Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-04 / 102. szám

BLLBNZÉK 1935 mila« 5. £ KÜLPOLITIKAI LEVÉL Hemel, Litvánia, Europa Gyomor-bélbelegségehben szenvedők meggyó­gyulnak egy újonnan ielledezeít gyógynövényt^ 10- lí) esztendő óta nzonvcdő gyomor-bőlbetegok, gyomor fekély, ideges-omén/i< «■ zavarok, gyomorsavtultengést, gyomorégÓH, hányinger, ti), emésztőszervi beteg« / 1 miatt évok óta kínlódó egyónok rövid kezelés után teljesen meggyógyultak ; oz bizo­nyltja, hogy a „GASTRO D“ magát a betegség okát szünteti meg és tökéletes gyó­gyulást ad. A beérkezett eredmények alapján összeállított táblázatok az enetek 90—9b száza­lékos teljes gyógyulását tüntetik fel. A táblázatok azonban csak akkor volnának Nikéié' - sek, ha az összes betegek, akik a „Gualro I)“-t használnak (még azok is, akik - eset­leg — nincsenek megelégedve az elért eredménnyel, habár ilyenek csak elenyó / < számban lehetnek), levelező lapon közölnék a „Gastro I)tt által elért javulás mérvé . Az összes európai országok beküldték táblázataikat a gyógyszert előál itó ame­rikai intézetnek, tehát kérjük, Ön is irja meg véleményét a romániai vezórképviselő- nek: Császár Ernő gyógyszerész, Pharmacia Thoiss Rucuresti, Calea Victoriei 124, ahol 103 lei előzetes beküldése, vagy 123 lei utánvét ell “nőben a „Gastro D“ meg is reá lelhető. 1,1' NI- május ( tején. A nyugati nagyhalai inak a/ áprilisi genfi tanácsülés után közös jegyzéket intéztek a litván kormányhoz, t els/ölitották. hogy sürgősen vessen 'éget a Memel'idéken hónapok óta fennálló alkot máoy ellenes a) la pólóknak. A német kormány már a/ elmúlt ev nya­rán felhívta a kezes nagyhatalmak ligyelmet a memelvidéki egyezményben biztosított ön­kormányzatnak litván részről történő fo- kozatos megszüntetésére. Angol jogászok szakvéleményt is mondtak és incyállupitották r kownoi kormány mulasztásait és / el flös­se (főt. De az iratok pihentek a kancelláriák­ban s nehány hónappal ezelőtt Sir John Simon az angol alsóháziam egy interpellá­cióra még olyan értelemben válaszolt, hogy Németországnak nein diplomáciai utón, ha­nem Genfben kellene a Memelkérdést szóvá- tennie. Az angol külpolitikai törekvéseknek megfelelően a londoni kormány a Memelkér- désen keresztül is figyelmeztelni kívánta Berlint a Népszövetségtől való távolmaradá­sának hátrányaira és siettetni próbálta visz- szatérését Genfbe. Idén áprilisban azonban, a stresai konferencia alatt, miközben a genfi tanácshatározat szövege is készült, már sem­mi kilátás nem volt, hogy Németországot egyhamar ismét Genfben lássák. Másfelől vi­szont, éppen abban az időben, mikor Német­országot szerződéses kötelezettségek benem- turtása végett a nagyhatalmak megrovásban kivánták részesíteni, a litván kormánynak a inemeli németség ellen irányuló önkényes in­tézkedéseit sem nézhették tétlenül tovább. Annál kevésbé, mert a Memelkérdés — bár közben nagyobbszabásu politikai problémák kötötték le az államférfiak figyelmét és ide­jét — mégis ide s tova egy éve, hogy állan­dóan nyugtalanítja a közvéleményt. Az utób­bi hónapokban előbb a saarvidéki népszava­zás után, majd a kownoi monstrumperben a németség vezetői ellen hozott szigorú Ítéle­tek kihirdetése nyomán a feszültség növeke­dett. Beszéltek német, illetve litván csapat- összevonásokról is a memeli határok mentén s a Saar-probléma sima lebonyolítása után felesnek tetszett, nehogy a jövőben a Me- melvidék játsza ugyanazt a nyugtalanító sze­repet az európai politikában, mint január lő előtt a Saarvidék. Az előzmények Hasonló, de akkor a litván—lengyel határ­ra