Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-11 / 130. szám
B L L B N 7 ti K I V J ti I u n I u • 1 J. * Mirigyeken múlik az atléták erőkifejtése is Kellő gyógymód talpraállíthatja a letört bajnokokat Xewyorh, június hó A Columbiaegyetem egyik iMnert orvosprofesszora, l plou Law- ton, aki különösen a belső mirigyek váladékainak szerepével foglalkozik, azt állítja, hogy a/ ismertebb atléták néha teljesen meglepő és váratlan letörése szintén belső mirigyek működési zavarainak következtében áll be. Az ilyen letörés elég gyakori, az utolsó amerikai olimpiai játékokon is előfordult. l’pton l.awton professzor megnevezi azokat a mirigyeket, amelyek atléták váratlan letörésénél külön szerepet játszanak. Ezek az úgynevezett Parathyeroid-mirigyek, melyek a nyakon vannak s amelynek betegsége minden fokozott fizikai erőkifejtést megakadályozhat. Viszont megfelelő) kezeléssel még idejében lehet segíteni a betegen. Kellő diéta, 1) vitamin és calcium adagolása talpraállíthatja a megmagyarázhatatlan módon letört atlétákat l.awton professzor már több ('selben alkalmazta ezt a gyógymódot olyan atléták esetében, akik a tréning elején gyönyörűen dolgozlak és egy pillanattól kezdve rohamosan estek vissza. A Parathyeroid-mi- rigyeknek nagy szerepe van a szervezet működésében. Állatkísérletekkel bebizonyították, hogy a kiirtásuk halállal jár. Viszont kellő kezeléssel még elő is lehet segíteni váladék- képzésüket. ami viszont az atlétikai erőkifejtéseket segítheti nagymértékben elő. Upton Lawton professzor a legközelebbi olimpiai versenyre Lumpéba készülő amerikai atléták tanácsadója. 4 fuszulyka-szevneki>ől kirakott be^ükiől a foga«Iaími templom freskóiig Székely interjú Mérten Ferenccel, a festőművésszel BUDAPEST. (A: Ellenzäh tudósítójától.) A délutáni nap még magasan fenn jár az égem, mikor kiülünk a mütereiu.-lakás erkélyére. A budai hegylánc, a Mátyás-templom. az országháza. a liget és az egész város a nedves tavaszi alkony üde párájában tündöklik s ez a rózsaszínű fény élesen világítja meg Márton Ferenc szép miivészfe- jét, fekete szemöldökéi, fehér haját. Jelenleg félig vitatkozunk, félig évődünk, mindenesetre „nem tudunk megegyezni“, ín interjút kérek tőle, szabályos, részletes nyilatkozatot az életéről, sikereiről, egykori londoni diadaláról, hajdani mesteréről. Székely Bertalanról, a szegedi fogadalmi templom freskóiról, hatalmas kompozícióiról. De Márton Ferenc nem hajlandó beszélni! — Nem vagyok én szinész ... nem tudom én úgy csürni-csavarni az élettörténetemet, hogy annak pont az a fele kerüljön n maga tollára, ami érdekli is a közönséget, meg eléggé semmitmondó is ... Legyünk őszinték: keserű, kemény küzdelmeiről nem szívesen beszél az ember, a terveiről meg jobb, ha hallgat. így hát nagyon szívesen látom magát, de csak mint vendéget ... Ellenkezem, a vita jóidéig húzódik. S érdemes volt kitartanom. Márton Ferenc hirtelen és váratlanul megkönyöriil rajtam. Elmosolyodik. mint akinek valami eszébe jutott és igy szól: — Hát nem bánom, na, hadd keressen maga egy pár forintot evvel a cikkecskével . Nekem ugyan a forintok sohasem szoktak eszembe jutni s most legkevésbé, de kapva-kapok a fordulaton s figyelő pózba helyezkedem. Papirt, ceruzát sem veszek elő, hogy ilyen külsőségekkel se zavarjam. Szavait különben szószerinti jegyzéssel sem lehetne hiven visszaadni, hanglemez kellene hozzá, mely felfogná a székely hangsúlyozás gyönyörködtető lejlését. S született székelynek kellene lennem, hogy az apró kitérések sok-sok festői fordulatát vissza tudjam adni, melyek elbeszélését olyan szemléltetővé teszik. — Emlékszik-e — kérdem — gyermekkorának arra a napjára, amikor észrevette, hogy tud rajzolni? — A Székelyföldön — kezdi Márton Ferenc — minden kicsi gyerek tud rajzolni. Talán még nem is jár . . . négykézláb mászkál a porban ... de már rajzol, az ujjávaí alakokat huzigál a porban. Később telerajzolja a ház falát, mert szinte kénytelen visz- szaadni azt a sok-sok formál, díszt, vonalat, api! a székelykaputól a görcsösbot kifaragott nyeléig megragadja a képzeletét. A népművészet Csikszentgyörgyön, ahol születtem, oly élő volt s annyira egybeszövődött a mindennappal, hogy gyermekkoromban telistele szívhattam magam nemes formákkal, vonalakkal. 'Müvészetileg még most is ebből a kristálytiszta, ősi formameglátásból élek... (Egy nagyképü művész ezt igy fejezné ki: , a népművészet művészetem meg-megujuló forrása...“) — Ez a tehetség — folytatja Márton Ferenc — biztosan elsorvadt volna bennem, ha történetesen nagyvárosi gyermeknek szüleiek. Városban a formák könyörtelenek, lezártak, semmi lehetőséget nem nyújtanak a képzelőerönek. Az, hogy a világváros nem szül nagy embereket, a szellem és a művészet vezető egyéniségei majdnem kivétel nélkül vidékről származnak fel, nem véletlen, hanem törvényszerűség. Kimeríthetetlen gazdagság, felbecsülhetetlen érték egy gyermek számára, ha falun születik, ahol az ősi teremtőerőt látja működni s ahol megtanulja és kipróbálja az élet sokrétű tennivalóit. Persze, maga azt kérdezte az előbb, hogy mikor kezdtem először máskép ,,látni“, mint a pajtásaim? Hát arra emlékszem, hogy mikor olvasni tanultunk és a betűket fuszuly- kaszemekből raktuk ki a pad lapján — persze, csak a tehetősebbek, a szegényebbeknek be kellett érniök szép kis fehér kavicsokkal, amiket a patak partján szedtek — egyszerre csak észrevettem, hogy a betűknek fülük van, szemük, kezük, meg lábuk ... Maga nem szokott ilyeneket belelátni a vonalakba? — De — felelem őszintén — én a szavakkal vagyok ilyenformán. Például a „hideg“, fagyos szó, csupán magas hangzóból áll, a „forró“ mintha a „juj, de forró!“-t érzékeltetné, a „langyos“ szó meg arra emlékeztet, hogy lingy-langy . . . pancsolni lehet az olyan vízben, ami langyos ... — Na .. . — mondja elégedetten — hát akkor magának is megvan a saját külön bo- londériája. Mert az ilyesmi nem múlik ám el! Tegnapelőtt is jövök a szanatóriumból, ahol szegény Zala Gyurit látogattam meg, a szobrászt s hát az esős estében az egyik háznak a vakolatja olyan furcsa foltokat mutat, mint a kiterített atlasz. Szereltem volna megállni s nézni az esőben ezeket a különös vonalakat ... dehát vacsoránk volt a Pátriában, sietnem kellett. A csuda vigye el az ilyen vacsorákat, az ember sohasem foglalkozha- tik azzal, amivel szeretne . . . Ott hagytuk el ugv-e, hogy az első elemiben nézegettem a fuszulykából kirakott betűket. Rajzolni aztán nemigen volt időm az elemiben, mert az édesapám, bár jómódú gazda volt, hamar kipróbálta a mi erőnket is a mezei munkában. Nagy kaszálóink voltak fenn a csifci havasokban .. . — A Tamási Áron regényhőse, a kicsi Ábel is olyan hamar felkerül a Hargitára ... — A Hargita? a Hargita, az egy kényelmes hely! össze sem lehet hasonlítani a csíki havasokkal! Kemény gyerekkorunk volt! de az édesapám olyan erős, jókiáltásu embereket akart belőlünk is nevelni, mint ő volt. Szép szál, két méternél is magasabb ember volt az édesapám, nagy bajusszal, a bajuszának az egyik ága mindig felfelé kunko- rodott, a másik meg lekonyult. Mondom, vigyázott, hogy az ő gyermeke valahogy ne legyen hitvány, csámpás, mert a székely nép egészséges életösztöne nagyon megveti a korcs embereket. Mindig biztatott, hogy: ne rogyj úgy magadba, mint a puliszka ... És férfiasán nevelt bennünket, egész életében talán háromszor, ha megcsókolt. Csak kezet szorilott velünk keményen, még bucsuzáskor is. Pedig a bucsuzásra mihamar sor került, mert beadtak a csiksomlyói kollégiumba. A kollégiumban végre rajzolgalhatlam kedvemre „a nagy muzeum“-ban, ahogy az internát Ha a rovarok, családjának egészségei veszély ezt étik O riikecíjen *\ gyengébL minőségű rovarartósíerektöl Miért is kísérletezne hatástalan rovartT* tószerekkel ? Ezek az értéktelen utánzatok nem bírnak pusztító hatással, nem védik meg sem a kellemetlenségektől, sem a rovarok által felidézett veszedelmektől, használatuk csak hiábavaló Idő és péox fecsérlés Saját biztonsága érdekében használjon csakis FLIT-et! FLIT biztosan, tökéletesen és örökre kipusztitja a rovarokat I Nem hagy foltot Kérje mindig a fekete szalaggal ellátott, katona védjegyes, sárga pléhdobost Szórjon szét FLIT P Ó RT A FUT roTurirBHD tus tanulószobáját nevezték. Különösen a diszmagyaros, erős, délceg, vállas férfiakat szerettem lerajzolni az iskolakönyvtárból kikölcsönzött könyvekből. — Rajztanárai felfedezték a tehetségét? — kísérlem meg mederbe terelni a mese árját, de Márton Ferenc ajkán újra megjelenik a jóizü mosoly, amint igy felel: — A rajztanáraimmal nem volt szerencsém. nem fedeztek fel, ellenben az egyik kedves öreg rajztanárom frizurájára a mai napig is emlékszem. Sürü, dús, óriási göndör fehér haja s szakálla volt az öregnek, a nyakából két fiirtöt a füle elé húzott és olyan furfangos-ügyesen igazította el a különös frizuráját, hogy mindegyik szál hajának megvolt a maga helye. Miután a rajztanárairól nem sikerült több szakmai jellemvonást megtudnom, az édesapjával próbálkozom: — Az édesapjától örökölte a rajzhoz való hajlamot? — Lehet, mert ő is le tudott mindent rajzolni és ha valamit pontosan meg akart magyarázni, lerajzolta. De sokkal érdekesebb ennél, hogy mit szólt ö ahhoz, mikor első gimnáziumban latinból és számtanból megbuktam. (Közben sötét este lett, az esti harangszó rég szertefoszlott a levegőben... A csillogó ég alatt Budapest tájképe is hunyorgó arany pontocskákkal van beszórva.) — Tudtam — emlékezik Márton Ferenc. — hogy az apámat nagyon bántja a bukás, de ugylátszik, nem akarta az ünnepemet elrontani, mert a karácsonyi vakáció alatt nem szólt egy szót sem. Szánon vitt vissza a kollégiumba, magas hó volt s az édesapám szivarfüstje illatosán úszott a behavazott fenyves ózondus levegőjében. Csöndesen kezdte, jóságosán — istenem, de szerettem volna, ha hegyoldalhoz érünk s tolni kellene felfelé a szánkót, hogy csinálhassak valamit a bűnbánó, rettenetes hallgatás helyett, amivel az apám szavait fogadtam — lelkemre beszélt, hogy ne hozzam a fejére ezt a szégyent. Éppen a falu első gazdájának a fia ... Olyan mélyen hatottak reám a szavai, hogy attól kezdve mindig tiszta jelesem volt matematikából. — Szeretném, ha elmesélné, hogyan határozta el magát, hogy egész életét a rajznak és a festészetnek szenteli... — Arra is rákerül majd a sor, mert hadd mondom el a történetet, édesapámról és a borotvámról. Úgy történt, hogy mikor már tanár voltam itt Pesten — ne haragudjék, hogy ugróm egyet időben, de kár volna, ha ezt az esetet elfelejteném elmondani — bil- liárdversenyen egy borotvakészeletet nyertem. Nagyszerűen tudtam billiárdoani, mert azt is az édesapámtól tanultam, hogy az ember mindent igyekezzen a lehető legtökéletesebben csinálni. Éppen hazamentem karácsonyra 3 miután az én képemen nemigen volt mit borotválni — a székelyek s a többi mongolok mind igen gyér szőrzetüek — rábeszéltem az édesapámat, hogy borotváltassa meg magát velem. Bajos volt ugyan, mert a pengék életlenek voltak s a háziszappao rögtön beszáradt a bőrébe, ahogy felkentem az arcára. Talán félórába is beletelt, mig a jobb arcával úgy, ahogy elkészültem. Több helyen vérzett, de az édesapám nem mutatta, hogy szenved. Csak annyit kérdezett csöndesen: Aztán borotváltál te már életedben valakit? Nem mertem bevallani, hogy soha senkit, tehát azt mondtam.: „Én igen, édesapám!“ mire ő csak azt kérdezte — de ebbe benne volt minden keserűsége: Él-e még szegény? A város a közeledő éj csendjébe halkul, még a fényreklámok is mintha lankadtabban villognának. Gyanús nekem a dolog s ijedten megkérdezem, hány óra? — Háromnegyed tiz — feleli — s bizony most már nem tartóztathatom tovább, mert akkor kapupénzt kellene fizetnie... Sietve szedelőzködöm, szaladok s már hazafelé tartok, mikor észbekapok, hogy Márton Ferenc bizony sem Londonról,, se Székely Bertalanról, sem a hatalmas kompozícióiról nem mondott semmit. S hirtelen rájövök, hogy kifogott rajtam. Beszélt... beszélt... de nem arról, amiről én akartam. Mint az egyszeri székely, úgy ő is, ,,kihúzta az időt“. Mesélt a tanárja frizurájáról, a fuszulykaszemekről ég az életlen borotváról, csak éppen a művészetéről nem mesélt semmit. Be kell vallanom, hogy rászedett. Olyan alaposan rászedett, ahogy az eg~g csavaroseszü, hamisítatlan székelyhez illik! Sz. Were*» Jolán. kz ELLENZÉK a haladást szolgálja. Á kisebbségi és emberi jogok előhareos*.
