Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-23 / 141. szám

s ____ BLLfíN ZÜK rnr,'r ‘“vrrr >T^i«riwT'TiiiiiMW~TiTOTrínr7r^M^n»wrrTr*t<~ll,*"T Jó. Kilugvták j/ Isioru A sürgöny .»nél­kül ment el. IV «? anvja nem jött ha/J. A gyermek mégha t. Az apjának, reggel pénz után kellett mennie. — (..vak estetele került haza. \dtlig a poros, száraz virágokkal díszített toalett-am«'.kán volt kiterítve a gyermek. Sárga volt, mint egy megdermedt selyem­hernyó. A halál ernyedtsége megnyujtotta testccskéjét. A szemeire két lekete ncgykraj- eáros volt téve, hogy ne nyíljanak ki. Oh, nii'iy iszonyú súllyal nehezedtek a ha­lálnak e salukáterei a kicsiny arcba. Az ajtót nyitva hagyták. Ki lopna a halot­tas szobából! A gyermek vigyáz. Mat hu megállt az ajtó küszöbén. — Itt jó helyen lesz a borda. Vájjon ezt gondolta? Nem? Nem tudom. A bordáról megfeledkezett. Vagy legalább úgy tett, mintha megfeledkezett volna. A sarokban, az ajtó mellett egy kitömött sirály állt kiterjesztett szárnyakkal. Az asz­talról1 tették le, hogy hegyet adjon a kis bol­dogtalan testének. Mathu nézte, nézte, aztán hirtelen meg­hökkent tőle és visszaugrott a küszöbről a kövezetre. De nem azért volt százesztendős holló, hogy sokáig künn maradt volna. Egy-két ugrással újra fent termett a kü­szöbön; megállt, gondolkozott; és dühös ri- koltozással rontott a madárnak. Annak fényes üvegszemei voltak. Gondolta magában Mathu: — Ez ugyan néz engem! Hanem jó erős az én csőröm is! A holló a csőrével úgy bánik, mint az ele­fánt az ormányával, vagy a favágó a fejszéjé­vel. Biztos a dolgában. Egyenesen neki vágott a sirály szemének. — Ha tengeri madár va^ki, hát lássuk, hogy mit tud! Az én csőröm jó erős! Kiesett a sirály szeme cs elgurult az asztal alá. Egy ugrással most ledütötte Mathu a ma­darat s aztán dühös csapásokkal kezdte tép- desni az oldalát. Egész felhőt vert föl a szo­bában tollúból. Alig telt bele tiz perc, a si­rály helyén csak egy alaktalan szemétdomb maradt fürészporból meg tolláiból. Mathu ugyan nézte, hogy hol van a vér. Az ember húsz évig tanul és negyven évig él azzal, amit tanult; a holló mindent tud, ami neki kell és száz esztendeig használja. Azért amit ő tud, az tökéletes. Most féllábra állt és a másik lábával kirázta a toúlaiból a fürészport. Hanem a bordáról megfeledkezett. Esteledni kezdett és ilyenkor a holló fele­dékeny. Felugrott egy ládára és onnan a széknek a karjára, amely ott volt a gyermek fejénél, nem messze az asztaltól. Az utcán felgyújtot­ták a gázlángot; sárga világa ráesett az asz­talra, azon a kis szőke fejecske arany hullá­maira. És a nagy sötét madár szemei zöldes és lilaszinü fényben kezdettek villogni. A tolláit fölborzolta valami ősi indulat és idegesen mozgott a szék fáján. Mintha az ukrajnai puszták sovány nyírfája ingott volha a súlya alatt. Nagy, nehéz szárnyait meg-megiebbentette és ugrásra készült. Nekilóditotta magát. Ha­nem este volt, nem látott. Az asztal oldalá­nak ugrott neki, végighasitotta a kartontaka­rót és lezuhant a földre . A mérnöksegéd jött most haza. A hóna alatt egy kis ukramarinkék koporsót hozott. Belebotlott a nagy madárba és kirúgta az udvarra. m. Párbeszéd. Karácsony éj. A hó sürü fellegekben omlik a mezőkre és az erdő fáira. Szellő se rezdül a csendes éjszakában. Csen­des az erdő is. A nagy tölgyfán, amely az alsó széfen áll, nehány holló gubbaszt. Hallgatnak, nem be­szélgetnek. A holló inkább gondolkozik, sem­mint beszél. Csak néha mondja, a városok felett repülvén: kár. Vagy ha az emberek számára virágzó gyümölcsfák fölött kering. Vagy ha lakodalmat lát. De ez az éjszaka nem olyan, mint más. A hóhullás szűzi fátyolán át távolról búgni kezd a város, néha erősebben, máskor hall- kabban: mély és lágy bongás remeg át az erdőn. — Ami úgy jár a fák között, az a harang- szó, pajtás. Az emberek harangjának a szava. — Hallgass és aludjál, — szól a szomszéd ágon a másik. — Az éjszaka az alvás ideje. — A piaci templomjuk nagyobbik harangja szól. Tűz van, vagy halottjuk van. — Nem. Az embereknek nincs halottja, life sincsen. Azt mondják, hogy valami nagy emberük szülletet t nekik. — Nem, nem ember született, —- szól a harmadik, Isten született nekik húsz holló- élctnyi régen. Kát, kár, kár. Azért harangoznak hát. — Én ismerem a lurangozót, szól az első, -aki húzza a harangokat. A kötelek fényesek a sok fogástól. Fiatal koromban más harangozó volt, azután más és isméi más. Egyik a másik után meghajt és eltemették. De más jött a helyébe és ilyenkor azért húz­zák a harangot, mert az Isren huszszáz esz­tendővel ezelőtt éjszaka született, örvende­nek. — A házakban fákat gyújtanak. — Nagy ur az Isten. — Ez szegény Isten volt, nem volt nagy ur. De az emberek azt mondják, hogy sze­retik. Mert azért született, hogy segitsen rajtuk. — Mit segítsen? Kell azért Isten? — Kell. — Az. ember nagy ur. Szánt, vet és ö'l. Nem fázik és nem éhezik. — Te hallgass, ti hallgassatok, — szól a harmadik. Nem s/rrrtek erről belzélni, de baj van közöttük. — Az emberé a város, a tűz, a Irţyver, a gabona, a hús és a vér. Mi baja lehetne? — Az övé, az övé hát. A mező és az erdő. Sok, sok, sok az övé. Minden. És baj van köztük. — Szegénység, éhség? Szegénység, éhség van; az is van. De ezért nem kell Isten. Hanem mert ütik, vág­ják, ölik, lopják, rabolják egymást. Holló a hollónak szemét ki nem vájja; kócos varjú varjúnak a szemét ki nem vágja. Az emberek között ez nincsen így. Azok egymást ütik, vágják. — Azért kellett Istennek születni, hogy segitsen rajtuk. — Azért. — Segitett-e? kár, — Nem. Az. embereken mitscm segített az Isten. Meghalt; mert azt akarta, hogy legye­nek olyanok, mint a ho lók, ne bántsák egy­mást. De az emberek ezt nem akarják, ök emberek fognak maradni mindig. Hanem most aludni akarok. Hallgassatok! Lá^ogu^ás Ispoleon Banaüparíe éiÜtíSöÍtlí hasonmásánál. íanfaszta vagy sevmésíeies leszármazol WaLíer Lange a reinkarnáció és kopüro^ás sejíéiye? — Napoleoni hiíeÜesitfi a városi éanács BERLIN-COSPEDA. (Az Ellenzék tudósí­tójától.) Hisz ön a lélekvándorlásban? .. . Aki ezt a szokatlan kérdést nekünk szegezte, Walter Lange, a jena-cospedai korcs- máros volt, egy jóltáplált, mintegy 40—42 éves férfiú . . . másnéven: „Napoleon auf Cospeda“, a lánkás Thüringia egyik legnépszerűbb s vi­la gérd ékesség ü polgára. Bámulatára járnak nemcsak a nagyvilág kiváncsi turistái és újságírói, hanem az euge- netikusoknak és kutatóknak is egész sora, mert a cospedai Napoleon nemcsak egyike — ha ugyan hiszünk benne — a reinkárnáció legfigyelemreméltóbb pl dalnak, hanem ő maga is az ismert Napolecn-gyüjtők sorába tartozik, ö maga az életrekelt, hamvaiból megelevenedett Napofeon-arc, gyűjteménye kontinensünk legeredetibb halmaza a nagy korzikai, összeszedhető hagyatékának, házá­nak levegője Ss szd lerne pedig mintha csak a múltak puskaporropogásos, dobogóléptü idejét varázsolnák elénk. Ez a Napoleon Lange ma is állandóan a franciák császárának tökéletes utánzatu egyen­ruháját hordja, jobb keze pedig, ha csak nem markolja meg az éppen kimérendő sörösüveg nyakát, zubbonya hajtókája mögött; sasorra finom ivelésii, szája határozott és parancsoló, csizmás lába döngő léptekkel méri a föntés padlóját, de még sötéthaja fürtje is homlo­kába hull... Napóleont vélnök valóban ma­gunk előtt, ha a fa' i naptár lapjai nem jelez­nék az Ur 1935. évét. Napoleon Shmitt és Napoleon Lange... Amerikában — igy meséli Lange — Roosevelt egyszer egy rádióbeszéde alkalmá­ból igy kiáltott fel: „Ma már nem lehet egy csapásra győzelmet aratni! Ma már nem élnek Napóleonok!“ ... mire másnap egy maszatos kis négerpurdé kért bebocsátást a Fehérházba, mondván, neki egy kis helyreigazítani valója lenne az Elnöknél, majd még illedelmesen hozzá is fűzte nevét, Napoleon Shmitt vagy effélét. Roosevelt — kinek jó humora köz­tudomású — másnap ünnepélyes szavakkal helyreigazította tudat anságát, kijelentve, mi­szerint igenis vannak még Napóleonok ... nos, ugyanennek a R 00 seve Írnek irt Walter Lange is levelet hogy a maga részéről is hely­reigazítsa, hogy bizony még vannak Napóleo­nok (csak utánuk kell nézni), például! ő, a cospedai korcsmáros. Hogy népszerűségét, ismeretségét mi sem bi­zonyítja jobban, arra előhúzza fiókja mélyé­ből a cospedai tekintetes városi tanács bizo­nyítványát, mely szerint „igazoltatik, hogy a korcsmáros Walter Lange, a Zöldfa-vendéglő tulajdonosa, azonos a Napoleon névvel ille­tett polgárral, minélfogva minden ilyen cim- zésü posta Németországban, neki ki is szol­gálandó“. Kelt mint fent, aláírás, kis pecsét, naigypecsét, bélyeg és il'eték, legolul pedig Lange bátyánk aláírása, mögé írva még egy­szer: „Napoleon“. De nini: Napoleon. Most látjuk csak, hogy még írása is mennyire hasonlit ennek a — ahogy Mikszáth mondotta volna: „Quétan- ciával“ nyugtázott Napóleonnak a büszke Bonapartéra; szinte megtévesztésig hasonlóak a szenvedélyes lendülettel odavetett, nagy szögletes betűk, a hosszú kézjegyhurkolások s a szinte röptében feltett vesszők, amik az itt fekvő bizonyitékok szerint már nem egy gra­fológust is gondolkozóba ejtettek. Vagy csakugyan Napoleon Bonaparte! Ez a hasonlat azonbamj olyan meglepő, hogy a hires, német Nap>ofean-kutató, W’inkler professzor már egyszer éveken át foglalkozott Megkezdődött az Állami Osztálysorsjáték 8. játéka! FONTOS ÚJÍTÁS A JÁTÉKOSOK JAVÁRA A mi szerencsés kol­lektívánkból került ki a 7-ik játék 4-ik hú­zásán a 12.062-es sz. sorsjeggyel két darab I 1,000.000 lejes nyere­mény, azonkivüi még rengeteg nagyobb és kisebb nyeremény. — A régi játékban 140.000 sorsjegyből 56.000 nye­remény volt, tehát a nyerési eshetőség 40 száza­léka volt, most 140 000 sorsjegyből 72.319 nye­remény van, tehát a nyerési eshetőség 51'60 szá­zaléka. Vásároljon még ma szerencsés sorsjegyet az Ellenzék könyv-osztályában Cluj, P. Unirii, Telefon 109. Banca Română de Comerţ S. A. Bucureşti képviselete. — Kérje az uj játékterve­zet részletes prospektusát és szerencsés sorsjegyét. A ítoi*/u élei olapleUéiele: az egészséges gyomor Január Ö án elt I«velőben Or. E. H. j/írá» biió u Dr. Fater-fél« G , omortiíJij.iről ;i követ kezőképen nyilatkozik: „Évek óta, tudniillik króulkun gyomor* | Óh bélhurulhan szeovod'-k, némelykor a has* menés vérrel komplikálóüík. A múlt nyár kezdetén iámét volt egy ilyen hasmenésem, amely annyim elgyengített, Fogy már alig bírtam a lábamon állani én amelyet az eddig előirt hzereiíkel nem voltam kepei beszün­tetni. Az újságok által figyel neztotve, az utolsó ménedéi he , az utolsó rn ntőnorgorjy- hoz nyúltam és a L)r. Páter-féle gyomorteát r udeltern, amelynek csodatevő hatása volt, mert már a harmadik pohár tea után a has­menésem megszűnt. Ezen tea egy kartonjá­nak elhasználása után visszanyertem az erő­met és a hasmenés megszűnt“. Ilyen, a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozó köszönő iratokat nagys ámban kaptunk és ez k a legjoéb bizonyítékai az eredeti előírás szerint készített Dr. Páter-féle Gyomortea ha­tásosság inak. Gyomorbajosok a Páter-féle gyomone,i rendszeres használata által gyors megkönnyebbülést éreznek és bajuktól rövi­desen megszal adulhatnak. A Prof. Dr. Páter-féle gyomortea minden gyógyszertárban és droguer ában kapható. Ha beszerzése nehézségekbe ütközne, úgy fordul­janak lerakatunkhoz: „Csillag“-gyógyszertí r, BRAbOV, Hosszu-utca 5. szám. annak kiderítésévé', hogy csakugyan nem a nagy császár törvényes vagy törvénytelen le­származottja az egyébként szürke és igényte­len kis jénai, országutmenti korcsmáros? Ez a vizsgálat azonban, legalább is egyelőre, eredménytelen maradt, amit pedig még érde­kesebbé tesz az a körülmény is, hogy Walker Langenak gyermekkori írása és szokásai is — amikor még nem is tanulhatta az iskolában a jénai győztes nevét — már annyira megegyez­tek Napokon ifjúkori életmegnyilatkozásai- val, hogy a hasonlóság már szinte megdöb­bentő. Egy másik ismert Napoleon-kutató, Prof. Holzhausen ezt jegyzi fel Lángéról: ,,Lange's physische Ähnlichkeit mit Napo­leon ist ein Spiel der Natur; bewundernswert aber die Art und Weise mit der er sich in Napoleons Rolle hineingedacht hat“... A szegény családból származó gyermek p>edig később a jénai Zeisa-gyárba került, hol azon­ban nem volt sokáig maradása s csakhamar megvásárolta magának az épp>en eladó, volt jénai csatamező országút melletti vendéglőt, második . . . vagy első? .. . énjének leghisto- riaibb közelségében. Azóta pedig1 bádog s elemében van Napo­kon elő a’teregója, kit éppen minap idézett egy angol újságíró e szavakkal: „Never dönt forget the German Napoleon!“ s aki minap utasította vissza a vagy hatodik ajánlatot egy nagy Napoleon-film eljátszására. Napoleon ma is minden délután kiáll a csatamezőre ... A cospedai Bonaparte kitűnő sakkozó, ki a kockás csatamezőn összes ellenfeleit meg­veri. Gyönyörű Napoleon-korabeli fegyver­gyűjteménye is van ... s Napoleon auf Cos­peda minden délután kiáll a jenai csatamező marsalldombjára, hagy Napoleon jellegzetes kézmozdulatával emelje szeméhez távcsövét, ilyenkor töprengő arccal néz a távolba, mint­ha csak az országút mentén tovavágtató pompás limuzinok és sportkocsik porfergete- gébői1 a gárda körvonalait látná kibontakozni. Lassú léptekkel, de diadalmas mosollyal tér vissza utána korcsmájába, hogy a győztes hadvezérből, a poroszok nagy megverőjéből, ismét a jó vendéglőssé változzon át. Fantaszta-e, kideríthetetlen ősi leszármazott, lélekvándorlási csoda, reklám-erük, avagy a természet tréfája-e a cospedai Napoleon, ez talán sohasem fog kiderülni, egy azonban biz­tos: Walter Lange él, itt látjuk saját szemünk­kel, de rejtélyét megfejteni nem tudjuk. Bucsuzóud még megkérdezzük tőle: egyet­ért ő is a nagy korzikai stratégiájával, mire a cospedai rejtély habozás nélkül1 felél igen­nel, csak Waterloo említésénél kezdi hango­san kifakadva magyarázni Wellington és Blücher cselét s kifejti benne saját, részletes eügondolását. Még egy pillanatig eltűnődik, azután jobb­kezét lassan kihúzva zubbonyából, hátralép a söntés mögé s Napoleon Bonaparte megfejt­hetetlen hasonmása ismét Walter Langevé, a cospedai korcsmárosá változik át. Doros Ferenc A MAGYAR KONYVNAP Segoksébb könyve: Asztalos—Pethő: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE, ősidőktől napjainkig. Lexikon- alak, §6o oldal. 64 fénykép-táblával, az eddigi 900 lej helyett most csak 16$ lej az ELLENZÉK könyvosztályában. Cluj Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a könyvnapi szenzációk trtr __ Őfelsége Napoleon,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents