Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-24 / 166. szám
c> 'ELLENZÉK 19 35 Iul I um 2 4 mmmmmamammmmmmmmm TJmLersmmmmmmmmm wammmmmmmmmummm líasználl testrészekből uj arcot, kezet, lábat csinál az angol tudomány Forradalom a plasztikai mii létek terén (Az Ellenzék londoni szerkesztőségétől.) Az orvostudomány egyik legfiatalabb Ága, az úgynevezett kozmetikai sebészet, Angliában egyre csodásabb eredményeket produkál. A műtétek természeténél lógva érthető, bogy a sikeres beavatkozásokról csak ritkán szivárognak hírek a nyilvánosság e c, de köztudomású, hogy a fiatal orvosnemzedék a szüntelenül növekvő keresletnek megtclclőg a sebészeti kozmetikában, vagy inkább a kozmetikai sebészetben kitűnő megélhetési lehetőségeket talál. A német tudósok Angliába özön ése, melyet a III. Birodalom magatartása idézett elő, az angol orvostudomány számára értékes együttmunkálkodásnak vetette meg alapját és már eddig is sok uj Ichctő- séggef ajándékozta meg az angol kutatást. Most például sok szó esik orvosi körökben egy merész, kísérletről, mely már ezen a szoros angol-német együttműködésen alapszik. Kettős amputáció A plasztikai műtétek egyik legnevesebb londoni specialistája, mihelyt az illetékes hatóságoktól megkapja erre az engedélyt, egy kor-átültetési operációval igyekszik szebbe tenni egy fiatal emberé etet. Egy különben teljesen egészséges kislány kéz nélkül jött a világra. Egyik karja csonkban végződik. Eddig a nyomorék sorsa vált volna a kéz- nélküli gyerekre, most a sebész megkísérli, hogy egy nem örökölhető betegségben szenvedő és menthetetlen állapotban lévő hasonló korú és ugyanazon vércsoporthoz tartozó leány alsó karját plántálja a csonka testrész helyébe. Az orvos szerint miután a gyerek izomzata, ideg-, ér- és sejtrendszere nem mutat semmiféle rendellenességet, — a műtétnek kétségtelenül* sikerülnie kel*. Persze, az operáció előfeltétele a hatósági engedély és, őszintén szólva, ebben nem hiszünk. Bármennyire merész és nagyszabású is az orvos elgondolása, a gyakorlati megva'ósitás olyan megdöbbentő perspektívát tár fel a szükséges kétszeres amputáció következtében, hogy nagyon valószínűtlennek látszik az állaim beleegyezése. Az operatőr viszont, mint nyilatkozatában mondja, bár tisztában van a törvényes nehézségekkel, már megtette .1 szükséges epéseket és minden oka megvan arra, hogy bízzon a sikerben. így, vagy úgy, a tény maga, hogy már komolyan gondolnak egy ilyen műtét lehetőségére, mindennél jobban bizonyítja a forradalmi átalakulást, mely az orvostudomány emez ágában bekövetkezett. Uj arc az összezúzott helyett Anglia egyik legkitűnőbb sebésze, Sir Maróid Gillies, pár hónap előtt úgyszólván teljesen uj arcot adott egy tizenháromeszten- dős kislánynak, a harnham Commonban lakó Cynthia Wilsonn.tk. A '.ínyt egy automobil gázolta cl. A szerencsétlenség következtében az arcot szörnyű sebhelyek éktelcnitették el, a fejforma e1 torzult és mindkét állkapocs törése következtében az arc teljesen deformálódott. Különböző csont és beír átplántá- lásokkal Gillies olyannyira helyreállította a .íny külsejét, hogy a gyermek, akiről még az orvosok és az ápolónők is azt mondották, hogy jobb számára, ha meghal, ma már ismét teljesen normális benyomást tesz. A világháborúban megkezdett operációkat, melyek lövésektől megcsonkított arcú katonákon próbáltak átplántálások révén segíteni, a legutóbbi évek 6orán egyre jobban rökée- tesitették. Persze, nem minden kozmetikai műtét vezethető vissza ilyen tragikus okokra. Az egyik neves ibndoni kozmetikus sebész arra az esetére a legbüszkébb, mellyel egy elháríthatatlannak látszó válópert akadályozott meg. Egy francia grófnőn öv nagy mértékben mutatkoztak a korai megöreged és jelei, hogy a férje nem akart tovább vele élni. Az asszony érthető okokból nem keresett fel EZ ■«■——— egy píisi orvost, hanem .1 londoni specialistához (öu még mielőtt sor került volna a válóper tárgyalására. A grófnői nem ismeri meg a térje A grófnő óhajának megJeelőleg egész sereg műtétet hajtottak rajta végbe és pedig oly nagy sikerrel végződött az. az általános renoválás, hogy saját térje nem ismert reá. Levele szerint férje, amikor először tahi kozott vele Parisba való visszatérése uún, zavartan jegyezte meg: „valahonnan ismerősek a vonásai... rokona ti án a feleségemnek“... a válóper pedig elmaradt. Ugyanilyen „generál overhaul“-! kért egy aránylag fiatal ápoló- nő, aki, miután koránál húsz huszonöt évve: idősebbnek látszott, nem jutott ál Istioz „Úgy kitataroztuk az arcát, mint egy házat szokás“ mondotta száraz humorra .1/ or vos. Az. orr- é. ajakmütétek a leggyakoribbak és általában ma már nagyon egyszerűeknek mondható. Nemcsak nők, hanem férfiak is alávetik magukat ilyen kozmetikai műtété leknek, fői eg üzletemberek, akiknek kelír mellen külseje a rendkívül' fejeit esztétikai érzékkel rendelkező angoloknál gazdaságilag is súlyos hátrányt jelent. v —----------A Ciumbrud-i gazdasági iskoláról Serényen lolyi t az épith^zt s AIUD. (Az EJenzék tudósi tójától.) Az Aiud melletti Ciumbrud községben láza‘ munka folyik, mérnök tervez, munkások hordják az anyagot, meszet oltanak, szarufát faragnak, olyan az egész környék, mint egy telzavart hangyaboly. — Megszólnunk egy falusi bácsit. — Hát itt min mesterkednek bácsi? Az öreg megnéz, mintha gondolkozna, hogy méltassan-c féeletre egy ilyen tudatlant, aki nem tudja még a község nagy újságját, aztán mégis meggondolja magát, pipáját kiveszi szájából, tempósan párszor tenyeréhez veri, *» közbe büszkén kivágja: Oskolát építünk, még pedig gazdasági oskolát, ezentúl a mi fiaink is oskolázott gazdák lesznek, nem csak úgy né! örömmel látom, hogy a falusi gazdák is be átták az iskolázott gazdák elsőbbségét, elbúcsúzom bácsikámtól és megyek a hangyaboly felé megtudni egyet s mást róla. Az Aiud-i Bethlen-kollégium telkén épül az uj modern iskola és internátus, mely immár a harmadik gazdasági iskolánk (van Cristuron és Hermuton), a reí. egyháztanácsnak sikerű t az iskola igazgatására megnyerni dr. Nagy Endre volt eristuri igazgatót, kinek szakavatottsága már eleve bizto- sitja az iskola nívóját. Mellette képzett gazdasági és főiskolai diplomával rendelkező tanárok lesznek az előadók. Az iskolai év tart október 15-től április 15-ig, az iskola 2 éves és IV. elemi végzettséggel már vesznek fel növendékeket. A gazdasági tárgyak közül speciálitás lesz a szőlészet és kertészet, melyek óraszáma dupla lesz. E célra rendelkezésünkre á l a Bethlen-kollégium 30 hold földje cs 20 hold belsősége. Ezek mellett a tárgyak mellett vallás cs általános műveltségét igénylő tárgyakat is fognak tanítani, továbbá szövetkezeti oktatásba is esz részük a tanú óknak. Az iskolákban megtanult és elkezdett munkákat a tanulók feladatként kötelesek otthon iskolai év végén folytatni, mert tavasz és nyár folyamán tanáraik elmennek hozzájuk el cnőrzés végett. Egy kézműves mester éget is tanitani fog az iskola cs pedig a kerekességet, lehet-e ennél jobbat tanitani egy gazdának? Kinek naponta akad javitani va'Ója szekér, kerekén, gazdasági szerszámain. Női tanfolyam egyelőre még nem lesz, de ha az iskola megindul és minden rendbe jön, arra is sor kerül. A gazdasági iskolába va ó jelentkezés máris örvendetesen nagy, sőt hallottunk egyes falvakró , hol a gazdák elmentik egy-egy módosabb társukhoz s kérték, küldené fiát a gazdasági iskolába, mert ők is sokat tanulnának tőle. Volt öyan eset is, hogy összeadták a pénzt egy-egy fiú tandíjára. Ezekután nem is csodálkozunk, ha a ciumbudi öreg gazda büszkén emlegeti az oskolát, ő és társai tudják legjobban értékelni és legnagyobb hasznát venni a gazdasági isko.ának. Közbe egy téglányival újra előbb jutott az isko a építése, meglátszik itt munkán, munkáson, hogy tudják min dolgoznak! (h.) TARZAN Regény A RETTENETES lita: Edgar Rice Burroughs Fordiíoüa: Gaál Andor. 7. közíeménv — Apám, Jadon, az Oroszlán-ember, hatalmas főnök az Alur után következő legnagyobbik faluban. Kotan nem akart vele ujjat huzni és igy kénytelen volt megdicsérni engem sikeremért, de ezt csak nagyon kényszeredetten tette. Tulajdonképpen nem az lett volna-e az igazság, hogy leánya, Oloa kezével jutalmazzon meg? De nem, ő Oloat Bulot számára tartogatta, aki Mosar fia, azé a főnöké, akinek déd- nagyapja király volt és aki azt reméli, hogy maga is még király lehet. Kotan ilyenképpen akarja magát biztosítani Mosarral szemben és megnyerni azoknak a barátságát, akik vele együtt úgy vélik, hogy7 Mosar- nak kellene lennie a királynak. — Dehát akkor milyen jutalmat kapjon a hűséges Tádén? Mi fölötte nagy tiszteletben tartjuk papjainkat A templomokban még a főnökök, sőt maga a király is köteles meghajolni előttük. Ennél nagyobb kitüntetés nem érheti Kotan egyetlen alattvalóját sem. minthogy pap legyen: én azonban nem óhajtottam azzá lenni. A papoknak ugyanis, a főpap kivételével, eunuchokká kell lenniök: tudniillik sohasem szabad megházasodniok. — Maga Oloa hoz fa meg nekem a hirt. Ugyanakkor a hirnök rnár útban volt, hogy engem Kotan színe elé rendeljen. Visszautasítani a felajánlott papi tisztséget annyit jelentett volna, mint szembeszegülni a templommal és az Istenekkel — másszóval halált jelentett volna! Ha azonban nem jelenek meg Kotan előtt, akkor nem kerülök abba a helyzetbe, hogy vissza kelljen utasítanom. Oloaval szivemben a reményt, amelyet azáltal, hogy pappá lettem volna, örökre fel kellett volna adnom . . . Azoknak a nagy fáknak az árnyékában, amelyek a palota kertjében nőnek körülnéztem, szivemre szorítottam a leányt, talán utoljára, aztán — nehogy a hirnökkel találkoznom kelljen — átmásztam a palota övező falon és áthaladtam a város kapuján. Azóta barangolok iávol a hodonok lakhelyeitől, de erős bennem a vágy, hogy visszatérjek, hogy legalább kívülről vethessek egy pillantást annak a városnak a falaira, amelyek között imádóttam él! Hogy ismét meglátogassam a szülőfalumat és viszontláthassam apámat és anyámat! Csak túl nagy a kockázat? — kérdezte Tarzan. —Nagyon nagy, de nem tulnagy, — felelte Tarzan. — És el is fogok menni. Én pedig, ha lehet, veled megyek. — mondta a majomember, — mert látnom kell ezt a „Világosság Városát“, ezt az Alurt, hogy átkutassam, vájjon nincs-e ott elveszett hitvesem, ámbár te nemigen biztatsz a reménnyel, hogy megtalálhatom ... És te Ómat. te is eljösz velünk? — Miért ne? — kérdezte a szőrös. — Az én törzsömnek barlangjai ott fekszenek Alur fölött és noha Éssat, a főnökünk elűzött engem onnan, szeretnék visszatérni, mert ott is van egy leány, akit szeretnék még egyszer meglátni és aiki maga is örülne, ha pillantását rámvethetné . .. Igen, én is veletek megyek. Essat attól fél, hogy én kitúrom a főnökségből és Essatnak talán igaza is van. De Pa- natlee drágább az én szivemnek, mint maga a főnökség! Nos hát, akkor mind a hárman együtt mehetünk, — mondta Tarzan. — És együtt harcolhatunk, — tette hozzá Tádén kihúzva kését és feje fölé emelve, — hárman mint egyek. — Hárman mint egyek! — ismételte Ómat, kihúzva fegyverét és ugyanolyan mozdulatot téve, mint Tádén. — Hárman mint egyek, — kiáltotta Tarzan a majomember. — Mindhalálig! — és az ő pengéje is megcsillant a napfényben. — Akkor hát induljunk, — sürgette Ómat. — Késem már száraz és hangosan kiált Essat vére után!.. . Az ut, amelyre most Tádén és Ómat rátértek, alig érdemelte meg az ut nevet és inkább hegyi juhoknak, majmoknak és madaraknak szolgálhatott volna ösvényül, semmint embereknek. Ok hárman azonban hozzá voltak szokva olyan utazásokhoz, amilyenekre közönséges ember képtelen lett volna. Ez az ut hol sürü erdőségeken keresztül vezetett, hol ásító szakadékokon át, amelyeknek csúszós szikláin mezitláb is csak alig lehetett támasztékot találni. Szédítő és félelmetes volt ez az ut, amelyen Ómat kalauzolta őket, egy hegyláncon keresztül. Az ut végén odaértek egy magasba nyúló sziklához, amely mintegy kétezer láhnyira emelkedett függőleges fal- szerüen egy rohanó folyó fölé. Mikor végre megállapodtak a síkságon, Ómat megfordult és figyelmesen megnézte mindkettőjüket, de különösen Tarzant, a majomemberf. — Azt hiszem, képesek lesztek rá, — mondta végül. — Méltó társai vagytok a vazdon Omatnak. — Hogy érted ezt? — kérdezte Tarzan. — Azért hoztalak benneteket ezen az utón, — felelte a fekete, — hogy meggyőződjem róla. vájjon van-e bátorságotok Omatot követni? Essat fiatal harcosai is ezzel szokták bebizonyítani a bátorságukat. A hegyen keresztül azonban igen sok nappal meg is rövidítettük utunkat és ennyivel hamarább láthatja meg Tarzan a Jadbenotho völgyét, .lertek utánam! Most lefelé vezette őket egy zöldelő völgybe, amelyet fehér márványsziklához hasonló, meredezö szirtek öveztek. A zöldelő völgy tele volt szórva mély kék tavakkal és az egészet egy kanyargó folyó kék vonala szelte át. A síkság közepén ugyancsak hófehér márványhoz hasonló város emelkedett — egy város, amely még a messzeségből is valami furcsa, de művészi épitésii helynek látszott. A városon kívül különálló épületek csoportjai tűntek fel, itt-ott magányosan, majd kettesével és hármasával egy csomóban, de mindegyiknek egyforma fehéren világítottak a falai és mindegyik ugyanabban a kissé fantasztikus formában épült. A völgy körül a sziklákon mély szakadékok lál- szottak, amelyeket befedett a növényzet. Olyanok voltak, mintha megannyi zöld folyó igyekeznék lefelé a középen fekvő zöldelő tengerbe. — Jad Pele ul Jadbenotho, — szólt Tarzan az ősmajmok nyelvén. — „A nagy Isten völgye! . . . ‘ Gyönyörű! — Itt, Alurban, lakik Kotan, a király, egész Paluldon ura, — mondta Tádén. — És itt, ezekben a szakadék barlangokban laknak a Vazdonok, — kiáltotta Ómat, — akik nem ismerik el, hogy Kotan az ura az Emberek Országának. Tádén mosolygott. (Folytatjuk.) Hirdessen az Ellenzékbe
