Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-04 / 126. szám
IWÍ fn»iut 2. BELBNZßK iS ipOPAlOM ES MÜVtsiei 101 év múlva újra kiadták Bölöni Farkas Sándor amerikai utazását Bölöni Farkas Sándor ezelőtt 101 évvel, 1834-ben adta ki hires munkáját északamerikai utazásáról, amely Széchenyi könyvei mellett is nagy feltűnést keltett és any- nyira népszerű lett, hogy hamarosan második kiadást is kellett nyomni belőle. — Most száz év múlva jelent meg itt városunkban a harmadik kiadás, nehány magyar vezetőember áldozatkészsége folytán. A friss nyomdaszagu „régi“ könyvet lapozva, az ember önkéntelenül azt találgatja, vajon a mondanivalók élnek-e még benne, a kifejezésbeli szépségek, vagy ha ezek nem, akkor mi tette szükségessé a könyv újranyomását ebben a mai szűkös világban, a szűkös erdélyi viszonyok között. Bizony a száz év előtti stilus egy kissé elavult s ezt az érzést még fokozza, hogy a kiadók ragaszkodtak az akkori helyesíráshoz. Bölöni Farkas Sándor szellemét semmiben sem sértette volna meg, ha az uj kiadásban, például az a betűk mellől elmaradnak a hiányjelek, a mai olvasó szemének pedig úgy könnyebbséget jelentene. Bölöni, a székely nemes felfedezte százévvel ezelőtt a demokráciát, (Hatvány Lajos a mult évben könyvet irt róla), amelyet akkor az európai embernek még nehéz anyagi áldozatok árán SÖZTELEK köz- és mezőgazdasági lap Előfizetéseket felvesz: Ellenzék könyvosztálya Clüj, P. Unirii 9. szám. Kérjen ingyenes mutatványszámot !!! 1 s© V N A C *8 la e o '8 *8 e *8 § 8 'OB Megjelenik betenkint !! Előfizetési árak: negyedévre 360 Isi, félévre 660 lei, egész évre 1200 lei, kellett felfedeznie a másik világrészen, de amely ma már itt Európában éli végnapjait. Mai ember számára mit ad hát ez a könyv? Az erdélyi lelket, mondhatnék úgy is, hogy a székely lelket. Egy olyan érdekes és mély megnyilvánulásában, amely sokszor megdöbbentő erővel hat. Nem művészi hatása ragad meg, a székely lelket nem cselekményeken keresztül való megnyilatkozásában látjuk, hanem közvetlenül, belülről, szinte az iró lelkében érezve magunkat. Nem véletlen, hogy a könyvet ebből a szempontból tárgyaljuk. Hisz ezt a lélek élteti, ez támasztotta fel most száz év múlva. S ha már kérdést csináltak abból, hogy van-e külön székely lélek és ha van, milyen, nem mulaszthatjuk el erre a műre hivatkozni, amely nagy mértékben illetékes a válaszadásra. Ilyen tisztán és zavartalanul kifejezve még ritkán láttam könyvben, bogy a székely lélek mit szeret meg a nagy világból, mit érez magához közel és általában hogyan nézi a dolgokat. Az iró nem ezt akarta megírni, nem fordított erre a pszichológiai kérdésre figyelmet, eszébe sem jutott, (hisz hol volt akkor Freud), azért olyan őszinte a megnyilatkozása. Bölöni Farkas Sándor leplezetlenül hagyta a lelkét és ez a lélek most nagyon drága nekünk. Nem fejthetem ki itt hosszabban ezt a kérdést, bármennyire is szeretném. Nem rajzolhatom meg azt a lelket, amely az utazási jegyzetekben él, de azt hiszem, akik elolvassák a könyvet, valamennyien meg fogják látni és meg fogják ismerni. A székely ember szabadságszeretete, nyugtalansága és tanulásra vágyása annyira közismert vonások, hogy említésük semmi konkrét vonást nem rajzol ehez a lélekhez, melynek egyénisége ott van azokban a dolgokban, amelyeket Amerikában meglátott és ahogyan meglátta őket. Stílusa, mondatainak fordulatai meglepő rokonságot mutatnak a másik és koráig egyetlen székely irótársa, Zágoni Mikes Kelemen leveleivel, hisz ugyanannak a sajátságos külön léleknek a kifejezői. „Egy magyar utazónak sokszor kell sóhajtani, ha hazája emlékét is mindenütt magával viszi“ — írja mindjárt Amerikába érkezése után, mikor az ottani iskolaviszonyokat látja, de azután is sokat kell még sóhajtania, mert az otthoni emlékektől nem tud megszabadulni. Mindenhol önkéntelenül összeveti a kétféle viszonyokat, pedig nem gyakorlati vonatkozású ta- J nulmányozást végzett. Amerikában „Peek- | skill faluban már rég újság nyomattatik s Maros-Vásárhelyt és Debrecenben s magyar városainknak nagy részében a magyar polgár még hazug levélnek hiszi az újságot.“ Gyakorlati látása és józan bírálata bámulatos következtetésekre vezeti, amelyeknek beteljesedését látjuk. Akkor még valóban „egy tündéres regének az ifjúság képzelődésbeli olvasásához hasonlított mindaz, ami az első napokban meglepi az utazót Amerikában.“ A jólét, a gazdagság, az egyenlőség, mind káprázatos valóságok voltak, de már akkor előrevetette árnyékát a mai gumidolláros, éhségrohamos és dollármilio- mos Amerika: „mégis idővel a vagyono- sodottak szaporodásával az arisztokrácia fog itt is felülkerekedni s Görögország és Róma sorsa kerül reájuk.“ „Magasztaltam az amerikaiak előtt mindazt, amit eddig Amerikában láttam, a törvényeket, iskolákat, fogházak rendszerét s számtalan intézeteiket. A beszéd fordulati természete szerint ők is nagy kívánsággal óhajtották volna hallani mind azt, hogy hazánkban ugyanazon tárgyak miként állanak : törvényeinkben mik a szabadság főbb elvei, mik a garanciák, iskoláink és a tudományok mely lábon állanak ? Mi a nemzet nyelve? Német, vagy deák-e ? Vagy a német és deáknak valamely dialektusa ? Mint aki nem igaz utón járt el valamely dologban s becsülete érzeténél fogva szól- littatik, hogy a dologról számoljon, éppen olyan szorongató helyzetben találtam magam a kérdések alatt. Éreztem egész súlyát a kérdéseknek, hirtelen keresztüllebbent lelkemen hazánk e pontok beli állása. Óhajtottam volna, hogy becsülettel vonulhassak vissza e pályáról, de azon kinzó állapotba voltam téve, hogy vagy tudat- I lannak maradjak hazám dolgairól, vagy hazudjak, vagy kimúljak az Amerikaiak előtt... Még soká kinzott bajos helyzetem emlékezete. Ha vajon a magyar-e az oka ezen hátramaradtának a müveit világból ? Miért, hogy e nemzet csak örökös mesz- szerémlő vágyás közt ered? Mi az a fátyolozott homályos bánat, mely íróinak nagy részében fő karakter vonás? Mi az, mit oly sok jobb érzésű magyar ezerképen s ezer formákban ki akar fejteni előmenetelünkre s mégis senki az igazi nyelvet még el nem találta ?“ A e* =iV°°' V®jV\\a be'e,'‘ va'S'! t • Ja\0^ m lief Bizony olyan kérdések, amelyeknek nagyrészére egy mai amerikai utazó sem tudna választ adni. De keserves volt a tapasztalat, amikor hazajöt is. Itthon vi- vóegyletek, szállodák, kaszinók alapításán kellett fáradoznia, meg a háziasszonyokat buzditaniá arra, hogy kiadásaikról és bevételeikről könyvet vezessenek. Nagy tervei közül a ma is fenálló Gondoskodó Társaság valósult meg, a Muzeum Egyletet ö még nem volt képes felállítani. Könyveinek újra kiadása