Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-18 / 188. szám

BEEBT9ZSW 193 3 augntitan Iß. * _________________________________ AUT IR A ROMÁN SAJTÓ K orma uy képesség. — Bőrtöniijjyck. „Személyisegek." Piri*» lárgyali. sok. VIITORUL: A nemveti p*rasv/.t<pírc azt ki- vaur*. hogy korma ayképes pártnak tekintsék, e/i «/ónban nem igazolja magatartása. Még ab- mu az ülőben, mielőtt kormányt-«» keriilr volna, beigazolt», hogy nem hat^ it kötelességérzéj és telelősségtudat. Azon a címen, hogy «1 liberális pírt ellen harcol, az állam alaptörvényeit tá­madta, Így vétett az ország érdekei ellen. Ki ne emlékezne arra, hogy ez a párt mily messze ment a vitában s rophatott készített ! randa nyelven, mely az ország összes közintézményeit, ’gazságszolgáltatását, parlamentjét s a hitelinté­zeteket támadta? Az illant pénzügyi helyzetét a ’cgsörerebb színben festették le s nem törődtek arztíJ, hogy ez az ország tekintélyét cs «hitelét ai.ii'sa. A párt azzal dicsekedett, hogy nyugati .1 kulcsokét és politikát akar átültetni az. ország­ba, ez azonban elsősorban az ilyen támadások beszüntetését kellett volna jelentse. A pártnak legnagyobb hibája az, hogy tulságba megy és ál­talánosít bírálataiban. A közigazgatást, igazság­szolgáltatást, pénzügyi szerveket, jegybankot, szövetkezeteket élesen támadja s igy igen sokat :rt az országnak. így járt cl a Banca Nationalá- val szemben i* az utóbbi napokban, bár ilyen események bárhol előfordulhatnak a világban. Nincs megengedve, hogy ezen a hangon támad- iák a jegybankot s azok, akik nincsenek tisztá­ban, nem követelhetik maguknak a hatalmat. ADEVERUL: A Coroiu szökéséről megjelent iiirek megdöbbentenek. Az utóbbi évek legfélel­metesebb banditája kedvezményeknek örven­dett a fogházban. Miután filmszerűen megadta magát, kényelmesen berendezkedett s akkor tá­vozott, jött.ment, mikor akart. Mindez jó al­kalom arra-, hogy az országos börtönügyekre te­relje a figyelmet. Ugyanakkor történt, midőn a politikai bűnösöket a vadságáról ismert H. nevű cellába zárják Doftana-ban. Midőn Paukert és Colefíet meglőtték és elutasították, hogy kór­házba vigyék őket kezelésre. Egyedül állunk a civilizált világban abban a tekintetben, hogy a banditák és csalók jobb elbánásban részesülnek a politikai gyanúsítottaknál. ZORILE: A boszorkánykonyha üstjében is­mét főznek valamit. A nyár vége felé összegyűl­nek azok, akik szeretnének valamit és elhatá­rozzák, hogy megbuktatják a kormányt s fel­osztják maguk között az ezért járó felelősséget az ország boldogitása érdekében. Természetesen Vaida áll ezeknek 3 terveknek közepében. OL pret községből figyeli a dolgok menetét s örül baráti sikerének. Személyiségek-kormánya? Kjt lehetne ma elnevezni „személyiségnek?“ Vaida, Goga, Argetoianu, C. Angelescu? Ismerjük őket jobb időkből, ahonnan ide vezettek bennünket. Mások? Akik elszigetelten maradtak, kiket senki sem követett? Minden utcasarkon különb „sze­mélyiségeket“ lehetne találni. Csupán annyi ér­telme lenne tehát egy „személyiség-kormány­nak“, hogy meghiúsítaná azoknak kormányra- kerülését, akiket az ország kivan a vezetésre. Ha tehát igazán szeretik hazájukat a „személyiségek“, hagyják abba munkájukat, tegyék le címüket s támogassák ők is a komoly politikusokat ere­jükkel. PORUNCA VREMII: Azok a hírek, melyek a párisi román—francia pénzügyi tárgyalásokról érkeznek, fájdalmasak. A román kormány aján­latát a francia hitelezők, helyesebben Finaly magyar zsidó elutasította, mert nem akarja el­veszteni a neki járó ügynöki dijat. Miután An- tonescu ennek a magyar-zsidónak barátja, általa és nem közvetlenül vette fel a francia hitelezők­kel a tárgyalásokat. Ez aztán úgyis mint ma­gyar, úgyis mint zsidó, kihasználja súlyos pénz­ügyi helyzetünket, melyet a demokratikus pár­tok idéztek elő. A román állampapírok árfolya­mát lenyomja, ami kártékonyán hat a tárgyalá­sokra. Kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg ese­tén nem számíthatunk enyhülésre s nem gyűr­hetjük le azokat a nehézségeket, melyek miatt nem tudtunk eleget tenni kötelességünknek. A francia hitelezők azonban nem akarják elfogadni hogy a két ország közötti forgalomból Románja javára mutatkozó többlettel fizessünk, miután arról értesültek, hogy áruink minőségi szempont­ból nem elsőrendüek s igy nem lehet elhelyezni a külföldi piacokon ezeket. Ily körülmények között Badulescu államtitkár meghajol Finaly előtt Parisban, aki aztán érdekből és ellenséges érzületből kihasznál bennünket. Amig pedig igy történik, addig Madgearu nyilvános nyilatkoza­tokat tesz, rámutat a kormány tehetetlenségére s oly légkört teremt, melynél fogva aztán a pá­risi tárgyalások minden barátság dacára is, meg­hiúsulnak. A legnemesebb erdélyi hagyomány^ képviseli és szolgálja az Ellenzék, KEDDEN' este 9 órakor lesz csak alkalma meghallgatni SZŰCS LÁSZLÓ világhírű tenoristát, aki a leg­szebb opera, operett áriákat, filmslágereket, mü- és nép­dalokat énekli a helybeli Magyar Színházbanß Jegyek elővételben a Magyar Színház pénztárá­nál. — Hely árak: 2U, 30, 40, 50 és 60 lej. Â iiéi vilécipolidii&ája Pár napon keresztül feszült figyelem sze- gezödik Parisra. Hátha lényeges előrehaladás történik az. olasz -abesszin viszály békés el­intézése felé. A hangulat borús. A világhá­ború árnyéka esik olykor-olykor a lelkekre. A tények jelentőségét fölösleges bizonyítani. Talán minden kockán forog és nincs más­ban. mint Laval és a Népszövetség újabban ismétlődő szerencséjében bízni. Az olasz— abesszin viszály nemcsupán keletafrikai kér­dés. Nem is az afrikai fehérek és feketék vi­szonyának az ügye. Többről van szó, mint Olaszország, több-kevesebb területre törő po­litikai és gazdasági gyámjogának a kicsika­rásáról. Többről, mint Anglia biztositja-e a Kék Nílus vizét a szudáni gyapott ültetvé­nyek számára, a távolról még erősebb befo­lyáshoz jut-e Japán, ahogy a világháború előtt a cári Oroszország törekedett erre hasz­talan: Hábes, Ethiopia, Abesszínia neve nemcsak egzótikumot és rejtelmes séget je­lent. hanem kiaknázatlan gazdasági kincse­ket és politikai hatalom növekedését is. Arról van szó — ennek a politikai pörnek és egy­re folyó mozgósításnak fejleményei köze­peit — megussza-e a Népszövetség a mosta­ni 'váflságot is, nem keletkezik-e súlyos ingás az európai helyzetben? Még a béke és hábo­rú kérdéséről is szó van inkább, mint va­laha. Ha Párisban dugába dől a megegyezés, ha szeptember 4-én már nincs bent Olaszor­szág a Népszövetségben, ha kitör a keletaf­rikai háború, ha Nagybritánnia megbicsakol- ja magát és beavatkozik Afrikába, vagy Eu­rópában visszavonul, ha kockára vetik az osztrák ügyet és az uj világháborút . . . ? Reánk az előzmények tartoznak, nem a jós­lások. Ismételjük meg az előbbiek egy részét. Itália, mint gyarmatigényes A világháború előtt évtizedekkel befogad­ták Itáliát a gyarmatosító országok arisztok­ráciájába. — Eszrevétette magát Afrikában. Lassanként egyre növekedett a Tuniszba, Egyiptomba, Algírba törekvő olasz kivándor­lás — a francia Tunisban pl. 80 ezer olasz van 60 ezer francia mellett — és igy Olasz­ország, mint a hármas szövetség tagja, egy­re hatásosabban képviselte földigényeit. Mi­helyt Németország gyarmatokat kap, Olasz­országnak is adni kell, hála Istennek, a ro­gyadozó osztrák—magyar monarchia belső bajai — mondjuk a belső gyarmatosítás gondjai miatt — az egzotikus világ részekre nem emelhet igényt. Már egyszer elmesélte az Ellenzék, hogy egy Sapeto nevű olasz ke­reskedő Assab kikötőjében olasz hajózási társulatot alapított 1882-ben és egy kis ka­tonai különítmény sietett a támogatására, mire létrejött az Uccialiről nevezett 1889. évi szerződés, amelyben a négus Olaszország­nak adta Eritreat a Vörös-tenger partján. 1891-ben már titkos egyezmény jött létre Anglia és Itália között, amely szinte egész Abesszíniát Itália érdekkörébe esőnek je­lentette ki. Az aduai vereség öt év múlva a sivatag homokját szórta erre a szerződésre, de pár soráról lefújták ezt, amikor 1906-ban megkötötték az olasz—angol—francia egyez­ményt. melyen a mostani tárgyalások sarkal­nak. Ez Abesszínia függetlenségét hangsú­lyozta, egyben háromhatalmi érdekövre osztotta föl a fojtogató szomszédság, észak felől az angol Szudán, délről brit Keletaf- rika. délkeletről olasz Szomáli, észak-kelet­ről brit Szomáli, francia Szomáli és Obok, majd olasz Eritrea gazdái közt. Olaszország figyelmét Abesszínia felől csakhamar eltérí­tette Lybia és Kyreneika, amelyet Európa hallatlan jóindulatú semlegessége között ve­hetett el Törökországtól. Csak Hötzendorfi Konrád, osztrák—magyar vezérkari főnök és Ferencz Ferdinánd trónörökös erőszakolta eredmény nélkül Olaszország megtámadását. Háttérbe is szorultak egyelőre. Lybiát hosz- szu ideig kellett békiteni, a hivatalos Török­ország lemondása után Enver • bey a harcias szenusszi törzs megnyerésével sokáig önkén­tes harcot folytatott és majdnem elvitatta Olaszország tulajdon jogát. A világbéke hibái Azután kitört a világháború. Olaszország hűtlen lett a hármas szövetséghez, mert jog­gal hivatkozott rá, hogy a szerződés ellenére nem kérték hozzájárulását Jugoszlávia meg­támadására. Semlegességét megtartotta, mig az 1910-ös londoni egyezményben Francia- ország és Anglia ki nem jelentette, hogy — európai területeken kivül — amennyiben Né­metország kárára gyarapíthatják afrikai gyarmataikat, megfelelő kárpótlást ad külö­nösen Eritrea, Szomália és Lybia rendezése­kor. Ezt követte 1917 áprilisában a Jean de Maurienne-i uj szerződés és biztosította Olaszország 'gényeit kisázsia és dodakané- zoszi területekre. A párisi szerződések során azonban Wilson megdöntötte a titkos egyez­mények jogérvényét és igy Olaszország nem kapott Afrikában semmit és 1919-es föl szól i - tása Angliához a tárgyban válasz nélkül ma­radt. Ezért 1923-ban Franciaország segítsé­gével, Anglia minden tiltakozása ellenére Itália bevezette Abesszíniát a Népszövetség­be. Anglia most már közeüedett Olaszország­hoz. lemondott a Szomáli Juha földről, ké­sőbb a lybiai Kufra vidékről és a hires 1925-i jegyzékváltásban a Tana-tó és Kék Nilus ügyében a négussal biztosított érdekjogánnk támogatása fejében elismerte Olaszország jo­gát egy Eritreat és Szomáliát összekötő vas­útra és Abesszinfa keleti szélére. Ez a hires „titkos szerződés“, amit most sűrűn firtat­nak, főleg az Unióban, francia tiltakozásra nem jött létre. A különböző politikai fordu­latok okozták, hogy 1926 után Itália ismét Abesszínia barátságát keresi: Assaegot föl­ajánlja szabadkikötőnek, barátsági és döntő­bírósági szerződést köt vele, sőt 1934-ben Angliát izgatja egy kis szudáni betöréssel. Ezzel a keletafrikai kérdés válsága elkezdő­dött. Olaszország kezdi az egészet felgön­gyölíteni. Különösen, amikor Japán is meg­jelenik Abesszíniában és a belga tisztek ta­nítják a fekete katonákat. Méginkább, mikor Anglia mindinkább Abesszínia felé hajlik és határigazitásokat erőszakol. 1934 végén, de­cember első napjaiban lejátszódik az ualuali incidens, melyért Mussolini óriási elégtételt kér, hiszen a nagyszerű viszony Franciaor­szággal megnöveli jogait: Laval 1935 ja­nuár 7-én az olasz, gyarmatigényeket az elő­ző angol engedmények mértékéig kielégíti — ö is 100 ezer négyszögkilométernyi területet ad és 20 százalékot a Dzsibuti—Addis-Abebai vasút papírjaiban —, amire erélyesen föllép Abesszíniával szemben, úgyhogy ez január 17-én panasszal fordul a Népszövetséghez, amit megismétel, amikor február 24-én meg­indul Messinából a Vulkáni a gőzös az első esapatszállitásokknl Keletafrikába. A májusi népszövetségi tanács kénytelen a savanyu al­mába harapni, igy kiküldi a békéltető bíró­ságot, amely Scheweningenben 1935 julius 5-én csődöt mond és igy jön össze a nép­szövetségi tanács rendkívüli ülésszaka au­gusztus elején, most pedig a párisi értekezlet. Birkózás a Népszövetség és béke megmentésére Eden junius végi utján igyekszik közvetí­teni Rómában. Fölajánlja, hogy Abesszíniá­nak átengedi brit Somáliban Seiza kikötőt, ha viszont Olaszországnak átengedi Ogaden tartományt és egy keleti sávot, amelyen vas­utat lehet épiteni Eritreaból Szomáli földre. Az ut hiábavaló volt. Ezzel szembekerül Genfben és most Párisban egymással élesen perelő két szélső álláspont. Olaszország kö­veteli egész Abesszíniát politikai és gazdasági mandátummal, a régebbi szerződések és a háborús egyezmények alapján. Anglia pedig a Tana-tó és a Nilus vizét, biztosítaná magá­nak és megvédeni Abesszínia legnagyobb ré­szének a szuverénitását, az 1906. angol— olasz—francia és az 1928. évi olasz—abesz- szin barátsági és döntőbírósági egyezmény szellemében. E mögött magaslik föl a Nép- szövetség és a béke biztosításának nagy ér­deke. A Népszövetség kérdésében Mussolini nem tűr beleszólást az ügy végső elintézésé­be: szerinte a Népszövetség csak békéltető bizottságot küldhet ki az ualuali eset elin­tézésére, ami május 25-én augusztus 3-án meg is történt Genfben. utóbb egy ötödik bíró kirendelésével. Anglia fölfogása szerint az egész kérdés a Népszövetség elé tartozik, amit az augusztus 3-i határozat magáévá is telt: a mennyiben a békéltetésnek és a há­romhatalmi értekezletnek nem lesz foganat­ja, úgy szeptember 4-én az egész ügy sző­nyegre kerül, hacsak Olaszország nem lép ki addig a Népszövetségből s a háborút nem indítja meg. A párisi értekezlet feladata, hogy ez ne következzék be. Titok, micsoda alapon. Mert csak a képzelet miivé mosta­náig, hogy általános osztozást rendeznek Kelet-Afrikában és a portugál gyarmatokat is belevonják. AZ ÍRÓI tiftzlclcldijakról felettébb válto­zatos statisztikát lehetne összeállítani. Nem szándékom részletezni, hogy milyen inegle pöen különböző tételek tarkítják a jutái műk széles skáláját, csak azt akarom le sző gezni, hogy aránylag a legrosszabbul talán a költeményeket fizetik. Kétségtelenül van nak ez alól is ritka kivételek, de