Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-17 / 160. szám
e BLL RN Zf! K ÚTI-FELJEGYZÉSEK... Sighişoara, az erdélyi mintaváros. •. \Ur,i cjiy jól sikerült paktum következtében magyar al- * mester van, a felekezeti iskolák egyházi segélyt kapnak és lendületes városi munka folyik SIGHIŞOARA. (Az Ellenzék kiküldött munkaiirsútóJ.) Sighişoara, tv az alijţ tizenháromezer Ic.iket számláló kis erdélyi város, ahol most az újságíró erdélyi kóborlásai során kiköt Erdély három legnagyobb nemzetiségét, a románságot, a magyarságot as a szás/.ságot egyesíti magában és lőleg az erdélyi szászság történe mi múltjában játszott vezető szerepet. Gyönyörű vára és a hagyomány nehéz béklyóiban vergődő épületei és relikviái a sza.'/. kuhura dicsőségét hirdetik . . . Es mégsem érezhető ebben a városban egyik nemzetnek a íelülkerekedése, vagy diktáló tempója sem. A város lakosságának majdnem felét a szászság alkotja, az impériumvál'tozás óta a lakosság számarányában harmincötszázalékos helyet tö’ t be a románság és húsz százalékot ér el népesedésében a magyarság. Nem szokványos szóvirág az a megállapítás, hogy Sighisoarán nincsen nemzetiségi villongás, vagy egyenetlenkedcs. A sighisoarai városi tanácsban eg\ formán beszélnek az anyanyelvükön a román, szász és magyar városi tanácsosok. És senki sem haragszik meg. Senkisem kér tolmácsot. Ez a fölényes és ku túráit nyugalom, amely Sighişoara belső politikai életét jellemzi, füti át a város minden más ténykedését is. Sighişoara méretezett és mérsékelte életet él sok-sok cv óta. Addig, amíg a szomszéd város, az annakidején amerikai tempóban meginduló Médiás, a túlméretezés következ- téb en most a természetes és gazdaságilag káros visszahatás következményeit szenvedi, Síghis<?^<-t kereskedeJme és gyáripara, ha lehet ezt a merész állítást megkockáztatni: csak fejlődött és fejlődik. És addig, amíg a többi szász városokban zavarólag hatnak a külföldről behozott nemzeti szocialista eszmék, Sighisoarán csődöt mondott minden szélsőséges akarat és lázitás. Sighişoara a csöndes, de kitartó és méltó- ságte ies munka városa . . . PAKTUM A VÁROSI TANÁCSBAN... Meglepő és feljegyzésre méltó kivétel az Fordi o'.ta: Gaá! Andor. 1. közlemény I. FEJEZET Az ősmajom. erdélyi városok között Sighişoara, ahol már hosszú idő óta, nem időközi-bizottság, hanem választott tanács működik. Kivétel, még egy másik szempontból is . . . Az erdélyi városok között Sighişoara vöt az első, amely a lokális helyzetet mérlegelve, függetlenül a magyarság központi irányvonalaitól, lepaktáit a kormánnyal1. Utána mind járt Médiás következett... Tegyük hozzá rögtön, állapítsuk meg elégtételei, mindkét város magyarsága helyes utón járt. A sighisoarai városi tanácsban ma egy alpolgármester, dr. Gábos István és bárom tanácsos, tehát összesen négyen reprezentálják a város húszszázalékos magyarságát. Ezzel kapcsolatban egy groteszk megállapítás kívánkozik a toliunk hegyérre. A magyar impérium a att, bár a számarány akkor sem volt más, nem volt magyar városi tanácsos a szász polgármester vezetése alatt álló akkori városi tanácsban. Most Mosora Aurel képviselő, különben Sighisoara-i szállodatulajdonos a pö gármester, aki nem fél a magyar városi tanácsosoktól. Sőt.. . Együtt dolgozik velük, szívesen és örömmel meghallgatja panaszaikat és sérelmeiket. A Sighisoara-i magyarságnak tehát kisebbségbe kellett jutni ahhoz, hogy megszerezze méltó érdekképviseletét a város vezetésében. Furcsa vívmány, amelyre a „kisebbségi sors“ teszi reá a pecsétet . . . Ebbő a békés városi közrcmüködésbőP született meg a város 18 és félmilliós évi költségvetése során az az eredmény is, hogy a Sighisoara-i felekezeti iskolák nemcsak, hogy rendesen megkapják 14 százalékos, a törvényben előirt részesedéseiket, de külön segélyt cs támogatást is élveznek a város részérő' (Követendő példa városunk vezetőinek!) És ennek a békés atmoszférának tulajdonítható az is, hogy Sighisoaráról nem érkeznek vészjelentések az erdélyi sajtóba a kisebbségi állami tisztviselők nyelvvizsgáiról. Itt is vannak ugyan nyelvvizsgák, itt is ismerik ezt a ma már kisebbségi é étünkbe be- idegződött fogaimat, de ezek az erőpróbák az igazság és megértés jegyében zajlanak le. A SighFoara-i állami tisztviselők között nem tesznek különbséget csak azért, mert azok magyar anyanyelvűek, ha megfelelően ismerik az ál'lam nyelvét. vrrmmnmmmMmumurnmmmum kb— MILYEN A VAROS ÉIJTIri Megkérdezzük .1 magyarság egyik tanácsos képviselőjét j város kö/rli terveiről. Lázas, de alapos munkaterveinek kontúrjai !>onia koznak ki a nyilatkozat során, amely Így kezdődik: A városi tanács évek óta vajúdó legfontosabb problémája most megoldást nyerr. Pár héucl ezelőtt fogtak hozzá egy hatalmas városi hid megépítéséhez, amely a K ti k ül lön fog átvezetni és amely egészen át fogja formálni a város képét. Ezenkívül még talán a folyó évi költségvetésünk kapcsán kerül sor egy hau inas és eddig nélkülözött modern vágóhíd felszerelésére, négymillió lejcs költségvetéssel rendbehozzuk a város elhanyagolt csatornázását és elvi megállapodást kötöttünk a földgíztársasággal a földgáz bevezetésére, amely szerintünk igen fel fogja lendíteni a város forgalmát, annál inkább is, mert a Székelyföld igen sok kisebb városa hozzánk gravitái. Eddig a nyilatkozat, amely éndülctes terveket árul el. És a riport befejezéséül álljon itt Sighisoara-i kisebbségi egyesületek seregszemléje, a kisváros társadalmának hü fotográfiája: Az itteni magyarság a szászság mintájára előnyös é-s gazdaságilag és ku’túrát illetőleg is alkalmas „szomszédságokba“ tömörült. Hét ilyen „szomszédságában megszervezve éli le életét a sighisoarai magyarság, amely azonban túl ezeken a szervezeteken, a katholikus, református és unitárius egyházi é étben is jelentős működést fejt ki. A sighisoarai református egyházközség például körülbelül 1100 lelket számol! és dr. Tóth Lajos református lelkész öntudatos veTG.-SECUESC. (Az Ellenzék tudósítójától.) Amint ismeretes, a közoktatásügyi minisztérium az őszi nyelvvizsgán elbukott felekezeti tanárokat, tanítókat cs tanítónőket julius ic-rc, az ókirályság különböző városaiban tartandó, hathetes nyelvtanfolyamra rendelte be. De bizonyára magasabb neveléstani eJvek szemmel tartásával a tanítónőket, szintén tanfolyamra menő férjeiktől elvállasztva, más és más városokba utasította. Treiscaune és egy pár más erdély-rnegyri tanítónők Botosán iba kaptak beosztást. Az indulás előtt, mint ősszel1 a bucsuzkodó ; fecskék, kicsi csoportokba verődtek a vávMgm&ESBmmmmwmmmmsBBK. 'ssx&sm&fm 103 5 Iul hm 17. 'mim 11 mm /nésr akut kuönlxr/ő csoportokat alakított .1/ egyház kebelén belül. I íatvanugu itrfr.'o- vet ség, hatvanöt tagú nős/o vétség és leánys/.ö- vetseg, nemkülönben ogy ötventagu egyházi dalárda képezik ennek az egyháznak 1 kulturális alapját. Ehhez járul még .1 három tantermes, hét osztályt magába fog aló elemi iskola, amelynek 1 34 tanítványa volt a mult évben. A város reprezentativ nagy és összes fele- kezeteket magába foglaló, mintegy 150 tagot számláló egyesülete viszont a Magyar Kaszinó, amely nivós ku turális munkát fejt ki. Íme Sighişoara, az. erdélyi mintaváros, néhány elmosódott tollvonással megörökítve . . . Benczel Béla. i Állami képzőt végzett cs végleges vizsgával biró, állami tanitók egy részét is nyelv- tanfolyamra rendelték TG.-SACUESC. (Az Ellenzék tudósítójától.) Feltűnést ke tő újabb miniszteri rendelet alapján Treiscaune-megye kisebbségi álla- • mi tanitóit is nyelvtanfolyamra rendeltek augusztus 15-re. A rendelet érthetetlen módon olyanokra is vonatkozik, akik román állami képzőt végeztek. Sőt olyanok is vannak a berendeltek között, akik már évekkel ezelőtt véglegesítve lettek. Akik a nagy nehézségekkel és megpróbáltatásokkal járó végleges vizsgát (definitiv) megszerezték. S mindezekhez hozzá adva a berendelt tanitók között többen vannak, akik éveken keresztül az ókirályságban tanítottak és az állam nyelvét kifogástalanul beszélik. roska piacán a szomorú arcú asszonykák. És e! indultak, ugyahogy a rendelet szó t, mindenki a saját költségén hathetes kényszernyaralásra 9-én reggel, hogy ic-re pontosan Botosamban legyenek. Botosaniban azonban senki sem tudott jövetelükről. A tanfelügyelőségen azt a felvilágosítást kapták, hogy a rendelet értelmében csak augusztus i-re várták őket. És mivel sem tanfolyamról, sem kosztról, sem szállásról intézkedések mindezideig nem történtek, ideiglenesen egy huszonhétszemélyes leányotthonban helyezték e! őket. A tanföyamról még értesülésünk szerint nem történt intézkedés. hátra, aztán felemelte a fejét, úgyhogy vonásait pontosan lehetett látni a holdfényben. Erős, éles vágású, szabályos vonások voltak ezek, amelyek férfias szépségükkel a világ bármely táján is magukra vonták volna a figyelmet. De mégis, vájjon csakugyan ember volt-e ez a lény? Ha valaki megfigyelte volna, ahogy tovább halad azon az ezüstös szőnyegen, amelyet a holdfény borított lábai elé a dzsungel félelmetes talajára, nehezen lehetett volna végleges ítéletet formálnia, mert a csípőjét fedő, fekete állatbőrből készült ágyékkötény alól hátul egy hosszú, szőrtelen fehér farknyulván csüngött alá. A lény egyik kezében egy hatalmas dorongot tartott. Baloldalán pedig egy lógó övön rövid, tokba bujtatott kés fityegett. Ezt az övét, valamint az ágyékkötényt széles szalagok tartották, amelyek úgy csillogtak a holdfénvben, minthogyha tiszta aranyból lettek volna; a szalagokat pedig egy drágakövekkel kirakott, díszes mintájú nagy gomb tartotta össze elől a mellén. Numa, az oroszlán egyre közelebb és közelebb kúszott kiszemelt áldozatához. Ez utóbbi is megsejtette már a veszedelmet, mert egyre gyakrabban fordította hátra a fejét abban az irányban, amerre a nagy macska lopakodott utána. De azért nem gyorsította a lépéseit, megmaradt továbbra is lassú, hullámzó járásánál — már amennyire a tisztások lehetővé tették a nyugodt előre haladást —, éppen csak hogy kissé meglazította tokjában a kését és időnként erősebben megmarkolta a dorongját, hogy kellő pillanatban használatba vegye. Ez az emberfajta lény, miután végre átvergődött a sürü dzsungelnövényzét egy keskeny csikján, végre is egy meglehetős nagyki terjedésű tisztásra ért. Egy percre habozva megállt, gyorsan hátrapillantott, majd felnézett a feje fölé az ágak sűrű szövevényére. De ugylátszik a félelemnél és óvatosságnál is sürgetőbb erő hajtotta előre, mert hirtelen elhatározással nekivágott a tisztásnak, maga mögött hagyva a védelmet jelentő fákat. . . Ahogy azért mégis elővigyázatosan sietett a szórványos fák egyikétől a másikáig, azt bizonyította, hogy mégsem érezhette tökéletesen biztonságban magát. A második fa után azonban, amelyet elhagyott, már nagyobb távolság választotta e’. a következőtől. Ekkor bukkant fel Numa a dzsungel sűrűjéből s látva maga előtt nyilvánvalóan védtelen prédáját, megfeszülő izmokkal támadásba lendült. * Két hónap — két hosszú, fáradtsággal, éhséggel, szomjúsággal, csalódással és fájdalommal teli hónap — telt el, amióta Tarzan, a majomember megtudta a halott német kapitány naplójából, hogy a felesége még mindig él. Rövid nyomozás után az is kiderült, hogy kísérlet történt Lady Jane-nek a kontinens belsejébe való szállítására, olyan okokból, amelyeket egyedül a német főparancsnokság ismerhetett. Obergatz hadnagy vezetésével a német bennszülött csoportoknak egv különítménye vágott át a határon az asszonnyal a Kongó-szabadállam felé. Tarzan, aki egymagában indult felesége felkutatására, nemsokára megtalálta azt a falut, ahol az asszonyt fogolyként őrizték. De csak annyit tudott meg, hogy Lady Jane már hónapokkal ezelőtt elmenekült onnan és hogy a német tiszt is ugyanakkor eltűnt. Innen kezdve a különböző főnökök és harcosok előadása — akiket kikérdezett — egyre bizonytalanabbá és gyakran ellentmondóvá vált. Tarzan csak sejtésre volt utalva, még az irányt illetően is, amelyet az eltűntek választottak. Egyes jelek mindenesetre gondolkozóba kellett, hogy ejtsék. Az egyik ilyen az volt, hogy kétségtelen megállapítása szerint ezek a népek emberevők voltak — a másik az, hogy a faluban a német bennszülött csapatokhoz tartozó különböző egyenruházati és felszerelési tárgyakat találtak. Nem kis fáradtságába került, amig végül rábukkant egy reménysugárra, arra a tényre, hogy semmi olyan holmit nem tudott felkutatni, ami felesége birtokát képezte volna. (FolgtatjaíJ Talán ez is iskola-példa akar fenni? Julius 10-re negyven magyar tanítónő, Bolosani-ba érkezett, ahol csak augusztus 1-re várták őket A hatalmas vadállat nesztelenül suhant keresztül az éjszakai dzsungelén. Sárgás-zöld, kerek szeme belemered! a homályba, feje lelapult és minden izma a vadászat lázában remegett. A dzsungel felett a hold néha megvilágított egy-egy tisztást, amelyet azonban a nagy macska mindannyiszor óvatosan elkerült.Noha gyorsan haladt előre a tömör sűrűségben, kis galy- lyak, letört ágak és száraz levelek szőnyegén, lépteinek neszét nem foghatta fel semmiféle tompa emberi fül ... Nyilvánvalóan kevésbé volt óvatos azonban az a lény, akire vadászott és aki körülbelül száz lépésnyire haladt előtte, maga is époly nesztelenül, mint a nyomába szegődött sárga ragadozó. Ez a lény két lábon járt és testét -— a fején lévő fekete hajzattól eltekintve — nem borította szőr; erős formájú, izmos karjai voltak; kemény és karcsú kezén hosszú, tapogató ujjak. Hüvelykujja azonban majdnem a mutatóujj első Ízületéig ért. Lábszárai is szépen formáltak voltak, lábfeje azonban egészen más volt, mint az embereké és legfeljebb talán valami alsóbbrendű emberfajta lábához lehetett volna hasonlítani, mert a nagyujjai derékszögben álltak el a lábától. Egy pillanatra megállva a hatalmas afrikai hold fényében, ez a lény most hirtelen felfigyelve fordult
