Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-30 / 171. szám

2 BLLBN ZtiK I*.»* Imii ut 31. ÉLEr A PÁRISI DIÁK-NEGYEDBEN Mindenki a francia korntányforma válságáról beszél Olcsóbbak a szobák. — Téri hódit Amerika. — Királyrihhan- csok. — Tüntetések. — Temetés Quarter Latinban. — Magyar tanár és orosz bankár vendéglője. — A párisi „Kis Pipa“ PARIS. (Az Ellenzék tudósi lójától.) A jobb és baloldal szervezkedése, a/ állami iizetésreiulezés és levonások, a napi és or­szágos politikai események ill csak az élet szemüvegén keresztül látszanak meg. A Quartiernak mindig volt egy bizonyos stí­lusa, amit még az egyre szaporodó tünteté­sek, ellentétek sem tudtak kiküszöbölni. Az. Opera környékét erős rendőrkordon zárta el, senki sem ült a Café de la Paix lerraszán, ahol egykoron Ady irta verseit, a hatalmas boulevardokon a tisztviselői szakszervezetek tüntettek a fizetéscsökken­tés ellen, a kormány tanácsülésén llerriot és társai a legélesebb harcot folytattak az utcán tüntetők érdekében, az egész párisi élet ennek láza alatt nyögött. Erről beszélt mindenki a metrón, az utcákon és a kávé- liázak comptoirjai mellett, de azért ez a hatalmas és a francia életben jelen­tős esemény semmit sem változtatott a Quartier szokásos nyári langymoleg arcán. Nyár van... Talán senki sem vett észre semmit sem. A tömeg nyáron kevesebb. A gazdasági vál­ság súlyát már négy év óta érző szállodás és veadéglősipar panaszai már megszokott­ként csengenek. Bár tény az, hogy ma olcsóbbak a szobák, még a legkere­settebb negyedek szállodáiban is van ál­landóan üres szoba télen és nyáron egyaránt s a párisi diák és szegényember ismerőse, a vendéglői menü. a prix fix is megolcsult néhány centimessei. Emléket idézni mindenki szívesen szeret. A diákkor emlékei meg mindig a legszeb­bek, egyszerű, apró történetekből állanak, néha hihetetlenül hangoznak, de minden lehetetlenségük dacára is, hűek és igazak. Ilyen gondolatok súlya alatt barangoltam keresztül néhány napon át a Quartier Latin utcáit. A házak keveset változtak. A Sor­bonne üres folyosói hangosan verték vissza lépteim zaját. A tudomány csarnoka is nyári pihenőjét üli. Bár a nyári gyorstalpaló francianyelvi kurzusokra összesereglettek időnként kiözönlenek egy-egy kitárt tan­terem ajtaján, hogy azután felszabadulva a megtanulandó francia nyelv varázsa alól. a világbábel minden nyelvén kezdjenek el beszélgetni. A Pantheon környékén kevés a külföldi turista. A Capoulade régi néger pincérének megkopott a haja, hangja is szürkén cseng. Panaszkodik ő is, mint mindenki. Az anierikaiasodó indusztrializálúdott párisi élet már a Quartierbe is belopja magát. Dupont hatalmas és mindenütt tanyát ütött kávéházai egyre nagyobb konkurrenciát csi­nálnak a régi diákok előtt ismert helyek­nek. Egyre több a politikai alakulat és csoport, mely a maga rajongóit és híveit uj és uj helyekre gyűjti össze, nehogy egy régi kávé­ház tradíciói reányomják bélyegüket a friss erővel mozgó bal, vág}7 jobboldali frontok ma még apró pártokra darabolt szerveze­teire. Király rikkancsok Az utcákon jobbra, balra vidám arccal szaladgálnak a királyrikkancsok, ök a vár­ható változásból semmit sem veszíthetnek. A francia parlamenti élet és jelenlegi kormányforma válságáról beszél mindenki, a legegyszerűbb embertől a régi tanárokig, akik csak tartózkodóan mernek véleményt nyilvánítani. Még inkább tőlünk kérdezős­ködnek: Mi a véleményünk, merre fog el­tolódni a francia élet. Kormányra kerül- nek-e végre a szocialisták egységfronton a többi baloldali pártokkal, ahol a kommu­nistáktól a radikálisokig mindenki helyet kapna, legalább is egyelőre, amig a koalíció pártjai közül valamelyik magához tudná ragadni a vezetést. Avagy a győzelem a má­sik oldalon lesz, a jobb oldalon a nemzeti egységfront táborában, ahol de la Roque gróf szervezett csapatai és a velük szövet­séges kisebb alakulatok állítólag minden pillanatban készek arra, hogy az elbaloldaliasodó Parist meghódítsák, megcsinálva a maguk marsé sur lParis-t, lán­goló lelkesedéssel bíznak győzedelmükben s az őket támogató lapok burkoltan arról Írnak, hogy a jobboldal mögött ott van a hadsereg, legalább is a vezérkar néhány döntősulyu személyisége. A francia politika örökké szövevényes, kom­promisszumos mivoltában elérkezett a vá­laszúira, több megegyezés ill már nem lesz lehet­séges. A royalisták mosolygós arca jelent külön szint és önálló törekvést ebben a bábeli káoszban s figyelem fordul most feléjük is, mert kiderült, hogy a trónkövetelő Paris grófjának szárnysegéde nem más, mint de la Roque gróf testvérbátyja. (Ennek a kom­binációnak azonban komoly jelentősége ter­mészetesen nincsen és nem is lehet.) A Quartier Latin A Quartierbnn kevesen ismerik egymást, de mindenki beszélget a másikkal. A kávé­házi comploir, a kiszolgáló asztal, ahol a pultra reákönyökölve a nap minden órájá­ban kora reggeltől, hajnalbanyuló estéken át mindig találhatunk embereket, két em­berrel elkezd beszélgetni. A kiszolgáló pin­cér beleszólva, elmondja a maga vélemé­nyét s pár perc múlva tiz-tizenkét ember éles hangos francia tónussal vitatkozik, be­szélget. Van valami igazi demokratikus köz­társasági szellem ebben a comptoir melletti beszélgetésben. A franciák gondolatai közé beleszövik a maguk nézeteit a külföldiek is, akiknek so­raiban a vdág mindenféle államformája és világmegváltó gondolata természetes kepvi sclörc talált. Ezek az idegenek, a változás ban és francia belpolitikai eltolódásban is. saját megváltó gondolatuk megvalósulását szerelnék látni s nem egyszer találhatunk olyan csoportokat, ahol nyole-tiz lii/bejött és franciául beszélgető emberről, akik a belpolitikai élei válható eseményei! mérle­gelik, megállapítható, hogy egyetlen egy sem francia, hanem mind külföldiek, akiknek vére teleszivó- dott a francia élet vérkeringéséből s akik olt a Quartiorben egynek érzik ma­gukat a vendéglátó és befogadó gazdáikkal, akiknek sora felelt, akiknek érdekében ura­kon át vitatkoznak és beszélgetnek. Jellemző, hogy a párisi megszervezcil lün- telésekben a világ minden nemzetének fiai és leá­nyai helyet foglalnak, ami mindig kiderül, amikor a rendőrség kp adja a hivatalos jelentést, hogy a hangos­kodó tüntetők közül ennyi és ennyi száza­lék volt külföldi, akik közül jónéhányal, mint nem kívánatos elemet, azonnal áttesz- nek a haláron. Másnap, vagy harmadnap aztán az illető törzskávéházának pincére szomorúan jelenti be a szokott kompániá­nak, hogy ez meg ez a barnaruhás, fekete­kalapos, sötélszemöldökii ur egyelőre nem fog többet megjelenni, mert ő is részes volt az egyik tüntetésben. Es ha ilyen alkalom­mal valaki a fejbólogatás melleit még mé­lyen, résztvevőén, fájdalomosztozkodóan fel is sóhajt, akkor biztosak lehelünk, hogy ő neki is tartozik az előbb leirt ur néhány frankkal, amit most már a legnagyobb lelki nyugalommal törölhet a követel-rovatból éppen úgy. ahogyan azt a comptoir pincére tette, mielőtt a szomorú birt a szokásos egybegyűlteknek elmondotta volna. Ez. is temetés, hiszen ilyen alkalommal is megsiratják, meggyászolják az eltávozottat. Ez a temetés a Quartierbnn. A párisi „Pipa U A Szajna partján a fojtogató melegben többen hüsölnek a vízre épített uszodák­ban, melyeknek száma örvendetesen meg­szaporodott. Ebből arra lehetne következ­tetni. hogy Paris népe megszerette a vizet és használja is. Erre enged következtetni az a tény is, hogy kis szállodámban a patron, a tulajdonos nem kis büszkeséggel vezetett be a második fürdőszobába s mutatta meg annak modern berendezését. Van a Quartierbnn egy kis magyar ven­déglő is, mely egyike a legérdekesebb he­lyeknek. Közös tulajdonosa egy magyar tanár és egy orosz bankár. A pincérek között van egy volt orosz gárda­kapitány és vaunak magyarok is, akik kö­zül nem egy öt, hat nyelven is elbeszélget a kis vendéglő hatalmas idegentáborból álló közönségével. Délben itt székel a magyar diákmenza, ahol a magyar diákok összegyűlnek s velük együtt nyolc-tiz más nemzet fiai közül is egynéhány, hangossá téve a zűrzavart. A francia szemszög hatása alatt megszületett magyar világmegváltó gondolatok itt adnak találkozót egymásnak. Éppen olyan me*e- szerüek, magasanszárnyalók, álomszerűén a földönjárók, mint azok a festmények, me­lyek egy erdélyi fin fantáziájaképen a ma­gyar szoba falait diszitik. A magyarok egymás közölt csak „Kis Pipá“-nak hívják a vendéglőt, melynek becsületes francia neve Coq d!or — Aranykakas. Estére megváltozik a környezet. Más a publikum. A diák otthon szobájában eszi meg szegényes vacsoráját, avagy a Luxem- bourg-kert árnyas fái tövében felejtkezik el annak elfogyasztásáról. A vendéglő árai estére megduzzadnak. Ilyenkor szól a zene is s a néhány négyzet- méternyi helyen, az asztalok között idege­nek és franciák táncolnak. Dicsérik az egy­beolvadt orosz—magyar konyha remekeit, fogyasztják az olcsó francia bort s tiz frankért megvacsorázva, néhány órára tel­jesen elfeledkeztek arról, hogy ők is csak szegény emberek s ebben a kis vendéglőben álmodták végig mindazt, amit a pénzes gaz­dagok. az utazási irodák csoportjai a Mont­martre és Montparnasse fényes transzparen­sekkel gazdagon díszített csalóka világában élnek végig. Ott. ezen a két helyen még zaj­lik a párisi élet. Idebent a Quartierben min­den csendes, megfontolt gondolkozásból fa­kadó. Hűvös esték ... És talán egyre többen vannak az estefelé hazatérők közül, akik elhaladva a St. Gene­vieve könyvtára melleit, egy pillanatra meg- állanak a legszebb párisi templom, a St. Etienne du Mont kapuja előtt, még kevesen vannak azok, akik oda be is térnek, de már sokan meglassítják lépteiket arrafelé jártukban, hogy a csillagfényes éjszakában is egv csendes fohászt küldjenek valahová, az igazságot adó magasságok felé, ahonnan remélik az ő ma meg nem kapott minden­napi kenyerük megadását. Nyáron nagyon meleg van a Quartierban. Nyitva van minden ablak. Kevés helyen hallani a kacagás, a vidámság, régi bohém­élet zajos hangjait. De ha az éjfél után cl­csendesedett utcákon valaki csendesen vé­gigsétál, itt is és ott is mély sötét sóhajtá­sokat hall. lélekbeszédeket, melyek ember- lelkek mélyéből feltörve, a megnyugvástadó éjjel csendjében is vádbeszédet alkotva, a holnap megváltása felé siettetik a világi igazságtalanságokat. Kilyéni F. József. (VŐ/ DIVATLAPOK legnagyobb vá. Imsztéka az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Állami Osz­tálysors játék 8-ik játék, Il-ik osztály! Hozás 1935 augusztus 15 A 8-ik játék első, jul. 15-iki húzásán az 1,000.000 lej főnyereményt a nálunk vásárolt 251320 sz. melléksorsjegy tulajdonosa nyerte Állami Osz­tálysorsjáték 8-ik játék, Il-ik osztály! Köztudomású, hogy az ország legszerencsé­sebb kollekturája: Ban­ca Română de Comerţ S. A. Bucureşti. Cluji képviselet: „Ellenzék“ könyvosztálya Cluj, P. Unirii. Telefonszám 109 Postai rendeléseket azonnal intézünk! - A sorsjáték következő hú­zása : 1935. aug. 15! Ezenkívül még rengeteg nagyobb és kisebb nye­remény volt! - Újítsa meg sorsjegyét idejé­ben ! Vásároljon uj sorsjegyet! Uj sorsjegy­árak a Il-ik osztályra: negyed 400, egeszsorsje- Ko 764 Megujitá-----------------­OSztálv0 saroküzletekkel rr, ipiac előtt. Cim a fel 4 _ _______Ko, 760 speiz, szeptember Ko. 758 !ll MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Adózii'. — CaUtorcscu könnyei. — Lörch tanár. — „S/.emélyitégck." — Kikésett. UNIVERSUL: Egyk megye székhelyen civ szefogtok az ügyvédek a tuKágba vitt adókiró vi'i ellen. Az elmúlt napokban több ügyvéd tett feljelentést Bucureşti ügyvédi kamara választ­mányánál az egyik adófelebbezési bizottság munkája ellen, A kamara választmánya aztán a kivetéseknél tapa «•/ tal ha tó túlbuzgóság miatt köz­benjárt illeték s helyen. A pénzügyminiszter kö­telessége, hogy állandóan figyelje az adómegálla- pitássa! foglalkozó bizottságok munkáját és ele­jét vegye az elégedetlenségeknek. A kivetést nagy clővigyázattal kell végezni, tekintetbe kell venni a ma: viszonyokat és a fizetési lehetősé­get. A helytelen kivetés az adózót és z kincstárt egyformán károsítja. Nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a szabadpályán lévők nemcsak a válság miatt, de azért is szenvednek, mert — fő­leg az ügyvédi és orvosi pályát — elárasztották az utóbbi időben. Igaz, hogy nehéz a kereset és jövedelem ellenőrzésének munkája, nem lehet azonban az adózók rosszhiszeműségét előre fel­tételezni. A kincstári hatalom túlságos éreztetése nem kedves. Igazságosan kell végezni a kivetése, két. ZORILE: Galatorcscu úgy állt a bíróság előtt, mint akármelyik más állampolgár. Mit akarha­tott tehát? Kíméljék meg s ne alkalmazzák vele szemben a törvények szigorát? Hogy nyugodtan élvezhesse annak a pénznek gyümölcsét, amit a két patentirozott csaló révén szerzett? Azt sze­rette volna, hogy továbbra is chescor maradjon? Nem kívánhatott ilyen lehetetlenséget. Akkor miért könnyezett? Calatorescunak nem lehet oka sirásra. A közvélemény is ellene fordult, mert sohasem tetszik az ilyen ember a népnek. A sirás alattomosságot jelent s ezért még in­kább elfordultak tőle- s csak csöndes.társa: okul­hattak belőle. Hagyjanak fel a visszaélésekkel és távozzanak helyeikről. Legalább ennyi haszon le­gyen Calatorescu könnyeiből. A GYOMORFÁJÁS, gyomornyomis, béisár- pangás, aihasi vérbőség, nagyfokú erjedés, rossz emésztés, fehér nyeivlepedék, kábultság, fülzugás, halvány arcszin, migrén, kedvetlenség a termé­szetes „FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata által igen sok esetben hamarosan elmúlik. Az orvosi világ azért nyilatkozik a legnagyobb el­ismeréssel a magyar FERENC JÓZSEF vízről, mert hatása izgékony bélrendszAü egyéneknél is megbízható és rendkívül enyhe. PORUNCA VREMII: Walter Lörch, a drez­dai „Középeurópai intézet“ igazgatója, a nagy román barát s a román nyelv kitűnő ismerője, elhatározta, hogy uj életet ad a román—német közeledésnek s diákcserét indít a két ország kö­zött: barátság kimélyitésére. Még ennyivel sem elégedett meg. A lipcsei egyetemen előadássoro­zatot rendezett a román diákok részére, kiknek a legkiválóbb német tudósok: Krueger, Golf, Vorner, Freyer tanárok tartanak előadásokat. A német közoktatásügyi miniszter pedig Wörner tanár kérésére engedélyezte, hogy ez évben a ro­mán nemzetgazdaságról is tartsanak előadást a lipcsei kereskedelmi akadémián. Ugyanakkor ott román kulturális és nyelvtanfolyam is lesz. A szemináriumot maga Lörch tanár fogja vezetni. Mindezt maga Lörch tanár személyesen közölte most Anghelescu közoktatásügyi miniszterrel, amikor látogatást tett itt Anne-Rose Krueger kisasszony kíséretében. NAŢIONALUL NOU (fiatal liberálisok lapja): Bizonyos idő óta folyton visszaélések megtorlását hangoztatják, Azok között, akik kiabálnak, né­hány olyan névre is akadunk, akik régebb idő óta Văcăreşti felé eveznek. Meg vannak bélye­gezve ezek a „személyiségek“, akik nem tudnak érvényesülni s a háttérből most pusztitó harcot hirdetnek. Azt hiszik, hogy így meggazdagodhat­nak még egyszer. Ott vannak minden pártban s hangos szóval előljárnak a hazafiság jól megfi­zetett köpenyében. Azt hiszik, hogy betömik szájukat. Azt hiszik, hogy nincs határa zsarolá­si manőverjeiknek. Igen. Alkalmazni kell a meg­torlást, de kivétel nélkül minden csaló ellen. PATRIA: Az ország első megyéjének liberális tagozatát Dinu Bratianu egyik közeli rokona ve­zeti, ki bepanaszolta az ottani liberális prefektust az ügyészségen. Ez legjobb bizonyítéka a liberá­lis rendszernek, mely alatt Tatarescu hiába kül­dött körrendeleteket a kijárások ellen. Tatares­cu elkésett. Amikor már idejutottunk, akkor a rendelkezés az utolsó órában már semmit sem segíthet s legfeljebb bizonyitékul szolgál a mai helyzetre. Az operáció elkésett. Az amputálás nem mentheti meg az agóniában lévő szervet. Nincs orvossága már a liberális betegségnek. Az ügyészek és vizsgálóbírók jönnek majd helyükbe. Ellenzék kő* ELLENZÉK a haladást szolgálja. * lyában, Cíu&bségi és ember! jogok eldhareos** azonnal szí '•------

Next

/
Thumbnails
Contents