értékes olvasmányhoz tuttatta a közönséget. Dr. Kiss Elek unitárius teológiai tanár irt hozzá bevezetést. (b. gy.) MAROKKÓBAN • ......, MINDEN (SONDES szamara irta Szabó T. Kár°‘y I LEVÉL AZ IDEGEN LÉGIÓBÓL leg ionista 7-1K KÖZLEMÉNY Tiz perc alatt vége van a táncnak. Úgy látszik, őfelkelőségük észrevette, hogy kemény dióba akart harapni! ... Befejezzük félbemaradt vacsoránkat s aztán egész éjszaka riadókészültségben várjuk, hogy talán más oldalról próbálkoznak. Reggel a nap még föl sem kelt, már ott állt táborunk szélén Tamanart küldöttsége a borjúval, Allah s minden prófétájára esküdöznek, hogy nem tőlük eredt a támadás. Megjegyzem, senki se gyanúsította őket. ők nem is lehettek. Kasbahjukból, mélyet egész éjjel egy lovasezred őrzött, néhány páncélos szakasz- szai, lehetetlenség volt kijönni tudomás nélkül. Azt hiszem, a lövöldözést hallva, kevesebbet aludtak, mint mi. Na, de mindez már elmúlt! Elvágják a szegény kis borjú nyakát, aláirják a behódolási okmányt, átadják fegyvereiket, ezzel Tamanart „soumis“ lett. Mi még aznap átjöttünk ide, ebbe a szükebb völgyrészbe. A körülöttünk lévő hegyeket rajvonalszerüleg szállottak meg. Este, ha sötétség borul a táborra, köröskörül látni lehet, majdnem a csillagokkal egyszerre kigyulladó tábortüzeit a biztositó csapatoknak. Két napja vagyunk itt. Lázas munka folyik. Gépjavítások. Hogy meddig maradunk, bizonytalan. Várnunk kell, mig a tizniti csoport előbbre jön... Mi nagyon siettünk ... Tamanart!. .. Napközben többször felnézek a kasbahra ... A házak lapos tetején letakart arcú asszonyok ülnek. Nem tudom, szépek-e, fiatalok-e... Nem tudom, mit gondolnak?... Lehet, van közöttük olyan is, aki a három nap előtti harcban elvesztette legkedvesebbjét, most átkot mormolva bámulja a tábort. Milyen érdekes isi — Mi eljöttünk ide Kultúrát, CmlijAdót akarva hozni, eljöttünk, hogy Emberré tegyük a rabszolgát s az, akit emberré akarunk tenni, töltött fegyverrel fogad, képes minden elkövetni, hogy mi ne érjünk célt! ... Érdekes ... De igy van! És igy volt mindig! Egy nép inkább hordja a saját fajtája által nyakába rakott jármot, mintsem idegen uralom alatt jólétben éljen. Igazuk van-e? ... Nem?... Ki tudja!?... (De magamban én is igazat adok nekik.) Tagjicht... Tagjicht. Aggá 290 km. Két egymással párhuzamosan haladó völgyet, szűk, alig 2—300 méteres hegyszoros köt össze. Itt áll, mint egy záróerőd: Tagjicht. Táborunkból csak 1—2 bástyája látszik, olyan sűrűn veszi körül a pálmaerdő. Négy napja vertük le a tábort. Ezen a részen Tamanarttól jőve sok kasbaht értünk útvonalunk mentén, de komolyabb ellenállást egyik sem fejtett ki. Mindenikben kisebb őrségek maradtak hátra. A terep, viszonyítva az előbbi szakaszokhoz, egészen tűrhető. Számottevő eseményként csak azt említhetem meg, hogy a mi századunknak néhány gépe — amelyeket Tinzert köriilzárására amenetvonaltól jobbra irányítottak — 4 órán keresztül bolyongott a hegyek közt, átjárót keresve. A végén nem volt más hátra, mint a feladat teljesítése után visszatérni arra az útvonalra, ahol a groupe mobile ment. Ez csekély 50 km. többlet-távolságot jelentett. Öreg este lett, mire beértünk a Tagjicht előtti táborba. Ott már nem tudták elképzelni, hová lettünk, a mozgó műhelyeket akarták elénk küldeni. Mindennek az volt az oka, hogy a térkép egy sarlóalakulag hajló völgyet jelzett Tinzerttől—Tagjichtig, ami pedig a valóságban nem létezett, illetve 10 km.-re a taglichti kasbahtól egy kb. 4—500 m.-es hegyvonulat vágta ketté. Azon pedig átmenni minden előkészítés nélkül, nehéz lett volna. Tagjicht fontos központ. A túlsó völgybeli kas- bahk között hangadó. Két napig folytak a behódolási tárgyalások, mig végre megtörtént a „soumissio.“ 3000—3500 fehér meg kék burnuszba burkolt fegyveres bennszülött gyűlt össze a tábor déli oldalán. Volt köztük a világos barnától a koromfeketéig mindenféle árnyalat. Ahogy ott álltak, ültek, közéjük vegyültünk. Engem a fölszereléseik érdekeltek, Némely fegyver valóságos ötvösremek. Művészi vonalú ezüst, vagy rézveretek borítják a lőpor-szarut, görbe késhüvelyeket is. Volt ott mindenfajta lövő szerszám. Angol Winchester, francia Loebel, német Mauser, sőt találtam egy arabot, aki pálmaháncsból font kötélen régi osztrák-magyar „Verdii“ rendszerű puskát hordott. Hiába kérdeztem, az eredetére nem tudott felvilágosi- tást adni. Minden arab harcos, de egyúttal született kereskedő is lévén, egymást túllicitálva kínálta eladásra a szükségtelenné vált fölszereléseket. 80—100 frankért meglehetett venni egy egész készletet. Néztem ezt a barátságos ,,nagyvásári“ képet és úgy elgondoltam, hogy a tegnap este ezek még fönt a sziklák között ugyanezekkel a gyilkoló szerszámokkal lestek reánk. Vége lett a fegyverbőrzének is. Eloszlott a humuszos társaság. Csak nehány asszony és gyerek maradt ott, szolgálatkészen, hogy egy darab kenyérért szeny- nyes ruháinkat kimossa. Meglepő, milyen becsületes népek ezek! Az ember odaadhat bármit, olyannak, akit azelőtt sohasem látott — sőt valószínűleg, azután sem lát többet — s az alig G—7 éves gyerek is pontosan visszahozza hófehérre mosottan. Még a megmaradt szappannal is beszámol. Egyszer egy pálmaerdőn való átvonulásunk közben megálltunk néhány perces pihenőre. Cigarettát akartam hozatni. Az üzlet tőlünk 500 lépésre volt. A karavánunk körül ácsorgó egyik arab gyermeket intettem oda s nem lévén csak 50 frankos papírpénzem, azzal küldtem el vásárolni. Életemben akkor láttam először azt a suhancot. Nem is kerültem többé oda vissza. Miután már elment, jutott eszembe, hogy egész nyugodtan zsebre tehetné a pénzemet, sohasem követelhetném rajta. A pihenőnek vége lett. Első gépünk már megmozdult, amikor lélekszakadva érkezik vissza az én kis küldöncöm. Hozott cigarettát s a pénzből egy centime se hiányzott. Három frankot adtam neki. Voila! (Európában nem merném az erényeket ugyanígy próbára tenni.) Jelenleg a csapatok egyik része repülőteret készít, a másik utat vág elöl. Egy száraz folyammeder húzódik haránt a túlsó völgyben, azon dolgoznak. Tegnap este megindult a szél. Már régen nem élveztünk Siroccot. Pedig ha itt kezd el porozni, van mit felkavarjon. Fél méteres sátorcövekeket majdnem kézzel lehet a földbe dugni. Nem is olyan régen művelve lehetett ez a völgy. Látni az öntöző csatornák elhelyezését. Azért olyan porhanyós. Valószínűleg elapadt a forrás, ahonnan ide vizet vezettek s ott kellett hagyni a sok száz holdat parlagon. A kasbnh körüli pálmaliget jó ötven méterrel mélyebben fekszik .. . Kissé körülményes lenne az ottani forrástól vízvezetéket késziteni. (Folytatjuk.).
