Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-23 / 165. szám

4 D i.in /v r. fi K I * 3 5 jutlui 21 KOSZ TÓI ÁN VI DBZSÖ A heri Buda/iest, július hó. Itt a s.omxszédvs téren uan egg Ids kör- Kert, nem nagyobb néhány négy:rtméternél, old pá: sittül, cserjékkel, virágokkul. Műikor regyel, amikor cl haladok mellette, • sodálkozon veszem és. re, hagg magas kéri- teáét, inéig dcrekkotéseuiig ért. munkások hantjuk le s u sárii mintázatú, kaaácsalt ra­sat, mely oly tömör es szilárd, hagg akár betörök és rablógyilkosok ellen is megnedel- mc hette volna, szétszedik, összevissza haj­lítják. rádobják egy teherkocsira s elszál- litják valamelyik telepre, ahal majd bizo­nyára ócskavasnak adják el. A kert. melyet régóta ismertem s minden áldott nap láttam, egyszerre szabadon áll a tavaszi verőfényben. Köztünk a járókelők és a kert közt nincs többé karlát Egy le­vegőt szivünk a füvei, a bokrokkal. Közvet­lenül érint kezünk velük Tűnődöm, miért is vitték el n vaskerítést. De aztán azon tűnődöm, miért is tették oda. Most, hogy tcotdották láncait és béklyóit, u kert éppúgy viselkedik, mint azelőtt. I gy látszik, semmi értelme se volt. hogy növé­nyéit árt intézetbenkezeljék. .4 virágok békésen illatoznak, a tulipán nem ordít vörös, lázitó szókat, a szekfá se okoz bot­rányt, nem sérti a közszemérmet s a folyon­dár nem kúszik utánam, hogy hurkot vessen nyakamba, az oroszlánszáj szájkosár nélkül se harap meg, a rózsa pedig kényszerzub­bony nélkül se döfi hátamba gyilkos tövi­sét. Senkit a világon nem bántanak ezek a jámbor élőlények. Maiamennyien illedelme­sen. jómodorunn tekintenek rám. mint az épelméjüek. .4; ismétlődött itt meg, amit egy elmegyó­gyász barátom mesélt el nekem. Régesrégen, amikor mint fiatalember segédorvosként ke­rült egy elmekórházba, délben az ápolók mindig lekötöztek egg öreg, magával tehe­tetlen, hatvanöt esztendős nénikéi, befoglak az orrát s szájába öntötték az ebédjét. Meg­kérdezte az ápolóktól, miért táplálják mes­terségesen az öregasszonyt. Azt felelték neki. hogy már tiz év óta ,,nem akar enni“ s igy kell etetni, rendelet is van rá. Egyszer az­tán különös ötlete támadt az én barátom­nak. Amint délben az ápolók ismét gúzsba szorították a nénikét s belé akarták csor­gatni a tápláló eledeleket, föloldatta kötelé­keit, tányért, kanalat, kést. villát tetetett elé­je s a beteg — legnagyobb meglepetésünkre jó étvággyal fogyasztotta el az ebédet. Evett volna ő szegényke, nyilván már évek óta is, csak épp elfelejtettek tudakozódni szándéka felöl, csak épp nem hagyták. Az élet tele van ilyen félreértésekkel. Fe­lületesek, gyarlók vagyunk. Lám ezt a sze­rencsétlen kertet is elzárásra, életfogytiglan fegyházra ítélték. Azt hitték, hogy rossz. Ho­lott nem is volt rossz. Most visszaadták sza­badságát. Igaz, hogy már kerek harminc esztendőt töltött vaskerítés mögött, siralmas rabságban s ennyi idő múltán még a meg­rögzött gonosztevőket is kiengedik, ha fog­ságukban egyébként ,,példás viselkedésük­ről tettek tanúságotA kert is „példás vi­selkedésről tett tanúságot“. Ezt senkise ta­gadhatja. ' Különben lehet, hogy az emberek nem is a kertet tartották rossznak, csak önmagukat. Nem a kert ellen védekeztek, önmaguk el­len védekeztek. Rabló, pusztító ösztöneik ellen oltalmazták a kertet. Harminc eszten­dővel ezelőtt erre még szükség volt. Akkori­ban csakugyan mindenki prédának tekintette az utcakertet, ok nélkül belegázolt gyöpébe, megnyomorította ágait, kitépte virágait, gyakran tövestől is s amit ma nem tesz meg a részeg, kültelki csavargó sem, mert az idegrendszere és ösztöne tiltakozik ellene, azt megtette annakidején a jólöltözött, simá­ra fésűit gavallér is, aki éjszakánként sza­bad zsákmányolást, szabad rablást engedé­lyezett magának a mindenki kertjében, amelyről nem is sejtette, hogy az övé is. Azóta az erkölcsök ebben a tekintetben ha­tározottan szelídültek. Van tehát haladás? Hogyne volna. Csak nem mérföldlépő csizmában jár. Lassan, csi­galépésben megy előre. Minden harminc esztendőben halad egy miniméiért. Ezt az egy milliméter haladást mint kézzelfogható valóságat megindult au köszönöm többet je lent c:, mini a , luxig szi nfnlhtisogntó, me tőben felelőtlen szónokuk a emberiség au gyűli lei mcszt léről és tündöklő jövőjéről émelyegnek Nekem akkor dobban meg u szivem, amikor azt látom, hogy a: újsága kot rikkancs nélkül is árusíthatják, meri mindenki u bádagtálcárn dobja az áréit s most, amikor azt látom, hogy az utcai kertek he: immár korlát se kell Egg ilyen si-m miség min olyan esemény ti művelődés tár ténetében, mini a Bastille lerombolása Bevallom, más, naggralátó remények is BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A jobboldali sajtó hosszasan foglalkozik a nemzetközi helyzetiek Megállapítja, hogy Franciaország mind jobban közeledik Olaszországhoz, mintán Anglia .Németor­szágot favorizálja, amely viszont Lengyel- országgal mélyítette ki kapcsolatát. \ Porunca Vremii ci mii jobboldali lap meg­állapítja. hogy igy ..kritikus helyzotbe" kr­imit a kisantant. \ lap szerint Franciaország már nem oly határozol! meggyőződéssel kii/il a Habsburg-restauráeió ellen, bár ez képezi sarkkövét a kisantantnak. A Porunca Vremii úgy tudja, hogy Titulescti meg akar­ja előzni Franciaország várható magatartá­sát s ezért Parishoz mérhető kapcsolatot óhajt létesíteni Moszkvában. A lap arról értesült, hogy erre nézve fontos tanácskozások indultak Ankarában. hol a nemrég kinevezett ankarai román kö­vet, Eugen Filotti volt külügyminiszteri saj­tófőnök, Titulescu bizalmasa vezeti a tár­gyalásokat, melyekbe Rüstii Áras török szov­jetbarát külügyminisztert is bekapcsolta. Egy kölcsönös katonai segélynyújtási szerző­dés a célja ezeknek a tárgyalásoknak, CLUJ. (Az Ellenzék tudósilójától.) Az új­ságírók, ha áthajóznak az Óceánon az Új­világba, nem mulaszthatják el a világ leg­nagyobb húsvágó és húsfeldolgozó üzemé­nek megtekintését Chicagóban. Különösen az „Armour Comp.“ vállalat csodálatos be­rendezéséről jelent meg számtalan ,,vér-sza- gu“ riport, amelyek mindig kedvenc cseme­géi az európai újságolvasóknak. Én is ol­vastam néhány „Armour“-riportot, melyek­ben hihetetlen számú állatot vágnak le per­cenként és ahol megírják, hogy már egy órá­val később a Chicágoban levágott sertésből készült véres hurkát Newyork vendéglőiben szolgálják ki. Már régóta érlelődött meg bennem az az elhatározás, hogy egy modern vágóhidat a valóságban is megláthassak. Kiváncsi voltam arra is, hogy nézhet ki egy olyan közegész­ségügyi intézmény, amely egy másfélszáze­zer lakosú város szükségletét elégíti ki. A vágóhíd épületében Mikor átléptem a Szamos partján fekvő vágóhíd kapuját és mikor még a vágóhídi igazgató iránt érdeklődtem, szorongás fogta el torkomat. Ahogy azonban beljebb léptem, mind jobban megbarátkoztam a környezet­ébredeznek bennem Nem egészen tarlóm lehetetlennek, hogy eggs er valami kor o sze gélig, majd mind ligáján boldogabbak és sza hatlubbak leszünk s u s egenyekét, u nyo­morultakat, az esendőket nem zárjuk többé börtönbe, sem azon ti címen, Imyy illegnéd■ jak őket önmagáktól, se peilig azon a címen, bogii önmagunkat nádjuk meg tötök Ifa ez itt harminc év alatt tártéul meg ti kerttel, eme is megtörténhetik háromezer nagy har­mincezer év múlva, Akkor tatán már nem­esük n virágokat nem fogjuk bánt alum zni, hunem gz embereket sem. amit diplomáciai nyelven kéthatalmi szer­ződésnek neveznek. A lap szerint ezt a szer­ződést már megkötöttnek lehet tekinteni s csak megfelelő taktikai pillanatra várnak, amikor átadják a nyilvánosságnak. Jobb­oldali körökben azt hiszik, hogy a lengyel román szövetségi szerződés fel­mondásának órájában kerül sor majd a román orosz kölcsönös segélynyújtási szerződés publikálására. A már közzétett csehszlovák-szovjet egyez­ményt aztán az uj román—orosz szerződés­be fogják kapcsolni. így uj hármas szövetség alakul Csehszlovákia, Románia és Oroszország részvételével. A Porunca Vremii szerint a kisantant most erőfeszítésekéi tesz, hogy az uj összefogás céljára Jugoszláviát is megnyerje magának. A lap úgy tudja, hogy Pál régensherceget nem sikerült ezideig ennek szükségességéről meggyőzni s nem határozott még arra néz­ve. hogy Jugoszlávia is felveszi-e a kapcso­latot Oroszországgal. Titulescu azonban meg van győződve, hogy előbb, vagy utóbb célját megvalósíthatja. Jobboldali politikai körökben úgy látják, hogy Titulescu a baloldali pártokat erősiti meg szovjetbarát politikájával. tel. Egyelőre semmi nyomát sem észleltem annak, ami az elképzelt borzalmakra enge­dett volna következtetni. A gondosan köve­zett udvaron traktorral vontatott öntözőko­csi széles ivekben ontja a vizet. Kctszer-há- romszor is végig megy az útszakaszon. A kocsi nyomában hiisitő párák szállnak fel. Az irodában a vágóhíd közismert és ked­ves igazgatója, dr. László Tibor szívélyesen fogad. — El mert jönni? Hiszen ide nagy „bátor­ság“ kell. Az emberek nagyrésze ugyanis ma is abban a hitben él, hogy a vágóhíd a bor­zalmak háza, ahová csak erős idegzetű em­berek mernek belépni. A vágóhíd fogalmá­hoz annyi vér tapad, hogy nincsen az a ri­porter, mely letudná mosni róla. Az egészség védelmében . . . Feleletet sem tudok adni, már útban va­gyunk. Boltozatos, hűvös terembe lépünk. A falon kettéhasitott sertéstetemek lógnak. Megszokott mészárszéki kép. Pedig ez ép­pen az elkobozott húsok csarnoka. Köze­lebb lépünk a falhoz. Az igazgató kést vesz kezébe és felmetszi az egyik sertés lapocká­ját, aztán szakszerű magyarázatba kezd: — Ezek a fehér pontok a borsóka beteg­ség jellegzetes tünetei, amelyek az emberi szervezetben a pántlika gilisztát fejlesztik ki. Ez pedig itt — rámulat egy másik állat hú­sára — egy kiütéses sertés pestis. A szerve­zetre kiható veszedelmes voltát nem is kell mondanom. Az igazgató aztán egy tüdővészes vesét és tüdőt emel fel. Karfiolszemekhez hasonló kis csomócskák. Ilyen a tüdovészes ember bel­seje is. Ebbe a terembe kerülnek a levágott, fa­gyasztásra alkalmatlan állatok húsai. Meg­nyugtató érzés tudni azt, hogy milyen gondosan vigyáznak a fertőzött hús forgalomba való kerülésének megakadá­lyozására. Hogyan dolgoznak a rituális vá­góbidon? A következő csarnok a rituális állatok vá­WM4iy—11 góhid I I fbitiihua* Ici'iu közepén , I rnuié (Huloiiiii teleti éppen egy 11 benei k'üö/fiek a més/aroslegények. A/ állal alig tud uio zoglli. A metsző közelebb lép, kezében hosszú, borotuaéles kés villan meg Egg gyors mozdulat ennyi a: cgé\ t A át met a. itt torkú állatból sugarakban ömlik a vér, A: egész jelevet egg pillánál mime Időm sein volt megborzadni A/ igazgató ctak ennyit jegyez meg. — Látja uram, nem is olyan rémes. Lassan jönnek a következő termek is. A csarnok közepén csigaszerkezet, ide húzzák fel az ökör fejét. Hatalmas ülés, melytől az állat elkábul és eszméletlen állapotban kap­ja a kegyelemdöfést Ez a mód még sokkal kisebb szenvedést okoz. az állatnak, csuk az ütést érzi. A vágóhely alatt cementcsatorna, amely azonnal elvezeti a kicsorduló vért. Állatok utolsó útja A következő termekben a juhokat, bárá­nyokat, sertéseket vágják. Nagy kazánban forró viz sistereg. A hatalmas üstökben levágott sertéseket „fürösztenek“. Eeltürt ingujja, kemévgizmu legények állják kö­rül, majd a közelben levő asztalon meg­kezdődik a „borotváló«“. ,\ kövei kezű ál­lomás a ..borító asztal“ Feldolgozzák a belső rés zekét, az állat húsát megvizsgál­ják és az. egészséges állatok húsát a hűtőbe vi­szik Az Általános vizsgálaton kivid a laborató­riumban tudományos alapon is megvizsgál­ják a húsokat. Ennek alapján dől el. hogy a levágott állat elkerül-e a fogyasztóhoz, vagy pedig az „elkobzási“ terembe viszik. Milyen a laboratórium? Az igazgató a laboratórium felszerelését magyarázza. Intésére a szoba elsötétül és a kis velilöasztalon egg falat flekken század­része ezerszeres képben jelenik meg. (A fi­nom husro&ok között a legkisebb bacilius is észrevehető. Olyan pontos a készülék, hogy innen ártalmas hús nem kerülhet ki. Virágoskert — a vágóhídon A sok látnivaló után újból kint vagyunk a szabad levegőn. A figyelmes igazgató a vá­góhíd melletti gyönyörű virágoskertjébe ve­zet. Pár kérdést intézünk hozzá: — Mikor épült a vágóhíd? — 1906-ban. Ekkor vált szükségessé a vashidról is jól látható facölöpökön felépí­tett régi vágóhíd kicserélése és az akkori követelményeknek megfelelő újabb vágóhíd­nak felépítése. Abban az időben mintegy 25 —30 ezer állatot vágtak le évente. A szük­séglet állandóan növekedik. Ma már J00 ezer állatot is levágunk. Tehát egy 30 ezer állat levágására létesített vágóhídon háromszor annyi állatot vágunk le. Évről-évre bővíte­nünk kell a jelenlegi méreteket. Azonban ez sem mehet a végletekig, ide uj vágóhíd kell, hogy az állandóan fokozódó követelmények­nek meg tudjunk fefelni. — Milyen tépések történtek erre vonat­kozótag? — Mindenkori kérdése ez a városi tanács­nak. Deleu polgármester évekkel ezelőtt azt a javaslatot tette, hogy a város adja el a Szent György-hegy alatt levő területét és en­nek árából építsék fel az uj vágóhidat a Ja­vítóintézet mellett vásárlandó telken. A terv keresztülvitelére í 00 millió lej lett volna szükséges, amit elég kedvező feltételek mel­lett kölcsön kaptunk volna egy francia tő­kecsoporttól. A vágóhíd kibővítése Ezt a tervet elvetették. Draganu polgár- mester ezzel szemben azt javasolta, hogy mintegy 10 millió lejnek befektetésével bő­vítsük ki a jelenlegi vágóhidat és ugyanak­kor állítsuk fel a nagyobb vállalatok beszer­zési helyéül a központi huscsarnokot is. A tervek teljesen készen vannak és hogy a munkálatok nem kezdődtek meg, tisztán technikai okokon múlott. A szükséges ösz- szeget a város költségvetésébe is felvette, csak a minisztérium jóváhagyása hiányzik. Ha ez megérkezik, a munkálatok azonnai megkezdődnek. Nem is tudom eléggé hangsa, lyozni, hogy mennyire létkérdése ez a hely- beli húsiparnak és a közszükséglet kielégf lésének is. Mikor már útban vagyunk hazafelé, akko. vesszük észre, hogy a várt borzalmakból semmit sem láttunk. Láttunk azonban egy mintaintézményt, amely tisztaságával, tudo­mányos laboratóriumával és a vezető sze­mélyzet hozzáértésével díszére válhat váró- sunknak. És tudomást szereztünk ugyanak­kor a helyi vágóhíd megoldásra váró kér­déseiről, melyeknek megvalósítására remél­hetőleg rövidesen sor kerül. Azzal a biza­kodó tudattal távozunk, hogy az intézmény hozzáértő kezekben van. MOLYZSÄK a ruhák legbiztosabb nyári megőrzője. Darabonként 30, 45, 65 lejért (nagvság szerint) kaphatók az ELLENZEK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Clujt Piaţa Unirii. Vidékiek darabonként 5 lejt számítsanak portóköltségért. TÁRSAS AUTOCAR UÎAZAS0K líUUÖLDREÜ PROGRAM 1 Indal Clajról Budapest —Becsbe vasárnap, juJius 21 és 28-; n, augusztus 4, 11, 18 és 25, szeptember 1-én. Vissza Clujra kedden, jul. 23 és 30-án, augusztus 6, 13, 20 és 27-én, szeptember 3 és 10-én. Julius 28-án és augusztus 25- én kirándulások Prágába, Bu­dapest és Bécsen keresztül. Kedvezményes vízumok! Jelentkezés az Automobil Club Turisztikai hivata­lában, Str. Reg. Maria 16. Cluj. Telefon 13-12. — „Daci aK utazási iroda Oradea, Bv. Reg. Ferdi­nand 9. Telefon 988 és Will Gusztáv Aiud, Prinţul Carol 19. szám. Részvételi dijak: Cluj— Budapest és vissza Lei 990. Cluj — Budapest: Lei 600.— Cluj — Budapest — Wien Lei 1200. — Oradea—Budapest és vissza: Lei 700—. Ora­dea— Budapest: Lei 400*— Megfelelő irat ok mellett az útlevél kéréseket elintézzük. — A program módosításának joga fenntartva ! !! esesek®* Mi van a várható román—orosz kölcsönös segélynyújtási szerződés hátterében? A srnyjdiel kői szövetségei Románia Nem „boF2afaraft háza“ — modern intézmény: Világvárosi módszerekkel dolgoznak a kibővíteti vágóhídon Beszámoló a levágásra ítélt ágatok utolsó útjáról. Nyilat­kozik a váaóhidi icsazqató

Next

/
Thumbnails
Contents