ezeket könnyen felsorolhatnék a tiz ujjunkon. Ilyen örvendetes kivétel gyanánt emlegetik az amerikai lapok Callie Fancy nővér ese­tét, aki egy hatalmas ódájáért Roosevelt el­nöktől olyan jutalmat kapott, melyet álmá­ban elképzelt és a valóságban kért: egy uj müfogsort. Ez az eset nyilván mutatja, hogy a földkerekség többi, milliószámra menő ké­relmezője, a tábort járó munkátlan munká­sok milyen téves utón járnak, mikor ko­misz prózában könyörögnek. Próbálkozza­nak ők is verssel, hátha beüt a kivánt siker. Csak ki ne felejtsék az ódákból, amit az öreg néger prédikátornő olyan hatással al­kalmazott: dicsérjék fel azokat, akiktől kér­nek. DÖiBLING nem szokott jó csengésű márka lenni, mikor észszerű cselekedetről van szó, mégis az egyik biró itt hozta meg kitűnő emberismeretre valló döntését, mely meg­engedte, hogy a pereskedő felek kedvük szerint szidalmazzák egymást. A tárgyalás nevetésbe fulladt és tartós békével végző­dött. Ez a bölcs ítélet is mutatja, hogy mi­lyen céltalan a cenzura, ahol alkalmazásban van. Engednék, hogy a tülekedő pártok kor­látozás nélkül vagdossák egymáshoz 24 fon­tos érveiket s ha kifogynának a munícióból, önként beszüntetnék a további csetepatét, mert beleunnának az. olyan játékba, melv senkit sem érdekel. Még azzal sem vádol­hatnának meg, hogy e tanáccsal alattomo­san a magunk javára akarnók kihasználni a közmondás tanúságát, hogy két civako- dónak a harmadik örvend, hiszen eléggé ismeretes, hogy a kisebbségieknek egyaránt rossz, ha a többségi pártok civakodnak, vagy kibékülnek egymással, mert mindket­tőnek mi isszuk meg a levét. Omikron. A HAS GYAKORI TELTSÉGE, a rekesz erősebb feltolódása, májtájéki fájdalmak, emész­tési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a ermészetes „FERENC JÓZSEF“ keserüvjz használata által megszüntethetők és az agy, a szem, tüdő vagy sziv felé irányuló vértódulások ellensúlyozhatok. Nagynevű orvosok igazolják, hogy a FERENC JÓZSEF vizzel — kiváltkép az ülő életmód következtében jelentkező bajok­nál és a kritikus kor betegségeinél — feltűnően jó eredményeket lehet elérni. műsora SZÓM BAT — VASÁRNAP: CAPITOL-MOZGÓ: Békeffy István világhírű zenés vígja téka! A KOZMETIKA. Fősz. Helen Mack, aki Titkos Ilona szerepét játsza és Gary Grant, aki Prager Antal szerepét játsza. EDISON-MOZGÓ: I. KÍNZÁSOK HÁZA — a borzalmak filmje. Fősz. Boris Kar- loff-al. II. DALOL A SZIVEM. Fősz. Jan Kiepura, Eggert Márta. III. HÍR­ADÓ. 3, 6, 9-kor. MUNKÁS-MOZGÓ: AZ ELLOPOTT EMBER. Lily Damita és Henry Garat. II. NE CSALD MEG A FÉRJED. Szombaton 6 és 9, vasárnap 3, 6 és 9 órakor. OPERA-MOZGÓ: TETEMREHIVÁS. Fősze­repben: Mvrna Loy, William Powell. Hétfőn: EMBERI BESTIÁK. Fősz. Char­les Laughton és Kathleen Burke. ROYAL-MOZGÓ: Kettős műsor: I. BARCA­ROLA. Offenbach zene. Fősz. Gustav Fröhlich, Lidia Baarowa. II. CLEO­PATRA. Fősz. Claudette Colbert. Kez­dete: Barcarola: 3.20. 6.20. 9.20, Cleo­patra: 5, 8, 11-kor. Vasárnap délelőtt 11-kor matiné: CLEOPATRA. SZINKÖR-.MOZGÓ: Ma: BENGALI! A hindu lándzsás. Fősz. Gary Cooper és Fran­chot Tone. Vasárnap délelőtt 11-kor Matiné. Műsoron kívül Sebestyén bácsi bábszínháza. Kedden Szűcs László ön­álló dalestélye. A legkellemesebb és legolcsóbb ét- kező, szórakozó hely, Cluj főterén az Igj AMERICA ÉTTEREM KOMJÁTSZEGI vezetése alatt. — Minden este Halász Lajos mu­zsikál. — Román, magyar konyha. 1 Az olasz gond Európa mellén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents