Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)
1935-05-10 / 107. szám
1935 május 12. 'ELLENZÉK ii* Rooseveltné és az uj kalapom Igazán nem is tudom hirtelenében, hogy Rooseveltnéről beszéljek-e előbb, vagy az uj kalapomról. Mégis: nem tagadom meg magamat és előbb kipanaszolom uj kalapom tragédiáját. Itt libeg előttem egy üres és karcsú, magas gyertyatartón, melyet már évek óta kalaptartónak használok. (Azt hiszem, mások is igy szokták hasznosítani a nagy- mamájuktól örökölt gyertyatartókat.?!) Szóval itt libeg előttem a kalapom, hatalmas karimájával, rózsaszínbe hajló fahéjsziné- vel, kackiás szalagcsokrával! Egy óra múlva viszem vissza a kalaposhoz, ahol tegnap délután azaz ezelőtt tizenöt órával vettem. Rosszkedvű vagyok. Milyen kellemetlen lesz, belépni a boltba, leemelni fejemről e festői fejdiszt s visszanyujtani azoknak, akiktől tegnap késhegyig menő alkudozással vásároltam. (Most már tudom, hogy azért tudtam oly higgadt szemtelenséggel alkudni — harmadáron vettem, mint amennyit kértek —), mert nekem tulajdonképpen már tegnap sem tetszett igazán. A kalapvételre is illik az a mondás, ami a szerelemre: a szerelemben mindig az a vesztes, aki erősebb a szerelemben. Egy kalapért, mely szivből, *— mondhatnám: végzetesen! — megtetszik az embernek, nem lehet nevetségesen alacsony árat Ígérni. Annyira eluralkodik rajtunk a szenvedély, hogy a miénk legyen, ott és azonnal, hogy nem is értékeljük kevesebbre, mint amennyit valódi örömünk megér. Igen, tehát visszaviszem a kalapot, elszenvedve, hogy bizonyára majd a leg- nyárspolgáribb, a legnehézkesebb, a leg- családanyásabb kalapokat fogják elém rakni, cserébe. Ha nem tetszett a legutolsó divat szerint készült, feltűnően szép, (azaz, legyünk őszinték: inkább feltűnő, mint szép) kalap, ám tessék választani a tucatformákból, sutákból, kicsinyekből, kiselejtezettekből. Kellemes félórácska lesz! Idáig azonban még mindez csak bosszúság és még nem nevezhető tragédiának. Tragédiává az avatja, hogy most, mikor e sorokat irom, már két hónapja benne vagyunk az idényben. Két hónapi önmegtartóztatás és régikalap visplés után szántam rá magam a kalapvásárlásra. Úgy okoskodtam, hogy megvárom, amig mindenki vett már kalapot s akkor potom pénzért hozzájutok a legdivatosabb formákhoz. Ami a potom pénzt illeti, számításom be is vált. Olyan nyugodt, megváltozhatatlan eltökéltséggel mondtam be a nevetségesen alacsony árat, melyre egy fillért sem ígértem rá, bárhogy suttogták is a „felezzük meg a differenciát, nagysád“ hangzású varázsigét, — hogy saját magamnak is imponáltam. A hibát ott követtem el, hogy az elém rakott kalapok közül már az ötödiket megvettem, igaz meggyőződés nélkül Valószínűleg, tudat alatt, már, túlságosan ki voltam éhezve a kalapra. Túlságosan vágytam rá, hogy már én is féirecsa- pott, bolondos, szép kalapban vegyüljek el a többi nő közé. Addig-addig halasztottam a kalap vásárlást, mig a végén mohón elhamarkodtam. (Férfiak szoktak igy járni a házassággal: egyik lány sem elég szorgalmas, elég csinos, elég takarékos a számukra, s végül beleesnek egy számitó, hiú, szinészkedő nő hálójába). Sajnos, ez a hasonlat azok közé a ritka hasonlatok közé tartozik, melyek kivételesen nem sántítanak. Ugyanis, ha kalapomat jellemezni akarnám, nem mondhatnék rá egyebet, minthogy kacér, szinészies és feltűnő, Ég7fszóval semmiképpen sem illik hozzám. Ez a kalap nem képes „egyetlen kalap lenni, — nem tudna velem rohanni a villamos után, (cserbenhagyna ! lerepülne a fejeimől!) nem törpülne jelentéktelenné, ha kimegyek a piacra vásárolni, ho?y viszont díszíteni és pompázni is tudjon, ha sétálni megyek vele nyári estén a Szigetre. Mert ahogy vannak olyan nők, (vagy mindnyájan olyanok vagyunk, mi nők?) akik házias Hamupipőkéből egy negyedóra alatt elegáns dámává képesek varázsolni magukat, úgy vannak olyan kalapok is, melyek szerények és egyszerűek, de hozzájuk illő ruhát, cipőt és kesztyűt veszünk magunkra, kibontakozik valódi egyéniségük s közönséges ruhadarabból elegán- ciánk alkatrészévé válnak ... Sóhajtanom kell! íme, tisztán tudtam, milyen kalapot kell vennem s mégis megvettem azt a hóbortosat és feltűnőt. Bizony, mi, beosztott jövedelmű fiatalasszoIrta: SZ. WERESS JOLÁN nyok, nem lehetünk eléggé körültekintőek és óvatosak. S igy visszakerültem Rooseveltnéhez. A napokban olvastam az újságban, hogy az Egyesült-Államok elnökének a felesége rekordot állított fel a gyors ruhavásárlás terén. Repülőgépen érkezett a ruhaszalonba, ahol percek alatt kiválasztott magának öt ruhát s azután ismét tovarepölt... (szó szerint!) Az amerikai lapok példának állítják az elnöknél azok elé a nők elé, akik egy-egy ruhavásárlás előtt napokig töprengenek... Ruhagoodokkal napokat eltölteni, mikor az idő pénz ! Ezennel ellenzéknek jelentem be magamat az amerikai újság minden szavával szemben ! Az idő pénz, igaz, de e mondás ebben az esetben ngy értelmezendő, hogy a ruhagondokra fordított idő minden perce pénz, még pedig megtakarított pénz I Egyike a legnagyobb könnyelműségeknek a meggondolatlanul vásárolt ruhái Mielőtt tovább magyarázkodnék, meg kel! jegyeznem, hogy mindig a magunkfajta, beosztott jövedelmű, középosztálybeli asszonyokról van szó ! Vájjon tudják-e azt a férfiak, az apák és a férjek, hogy az a sok kirakatnézés, divatlaplapozás, tanácskozás a varrónővel ós a barátnőkkel, az mind a családi jövedelem megtakarításának az érdekében történik. Tudom, hogy ezt állítani merészség, melyre harsogó nevetés a válasz. Tudom, hogy a sablonos humornak egy olyan területével szállók szembe, mely már é"p oly elcsépelt, vagyis épp annyira felszívódott a köztudatba, mint a szalmaözvegy- ségről szóló tréfák. Pedig szalmaözvegynek lenni legtöbbször magányt, munka- többletet és a kényelemből való kiesöppe- nést jelent, ruhát venni pedig egy lelkiismeretes középosztálybeli asszony- számára, komoly meggondolások sorozatát jelenti. Ruhát venni, ugyebár kell, sőt néha már -.. muszáj! Ekkor : számolni kell azzal, hogy a leendő ruha ne legyen drága. De ne legyen gyanúsan olcsó sem, mert akkor biztosan az anyag minőségében van a hiba. Ne legyen éppen olyan, mint a tavalyi ruhánk, de ne legyen nagyon elütő, sem, mert akkor nem illenek hozzá meglevő harisnyáink, cipőnk, táskánk. Di- I varos legyen, de ne legyen olyan jellegze- j illSSi és nitesserek ifi eltilts! árjo egy vevőnk; aki el vön 'rogcfdkitvts o lotion- FaciatexSchark hötősgwoi * . Lotion , ^Faciale ScherF $>c berk or c vi. Ov«$elc'6'Cei 6CTl(Xr il60'300-475r Vazérképvjsetef "fcxcelsÍQi?''CajeaMosUor28 &ucurp$iíf lesen divatos, mely. jövőre már divatjamúltnak hat. Ne legyen kényes, de azért ne tegye a viselőruha benyomását. Ne le- gyen bő, de mégse legyen annyira testre- szabott, hogyha egy dekát hízunk, elszakadjon. (Kár az anyagért...) Ne legyen feltűnő, mégis legyen meg az a jó érzésünk, hogy frissebbek és csinosabbak lettünk. Ha tavasz van : legyen jó nyárára is,^ — ha nyár van, lehessen viselni a koraőszi hónapokban is, — ha ősz van, kilehessen vele huzni a telet egész tavaszig. Öröm az uj ruha, ne tagadjuk, de egyben felelősség is. Semmiképpen nem utánozhatjuk az emerikai elnök feleségét, nemcsak azért, mert mi egyszerre sohasem vehetünk öt ruhát, hanem azért sem, mert neki minden puritánsága ellenére is, biztosan nemcsak ez az öt ruha képezi a ruhatárát. Azonfelül az elnöknének dolgozni oly felbecsülhetetlen reklám, hogy ő készen kapja mindazt a gondosságot, Ízlést, előrelátást, mellyel nekünk önmagunkat kell ellátnunk. De be kell fejeznem e bölcs mondatokat, mert el kell mennem a kalapüzietbe, hogy helyrehozzam balga tettemet. m _ p * * •• ff * A magassági repmSes kérdései 1Í0SZEHRÉHVT, garantált modern kivitelűt készít siöhmlo mm fémipari üzeme, Cluj, C. Decebal 23. Telefon 7—41 Időszerű rávilágítani azokra a technikai nehézségekre, amelyeket a nagy magasságba készülő repülőnek le kell küzdenie és amely kérdéseknek a végleges megoldása a légifor- galom szempontjából is igen nagyfontos- ságu. Az utóbbi években sokat hallunk a sztratoszféra repülésekről, amelyek inkább csak a bravúros, kockázatos voltuknál fogva vonzzák a közönség érdeklődését. A komoly gyákorlati célja ezeknek a vállalkozásoknak azonban sokkal fontosabb, mini azt első pillanatra gondolnánk. Nagy magasságokban korlátlan sebességek érhetők el. Amint az köztudomású, minél magasabbra emelkedünk a földet körülvevő levegőben, annál ritkább levegőt találunk. Tekintve, hogy a repülőgép sebességének hatását a légellenállás nagysága szabja meg, könnyen következtethető, hogy ritkább levegőben, tehát nagy magasságokban, nagyobb sebességek érhetők el, illetve lesznek elérhetők akkor, ha ennek a levegőrétegnek a sajátosságait megismertük és ha a repülőtechnika fejlődése eléri azt a fokot, hogy repülőgépek veszély nélkül közlekedhessenek ilyen magasságokban. A levegő ritkulásával egyeues arányban csökkenő légellenállás természetszerűleg csökkenti a légcsavar hatásfokát, tehát oly légcsavarokat kellett konstruálni, amelyek a ritka levegőben is leadják azt a lóerőt, a mit a tengerszint magasságában teljesíteni képesek. Repülés közben szabályozható légcsavarok. Több év. óta folynak kísérletek egy olyan gépezet megépítésére, amely lehetővé teszi, hogy a pilóta a légcsavar szögét a levegőben is változtatni tudja. Ezek a kísérletek eredményre vehettek és sikerült olyan elektromos utón működő készülékkel látni el a gépeket, amelyek ezt a feladatot megoldják. Ez az uj berendezés máris általánosságban alkalmazást talált a légiforgalomban, mert már alacsonyabb magasságokban is igen hasznosan lehet használni. Ez a lehetőség rövidebb startot biztosit a gépeknek és az utazó sebesség emelése szempontjából is lényeges, mert a magasságnak és a levegő sűrűségének megfelelően a pilóta mindig a legjobb hatásfokra állíthatja á légcsavart. Nagyobb magasságokban pedig teljesen nélkülözhetetlen kelléke a'~ gép sebességének fentartására. ; ■ A benzin és levegő keverésének szabályozása. A repülőgépmotor üzemanyaga; benzingáz és levegő keverék. A keverés aránya igen lényegesen befolyásolja a motor teljesítményét. Kézenfekvő, hogy az egyöntetű keverésre beállított motor, ha ritkább levegőbe kerül, több levegőt kell hogy kapjon, hogy a helyes keverési arány fennmaradjon. Erre a célra készültek oly karburátorok — -gázositók, amelyek szintén a pilóta által szabályozhatók. Ez a megoldás még kb. 6—8 ezer méteres magasságig megfelelt, de ennél magasabb rétegekben és különösen 13 ezer méteren felül már a sztratoszférában nem volt kielégítő. Szükségesnek mutatkozott tehát olyan mechanizmus beszerelése a motorba, amely még nagyobb mennyiségű levegőt juttat a motorhoz. Ez a megoldás egyelőre csak kísérleti stádiumban van és kérdés, hogy a légiförgalom céljaira kellő biztonságot tud-e elérni. Üzemanyag és olaj kérdése, szintén olyan problémákat vetett fel, amelyen még hosszú évekig dolgozhatnak a kémikusok, amig végleges megoldáshoz eljutnak. Különösen a motor olajozása terén vannak nagy nehézségek. Ugyanis a lenti melegebb rétegekben használt sűrű olaj a magasban lévő nagy hidegben annyira megsürüsödik, hogy nem képes a motor olajpumpáján és vezetékein átjutni és igy a motor nem lenne kellőleg olajozva, viszont ha nagyon ritka olajat használunk, ez az alacsonyabb rétegekben ritkul meg annyira, hogy a motor tulmeleg- szik és csapágyai és egyéb olajozást kívánó részei olvadnak ki. Jéglerakodás és a kabinok fűtése. Már többizben súlyos szerencsétlenségeket okozott a felhőkön átrepülő gépeken a megfagyott pára, amely az összes felületeket jégréteggel burkolja be, ami által a gép súlya annyira megnövekszik, hogy nem képes a levegőben maradni. Ennek az elkerülésére is több megoldáson dolgoznak, amelyek közül gyakorlatban egyelőre azt a műszert használják, amely automatikusan jelzi a pilótának a jégveszélyt és a pilóta feljebb vagy iejebb irányíthatja gépét, hogy a veszélyes légrétegből kikerüljön, mielőtt ez még végzetessé válhatna. Tél felé haladva, 10 ezer méter körül már rendszerint 50—60 fokos fagypont alatti a hőmérséklet és oly ritka a levegő, a melyben ember élni már nem képes. Ennek az óriási hidegnek elviselhetővé tétele is még megoldásra váró kérdés, mert elképzelhetetlen, hogy utasokat elektromos utón fütött ruhákba öltöztessenek fel, ami, ha felmondja a szolgálatot, végzetes kimenetelű lehet. Az oxigén-belégző készülékek terén már több tapasztalat áll rendelkezésre és itt a legnagyobb akadályt az oxigén-palackok nagy súlya képezi. Még sok kérdés vár tehát teljes megoldást, mielőtt szó lehet arról, hogy a repülőgépek működési területüket a sztratoszférába helyezzék át. Ha azonban mindez megoldást nyer, ami kétségtelenül előbb-utóbb megtörténik, — teljesen uj perspektíva fog megnyílni a légiforgalom számára. Magyar Sándor. EiicEHs Groteszk njsdg resä 25 képben írták : Nagy Endre, Békeffi László, Nóti Károly, Köváry Gyula, Lőrincz Miklós, László Miklós, Ernőd Tamás, Reinitz BHa, Luzsénszky M. Főszerkesztő: BÉKEFFI LÁSZLÓ. Főmunkatársak: Salamon Béla. Beregi Oszkár. Azonkívül játszanak: Rajna Al.ce, Nagykovácsi Ilona, Gárdonyi, Komlós, Kökény Ilona, Sasa Olly, Lengyel Gizi, Köváry, Bérezi, Tolnay Edith, Philippi Irén, Ormos, Fenyő, Thóry Bogyó, Dcnáth Ági, Kompóthy, Mihályi, Solv- mossy, stb. a Terézköruti Színpado Vasár- és ünnepnap délutáni előadások. Legdrágább helv: p. 4.50 d. u. 3 pengő. S S Erdély egyik nagy városában levő I nagy könyv- és zenemükereskedfs fizetéses gyakornokot kerti Érettségizett, vagy 8 gimnázium esetleg kereskedelmit végzett ti ; embert, aki magyarul, románui és : metíilbeszélésa Il.-íkosztálynakm felelő zongoratudással rendelke i . Fényképpel ellátott ajánlatokat kérj. „Nagy vállalat" jeligére az ELLENZL- K ÖN YV OSZTÁLYÁBA leadni
