Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-08 / 129. szám

8

ELEENZÉK

I ó 3 5 j u n I u • H.

•-.ében os bátoi>agátvm. Mi c. i kfiny iclenck vuc.vu.nW nu Pctdri javára írni u iveik iii, hogy I cfk^ktsdjgkvn erc-vn Ak magunkat bűnösöknek. IVietri képeinői ítélve s/iikár ember volt. A tekintete jóságos, meleg, Iiiikeszo tekintet, melyben a gyöngéd részvét is ott sertejvkevlik a pillák 1 üggönye mögött. Mikszáth gömböJyded, pohos ember, nu is előttem il g\ ermekéveimbői a/ alakja, ravaszul hunyorgó kick saemokikal, bajusz alatt bujkáló mosollyal. Hasonlít külsejükre az írásuk is. Mikszáth a jó cimbora, a mulató pajtás, a kedves cinkos, az. értelmes kártyapartner, a jóiz.ii csevegő. A kaszinóban érzi magár otthon, hasonszőrű a hasonszőrűek között, aki lenézi kicsit a ‘onéaendőket és tisztelettel jesen megvicceli a társadalmi rétegződésben fölötte uralkodókat. Pereld azonban felfelé leckéztet és lefelé szánakozik. Petelei az első magyar polgár-iró, aki a polgárral egy hús és egyr vér. A pékkdí, az asztalossal, a nyugdíjassal, a kistisztviselővel, a szatócscsal: a kenyerét nehéz robotban kereső kisemberrel, akinek a tisztes mesterség állította ki a nemeslevelét. Nincs kifejezés arra az undorra, mellyel megveti a himpellérr, az ingyenéAr, a polgári becsületbe fenhéjázó gőggel belegázoló vagy úri léhasággal, köny- nyelmü szemérmetlenséggel beletörülköző, előnyösen született svihákot. Petéiéi novelláin és regényein végig nem grasszálhatott. volna olyan kedves széltoló, mint a Mikszáth Ko- zsibrovszkyja, akinek csinyein akkor egy ország mulatott. Egy vérbő és gondtalan ország, melynek legnagyobb élménye a képviselőválasztás és a vármegyei restauráció volt, ahol istenigazában kiszónokolhatta és kira- vaszkodhacta magát. Mikszáth Kozsibrovszky- ján az az ország mulatott, amely képviselőjelöltekből és kortesekből állott. Petelei emberei pedig a választópolgárok voltak s még lejebb azok, akik képtelenek voltak a cenzus adókövetelményeinek eleget tenni. Akiken mulatni volt szokás, hogy milyen ügyes csínyekkel jártak túl az eszükön a Kozsibrovszky- ak és a többi lengyel és kevésbé lengyel kortesek. Jaj, ez nagy ,.defekt“ volt az 1880 é> 19ro között élő magyar író pályafutásán. Ezért fogták rá Peteleire, hogy „sötétenlátó“, hogy „oroszos“, mert 9em utóda, sem boldog őse akkor még nem volt senkinek a magyar irodalomban ez az erdélyi lapszerkesztő ezre' az emberlátással. Ezer szerencse, hogy az időtájt fedezi fel de Vogüé francia báró Európa számára az orosz regényirodalmat s mii Párizs felől jön, az természetesen divatossá lesz, még akkor is, ha az olvasónak 'udbőrzik a háta Dosztojevszkijtől egészen az |

—Mill

..IMI UIMII llllll ■

1920-us évekig. Akkor kezdik csak megérteni, hogy a Raiszkollnyikov nem is olyun ui&Á- mus és hogy a Karauv/ovoik vztarcc'ze a sj»- retet milyen mélységeinek, k i n y i la i koztatója. De Peleiéire már .1 nyolcvanas években rámondták az „oroszos" jelzőt, mikor Mikszáth olvasóinak még egy százaléka se olva- sott két oldalt az oroszoktól.