vonatkozó hirek 1927-ben idegesítették a közvéleményt. A tanács akkoriban bizalma­san utasította az angol, francia és olasz ka­tonai attasékat, hogy nézzenek a helyszínen körül. A hirek annak idején valótlannak bi­zonyultak. Azóta lassan, anélkül, hogy a lit­ván—lengyel viszony lényegesen javult vol­na, a litván politika súlypontja eltolódott délkeletről északnyugatra. Memel fontossága növekedett Kov/no szemében és ezzel párhu­zamosan megindult a vidék politika és kultu­rális, előbb lassú ütemü, majd erőszakos át­szervezése a litván államérdekek szolgálatá­ban. A Memelkonvencióban garantált ön­kormányzatnak ma már formai értéke is alig van. Az önkormányzatot tudvalevőleg a három nyugati nagyhatalom és névleg Japán is ga­rantálta, miután 1923-ban, pontosan a Ruhr- vidék megszállásának napján, az addig az antant fennhatósága alá helyezett (gyakorlat­ban francia megszállás alatt álló) területet st litván csapatok elfoglalták. De Monzic volt francia miniszter szerint, a litván megszál­lás csak részben okozott meglepetést. Való­jában a Quai d'Orsay nehány magasabb tisztviselője tudott volna litván tervekről és bátorította a .,nagylitván“ törekvéseket. Egv hónappal később a szövetséges hatalmak el­ismerték Litvánia fennhatóságát. A weimari Németország, már szemre ellenezte a litvá­nok jogtalan térhódítását, állítólag szíveseb­ben látta a Memelvidéket litván kézen, min» francia megszállás alatt. Tiltakozott azonban a litván előrenyomulás ellen Lengyelország és a Rapallopolitika idején, Moszkva is. Hosszas módosítások és viták után 1924-. ben aláirják és a Népszövetségnél is bejegy­zik a Memelkonvenciót. Ebben a nagyhatal­mak kezessége mellett Litvánia politikai, gaz­dasági és kulturális önkormányzatot bizto­sított a túlnyomóan német lakosságú vidék részére. A nyomás egyre fokozódik A következő években úgy Lengyelország, majd belépése után Németország is, több íz­ben a tanács elé hozza Litvániának a Memel- konvenció előírásaivá 1 ellenkező intézkedé­seit (Lengyelország elsősorban kereskedelmi és tranzitóforgalrni kérdésekben) és mindkét vonatkozásban ismételten a hágai Állandó Bíróságnak kell a vitás kérdésekben dönte­nie. így 1932-ben. amikor a német kormány panaszt emelt a memelvidéki direktórium elnökének jogtalan elmozdítása ellen, a há­gai bíróság pontosan körülhatárolta a Me­melvidék litván kormányzójának jogköréi a nénid többségű inemeli diétával és a diétá­nak felelős direktóriuminál szemben. Az önkormányzat körül folytatott genfi és hágai viták ellenére a német-litván szomszé­dos viszony jó maradt mindaddig, amíg Hitler uralomra jutásával a németség nem kezd nemzeti szociálist» alapon szervezked­ni, ami litván részről erélyes ellenmozgul- mat váltott ki. Siettette az önkormányzat el­leni intézkedéseket Voldemaras professzor sikertelen puccskísérlete az elmúlt nyár ele­jén. De már a kalandos pályája és hajlamú tanár puccs előtt is, az, alkotmányosan vá­lasztott direktórium hozzájárulása nélkül le­zárta a litván kormányzó a memeli dieta rendes ülésszakát, rendkívüli ülésszakot pe­dig nem engedélyezett. Majd leszállították a német tagok számát és mivel a megmaradtak közül többen le voltak tartóztatva, a litván képviselők pedig nem jelennek meg az ülé­seken, a dieta hónapok óta nem szavazóké- pes és tétlenül kell néznie az eseményeket. A német pártokat közben feloszlatták, az. auto­nóm hivatalok tisztviselőinek mintegy tiz százalékát elbocsátották, a tanítóság körében napirenden vannak az elbocsátások. Korlá­tozzák a német nyelvhasználatot a közigaz­gatásban és szünőben van a tanszabadság. A németség részben külföldre szorult veze­tői egyre-másra beadványokat intéztek a nagyhatalmakhoz, részletesen ismertetve sé­relmeiket. De a memelvidéki németség hely­zete, noha többségben van, azonos a ki­sebbségek helyzetével: függvénye és sokban áldozata is az általános politikai viszonyok alakulásának. A litván—lengyel viszony Bár nem volt kétséges, hogy a litván kor­mány intézkedései a téridét önkormányzatút állandóan csorbítják, a nagyhatalmak álta­lánosabb meggondolásokból, különösen ad­dig, amíg Franciaország ragaszkodott a ke­leti paktum eredeti tervéhez, vonakodtak Kownoban közbelépni. A három nyugati nagyhatalomnak előbb az európai politika nagy kérdéseiben kellett megegyeznie, mis előtt a kownoi lépésre elhatározták magukatrc De még előbb, mintsem a keléti pAxium terve konkrét formában felmerült volna. Litwinov tavaly tavasszal felszólította Né­metországot, hogy garantálják közösen a bal­tikumi államok határait. Litwinov ezzel a felszólításával mintegy próbára akarta ten­ni Németországot és az elutasító válaszból sietett a maga céljaira tőkét kovácsolni. Bo­nyolította a helyzetet, bőgj" Litvánia viszo­nya Lengyelországhoz is hűvös s éppen ezért a keleti paktumra vonatkozó későbbi alku­dozások során felmerült az a francia javas­lat is, hogy Lengyelországnak se kelljen ga­rantálni a litván határokat, Lengyelország és Litvánia között hol az égjük, hol a másik nagyhatalom közvetít, egy időben Moszkva szorgalmazta a lengyel—litván közeledést, de sem Zaunias külügyminiszter nem tudta ma­gát erre a lépésre rászánni, sem pedig — egyelőre legalább — az utóda. Januári kül­politikai beszámolójában Beck lengyel kül­ügyminiszter leszögezte, hogy Kowno még mindig vonakodik Lengyelországgal a rende* diplomáciai érintkezést felvenni. Már emlí­tett cikkében de Monzie, akinek pedig ismer­nie kell a politikai hullámzásokat, azt irja, hogy ez év januárjában a ..franciák megle­petéssel és bosszúsan értesültek Lengyelor­szág szándékáról“. A francia államférfi ér­tesülése szerint Lengyelország megismételni készült volna a wilnai lépést, ezúttal Kowno ellen. Alig két hónappal később, március el­ső felében, a lengyel félhivatalos sajtó fel­szólítja Litvániát, hogy közeledjék Varsóhoz és éppen a Memelkérdést tartja alkalmasnak, hogy a közeledést elosegit.se, rámutatva azok­ra az előzményekre, amelyekre Litvánia szá­míthatna. ha Lengyelországgal a jószomszé­dos viszonyt helyreállítaná. Litvánia azonban mindmáig főleg Franciaország és Anglia ke- ! gyeit kereste Oroszországgal, bár idegenke­dik a szovjetrendszertől, igyekszik jó vi­szonyban maradni, ugyanakkor pedig a bal­tikumi paktum létrejöttével szorosabb kö­zösségbe lépett Észt- és Lettországgal és igy erősítette helyzetét. Vannak, akik Litvánia vonakodását, hogy Lengyelországhoz köze­ledjék. azzal magyarázzák, mintha Kowno amugyis biztos lenne Lengyelországban arra az esetre, ha a Memelvidék felöl szoronga­tott helyzetbe kerülne. Lehetséges, hogy a politikai helyzet újabb alakulása ennek az okoskodásnak ad majd igazat. Népszavazás? Stress óta ismét változott Európa képe s az uj elhelyezkedési és átcsoportosulási tö­rekvések között Litvánia állásfoglalása és igy közvetve a Memelvidék sorsa is módosulhat. Egyelőre a német sajtó erétyesen tiltakozik a litvanositási törekvések ellen, de ha az ügy a tanács elé kerülne és Németország távol lenne, bár u németség érdekeit a nagyhatal­mak védenék, kétséges, hogy a megoldással Berlin meg lesz-e elégedve? A saarvidéki népszavazás után u német sajtó egyhangúan követelni kezdte, hogy döntsön a Memelvi­dék lakossága is népszavazással további sor­sa felett. A békeszerződés azonban erre a vi­dékre népszavazást nem ir elő. Igaz, arra sem számitottak a nagyhatal­mak, bőgj’ a terület kevéssel a versailles-1 szerződés aláírása után litván kézre fog jut­ni, sem pedig, hogy őket magukat, akik az uj helyzetet 1924-ben elismerték, kezesi mi­nőségükben a politikai fejlődés a máihoz hasonló kényes helyzetbe fogja hozni. Mint a békeszerződések nemegy rendelkezéseit, érthetetlen előszeretetből a félmegoldások, iránt, a győző hatalmak ennél a kérdésnél sem gondolták végig a lehetőségeket. Magá­ról a probléma keletkezéséről egy francia államférfi meglepő könnyedséggel igy ir: „A dolog úgyszólván véletlenül jött létre. 1919 májusában el lett határozva, hogy Memel megszűnik német fennhatóság alá tartozni és — legalább ideiglenesen — autonóm éle­tet fog élni ... Ez a kis ország hajdan boldog hónapokat töltött a szórakozott és jó- akaratu francia protektorátus alatt“. Majd, szemre épp oly véletlenül, következeit a lit­ván megszállás. A szeretetreméltó közvetlen­séggel bevallott „véletlenségek“ következmé­nye, hogy ma egy jogellenes ténykedés, a garantált autonómia megszüntetése, egy jo­Dalmáí hé&ek KÖZÉPKOR. Az évszakokkal — úgy látszik — bujócs- kázni is lehet. Tavaly nyáron, amikor otthon már elvirágzoitak a rózsák és sárga barac­kokat ettek, a svéd partokon ibolyát, csene- vész, halvány cseresznyét tettek elém. Itt a nyár kellős közepében érkeztem egy dider­gő, kesernyés tavaszból. Gliciniák áttetszőli­la mennyezete alatt járkálok. A virágok, mint becsvágyó diákok, akik osztályokat „ugra­nak“ s előbb érettségiznek, idő előtt teljes érettségükről tesznek tanúságot. Narancsokat tépünk magas naracsfákról. Csokoládé-barna testek hevernek a mész-sziklákon s a tenger langyos pezsgővel önti le őket. Ragusa pedig a Szent Iván-erődjével, füst-fogta és láng­égette falaival, köpcös-gömbölyű tornyaival, város-kapuival még messzebb vezet bennün­ket, egyenesen a középkorba. Szent Balázs őrködik fölötte mindenütt a falakon, kezében tartva a város kicsinyített szobor-mását, c* székesegyházát meg a templomait. Nyaka> kis köztársaság volt ez századokon keresz­tül, hiába tizedelte döghalál, földrengés, tűz­vész, politika, folyton újra éledt poraiból. Nagypénteken szomorúság borul rá. A pat­rícius-házak ablakaiból fekete leplek csün- genek alá s este gyertyádé arany-dzsidái vir- rasztják a föltámadásra váró, közel kétezer- éves halottat, oly eleven részvéttel, mint má­sutt egy imént elhunyt, hatalmas államférfit szokás gyászolni. Nagyszombaton a fekete lepleket bíbor leplek váltják föl. Aztán, mi­kor elkondul a húsvéti harangszó, valami kö­zépkori öröm riad a lelkekben, kámzsás ba­rátok, barna apácák sietnek, szinte szalad­nak a főutcán, a reldor-palota előtt s a ve­vők, akik az üzletekben éppen vásároltak, a kereskedők, akik éppen át vették tőlük a pénzt, a halkufárok a piacon, a Idsgyerme- kek, a szamárháton ülő vénasszonyok, vala­mennyien egyszerre magukba szállnak, ke­resztet vetnek s hangosan, az ég felé fordi- \ tott arccal ezt mondják: Glória, glória. A BOLDOGTALANOK SZIGETE. Szemben velük Lacroma szigete kacérko­dik. Olyan, mint egy Ids smaragd ékszer, melyet a tengerbe pottyantott valaki, fíosz- sza másfél kilométer, szélessége csak félki­lométer. Távolból paradicm^mkertnek rém­lik s a. boldogok szigetének De amikor át­megyünk csónakon s közelrőkjátjuk, inkább temető s a boldogtalanok szigete. Évszázados ciprusok á’daak mereven a tűző verőfényben, fenyők, olajfák, pálmák, aloék. A magány gilag előre nem látott kívánságot teremtett, a népszavazás megtartásának a kívánságát. A gondolat nem uj és nem német eredetű. Barthou Saar-politikája igazolja, hogy elsó vagy második népszavazás gondolatát olyan esetben is fel lehet vetni és ajánlani, amikor a szerződések nem Írják elő. Ha most a sze­repek felcserélődtek és a németek szorgal­mazzák a népszavazást, ez, lekapcsolt, nagy többségben német lakosságú vidékről lévén szó, sokkal kevésbé ellentmondásos tünet, mint amikor a paragrafusokhoz általában szószerint ragaszkodó és szigorúan jogi gon- dolkozásu franciák alapjában akár reviziós politikai precedens teremtésére is hajlandók lettek volna, csakhogy a nekik nem rokon­szenves német rendszernek egy jókora leckéi adjanak. A nagyhatalmak részéről tanúsított „szóra­kozott és jóakaratu“ magatartásnak a leg­utóbb Kownoba Intézett jegyzék egyelőre vé­get vetett. A konvenció 17. cikke értelmében, ha a litván kormány nem tenne eleget a nagyhatalmak felszólításának, a Memelkér­dés Genfben kerül tárgyalásra. Amennyiben pedig Kowno válaszúban az utóbbi hónapok­ban tanusitott magatartását azzal indokolna, hogy a nagyhatalmak felfogásától eltérően értelmezi a konvencióban garantált memel­vidéki önkormányzatot, úgy az elvi kérdés­ben előzetesen Hágának kellene döntenie. Szekula Ágnes. szívfacsaró. Mindössze néhány ember élde­gél itt, pár szerzetes, egy igazgató és egy or­vos s beteges gyermekek, akiket üdülni küld­tek ide. Egy kereszt Miksa császárnak, a sziget egykori tulajdonosának emlékét idézi, akit a mexikói lázadók kivégeztek, ő valaha a benedekrendi kolostorban lakott. Teleültet­te a szigetet gyarmati növényekkel, japánt evonia-vel, ujzélandi jázminnal, nemes mir- tussal, messzire illatozó borsfákkal, úgy, hogy most itt az öt világrész tenyészetét meg­lelheti a kiváncsi füvész. A távolból ide plán­tált cserjék virágai mintegy csodálkozva nyitják ránk kék szemüket, azt kérdezve, hogy kerültek ide. Császári címerek mere- deznek a kongó vadásziakon. A sziget kelett csücskén van egy apró Holt Tenger is, mely szűk szikla csatornán érintkezik az igazi Ten­gerrel. Egy szirtoromról hajdan velencei mintára zsákba varrva dobták le a bűnöző­ket. Vezetőnk ezt oly kéjjel, oly szemlélete» taglejtésekkel meséli el nekünk, hogy gondo­latban már előre csökkentjük a neki szánt borravalót, abban a hitben, hogy e kegyet­lenségek ecsetelése is éppen elegendő Idelé- gülést szerezhetett neki. Egyébként megem­líti, hogy Rudolf trónörökös is itt tartózko­dott. A néphit azt tartja, hogy aki Itt lete­lepszik, az roSiz véget ér. Szerencsétlenséget hoz ez a sziget, akár az opál. De vájjon nincs-e ez megfordítva? Az emberek szeretik összetéveszteni az okot az okozattal. Nyit­ván mindig azok jöttek ide, akik amúgy is boldogtalanok voltak s végzetük elől akartak elbújni. Az pedig előbb-utóbb megtalálta őket. ÖREG DALMATA. Ez az öreg dalmata szikár, szikkadt, ki­száradt. Olyan, mint sziklás országa. Nincs rajta egy latnyi zsír sem. csupa csent és bőr. Gerince töretlen egyenességgel feszül meg. Szeme keményen tekint a távolba, mint a sasé. Feje búbján egy kis piros sapka tán­col, mely mintegy hasonszenvi gyászmóddal az afrikai hőség, a nap piros láza és önkívü­lete ellen védelmezi. Arca fekete. Fekete a hosszú, porcogós orra is, csak a hegye piros, mintha egyszer abba a csodálatos, piros dal­mát borba mártotta volna s az mindörökre megfestette volna. (Ragusa). NŐI DIVATLAPOK legnagyobb vá~ lasztéka az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents