Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-29 / 146. szám

<* í 9 33 / ti ni as 28. VEZBNZSK 9 A világ legelső íorraJalmi múzeuma Berlinben •löffsl Wesei srs@s<eIeiB gyiSLesa, a treBííf©sr!Í<asra«Íí uí keményS^alapja, Severing der bőse Feind, a Süotfe Fa&sme nyomda gépei, terror -váslaloE-í és a kommunista vezérek galériája egy berlini házban (Németországi munikatársuik/nitóO.) Kom- maoista ruhába bújta tocc vigyorgó képű víaszbaba álll ólotnag ys ágban a Berlinben meg­nyílt első európai forradalmi muzeum ajtajá­ban. Nyakában vörös sál, sapkáján a szovjet- oaililtag, kezében tojásbamba ... körülbelül ez, s erről is szól az ji nem minden célzat nél­küli összeállított anyag, mely Benin egyik uj látványossága. Az ajtón tűi rohamosztagosok fogadják az embert, Hid Hitlert mondanak s jobb kar­jukat a magasba emelik, azután mindenkit útjára eresztenek. Rögtön a bejáratnál, az első kollektiv anyag a sokat bolygatott Horst Wessel-üggyel foglalkozik, a tárgyalási nap­lók mellett a nemzeti szocializmus mártírrá emelt hallottjának a pártnál bemutatott te­metkezési számlája: 137 márka és 60 pfenig- ről, mellette a gyilkos Ali Köhler fényképei, bocsánat, kicsit triviális... de olyan anya­szült meztellanüll, élőiről és hátulról mintha csak gőzfürdőben fényképezték volna; azután a Bülowplatz levett utcatáblái, ma ezen a té­ren a „Horst Wessel platz“ f elirat áll... egy regi horogkeresztes zászló a Hiti'er-mozga­lom gyermekéveiből, 1927-bőC, mely mellett stílszerűen fekszenek halomban a legkülönbö­zőbb rendőrségi idézések: „Sie haben auf die Hautswande Heil Hitler! aufgemahOt und damit sich strafbahr gemacht. Gebühr: lo RM“. A falon egy arany, fehér, fekete szalaggal átkötött ócska kemény kalap lóg, alatta aranykeretes evikker . .. sokáig törjük a fe­jünket, hogy ez micsoda különös ereklye le­het, míg valaki szolgálatkészen fel nem vilá­jj hölgyeim és uraim! S épugy a marxista iro- í daöom itt összegyűjtött példányai is. Kom- I munista gyűlések jegyzőkönyve, „Illustrierte j Gesichte der russichen Revolution“, a hírhedt berlini kommánistakiadóhivatal összes „Uni­verzum“ és „Rote Fahne“ könyvei. Hirsch­feld könyvmálglyára ítélt munkáinak néhány rojtosszélü, sáros példánya, „Sittengesichte des XX. Jahrhunderts“, szerelmi lexikon, a III. kommunista Internationale moszkvai jegyzőkönyve, dátum 1921, aildailszám nem kevesebb mint 1060!, Lasalle és Robespierre könyvei, Henry Barbusse és Zetkin Klára emlékiratai épugy össze vannak itt halmozva, mintha csak egy kommunista párttitkár ren­dezte volna össze sajátkezüleg ezt az egész mai Németország számára kétségtelenül] lezá­rult s egykor talán majd még forradalminak számitó történelmet. Igen érdekesek a kommunistáktól elkob­zott másoló- és sokszorositó-gepk is. Az egyik készülékkel még tavaly júliusában is .nyomtatták a Rote Fahne tiltott példányait. Primitiv tákolmányok legnagyobbrészt, amit a gépek mellett heverő kész lenyomatok el- mázolódott és packás példányai is bizonyí­tanak. Egy kommunista ifjúnál talált „Mord­plan“ igen szemléltetően ismertet meg ben­nünket a politikai harcok terrorjával és stílu­sával; mesterdetektivhez illő precizitással vázolták a kockás irkalapra az előkészítők a támadás irányát, munkaidejét, a megfigye­lendő részeket, veszélypontokat s — ami biz­tos, az biztosi — -még a menekülésre alkal­mas „vészkijáratokat“ is. Oüyan részletesség­gel, melynél szabatosabb munkát a már csak külföldön megjelent és furcsa módon itten is kiállított „Gewalttaten der Nazionalsozialis- ten“ cimü, 238 oldallas sárga könyv szerzője mondhat magáénak. Kommunista propaganda-filmek, kötetnyi pártlisták a sok Mcyerről; Schulzeról és Leh- mannról, makulaturaszerüen összedobált röp- iratok, „Teddy“ Thalmann utazóbőröndje, a megszüntetett, volt háboruellenes muzeum levlezése, használatra alkalmatlanná tett, ösz- szeeört, vagy lekarcolt pditikai grafomon- lemezek, igazolványok, megszűnt balellenzéki lapok behorpadt szerkesztőségi táblái, plaká­tok, kiáltványok és rengeteg eredeti fotó zárják le a világ dlső forradalmi múzeumá­nak kommunista osztályát. Az ellentét: a III. Birodalom írásos és szemléltető dokumentumai azonban őszintén szólva alig találhatók csak meg ebben a ki­állít ásban. Néhány mjegsárguit lapkivágás, a Völkicsher Beobachter és Angriff első példá­nyai, a mozgalom politikai ellenfelektől agyonlőtt halottainak névsora, fokozott és tépett zászlók, a bejáratnál csoportosított s fentebb már említett Horst Wessel-ügy em­lékei, rendőrségi idézések, Hitler arcképei, az ellenpropaganda röpiratai.. . körülbelül ez lenne az az egész anyag, mely a nemzeti szocialisták itteni muzeális mondanivalóját toknácsollná. Európa legelső forradalmi múzeuma azon­ban ma már kétségtelenül egy darab törté­nelmet jelent; korszellemet és emberi sorso­kat s azokat a furcsa kaotikus éveket is, melyek sorrendben az 1919-es és 1933-as számokat viselik. Berlin Baedeckerje pedig egy uj idegenfor­galmi érdekességgel lett ismét gazdagabb . ., ' Doros Ferenc VÁRAD! MIKLÓS: gosit: Konrad Weiss, Berlin volt rendőrfőnö­kének, meneküléskor Íróasztalán felejtett rekvizitumairól van itt szó, azután még néhány fotót is mutatnak, melyek Weiss la­kásában készültek, feliratuk: Das schlichte Heim de Vipoprea — VizepoJizeipräsident, ez vollt ugyanis Weiss gúnyneve. Emitt néhány kommunista zászló búslakodik a sar- i os^kalapácsos jelvények és Severing fényképe társaságában; a bonyolult összefüggést kicsit nehéz megérteni, de Severing portréján ha­talmas tussbetük: Fluch, de böse Feind! Portrékban különben is igen gazdag a for­radalmi muzeum. Weiss és Severing képein kívül« még Luxemburg Róza, Marx, a szexuál- pathologus Magnus Hirschfeld, Karl Lieb- Knecht, Sztálin, Lenin és a volt német kom­munistavezér Ernt Thälmann fotói, mell­szobrai; karikatúrái, olajképei érthetetlenül nagy számban halmozódnak itt fel1; szinte eszünkbe jut a velszi herceg a híradóban, csak azzal a különbséggel, hogy itt a kis érő konferainsz körülbelül ez lehetne: a marxiz­mus élűiről, a marxizmus hátúiról, jobbról, balról, alulról1 éis felülről’, szabad a bemenet az Europa-EHenzék olcsó egyéni pausálkuráva! vajda panzió: 7 napra 1.540, 14 napra I 3.080, 21 napra 4.620, 28 napra 6,160. Többiek: (Miklós, Jakabffy, T^h rd, ! Wagner, Căminul Turis, Floare Re­ginei): 7 napra 1.400, 14 naora 2.800, 21 napra 4.200 és 28 napra *5.600 lei. Ezen pausálárakban következők fog­laltatnak bennt: Lakás 1-2 ágyas szo­bákban, teljes ellátás napi háromszori étkezéssel, Gyergyószsntmiklós vasúti állomásról a Gyilkos tóhoz való ki és visszaszállítás autóbuszokon, oda-visz- sza 28 km., kiszolgálás, összes adók. Indulni lehet bármely napon ! Nagyon fontos azonban indulás előtt legalább tiz nappal a pausálkurát megrendelni és a megrendelt időre szőlő összeg felét előre kifizetni. - Jelentkezni az