatt alapvető döntések előtt állanak. Különösen Anglia és Franciaország áll nehéz döntés előtt. Anglia, minthogy már Párisban is erősen képviselte álláspontját, mely a Képszövetség döntési szabadságát és a birodalom afrikai érdekeit föltétel nélkül védi, előreláthatólag továbbra is erélyesen fog haladni ezen az utón. Csak az a kérdés, hogy meddig megy erélyes lépéseiben és el lehet-e kerülni, amire Londonban bizonyát i törekedni fognak, a most már szinte bizonyosnak látszó olasz—abesszin háború esetén a veszedelmesebb súrlódásokat is Olaszország és Anglia között. Franciaország előreláthatólag tovább fogja vinni közvetítő szerepét. Ez a külső látszat ellenére is egyformán kellemes és fontos úgy London, mint Kóma számára, Valószínűnek látszik azonban, hogy Páris ebben az egyensúlyi játékban, mely a francia diplomácia minden ügyességét próbára fogja tenni, újra enyhén közeledni fog Londonhoz. Minden reményt különben még nem adtak föl teljesen. Meglehet, hogy az utolsó pillanatban is valamelyes megoldáshoz jutnak. Ilyesmire a háború utáni évek diplomáciai küzdelmeiben többször akadt példa, de az ilyen megoldások mindig csak fél vagy negyedmegoldások maradtak. Aloisi olasz fömegbizott Párisból való elutazása előtt, tegnap különben kijelentette, hogy Olaszország fenntartja eddigi elhatározását és a szeptember 4-én kezdődő népszövetségi tanácsülésre elmegy Genf be. A világ- sajtó teljes pesszimizmussal nézi az eseményeket, bár a konfliktusnak Európában egyelőre csak súlyos diplomáciai következményeit látja és azt hiszi, hogy a háborús eseményeket Afrikára lehet korlátozni. Legújabb hireink a következők: Elutaztak a delegátusok k Az uj virág, inert ez az értelme az aaiharák nyelvéit Addis-Abebának, most a háború csillagjegye. Azelőtt az istambiili Hagia Szófiának a kupolája vagy a sírassburgi székesegyház tornya voll a képlet, amelyben állott. A háború vagyis a diplomata és hadvezér ráfüggeszti a szemét. Ma vagy holnap, az időpont mindig bizonytalan, a háború csillaga Kelet- Afrikában kél föl. Csak ennek a területnek vagy az egész világ részére? Ki tudja, mi következik a párisi kudarc után? Békés fölszá- molása-e a szörnyű és igazságtalan viszálynak — minden viszály a világon igazságtalan — vagy a feketeingesek szabad és jogosított, esetleg kierőszakolt vakruerőségii „merénye“ a feketebőrü habesziek ellen, amiből már most az esedékes világbáboru is kifakadhat. A Hagia Szófia volt a végső célja az 1913-as balkáni háborúsak és a cári nagyhatalom Szarajevón, majd Belgrádon kérésziül szintén Istamhulért, más szóval a Dardanellákon való szabad átjárás érdekében borította ki a világháborút, amelybe Franciaországot strassburgi torony-kereszt csillogása bűvölte. Most Addis-Abeba az érdek célja, melynek szövevényeibe majd az egész világ bonyolódhatok. Olaszország nem Tuni- son és Kairón keresztül kísérli meg a gyarmati világbirodalmának a megteremtését — hiszen ügyelni kell az erősebbek felől fenyegető hatalomra — hanem Ethiopián keresztül, amelynek egész habcsi kiterjedése majdnem fölér a legkisebb világrész iCi tildével és sziklaország ellenére sem látszik alig 10 millió kezdetlegesen ellátott és fölfegyverezett lakossággal halálos veszedelemnek. Csak nem idéznek föl miatta uj világháborút? Olaszország előbb vagy utóbb meg akarja szerezni Abesszíniát. Most tulajdonkép arról folyik csak a szó, hogy az esetleges világháború elhárítása érdekében engedjék-e Olaszországot szabadjára. Menteni a Népszövetség létét, Abesszínia függetlenségét és mégis a lehetőség szerint elodázni az afrikai, talán az uj esedékes világháborút, ez angol és kímélni az olasz érzékenységet, csillapítani étvágyát, ez a francia törekyés. Egyelőre nem sikerült a párisi