Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-05 / 127. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.16^1x929.

LEJ

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal éí k ö n y v o s z t í 1 y : Piaţa Unirii 9. tzíra. ■— Telefonszám.: 109. ■— Levélcím: Cluj, poscafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2x0, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évtnte xs pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözcctel töbo.

LVf. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM.

SZERDA

1935 JUNIUS 5.

Fafraffíifí i@rü

— írja egy állásvesstó magyar községi jegyző nekünk —, halott jellegzetes, keserű, sőt kétségbeesett levelében maga is falrahány borsót és szelíden megbizíat, hogy hasonlóképen cselekedjünk. Hát hozzálátunk a borsó íalrahányásához. Van kérés, amely parancs, holott hiábavaló. A történelmi harc ezer és cser perce, a történelmi küzdelem szer és ezer cselekedete mind ilyen falra- hányi borsó, mégis folyton ismétlődik, halá- los egyhangúsággal. De mint a csepp kivájja szakadatlan eséssel a követ, hátha még a csi- cseri borsó is képes lesz áttörni a siket falat, ahogy a legnagyobb átmérőjű újkori ágyúból jövő acéi ezt perc alatt megteszi. Szerencsétlen testvérünk, ez az elbocsátott jegyző átlépett az 50-ik életévén és 36 évi elismert szolgálat után a nyelvvizsgák ürvén elveszti állását, holott kitünően beszél románul, hiszen örökké román nyelvi! megyében, színtiszta román községben szolgált s a magyar impérium alatt is a felekkel csak román nyelven értekezhetett. Elveszti nyugdíj nélkül, mert nem jutott a korhatárba és csak látszik 65 éves öreg embernek, önmagától kérdezi ren- dültségében, mit csináljon, érdemes-e négy gyermekét még tovább taníttatni, amikor ezek sem fognak boldogulni a román tudással, mint ahogy ő nem boldogult, mert meggyőződése szerint a magyar név, a magyar eredet, a magyar lelkűiét immár szétmorzsol- hatatlan akadályt jelent? A szegény jeg- ző kétséges feladatot ró reánk, mikor halk sóhajjal kérdezi, hogy június 8-án, jó királyunk trónfoglalása évfordulóján a szokásos közkegyelem hírével kapcsolatban: „nem lenne helytálló dolog fölhivni az illetékes körök figyelmét, hogy a nyelvvizsgán megbuktatott ezer és ezer kisebbségi tisztviselőre is ki kel- lenék terjeszteni a kegyelmi ténj-t? Mi nem csaltunk, nem loptunk, büntető törvény- könyvbe ütköző cselekedetet el nem követtünk és mégis szigorúbban megbüntettek, mint azokat“.

Lehet fölhivni a figyelmet, lehet, egyebet se szabad talán. Föl is vetjük. Levelező barátunk megható és kiváló értelemről tanúskodó sorait olvasva, sok minden támaszték rémlik föl nekünk. Elsősorban, hogy a köz- szolgálat embere fölfedezi a hasonlatosságot az Ítéletek végső lényegéről. A bíróság elitéli a bűnöst hivatalvesztésre és fegyelmi biróság ugyanezt cselekszi a bukott vizsgással. Csakugyan mind a két eljárás Ítélet és mind a kettő végelemzésben büntetés. El kell szenvedni, ha nincs kegyelem. Az elsőt, mert az emberiség rendtartó szellemének érdeke, a másikat, mert sajnálatos idők politikai ferdülésének a hajtása. De . . . A szakszerű bűnössel, az emberi társadalom közellenségével szemben a jóság kitalálja megbocsátásul az ünnepélyes közkegyelmet, mig a másikkal, a kinevezett „bűnössel“ szemben — nem. Pedig bizonyára alkalmazni és gyakorolni kellene. Az állam szolgája s az ország elismert közbarátja volt ez a bűnös, aki az idők sajátszerü fordulata előtt erényes számba ment, még kitüntetéseket is kapott, lm, aki ezt a párhuzamot fölveti és aki bizonyos azonosságot kivan a végső ponton, maga is érzi, hogy mindez falrahányt borsó: ilyen lehetőségre még sosem gondoltak és az ilyen megoldásnak a formáját még ezideig nem keresték és nem is találták meg. Fogják-e keresni» fogják-e megtalálni, fogják-e alkalmazni ? Minthogy gyűjteni k* a kor jellegzetes okmányait, hát ismerteLJk ezt a levelet és fölvetjük ezt a keserű könnyek világából föltört indítványt. És csak az idők jellemzésére tesszük hozzá fájdalmas kételyünket, sok jó iránt általában érzett sötét látásunkat, sok ágú egyéb reménytelenséget. Pedig szerettünk volna valami jót, meleget, édeset üzenni a keserű és rideg Retyezát tövébe. Száraz borsó helyett borsóvirágot. Időben, jövőben, majdan reményt. De nagyon szegények vagyunk már. Jó szó, édes virág is lassan elmúlik tőlünk. Nemsokára csak egyetlen kincsünk lesz. A sors azonossága. A világ árvaságban való egység és összetartozandóság. De hátiba es a megváltás ára?

„A HÁBORÚ ELKERÜLHETETLEN“

DadflzoKt nélkül

csatározások foknak az olaszaftcsszlH aatanUKSkto

Egymilliószázezer olasz katona áll fegyverben Afrikában

RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A Népszövetség közvetítésével ideiglenesen elsimi- tottnak látszó olasz—abesszin viszály, a jelek szerint rövidesen újra teljes erővel fellángolni készül. E hét foyamán kellene ösz- szeülni a Népszövetség által kiküldött békéltető bizottságnak Milanóban, de

az afrikai olasz—-abesszin határról sűrű egymásutánban jelentik az Ősz- szeütközéseket.

És a határösszeütközések következtében megint izgalom uralkodik Olaszországban. A lapok jelentése szerint Abesszinia csempész- utón folyton növeli katonai felszerelését és Haile Selassieh császár ellenőrző szemlén volt az olasz gyarmatok felé eső határvidéken, hogy a katonai előkészületeket megtekintse. Ugyanakkor nomád törzsek megismétlik támadásaikat az olaszokhoz hű eritreai és a szomáliföldi benszülött törzsek ellen s ezek a támadások gyakran súlyos következményekkel járnak. Tegnapelőtt abessziniai nomádok

megtámadtak egy olasz fönhatóság alatt álló törzset, harminc emberét megölték, 2000 állatát zsákmányul ejtették

és elhajtották Abesszíniába. Tegnap húsz fegyveres abessziniai intézett támadást olasz iSzomáliban a határőrök ellen, de

I

súlyos veszteségekkel voltak kénytelenek visszavonulni.

Áz olasz közvélemény mindennek alapján teljesen indokoltnak találja, hogy újabb csapat és hadiszerszállitmányok indulnak Olaszországból Abesszinia felé. Tegnap újra két nagy óceánjáró indult útnak, egyik Nápolyiból, a másik Génuából. Mindkettő

tömve volt csapatokkal, hadianyaggal és ágyukkal.

A Nápolyból elindult Nazario Sauro hajón j 1050 közlegény és 50 tiszt utazott. A hajó ţ sok ágyút és más hadianyagot is vitt magával.

A sajtó különösnek találja, hogy a határ- incidensek éppen most, a Milanóba összehívott békéltető bizottság összeülése előtt ismétlődnek feltűnő gyors egymásutánban. A lapok támadják az angolokat, akik magatartásukkal szerintük Abesszinia olaszellenes politikáját támogatták. Egy egyiptomi angol őrnagy állítólag kijelentette, hogy

Abesszínia 25 éves angol protektorátust kért csak azért, hogy meneküljön az olaszoktól.

(Ezt a hirt Londonból megcáfolták, olasz lapok azonban újra fölelevenitik. A Giornale d‘Italia szerint a helyzet ma már annyira fajult, hogy

a háborút elkerülhetetlennek lehet tekinteni.

(Beavatott körökben megerősítik, hogy Mussolini rövidesen újra 200 ezer embert fog fegyverbe hivni, ami

a fegyverben álló olasz hadsereg számát egymillió százezer emberre emeli.

Erre zért van szükség, hogy az Abessziniá ba küldött csapatok által az olasz katonai erő Európában ne gyengüljön.

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A király besszarábiai látogatása során tegnap Chisinau-ba érkezett. Az állomáson Jón Costin primár kenyérrel és sóval fogadta Őfelségét. Innen a katedrális felé tartott a menet, miközben a járdák szélén felsorakozott iskolai növendékek és a város lakossága melegen ünnepelte az uralkodót. A katedrális előtt a királyt Gurie metropolita fogadta, aki remekművű Szent György képet nyújtott át ( őfelségének azzal, hogy ez legyen mindig I mellette „a sárkányok elleni harcban“, melyek az állam és egyház alapjait aláássák. A

Elkészült a belső kölcsön „B“ részletének terve----1T -TIÜ MfflUiin r-n i -------------Nyolc milliót? dot remélnek eltol a kötcsöntol

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap délután a pénzügyminisztériumban ösz- szeült a belföldi kölcsön B. kibocsátása ügyében kiküldött bizottság. Tudvalevő, hogy ez a kibocsátás lesz hivatva rendezni az állam összes belföldi adósságait és mintegy 8 milliárdra kontemplálják. Ennek a kölcsönnek nem lesz aranyklauzulája. A címletek lombardirozhatók lesznek a Banca Nationa- lánál. A kamat 3 százalékos lesz, az amortizáció tartama 40 év. Az amortizációt úgy eszközük, hogy az első öt évben a tőzsdén a kibocsátott papírok egy, százalékát megvásáI rolja az állam, a második 5 évben azok két százalékát, a harmadik évben azok 3 százalékát és igy tovább. 35 év után az állam a még vissza nem vásárolt összes címletek értékét letétbe helyezi a Banca Natonalánál. A kölcsön kereteibe tartoznak majd az állammal szemben fennálló összes hitelesített követelések, amelyek a rendkívüli költségvetésben bennfoglaltatnak és azok is, melyeknek igazolása most van folyamatban. A hadikárosultak ügyét még nem rendezték és megvárják a pénzügyminiszter döntését erre vonatkozólag.

templomi szertartás után a király Mihai

nagyvajda kíséretében a csapatok elvonulását fogadta.

Az uralkodó ezután látogatást tett a mezőgazdasági fakultáson, majd megtekintette a „Sfatul Tarii“ helyiségeit, hol a moldovai köztársaság volt miniszterei fogadták, kik annak idején az egyesülést kimondták. Innen a rascanii lóversenytérre ment, majd a tiszteletére rendezett banketten vett részt, hol \ következőkben válaszolt az üdvözlésekre:

— Miniszter ur, uraim! Kimondhatatlanul mély örömet és meghatottságot érez lelkem azért a fogadtatásért, amelyben engem Bessz- arábiában részesítettek. Itt a tartomány fővárosában első szavam nem lehet más, mint szeretettel teljes, meleg köszönetnyilvánítás, amit az egész besszarábiai népnek mondok. Egyike azoknak, akik lelkűk mélyéből végigélték azokat a magasztos március 27-i pillanatokat. felemelő örömet érzek, mikor mint az ország uralkodója térhetek vissza e városomba, Chisinau-ba. Besszarábia gazdag 01 szág, termékeny földdel, szorgalmas lakos Sággal, mindene meg van, hogy a román ko róna egyik legértékesebb gyöngye legyen. Hátra marad, hogy úgy a központi kormányban levők, mint az itteniek minden okosságukat és mindenekfelett szeretüket fordítsák arra, hogy felemeljék és gazdagítsák Bessz- arábiát. Hogy ezt a célt elérjük, elsősorban munkára, egyetértésre és hitre van szükség. Meg vagyok győződve, hogy ezen az egész ősi földön egész csomó hazafit fogunk találni.

— Önök, akik ma itt vannak és holnap elszélednek lakóhelyeikre, kérem vigyenek mindenkinek egy keveset az én telkemből és tolmácsolják határtalan szeretetemet és mély köszönetemet a besszarábiai népnek a fogadtatásért. Emelem poharam Besszitráhia ősi földjére.

A király Besszarábia fölemeléséi kötötte a kormány és a helyi hatóságok szivére

„Munkára, egyetértésre és hitte van szükség“ — mondotta a iariomány fővárosában az uralkodó