Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-23 / 141. szám
í TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.16^11929. ÁRA 5 L£J 11 1 Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Ser. I. G. Duca No. S. Fiókkiadó hivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGVA# POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. - pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente - Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbozettel több. LVI. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM. VASÁRNAP 193 5 JUNIUS 2 3. íefcűdmi ncrclli temetéssel adták vissza Kovács Dezsőt az anyaföldnek. Szinte mesébe illett ez egyszerű tanítómesternek, a szerény érdekű írónak s az igénytelen készületü emberbarátnak az utolsó megtisztelése. A beszédek sokadalma hangzott el... Talán a kisebbségi közélet és főleg a kisebbségi közművelődés szempontjából nem is éltünk méltúkép e kegyetlen és fájdalmas alkalom szellemi kizsákmányolásával. Szerények és ügyefogyot- fak vagyunk. De a tömeg erő fölvilágosított és megvilágosiíoiL Bizonyára minden itteni és távol figyelő igaz erdélyi lélek tisztába jötK ennek az átlátszó életnek megragadó rejtelmével. Mert a világos, nyilíkönyvii, köznapi élet is rejtelmes. Inkább van őneki, mint se a halálnak misztikuma, mely független tőlünk s egyéniségünk felelőtlen szabadságát biztosítja egész a feledésbe merülés nagyszerűségéig. Az élet más. Ezért szavatossággal tartozunk és hiába minden fatalisztikus vagy predesztinációs hit, hiába az akarat korlátáiról szóló tanok megannyi sora, magunknak döntő befolyása van az élet iegbensőbb tartalmára. Mindenki tudja és hirdeti, mi a Kovács Dezsők jelentősége. A férfias báj derűje némi bohétnség szelíd iróniájával, az igénytelenség nagyszerűsége, a röghöz és házhoz kötöttség forró hűsége, a •óság példátadó örökössége, amit éltében- hcltáhan tanít. Amíg a halhatatlanság alakításában egész sor külső tényező vesz részt, az egyszerű nagyság ritkaságában az ember egyedül, esak saját erőivel ér célt és maga tökéletesíti a tolsztojí esendőséget. Erre a fajtára van szükségünk ... Ez a temetés igy felejthetetlen és tapasztalatokat kiaál e szerint. Az ősi templom százados magányt és fenséget lehelő csács- ivezete alatt ember ember hátán tolongott vallási, világnézleti, osztálykülönbség nélkül, ítt-ott a volt román tanítványok és az uj tisztelők arculatával tarkítva. Minden fele- kezet papja ... minden magyar középiskola küldöttsége, minden réteg embere... Klint pedig hömpölygő tömeg. Ez sokat mond. Két órán keresztül a szegény tanító koporsója eszményi egységbe fogta össze itt a magyarságot. Éreztük az emberiség távlatai felé nyúló kapcsok meleg érintését is. Beh kar, hogy az erdéiyi sajtó messzebb képviselői hagyományos szervezetlenségünk, érdektelenségünk és élhetetlenségünk miatt nem tudták megérezni e körülmény általános jelentőségét és csak futólag vettek részt az országra és nemzetre kiható tanulságban. De azért jogunk van súlyos kérdést állítani. Ha *gy együtt tudott lenni ennek a fővárosnak a magyarsága és a belső Erdély szellemi testületéinek és intézményeinek szinte minden tényezője, miért nem vagyunk ennyire egyek más pillanatokban is? ünnepi és hétköznapi órákban? A gyakorlati életben? Miért csak gyászolni és temetni tudunk szépen és igazságosan, ily egyértelműséggel és összeölel- kezettséggeí? Talán mert mindez csak pár nap és pár óra kicsi kötelessége s a részvét legkönnyebb jóindulat? Az ürökösség, sőt halhatatlanság ellenére is a halál mindig valami befejezést és véget jelent, nemlegességet. A végsőnek, a befejezettnek, a nagy feloldásnak és a nagy Nem-nek vagyunk e zerint a vitézei, nem pedig a folytatólagosnak, a be nem fejezhetőnek, az állandó küzdésnek és a nagy Igen nek? A százados nagy magyar szótól és szilárd imától zománcolt református templomban együtt volt minden egy istenvalló bit képviselete. Miért nincs ez igy mindig odakünn a közös tennivalókban? Találkozni bírtak a holt Kovács Dezső körül a maradiak és haladók, az öntudatos arisztokratizmus és öntudatos népiesség képviselői, a gazdagok és szegények, a művészeti árnyalatok, társadalmi és politikai csuporfiaâi Gyula biíogásalla, hogy az erdélyi zsidók magyarul beszélnek  mieissiereiirö!* Tifwlescaa tfeleSoolíIvásáya odázod II ss c as ire silise. — „Hécg- Íbeszéiésaissií efedlsiaényéröl a nyilvánosság rövideseit tiuy is éílesilísta í®G§‘f Simleul-Silvaniei. (Az Ellenzék tudósítójától.) Maniu Gyula, aki a Brasov-i gyűlés után tudvalevőleg hosszabb tanácskozást folytatott Titulescu külügyminiszterrel, tegnap Simleul- Silvanieire érkezett. Megérkezése utón nagy számban keresték fel tisztelői és a szilágysági nemzeti-parasztpárt vezető tagjai. Maniu szokatlanul jó hangulatban volt, kedélyesen beszélgetett el a nála megjelent politikusokkal. akik ezt a jóhangulatot azzal mágyaráz- zák, hogy a Titulescu külügyminiszterrel folytatott tanácskozások következtében a nemzeti-parasztpárt helyzete megjavult s a közeljövőben belpolitikai változások történnek. Az Ellenzék szilágysági tudósitója felkereste az átutazó Maniu Gyulát és érdeklődött a Titulescuval folytatott megbeszélés körülményeiről és annak eredményéről. — Titulescu külügyminiszterrel folytatott megbeszélésem tényleg négy órán át tartott és a külügyminiszter telefonhívására utaztam le Bucuresti-be. A beszélgetés tartalmát nem lenne ildomos elmondanom, de annak eredményéről a nyilvánosság rövidesen úgyis értesülni fog. Annyit mondhatok, hogy a megbeszélésünkről Titulescu beszámolt a királynak is, ennek a beszámolónak az eredménye azonban még nem ismeretes. — Mi a magjarrázata annak kegyelmes ur, hogy Brasov-ban rokonszenvesebben fogadták, mint Mihalachet, a párt elnökét? — Negyven éves politikai múltra tekintek vissza. Ez alatt az idő alatt mindig népemért harcoltam és ezt a munkámat ismeri Erdély egész lakossága. Ezután Popoviciu egészségi állapotáról nyilatkozott Maniu volt miniszterelnök. — Popoviciu — mondotta — túl vau már minden veszélyen és teljesen gyógyultnak tekinthető, mar holnap elhagyja a kórházat. Tegnap telefonon felhívtam a szanatóriumot, ahonnan a legkedvezőbb híreket kaptam. — Mi a véleménye kegyelmes urnák a kisebbségi nyelvhasználatról — kérdezte tudósítónk. — Én nem tiltakozom a kisebbségi nyelv- használat ellen, nem bánom, ha magyarul, németül, vagy oroszul beszélnek, sőt, ha minél szebben is beszélnek. Itt vannak azonban a zsidók, akik még mindig magyarul beszélnek. — Magyar kultúrán nőttek fel — vetette közbe a különös álláspontra a beszélgetés egyik fültanuja. — Elismerem, hogy magyar kultúrán nőttek fel az öregebbek, de a fiatal generáció román iskolában tanult. Ez a fiatalabb generáció miért nem beszél németül, vagy miért nem beszél zsargonban — ragaszkodott tarthatatlan álláspontjához Maniu. Maniu tegnap este tovább folytatta útját Badacin-ba, hogy súlyos beteg nővére mellett lehessen. Badacin-ból e hó 25-ón utazik Clujra, hogy a nemzeti-parasztpárt monstre- gyülésén résztvegyen. Mussolini olasz protektorátust kíván Abesszínia fölött Eden rémm utazása az olasz—abesszin viszállyal áll összemggéshen, — Török tábornok az csbesszii hadsereg élén PARTS. (Az Ellenzék távirata.) Vasárnap estére vagy hétfő reggelre Olaszországba várják Eden angol népszövetségi minisztert, de még nem dőlt el, hogy Mussolinival való találkozása Rómában, vagy máshol történik. Bár egy állítólagos távirat kétségbevonja, hogy Eden olaszországi látogatása az abessziniai kérdés miatt is történik, francia lapok, különösen az Information a leghatározottabban állítják, hogy az angol—olasz találkozó tengelye az abessziniai kérdés lesz. Az Information a következő érdekes beszélgetést közli, amely Drummond római angol nagykövet és Mussolini közt folyt volna le. Mussolini kijelentette, hogy amennyiben a Népszövetség az abessziniai kérdésben Olaszországra nézve kedvezőtlen, vagy sértő megoldást hozna, akkor Olaszország rögtön kilép a Népszövetségből. Legjobb megoldás volna, ha Olaszország Abesszíniában épp olyan protektorátust gyakorolhatna, mint Anglia Egyiptomban és Franciaország Marokkóban. 'Erre Drummond igy válaszolt: — Ez sérelmes volna a versaillesi szerződésre. Mussolini: — Nem nagyobb sérelem, mint a német—angol flottaegyezmény. Drummond: — A stresai megállapodás is fölborulna ezzel. Mussolini: — Stresat a német—angol egyezménjr már épp eléggé fölboritotta. Ezek után Drummond kimentő jelentést tett a londoni külügyminisztériumnak, mire elhatározták Eden kiküldését. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az Evening Standard értesülése szerint Haile Selassieh abessziniai negus megszervezte hadserege uj vezérkarát. Vezérkari főnök egy török tábornok lett, aki a háborúban a Dardanelláknál mint vezérkari főnök szerepelt. Több európai tiszt is beosztást kapott és pedig németek, svédek és belgák. ROMA. (Az Ellenzék távirata.) Az abesszin kormány javaslatát, hogy a Népszövetség küldjön semleges megfigyelőket Abesszíniába és különösen az abesszin—olasz—szomáli határszélre, olasz körök elfogadhatatlannak tartják. Mussolini legszűkebb környezetéből kiszivárgott hírek szerint, ha az abesszin indítványt a Népszövetség elfogadná, Olaszország részéről a megfelelő és kedvezőtlen visszahatás nyomban bekövetkeznék. Addis-Abebából érkező jelentés szerint a légi hadsereghez tartozó két katona megtámadta Montebelli olasz követségi titkár gépkocsiját s a rajtalévő olasz jelzőzászlócskákat leszaggatta. A titkár nem volt benn az autóban. így a soffőr tiltakozott az eljárás ellen. Da-Vinci olasz követ azonnal az abessziniai kormány palotájába ment s tiltakozó jegyzéket nyújtott át, amelyben bocsánatkérést és a két katona megbüntetését követelte. A külügyminiszter azzal védekezett, hogy a két katona ittas volt s megígérte az eset megfelelő rendezését. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Hon- kongból jelenti a Reuter ügynökség, hogy Olaszország az Abesszínia ellen való hadműveletek megkezdése előtt az olasz—abessziniai határon kénytelen lesz stratégiai utakat építeni, ezért olcsó munkaerőre szorul. Minthogy Hollandia gyarmatai megakadályozták a munkástoborzást, Olaszország kinai kulikat akar szerződtetni, állitólag 2000 munkást már fel is fogadott. Kiutalták a fizetéseket ás nyugdlsakat BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A pénzügyminiszter tegnap a fizetések és nyugdijak kiutalására szükséges intézkedéseket megtette. A rendelet folytán, Bucuresti-i lapok jelentése szerint, a fizetések és nyugdijak folyósítását még ina megkezdik az országban. tok, klikkek, társaságok legkülönbözőbb válfajai. Miért nem az élet munka és művészeti helyein? A kisebbségi politikában és társadalomban? Odakünn a nagy életben, a nagy küzdelemben, amely a magyar nyelvért, lé- lekért, földért, kenyérért, űrért, munkásért, parasztért, műveltért és faragatlanért egyaránt szakadatlan, véresen folyik? Miért hogy széthullunk, gáncsolunk, torzsalko- duuk, cselezünk, ármánykodank- ártunk, holott elég volna vitázva, meggyőzve meggyőződni, tarka-barka elemek összehangolt egységének sok fényében és füzében együtt küzdeni, ha már kisebbségi romlásba kerültünk? A templomban és temetőben Kovács Dezső varázsa egyre több eszmét sugallt. Egyen sokat eltűnődök. Haláloságyán emlitelte, hogy az élet sok boldogságot adott neki: a legnagyobb volt, bogy a magyar nyelv szolgája lehetett; milyen ajándék ez; nemcsak a nyelviniivészeké, hanem a parasztságé is. íme, ha ezért küzdünk, boldog ajándékért cselekcdjiik. Már ez az egyetlen hagyaték elegendő, bogy kiálljunk hatalmas szép hajtogatással, a zsolozsmák mcsszebató hangjához hasonlón hirdetve: ilyen kincsekért érdemes annyi különbség és ellentét ellenére egynek lenni, összefogui. Mint a nagy terue- tésekeDr