értekezleten, de még sikerülhet szeptember 4-ig, amikor a Népszövetség tanácsa saját határozata értelmében tartozik minden előzményre és minden következményre való tekintet nélkül az egész olasz— abesszin viszály lényegével szembenézni. Kér dés, bogy Olaszország kilépése csakugyan fölrobbantaua-e mindent? Kérdés, bogy Anglia kész-e a végletekig menni és Olaszország meri-e a világháború lehetőségét kockáztatni? Lehetséges, hogy Olaszország végül is engedjen és megelégedjék Ogaden tartománnyal, továbbá a vékony szegéllyel, amelyen vasúttal kötheti össze az eritreai kikötők valamelyikéi: Massaual vagy Assabot a Szomáii föld legfőbb tengerparti telepével: Mogadiscioval? Lehet-e, hogy a február óta folyó nagy csapatszállilások és egyéb rengeteg kiadások alapján sokkal többet, majdnem mindent megkap valaminő formula segítségével? Vérmérséklet dolga választ adni. A legszörnyübb és a legédesebb megoldások lehetők. Kézzelfogható adataink nincsenek, csak megérzések és vágyak. Sem a liárorn- hatalmi értekezlet kudarca, sem Olaszország vagy Abesszínia készülődése nein jelent még semmi biztosat. Amíg Olaszország nern lép ki a Népszövetségből és nem üzen hákorut, addig bízni lehet a békés megoldásban, bár a háborús méreg nagy mélyre szvárgott. A diplomáciai vigzony megszakítása és a legnagyobb arányú mozgósítás Európa területén sem jelentené okvetlen a béke gyermekágyi haldoklását és a háború születését. Bizha- tünk Európa meg nem érdemelt szerencse- csillagában, bár most félig felhő eltakarja. De ha mégis kitörne az olasz—abesszin háború, nem kell okvetlenül hinni, hogy Anglia közvetlen beavatkozása nélkül Németország vagy a délszláv birodalom irtózatos kalandba tévelyeg. ügy fest a helyzet, hogy Olaszországnak rendkívül kedvező az alkalom és semmikép se akarja elszalasztani. Baldwin szerint: A háború Tsten térdén ül mir. De a földre lép-e? PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Eden és Aloisi elutaztak Párisból. Eden Aix-les-Bains francia fürdőhelyre ment, ahol Baldwin angol miniszterelnök üdül és vele tanácskozott. A két államférfin Aix-les-Bainsből telefonon értekezlet az Angliában levő Floare külügyminiszterrel és a Svájcban üdülő Neville Chamberlain kincstári kancellárral, akit a kormány második vezetőjének tekintenek. Elhatározták, hogy a hét végére rendkívüli minisztertanácsot hívnak össze. Ezért azonnal értesítették a kormány tagjait, hogy álljanak készen, mert esetleg szükségessé vál- hntik a rendkívüli minisztertanácson való részvétük. Ez a minisztertanács fog dönteni az angol kormány további magatartása fölött. Általános vélemény szerint az angol kormány a háború befejezése óta hasonlóan fontos döntés elölt még alig állott. Mit mond az olasz megbízott? Aloisi báró, olasz fömegbizott tegnap délután elutazása előtt nyilatkozott a párisi sajtó képviselőinek. Mindenekelőtt cáfolta azt a hirt, hogy Olaszország nem terjesztett vo'lna javaslatokat az érdekeltek elé és ez okozta volna a tanácskozás szétrobbanását. Arra a kérdésre, hogy elmegy-e Olaszország Genfbe, következőt válaszolta: ,,Fenntartjuk azt az elhatározásunkat, hogy Genfbe elmegyünk. Olaszország nem akar Genftől eltávozni. Ha azonban valakinek ajtót mutatnak, akkor kénytelen távozni. Ezután az olasz álláspontot úgy magya- ! rázta, hogy a római kormány Afrikában Abesszínia lefegyverzésével és ellenőrzésével akarja biztonságát megvalósítani. A további diplomáciai megbeszélésekre vonatkozóan kételkedő hangon válaszolt Aloisi báró, ezeknek a megbeszéléseknek lehetőségét azonban nem zárta ki válaszában. Az érte kéziét szerinte szívélyes hangon folyt le és bár az angol és olasz álláspontok nagyon eltérnek egymástól, konfliktus a vita folyamán közle és Anglia képviselője között nem merült fel. Arra a kérdésre, hogy lát-e még lehetséges alapot a megegyezésre, Aloisi kijelentette, hogy egyelőre nem lát semmi ilyet. Elkerülhetetlen a háború RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Római politikai körökben el voltak készülve arra. hogy a párisi tanácskozás sikertelenül végződik. Általános hangulat szerint, melyet mindenfelé nemzeti agitáció fiit, a háború Abesszínia ellen elkerülhetetlen. ,\ sajtó egyelőre éles megjegyzések nélkül közli a párisi híradásokat és az előbbi napok sajtóhangjával ellentétben, nyilvánvalóan illetékes irányításra, kerüli az éles támadást Anglia ellen. Csak a Giornale ditaliu vitatkozik az angol lapok azon állításával, hogy a Népszövetség további sorsa és fennmaradása mc-st már Mussolini kezében van. Az olasz lap hangsúlyozza, hogy Olaszországnak a maga utján kell haladnia és a kultúra és barbárság harcában nem állhal meg félúton egy olyan önmagát túlélt intézmény miatt, mint a Nép- szövetség. A többi lapok kifejtik, hogy már eleve nem fűztek túlzott reményeket a konferenciához, noha az első két nap tájékoztatói szerint bizonyos reménykedés indokolt lett volna. Most kiderült, hogy még tárgyalási alapot sem sikerült találni, mert Anglia nem hajlandó tekintetbe venni a feláldozhatatlan olasz érdekeket. Izgalom Angliában LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol politikai körök és az angol közvélemény látható izgalommal fogadták a párisi tárgyalások hirtelen megszakítását. Azonban úgy a sajtó, mint a közvélemény legteljesebb egyhangúsággal helyesli az angol kormány magatartását és ragaszkodik ahhoz, hogy úgy a Népszövetség jogainak védelme, mint a brit afrikai érdekek megvédése tekintetében az angol kormány tegyen meg minden lehetőséget. Eden és az angol delegáció tegnap az esti órákban repülőgépen visszaérkezett Londonba. Az Evening Standard jelentése szerint Sir Samuel Hoare külügyminiszter az angol kormány nevében tájékoztatta az Egyesült-Államok kormányát a párisi háromhatalmi konferencia eredménytelensége nyomán támadt helyzetről. Ez annyit jelent, hogy Anglia a helyzet további kialakulásánál erősen tekintetbe akarja venni a washingtoni kormány véleményét, mely szintén nemzetközi tanácskozások utján kívánta eddig a háború lehetőségét megakadályozni. A Temps szerint nemzetközi politikában szerepel játszó körökben még nem adtak föl minden reményt. A helyzet rendkívül súlyos, de azért lehetőnek tartják, hogy a népszövetségi tanácsülés időpontjáig még valamiképen módot talál- nak rá, hogy a háborút kikerüljék. Elhalasztják a Népszövetség ülését? Ha ez a lehetőség fölmerül s a további tanácskozások számára az idő rövid volna, szó lehet arról is, hogy a népszövetségi tanácsülés/ esetleg elhalasztják. A veszedelmet főleg az olasz álláspont merevsége okozza mert megtörténhetik, hogy még a tanácsülés összejövetele előtt Genfet befejezett tények elé állítja Olaszország. A többi angol lap jelentése szerint a tanácskozásokat főleg az tette lehetetlenné, hogy az olaszoktól pontos választ nem lehet kapni. Nyilvánvalónak látszott, hogy Olaszország, ha he nem vallott módon is, Abesszíniát teljesen be akarja kebelezni. Még a Tana-tó körüli angol érdekek védelmére sem nyújtottak Aloisi kijelentései biztosítékot. Laval minden erőfeszítése, hogy mérsékelje az olasz álláspontot és valamelyes kötelezettségvállalást érjen el, olasz részről sikertelen maradt. Hiába fordult telefonon a francia miniszterelnök Mussolinihez, beleegyező válasz helyett a Ducenek az Afrikába induló csapatok előtt tartott erélyes beszéde csapott le a tanácskozások menetébe: „Semmi sem akadályozhatja meg Olaszországot azon az utón, melyen elindult“! (Folytatása a 10. oldalon.)
