Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-26 / 168. szám

£ nrr:nNZflK 1616 fu II un 2 6. Tanügyi botrány Bucin’síí-* en ... Kiderült a diüksegélucies miniszteri igazgatójáról, hogy: — csizmadia Hamis diplomával tanár, inaid miniszteri liítlsztvlseld lett a szélhámos. — Csaláson, visszaélésén MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Rulálhüntetés. Tony IIImoii. IVkintél v. S lm mégis? fiirt. ARGES: A háború kén vs/eritetto :»/ á 11a- inut .ura, hogy nyúljon bele a magángazda» sag s/jhad menetébe A semlegesség kunon- ii.is.tl ko\il(i napon mar rendkívüli intézke­dések következtek a behozatal és kivitel ' ende/ésére, hogy igy biztosítsák a hadsereg ellátását s így akadályozzák meg a drágaság emelkedését. így ismerkedtünk meg a „per­mis/ szóval elös/or. amit a forgalom lebo­nyolítására osztogattak. A háborúban és a háború után a Ián még jobban kifejlődött ez a rendszer, ring kiderüli, hogy az allain nem Irhet a gyors és könnyű meggazdagodás for­rása. V „permisz ‘ a szegénység egyik bizo­nyítéka. Miután az állam nagyobb jövedel­met nem nyújthat, most már a permis,'ek kórul folytatnak üzleteket, Ezen nem a bün- ielötörvénykönyv paragrafusaival, de a ke­reskedelem teljes felszabadításával lehet csak segíteni, Ebből erkölcsi szempontból az or­szágnak csak baszna volna, \ddig a halál­büntetés bevezetése árán sem lehet a per­misszel járó panamákat kiküszöbölni. DREPT ATKA: Tony Iliescu, a szenátus delnóke. a szü/tiszta és szigorú Tony úgy art el a frkele valutások körül, mint egy más gyarló halandó. A tölgyfalevél zöld, de az ág rothadt alatta. Te is fiam Brutus?... Tony Iliescu a régi liberális programot al­kalmazza Az öreg Jón Bratianu mondta — „Gazdagodjatok meg!" — s az öreg liberá­lisok meggazdagodlak. Birtokot, erdőt vettek bérbe az államtól jelentéktelen összegekért. VIán jött az iparosítás, a pelróleum-mezö s végül a külkereskedelmi forgalom. Uj fe­jezet a valutaátutalásokkal. Gigantikus üz­letek. melyekben egyszerű aláírással 25 mil­liót lehet keresni. Tisztában vannak azzal, mit jelenteit ez erkölcsi szempontból az or­szágban? A csalók iskolája milyen példát nyújt az ifjúságnak? Nem beszélünk arról, hogy mily káros volt ez az ország hitelére, csupán belső következményeit tárgyaljuk. S ennek a csalásnak Tony Iliescu áll központ­jában. Vájjon ügyvédre vagy a szenátus al- .dnökére volt szükségük a csalóknak? CURENTUL: Érdekes lenne, ha egy tel­jesen politikamentes iró menne a falvakba és megírná, mit gondol a falu népe. Az ered­mény nagyon szomorú volna. A falusiak tisztelni kötelesek a pártokhoz tartozó korto- rket akkor is. ha ezek rovottmultu egyének, mert látják, hogy választások alkalmával mily nagy becsben tartják ezeket. Nem cso­dálkozunk, hogy Tranen Tasi, volt minisz­tert a most lefolyt Mohedinti-i szenátorvá- lasztáson megpofozta egy Prescura nevii ta­nító. Nem valami részeges bestia, de egy tanerő, akinek gondjaira vannak bízva a gyerekek oly célból, hogy a kultúra színvo­nalát tanításával emelje. Ha majd azt ol­vassuk, hogy néhány fiatal gazda karókkal fejbe verte a tanítót, ne csodálkozzunk, mert az ő módszerét alkalmazzák. Az ilyen ese­mények miatt aztán a jobbérzésüek részt sem vesznek már a választásokban. A sza­vazók 35 százaléka ezért maradt távol a Mohedinti-i szenátorválasztásról. ZORILE: El kell ismerjük, hogy Mano- lescu-Strunga kereskedelemügyi miniszter nem volt személyes összeköttetésben a Nacbt —Vasílescu-—Calatorescu társasággal. Ez azonban csak személyére vonatkozik, mert az egész csalás az ő rendszerében gyökere­zik, ami nélkül nem lehetelt volna ezt vég­bevinni. Csak a Manolescu-Strunga által al­kotott zűrzavarban kerülhetett sor ilyen mér­gezésre. Ebből a szempontból tehát a sza­badságon lévő kereskedelemügyi minisztert is felelősség terheli. Sok mindenért felelős, ami diktatúrája óta történt s ennek dacára vissza akar lérni a kereskedelemügyi minisz­térium élére. Vájjon akadni fog ember, aki ebben segii.se? Nem hisszük. S ha mégis igy lesz. azl a következtetési kell levonnunk, hogy a zűrzavar tovább fog tartani s a Vn- silescu & Comp. üzletei tovább folynak. DIMINEAŢA: Egy Botosani-i uriasszony halt meg a legutóbbi gépkocsi-szerencsétlen­ség alkalmával. Amidőn gépkocsija útközben dombos helyen lefelé szaladt, a kocsi meg­fordult váratlanul a levegőben, úgy. hogy utasai messze elrepültek. Az első bűn az volt, hogy a vezető nagy sebességgel hajtott dombos helyen. A második bűn pedig az, hogy egyáltalán ilyen nagy sebességet vett igénybe, miután ez okozta a szerencsétlen­séget. A gépkocsik akkor is tönkre mennek, midőn senki más nem közlekedik az ország­úton. Ideje volna már annak, hogy szabá­lyozzák meg őket. A közlekedésügyi hatósá­gi szervek csupán a taxikkal törődnek. Így történik aztán, hogy a gépkocsik 80 kilomé­teres sebességgel hajtanak s az sem ritka eset, hogy 100—110 kilométerrel mennek. Ki tudná ily körülmények között megaka­dályozni a balesetet? Senki sem bízhat már életében. Kereskedő &z Ellenzékiből tájék*« jeódik. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Nagyszabású visszaéléseket lepleztek le a munkaügyi minisztériumban. Kiderüli, hogy a diák-segélyezés osztályának igazgatója: Steliau Constantinescu „tanár" számos el­számolási jegyzéket hamisított és a gond­jaira hízott összegeket elsikkasztotta. Ráadásul azt is megállapították, hogy a „professzor" címet is jogtalanul használja, mert összes bizonyítványai hamisak. A Stefan P. Mihaileanu llfov-i táblahiró el­nökletével összeült fegyelmi bizottság követ­kező bűncselekményeket állapította meg: 1. Egy 115.490 lejes utiszámlán nem tudta a Bucureşti—Talmaciu közötti ut megtéte­lét igazolni, bár a pénz felvételére nyugtát hamisi tolt. 2. Két hordó vételára fejében 0000 lejt számolt el anélkül, hogy azokat valóban megvette volna. 3. A minisztérium 7180 lejt utalt egyes szállítók részére és ezt az összeget magának tartolla meg. I \ minisztérium 24.289 lejt utalt egy szállilónak s ezt más célra fordította. 5. Az alantas személyzet fizetésére utalt összegeket elköltötte. fi. Egy Elena Danescu nevű irógépkisasz- szonyt portásként is feltüntetett a fizetési jegyzékekben. Ugyanígy tett Coman aszta­lossal, aki „felügyelö‘‘-i fizetési húzott a mi­nisztériumtól. 7. Levonásokat eszközölt a tisztviselők fi­zetéséből jegyzőkönyv felvétele nélkül azon a címen, hogy eltűntek az irodai felszerelé­sek. 8. Élelmezés címen 700 lejt vont le egyes tisztviselők fizetéséből. 9. Ki löl tellenül aláirt számlákat vett Klein Tivoli-malomtulajdonostól (Sibiu) s Petre I Moeean, valamint lonita Olleanti Sibiu-i kereskedőktől s olyan árukkal és árakkal töltette ki ezeket, melyek nem feleltek meg a valóságnak. 10. Meghamisította a pékmühely könyve­lését. 11. Két gépkocsit vásárolt 345 ezer lejért és nem tudja igazolni; honnan volt pénze erre. 12. Kiadásokról és bevételekről semmiféle könyvet nem vezeteti. 13. Azt hazudta, hogy akadémiai végzett­sége van és érettségije s a „doktori" címet használta jogtalannul. Másoktól lopott érte­kezéseket „A nevelésről" és „A nevtdés és származás“ címen, amit aztán saját neve alatt kiadott, mire a miniszter a segélyezési osztály élére kinevezte, mig tanárok és taní­tók észrevették, hogy analfabéta és semmit sem ért az anyaghoz. Stelian Constantinescu „professzor" min­dent beismert a fegyelmi bizottság előtt. El­mondta. hogy eredetileg rsizmadiamestersé- get tanult. Majd 1910-ben Ion Buricescu Calarasi francia tanár felkérte, hogy távol­létében ügyeljen óráján a gyerekekre. Ek­kor hazudta először, hogy tanári képesítése van, s miután Jón Buricescu nem tért vissza állásába, hamis okiratokat készített s maga folyamodott az állás betöltésére. Kartársai­val gorombáskodni kezdett s egy központi inspektort küldtek az ellene beadott panaszok kivizsgálására. Az inspektor már akkor meg­állapította: — „teljesen műveletlen, sem­miféle tudással nem rendelkezik." Stelian Constantinescu akkor az T. gimná- zistákat francia nyelvre lanitotta s a háború után a miniszteri igazgatói állásig vitte a ranglétrán, mig most leleplezték. A munkügyi miniszter a csaló fötisz(vise­lőt nyomban felfüggesztette s az iratokat áttette az ügyészséghez. filtfaliozó iiíMjyqyíiléft «X wékely löv.iroslinn a városokra járó kisiparotok és kiskereskoclöL Turgu-Murrx. (Az Ellenzék tudósítójától.) Nagy érdeklődés mellett, izzó és elkeseredett hangulatban folyt le a vásárra járó kereske­dők és iparosok nagygyűlése. A nagygyűlés célja az. volt, hogy tiltakozzék az ellen < módszer ellen, amellyel a hatóságok, külö­nösen a csendőrség gátolja a szabad közlekedést az országuta­kon. Az alkotmány-törvény huszadik sza­kasza biztosit (a a közlekedés szabadságát mindenki számára, — állapította meg a nagygyűlés egyik szó­noka. Az országút köztulajdon, melyet min­denki szabadon használhat. A törvény rendelkezéseivel ellentétben puskacsövek tartóztatják fel a vásárosokat. Brandusan autószövetségi titkár elmondja, hogy napról-hapra érkeznek az. egyesülethez, panaszok amiatt, hogy a csendőrség az utakon megállít ja a vásár­ba igyekező iparosokat, akiket órákig fel­tartóztat és igy súlyos károkat okoz az illetőknek. A nagygyűlés elkeseredett felkiáltásokkal ki­séri a titkár szavait: — Az iparosok nem rablók! — Nem vagyunk a középkorban! — Továbbá napirenden vannak a vissza­élések: inspektorok vesznek fel teherautótu­lajdonosoktól nagyobb összegeket. Számos panasz fekszik az. autószövetség elölt, mely­ben csendüli és rendőri közegek túlkapásai ellen tiltakoznak a vásáros iparosok. Oprea György kifejti, hogy a vásárokra járó iparos és kereskedő kenyerét szerzi meg és az adót, mellyel állampolgári köteles­ségének tesz eleget. A regátban nem ismerik az erdélyi iparos nehézségeit, ezért szüksé­ges, hogy felvilágosítsák az illetékes fóru­mokat az itteni tarthatalan állapotokról. Brandusan autószövetségi titkár elmond­ja. hogy a szövetség feliratára a közlekedésügyi minisztérium megengedte, hogy a teher­autók korlátlanul vihetnek magukkal uta­sokat, ha ezHk iparengedéllyel igazolják, hogy kenyérkereseti célokból utaznak. Vancea József határozati javaslatot nyújt be, amelyben azt kérik, hogy a közlekedő teherautókat csbkis kiindulási és beérkezési állomásukon ellenőrizzék, mindenkor helyi hatósági személyek jelenlétében. Követelik, hogy csakis illetőségi helyükön vonhassák felelőségre azokat, akiket kihágással vádol­nak. Az alkotmány-törvény szerint ugyanis senkit sem szabad illetőségi helyétől külö­nösebb ok nélkül fávolfevő hatóság elé idéz­ni és felette ott határozni. Végül követelik, hogy necsak azok kisérhessék az árut, akik­nek iparuk van, de ezek segédei is, akik a vásárban felügyelnek. A határozati javasla­tot háromtagú bizottság viszi Bucuresti-be az illetékes minisztériumhoz orvoslás végett. CSÜTÖRTÖK: CAPITOL: A BUCSUKERINGÖ. Chopin-zene. Főszereplők: Wolfgang Liebeneiner, Sybille Schmitz, Hanna Waag. Film előtt világhiradó. EDISON: DTCK TURPIN, AZ ASSZONYOK KEDVENCE. Don Jósé Mojica-val. II. KÉT SZÍV EGY KERINGÖBEN. Fősz. Grell Theimer. Walter Janssen, Willy Forst, Szőke Szakáll. ROYAL-MOZGÓ: Kettős műsor: I. PAT ES PATACHON. MINT TENGERÉSZEK. Szenzációs vígjáték. II. TISZTISZOLGA. Fősz. Marcelle Chantal. Előadások: I. 3.20. 6.20, 9.20. II. 5, 8, 10.30. X,. . , ,cL>- VÍG ÖZVEGY. Lehár világ­hírű muzsikája. Fősz. Maurice Cheva­lier és Jeanette Macdonald. — Előtte Micky Maus. 3, 5, 7, 9 órakor. We..».«. úö;,3 A KÜLVÁROS HŐSEI. Fősz. Wallace Beery, Jackie Cooper, George Raft, Fay Wray. — Előtte uj Mickey Mouse és Silly Simphonie. 3, 5, 7, 9 órakor. Az elektrotechnika uj gyakorlati kézikönyve ! NÉMÁK BÉLA : ELEKTROTECHNIKA! L 268 szöveg kö­zötti ábrával, 21 táblázattal, ISO gyakorlati pél­dával és 171 kí­sérlettet 430otd. A román delegáció tárgyalásai Londonban Utolsó kisérlstet tesznek a román kereskedelmi tartozások elrendezésére BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megírta az Ellenzék, hogy Lenn kereskede­lemügyi és ipari nlminiszter vezetésével ro­mán bizottság utazott Londonba, hogy az Angliában fennálló kereskedelmi tartozások kifizetésének kérdését letárgyalja. Bucuresti-i lapok szerint igen sok nehézséggel kell megküzdenie a román delegációnak. A Dimineaţa részletesen ismertette a lon­doni lapok beszámolóit s rámutat arra. hogy az ongol újságok szokatlanul sokai foglalkoz­nak n tárgyalások anyagával. A „Financial Times“ táviratot közöl Man­chesterből. melyben a lap tudósítója követ­kezőket írja: „Észak-Angliában feltűnést kel­tő hirek keringenek azon tárgyalásokra vo­natkozóan. melyek a román delegáció és az angol kereskedelmi miniszter képviselői kö­zött vannak folyamatban. Ezek a tárgyalá­sok közelebbről érdeklik Lancashire vidékét, mert abból a kétmillió fontból, mellyel a román kereskedők tartoznak, 750 ezer font Lancashiret illeti. Azt mondják, hogy a ro­mán kormány évi 5 százalékos törlesztést ajánlott. Attól tartanak Lancashireben, hogy ezt az ajánlatot elfogadják Londonban. Meg­állapítottuk, hogy az angol kereskedelmi mi­niszter ragaszkodik a folyó év február havá­ban aláirt egyezmény pontjainak betartásá­hoz azzal, hogy minden tárgyalás előtt a román kormány gondoskodjék az elmulasz­tott részletek kifizetéséről. Arról van szó, bogy egyes angol hitelezők egy fillért sem kop­tak s abban az esetben, ha uj megállapo­dás jön léire, attól tartanak, hogy elvesz­tik teljes követelésüket. Egy Manchesterbe való kereskedő ma azt a hirt közölte, hogy az évi 5 százalékos tör­lesztés 20 éves halasztással jelentene egyet. A román ajánlat elutasítását követelte ez az angol hitelező. Nem lehet abban bízni, hogy véleményét figyelemre méltatja a kereske­delemügyi miniszter. A „Financial Times“ jelentése szerint a manchesteri kereskedelmi kamara fel­iratot intézett az angol kormányhoz, mely­ben kérte, hogy a kormány tartson ki szi­lárdan követelései mellett s semmit ne en­gedjen. K Daily Telegraph ugyanilyen értelmű hí­reket közöl. Rámutat arra, hogy a román delegáció 5 százalékot igér évente, ami 20 éven át tartó törlesztésnek felel meg a va­lóságban. Az angol parlamentben Hall-Caine képvi­selő megkérdezte a kormányt: — mi van a februárban kötött román—angol kereskedel­mi egyezményben foglalt intézkedések vég­rehajtásával? J. Col vilié, kereskedelemügyi államtitkár válaszában kijelentette, hogy a februári egyezményt román részről nem fel­lesi !ették s emiatt diplomáciai közbenjárás történt Bu- curesli-ben. aminek következtében román delegáció ér­kezett Londonba, mely most folytat tárgyalá­sokat az angol kormánnyal ebben az ügyben. \ Dimineaţa megállapítja, hogy ez a lég­kör nem kedvez a román delegációnak, mely nehézségekkel küzd Londonban. Az Argus legújabb száma némi javulásról számol be. Leon kereskedelemügyi államtit­kárnak sikerült meggyőzni az angol kor­mányt, hogy a februárban és júniusban két törlesztési részlet cimen átutalt 457 ezer font i (230 millió lej) mily rendkívül nagy meg­erőltetésbe került, miután az év első öt hó­napjában Románia javára mindössze 100 millió lej többletet mutatott fel a román— angol külkereskedelmi mérleg. Az angolok tudják jól, hogy a román kormány adósságot- csinált és úgy fizette ki a: első részletet. Leon államtitkár tehát azt kéri, hogy az angol kormány javítsa meg a románjai áru­vásárlásból eredő beviielt s igy adja meg a lehetőségét annak, hogy Bucureşti fizethes­sen. különben lehet ellenséggel határos az, hogy 5 száza­léknál nagyobb törlesztést vállaljon. Ez is 500 millió lejnek felelne meg évente. A tárgyalások igen nehezen haladnak elő­re. Úgy volt, hogy a román delegáció ered­mény nélkül utazik el mult hét végén az an- ; goi fővárosból. Az utolsó percben azonban \ oly utasítás érkezeit Bucurestiből, hogy te- ! gyenek még egy utolsó kísérletet a roeg- ! egvezésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents