Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-21 / 139. szám

) HIV fúwtm* 9 V. B'tVBtfTáK ) & ÉBtá A vén diák Ezrek és ezrek CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Két nap óta gyászban áll a református kollégium kör­nyéke. A legkisebb diák bánatos arca is Kovács Dezső nyugalmazott igazgató távo­zását tükrözi. A tanulók százai, akiket Ko­vács Dezső igazgató-tanár tanított, életre ne­velt, érzik, hogy nemcsak a tanítómestert, hanem második apjukat vesztették el benne. A református egyetemi hallgatókkal együtt könnyes szemmel állanak a középiskolások a belvárosi templomban elhelyezett ravatal mellett. Megható látvány: mintha azt akar­nák mutatni, hogy ők vannak hivatva őrköd­ni Kovács Dezső örök álma felett és megőriz­ni azt a hagyományt, melyet az ifjúság szá­mára hagyott örökül a 69 éves véndiák. Szerdán délelőtt óta Kovács Dezső kopor­sója a belvárosi templomban elhelyezett ra­vatalon pihen. A ravatal körül, a feketeruhás diákok sorfala mellett, a mélyen sújtott csa­ládtagok állanak. Egymásután érkeznek a virágcsokrok, a koszorúk. A gyászba öltöz­tetett templom virágerdővé válik rövid pár óra alatt. A virágok halmából messze kima­gaslik a református kollégium elöljáróságá­nak, tanári karának és ifjúságának piros- fehér kétméteres koszorúja. A szallagon négy komor, de annál többet kifejező szó fekszik: Kovács Dezsőnek: Alma Mater. A részvét Tizenegy óra tájban indul meg a részvét- látogatók serege. Az egyesületek és testüle­tek kiküldöttei mellett a jó ismerősök, bará­tok, az egyszerű iparos és munkás szülők százai vonulnak a koporsó elé és fejezik ki a családtagok előtt igaz részvétüket. Dr. Tusa Gábor ügyvéd, a kollégium gondnoka, az elöljáróság, tanári kara. az ifjúság, Vásárhelyi János püspökhelyettes, az egyházkerület igaz­gatótanácsa, dr. Boros György püspök az unitárius egyház, Bakodi Antal igazgató a katolikus főgimnázium, Gálffy Zsigmond igazgató az unitárius kollégium, Bállá Györgyné a kisebbségi nők központi titkár­sága, dr. Jelen Gyula a Magyar Kaszinó és Társadalom, Deák Ferencné a Nőszövetség, dr. Vékás Lajos a Sft. Gheorghe-i református kollégium nevében hozzák a részvét és vi­gasztalás egyszerű szavait. Közben szakadat­lanul érkeznek a részvéttáviratok és a ko- szorumegváltások a „Kovács Dezső alapra“ a kollégium igazgatóságához. A gyászistentisztelet Délután fél hat órakor a gyászoló közön­ig gyülekezni kezd a belvárosi templom­ban. Hat órakor a templom már zsúfolásig megtelik és százakra megy azoknak a szá­ma, akik a templom előtt maradnak. Ilyen hatalmas gyászoló gyülekezetét nem látott ez a vén templom Nagy 'Károly püspök teme­tése óta. A gyászszertartás Vásárhelyi Boldizsár, bel­városi református lelkész emelkedett imájá­val kezdődik, majd a gyülekezet elénekli „Te benned bíztunk eleitől fogva“ cimü zsoltárt. Most Vásárhelyi János püspökhelyettes lép a szószékre és „A jó ember az ő szivének jó kincseiből hozza elő a jót“ bibliai ige alap­ján tartja meg hatásos beszédét. Kovács De­zső igazgatóról beszél, mint tanárról, íróról és közéleti férfiúról, aki hosszú munkássága alatt szivének egész melegét adta ál környe­zetének. őszinte szeretettel nevelt fel több mint huszonötezer gyermeket, de a lélekmii- velés fontos feladatát végezte irodalmi tevé­kenysége által is. A közéletben pedig lelké­nek kincseit osztogatta barátainak, ismerő­seinek. Gönczi László kollégiumi igazgató az elöljáróság, tanári kar, tanítók és az ifjúság nevében vesz búcsút a nagy halottól. Ko­vács Dezső gimnáziumi tanulmányait a kol­légiumban végezle, ahol minden vizsgáját kitüntetéssel tette le, később. amikor az is- i kola élére került, az élet sok nehéz vizsga | elé állította, de törhetetlen akarattal ezeket ? is letette, liógy az ősi Alma Mater elvégez- hesse igazi hivatását — mondotta többek közt Gönczi igazgató. Dr. Veress Ferenc orvostanár volt tanít­ványai nevében búcsúzik Kovács Dezsőtől. A végeláthatatlan gyászmenet A Törekvés dalárda énekszáma után a gyá­szoló gyülekezet felsorakozik a Cogalniceanu- utcában. A sor elején halad a református kollégium ifjúsága, utána a református le­ánygimnázium, a Mariannm dr. Xantus Já­nos vezetéséveJ, a római katolikus kollégium ifjúsága, dr. Bakodi, az unitárius kollégium ifjúsága dr. Gálffy Zsigmond igazgatókkal az élen, a református kollégiumban lakó fő­iskolások hosszú sora után a város társadal­mi életének vezetői sorakoznak fel. Több ezerre megy a barátok és tisztelők száma, akik Kovács Dezsőt elkísérték utolsó útjára. A gyászolók között feltűnnek: dr. Mokkái Sándor, gr, Bánffy Miklós, dr. Boros György, j dr. Boga Alajos, dr. Tréfán Leonárd, dr. Já- § többé nem ballag már Itisésiék el Kovács Dezsőt utolsó utiáro rosy Andor. gr. Bethlen György, gr. Bethlen Györgyné, dr. Koleszár László, dr. Kristóf György, dr. Muzsnai László, Hargitoy Berta­lan, Csefó Sándor, dr. Jelen Gyula, Bratsi László, valamint az egyházi, társadalmi es irodalmi élet számos előkelősége. A gyász­ból kiveszik részüket a román tanügyi és tár­sadalmi intézmények képviselői is. A temeté­si menetben ott látjuk dr. Hatieganu Emil professzori. Cornel-1 a tanügyi felügyelőség és Litan Gligore-t a közoktatásügyi minisz­térium kiküldöttjeit. A gyászkocsi mögött a megtört családtagok és rokonok haladnak. Az özvegy súlyos betegsége miatt csak a tem­plomi gyászszertartáson vehetett részt s igy csak négy gyermeke tudja elkísérni utolsó út­jára a forrón szeretett apát. Es ott halad a család tagjai közt Tárkányi György, az 56 év óta hűséges barát. Az irodalom búcsúja A lutheránus sirkerlben, a nyitott simái László Dezső kollégiumi vallástanár adja meg az egyházi végtisztességet. Utána dr. Gyului Farkas az Erdélyi Irodalmi Társaság, dr. Tavaszi Sándor a Helikon és a Pásztortüz köré csoportosult baráti kör, dr. Muzsnai László rektor a Bethlen-kollégium és a test­vérintézmények nevében mond búcsút Ko­vács Dezsőnek. Utolsónak dr. Mezei Mihály Lapusul-i református lelkész könnyekig meg­ható szavakkal vett búcsút a Kovács Dezső szülőfaluja nevében. A rövid, de annál meg- inditóbb beszéd igy hangzott: A kezdet szól a véghei Ahol először imádkoztak Éretted, ahol először nevt'tek neveden — onnan — szü­lőföldedről i.ózzuk az utolsó Isten veled-et. A láposi hegyek, mezők és boldog gyer­mekkorod ősi hajléka küldik búcsúszavu­kat. A mi komor hegyeink tövéből és mo­solygó völgyek öléből elindult kis diák, mint a magyar református Sión sok évti­zeden keresztül hűséggel és becsülettel küzdött és kitartott, bár megfáradt és pi­henésre vágyott harcosa érkezett meg az utolsó állomásra. A nyitott sir széléről e fájdalmas pillanatban egy marék láposi földet hintünk koporsódra, abból a föld­ből. amelyen bölcsőd ringott, amelyről az első virágot szedted, mely fölött boldog gyermekéveid, édes-borus napjai ragyog­tak s amelyen első álmaidat álmodtad. Azok a rögök táplálják a hegyek, suda- ras, nyílegyenes fenyőket és szelíd hajlású völgyek mosolygó virágait. Te magad is ilyen egyenes voltál külsődben és belsőd­ben egyaránt, finom humor gyöngyözött telkedből s a megértő szia melegsége áradt szét lényedből. Művész lélekkel az élei ne­héz feladatainak nyomasztó terheit vállal­tad. A közélet nagy és mindéit nemes erőt felmorzsoló munkája közölt, hogy sóvár­gott, forró lelked a havasok kristály for­rásaiból fakadó Lapos vizének hüs cso­bogása a láposi hegyek szivet-lelket meg­nyugtató balzsama után? S milyen keveset tudott adni a szülőfölded drága fiának, pe­dig, hogy szeretett az a maroknyi nép Té­gedet, milyen ölelő karokkal várt minden­kor s hogy számon tartott!? Az ő büsz­keségét?! A miénk voltál, de nemcsak a mienk maradtál, mert mindnyájunkká let­téll Az embernevelés — a legverejtékesebb pálya — nagy fáradalmait nálad az ililet- ség magasztos órái váltották fel s a mesz- szire néző tekinteted az élet változó for­gatagából megpillantotta az örökké becsest s művész lelked drága kinccsé formálta mindnyájunk számára. A vén diák többé már nem ballag a láposi mezőkön, de nagy és szép lelked jóságában és alkotásai­ban ott marad mivelünk. A látható világból átléptél a láthatatlanba, de halhatatlan lel­ked és drága emlékezeted élni fog közöt­tünk. Tudjuk és érezzük, sokszor lesz szükségünk a Te emlékezeted vigasztalá­sára. Bár por sátorodtól búcsúzunk, de a szivek márványába vésett emlékezeted ve­lünk marad! Magyarlápos búcsúzik nagy fiától. Isten veled. Isten veled. Ezután a gyülekezet „Tudom az én meg­váltóm él“ kezdetű egyházi éneket énekli, mialatt Kovács Dezső koporsóját leeresztik a sirgödörbe. A rögök egymás után hulla­nak a mindenki által tisztelt és szeretett Kovács Dezső poraira. Közéjük vegyül az a néhány szem föld is, melyet Mezei tiszte- letes hozott a szülőfaluból. A házsongárdi temetőben uj hant emel­kedett, mely Erdély nagy fiát takarja el. A sir magába zárja a földi porokat, de Kovács Dezső emléke örökre élni fog ... (1. z.) 1 SZENZÁCIÓS «1 SZENZÁCIÓS 1 I dupla műsor! dunla műsor t 8 1 /. A TAVASZI MISE! ! KARL FRÖHLICH operettje. Fősz.-ben: Cclire Fuchs, Ida XViisí és Livio Pavenetli. 1 Előadások kezdete 3, 6 és 9 óra II. A MACSKA és az EGÉR Elsőrangú zenés vígjáték. — Fősz.-ben: Romon Ncvarro és Jeaneite Macdonald. hor. — Mindín iepy Lei 20'— | Snips fi€lnűa(oli várnán megoldást o Ildiiül liiaifiif-ériefceileiii A S8'síi8fíos““«2,í95z szerződés öigyélbera sole lőgy üománis magaíadásától Ujy érezte, mintha hátát Karddal hasogatnál! Reumában szenved. Erős javulás Krusclien áldal Egy hölgy Írja nekünk: „Olyan fájdalmak­ban szenvedtem, amelyek azt az érzést keltet ték bentiem, mintha hátam alsó felél karddal hasogatnák. Onnan a fájdalmak tagról-tagra tovább vándorollak a váltakig, úgy, hogy nem tudtam azokat mozgatni. Ugyanez volt a helyzet karjaimmal is. Néha azt hittem, hogy sohasem fogok a fájdalmaktól megszabadul­ni. Éjjel szobámban fel és alá jártam és he­teken keresztül nem tudtam aludni. Mindent megróbáltam, anélkül, hogy állapotom javult volna. Ekkor próbát lettem a KtuSchen sóval és az eredmény, amely nagyszerű volt. most is tart“. „Most már nem félek az alvástól és az evéstől. Azelőtt majdnem megfulladtam, ha ettem. Azt hiszem, szervezetem tele volt sa­vakkal és örülök, hogy mindez elmúlt. A K ruschen sónak, amelyet most minden reg­gel szedek, sokat köszönhetek. Szememben éppen olyan értékes, mint az arany“ — E. P. A fájdalmakat és a merevséget, amelyet a reuma okoz, az izmokban és az Ízületekben lerakodott tühegyes hugysav-kristályok okoz­ták. A hat só, amelyet a Keuschen só tartal­maz, a májat és a vesét munkára ösztönzi és azok gyógyulásához vezet. Segítse e szerve­ket a túltengő hugysav, fájdalmai okának a kiválasztásában. A Kruschen sót több mint 120 országban árulják és most már Romániában is minden gyógyszertárban és drogériában üvegenként 95 lejért kapható. elismerőleg nyilatkozott a kisebbségek mun­kájáról. A nyolc elbocsátott kisebbségi jegyző, névszerint Bényi István, Garesti-i, Lázár Jenő, Adamus-i, Kanabé Lajos, Velt-i, Pé- terffy Sándor, Suplac-i, Nagy József, Mice- sasa-i, Hartman András Cicmandru-i, Mélász Guilon, Hogilag-i és Miklósy Árpád, Pănă- de-i, valamennyien 15—35 éve, hogy állami szolgálatban állanak és mindenikük régi, kipróbált hivatalnok, kik ellen soha sem­miféle panasz nem merült fel. Helyzetüket súlyosbítja az is, hogy mind­össze tiz nappal a rendelkezési állományba való helyezés előtt tudatták velük szomorú sorsukat. Érthető tehát, ha a minden meg­élhetési forrás nélkül utcára került szeren­csétlen emberek mindent megpróbálnak, hogy a sérelmes intézkedés ellen jogorvos­lást találjanak. A nyolc kisebbségi jegyző a tábla közigazgatási tanácsához felebbezett a sérelmes intézkedés ellen. Jellemző a köz­hangulatra, amely az elbocsátott jegyzők érdekében megnyilvánul, hogy dr. Folea volt prefektus és szenátor, jelenleg kormány- párti képviselő, szintén elitélőleg nyilatko­zott a prefektus önkényes eljárásáról. Dr. Folea különösen Bényi István elbocsátását tartotta lehetetlennek, aki diplomáját már a Cluj-i román nyelvű egyetemen szerezte és hibátlanul beszéli a román nyelvet. Az egész vármegye kisebbségi lakossága a legnagyobb érdeklődéssel tekint az elbocsá­tott kisebbségi jegyzők ügyének elintézése elé. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Bucuresti-i politikai körökben nagy érdeklődéssel várják a Belgrádban jú­nius 22-én megnyíló kisantant tanácskozó sokat, ügy tudják, hogy a kisantant kül­ügyminisztereinek vállára még nem ne­hezedlek a maihoz hasonló súlyos fel­adatok 15 év óta. Bucuresti-ben igen nagy figyelmet szenteltek Gőring belgrádi látogatásán a k s a Curentul a kisantant küszöbön álló tanácskozásaival foglalkozva, leszögezi, hogy Németország Olaszországot, akarta ezzel ellensúlyozni. Alap úgy tudja, hogy mégsem idézett elő változást Jugoszlávia magatartásában Gőring látogatása. A Curentul tovább menve, az olasz—jugo­szláv helyzetet boncolja. Véleménye sze­rint Itália nem tett meg mindent arra, hogy Jugoszláviával szemben érzett el­lenszenvét kiküszöbölje, igy aztán Jugo­szlávia sem előlegezett semmit a Rómá­hoz való közeledés érdekében. Nagy figyelmet kell szentelnünk — ír­ja a lap — a cseh—orosz kapcsolatnak s az uj cseh—orosz egyezmény a kisan­tant külügyminisztereit máris foglalkoz­tatja. A Curentul leszögezi, hogy most már csak Románia magatartásától függ a cseh—orosz és francia—orosz egyezményeknek valóra váltása. A lap rámutat arra is, hogy Jugoszlávia nem vette fel még a diplomáciai Össze­köttetést a szovjettel, reméli azonban, hogy fiiul escu megbirkózik az útjába tornyosuló akadályokkal. . GYOMOR-, BÉL- ÉS ANYAGCSEREBETEG- j SEGEKNÉL, vérszegénység, sápadtság és lesová- ! nyodás eseteiben reggel éhgyomorra egy pohár ter- I mészetes ^FERENC JÓZSEF“ keserüviz az i emésztőszervek működését hathatósan előmozdít­ja s igy megkönnyíti a tápanyagok vérbejutását. Cserkészeknek fontos! Most Jelent meg! PUSKÁS LAJOS eserkész- psrancsnok: SÍ a törvény I A cserkésztörvények nagy emberek éle­tében 10 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vi­dékiek pénzbem vagy postabélyegben 15 lejt küldjenek be. ENDREI ZALÁN: Â naif íf illéssel remekei Pîir§l-ft©f sapra nyoic llicllic® fcilozOi liCSililfil ci i ilIillifiCiiCi Dl Cl OS ANMARTIN. (Az Ellenzék tudósi- lójától.) Tegnap érkezett meg nyolc Tarnava- Mica megyei kisebbségi jegyzőhöz a várme­gyei 8714—1935. számú végzés, mely folyó év július 1-től kezdve fizetés és nyugdíj nélküli rendelkezési ál­lományba helyezi őket. Az elbocsátott kisebbségi jegyzők valameny­I nyije 1924-ben sikeresen letette a nyelvvizs­gát és kifogástalan munkájukról azóta is számtalanszor elismerőleg nyilatkoztak fe­letteseik. De kiáltó ellentétben áll a jogta­lan rendelkezéssel Inculet belügyminiszter Oradea-i nyilatkozata is, amikor a közelebb­ről kilátásba helyezett „kisebbségi bizottság“ megalakításának ismertetésével egyidejűleg Irodalomtörténeti összefoglalással, 424 lap, vászonkötésben 79 lei. Pesti könyvnapon elfogyott. — Még van pár példány Kérjen könyvnap jegyzéket LEPAGE-tól.

Next

/
Thumbnails
Contents