Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-13 / 183. szám
9 »E LBNZâK 19 3 B lofttii/ui 13. mm HOLD IM AR h FILII AR MONIKUS ZENEEGYESÜLET rendezésében JEGYEK: Le pa íj c-nál cs a dr. Kolttt *fyógy tárban hegedűművész önálló hangversenye szerdán, f. hó 14-én esle9-kora róni. kát. gimnázium disz- terniében. Brahms, S. Saens, Vivaldi, Balogh, ,Bródy, Paganini. Zongoránál Zsizsmann Rezső karnagy BULGÁRIAI RIPORT Útban a Világ Diákjai Keresztyén Szövetségének konferenciájára Román, magyar, osztrák, cseh, délszláv diákok egyetértése. — A román idegenforgalmi propaganda hiánya. — Széchenyi zsenialitásának emléke. — Hid, mely még mindig nem készült el MIT ÍR A ROMÁN SAJT'Tanács. — Vakság. — Mos/kv3* PREZENTUL: A bánsági mugy.e párti tago»at iilcs't tartott, hol ..katcgórikusan'1 állást tollal, i-'k a román nacionali-'mu.s ellen. A magyar párt tem engedi meg a románoknak, hogy nemzeti or.s/igukbtn** hi;. \ jenek. A magyar kisebbség té- \esc sajnáilatos Nem teszik lekintetbe a tényeket, sőt tovább menve, a jóérzést is nélkülözik. Nem vagyunk hívei a nacionalizmusnak, de meg kell állapítanunk: nincs jogtik ilyen kérdést vitássá tenni román állampolgároknak. Nem akarjuk fölhím r az erdélyi románság ellen alkalma, ott ismert r. ;.;i magyar policjik.it. Ezt a kérdést nár karddal elintézték s hasztalan volna ennek szőnyegre hozatala. Egy kisebbségi azonban nem bírálhatja a román nacionalizmust az esetben, ha Romania állampolgára s igy egy nemzeti országhoz csatlakozott. Különben hamis .színben tűnnének fel első perctől fogva. A valóság, csak valóság m»ra<l. Ez. az állam, romin nemzeti állam. \ an egy nemzet, mely nem uralgó, nem többségi, de mag« a román állam. S ennek körén be. lül a más nemzetiségű román állampolgárok csoportokat alkotva ápolják nyelvüket, faji eggyüvé- tartoz.isukat, vallásukat, stb. ök kisebbségiek és azok is maradnak, s nem alkothatnak addig politikai pártokat, mig nem ismerik el sorsukat, mely arra kötelezi őket, hogy helyezkedjenek cl a román nemzeti álfámban. Tudták ezt a körülményt az összes kisebbségek, midőn elfoglalták helyüket az uj Romániában. Igaz, hogy egyes po. litikoi mozgalmak során túlsókat foglalkoznak ezzel az igazsággal s sokszor nem tetsző magatartásra ragadtatják magukat a kisebbségekkel szemben. Amennyiben azonban a kisebbségieknek, joguk van e túlságosan heve* nacionalista mozgalom dien tiltakozni, tanácsos, hogy jól válogassák meg az utat. Nem jó megharagitani azokat a románokat, kik nem tekinthetők nacionalistáknak. Nem szélsőségesek, de nem engedhetik meg azt sem, hogy az ország nemzeti jellegét kétségbevonják. ARGUS: Nem lehet jó helyzetről elszigetelten beszélni. Nem lehet szó elhaladásról, ha nyomorúság v*n a többi országokban. Akhrmint is alkalmazzuk a „kompenzációt, kontingentálást, árucserét“, a forgalom csak halálra lesz Ítélve. A külföldi tartozások kifizetése tehát továbbra Is nagy feladat marad- A terményértékesitéssel történő biztatás csak hiú ábránd s az állam s a kormány ezt hiába támogatja. Midőn a logika ily világosan mutatja a helyes utat, csodálatosnak tartjuk a kormányok vakságát, melyek a szabad forgalom ellen egyedül az állami ellenőrzés és beavatkozás káros módszerét alkalmazzák. NAŢIONALUL NOU: A „Gringorie“ nevű lap, mely félmilliós példányszámban kerül forga- lombas a következőkben számol be a párisi „Front“ működéséről: Moszkva két megbízottat küldött ki Jansenn és Boross személyében Franciaországba oly célból, hogy ezek szervezzék meg a tüntetéseket. Henri Barbusse egymillió frankot vett fel a szovjettől „Monde“ nevű bolsevista lapjának céljára s személyesen kapott Moszkvában utasításokat. Ugyancsak parancs át. vétele végett fordult meg ott M. Thorez, francia képviselő, a kommunista-párt titkára. A „La Gazette de Lausanne“ cimü lap hosszasan közölte. azt a forradalmi tervet, melyet felállítottak s bejelentette, hogy a francia kommunista.párt titkárságokat létesített forradalmi cselekmények végrehajtására. A cél a lap szerint az volt, hogy a jobboldali pártok vezetőit, ezek közt Chiappe volt párisi prefektust, Tardieu volt miniszter- elnököt, de Carbuccja lapszerkesztőt, Weygand tábornagyot, Laval jelenlegi miniszterelnököt, Mandel minisztert, Leon Daudet s a többi politikusokat lehetetlenné tegyék. Nyilvánvaló tehát, hogy a Párisi Frontot Moszkva irányítja. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a Komintern a kommunista propagandát kiszeretné mélyíteni antifasiszta-propaganda köpenyege alatt. A súlyos helyzetnél fogva tanácsosnak látszik, tegyék meg a szükséges elővigyázati intézkedéseket s ne várjuk, mig Moszkva forradalmi célkitűzéseit megvalósítja. Ezek a sorok a Tatarescu-kormány számára vannak cimezve elsősorban.--- ,m,m,ymTviss!n^S&S^S^SS^9SSaiaaBam.mauMtm:,xm»------Petróleummal öntötte le és fel akarta gyújtani házát egy örült gazda. Bucuresti- ből jelentik: Alecu Jonita Constanta-i gazda hozzátartozóinak távollétében házának fedelét .petróleummal leöntötte s megpróbálta azt felgyújtani. A szomszédok észrevették és mielőtt kárt tett volna házában, lefogták. A dühöngő embert kórházba szállították. Jóváhagyta a Braila-i törvényszék a csaló adóhivatali tisztviselők letartóztatását. Bu- curesti-ből jelentik: A Braila-i törvényszék Gheorghe Donciu adóhivatali pénztárnok és Alexandru ‘Plopeanu számtiszt letartóztatását jóváhagyta. A bűnös tisztviselők adóbonokkal követték el csalásaikat. A vizsgálóbíró több vezető pénzügyi tisztviselőt idézett meg kihallgatásra. AIJDUNA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Eötvös Károly valamikor azért panaszkodott, hogy erdélyi embert Pestnél tovább nyugat felé nem lehet vinni. Erdélyi ember számára ottan a nagyvilág bezárul. Azóta megnyúlt már az erdélyi ember nyugat felé vivő útja és vannak közöttünk egyre, szaporodó számmal, akik német, francia, angol földön is jártak, de a szokásos nyugati útvonalból csak nem tértek ki. A szokástlion- tök és áramlat ellen úszók jól ismert büszkeségével gondoltam ezt cl, mikor megkaptam a Világ Diákjai Keresztyén Szövetségének (World's Student Christian Federation) ezidei bulgáriai konferenciájára szóló meghívót és még inkább akkor töltött el a büszkeség, mikor agusztus 2-án Budapesten felszálltam arra a hajóra, mely sok utasa közt a konferneia résztvevőit szállítja végig a Dunán az első bulgar vasúti állomásig: Lóm-Palánkáig. ,.D. D. S. G.“ „Donau-Dampf-Schiffarth-Gesellschaft“ bécsi hajóstársaság monogramja ez a négy betű, amelyekkel tele van a hajónk kezdve a föárbóclól a kabinkulcs pereméig. Nagy, fehérre festett dunai személyszállító gőzös, mely Becs és Ruszcsuk között teszi meg lefelé három napig lartó útját. „Saturnus" nevet kapta a hajókeresztségben és valószínűleg több testvére van (esetleg az egész ! naprendszer), mert ezek közül az egyikkel: „Jupiterrel" már találkoztunk is. Két emelet magas, úszó palota, mely 900 utast képes befogadni. Ezt a számot különben a hajó fiatal segédtisztje mondta, ki az érdeklődőknek bővebben is elmagyarázza a hajó szerkezetét és beosztását, többet annál, amit laikus szemmel látni lehet. Most ötszázan vagyunk a hajón és igy sem bővelkedünk nagyon hely dolgában, elképzelhető, hogy akkor mit jelent egy ilyen hajón egy „táblás ház". Kik az utasai? Elsősorban — egészen természetesen — a dunai államok honpolgárai: osztrákok, csehek, magyarok, románok, délszlávok, akik itt, talán egyetlen hely a világon, nagyon jól megértik egymást és csodálatos békességben vannak egymással — talán az öreg Duna jótékony hatása alatt. És érdekes megfigyelni, hogy nyelvi nehézségek sincsenek, majdnem mindenki beszél az anyanyelvén kivül még valamilyen dunai nyelven, ha másként nem, úgy a Közép- Európában „internacionálisnak" számi tó németen. Úgy látszik, a dunai gőzös végre egy pont, ahol e kis népek fiai megérzik egymásrautaltságukat s ha akarják, meg is értik egymást. Akik nem ismerik Constanta-t Természetesen vannak mások is. Franciák, angolok és néhány exotikus fajta: hindu és japán. Ezeket mindenki nagy tiszteletben tartja s még a hajószemélyzet is elváltozott hangon válaszolgat rossz németséggel előadott kérdéseikre. Érdeklődünk tőlük, hová mennek? A fia- talabbja a mi társaságunkhoz tartozik és konferenciára jön, az idősebbek és pénzesebbek azonban szinte kivétel nélkül mind Várnába és felcsillanó szemmel mesélik el mindazt, amit a bulgár idegenforgalmi propaganda Várnáról eddig mesélt és mutatott nekik. Eleinte nem tudtam megérteni, hogy miért mind Várnába? Azt hittem, hogy csak történetesen választották ki ezt a fürdőt a sok Fekete-tengeri fürdő közül. De további kérdezősködés kapcsán kiderül, hogy itt nem egy jól megfontolt válogató munkáról volt szó, hanem arról, hogy a mi távolkeleti tengerünk fürdői közül egyedül ez ismeretes. Beszéltem olyan várnai utassal, aki például Constanta-ról nem is hallott. I Mint a romániai és a bulgár idegenforgalmi I propaganda között önként adódó különbség I dokumentumát írtam le ezt a kis esetet — talán az Ellenzék hasábjairól is meghallják azok, akiket illet. Két emléktábla között Ma reggel 5 órakor érkeztünk meg a Babagály sziklához — itt kezdődik az a több mint száz kilométeres szoros, amelynek egy- egy darabja: Kazán, Vaskapu, Adakaleh, annyira híressé és fényképek révén ismertté is vált, amelyeknek minden szépsége csak igy, a maga egészében tűnik ki. E szorosnak az igazi szépsége nem az a néhány feltűnő alakú, csupasz, vagy erdőkoszoruzta szikla, hanem az a folyamat, amelyik itt állandó, folyamatos: a viz harca a hegyek és az ember harca a viz ellen. Több mint száz kilométeren át tart e vizkolosszus óriási munkája, mig átvágja a Kárpátok és a Balkán egymással ölelkező két láncát. Igaz, hogy e harcban elveszíti szélességének kilenctized részét, sőt egy-egy helyen a kilométer szélességű viz 50—60 méterre szükiil össze, de harca sikerül. S e több mint száz kilométer utón végigkíséri a folyót az ember harca is, aki hozzáférhetővé, kihasználhatóvá akarja tenni a maga számára a folyó által megnyitott utat. Az egyik parton Teáján útja, a másikon a Széchenyié, a Kazán hajózhatósága a Vásárhelyi Pál müve és végül a Vaskapu hatalmas csatornája és gátja mind ennek a harcnak az eredményei. Egymástól nem messze, majdnem egymással szemben hirdeti a két emléktábla: a Tabula Trajana és a Széchenyi-tábla azoknak az emlékét, kik e harcban a legnagyobbak voltak. Akik a legtöbbet tették azért, hogy az ut az Aldunánál megnyíljon, hadd kapcsolódjék össze rajta Kelet és Nyugat és találkozásából törjön elő mindkét irányba az emberebb ember, aki a harcot vivta, győzött e harcon és megérdemli annak eredményét. A legújabb vállalkozás Az Aldunánál egyszerre csodálatosan megélénkült a társaság. Mindenki magyaráz: történelmi, geológiai, esztétikai szempontokat fejteget mindenki legközelebbi szomszédjának. A társaságunkhoz tartozik egy idős román bácsi is. Mérnök Bucuresti-ben. Turnu- Severinben — a régi magyar Szörényvárhoz érve, ő meséli el a legérdekesebbet. Az ember és a viz aldunai harcának legújabb, jövendő tervét. 1895 óta folynak a tárgyalások Jugoszlávia és Romána között egy uj dunai hid felépítése tárgyában. Az immár negyven esztendős terv megvalósítását sok minden késleltette, főként azonban az a körülmény, hogy a jugoszlávok Tiganasnál, a románok pedig Turnu-Severinnél szeretnék megépíteni. Az első megoldás ugyanis a jugoszláv vasutaknak, a második a CFR-nek kedvez. Tekintettel arra pedig, hogy egymagában a hid megépítése 285 millió lejbe kerülne, nagyon meggondolkoztató, hogy az épitendő hid kedvéért melyik vasúti társaság adjon ki még más száz milliókat az uj vasútvonal megépítésére. Egyébkép hadászati szempontból a hid egyformán fontos mindkét államnak, de gazdasági szempontból — legalább is román beállítás szerint — kétségtelenül Jugoszlávia élvezné előnyeit, mivel ez a hid Románia és Lengyel- ország exportjának nagyrészét a jugoszláv adriai kikötők felé terelné. A magyarázat véget ért és véget a szorosban megtett ut is. Még néhány óra és feltűnik Lom-Palánka. A két nap alatt összeszokott társaság bomlani kezd, elbúcsúzunk a Várnába utazó angoloktól is, hogy jelen- aigár földről folytassam. I Bíró István. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Pillanatképek A társaslcocsilurn fiatal lány ül, fején ka- j cér, divatos majom-sapka. Egy fiu észreveszi I >">t s hevesen őst romol ni kezdi tekintetűvel. I Az ostromot a lány fölháborodva utasítja 1 vissza. Száját elbiggyeszti, orrával fintorog I mintha ezt mondaná: „Te aszfaltbetyár“, ■ Arcára pedig a megközelíthetetlen erény rnár-m vány-álarcát szorítja, mely ezt hirdeti: Luc. ■ rétin vagyok, libben nem kétkedem. De a-ért 1 a lány mégis oly nevel séges igy, hogy el kell I kacagnom magam. Amit szája, arra kifejez, I annak viharosan ellentmond a fejebubján 1 táncoló piros majom-sapka. Az igy jellemzi 1 képviselőjét: „Én kérem csak egy kis szeszé- 1 lyes, könnyelmű, beszámít ludat lan őrültke j vagyok“. Résztvevőén szemlédéin a lány lel- j kitusáját, de sokszor szeretnék odakiáltani neki: „Kisasszony, vágja földhöz vagy a ma- I jom-sapkáját, vagy az önérzetét. A kellő I együtt nem fér meg“. * Megint gyűjtenek a: utcán. Múltkor a szegényeknek és betegeknek gyűjtöttek. Most talán n tüsszentőknek gyűjtenek, a badarainak, vagy azoknak, akiknek makacsul viszket az orruk. Nincs kizárva az sem, hogy azoknak gyűjtenek, akiket ez a sok gyűjtés teljesen kifosztott és tönkretett. Saját érdekünkben adakozzunk. m Amikor hosszú betegségemből föllábndtam, köztem és ismerőseim között több Ízben a: alábbi párbeszéd folyt le: — Meggyógyultál? — Meg. — Egészen? — kérdezték támadóan. * Egyszerű emberek: Öt gyermekük van. Három közülük egészséges, de kettő állandóan betegeskedik. Az egyik köhög és lázas, a másiknak folyton fúj a füle. Évek óta nem képesek meggyógyítani. De most boldogan várják a hatodik gyermeket. Ezek hason- szenvi gyógymóddal élnek. Ar életet élettel kezelik. Talán igazuk is van. * Hetvenéves korában halt meg. Egy emléket hagyott rám, melyet egész életében féltve őrzött, egy zárt dobozt. Izgatottan nyitottam ki. A doboz lila bár song párnáján valami múló és foszladozó holmi hevert. Nem tudtam kideríteni, hogy micsoda. Egyformán lehetett széttöredezett papírlap, porhanyó tojáshéj és hervadt virág is. Az emlék lényege voltaké- pen az, hogy csak mi tudjuk, mit jelent, más nem. Keyycletesen bezártam a dobozt, aztán a kályhába vetettem, hogy a lángok tisztitó füzében egészen lélekké váljon. * Ez a tengeröböl a sziklák keretében olyan, mint a: Isten két tintatartója. * .4 kezdetleges állapotú népek költészete. Brazilia öslakói több-kevesebb ritmussal olyan tárgyakat sorolnak föl, melyek hiányoznak nekik: hajó, balta. Ha éheznek, ak- j kor a táplálkozási Urához folyamodnak s * ezt a verset mondogatják az éhségük elüzé- j sere: „Szarvas, disznó, kecske“. A prózai szavak megszépülnek a roppant vágytól. i Amikor fáznak, igy kiabálnak: ..Tűz, rőzse- i láng. tüzecske\ A szerelmes férfiak körbe j ülnek, tenyerükkel ütemesen tapsikálva a j földet, órák hosszáig karban éneklik: ..Csók. [ csók, csók“. Hát a mi líránk milyen? Az is I hasonló ehhez, de mi ravasz műveltségűnk ! kacskaringóival és virágdíszeivel annyira el I tudjuk tüntetni a vágy forrását, hogy sirámunk már majdnem anyagtalannak és anya- giatlannak tetszik. Akárhogy csürjük-csavar- juk a dolgot, a költő őse az az éhes disznó, amelyik makkal álmodik. AZ ELLENZÉK KÖNYVOSZTALYABAN Cluj, P. Unirii. Kapható két részre osztva is, mely esetben egy-egy rész csak 75 lei
