Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-19 / 137. szám
ggjŞ^ :-*MM 3 TAXA POŞTALA PLĂTITĂ | IN NUMERAR No. 141.163/1929. j Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Ser. t. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTfíA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbozettel több. LVI. ÉVFOLYAM, 13 7. SZÁM. SZERPA 1935 JUNIUS L 9. ^ 1 ' . Ijedelem, szinte páni félelem vacogtatja meg a kereskedelmi világot. De már izgul a fogyasztó, mindenki más is. Annyi meddő kisérletezés és módosítás után, amibe a kereskedelmi kormány és Nemzeti Bank éles ellentéte is beleszólt, uj kereskedelmi rendszert hívtak életre, amely mind a két hivatalos télnek igazat akart adni, aztán valami állandóságot és haszsot elérni. Sajnos, láthatón csak még szörnyűbb zűrzavarba ejti a kereskedelmet és súlyosabban háborítja fogyasztóközönségét. Ez az úgynevezett valuta és deviza-prémium kérdése, kapcsolatban uj szerződésekkel vagy fölmondásokkal. Ennek végső célja megállítani a lej lemorzsolódását és a mérleg hiányba billenését. Eddig azonban csak uj hátrányokat látunk és már az állandóság reménye sincs meg, hiszen az uj szellemben kötött német—román kereskedelmi szerződést. talán már fölmondták. Ezt látszik bizonyítani, hogy hir szerint Schacht dr., a német birodalmi bank elnöke és az összes köz- gazdasági minisztériumok feje élénken tiltakozott és megtorlásokkal fenyegetett. A Bu- curesti-i lapok se tagadják az uj helyzet nehézségeit. A szerződések és elearing-megálla- podások fölmondásával újabb bizonytalanságok támadtak, aminek nyilvánvaló jele, hogy még igen barátságos részről is, például Csehszlovákia felől rendkívül súlyos támadások hangzanak el. A vád szerint kereskedelmi kormányzatunk uj rendszere a cseh árut 44 százalékos felárral sújtja, holott ettől Ausz- Iria, Magyarország és Németország mentesül. Ellenben városunk kereskedői viszont arról panaszkodnak, hogy legalább is visszaliatóan a hónapokkal ezelőtt engedélyezett német árura is 44 százalékos fölárat vetnek, ami minden kereskedői számítást keresztül húz és veszedelmes károkkal jár. Románia nagy pártfogója, Franciaország is elégedetlen. Másünnen is hangzik éles birálat. Bizonyára önzésből, de valószínűleg a mi kárunkra. Most mindenkinek patriota kötelessége volna, hogy ezt a belső ijedelmet és szörnyü- ködést, ezt a külső hitelmegvonást és támadó szellemet leszerelni segitsen. Hisz a cseh lapok márt azt a hirt terjesztik, hogy a mi hivatalos pénzügyi politikánk kifelé 50 százalékkal önként leértékelte a pénzünket, ha nem is beszél róla. Nyilván ezekkel a jelenségekkel függ össze Tatarescu miniszterelnök elhatározása, mely szerint a fővárosban lévő külföldi közgazdatényezőket meghívja magához és igyekszik aggodalmaikat eloszlatni. Meggyőződés szerint ez a megbeszélés a szorgalmas és megértő kormányfőt fel fogja világosítani a helyzet alapos, rendkívüli, valami gyors orvoslásának szükségeiről. Itt félre kell tenni a kormánypárt elnökével s öregjeivel szemben táplált ellenzést. Úgy képzeljük, elsősorban az egész kereskedelmi és pénzügyi világot, másodsorban a nagy fogyasztóközönség különböző képviselőit meg kell hallgatni s aztán minden szigorú elv vagy látszólagos következetesség föláldozása árán is tiszta helyzetet teremteni, amely a belföldön jól lartott lej külföldi hatályát megvédelmezi, a kivitel és behozatal óriási érdekét a gabona értékesítés munkájával összekötve biztosítsa, végetvet a kereskedő és a vásárló mostani sötét elkeseredésének és a nagyon leszállóit kereskedelmi mérleg hasznát a régi többmilliárdos szintre emeli. Nem alkotmány változtatás és numerusi lázitások szükségesek, hanem a közgazdaság megmentése. Ebben a nagy bataglia di comerciale- ben nem támadhatnak köztünk pártkülönb- s4gek, társadalmi ellentétek, nemzeti villongások, közgazdasági viták. Csak egy uralkodó érdek van, az ország és a tömegek érőiké: a termelés, fogyasztás, forgalom e zűrzavarának megszüntetése. Mindenki közös Villáminterjú Pop Valér igazságiigyminiszterrel CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától,) Pop Valér dr. igazságügyminiszter a pünkösdi ünnepeket itthon töltötte. Mégis csak jobb itt erdélyi gyümölcsfák között a kis kertben, mint párnás miniszteri munkaszobában Bucuresti-ben. A titkár ur nem sok eredménnyel kecsegtet. Elment a városba a kegyelmes ur! — feleli telefonon kérdésemre, ami annyit jelent, hogy sok a dolga gazdájának s távol akarja tartani a magamfajta érdeklődőket. — S mikor lesz otthon? •— ©élben utazik Bucuresti-be. — Hol találhatom addig? — Az állomáson esetleg. Tehdft: „délben utazik a kegyelmes ur . . .“ „Az állomáson s ott is csak — esetleg . . Ebből nyilvánvaló, hogy otthon ül virágos kertjében, hol küldöttségeket és kérelmezőket fogad feltűnő nyugalommal és kitűnő jó hangulatban, azt is mondhatnám, hogy jókedvvel. Csak két perc A ház bejárata kristálytiszta. Pop Valér dr, Bistrita-n nevelkedett és a szász rendet n:m felejtette el. Minden a helyén van, még a titkár is, a kis kertajtóban, kivei az előbb beszéltem telefonon s aki természetesen most nem ismer meg. — Lehetetlen bejutni — mondja kétségbeesve. — Néhány percünk van csak az indulásig! — Az én kihallgatásom már hónapokkal előbb be volt jelentve, midőn tizenkét kérdést adtam át a kisebbségekre vonatkozóan Pop Valér dr. kezébe, aki óvatosan kitért a válaszadás elől, de megígérte, hogy tanulmányozni fogja a kérdéseket. — Megígérte?... — olvad fel a titkár jeges szive. — Hány percig tart ennek megbeszélése? — Öt perc. — Sok! — Három. — Az is sok! — mondja szigorúan a fiatal titkár, aki nem lehet több, mint busz éves. ma is a tanulmányozásnál tart, miután a határozott és kodifikált terv máig sem született meg? — Oh nem! Mi gyorsabban nézünk majd a dolgok mélyére. Azt azonban leszögezhetem, hogy nincs szó csak tájékozódásról s a kisebbségek jogainak kodifikálásának terve nem merült fel. — A bizottság munkája és az alkotmánymódosítás munkája igy egybeesik bizonyára? ... A lapok azt is tudni vélik, hogy Tătărescu a demokrácia irányában óhajt igazodni mindkét téren s szó van a kormány kibővítéséről, átalakításáról ilyen szellemben. — Az alkotmánymódosítás nem aktuális. Ki tudja egyébként, hogy mi lesz? ... — feleli a miniszter. Ghibu „magánvéleménye“ — Et nunc venio ad fortissimum! — mondom latinul, hogy Ghibu Onisifor tanárt klasszikus keretbe helyezzem. — Mit szól miniszter ur Ghibu tanár legújabb kirohanásaihoz, melyben a magyar szerzetesrendek megszüntetését követeli a kormánytól? — Nem lehetséges ez! (Nu poate) ... — mosolyog a miniszter. — Az ilyesmi csak magánvélemény, amihez joga van mindenkinek. — S a görög keleti egyház támadásai a miniszter ur által kötött konkordátum ellen? — Nem lehet másként határozni ebben a kérdésben — szögezi le teljes komolysággal Pop Valér dr. igazságügyminiszter. Az idő telik. A percek repülnek. A kis kertajtón túl állók türelmetlenek és már az ajtón innen kerültek. Látom, hogy percenként — talán az ifjú titkár biztatására — mind jobban közelednek úgy, hogy a végén már több személy előtt nyilatkozik a miniszter. Pedig volna még egy igen fontos kérdésem. ——■——“"fflmiriir1111 ——— — Akkor két perc! — erősiíem. — Na, annyi már lehet. Most egy küldöttség következik, aztán beléphet. A három tagból álló küldöttség tényleg ott áll a miniszter előtt a kerti asztal mellett. Valamit kérnek s úgy látom, jól végeznek, mert néhány szavuk után a miniszter mosolyogni kezd s mindegyik földművessel lekezel. Most már én következem! „Mi Pop Ghita-nál gyorsabbak leszünk“ Néhány lépést teszek s elérem az igazságügyminisztert, aki egyszerű barna utiruhába van öltözve. — A válaszért jöttem. Elkészült? — Dehogy készült el! Sok volt a dolgom, nem készithettem el. — Most újabb fordulat előtt áll a kisebbségek élete. Azt olvassuk, hogy a kormány bizottságot küldött ki a kisebbségi ügyek tanulmányozására s igy remény van arra, hogy orvoslást kapunk minden téren sérelmeinkre. Igaz ez? — A hir megfelel a valóságnak s a bizottság rövidesen összeül Tătărescu elnökletével és megkezdi a kisebbségiek helyzetének tanulmányozását. Megvizsgáljuk a kívánságokat és az elintézés módját. Ez azonban időt vesz igénybe. — Reméljük, nem fognak két évig dolgozni ezen, amint ezt Ghita Pop tette, aki vágya, hogy jó legyen a pénzünk, olcsón vásárolhassuk meg, amire szükségünk van és jól adjuk el, amit termelünk. Anglia, Finnország s több kisebb állam már megcsinálta e«t, Franciaország újra csinálja s megkezdte Megszállották a japán csapatok Északkina táviró állomásait LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A mandzsuriai japán haderő megtette tegnap az első lépést Észak-Kina katonai megszállására. A japán főparancsnokság utasítására egész Észak-Kinában japán katonaság vette át a táviróállomások ellenőrzését és — amint hivatalosan jelentik — ezeknek a táviróállo- másoknak a „védelmét“ is. Különösen erős ellenőrzésnek vetik alá a Tiencsin—Satighai vasútvonal mentén lévő táviróállomásokat, minden valószínűség szerint azért, mert stratégiai terveikben ez a vonal nagy szerepet játszik. Japán katonai kiküldöttek ellenőrzik szigorúan az Észak-Kina és Nanking közötti postaforgalmat is. A helyzet egész Kínában nagyon feszült. Legújabb jelentések szerint japán csapatparancsnokok rendeletet adtak ki, hogy a Csachar tartományban lévő kinai haderő tagjait, akik szerintük megszegték a fegyverszüneti megállapodásokat, banditáknak kell tekinteni és elfogatásuk esetén úgy kell velük eljárni, mint ahogy Ausztria és Magyarország is. Nem ördöngösség ez. Kereskedelmi és pénzügyi tudás, a sok adót fizető kicsi termelő, fogyasztó és forgató érdekének becsületes szolgálata. banditákkal szoktak. Ugyanakkor a nankingi kormánytól azt követelik, hogy a csachari kinai haderő vezető tábornokát függessze föl és bocsássa japán hadbíróság Ítélkezése alá, a Csachar- ban lévő katonaságot pedig késedelem nélkül vonja ki a tartományból. Követelik ezen kivül a japánok, hogy az északkinai vasútvonalakkal a küszöbö álló csapatszállitásaik számára szabadon rendelkezhessenek. A Reuter ügynökség jelentése szerint a Peking—Tiencsin-i vasútvonalat a japán Kwantung-hadsereg vezérkari főnökének utasítására tervszerűen és fokozatosan szállják meg a japán csapatok. A Nagy Faltól délre egy japán hadosztály Csinvantao város mellett teljes felszereléssel áll készen arra, hogy dél felé, minden valószínűség szerint Peking irányába útnak induljon. Sanhaikvan állomáson dél felé irányított üres vonatok óriási számban állanak indulásra készen. A Kvantung-hadsereg Sanhaikvan állomásra helyezte főhadiszállását. A hadsereg főparancsnoksága felszólította a Peking—Sanhaikvan vasútvonal igazgatóságát, hogy a vonal kettős sínpárját tei jességében tartsa fenn japán katonai szállítások számára. A cenzúra — nem időszerű- A cenzura kegyelmes uram!... A cenzura! ... —. sóhajtok s kipakolom az irattáskámból a helyi magyar lapok egyes számait, melyek rapszodikusan vannak cenzúrázva, azaz: ki van cenzúrázva az egyikben, ami viszont a másikban minden kifogás nélkül megjelenhetett. Aztán a Bucuresti-i lapok következnek. — Nem írhatjuk azt meg itt, amit megírnak az ország szivében? — kérdem. — Nincs egység s ez még inkább elviselhetetlenné teszi a cenzúrát részünkre. — Azt hiszi, hogy csak itt van panasz? — válaszol erre dicsérendő nyíltsággal Pop Valér dr. igazságügyminiszter. — Mindenütt panaszkodnak ezért. . . Nem lehet azonban másként, mert a cenzúrát több személy végzi. Nem lehet védekezni az ilyesmi ellen. —- Volna egv mód rá! —- ? — M' kell szüntetni... Úgy hírlik, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a tervvel. — Nincs most szó erről — gondolkozik egy pillanatig a miniszter, aztán rövid gondolkozás után hozzáteszi: —- Augusztusban lesz aktuális ez a kérdés, amikor lejár a jelenlegi cenzura és ostromállapot ideje. Az uj érkezők most már teljesen körülvettek. A hely drága és az idő még drágább lesz. iFontos kérése van bizonyára mindegyiknek, átadom tehát egyik izzadó bajtársamnak a helyet. Most másik és másik miniszterhez fordulnék, ha volna a kincses városban belőle. Bizony, nem bánnánk, ha a jóravaló erdélyi miniszterek száma a kormányban növekedne. (k. L)
