Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-21 / 164. szám
8 coRJBrafiiKa V Cl CB WI fi X vMimmacri tomv hwiiHihiii I 9 J 3 IuIIub 21. i.Űjuuvui A-. itt u Balaton mellett Alit erre .■ént rllji, kékeszöldre permetezett szőlők \ egtrleivvrgc r.iLuja... A hegy csúcsa leié dók kezdődnek s od.ilötm, \oict tu/.ihs/ik- ak. IcVtt temsegesen áh t Ranoldet kereszt. S/rlcx, s/ólotrim,') hrv,vt»ld.d£ru mindenfelé -(>ró vmcellérha ik települ'ek Ív/ tes/i kü'ö- »-.cn kedves-ve i jós.i ;<n, nagy /óid hegy, •• öv/órvu M>k kicsi különálló há//jl. Bizonyára közhely a/, hogy aki erdélyi, .; esik h ■ \ cs vidéken érezheti magát igazán udion. De iga/ Badacsony úgy lut reim, um rgv betcjcsűlés Mintha lu/ataláltam volna Irt rgvutt van, amit v/.eretck, a víztükör és a hegy ügy megnyugszom itt, a hegy tövében, a hegy ölében . . . 1 la egyszer sok pénzem lesz, itt fogok venni egy kicsi szőlőt. Odaír a somogyi parton csak nyaralni lehet, fürödni és pihenni. 1 ü.könnyűi nekem a/ az élet. I n idevágyom Kulacsonvba, ahol dolgozni lehet, aggódni lehet, gyarapodna ehet és még fürdeni is a Balatonban . . . A kékeszöld hegyoldalon hófehér müut kígyó,ik felfelé. Ez az autóút nemrég épült s Kista’üdv Sándor egykori présházához vezet. Nem lehet eltévedni, de a müut nélkül is pontosan ovl.ua álnék. Van egy módszerem, mellyel mindenütt el tudok igazodni, ahol csak egy kis idegenforgalom van: követni keW azokat, akiknek fényképezőgép van az oldalán. Hatalmas, emeletes kőház, íves folyosókkal, hasas kilátóerkéllyel, nehézkes, nyomasztóan szilárd épület. Ez a Szegedv Róza lakóháza! A Lakóháztól talán száz lépésnyire ogy szelíd kicsi présház álé két aprócska ablakkal. Ez a Kisha'iidy Sándor présháza! Megailotődve közeledem a ház felé hz egyre meredekebb utón. Rég elfelejtett Himfy-sorok csendülnek meg bennem ... az ut szélén csermely csörgedezik lefele, talán az irodalom történeti erecske? De a hangulatot váratlanul pesti divatlapok érzelgős hanglemeze szakítja félbe. A Kis- faludv-ház tornácán vendéglő van. Széles, tágas kilátó-kert épült a müut mef'lé, 1 Kisfaiudy-ház elé. Gépkocsik, újgazdag vendégek, hüsitő italok, sziklanövényeik, zene . .. A hanglemez a Kisfaludy-ház tornácán orog. Elmegyek az asztalka melett s be akarok nyitni a Kisfalu dy-szobába.-— Oda hátul van a bejárat, kérem, — figyelmeztet a pincér s mig hátrakerülök, kotiert lépcsők s egy szűk és szagos, sötét öyosó felé, mosolyognom kell magamon, iogy fáj a szivem. Fáj, hogy a költő emlékéhez, — pedig ebből cl a vendéglő, mert ■"/ vonzza ide a vendégeket, — hátul van a bejárat... Nem is jelkép ez, hanem maga a valóság: első az üzlet, a költészetnek hátul a helye! Kicsi szoba, sötét gerendákká1, deszka bútorokkal. De két tágsranyitott ablakon át beragyog a szobába az alkonyati Balaton! Mig felértem ide, a hegy mögé csúszott a nap, a hegy árnyéka borul a vizre. A tó sima és haloványzöld. A tó túlsó partján pedig égő rózsazsinben tündökölnek a hegyek. Sírni szeretnék a boldogságtól, c/y szép a nyugodt zöld víz partján az égő rózsaszín. És az ég kristálytiszta buráján habkönnyű, gömbölyű felhők úsznak. Érzem, tudom, hogy ebben a percben több közönségem van Kisfaludy Sándorral, mint ahogy az a teljes Kisfaludy-muzeum áttanulmányozásával lehetségessé válna. Különben a Kisíaludy-muezum nem is itt van, hanem Sümegen, itt csak a gyűjteményről készült fényképek láthatók. Ete elfordulok e szürke képektől, melyek úgysem hozhatnak közelebb a költőhöz és szerelmeséhez. Többet mond neekem szerelmük fenséges színes díszlete, a táj, melyet ugyanolyan üdén, örökké-u jan látok, mint ők. És ujgy érzem, hogy helyettük nézem a Balatont! Majd a hegyoldal szőlőligetét simogatom a szememmel s a csöndes estében egyszerre megelevenedik a hegy! Bő, víg s népes volt Badacson Az akkori szüretben, Morgott, hangzott az egész hegy, Du-rroe tok a mozsarak Hogy a bércek ropogtak Kongtak a naég üres hordók Az ostorok pattogtak Harsogtak a tárogatók A hegedűk zengének Szók a duda, tapsolt a tánc S a sarkantyúk pengének. Eddig egy elméleti hegyre, egy elméleti szőlőbe képzeltem el e régi szüretet. Milyen bcEdogitóan máskép csengenek e sorok itt, ma, amikor csak pár órája hegy cam el SzigJigctct, Csobáncot s nnengum előtt látom 1 Limfy szerelmes szüretének hiteles hely szánét... Mcxvsi már u hanglemezek divatnótáiru sem harugszom. Kegyetlenül zavarnak ugyan, de harag helyett inkább mély sajnálkozás önt el. Sajnálom őket, hogy süketek cs vakok, nemasak a költői, hanem az. üzleti lehetőségek meglátása iránt is. Mennyivel üzletibb üzlet, mennyivel vonzóbb idegenforgalmi csemege lenne c tucat- vendéglői hangulat helyett egy olyan borhiz., egy olyan berendezés s a hangulatnak olyan zenei aláfestése, mely a Kisfaludy Sándor és S/egcdy Róza korál>ól való Száznegyven' éve a lures szerelme» Iwula- csonyi szüretnek , . . milyen felejthetetlen volna, ha tiszta érzékű művészek visszavarázsolnák ide art a világot. A Balaton, a Badacsony s a szőlők díszlete változatlan ... a szerelmesek két háza ál ... a közvetlen környezet stal’uzos átalakítása pedig izgatóan érdekes művészi feladat lenne. Vájjon megoldja valalia valaki? Szeretném, Iva olyan vallaka oldaná meg, akinek éppen nnyi meleg emléket ajándékozott a Badacsony, mint nekem, ezen a derült, csöndes, úszta nyári alkonya ton . . . Sz Were» Jolán Meghosszabbitja-e az emberi életet a nehéz viz A kémia uj, nagy fölfedezése: a nehéz hidrogén. — Huzly Imre dr. a nehéz viz orvosi jelentőségéről Az 1934. évi kémiai Nobel-dijat H. C. Urey amerikai vegyész. nyerte cl, akinek sikerű t olyan hidrogént előállítania, amelynek atom súlya nem egy, hanem kettő, tehát kétszerese a közönséges hidrogénnek. Ez. a felfedezés forradalmat jelent az egcsz kémiai tudomány terén-, mert az összes elemek közül cs'ak a hidrogént tartották mind a mai napig egységesnek és ezért választották is az összes többi elemek mértékegységéül. A kémikusok feladata lesz most megái apitani, hogy ezeknek az uj hidrogén-atomoknak milyen tulajdonságaik vannak és hogyan viselkednek különböző vegyületeikben. A hidrogén legáltalánosabb és legközönségesebb vegyü ete a víz. Ezért a tudósok elsősorban ,,a nehéz viz“-zel oxigén és az uj hidrogén vegyül étével kísérleteznek. A kísérletek óriási összegeket emésztenek fel, mert százezer hidrogén atóm között csak egy nehéz atóm van. A legnagyobb vegyigyár sem* tud belőle napi ötszáz grammál többet termelni. Az ára is ennek megte élőén magas. Az oslói egyetem orvostudományi fakultásának egyik professzora, Klaus Hansen eddigi kutatásaiból megalapította, hogy a nehéz víznek tiszta állapotban mérgező, hi- gitott állapotban pedig bóditó hatása van. A professzor kísérletei alapján felvetette azt az elgondolást, hogy a nehéz víznek óriási jelentősége lehet az élettartam meghosszabbi- tásáná1. Ugyanis állítólag a nehéz viz meglassítja a fejlődést, tehát konzerválja az ember szerveket s megakadályozza azoknak korai lerombolását. Az első ember, aki nehéz vizet ivott Emberen most próbálták ki először a ne- ház víz hatását. Klaus Hansen professzor, a kutatások vezetője, maga villa kozott a veszélyes kísérletre. Néhány napja orvos- professzor kollégái jelenlétében megivott tiz gram nehéz vizet. A kísérletet nagy izgalom előzte meg, ami órákon át tartott a nehéz víz bevétele után is. A kíséret nemcsak élet- veszélyes, de drága is volt, mert a korty viz legalább négyezer lejbe került. Az egyetem professzorai a laboratóriumban, ahol Eiamsen professzor kipróbálta magán az uj vegyület hatását, bevitették az összes műszereket, amelyekre esetleges mérgezésnél szükségük lehet. Ott volt a gyomorpumpa, hogy bármely pillanatban gyomormosást alkalmazhassanak, az injekciós tűk már előre megtöltve az injekciós anyagokkal és az összes többi fontosabb műszer. Használatukra azonban nem került sor, a tiz gram nehéz viz nem mutatott semmilyen szemmel látható hatást I Klaus Hansen professzoron. A kémiai reakcióját másnap vizsgálták meg, amelynek az eredményét azonban még nem közölték sem a nagyközönséggel, sem a tudományos körökkel1. A vizsgálatok minden valószínűség szerint még folynak. Annái is inkább, mert a kiszivárgott hírek szerint a professzor két hét alatt el akarja érni a száz gramot. Naponként lassacskán fokozza a nehéz viz mennyiségét. Az úttörők sorsa Huzly Imre dr. budapesti főorvos, a fiatal kiváló magyar gyógyszerkutató, a következőket mondotta a nehéz hidrogénről és a nehéz vízről: — Eddig minden elemről tudtuk és sikerük 'is bebizonyítanunk, hogy nem oszthatatlan, csak a hidrogénnáli nem boldogultunk a legutóbbi időkig. Az uj fölfedezésnek korszakalkotó hatása lesz a kémiára, amelynek több lényeges alaptanát megdönti esetleg. De ezen törjék a kémikusok a fejüket. — Orvosi szempontból tekintve a nehéz vizet, először is ki kell jelentenem, hogy mindaz, amit mondani tudok ró a, csak feltevés, mert hiszen autentikus forrásból származó tudományos leírás még nem jelent meg róla. Az összes magyar kémikusokkal, fizikusokkal és gyógyszerkutató orvosprofesszorokkal beszélgettem a kerdesrö1', de még egyikben sem alakult ki határozott kép, a nagyjelentőségű fefedezésekről. Sőt, nézetem szerint, még azok, akik a kutatásokat vezetik, sem mondhatják, hogy esetleges megállapításaik megdönth*etetlenek. Majdnem minden elméleti megállapitis többé-kevésbé homályban vacó tapogatódzás, mert mindent csak hatásaiból ismerünk. A tudós legtöbbször nem látja a tárgyat, hanem annak csak tükörképet. Ha a tükör torzít, akkor a tárgyat torznak látja. — Uj vegyület felfedezésénél a lelkiismeretes orvos az első emberkisérletcket csak önmagán folyta th at ja. Száz és ezer vértanúja von már az orvostudománynak ily kutatásokból kifolyóan. Legutóbb a digitalis felfedezése a tudományos világ egyik igen értékes, fiatal tagját követelte áldozatául. Az önmagán kísérletet végző orvos, amikor az első digita is adagnak, amelyet bevett semmilyen hatását nem érezte, megduplázta azt és így folytatta, amig egy újabb fokozott adag egészen váratlanul halálát okozta. Kiderült ugyanis, hogy a digitalis hatását bizonyos mennyiségig teljesen semlegesíti a szervezet, de ezen a mennyiségen fé.iil a legkisebb dózis is rendkivül erős reakciót vált ki. Igen nagy hősiességről tesz tanúságot Klaus Hansen professzor, amikor önmagán próbálja ki a nehéz viz hatását. Minthogy egyáltalán nem ismerjük s csak egészen homályos hipotézisekkel dolgozunk, nagyon meglepő eredményekre számíthatunk. Nem beszélek most az c «veszélyről, amellyel ez a kísérlet jár, hanem rá akarok mutatni, milyen egyéb következménye lehet a hibás teóriának. — A professzor úgy képzeli d állítólag, hogy a nehéz víz meglassítja a szervezet fejlődését és ezáltal! meghosszabbítja az emberi életet. Ez egymaga igen valószínűnek is látszik, mert hiszen az embernek minden benne végbemennő kémiai folyamathoz vizre van szüksége. Ela ezt a vizet részben nehéz víz-, zel pótolják, úgy valószínűleg másként áfákul a szervezetben állandóan végbemenő munka. Hogy gyorsabb, lassúbb, az egyes szervek tökéletesebbek, egészségesebbek vagy betegebbek lesznek ezáltal, azt még nem tudjuk. De ha például a fejlődés lassításával meg tudjuk hosszabbítani az életet, ki vagyunk esetileg téve annak a veszélynek, hogy nemcsak a szervezetünk kopása lesz lassúbb, hanem a cselekedeteink és gondolkodásunk is. Ha tehát a harmincévi átlagos emberi életkort megduplázzuk vagy megháromszorozzuk, esetleg a meghosszabbított életűek két- szer-háromszor olyan lassan gondolkoznak és cselekszenek mint egyébként, tehát az életből nem nyertek semmit sem. — A kérdéshez érdemlegesen hozzászólni azonban csak akkor lehet, amikor az első vizsgálatok eredményét megkapjuk. (p- gy-) SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Karácsonyi levél — A németség atja — Dob* receni tanulságok — Feltámadás Ma» kucskán. A 4 mii egy kötetben 70 lei az Ellenzék könyv osztály óban Cin)» Piaţa Unirii. A kínai m üvész-ostora Először mi, gyermekek öltöttük korul és bámultuk meg Mongolos orréiu, le lógó bujuszu szikár ember volt, ozl mondták kínai, de inkább tatáros külse jé re emlékszem Egykedvűen, imponáló közönnyel arcán, mely sem vidámságot, sem komolyságot nem árult cl, letette zöldre festett ládáját a piac közepén, fel kuttintolta a zárat s színes papírszalagokat, oörösszinü préselt papirgolyákat és egyéb csodálatos meglepő dolgokat szedett elő. A gyermekek már mind körülötte voltak, a felnőttek lassan gyülekeztek. Az állítólagos kínai szót sem szólt: mikor kirakta holmiját, felegyenesedett és tenyerének furcsa, apró mozgatásával kiszélesített kíváncsiság odavonzotta az emberkört. A nép engedelmesen hátrált meg előtte és várta a mutatványt, mert hamarosan nyilvánvaló lett, hogy művészemberrel állunk szemben. A mutatvány nem sokáig váratott magára. A ,,művész“ a kör közepén megállt, pillanatig mozdulatlanná meredt, azután kitárta két karját s könnyedén meghajolt a közönség három oldata felé. Felvett a láda mellől két színes papírszalagot, melyek kis fanyelekben végződtek s hadonászni kezdett velük maga körűt. Igen, de milyen volt ez a hadonászás! Nyomában megtelt a levegő elillanó, röpke szinespapir-csodákkal, csodálatos virágokkal. melyeket boszorkányos ügyessége fakasztott a meztelenül tátongó semmibe; már nem volt egyedül őmaga sem, hanem az idegen környezetben távoli hazája ismerős formáit varázsolta maga köré. Kitágult szemekkel, szomjas kíváncsisággal ittuk magunkba a látványt . . . Aztán uj szám következett: ezt is káprázatos ügyességgel végezte, de világért sem volt már olyan magával ragadó és bámulatos. Ilyenekkel már mi is megpróbálkoztunk több vagy kevesebb ügyességgel, amidőn két-három almát dobtunk fel felváltva, de megállás nélkül a magasba. Ö színes golyókkal csinálta ugyanezt, sokkal többel természetesen és könnyedén, hiba nélkül. Utána egyensúlyozó gyakorlatokat végzett, ezekre már csak homályosan emlékszem. De szemeimben ma is tisztán őrzök pár formát, amit papirostorával a levegő átlátszó lapjára rajzolt. Az előadás után tányérozás, kis szünet, majd uj előadás következett. Délután közepén kezdte és szürkületig dolgozott. Ekkor kifogyva közönségből és napfényből, visszacsomagolt ládájába. A papirvirágok hervadton, varázsuk-vesz- tetten hevertek a láda mellett a porban. A színes golyók egyike jó messzire kigtx- ruft s egyik gyermek vágyakozva nézegette, hogyan kaparinthatná meg magának. Csattant a láda fedele és minden eltűnt a mélyén. A művész ráült a láda tetejére és maga elé nézett■ Gyermekes kíváncsisággal vártam, mit fog csinálni és a felnőtt érdeklődésével próbáltam kitalálni, mire gondol. Már este volt, otthon vacsorával vártak, nem mertem tovább várakozni: úgy hagytam a ládán ülve. arcát belepték az árnyak s még élesebben mutatták tatáros arcélét . . . Éjszaka, otthon — világosan emlékszem — lefekvés után ismét csak rágondoltam. Hol lakik, milgen ngelven beszél, mihez kezdett, miután otthagytam — találgattam. Leginkább egy kérdés izgatott: hogyan tud egymagában, társta- lanul járva a nagy világot, élni? És lassanként kialakult bennem a meggyőződés, hogy otthonának, családjának, barátainak képét rajzolja ki művész-ostorával, különös jelszerü figurákban a magasba, igy érintkezik szeretteivel, ezzel oszlatja el maga körül a magányt és egyedülségét. Boldog megelégedéssel, a megértett lecke örömével, magyarázatommal betelve, aludtam el és álmomban az újra látott mutatvány figuráiban mongolvágásu arcok torz mosolya világított felém. Mi hozta vissza ezt a gyermekkori emléket mostan? Tegnap délután magányosan sétáló négert láttam az utcán és eltűnődtem sorsán. Egyedül, idegen emberek között, milyen elviselhetetlenül szomorú sors lenne ez, ha az emlékezet anyagtalan, titkos szálai nem kapcsolnának össze a távollevőkkel... k. a