Pedig Peteléi csakugyan oroszos. De nemi abb.in az értelemben, ahogy ráfogták, hogy Turigenyévtől tanult volna eniberfátást és emberábrázoilást, noha ez sem lett volna túlságosan nagy szégyen. De oroszos abban a meghökkentő vonatkozásban, melynek anyaga ki tudja milyen hajszálereken szivárgott át az orosz steppékrőH a Keleti Kai-pdrok falán. Seprőd! Janos leírja, hogy Kibéden az orosz „Szép Minka“ da1 lom ára táncoltuk füle hallatára a falusiak s mikor megkérdezte, hogy honnan veszik azt a melódiát, senki se tudta urát adni. Miért fedezett fel azonos elemeket a székelyek csürdöngölÖjébcn és az oroszok koz. akt auraiban a pesti opera olasz származású titkára? Ezeknek a titkoknak a megfejtése még a jövendő népkutatóra vár, de oki a „somojói“ bucisu alázatban megrokkant derekú székelyeit csak egyszer látta, lehetetlen, hogy azon nyomban ne a muzsik mélységes és m ár-mar nem is földi vallásosságára gondoljon. Innen van az oroszos vonás, az emberi részvétnek szinte szlávos lágysága és a megcsufo t igazság védelmére élesen felhorkanó önérzetesség Petelei elbeszéléseiben. A megcsufoltakkal és megalázóitokkal szolidáris ez az erdélyi iró, nem a csufol- kodókkal és kedéiyeskedőkkel. Akik a maguk önérzetére szörnyen érzékenyek, de mintha hiányozna belőlük a legelemibb tapintat, mikor a mások önérzetének tiszteLetbentartá- sáról van szó. Különösen olyanokkal szemben, akik — nem üthetnek vissza.

Mi mindig kisemberek voltunk itt Erdélyben, szikárak, soványak, fájdalmat és szenvedést kutató szeműek, hogyha már segíteni nem tudunk, legalább osztozni igyekezünk kicsiny testvéreink kis és nagy fájdalmaiban. A gondtalan jókedvet nem a mi hegyeink közé plántálta el a sors. Olyan jó a magunk baját feledni és együtt nevetni a nevettető Mikszáth-tal. Kell nekünk ez az iró, minit sebre a hűsítő ir. De a mienk, a belőlünk kinőtt, a velünk együttérző, a minket igazán megértő és megmutatni tudó iró mégis Petelei István volt és marad. Aki éppen azért nagy és abban olyan nagy, amiért és amiben ml olyan szegények és kicsinyek vagyunk. Mikszáth-hoz mulatni megyünk, ha kedvünk szottyan, de Peteleihez tanulni járunk, mert

TÖRTÉNELMI NAPTÁR

@ 1075 junius 9-én esett el a magyarok ellen vívott 3 csatájában Ernő, a „zord‘-nak nevezett osztrák őrgróf.

Í

16S3 junius 10-ikén iktatta be Kara Musztafa nagyvezér Eszéken Thököly Imrét kuruc-király- nak.

1781 junius 11-én II. József császár szabadelvű sajtótörvényt adott ki.

1661 junius 12-én ölték meg Barcsay Ákos vá"

E

lasztott erdélyi fejedelmet Kemény János parancsára.

1584 junius 13-án halt meg Becsben Zsámboky (Sambucus) János magyar humanista történetíró.

'• 1529 junius 14-én átkozta ki a Habsburg Ferdi- nánd pártján levő VII. Kelemen pápa Zápolya Jánost törökbarátságáért. ü 1312 junius 15-én volt a rozgonyi csata, melyben Róbert Károly magyar király megverte Csák

1 Mátét, a felvidéki kiskirályt s ezzel megtörte a magyarországi oligarchia ellenállását. Thököly Imre nevét késői hagyomány köti össze Erdéllyel. Tulajdonképpen történetileg alig van köze hozzá, itt járt ugyan többször, sőt 1690-ben nehány hétig fejedelem is volt, de igazi szereplése Felsőmagyarorszigon folyt le. Minthogy azonban a szabadságharcok Erdélyből indultak ki és a keleti magyarság erejére támaszkodtak, Thököly is, mint szabadságharcos, joggal-jogtala- nul a multszázadi történetfelfogás szerint az erdélyi történelem alakjai közé tartozik.

A Wesselényi-féle összeesküvés bukása után a bécsi udvar megtorlása következett. A gyanúsított, birtokfosztott urak szökdöstek, ki merre tudott s nem volt természetesebb semmi annál, hogy nagyrészük Erdély felé vette az útját. Bocskay, Bethlen. I. Rákóczy György Habsburg- ellenes fellépéseinek emléke arra bírta a „bujdosókat“, hogy utódjuknál, Apafii Mihálynál keressenek segítséget a császár-király ellen, az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. Apafii ma- B ga buzgó református volt, szívesen segített volna is nekik, de a katolikus és unitárius erdélyi rendek ellenáliottak, sőt a református főurak is tiltakoztak az erőpazarlás ellen. Amíg Teleki Mihály — a bujdosok pártfogója —, akit ezek fejükké is választottak, az erdélyiekkel küzdött, hogy közbelépésre birja őket, a TTiszameiitén táborozó. és fosztogatásból élő felkelőknek sikerült francia segítséget kapni. Mire Teleki is szabadkezet nyert, összeáll ortak s kiindultak a Felvidékre, hogy a császárt fegyverrel kényszeritsék a jogok elismerésére. De Teleki s általában az akkori Erdély nem bizonyultak komoly segítségnek, a bujdosók hamar elfordultak tőlük s romantikus természetüknek megfelelően 1678-ban a 22 éves Thököly Imrét választották vezérüknek.

Thököly dúsgazdag, szép, pompák ed velő ifjú

volt. Mindenütt lelkesedve mesélték (egyébként közismert képen is megörökített) pathétikus búcsúját haldokló édesapjától, akit várában zárolt körül az osztrák elnyomó hatalom. Népszerű volt, tudott a. bujdosók szájaize szerint beszélni, heves, meggondolatlan vérmérséklete pedig a mindenkori emigránspolitikínak, a vakon hadakozó, üsd-vágd stratégiának éppen megfelelő volt.

A francia háborúval elfoglalt Bécs az első esztendőkben kénytelen volt engedni; kiadták neki néhai I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Honit, akit feleségül kért s vele az egyesített Báthory és Rákóczi birtokokat, sőt tiszántúli hercegséggel is megkinálták. Ő azonban erdélyi fejedelem szeretett volna lenni (amivel Telek.t és Apafiit végleg elidegenítette magától) vagy magyar király. Ezért a Bécs elfoglalására készülő Kara Musz- tafa török nagyvezérnek ajánlotta föl seregét segítségül. A porta ki is nevezte „kuruc-királynak“ s neki ígérte Magyarországot- Sorsa azonban már 1683-ban Bécs alatt eldőlt, ahol a török ostromló sereg végzetes vereséget szenvedett s a bátran visszatámadó keresztyének megkezdték Magyarország felszabadítását. Az osztrákok 1686-ban málr Budavárát veszik vissza, Erdély a| Habsburgok felé kezd hajlani, úgy. hogy Thö- E köly igazán anakronizmussá vált. Az országgyűlésen a nemzet kénytelen a hóditó, „szabadító“ Habsburgok örökösödési jogát elismerni, a protestáns vallásszabadságot korlátozni, mert Ca- raffa tábornok s a többiek kényszerítő eszközökként is működhettek. A pápa közvetítésével a magyarság és az uralkodó Thököly megkerülésével közeledik, Erdély Habsburg uralom alá kerül (1686. után). Sereg nélkül, állandó vereségeti szenvedve; emellett oktalan, kapkodó politikát B folytatva vonulgatott Thököly a császáriak elől, míg a török, aki már békét szeretett volna kötni Beccsel s ebben Thököly akadályozhatta, 1685-ben elfogatta. Nemsokára kiszabadult, de régi sikerei már nem tértek vissza. Elhagyta Magyarországot, az Aldunánál táborozott kisszámú híveivel, mint a török sereg együk főtisztje. 1690-ben sikerült ugyan Teleki Mihályt és Heister osztrák generálist megverve, Erdélyt elfoglalnia, de nemsokára onnan is menekülnie kellett. Fejedelmi kalandjának egyetlen eredménye az volt, 1 hogy egy fogoly' osztrák generálisért kiválthatta feleségét, Zrínyi Ilonát. Munkács hősi védőnőjét, aki 1703-ig, haláláig megosztotta vele kisázsiai száműzetését. Thököly maga 1705-ig ék, utolsó éveiben megérte, hogy mostohafia, II. Rákóczi Ferenc nagyobbszabásuan és okosabban folytatta munkáját, de a hosszú száműzetésben megkeseredett ember már csak kifogásolni tudott. Fiatalon halt meg Nikodémiában, ahonnan igy irt XIV. Lajosnak: „az ottomán pokolban nyomorúltan és siralmasan élek.“

,wová eictt

a nyá*0®'

^íSáotőí' •

* „agyunks\\anü ^oT_t ,,c vérárét a ^tvlesa,^1

junius 15-*“ attaloro»al . vi „gye»'«"

W-«®'” ,ei, o«»»"*W terese

„vetteti h«tóstaiÉI

Coîecturiîe principale din Ardeal, Banat şi Bucovina

Arad Banca Goldschmidt

Casa de Păstrare Generală din Arad S. A.

Bra?»T ..Fortuna" Alex. Enkelhardt Cernăuţi Banca Comercială Naţională

Cli j

Economia

institutul Comercial de,Credit Banca Dacia Union

T*. Mureş Ernest Révész

Oradea

Banca Oehlgisser &. Horowitz Timişoara Banca Centrală Alfred Noe. Banca de Scont

CA* i Banca Iii esc» Banca-. Timişoarei*

úgy érezzük, hogy henye és haszontalan tanulóik voikunk, oikik még mindig nem tanok tónk deget. Ezért bűnhődünk.

Szentimrei Jenő.

Aranymosó

Egy ember állt az élet folyamában, s feléje hömpölygőit sok szennyes salak, de ő azt hitte tiszta vizű patak.

Felette színes szivárvány dalolt és ő állott az árral szembenézve, de nem vette észre:

hogy a parton szépségek, álmok elvonulnak; meggörnyedt válla sok vihart kiállóit és ő arany után jóság után halászott

I Gyűltek az apró arany szemecskék — kevéske jóság a sok salakban — s az ember mindet tarsolyába rakta.

Amikor megtelt elindult vándorútra hegyek, völgyek, falvak városok felé; és minden kincsét az embereknek adta.

Tarsolya, lelke jósággal volt telve, az arany szemecskéket mind elkobozták és egytől egyik eltékozoltáh.

Az aranymosó elindult újra a hömpölygő szennyes folyamhoz, ahol leikével tiszta aranyat mos,

hogy szétszórja újra széles a világba, ahová, ha egyik a jóságot hozza, a többi ember mind eltékozolja.

ENYINGI SÁNDOR

FAKÖBÖZŐ KÖNYV gömbölyű fára, valamint fűrészelt avagy faragott fára vonatkozólag. Román, magyar, német nyelvű magyarázó szöveggel. Ára 80 lej. Csak gömbölyű fára vonatkozónak ára 60 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk.

A Kanadai Kormány

még hat évvel ezelőtt, 1929-ben elhatároz! a, hogy egy nagyobb rénszarvas csordát megvásárol Alaszkában és áttelepíti a Mackenzie-folyó nagy, tágas völgyébe az ottani arktikus vidékeken élő eszkimó lakosság élelmezésére. Meg is vásároltak és összetereltek egy háromezer állatból álló hatalmas csordát még 1929 decemberében. A feladat az volt, hogy az állatokat kétezer kilométer távolságra tereljék keleti irányba, mindenütt a sarkvidéki régiók szélén, leginkább uttalan pusztaságokon, a sub-arcli- cus telek irtózatos hidegében és hóviharaiban. A nehéz és a hasonló sarkvidéki réncsorda-terelések, „trek“-ek történetében is páratlanul álló feladatra egy hatvan éves lap rénszarvas pásztor, Andy Bahr vállalkozott, aki segítő társakul kapott másik három lap embert, hat eszkimót, egy orvost és egy geográfust.

Á cs rda terelése nagyon fáradságos és hihetetlenül lassú munka. Bahr több mint öt esztendőn át állandóan hajtotta az állatokat, miközben segítőtársai mind kidőltek mellőle és uj embereket kellett neki fogadnia. A mult év tavaszán megérkeztek a nagy Mackenzie folyó partjára, de a jég már olvadóban volt, az átkelés nem sikerült és a nyugati parton kellett egész nyáron át várakozni, mig a tél beál- tával átkelhettek a folyó befagyott vizén. Közben a csordának csaknem a fele elhullott a nélkülözésekben, vagy a csordát kisérő farkasok és medvék prédája lett. De minden évben uj borjak ellettek és a rénszarvas csorda, amellyel Bahr jelentkezett a kalandos ut végén, számban csaknem akkora volt, mint amekkorával elindult Alaszkából több mint öt évvel ezelőtt.

SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Kara* csonyi levél — A németség útja — Deb- receni tanulságok — Feltámadás Alá* kucskán. A 4 mü egy kötetben 70 lej az Ellenzék könyv ősz t atyában Cluj, Piaţa Unirii. --------