Ellenzék wfiazási osztályánál lehet Cluj, Piaţa Unirii 9. Telefon 109. EMLÉKEIMBŐL Kovács Dezső a szinpártoló A régi időnek egyre kevesebb tanúja ma­rad. Mind több és több lesz a halott azok között, akikről emlékezéseim során beszélni akarok. Közéjük tartozik már Kovács Dezső is, a kedves jó barát, akivel egy hosszú éle­ten keresztül osztottuk meg örömünket és bánatunkat. A sors különös játéka intézte úgy, hogy Kovács Dezső éppen abban az év­ben született, 1866-ban, amikor én Fdlinus János igazgatónál véglegesen a szinipályára léptem. 1880-ban, amikor az itteni öreg szín­ház színpadán játszottam. Kovács Dezső Tar­kanyi György osztálytársával együtt a refor­mátus kollégium ötödikosztályos tanulója volt. Ha a színházban Shakespeara-drámát adtak, Kovács Dezső, Tárkányi György és a többi kedves velükérző diákság, az unitá­rius és katholikuts gimnázium tanulóifjúsága mindig megtöltötte a földszinti nézőtér min­den zege-zugát. E. Kovács Gyulát, Szent- györgyi Istvánt, Krasznay Miskát és a dráma valamennyi főbb szereplőjét végig tapsolták. Vasárnaponként, amikor népszínművet játszottunk, felragyogott az én csillagom is ez előtt a lelkes fiatal közönség előtt. Kovács Dezső és Tárkányi Gyurka irányították az ifjúságot a lelkesedésben és tapsban. Mikor a színen megjelentem, felzugott a taps! A karzati közönség a derék hóstátiakkal rádup­lázott, mert a magyar öltözet, cifrán kivar­rott szűr, bő ujju gyolcsing, árvalány hajas kalap gyújtotta, lelkesítette a közönséget, elsősorban az ifjúságot s amikor rágyújtot­tam egy talp alá valló nótára, se vége, se ! hossza nem voi.it a tapsnak. így történt ez éveken át, anélkül, hogy személyesen ismertein volna az én lelkes ra­jongóimat és csak nagy későre tudtam meg, hogy a szinházbajáró kedves diákságnak Ko­vács Dezső vök a vezére, aki ekkor már a jeles fiatal iró és a református kollégium1 sokraliivatott tanára volt, az aílvezérséget pe­dig mellette Tárkányi György professzor, kedves barátom viselte. Személyes megismer­kedésünk 1891-ben következett be és ekkor tudtam meg tőle, hogy milyen odaadó bará­tom. Egyik délelőttön Fekete-Nagy Béla, Eszter- házy László, Sebesi Samu, Salamon Antal és én betértünk a Bánffy-palota udvarán lévő Nagy Gábor-vendéglő nyári helyiségébe egy kis tizórásra. Alighogy elhelyezkedtünk, előt­tem termett egy sugártermetü, szép barna fiatalember. Ránéztem s már mondja is a ne­vét: Kovács Dezső református kollégiumi tanár . . . Nem engedtem tovább beszélni, közbe vágtam: — A többit már tudjuk! Gyere kedves Dezső öcsém, ülj ide mellém! Kovács Dezső Fekete Nagy Béla és a kis társaság felé fordulva igyekezett magyaráza­tát adni, hogy miképpen került hozzánk ilyen hirtelen. — A főtéren megtudtam, hogy ide igye­keztek. Megragadtam az alkalmat s utánatok merészkedtem — s most itt vagyok! Itt va­gyok, hogy megismerjem az én kedves Mik­lós bátyámat, a népszínművek hősét és olyan dicséretbe kezdett, hogy valósággal szégyel- tem magam már a végén. — A színpadról ismerjük az én Miklós bátyám tőrölmetszett ideális parasztlegény alakításait, amelyek va- lemennyiünk szeretetét megnyerték. A nótái­nak pedig az adja meg az értékét, hogy Pe­tőfi, Arany, Tompa s a többi nagy költők népdalaira alkalmazott versszövegeit az isten­adta szép meleg hangjával úgy adja le, mint a tiszta gyöngyszem. így aztán nemcsak a ze­neköltők érvényesülnek, hanem a poéták is. A mult héten Indaly Gyula kedves poétánk két strófás verse váltott ki nagy tetszést a közönség körében, melyet Miklós bátyánk olyan mély érzéssel1 énekelt, hogy többször meg keltett ismételnie, a közönség nem tu­dott megválni tőle! — Kedves Dezső öcsém, keveset a jóból, nehogy megártson — szóltam közbe —, hogy tréfára vigyem a dolgot, mert olyan lettem a nagy dicséret után, mint a pirosra főtt rák. Fekete Nagy Béla látta, hogy zavar­ban vagyok, segítségemre sietett s Kovács Dezső irói és jeles tanári érdemeit méltatta az ő nagyszerű, ékes beszélnitudásával. Ami­kor befejezte, lelkesen megéljeneztük Kovács Dezsőt. így húzta ki a dicséretek súlya alatt kátyúba jutott szekeremet Nagy Béla. Ilyen körülmények között ismerkedtem meg Ko­vács Dezsővel. Elérkezett az ebéd ideje s a kis társaság is felkerekedett és haza indultunk. Első talál­kozásunk óta Kovács Dezsővel a legmélyebb baráti szeretet fűzött össze. Azután is lelkes ünneplőm voüt mindig, amikor csak alkalom adódott rá. Abban az időben voltak divat­ban a jutáiban játékok, jubileumok, amelyek után rendszerint ünnepi vacsora követke­zett. Nemsokára a búcsúmat tartottam az öreg színházitól, majd következett a Tron csén-téri szép fejedelmi uj színházban örökös tagságom díszelőadása, 1921-ben a séta téri színházban a színészetem 55. évfordulója al­kalmából Janovics Jenő által rendezett dísz­előadás. Kovács Dezső tanár és később, mint í református kollégium bölcs igazgatója min­den, előadáson megtisztelt jelenlétével és min­den díszvacsorán az én kedves Dezsőm mondta el az első, szeretettel telített pohár­köszöntőt. Arany idők voltak ... Tizennégy évet hagyjunk ki. Arról az „Emlékeim“ cimü kis füzetemben számolok be, amelynek szereplői mi leszünk négyen, Kovács Dezső, Tárkányi György, Sebesi Sa­mu és én. A főszerepet benne ezúttal és utói- jára még én vállalom. 193 j elején már nehéz idők járnak. Ko­vács Dezső nagybeteg. Utolsó látogatásom alkalmával már nem fogadhatott, csak azt izente ki, hogy még látogassak el hozzá. Ko­vács Dezsőné nagyasszonytól aztán megtud­tam, hogy az ón Dezsőmnek vége. Csak idő kérdése ... Én sem mozdulhattam ki szobám­ból, nem könnyű a járás. Az Ellenzékből tudtam meg, hogy Kovács Dezső nemes szive megszűnt dobogni. Néhány forró könny­csepp hullott az előttem lévő papirosra. A temetésen csak koporsójától vehettem búcsút. A református kollégium mellett lévő öreg templomból elindulva sorba álltunk. A hatalmas gyászmenet megindult a történelmi emiekekkel tele utcán. Régi jó ismerős arcok vettek körül, akikkel hosszú idő óta itt ta­lálkoztam először, az öreg Vásárhelyi Boldi­zsár esperes, Boross György unitárius püs­pök, Hadházi Sándor, Gyalui Farkas . . . tovább már nem láttam gyenge szemeimmel. Az öreg Thália templomát már szinte földig lebontották. Romjainál leemeltem a kalapom a dicső mult emlékeiért. A házsongárdi te­mető kapujánál aztán ki keiett állnom a sorbol, nehez öreg embernek hágóra menni. Megvártam, amíg megérkezik Kovács Dezső drága teteme, hogy még egyszer búcsút intsek felé. Kovács Dezső örökre elköltözött közülünk, de tisztalelkü, szerető baráti emlékét szivem­be zárva a sírig megőrzőm. EMINESCU ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI MA­GYAR FORDÍTÁSBAN. Fordította: Kibédl Sándor. Félbőrkötés, szép kiállítás. 15)0 lejért kapható az Ellenzék könyvosztáiyában Cluj, Piaţa Unirii. Iskoláknak árkedvezmény!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents