Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-31 / 172. szám

& fí LLKN 7 AK 19 3 5 !u Hub Jl. Húzás 1035 augusztus 15 Az emberevők hittérítő- nője a székely tővárosban... Határozottan divatba jött ebl>en az övben a székely főváros, amelyre köztünk le­gyen mondva — reáfér egy kis idegenforgal­mi ,,injekció". A legkülönbözőbb fajsúlyú konferenciák és kongresszusok székhelyévé jelölték ki eb­ben az évben Targu-Murest, amely méltán örvend ilyetén népszerűségének. A sort pár hónappal ezelőtt baptisták nyi­tották meg, akik két napon keresztül nálunk konferenciáztak, utána a cionisták országré­szi kongresszusát láttuk vendégül vendégsze­rető falaink között, augusztus végén nálunk tartják meg az országos „katolikus nap“-ot és szeptember elején itt jönnek össze sérel­meik orvoslása érdekében az ország összes ügyvédei. És közbevetőleg is érdekes eseményl>en lesz részünk, amelyről szürke, de annál je- lentőségteljesebb meghívó értesített. Augusztus 27-ikén Targu-Muresen ülésezik a külmissziós konferencia, amelyen angol, német és svá jci származású pogány hit téri­tők vesznek részt közös problémáik megvi­tatása céljából. Babos Sándor, a romániai református egyház Kínában élő hittérítője, akinek nem egy érdekes levelét közölték az erdélyi magyar lapok, már levélileg üdvözöl­te a konferencia rendezöbizotlságát. Különös érdekességet az kölcsönöz a kiil- missziók konferenciájának, hogy azon Mol­nár Mária, az elberfeldi külmisszió-intézet magyar tagja is részt vesz, aki az ausztráliai szigeteken, az emberevők között teljesít hit­térítői szolgálatot. Addig is, amig Molnár Máriával személye­sen is megismerkedhetünk, addig is. amig a bátor hittéritőnő elmondja személyesen, bi­zonyára érdekes élményeit, nem lesz érdek­telen ezt a bejelentést néhány kommentárral ellátni. Gyakran és sokszor esik szó arról, hogy a férfiakat a női nem mindinkább kiszorítja a kereső pályákról. Sokan mélabus hangon számolnak be arról. hogy manapság már nemcsak az úgynevezett ..nőies" foglalkozá­sokat űzik a nők, de a legférfiasabb pályák­tól sem rettennek vissza. Kár lenne felsorol­ni mindazokat a foglalkozásokat, amelyeken ma már könnyen és skrupulusok nélkül he­lyettesíthetik a férfiakat, nőkkel. És hiába rosszmájú ellenvetésünk . . . Hiába állapítjuk meg maliciózusan, hogy a J nő teljesítménye hiányait egy-egy mosoly- Ival pótolja meg . . . Mert hiszen, hogy az előbb említett esetre hivatkozzunk, az emberevőkre még sem lehet mosolyogni. Valahol, ifjuságunk izgalmas re­gényeiben azt olvastuk, hogy' az emberevők a kacagó embereket jobban szeretik . . . Előszeretettel fogyasztják őket és még csám­csognak is kéjesen csontjaik ropogtatásánál. Egyáltalán nincsen bizalmunk az ember­evőkben. Nem bizunk abban, hogy érdemes-e közöttük „bitet" terjeszteni, amikor ők en­nek a fogalmával sincsenek tisztában. Es ilyen körülmények között, ismételjük, csak elismerésünket fejezhetjük ki Molnár Mária teljesítménye fölött. Molnár Mária, az emberevők bátor hitté- ritőnője, aki most pár napra hozzánk láto­gat el, civilizált emberekhez, talán más vilá­gításba helyezi az emberevő szigetek lakóit, akik között él. Talán ki fog derülni, hogy az emberevők nem is olyan rosszak, mint amilyen hírük van. Megtudjuk talán, hogy az emberevők már rég nem táplálkoznak emberekkel, mert rá­jöttek arra. hogy nem érdemes . . . Elérkezett talán már oda is a hire annak, bogy ma már nemcsak Ausztráliában vannak embere vők. Az emberek kenyéririgységükben egymást eszik már nemcsak az emberevők szigetein, de mindenhol szerte a világban . . . Egymást esszük, egymást faljuk kedves Molnár Mária és mi is még jókat csámcso­gunk a lakmározáshoz. Nálunk is elférne egy pár hittéritőnő, mi is rég elfelejtettük már a „bitet“, csak, hogy hozzánk igazán bátor hittérítőket és hittéri- tőnőket küldjön a külmisszió-intézet. Mert bizony nálunk olyan emberevők is akadnak, akik még a hittérítőt is megennék, ami pe­dig ma már azt hiszem Ausztráliában is rit­kán foTdul elő. Na, de azért vagyunk mi civilizáltak . .. Nemde ?! (b. b.) NŐI DIVATLAPOK legnagyobb vă* Jmaxtéka az Ellenzék könyvosztályábaa Cluj, Plata Unirii. A 8-ik játék első, jul. 15-iki húzásán az ,000.000 lej főnyereményt a nálunk vásárolt 251 '120 sz. melléksorsjegy tulajdonosa nyerte Állami Osz­tály.sors játék 8-ik játék, ll-ik osztály! Köztudomású, lio^y az o r s z á k' legszere ncsé- sebb kollekturája: Ban­ca Română de Comerţ S. A. Bucureşti. Cluji képviselet: „Ellenzék“ könyvosztálya Cluj, P. Unirii. Telefonszám 109 Postai rendeléseket azonnal intézünk! - A sorsjáték következő hú­zása : 19,35. aug. 15! zen kívül még rengeteg nagyobb és kisebb nye­remény volt! - Újítsa meg sorsjegyét idejé­ben ! Vásároljon uj sorsjegyet! Uj sorsjegy­árak a ll-ik osztályra: negyed 400, fél 800, egész sorsjegy 1600 lei. Megújításuk a további osztályra: negyed 200, fél 400, egész 800 lei. yy Csak rátermetí emberek lehetnek színészek és színigazgatók!“ — moodja Isac [mii színészed főfelügyelő. — Készül az uj színfiázíörvény. — Míérf van színházi válság? CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ma a válságok korát éljük. Van politikai válság, gazdasági válság és nem utolsó sorban szín­házi válságunk. Ezt azért hangsúlyozzuk kü­lönösképen, mert bár szerte a világon: min­denütt cikkeznek színházi válságról, sehol sem öltött még az olyan komoly formát, mint éppen nálunk. Ezt évrül-évre jobban tapasztaljuk. Az üres házak, a konzorcium­má alakuló társulatok, a lerövidített szini- szezonok. mint a lassan emelkedő higany- oszlop mutatják a krízist, mely után talán, már a teljes katasztrófa következik. Isac Emil nyilatkozata Erre nézve, az uj sziniszezon küszöbén, felkerestük Isac Emil szülészeti főfelügyelőt, aki kérdéseinkre a következőket mondotta: —Én a magam részéről n kisebbségi s:inés:et mostani leromlását nemcsak anyagi, hanem főleg erkölcsi okokban látom. amiért elsősorban a társulatok vezetői felelő­sek. Az elmúlt szezonban, alig néhány tár­sulatnál folytak rendben a dolgok. Először is a társulatok nem bírták állandó jelleggel szerződésileg egész szezonra lekötni tagjai- kat, a direktorok, szinte hónaponként vál­toztak, a gázsikat csak nagyon rendellenül vagy egy­általán nem fizették, a szezont önkényesen megrövidítették s már eleve a szerződtetések­nél sem fordítottak kellő gondot arra. hogy az Erdélyben felhalmozódott szinészanyag- ból csak minden tekintetben megfelelő erő­ket kössék le s foglalkoztassák. Akik „levizsgáztak“ Legutóbbi Bucuresti-i tartózkodásom alatt mindenről jelentést is tettem illetékes he­lyen és személy szerint meg is neveztem néhány igazgatót, akihez többé nincs bizalmam s akikkel szemben a koncesszió megvonását javasoltam. Akik a színházat nem a magasabb művészet és kuliura terjesztőjének, hanem iparágnak, jó üzletnek tekintik, azok a jövőben nem kaphatnak koncessziót. Ugyanez áll — foly­tatja Isac — a színészekre is, akik Erdély minden városában hatalmas számban talál­hatók. de igazi művész alig akad köztük. Mindezek orvoslására, a kultuszminisztérium uj színházi törvényrendeletet dolgozott ki, amelyet tanulmányozni fogok és megteszem az észrevételeimet, hogy már az ősszel élet­be is léphessen s amely megszünteti a fele­lőtlen garázdálkodásokat és alkalmas lesz, egyes eddig túlságos elnézéssel kezelt dol­goknak precíz rendezésére. Elsősorban azt szabja meg. hogy kik lehetnek színigazga­tók. kik lehetnek színészek és milyen felté­telek mellett működhetnek. A válság okai Természetesen a válság okai nemcsak ezek­ben a dolgokban keresendők. Itt van pél­dául a sport, aminek a mai arányokban való térhódítása már direkt kulturaellenes, mert például ma már, egy jelentékenyebb futball­meccs is elég ahhoz, hogy nemcsak a szín­házak, hanem a képtárak és koncerttermek is lekerüljenek. Komoly aggodalomra ad okot még, a mű­kedvelők gombamódra való elszaporo­dása is. Még eleinte szimpatikus tudott lenni, egy-egy ilyen dilettáns csoport ügyeskedő próbálko­zása, aminek nem tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget, A műkedvelő előadások Az utóbbi időben azonban már a színház­ra nézve komoly anyagi veszélyt jelentenek, mert már olt tartunk, hogy minden társadal­mi rétegnek, de főként majd minden társa­dalmi iparágnak meg van a maga saját kü­lön szervezett és állandó műkedvelő gárdája, akiknek minden hozzáértés, képzettség, vagy rátermettség nélküli előadásait a leg­több esetben zsúfolt ház nézi végig. Ugyan­akkor a színházak üresek, mert a kö­zönség egyes rétegeiből valami egészen kü­lönleges érdeklődést vált ki. A legjellemzőbb erre nézve egy általános derültséget keltett kérvény, mely a napokban érkezett az ins­pektoraimhoz s melyben a miercurea-ciuc-i műkedvelők Az ember tragédiájának szabad­téri előadását kérvényezik. Az uj színházi törvénv különben ezt is megrendszabályozza és minimálisára redukálja a jövőben kiadan­dó mükedvelőelőadási engedélyek számát. Román—magvar kulturközeledés — fin a magam részéröl — folytatja az inspektor — minden erőmmel, a kisebbségi színházi válság leküzdésén fáradozom, mert nemcsak mint a színészet funkcionáriusának, de mint költőnek és művésznek sem lehet célom, egy kultúrát elnyomni, bármilyen nyelvű is az. És éppen ilyen irányú törek­véseim miatt nehézményezem, a kisebbségi színházaknak az utóbbi időben tapasztalt el­zárkózó magatartását, a román szerzők da­rabjaival szemben. Az egész elmúlt szezon­ban mindössze 2 román darab szerepelt a magyar színházak műsorán, mig ugyanak­kor Bucuresti-ben állandóan játsz.ák a ma­gyar szerzők darabjait. Mondanom sem kell különben, hogy a jövőben nem kényszerformájában, de gondom lesz rá. hogy az ismertebb román darabokat a magyar közönség is megis­merje. És a jövő? — Mi a véleménye a válság megoldásáról, vagy legalább az enyhitésről? — vetem föl a kérdést rövid szünet után. — Az egész világon — válaszolja — egy uj színházi éra kezdődik. Visszatérés a mű­vészethez. Végig az egész európai kontinen­sen Reinhardtól kezdve le az oroszok minde­nütt a klasszikusok dominálnak. Szerintem az erdélyi szinházválságot is csak ez oldaná meg. Komoly színház, komoly művészekkel és komoly műsorral. Az ajtón kopogtatnak, a beszélgetésnek vége. Isac Emil mosolyogva nyújtja kezét és búcsúzóul még megjegyzi. Az erdélyi szín­játszás sokkal régebbi keletű és sokkal dicső­ségesebb múltra tekint vissza, semhogy bár­milyen válságot is túl ne élne. (P 1) Férfiruhában járó gyanús nőt fogtak el a Constanta-i fürdőben. Bucuresti-ből jelen­tik: A Constanta-i rendőrség egy férfiruhá­ba öltözött fiatal leányt fogott el az egyik vendéglőben. A leány haja le volt borotvál­va s teljesen férfi benyomását keltette. Nem akarta nevét elárulni. A rendőrség megálla­pította, hogy Elisabeta Boca Faget-i (Bra­sov) eltűnt leánnyal azonos. A leleplezés után elmondta, hogy Timisoara-n érettségi­zett, majd Becsbe ment egyetemre. Az a gyanú, hogy a leány kémkedett. Átadták az ügyészségnek. Erdélyi művészek buda­pesti kiállítását szervezi meg Orbay Zsuzsa testőmüvésznő Városunkban önálló hiállitási rendez a liniai művésznő GLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Orbay Zsuzsa, n fiatal, tehetséges festőmüvésznö. most érkezett haza Budapestről és kiállítását holnap nyitja meg az Ujságiróklubban. Be­szélgetünk Orbay Zsuzsával ez előtt az ér­deklődéssel várt kiállítás előtt és megkértük, hogy beszéljen magáról, a pesti képzőművé­szeti életről és jövő terveiről az. Ellenzéknek. A budapesti Képzőművészeti Akadémiát végezte ez a sokat ígérő, uj utakon járó mű­vésznő, ahol Vaszarynnk volt a tanítványa. S mig régebben a portré érdekelte, addig most az erdélyi témákat dolgozza fel, az er­délyi tájak szépsége, az itteni sajátos, gyö­nyörű színek azok, amelyeket megfest mos! Orbay Zsuzsa. — Hubáig Andor, a budapesti Nemzeti Sza­lon igazgatója megbízott azzal, hagy megszervezzem az erdélyi művészei; pesti kiállítását, fia ma­gom is kiállítok a Nemzeti Szalonban, de ide óriási anyag kell. közel száz kép és főleg jó kép, ezért jöttem haza dolgozni, mert most ez a legfontosabb. Aztán össze kell szednem az erdélyi kiállítás anyagát és ehhez összeköt­tetésbe kell jutnom nemcsak a Clnj-i. de a Timisoara-i és Baia-Mare-i művészekkel is. Orbay Zsuzsa a progresszív irányt képvi­seli, de amellett a természetből indul ki, aki a képeit ismeri, nem mondhatja azt, hogy naturalista, de azért mégis csak a természet inspirálta mindig. Cluj-i kiállítása után Brasovban és Ora- deán állít ki a művésznő, aztán pedig az ősszel Athén következik, Görögország, a klasszikus művészet hazája, ahova orosz emigráns ismerősei hívták meg Orbay Zsu­zsát. Kiváncsiak vagyunk, hogy ez a Giuc-i fia­tal lány mit mond a festőkről s a festészet­ről. Miért lett festő? — írogattam gyermekkoromban, de azért mindig festő akartam lenni. És most aztán, mindig festenem kell. igy például most, hogy más foglal le és nem dolgozhatom, ideges vagyok, nem találom meg önmagam. — És mi a célja? — Csak a munka lehet a célom. — Maga nő, fiatal nő; más célja nincs? — Tudom, hogy mire gondol. Erről a té­máról egyszer beszéltem Lvka Károllyal, a legnagyszerűbb emberek egyikével. Elmondta báró Kobner Adél esetét, aki a legtehetsége­sebb festönök egyike és mikor férjhezment, azt mondotta? Most már mindenem a kis­fiam. — Szóval? — Nem tudom. Ma az az érzésem, hogy a: a nő, aki karriert akar, akinek vala­melyik művészet az élete, a kifejezési for­mája, a: ambíciója, csak másodrendű fon­tosságúnak tarthatja a szerelmet. — Tervek? — Anglia. Ha meglesz a kiállításom a Nemzetiben továbbmegyek, külföldre tanulni, dolgozni. Ezt akarom. — Pesti képzőművészeti élet? — Nagyon fellendült. Uj, friss tehetségek törnek utat maguknak és — érdekes, ezek­nek 90 százaléka erdélyi származású. (M. L,J HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, NP láDIHN HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ­HIRDETÉSEI KÖZT S RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítot­tuk. Már 20 lejért hirdethet (10 szó) az Ellenzékben. Állást-keresők szavanként csak 1 lejt fizetnek. (Dij előre fizetendő)

Next

/
Thumbnails
Contents