Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-03 / 148. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ÄÄA 3 Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj. Ser. I. G. Duca No. R. F:ókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. ízám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2ro, félévre 420, fvente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbőzectel cöb». L.\/í. ÉVFOLYAM, 14 8. SZÁM. SZERDA ssBíáSMaaaeao« 1935 JULIUS A vasárnapi második ,,Alba-Julia“-nak általános jelentőségéről és uj értelméről nem kívánunk ezúttal szólani érdemben. Elismerjük, a nemzeli- parasztpárt két kormányzási korszak súlyos hibái, sőt bűnei komoly elfeledietésével. vagy talán inkább lefelé való hatástalanságuk helyzetében, újból vagy még mindig óriási tömegeket tud mozgósítani. Csakugyan parasztpárt. Mintha ez a réteg, szinte a számszerinti nép, egészen az övé volna. És egy értékes és tiszteletreméltó parasztság pártja. Meglepő, illetve nem is meglepő, hogy a több tizezer főnyi tömeg rendületlen fegyelmet és érdeklődést, lobogó lelkesedést és égő szere- tetet árasztott, sőt amelyik része a színházba negyednapos ideig gyilkos hőség ellenére változatlan érdeklődéssel szorongott, még a finom politikai célzásokat is megértette és csöndesen izzó szenvedéllyel követte: a nagy szorgalmú tetszés rendezők intéseire és elöljáró mutatványaira gyakran szükség se volt. Ily helyzetbe nem bírálati megjegyzés tőlünk, hogy a fölséges nép nagyszerűsége mellett a vezető értelmiség, sőt a vezérkar száma és értéke nem látszott egyenlőnek. Ez a tömegnek úgyszólván csak magyarázó és közigazgatási vezérletet igényel; ez nem szorul az értelmiség mesterkélt bujtogatására vagy elvköszörülésére, nem gyakorlati ügyességgel gyűlt pecsenyesütő tiizekre, ez tudja már, mi kell neki a közélettől és ez tudja, hogy merre kell menni a siker céljából. Ennek a kitűnő parasztságnak azonban igy súlyos fogyatkozása van; még ma se tudja megértetni vezérkarával, hogy a román nyel- vii nép közt sokban azonos lelkületű, akaratú és érdekű más népcsoportok is számítanak valamire és jelentenek valamit s ezekkel egy örökös törvény örökös kényszerének hatására élet és elvi egyenlőség közösségében mikor önmagában fölvonul parancsolón képviseli ezeket is. Miért nem sugallta most ezt az értelmiségnek, amelynek bűnös egyoldalúsága s politikai tanulatlansága előtt értelmetlenül és elképedve állunk? Természetből vagy elszántságból süket és vak ez? Mit gondol ez a nagy parasztpárti vezérlet, csak úgy egyszerűen a kisebbségek továbbra is, mindig csak elhanyagolható meny- nviségek és jelentőségek? Általános népuralmi szólamok alatt elrejthető, vagy elintézhető a kisebbségi kérdés? Mindent a kortezia gőzébe s az uralomra jutás tömjén felhőibe fullaszthatnak? Hogy lehet, hogy máig se tanultak, pedig vezéreik legnagyobb része jó egy életen keresztül kisebbségi politikát űzött s ennek minden csinját-binját. minden történeti kihatását s minden fejlesztési következményét jól ismeri ? A szónokok tele voltak az erdélyi népsors és történeti szabadelvüség szólamaival. Hallottuk, hogy a fölvilágositás fáklyáját mindig Erdély tartotta; Erdély az ajtó kulcsa; Erdély adott szabadság-katekizmust az országnak: Erdélyben gyökeredzik a szent program. Hát ezt az Erdélyt minden idézett jellegzetességével nagyszámú, nagy müvelődésü, nagy hagyományú és nagy lehetőségű kisebbségek nem segítették, hagyták, sőt kezdték teremleni? És nem vitatható ezeknek tudatos vagy öntudatlan tanitói hatása éppen e nagyszerűnek mutatkozó román tömegekre? Egy szóval sem oeszéltek a kisebbségi népekről, a kisebbségi kérdésről. Milyen Alba-.Tulia ez? Ha parancsuralmi rendszer, igazi népuralom, szabadság- j°g és igazság harcára hevítenek, hogyan tudnak megfeledkezni annyi kisebbségről, hogy nem tudnak számolni a kisebbségi kérdés helyi és nemzetközi fontosságával? Az a politikus, aki ezekről a kérdésekről akarattal feledkezik meg, az gyűlölettel van telve; aki akarat nélkül teszi ugyanezt, az nem készült fel vagy azelőtt, vagy most, igazi hivatására. E nagy politikai szigorlat egy-két tantárgyából ez a fényes és az e nagyszerű tüntetés — megbukott. Idejekorán kell jóvátenni a hibát és nehéz végzet megpróbáltatásaitól menteni meg épp a népet, amelynek boldogulására törekszenek inkább lelkesen, mint bölcsen! Inkább szenvedélyesen és érdekkel, mint sem a nagyravitel okos módszerével. Igazi népiesek, de még nem igazi népemberek. » Fraiacisos'szágés Asiglia egyeáés lenek«3$z©r©s egyiiátfssaüködésiik szükségességében«, mely elé mégis nehézségek görbülnek Eden beszéde a londoni aisóházban, — „Fontos okokból nem mondhat többéi“. — „Kölcsönös bízatom nélkül lemondhatunk minden emberi haladásról“ Titulescu Londonban az általános szerződéseket védi a kétoldali szerződésekkel szemben Az aggasztó külpolitikai helyzet középpontjában Eden nagyjelentőségű nyilatkozata áll, melléje kívánkozik Titulescu londoni látogatásának tagadhatatlan jelentősége. Eden újabb nyilatkozata igazolja az európai sajtó borús magyarázatait, amiket Eden előbbi homályos kijelentéseihez fűzött, különösen ahhoz a Homeros-i idézethez; ^Minden az Istenek térdén nyugszik!“ Immár kétségtelen, hogy február 3-án Londonból a stresai megállapodásig húzódó vonalat igyekeznek tartan:, csakhogy ez még rendkívüli erőfeszítéseket követel. Nyilvánvaló az is, hogy Olaszország az abessziniai kérdésben tántorithatatlanul a szabad kéz politikáját követeli s mint a sajtó újabban meghatározza, Olaszország fölcsap a japánok kinai módszere utánzójául. Olaszország uj szerepe külön jelentőséghez juttatja Jugoszláviát, amelynek magatartása Olaszország afrikai háborúskodása esetén igen fontos. így a kisantant, valamint a dunai paktum ügye most újabb helyzeti és lélektani jelentőséget nyer, ami nyilván tükröződik Titulescu hosszú és sokoldalú párisi tárgyalását követő londoni útjában. Eden beszéde LONDON. (.Az Ellenzék távirata.) Eden- nek tegnap este közölt alsóházi beszédéről ma részletesebb adatokat közölnek. Ezek szerint Eden nyilatkozatának, melyet az alsóház ülésén Lansbury munkáspárti vezér interpellációjára válaszkép adott, lényege a következő: Eden tájékoztatta a törvényhozást párisi és római útjáról. A miniszter közölte, hogy a Lavallal folytatott eszmecsere során mindkét részről újólag elismerték a szoros együttműködés szükségességét. Mindkét részen helyesnek Ítélnék a nyugati légi Locarno, a keleti és középeurópai egyezmények, valamint a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodások tető alá hozását. Remény van arra, hogy a további diplomáciai tárgyalások során meg lesz található a februári londoni javaslatokban foglalt problémák tekintetében a gyakorlatba átvitelre alkalmas formula. A római megbeszélésekről Eden kijelenttete, hogy megerősödött abban a hitében, hogy az európai kérdésekben fennáll a lehetősége a stresai megállapodás és a londoni javaslatok szelleme megtartásának az abessziniai viszály tekintetében pedig azt közölte, hogy Anglia kísérleti javasatot tett Rómában, amelyet sajnálatára Mussolini nem tartott kielégítőnek. Azt ajánlotta, hogy Anglia az angol Szomáliföld egyik sávját átengedi Abesszíniának., hogy kijáratot kapjon a tengerhez, aminek ellenében Abesszínia területi és gazdasági engedményeket tenne Olaszországnak. Anglia cserébe mindössze annyit igényelne, hogy az Olaszországnak jutó területen az angol gyarmati földön élő törzsek is legeltethessenek. Az ellenzék részéről további részleteket sürgettek, mire sir Samuel Hoare külügyminiszter szólalt fel s arra kérte az alsóházat, hogy tekintsen el ezúttal még a részletes felvilágosítások szerzésétől, mert a probléma megoldását szükségtelenül nem szabad kockáztatni. A törvényhozás legyen bizalommal a kormány iránt, mert a részletesebb nyilatkozat- tételtől való elzárkózás fontos okokból történik. „Miért ne tehetne hízni Németországban ?* A nők sajtó foglalkozik Baldwin miniszterel- a Grabam-parkban vasárnap mondott beszédével is, amelyről az Ellenzék röviden már beszámolt. A miniszterelnök védte az angol—német tengeri megegyezést, amely nem jelenti azt, hogy Anglia eltért volna az angol—francia—olasz együttműködés stresai politikájától. Ez siettetni fogja a tengeri leszerelés sürgős ügyét. A Németországgal kötött egyezmény a háború óta az első lépés a leszerelés felé. Németország és Anglia azzal a tiszteletreméltó szándékkal kötötték meg a szerződést, hogy ha kölcsönösen nem bíznak egymásban, úgy nincs más megoldás, mint a dzsöngel- joghoz való visszatérés és lemondás minden emberi haladásról. Miért ne lehetne bizni Németországban? .4r előlegezett bizalom a kezdeményezés forrása. Meleg liamepélyességgel fogiidjáSc Franciaországban a Elésnek irontbarcosob látogatását „Az első fecskét Mjabb rajoknak kell követni“ — mondta Herriot PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Franciaországban élénk érdeklődést kelt a német frontharcosok látogatása, akiket mindenhol, ahol megfordulnak, meleg ünnepélyességgel fogadnak. Különösen feltűnik az a meleg fogadtatás, melyet Herriot tárcanélküli miniszter, mint Lyon város polgármestere rendezett a német vendégeknek. Herriotról ugyanis közismert dolog, hogy Franciaországban talán legélesebb ellenfele Hitler kormányzati irányának. A német frontharcosok Lyonban megkoszorúzták a francia hősi emlékművet, majd A háború előtt olyan szenvedélyes tengerészeti verseny keletkezett Anglia és Németország között, hogy a légkör egészen elmérgesedett. Ezért nagy megkönnyebülés, hogy Anglia és Németország tengeri hadereje a 100:35-höz fog arányiam s Németország sohasem tér többé vissza a korlátlan buvárha- jóliarc módszeréhez, amelyet Anglia sohasem gyakorolt. Mi is épp úgy, mint a német birodalom a tengeralattjáró harc teljes eltörlését kívánjuk, ezért a két hatalom küszöbön- álló általános flottakonferencián a tengeralattjárók teljes kiküszöbölése mellett fog sikraszállni. Titulescu Londonban BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Mint tegnap jelentettük, Titulescu külügyminiszter párisi tárgyalásainak befejezése után Londonba érkezeit, hogy a kisantant és Balkánszövetség nevében tárgyalásokat folytasson az angol kormánnyal. A Curentul úgy tudja, hogy ,,konzultatív“ jellege van Titulescu londoni utazásának. Ez annyit jelent, hogy eszmecserét fog folytatni a napirenden lévő kérdésekre vonatkozólag, melyekből a lap a Du- na-völgy problémáját. a keleti-egyezmény ügyét, a kölcsönös segélynyujtás kérdését és a stresa-i programot emeli ki. A Curentul rámutat arra, hogy az angol külpolitika Anglia földrajzi helyzetét veszi elsősorban tekintetbe s igy reméli, hogy Titulescu törekvéseit megértik és méltányolni fogják Londonban. — Titulescu álláspontját mindenütt ismerik — Írja a Curentul — igy valószínű, hogy Londonban Sir Sámuel Hoare és Eden előtt is a Népszövetség keretében kötendő általános megegyezések szükségességét fogja hangoztatni. Véleménye szerint ugyanis a kétoldalú szerződések nem biztosítják a békét, miután ezek ,,blokkok“ létesítését segítenék elő Európában. Bucuresli-i politikai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak Ti- tulescu londoni tanácskozásainak, aminek jelentőségét az is emeli, hogy a külügyminiszter Londonból visszatér Párisba, hogy az eredményről beszámoljon. Herriot a városházán fogadta őket. Herriot üdvözlő szavai során a legmelegebben helyeselte azt az elhatározást, hogy német frontharcosok látogatást tesznek francia földön. Igaz — mondotta —, hogy egy fecske nem csinál tavaszt, de kell lenniük bátor első fecskéknek, akiket rajokban mások is követni fognak. A frontharcosok ezután tovább utaztak Párisba, ahol szintén ünnepélyes fogadtatásban volt részük s azután résztvettek a frontharcosok szövetségközi szervezetének ülésén, amelyen 11 államból jelentek meg megbízottak.
