Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-10 / 107. szám

I BLLBN ZÉK mmm rmmmmm I 193* rÁi/un I t 6 mm PAÁL JÓB RiPOHJA: A filorasztór élete, amikor dolgozik és amikor piken Mcijltiü lioirlţiei^j Cjj«bI ImiuííLíívoI, «t-E h «■ «j}<-illcrii böriöniirli far#fta «* líSniviydr Umli i, u i»yrtr véqéí<| vitiidvoiiul, J<- Irliei, h(t«|y liözfu.. n maga !í>g filmed Rrni ____ Egy filmsztár pihenése reggeltől estig... Mesélje el, Hogy megy u pihenés. Nevet x kérdésre. Szép fehér fogai kicsü- lannak. Minden porcikája mozog. Hihetet- Icn temperamentum vom ebben a mindig mosolygó asszonyban. — I lát kezdjük. Tegjnap éjjel négy óra­kor aludtam cl. Ma reggel kilenckor kekem. Reggel elintéztem vagy t X telefont. Tizen­egykor bementem a városba. Mindenekelőtt lovagló és vadász.ruhát próbáltam a szabóm­nál. A lérli szabónál. Meri mielőtt Abbá­Budapcst, 1933 május Copyright. késő este. amikor az előkelő luxushotel vendégei már régen elfelejtették a vacsorát, hallban táncolnak, 'agy báró Skerletzné kegyelmei asszonv bridzsszalónjában kon­trázzák meg a négy pikkel, zajtalanul gör- dü a margitszigeti iVatinus-s/.álló bejárata ele egy kékre lakkozott amerikai kocsi és a drapp bársom ülésről holtfáradtan, de mo- olyogva ugrik ki Gaál Franciska, annyi dia­dalmas film ünnepelt sztárja. Rettenetesen éhes vagyok kiáltja Lacinak, régi pincérének az étteremben — hozzák már azt a fogyó vacsorát! A művésznő fogyó diétán van. De nem egészen komolyan. Diétáját a Laci állítja össze. Alai étrendje: saláta és — kérem ne nevessenek, mert ez komoly dolog rosté- vos. Igaz., hogy hagyma nélkül. A saláta és a rostélyos között beszélgetünk el egymással. A tervei? — Magam se tudom. Egyelőre pihenni akarok. Itt maradok még a szigeten, aztán elmegyek' vagy két hétre Lakatos doktor sza­natóriumába Abbáziába, onnan azután egy egészen komoly szanatóriumiba vonulok, mert helyre kdl hoznom magamat. Rettene­tesen kikészített az utolsó idők sok-sok munkája. Nem egészen két és fél év alatt Hét fHímet csináltam: a Papokát, a Veroná­id át, a Skandal in Budapestet, a Csibét, a Tavaszi parádét, a Pétert és most fejeztem be a Kis mamát. Mialatt beszél, a zenekar a Kis maima slá­gerét játsza. Gaál Franci mosolyogva teszi le a kést és villát és nevetve dúdolja: . . . Warum . . . weshalb . . . wozu ... Látja ebben a három szóban benne van az egész elet . . . Ebben minden benne vsán... Franciska filmet akar imi, de nincs szive, hogy odaadja azt egy film­gyárnak Mi lesz. velem? Magam se tudom. Biz­tos. hogy augusztus végéig uj fibn nem ke­rül munkába. Engem 1937-ig szerződés kői az Univerzálhoz. ök határozzák el, hogy melyik film kerül akkor munkába. Persze ezt velem tárgyalják le előbb. A londoni, zü­richi és newyorki urak most jönnek majd utánam Abbáziába. Ott beszéljük meg a dol­gokat. Megmutatják a szecnáriumokat és ki­választjuk, ami a legjobb. — Beszélik — kockáztatom meg a kér- dést - hogy művésznő maga ir majd egy filmet. Igaz ez? Elmosolyodik.- Lehet — feleli. — Biztos, hogy az nagyszerű munka lenne. Tökéletes darab. Lehet, hogy hozzá is logok. De, ha készen lesz, nem adom oda a gyárnak. Nincsen szi­vem ho/./.á. L.n nem tudnék beleegyezni, hogy a darabomat a gyár tönkretegye . . . — Most mit csinál? — Pihenek . . . /.iába mennék, Schlick gróf mittersdli bir­tokán túzokra vadászok. A szabótól az ötö­dik kerületi adóhivatalba mentem. Itt bizo­nyos „lelvilágositásokat“ adtam jövedelmem­ről az. adóhivatalnak, amely igen nagyon ki­váncsi. hogy mit? Ez ne érdekelje. Az, adó­hivatallal nem lehet kukoricázni. Elég az. hozzá, hogy két óra hosszat voltam az adó­hivatalban. Innen az. Astoriába siettem ebé­delni, közben benéztem három boltba is. Tudja, ha az ember filmezik, nem tud tudo­mást venni a divatról. Most látom csak, hogy mennyire megváltozott azóta mindem En két hónapig börtönbe voltam zárva, ott csak nadrágban jártam, most, hogy fel­öltöztem, vettem észre, hogy uj világba pötty aratam. — Az összes ruháim kimentek a divatból. Még azok is. amelyek nem is voltak rajtam. Ott lógnak a szekrényeimben és már fel se vehetem őket. Egy férfidivat üzletben, blú­zokat vettem, Róth Margitnál kalapokat. — Hányat? — Ma kettőt. — És tegnap? Gyo^or-bélbetegségehben szenvedők meggyó­gyulnak egy újonnan felfedezett gyógynövénytől 10—15 esztendő óta szenvedő gyomor-bélbetegek, gyomorfekély, ideges-emésztési zavarok, gyomorsavtultengóst, gyomorégés, hányinger, stb. emésztőszervi betegségek miatt évek óta kínlódó egyének rövid kezelés után teljesen meggyógyultak; ez bizo­nyítja, hogy a „GASTRO D“ magát a betegség okát szünteti meg és tökéletes gyó­gyulást ad. A beérkezett eredmények alapján összeállított táblázatok az esetek 90—95 száza­lékos teljes gy ógyulását tüntetik fel. A táblázatok azonban csak akkor volnának tökélete­sek, ha az összes betegek, akik a „Gastro D“-t használnak (még azok is, akik — eset­leg — nincsenek megelégedve az elért eredménnyel, habár ilyenek csak elenyésző számban lehetnek), levelező lapon közölnék a „Gastro D‘* által elért javulás mérvét. Az össz .’s európai országok beküldték táblázataikat a gyógyszert előál itó ame­rikai intézetnek, tehát kérjük, ön is Írja meg véleményét a romániai vezérképviselő­nek: Császár Ernő gyógyszerész, Pharmacia Thoiss Bucureşti, Calea Victoriei 124, ahol 103 lei előzetes beküldése, vagy 123 lei utánvét ellenében a „Gastro D“ tneg is rendelhető. Gábor bácsi meg az uj mérnök Irta; ZÁVORY BÉLA Gábor bácsi leseperte a tenyerével a ke- ' p yermorzsajkat a. vedlett megyszánü asztalról, a kenyérvágó kést meg a kenyeret betette az tsztaii iába s ilyent ormán végezvén az ebéd­del, kiverte a garasos cseréppipát, meg tóm te és rágyújtott. Ez a művelet nem volt éppen könnyű do­log a nyirkos dohánnyal, mert ugyancsak kellett a szemöldökével is húzni a füstöt, amig kellően égett s ez annyival nehezebben ment, mert csak a félszemével segíthetett, minthogy a harmadévi lóvásáron valami ügyetlen bádogos fattyú kiverte az isitorával a másik szemét. Na, de végül is sikerült s a pipa immár fáinui füstö.ög'. Gábor bácsi feléli az asztal mellől, nagyot nyújtózik s átül a kemence padkára. Onnan böki a szót a szobában foglalatoskodó asz- szony felé: — Hallod-e anyjuk, hány tojásod van je­lenleg a kupujkoha? — Nem tóm biz én hamarjába, feiel az asszony, majd kisvártatva hozzáteszi: mér kérdi kend? Gondolom, van úgy vagy har­minc körül. — Hát csak azér kérdem biz én, felel Gá­bor bácsi, a hüvelykujja körmével lényomo­gatva a feldudoródo dohányt, mer magad is tudod, hogy avval a kis. főddel keservesen tudunk tisztára jönni, hát máma gondoltam biz én eggyet, oszt . bementem az uj mér- mökíhö, hátha tunna valamit igazítani, ami kis sorsunkba. Hát úgy néztem ki belük, hogy alkalmasint lehet vek okosan beszél­ni, mer igen jóravaló, takaros embernek lát­szik, fiatal is, meg aztán más vágásúnak mu­tatkozik, mint az előgygye volt. Meglássuk, ígérte is, hogy hónapután kora reggel kijön a kis föklhö oszt kiméri akku városán, csak áj jak oda a szekérrel. Fiát anost mán úgy vélem, jó lenne eőre is a kedvibe járni, így osztón tegyél be vagy húsz tojást a kaskába, de válogatva, hallod-e, a nagygyábul, meg osztán 'kiválasztasz egypár jó kövér rántani való csirkét, oszt elviszed azt is a mérnö­kökbe. Az asszony hallgatagon vette tudomásu; a rendelkezést s csakúgy magába gondolta, hogy kár az a szép pár csirke a mérnökék hasába, de ha Gábor úgy gondolja, hát le­gyen úgy. A mérnökné nagyságos asszony szívesen vette az ajándékot; a mérnök urnák is jól eshetett a gyenge rántott csirke, mert külön is megköszönte, mikor harmadnap reggel fel- kászolódott a zörgos parasztszekér tengeri- csutkából. hevenyészett, ócska szűrre!! leta­kart ülésére. Feltették a cifra rudakat is, hoz­zákötözték a lőcsfejekhez, ahogy kell, a mé- rőláncot behajitorták a kasfarba, aztán: gyű, nekiindultak a poros urnák. Jó órai székérezés után megállott a jármű a dülőuton. . — Na, mondja Gábor bácsi, megérkez­tünk volna. Ez az a kérdéses földecske tekin­tetes uram. Lecihelődnek a szekérről, a mérnök is le­száll. Gábor bácsi meg a felesége leszedik a mérő készséget. — Na, hol a kend mesgyéje öreg, kérdi a mérnök. — Ehen la, mutatja az öreg a csizma sar­kával. Cövek vót mégj itt tavaly, de valami pernahajder még a tavasszal kiemelte. Ellen­be a helye még, most is meglátszott jói. Más­különben maga a mesgye is megmutatja ma­gát, mer jeles, jól* * 1 beöregedett mesgye ez nem is errül van a baj, ha a túlsó odalon. Ott kötölőzködik a szomszéd, bizonyos ne­vezetű Síkor András. Tán ismeri is a tekin­tetes ur, mer nagyoxa jeles tokmány óra van, bajiszsza meg nincs egy csepp se. — Ismeri a tótfene, mondja a mérnök. — Nahát, instalam — folytatja Gábor bá­csi — avval vádol ez engem szüntelen, hogy el'nyalogattam a földjit, pedig hát nem va­ló, mert én esztendők ót átül fogva ezenes- módon használom, ahogy most látja a tekin­tetes mérnök ur. Legalábbis vagy öt eszten­deje egy állapotban van ez a föld, ha ugyan nem régebben. — Na, ne beszélgessünk annyit, mondja a mérnök, hanem lássunk hozzá. Vegye kend az egyik rudat, aztán szúrja le a mesgye végén, a szalagot meg fogja hozzá a rúd tö­véhez. Maga meg nőném ha. adjon a másik végével szaporán, aztán húzza ki azt a pán­tlikát jól. Csapja is meg, hogy egyenesen feküdjön. A mérés halad, Gábor bácsiék huzzáik a láncot, a mérnök jegyez. Megméri a földet keresztül kasul. Na, eddig mán volnánk, mondja a mér­nök, miután befejezték a mérést, most már számolunk. A mérnök felüt: a szekérre, térdére fekteti j a noteszt s számol. A ceruza gyorsan veti a I számokat. Gábor bácsi a lőcsnek dőlve, hal- ! kan diskurá! az asszonnyal, közben a mér- I nőkhöz is intézve a szót: — Mer hogy igy vagyok mán a szomszéd- ! dal esztendők óta, harmadéve a régi mér- ! nőkkel is kimérettem biz én ezt a kis fődet, i dehát nem vótam a mérésébe belegyőződve, I mer úgy sejtettem, nem egyenesen dógozott. ; Kifizettem ugyan a bérit, de csak maradt I minden a régibe. Hájszen csak nem vagyok bolond a magamébui csak úgy ajámdékozgat- ni a szomszédnak. Mán pedig az aze.őtti mérnök ippen azt akarta vóna, süsse meg a tudományát. A mérnök bosszúsan mordul: — Ne járjon a szája, látja, hogy számolok. Gábor bácsi elszontyolodva hallgat el. Az asszonyhoz se szói többet egy szót se, csak csendesen muscrálgatja a vetéseket. A mérnök elkészül a számadásával. — Na, szól, hát mennyi földnek kellene itt lenni kend szerint? Gábor bácsi felhúzza a fél szemöldökét, egy kicsit gondolkozni látszik, aztán felel: — Négy köblös, három vékás, meg oszt még valami százhúsz négyszegölnek kéne lenni, ahogy gondolom. — Nahát megmondom én pontoson, mondja a mérnök. Telékkönyv szerint négy hold, ezerháromszázharminchét kvodrat áll a kend nevén. Hát ez a terület a -mai mesgyék közt meg is van, sőt százhatvan négyszöge'.lel több is. Tekintve a dűlő hosszát, ez a több­let éppen egy félölet tesz ki. Ezt kend el- szántagatta a szomszédéból. Hát akkor mit akar? — Mit-e? Hát áztat, hogy cövekelje ki a tekintetes ur ezt a földet, ahogy jelenlege- sen áll, mert ha én teszem, arra a szom­Miért meghűlve lenni A Prof.tlr. Páter-féle köhögésellenilt; Ö Lühöné*, Itkeduséfc, rukaucu a hky^/yvrrtrk hu ruto* m©KbeteKcdé*c«él jţyor# é* bizxo* javu U. crodmóiyc/.. Komolyabb bi/jok fcjlóüéaó meyak*/ dályozza, hogy ha rnir kezdetben hav/.nálatb* ve< w.i ezt u kitűnő Kyójtyteát. Minden meghűli r hajlaruo* egyénnek * Proí. dr. Páter-féle Köhö(é*L Tüdő, Izzasztó, Köazrényiea, Rheuma é» Gyomor bajok elleni teák a legkiválóbb arzcAţţilatOT t07. í — Az. elismerő nyilatkozatokból: Kis fiam, h* meghűlt, a köhögéa oly matac/sul szokott fellépni hogy állandóan a legnagyobb vigyázatot keilt: elrendeljem, azonban, amién az. Önök teáját í«g3U egy két csésze használata után a köhögő, telje,er megszűnik. Cs. J. 1—1 Az önöknél rendelt szamár köhögő* elleni dr. Páter-féle teával nagyon mey vagyok elégedve. Minden uinité ezen közaégb^n- a könyvecskéjük ben említett gyógy eszJt őzöket ki tűnőnek és nagyon hasznosnak, találta, amely ok ból úgy a tanulóknak, mint a szülőknek a jánJták P. S. — A Prof. dr. Páter-féle gyomortca minder, gyógyszertárban és drogériában kapható. Írásban mcgnencelhető az alábbi címen: Csillag gyógy szertár, Brasov, Hosszu-utca j. sz. — Tegnap hármat. — És tegnapelőtt? — Tegnapelőtt nem rotam a városban. Aztán vettem pár réti-kük. és fél négykor megérkeztein az ebédhez, ötig voltam c.z' Astoriában, Közben, elintéztem vagy hat te­lefont. Ötkor a szobónőmhöz mentem. O t este nyolcig próbáltam. — Hány ruhát? — Hatot. Megszólal a férje: — Franci, Te tévedsz. Tizenegyet! De a másik ötöt még a műit héten Tér­deltem — mondja a művésznő. — És aztán? — Felszaladtam az anyósomhoz, onnan siettem haza, de közben ismerősökkel talál­koztam. Ez is elvett vagy egy órát. Sétálni akartam, de nem lehetett. Autóba, vágtam magamat és rohantam haza. Most vacsorá­zom. Utána felmegyek a mamához, aki nyolc hónap óta a szigeten Lakik. Utána megfúr - döm. A szobalány megmasszinocz, Lesz megint négy óra, mire ágyba kerülök. ... Látja: ez az én életem. És ez még min­J dig tündén élet a stúdióhoz képest. Itt leg- j alább nevetni lehet, nem kel: félni, hogy az ember arcáról lejön a smik. Nincs abroncs- j ba szorítva a fejem. Nincs parókám. Nincs I rajtam nagy méteres steklis cipő. Legalább í élni lehet. Emberi módra . . . szed azt mondja, hogy nem érvényes, mérnökkel intéz tessem, arra rááll. Hát ezer hoztam most ide a tekintetes urat, mer ha maga ütteti le a cövekeket, az ellen osztón nem szólhat a szomszéd se egy szót se. A mérnök megcsóválja a fejét a körmön­font beszédre. — Hallja kend, nagy tévedésben van kend, ha azt hiszi, hogy én földeket ajándé­kozhatok akárkinek is. Kimérem magának, önti telek könyv szerint jár, a többire semmi gondom.-— Hiszen, tekintetes uram, mondja Gábor bácsi angyali ártatlansággal, nem kívánom én aztat ingvér, megfizetek én azér bérén fe­lül. A mérnök most már tisztán latja a csa­lafintaságot. Hirtelen elönti a méreg.- Ejnye, akasztóidra való vén parasztja, hát azt hiszi kend, hogy én ilyen huncutság­ra kapható vagyok? Micsoda arcátlanság ez? Tudja-e, hogy ha én ezért feljelenteném kendet, úgy megbüntetnék, hogy arról koldulna? i Ilyen disznóságot még csalt gondolni is az j embertől! Üljön fel kend, vén tökéletlen, 1 aztán gyerünk szaporán hazafelé. Gábor bácsi leforrázva koszolódik fel a } szekérre. Csendesen veti oda az asszonynak: — Ülj fel hé, megyünk. Nagy busán le­akasztja a gyeplőt a lőcsről s keserűen vág közé a két soványka társak: — Gyű, szárcsa, Bíbor! Egész utón nem esik szó. A mérnök le­száll a kapuja előtt, az asszony beszállítja a mérőeszközöket a tornácra, elköszön s újból felkászílódik a szekérre. Gábor bácsi elkö- i szön a kapuban álló mérnöktől tisztességgel, i Vagy tiz lépés után visszakiált a szekér j után néző mérnökhöz: ! — Aztán nem kell ám azér haragudni az emberre, mer máskor is lehet még szüksé­günk egymásra. A mérnök mosolyogva fordul be a kapun, i a szekér eltűnik az utcakanyarulatnál. A má- j sik utcában, megszólal az asszony: j — Na, hallja kend, ugyan kár vót a szép ! pár csirkéét, de még a tojásokér is. — Bizigen, mordul Gábor bácsi. A másik j mérnök mégis csak takarosnbb ember vót, j mint ez, mer a nem fogatta el a birkát, akit vittem neki, kirúgott ve.e együtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents