Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-07 / 152. szám
6 ELLENZIK Egy érettségi találkozóra n\\ hanem írs.ixn vállalkozó h voltam, nemv^d. utxílsó Xrak.ux'mmoJ, honán teteme'; udöss.w al is visz tóm a lombén. Szerepelt brune og\ úgynevezett okos kutya, amely a tnrtvuict .N. érint főszerepet játszott. Hosszas utánjárás utóit sikerült n testáló la tuak Budapesten a. t hó/mescert, akinek ltot .uvzőrii, ■ ckete uszkárja, .minit av alábbiakból kitűnik, sakkal okosabb volt, mint a gazdája. Júliusban készültek a lel vétó ek, rettentő meleg volt. A házmester annyira m erette a kutya iát, hogy esők a./ol a feltétellel engedte „te.lépni" ho este mindig hazavihette, a td.L vétciek alatt pociig ő maga őrizhette kutyát, amiért természetesen külön napidijat kötött ki. Kbből viszont az is látható, hogy nemcsak a kutyát, hanem saját magát is szerette. Már a film közepén tartottunk, amikor egyszer borzasztó reggel virradt ránk. A házmester pontosan megjelent a kutyával, de a hosszuszőrü, iekere kutya mii isgeppel fehérre voit nyírva! Nőm lehetett ráismerni. A házmester, okit meg akartunk ölni, azzal védekezett, hogy szegény kutyának nagyon melege volt. Arm persze nem gondolt, hogyha a kutyát lenyirja, nekünk filmv.ilL kozók- nak lesz melegünk. A filmier nem lehetett folytatni, napokig tanácstalanul ál tunk, hogy mit csináljunk. Az állatorvosok véleménye szerint legalább négy hónapig kellert vó'na várnunk, amíg a kutya szőre kinő. Lrról persze szó sem 1 elletett. Próbálkoztunk azzal, hogy miként a színészeknek álbajuszt, a kutyának is álszőrt ragasztunk az egész testén. A kutya azonban, hiába magyaráztuk neki, hogy ez művészeknél igy szokás, érthetetlen okokból semmi szin alatt nem ment bele a dologba. Rettenetesen zokogott és ha egyik kezünkben csirkecombbal, a másikban az ál- szőrökkel közeledtünk felé, dühösen harapni kezdett. Végre is kétségbeesésünkben úgy oldottuk meg a kérdést, hogy uj jelenetet irtunk a filmbe. Kutyaborbély jelent meg a filmen, aki a kutyát megnyirta. Természetesen a színfalak mögött. Mindez és az időveszteség olyan sokba került, hogy nemcsak egy házmester kutyáját, hanem magát a házat is megvehet- tüsk volna rajta. De tévedés volna azt hinni, hogy ez volt az egyetlen tragédia, amely a film körül lejátszódott s amelyről a közönség sohasem szerzett tudomást. Tapasztalásból mondhatom, hogy még] Hollywoodban is, ahol pedig hatalmas szervezeteit állnak a műtermek rendelkezésére, minden jelenet mögött váratlanul és orvul előretörő katasztrófák zajlanak le. A filmgyártás még akkor is óriási emberi erőfeszítést jelent, ha korlátlan mennyiségben adják rá a pénzt. Hát még ha nem adják! HUNYADI ERZSÉBET: TÉSZTÁK. (350 recept. Torták. Lepények. Puddingok. Teasütcmé- mények. Zsirbansült tészták. Kelt tészták. Pogácsák. Gyúrt tészták. Főzött tészták.) Lej 33.—. Kapható az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Tiz esztendeje már ... A vén kollégiumban riadtan gyülekeztünk, könnyű fiatul tüdővel szívtuk a levegőt, hogy cüniy élhess ük az izgalmakat. Zavartan mosolyogtunk egymásra, hogy bátorságot mutassunk, aztán magunkba fordultunk és számadást csináltunk, nyólk év alatt gyűjtött tudásunkról. Váratlanul ért Anghcleiscu miniszter bakkalau re át us- rendeleté. ügy hónappal a vizsga előtt adták tudtunkra, hogy soha nem látott bizottság előtt kell érettségiznünk román nyelven, kémiából és természetrajzból pedig tolmács segítségé vek A legnagyobb abszurdum az volt, hogy sohasem tanultunk kémiát, természet rajzi ismereteink pedig arra az iskolában taimuOt kis anyagra terjedtek ki, melynek felélesztésére senki scan hivta fel előbb a figyelmünket. A hakka- laureátuson a román nyelv tökéletes ismerését Írták elő. Latin és francia Írásbeli do'lgo- zatainikat is a román nyelv segítségével kellett megoldanunk ... S mindezt egy hónappal a vizsga előtt tudatták velünk. Az eredmény előre várható volt. A református kollégium 36 diákja közül csak három ment ár. Egyik osztálytársunk jól beszélt románul, másik kettő orvosi pályára készült, meg nyolcadikos korukban kis laboratóriumot rendeztek be s előre tanultak kémiát. Rossz jegyeiket a véletlenül megszerzett ismeretekkel pótolták. Mindhárman az osztály jelesei közüli kerültek ki, bakka- Jaureátusi vizsgájuk mégis csak elégségesre sikerült. Harminchármán elestünk. Hiába vigasztalL tak bennünket előzőleg azzal, hogy intelligencia vizsgáról van szó, a bizottság tagjainak mindegyike a legszárazabb szerepkör tudásra volt kiváncsi. Anghelescu első generációja elesett. A magyar közepisko ák növendékei mind hasonló sorsra jutottak. Akkor búsultak miattunk apáink, anyáink, testvéreink és búsultak a több igazságra és emberibb kormányzásra váró román testvéreink is. Ki hitte volna akkor, hogy az ifjúság megalázása cs elgáncsolása után néhány évvel ugyanazokban a termekben állítják majd megszégyenítő kínvallatásra őszülő testvéreinket is? .. . Tiz év óta annyi szomorúság jutott ki nekünk, hogy ez a ku'turbotrány, mely egy pillanat alatt lökött meg magabiró erejében száz és száz tizennyolcéves magyart, kisebbségi életünk halványan csillogó könnycseppjévé vák. Tragikus volt a ballagásunk, az „érettségi“ bankettünk-tor s „a csillagtól záporos nagy nyári ég alatt“ mint vénülő magyarok nyugtattuk el „boros fejünket ősi búk hős nagy- I apó ölében“. Az én generációm akkor megőszülc belül' egyetlen éjszaka. Kisebb igényekkel kevesebb csodavárással és kevesebb délibáb-látással indul tűink útnak. Erősen Iclkéwzükünk minden kas feladatra, két kézzel szoritou.uk meg az apró dolgokat ia. Alig vök időnk arra, hogy tízéves találkát beszéljünk meg. Szétszóródtunk szerte a világban. Társaink egy része újra éa ujiU megpróbálkozott a bakkalaureátussal, hogy otthon maradhasson. S azoknak, akik kitartottak, sikerük is egy másfél év ráadással. De akik nagyon siettek, elhagyták Erdélyt, vagy abbahagyták tanulmányaikat, visszatértek a iöldhöz, vagy ipart tanultok. öt orvos, két jogász, öt tanár, két pap, két gyógyszerész, két mérnök, két bölcsész- doktor, négy közgazdász, három kereskedő, négy iparos, öt mezőgazdász és négy hivatalnok került ki közülünk. Harminchat társunk közül egy sem halt meg, egy sem züllött el. Tizenkctten családot alapítottak s csak tiz változtatta meg román állampolgárságát. Tudomásom szerint huszonnégy társamnak van normális, vagy azon felül álló jövedelme, tizenegy bizonytalanul és közepesen keres, kettő munkanélküli. A tízéves érettségi találkozókon: az összegyűlt osztálytársak gyermekeinek a száma legalább akkora szokott Jenni, mint az együtt végzett apáké. A mi esetünkben ez a szám aggodalmat keltőén kicsi. Nég/y csecsemő jelzi a folytatást tudomásom szerint. De nem csoda, a fiatal évek vihara, a küzdelmek és kínlódások hosszú ideig tartottak. Nős társaink csaknem kivétel nélkül fiatal házasok. Társaink közül Buday György, mint képzőművész és agrárpolitikus, Grandpierre Emil és Wass Albert, mint szépirók szereztek maguknak országos hirt. Orvosaink közül Boér László tűnt fel elsőnek kitűnő hormon- tanulmányaival, pályadijat nyert omnadin dolgozatával s azzal az országos közegészségre jelentősen előnyös tettével, hogy az Amerikában használt uj diphteria-szérumot egyéni iniciativából elsőnek állította elő Romániában. Ováry Zoltán kitűnő szív- és tüdőspeciálista lett Párisban, Hunwald Henriknek a hypophisis terén végzett kutatásai és orvostörténeti tanulmányai szereztek tudományos tekintélyt németországi és svájci évei alatt. .. Harminc könyv és különlenyomat jelent meg tiz év alatt Anghelescu harminchat bukott diákjától, angol, francia, olasz, német, magyar, sőt román folyóiratok is kértek és közöltek Írásokat a megbuktatottaktól. S a szerkesztők egyike sem kért ajánló sorokat Anghelescu minisztertől, vagy az egykori elnöktől Spasu-tól. Ottóval táncol az Anna-bálon? — Na látja — kiáltottam rávezető, nevelői tapintattal s két karomat kitártam. — Ez az a hely. Erre céloztam. Föllélegeztem. Most már nem mozogtam abban a kétségbeejtő sötétségben, mint előbb. Az űrből, a vak semmiből, ahol az imént még alaktalan ködtestek keringtek, cseppfolyós állapotban, lassanként egy egész világ bontakozott ki s ennek már volt napja is: Marka, holdja is: Kázmér gróf, a regényes és andalító szerelmével és sarkcsillagja is: báró Bolthay Ottó. Szótlanul lépdeltünk egymás mellett. Én sorsomon tűnődtem, azokon a tőrökön és csapdákon, melyeket a véletlen a legközelebbi öt percben tartogathat számomra, ő pedig nyilván báró Bolthay Ottó olthatarian szerelmén. — Érdekes — szólt — ezt magam is éreztem írás közben. Bolthaynak is még nem kellene oly határozottan nyilatkoznia. — Miért nem? — kötekedtem. — Bolthay végre — és azon gondolkoztam, hogy micsoda is Bokhay — Bolthay — mondtam határozottan, ellentmondást nem tűrve — ember, Bo’ídhay férfi, Bolthay talpig férfi. — Igaza van — hagyta helyben. — Aztán Bolthay ekkor még nem tudhatja, hogy Manca ‘lelenc, egy szegény kis árva, akit úgy szedtek föl az utcáról, mint egy megfagyott verebet. S azt sem tudhatja, hogy kicsoda voltaképpen Kázmér gróf. — Természetesen — bólintottam s magam is kiváncsi voltam, hogy kicsoda is lehet voltaképpen Kázmér gróf. A hiba ott van, hqgy BdUbhayt ezen a helyen — legalább érzésem szerint — egy kissé elrajzoita, egy kissé tulrajzoka. — Lehet —szók az Írónő s megállt, mélyen a szemembe nézve. — De mondja, kedt vés Kosztöányi, mit tenne maga báró Bokhay Ottó helyében? — Én? — kérdeztem s vállát vontam. A fasorban a vasárnapi kirándulók gép- kocsii száguldoztak 60 kilométeres sebességgel. Abban reménykedtem, hogy valamelyik majd csak elgázol s fölment a váasz kínos kötelezettsége alól. Reményemben csalatkoztam. Folytatnom kellett: — Mindenesetre megvárnám a fejleményeket. — Csakhogy Marica később már egy legendás örökséghez is jut — vetette erfen. — Látja — mondtam — ekkor kellene igazán feltűnnie Bokhaynak. — De hisz Bokhay ekkor már nem él — sivitott kétségbeesetten. — Kázmér gróf közben megölte párbajban. — Tudom — legyintettem fölényesen. — Mégis ebben a pillanatbain kellene fökieren- genie Marica lelkében az ő feledhetetlen képének. Jelképesen értettem. Itt megtorpantam egy kissé, mint aki valami nyaktörő meredélyt ugrott át s maga is elborzad merészségétől. Visszakoznom kelliett. Ha eleinte naigyon gyáva és félénk voltam, időközben vérszemet kaptam s abbahagyva minden tapogatódzást, már-már Ítélkeztem elevenek és holtak fölött, úgyhogy az eleveneket összetévesztettem a holtakkal. Szemtelenségemben odáig vetemedtem, hogy báró Bolthay Ottót röviden és kedélyesen csak Ottónak nevezgettem s Kázmér grófot csak Kázmérának. Beláttam, hogy ez mag' korai. Egy-két archimedesi pont még nem volt elegendő, hogy az írónőt kiemeljem körömből. Még mindig áthatolhatatlan i köd és rejtély födte előttem a regény vázát és meséjét, alakjait és jellemek. Hagytam őt beszélni. 1 Ö pedig beszélt, egy negyedóráig, megállás nélkül. Azzal a patakzó hévvel, mely az Írókat jellemzi, amikor saját munkájukról szólnak, elém tárta a helyzetet, a társadalmi és lélektani kérdés velejét, az alapeszmét és tanulságot, ecsetelte Marica, Kázmér gróf, Bolthay testi és lelki világát, szó szerint idézte párbeszédeiket, néha drámaian meg is játszva őket, aztán kitért az előzményekre és következményekre, a mellékallakokra, bemutatott még néhány grófnak és bárónak, megismertetett egy nemeslelkü herceggel:, egy hü, öreg komornyikkal s végül a regény címét is elárulta. „Marica utolsó szerelme“ volt a dm. Én csalt ezután lléptem sorompóba. Amikor igy kicsalogattam belőle minden titkát, megszólaltam s tudásom pimasz birtokában taglaltam, utaltam, hivatkoztam, visszamutattam, fejtegettem, cáfoltam, összehasonlítottam, boncolgattam, méltányoltam vagy gáncsoltam, mindig az ő mondatait visszhangozva, oly tájékozottan, hogy maga is megdöbbent tőle. Ez volt a szerencsém. Amíg saját fegyvertáramból szedegettem érveimet, akaratlanul is szórakoztattam őt. Ezt azonban unni kezdte. Az ő anyagában olyan párok unalom liappangO'tt, hogy nemcsak olvasói kábultak eü tőle, hanem ő maga is. Ejgy másik negyedórában teljesen visszavertem. Bedefullasztot- tam tulajdon cukrosoldatáha és langyos limonádéjába. Megköszönte magvas észrevételeimet, találó kifogásaimat, mieyeket majd beledolgoz a szövegébe s menekült. — Mi lelt? — kérdezték barátaim, amikor visszatértem hozzájuk, a homlokomat töröl- getve. — Sápadt vagy. — Dolgoztam — feleltem nekik. — Nehéz munka volt. Igaz, hogy a kéziratát elolvasni még nehezebb munka lett volna. terr-l 1935 In Hu* 7 II ........II 111—IIB'I I ' A D ’Arp frissesig1 jzépséget pud& r es adAz ufolérbefeflen minősége, finomsága és tisztasága folytán az arcbőr szépsségét bámulatosan hosszer ideig őrzi nug. 6'AR.Gy A tízéves lökés serkenteni tudott, előbbre és előbbre.. . Ne csüggedjetek cs ne fáradjatok el! Nem fogunk meghalni. Egy nemzet életét nem a külső, hanem a belső törvények igazgatják s a természet is csak egyeseket emészt el. Nincsen polusi és nincsen trópusi halál, nincsen fojtó gőz és nincsen betegség, a bőr nem válik sárgává és nem akad el a lélegzet soha. Hiába váltak Napoleon százezrei búzamezők göröngyei közt porrá Moszkvától Egyiptomig, a francia nép nem halt meg. Feltámadt a békességben, az ekevasak, műhelyek és hivatalok összhangjában. Ó, úgy szeretnék közietek lenni ezen a nagy találkozón. És megölelni egyenként mindnyájatokat. Legforróbban talán azokat, akiket visszakényszeritett a föld s a mindennapi izzadság-cseppek gőzében az erdélyi magyar falu reneszánszát építik. Az élet kemény és követelőző, kegyetlen és hatalmas, de az elől, aki bátran szembe néz vélő, visszahúzódik, azzal szemben engedékenyebb lesz. Budapest, Uj Szent János-kórház. Dr. Kováts József Hä Síeían Zweig: SiusrJ Maria Nemcsak a mindig lenyűgöző hatású irót látjuk ebben a könyvben. Történetírás is ez a könyv. Minden adata hiteles. Gyönyörű kiállítás, 21 mélynyomásu képpel, 264 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Régebben megjelent könyvei: Lélek orvosai 125, Erasmus 158, Maria Antoinette 125, Fouche 158, Érzések zűrzavara 66 lej. HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓHIRDETÉSEI KÖZT S RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítottuk. Már 20 lejért hirdethet (10 sző) az Ellenzékben. Állást-keresők szavanként csak 1 lejt fizetnek. (Dij előre fizetendő)
