Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-29 / 146. szám
193 5 Junius 29. ELLENZÉK 7 ' paăl job mponrjA: Ä iteiifei* jelenti Beszélgetés a ReuterTig-ynökség vezérigazgatójával. — Mr. W. L. Murray érdekes nyilatkozata a világ legnagyobb híradó szervezetének munkájáról. — A hírszolgálat útja az aacheni poslagaüamboktól a londoni újságpalota külön kábelhálózatáig. — Kanada—London: harmincegy másodperc.— Amig a Reu = tér egy hire eljut az újságok hasábjára. — „A Reuter a világ hűséges tükre, az egyetlen kőnyornatos, amelynek nincsen félhivatalos jellege.“ — A Reuter külön tudósítói korlátlan összegre szóló hitellevéllel utaztak most Abesszíniába, TRENCSÉNTEPLIC, 1935 június. (COPYRIGHT.) A Reuter jelenti: Ki tudná vájjon' megmondani, hogy a világnak minden részén, fehérek, feketék, réz- bőrüek és a déli nap perzselő hevétől olajbarnára sült emberiek közüli’ hányán olvassák el minden nap az újságok oldaliam ezt az egyszerű tőmondatot. Ki tudná vájjon megmondani, hogy hatalmas metropolisok dübörgő rotációsgépein és csöndes városok egyszerű nyomdájában a nap minden percében hány százmillió iv papirosra nyomtatják le a Reuter nevet? A Reuter: nemcsak a világ legnagyobb uj- ságtudósitó vállalata, hanem a világ legnagyobb szervezete is. Égőpiros rózsával gomblyukában itt áll most mellettem mister W. L. Murray, a Reuter-ügynökség európai vezérigazgatója a tren csenteplici park virágágyai közö tt és a Reuter-ügynökség szervezetéről beszélgetünk. A világ kőnyomatosai minden két évben kongresszusra jönnek össze. Két évvel ezelőtt Budapesten volt ez a kongresszus, tavaly Athénben, jövőre Belgrádban lesz, az idén a Magas Tátrában) gyűltek össze huszonöt ország távirati irodájának igazgatói és főszerkesztői. Lehettek vagy ötvenen. A Tátrából Prágába utaznak, közben pár órára megpihentek itt, Trencsénteplicen. A Grand Hotel első emeleti erkélyén huszonöt nemzet tarka lobogóját lengette a Kárpátokról Háramló enyhe szellő. Hitler horogkerésztes zászlójá- vaf kezdődött a sor és utofeónalk a szovjet sarlója és kalapácsa virított vörös mezőben. A fontain lumineuse felszökő sugarai mellett Otto Mejer, a Deutsches Nachrichtenbüro dliegáns elnöke sétált karonfogva Jaques Doletzki-vel, a l'eningrádi TASS igazgatójával ... Az ebédnél, ahol cigány játszott, valóban képviselve volt az egész világ közvéleménye. ... De huszonnégy ország sajtójának hír- szolgálata együttvéve nem jelent olyan nyilvánosságot, mint a Reuter egyetlen sora . . . Hogyan indult el útjára a Reuter... Zimmer Ferenc kormányfő tanácsos, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztője volt szives bemutatni mister Murray-nak. A Reuter vezérigazgatója hatvan év körüli ur. Maga mondja: harminchét év óta vagyok Reuter. Mosolyog mindig és a társaság legjobb táncosa. Hallatlanul mozgékony, mindenre felfigyel. Szemei egy pillanatra sem maradnak nyugodtan. Emellett azonban tipikus angol. Minden szót meggondol, mielőtt azt kimondja. örüli! annak, hogy intervjut kérek tőle. Minden szavából kiérzik a büszkesége: ... én a Reutert képviselem . . . ' Hogyan született meg a Reuter? — ez az első kérdésem a misterhez. — Egy német bank hivatalnok, a Cassalben született Reuter Gyula, később báró lett, alapította meg a vállalatot mintegy száz évvel ezelőtt. Az ügynökség eredetileg nem arra alakult, hogy a sajtót lássa el hirekkel. Közgazdasági tudósításokat, főként azonban tőzsdekurzusokat továbbított vállalatok számára. Amikor Reuter Gyula vállalatát megalapította, London, Paris és Brüsszel között volt már táviró, Berlinből Frankfurton keresztül szintén vezetett sürgönydrót Aachenig, ell enben Aachen és Brüsszel között nem volt távirati kapcsolat. Tehát Londonból nem lehetett sem Frankfurtba, sem Berlinbe eljuttatni a börzekurzusokat. Napokig tartott el, amig a londoni kereskedő, vagy bankár értesült arról, mi történt Frankfurtban. Reuter szellemesen oldotta meg a kérdést: postagalambokkal. A nap minden órájában indultak postagalambjai Aachenből Brüsszelbe és innen a német határ felé. A postagalambok hireit persze sürgönyben továbbította. Értett hozzá, hogy ez a manőveré titokban maradjon és karrierjét a postagalamboknak köszönhette. — Hetvenöt évvel' ezelőtt alakult át a Reuter-ügynökség részvénytársasággá, ekkor azonban — 1860-ban — a Reuter már fogait lom volt. Hatalmas szervezetével behálózta az egész világot, Szédületes számok. — Mondjon kérem néhány adatot a mai Reuterről? Nevetve feleli: — Sem én, sem más konkrét számokat mondani nem tudunk. A mi szervezetünk teljesen önálló vezérüigynökségekre oszlik. Központunk Londonban van, de hat önálló osztályunk működik Kairóban, Bombayban, Shanghaiban, Sidneyben, Fokvárosban és a kanadai Ottavában. Ezenfelül azonban minden ország fővárosában vannak önálló osztályaink. Hogy ezek hány tudósítóval, ügynökkel és alkalmazottal dolgoznak: ezt senki sem tudja megmondani. Egyedül a lbndoni központ alkalmazottainak száma: kereken ötszáz. Emellett azonban Anglia legkisebb falujában is van Reuter-ember. Hogy fogalmat alkothasson magának szervezetünk nagyságáról, csak azt a kissé különös próbát említem meg önnek, amit egyszer Londonban csináltunk. — Ha maga elé teszi a föld térképét és kezébe vesz egy kést és keresztül szeli a mappát, bármilyen irányban, akár északról délre, akár keléttől nyugatig, lakatlan vidékeken és óceánokon át, minden ilyen metszéssel legalább négyezer Reuter-ügy- nököt talál . .. — Mi Londonban minden hónap elsején a világ 44 valutájában utalunk ki fizetéseket, sordijakat, honoráriumokat. Saját irodáink vannak Parisban, Berlinben, Becsben, Madridban és minden európai és tengerentúli ország fővárosában. De ezek az irodák önállóak, mi Londonban csak a vezetőt ismerjük. Nekünk semmi közünk sincs például a berlini iroda százötven munkatársához. — A világnak minden újságja, jelenjék az meg bármilyen nyelven is, közvetve, vagy közvetlenül összeköttetésben áll velünk és hírünket közli. — A különböző távirati ügynökségek megbízottai — akárcsak az udvaroknál a nagykövetek — ott dolgoznak a mi londoni palotánkban. A vállalat elnöke Sir Roderick Jones, az első alapitó családjából ma mi«- senki sincs a vállalatban. Báró Reuter egyetlen fia, Baron Herbert de Pveuter a háború alatt mégha t és nem maradt gyermeke. __ Hogy hány kiadásunk készül'? Édes Istenem: minden percben egy egész csomó. — A Reuter-ügynökség háza az alapítás óta egyetlen egyszer volt bezárva: 1916- ban, amikor Londont a Zeppelinek bombázták és mi bombabiztos cementfedezék alatt dolgoztunk. — Ebben az időben a Cytben, a régi ghet- tóban, az Old jewy-n volt a Reuter és a veszélyes napokon pincében dolgoztunk. Ma irodáink uj öteme'etes palotánkban vannak, a Victoria Embankmenten, a Themse partján, de már ez a palota is szűk és nemrég kénytelen voltam a könyvelési osztályt máshová telepíteni. A newyroki gyapottőzsde zárlata harminckét másodperc alatt érkezik meg a Reuterhez. És hogyan dolgozik a Reuter? — Csak telegramokkal. Pencenknt ezrével futnak be a táviratok a vi ágnak valóban minden részéből. Hozzánk levélben nem érkezik semmi. A sürgönyöket nyomban sokszorosítjuk és azokból egy-egy példányt egy percen belül meg kap minden területi osztályfőnök. A londoni szerkesztőségeket külön sürgönyvezeték köti össze a Reuter palotájával!’. A kanadai winnipegi gabonatőzsde zárlatát harmincegy másodperc alatt kapjuk meg eddig és büszke vagyok rá, hogy ezt az időt 1664 junius 30. Zrínyi Miklós várát, Uj-Zerint a törökök Ahmed Köprili vezetése alatt elfoglalják Montecuccoli és a császári sereg szemeláttára. A várőrzőket rész- ben a Murába fojtják, részben lemészárolják. 1722. junius 30. A magyar rendek ezen a napon kötik meg a szerződést a Habs- burg-Loíharingiai uralkotíóházzal, a melyben elismerik a leányág trónörökösödési jogát. Ez a történeti szerződés a sokat emlegetett „pragmatica sanctio.“ 1741 junius 30-án született gróf Baíthányi Ignác, az Alba-íulia-I könyvtár és csillagvizsgáló intézet alapítója, erdélyi katholikus püscök. 1849 junius 30. A magyar szabadságharc leverésére jött orosz sereg' átlépi a Tiszát: ez által az ország közepére jut, Görgey seregének a sorsa meg van pecsételve. Zerinvár elestének naptári időszerűsége alkalmával érdemes emlékezetünket Zrinyi Miklósra fordítanunk. A név és az adat rendszerint keveset jelentenek, de Zrinvi Miklósnak szimbólummá és a történet legendás hősévé nőtt alakja, nevének és életrajzi dátumainak :s jelentést és értelmet kölcsönöz. A szigetvári hős dédunokája 1620-ban született Ozaly várában Horvátországban. Négyéves korában török elleni harcba viszi őt atyja, Zrinyi György, hadd szokjék hozzá korán a gyermek a harc látásához. 1628-ban, nyolcéves korában már, zászlós ur. Pázmány Péter neveltje, Grácban és Becsben jezsuita kollégiumokban tanul. Olaszországban utazik, majd 1646-ban generális és 1647-ben horvát bán. Eközben 1645-ben, huszonötéves korában iria nagy költeményét: a „Szigeti Veszedelmet“. Hadtudományi, történeti és politikai müveket ir. 1655-ben Lipót császár nem jelöli nádornak s igv elesik ettől az országos méltóságtól. 1661-ben íeléoiti saját költségén, saját terve szerint Ujzerin várát. A munkások közé sokszor ő maga i"s beáll földet hordánk 1664-ben Zrinyi diadalmas téli hadjárata, amikor fényes győzelmeit a császári ház azzal hálálja meg, hogy a fővezér Montecuccoli engedi elfoglaltatni és leromboltatn.i a várát. Ugyanennek az évnek végén egy vadkan megöli Zrinyi M:klóst a kursaneci erdőben tartott vadászaton. Negyvennégyéves élet alatt ennyi esemény! Zrinyi a „siető magyar“ alakja. Benne korának legtisztább vágyai és legtermékenyebb akarata jut kifejezésre. Siető a lak ja nem a sok feladat közti fejnéküli kapdosás, hanem személyben adott foglalata mindannak a munkának, amit a magyarságtól a mult mulasztásai és az akkori jelen sürgető körülményei megköveteltek. De nemcsak egy hamar leélt, termékeny, nagyvonalú élet képét mutatják ezek az adatok, hanem a teljes élet képét is. Hagyományos történetszemléletünk csak töredékekben tudta elénk állítani Zrínyit. Külön az irodalomtörténetben, külön a politikai és külön a hadtörténetben. De éppen ez a körülmény mutatja Zrinyi alakjának, spk színből összetevődő teljes voltát. Nemzetének szolgálata a teljes ember teljes szolgálatát vette igénybe. Amikor a nemzet keleti része a török fönnhatósága alatt önálló nemzeti életet élt és nagyszerű kulturális fejlődési lehetőségnek örvendett, amikor a nemzet nyugati részét a török békében hagyta, létében, nyugatfelé való törekvésében cs nyugati kapcsolataiban nem háborgatta, amikor úgy látszott, hogy a magyarság sorsa és megmaradása a német—török ellentét fennmaradásához van kötve —, akkor egészen sajátságos megértésre, prófétai látásra volt szükség ahhoz, hogy valaki megérezze a török közellétének károsságát, a vele való kapcsolatnak * nyugati kultúrába való kapcsolódásban megakadályozó terhét, a sajátságos és önálló magyar élet kifejlődése elé vetett gát-voltát. Zrínyi eljutott idáig, de nemcsak idáig, hanem megérezte azt is. hogy a törökkel való leszámolás nemcsak állandó szükség, hanem éppen akkor valóra váltható, időszerű feladat. És megtanulta azt is, hogy ebben a munkában a magyar senki másra nem támaszkod-' hátik csak önmagára. „Török áfium elleni orvosság“ című hires röp- iratának a tanulsága ez. A magyar föld csak magyar erővel szabadítható meg a töröktől. Sorra veszi a lengyel, nemet, olasz, spanyol, francia, orosz, angol nép belső vonásait és külső helyzetét 9 levonja a következtetést, hogy egyik sem lehet a magyar igazi támogatója. Elméleti megállapításait hadvezetői tapasztalatai igazolták. Be kellett látnia, hogy hiába tart a nemet császár idegen, zsoldos sereget Magyarországon, az segíteni nem tud, nem is akar. Egyetlen feladata az, hogy a törököt az Ausztria felé irányuló esetleges támadástól visszatartsa. Montecuccoli, az osztrák fővezér, korának legkiválóbb elméleti hadvezére ugyan, de magyar terepen, a török elleni harchoz nem ért és szive sincs hozzá, hogy katonái vérét hullassa ezért az. idegen földért és idegen népért. A Montecuccoli oldalán el kellett (Utnia Zrínyinek az önálló magyar hadsereg és hadvezetés gondolatáig, úgy amint a politikai élet csalódásai elvezették az önálló magyar királyság eszméjéig. Zerinvára igy kap értelmet és nagyobb jelentőséget. A török fenyegetései, a bécsi haditanács tilalma mellett épül fel. De Zrinyi törhetetlen akaratereje mégis fölépíti. Kőfalai, földsáncai védelmet nyújtanak a török portyázókkaj szemben, biztonságot a török kézen lévő Kanizsával át- ellenben, de ennél többet jelentenek: jelképezik a törököt kiűző önálló magyar nemzet tapra- állását. 1664 junius 30-án a török beveszi a várat és a földdel teszi egyenlővé. Tragédia, igazi magyar tragédia van e történeti tudósításban. Zrinyi Miklós müvének meg kellett semmisülnie mint annyi más magyar műnek. Zerinvár elesté- vel nemcsak Qgy vár pusztult el, hanem a Zrinyi által megálmodott önálló magyar jövendő, Politikai megérzésének, hadászati megoldásának helyességét az 1683—1696-i hadjárat igazolta. De a vezérek akkor már Lotharinglai Károly, Sa- voyai Jenő s a katonák hasonlóképpen idegenek. Így a török kiűzése éppen azt nem hozta meg, amire Zrinyi vágyott: az önálló magyar nemzeti élet kialakulását. sikerült harminc másodpercre leszoritani. Ugyanezt a zárlati eredményt további hatvan másodperc alatt mi el tudjuk juttatni a sok ezer előfizetőnkhöz, akiket a winnipegi börze kurzusai érdekeinek. A newyorki gyapotbörze zárlatát valamivel hosszabb idő a att, harminckét másodperc múlva kapjuk meg és hatvan másodperc alatt ezek a számok is eljutnak a világ nagy bankjaihoz, gyapotvállalataihoz és tőzsdéihez. Sok száz sürgönyvonalunk ál’andóan dolgozik, azelőtt saját kábelünk is volt, de ezt eladtuk. — És hogyan ellenőrzik a befutott híranyag megbízhatóságát? — Eltekintve attól, hogy szervezetünk teljesen megbízható, az ellenőrzésnek egy igen eredeti formáját taáltuk meg. Nekünk mindenütt több tudósítónk van. A legtöbb esetben az egyik nem is tud a másikról. így tehát az eseményekről egyidőben több helyről is kapunk telegramot. Néha húsz távirat fut be ugyanarról az eseményről. A kontroll1 tehát könnyű. Ha azonban a legcsekélyebb ké- te.y is felmerül: a Reuter a híradást nem közli. — Vállalatunk alapítójának a jelszava volt: ,,A Reuter a világ hűséges tükre!“ Ennek a jelszónak jegyében dolgozunk ma is. A Reuter sohasem volt félhivatalos tudósító, önállóságát mindig megtartotta és ma is egyetlen, mindenkitől, minden kormánytól és minden párttól független tudósitó szervezet.“ — Ha valamely nagy szánzáció befut a Reuterhoz, mi azt nyomban kiadjuk. És fennállásunk alatt majdnem minden eseménynyel megelőztünk mindenkit. A szenázció hajdan és most — Amikor Lincolnt meggyilkolták, hét nap kellett hozzá, hogy elsőnek közöljük ezt az eseményt. Ma: hét perc már hosszú idő... — Sándor szerb király meggyilkolását mi adtuk először hírül a világnak, de igazán legnagyobb sikerünket az angol—búr háború alatt arattuk. Egy délafrikai várost, Mafekin- get Baden-Powell ezredes, a világhírű cserkészfőparancsnok tartott megszállva. Ezt a várat körülvették a búr csapatok. Az angoloknak végül sikerült 1900 februárjában a várat felszabadítani. A különben nem nagy jelentőségű eseményről mi február első péntekjén hirt adtunk. Egész London mámorban úszott. A hivatalos jelentés csak a következő hétfőn érkezett meg. Vasárnap Roberts angol tábornok a Reuter-jelentést felolvastatta Capstadtban. Elogya.n történt ez? Egyszerűen úgy, hogy mi a hirt a várat körülzáró és visszavonuló búr csapatban lévő tudósitónktól kaptuk. Ez a tudósító Portugál-Kelet- Afrikán keresztül küldte a sürgönyt. Aden- ben az angol cenzor aludt: és a sürgöny átcsúszott a cenzúrán. A burok maguk után Telhengeritették a sürgöny vonalat, az ango- hadsereg hirszoigáíata lovakon mozgott. — Egy másik nagy sikerünkről is tud a világtörténelem. III. Napoleon egy versaillesi bálon a mag ént ai csatát megelőző időben igy szólott az osztrák követhez: „Szivből örülök annak, hegy a mi kettőnk barátsága szívélyes akkor, amikor országaink között a viszony nem mondható szívélyesnek!“ — Ezt a beszélgetést közölte a Reuter és rövidesen aztán e következett Solfaino, amely az egyesült Itá1 iának juttatta Savoyát és Franciaországnak a Coted‘Azurt. Ma sem tudja senki: hogyan tudta meg a Reuter Napoleon kijelentését . . . — A mafekinlgi eset uj szóval ajándékozta meg az angol nve’vet, ha valamelyes örömteli esemény, nagy angol diadal történik valaha- a világon, az angol csak annyit mond: „Mafekin-g!“ Ebben a szóban benne van minden és ezzel a szóval a Reuter ajándékozta meg a brit nemzetet . . . Abesszíniában már ott vannak a Reuter emberei — A költség? — Ez nálunk sohasem számit. Ámbár ma mosolyogva mondják vállalatunk vezetői: „minél kevesebb az esemény, annál nagyobb haszonnal dolgozik a Reuter“. A lapok a szenzációkért nem fizetnek külön. És minden esemény sok pénzünkbe kerül. Kiküldött külön tudósítóink „carte blanch c“-sal utaznak. Ez azt jelenti, hogy hitelleveleikre korlátlan összeget vehetnek fel a világnak bármelyik bankjában. A Reuter utalványait mindenütt honorálják.. — A legdrágább sürgönyünk az volt. amelyet Lord Cromer kairói beszédéről kaptunk. Kereken kétszázötven arany fontba tehát ötezer angol shillingbe — került ez a
