Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-26 / 119. szám

I ELLENZÉK ■Mill m[—HIMMl— I 6 \ iss as. it n[/r7t> és érlelem s. i'iit törvényei ret ellenkező, idétlen és erőltetett fariiyös roit sokaknak s: üleménye; elrontották, met) eplösitrtték s:ü: nyelvünket és mivel min déi) csak követtek, mindéij esniz emleke:tek, sóim se formaitok, soha se gondolkoztak, kö­reitek eredeti erejéből, szívós és velős ter­mészetéből nyelvűnk égés: alkotását.*' Itt pedig a: akkori erőszakos nyelvújítók méltó ellenfeléül, fekező munkatársul ajánlkozik, oki nyelvünket Pázmány szellemében újította mmewsm és fejlesztette volna, szőrmentében, a ősi gazdagságából s ebbe: amint Írásai mu­tatják ereje, képessége is lett ind na. Ama latos e: a: ifjú ígéretében egy nj és más, keményebb Kazinezynak látszik, egy irodal­mi Széchenyinek, batal inas erkölcsi kőmet él­ményekkel és önismerettel, az Ízlés é‘s a nem éti ünbirődat törvényhozójának. .4 mér­ték, amelyet fölállít, óriási. De ha ezzel mér­jük, még akkor is nagy. KBK!U$9&itf HARSÁNY! ZSOLT: Uíi notesz í. Passau. A gyorsvonat beszalad a passaui állo­másra. Teljesen egyedül ülök a vasúti szakaszban. Kinézek az ablakon. Oda­kint sötét, hideg tavaszi este. Féltizen­egy. A szem elé a nagyobb vasúti állo­mások rendes képe tárul. Sötét szerel­vény a szomszédos sínpáron. Utasok tó­dulnak a kijárat felé, elég gyér csapat, hamarosan elcsendesedik minden. Elha­gyott nxálhatologató-taligák állanak ol­dalt. messzebbről tolató kocsik dübör­gése és összeütközése hallatszik. Távoli sistergése egy zakatoló mozdony gőzé­nek. A menetrend szerint itt két és félórát áll a vonat. Éjszaka egy órakor megyek tovább Becs felé. Addig el kell tölteni valahogy az időt. Olvasnivalóimat meguntam. Jó lenne megnézni, hátha kapok magyar újságot. Leszállók a perronra, újságárus sehol. Lebaktatok a ..Bahnsteig“ lépcsőjén, a földalatti folyosón végigkocogok a kijá­ratig. ott megint fel a lépcsőn. A kijárat­nál ott a pirossapkás vasutas a maga házikójában. — Lehet valahol újságot kapni? — Most már nem. A pályaudvari üz­leteket ilyenkor becsukják. Hacsak a vendéglősnek nincs újságja. Benézek a vasúti vendéglőbe. Egy-két asztalnál szótlan, álmos emberek ülnek. A szundikálásából felriadt pincér vérta­nú-arccal siet fogadásomra. Újság nincs. Kilépek az állomás előtti térre. Passau városát még sohase láttam. Ha nappal volna, most megnézhetném. Több mint két óra időm van, abból kitelnék egy alapos séta. De most éjszaka van és vaksötét. Ha magam elé nézek, csak vi­gasztalan. hideg sötétet látok, néhol egy­két árva lámpavilágot. De attól a sötét­ség még nagyobb. Mi haszna most be­menni a városba? Legfeljebb egy kávé­házba ülhetnék be. Azzal ugyan édeske­veset tapasztalhatok. Ott van előttem Passau és nem tudok vele mit csinálni. Fogom magam, visszamegyek a sza­kaszomba, lépcsőn, alaguton, perronon keresztül. Teljesen népíelen állomás, se­hol egy lélek. A vasúti szakaszban vi­szont meleg van és világos, a sarokban ott lóg a kabátom. Az a sarok most az othonom. Leülök, rakosgatok, rágyújtok. Nézem az órát. Úti könyveimet veszem elé szó­rakozottan. Az egyikből kikeresem Pas­sant. Elkezdem olvasni. „A postaépület­ben kötötték V. Károly és Szász Móric a passaui egyezséget 1552-ben“. Képek is vannak, nézegetem őket. Az Instadt felett a búcsú járótemplom és a kapuci­nus kolostor. A Domplatzon Miksa csá­szár szobra. És igv tovább. Felrezzenek, belép egy kalauz. — Végig auszakaszban tetszik marad­ni ? — Tgen. Megnézem a várost. 2. R. 6. Ez egy német cigaretta neve. írott ne­ve. Mondani úgy mondják, hogy „Er- sex“. Mikor Bayreuthba érkeztem, ott első dolgom volt megtanácskozni a szál­ló-pincérrel, hogy milyen cigarettára rendezkedjem be, mert akkora a ma­gammal hozott magyar cigaretta már el­fogyott. Ő adta azt a tanácsot, bog}7 szív­jak Ersexet. Elég jó cigaretta és az árát is el lehet bírni, mert tiz darabot negy­ven pf'enningért adnak. Mindenki azt szívja. Jól van, megpróbáltam. Meg is marad­iam mellette. A skatulyában viszont egy kis cédulát találtam, amelynek zöld szö­vegén egy nagy piros hármast nyomtat­lak keresztül. Az a rossz szokásom van, hogy ami betilt elélaláiok, azt elolvasom. Ezt a cédulát is elolvastam. Arra taní­tott a cédula, hogy minden skatulyában van ilyen, még pedig különböző számok­kal megszámozva. Ha összegyűjtöm a teljes sorozatnyi cédulákat egytől ölven- ig, akkor nagyszerű jutalomban fogok részesülni. Egy sorozat képet kapok, amelyek a világ festőművészeiének re­mekeit, vagy világtörténeti nevezetessé­geket, vagy a német inadáríauna érde­kes példányait ábrázolják, tetszésem sze­rint. Mindezt elolvastam, aztán félrelöktem a cédulát. De mikor fizetés után távoz­tam, a pincér xitánam hozta, hogy elfe­lejtettem. Ez lett a vesztem. Mert még aznap este újabb skatulya cigarettát vettem s abban a negyvenhe- tes számú cédulát találtam. Másnap ezekhez csatlakozott a kilences és har­mincnyolcas számú cédula. Félretetteixi őket. Es gyűlöltem őket. Mit foglalkoz­tatnak ezek az ostoba cédulák, van ne­kem egyéb dolgom is. De, hogy eldob­jam valamennyit, ahhoz már nem volt lelki erőm. Harmadnap nxegláttanx a trafikban egy kisebb skatulyát, axxxiben csak öt ci­garetta volt. Rögtön megvettem, gondol­ván, hogy abban nem lesz cédula, ami foglalkoztasson és bosszantson. Hiszen , cédula csak tiz darab után jár. De a né­metek pontos emberek. Volt cédula eb­ben is, még pedig azzal a felirattal, hogy ez a sorozatban csak a felét éri a hu- szonötösnek. A másik felét még be kell szerezni. Megadtam nxaganx és most már vad gyüjtőszenvedéllvel vetettem rá ma­gam a cédulákra. Még aznap délben az a kellemetlenség ért, hogy megint a hár­mas cédulához jutottam, pedig hárma­som már volt. Utánanéztem az alapsza­bályok közt, hogy ezzel mit csinálhatok. Azt mondja, ho<gy azt ixxondja: ,,A soro­zat teljessége azonos számok esetén más gyűjtőkkel való csere után érhető el“. Ettől kezdve akárhány városba jártam, mindenütt gyanakodva és fürkészve néz­tem az embereket, vájjon melyik gyűjti j még az Ersex-cédulákat? Szinte már ott i tartottam, hogy idegen embereket fogok megszólítani. Egyszer aztán elvégeztem a dolgomat Németországban és haza kellett jönnöm. Tehetetlenül rendezgettem céduláimat, a sorozat még nem teljes. El kellett utaz­nom teljes sorozat nélkül. Most itt őrzöm a tárcámba a csonka sorozatot és titok­ban alig várom, hogy dolgom legyen Né­metországban. Talán az ősszel sikerül kijutnom. Mindenesetre siettetni fogom utamat, mert a sorozatot okvetlen ki akarom egészíteni. Kell is találnom egy gyűjtőt, akivel cserélhetek, mert két har­minckilencesem és három hármasonx van. Ehhez egy gyűjtő nem is elég. Két olyan gyűjtőt kell keresnem, akinek hár­masa nincsen. * Nagy pillanat lesz, mikor majd együtt látom a sorozatot, ötvenet szép rendben, egymásután. Akkor aztán — eldobom az egészet. Az ajándékképek ugyanis egy­általában nem érdekelnek. 3. A halotti maszk. ■ Jártam Weimarban és megnéztem azokat a házakat, ahol valaha Liszt Fe­renc lakott. Egyikben ezek közül a Hof- t gärtnere! nevezetű házban, most Liszt- nxuzeum van. A szobákat úgy tartották meg, ahogy a világhírű magyar lakott bennük. Dolgozószobájában, szalonjában minden bútor a régi helyén van, az író­asztalon ugyanaz a hamutartó s a fala­kon ugyanazok a képek lógnak. A háló- I ban fekete bársony házikabát függ egy : szögön. Magyar szabású régi kabát. , Gomb nincs rajta egyetlen sem, azt a lá- j iogatók mind levágták emlékbe, í Abban a szobában, amely valaha Liszt ! ebédlője volt, mégis változtattak a be­»I rendezésen: itt öveges szekrényeket Alii toltak fel, hogy a látogató végigszemlél hes.se a muzeális tárgyakat. Ezek közöli van egy halotti maszk: Beethoven eredeti halotti maszkja. Maga az az. egyetlen példány, amelyet a halott lángelme arcáról készítettek. Liszt renge­teget áldozott Beethoven emlékének istá polására és az, az egylet, amely a halotti maszkot megszerezte, hálából neki adta ajándékba. Ez. a maszk megdöbbentő. Teljesen nxás, mint az a gipszlárvu, amely millió és millió példányban disz.ili a földkerek­ség millió és millió lakásának falát a zongora felett. A közönségesen ismert Beethoven-inaszk egy titán arca, komo­ran fenséges és harmonikus. De ez az igazi maszk alig is hasonlít hozzá A gyötrelnxes, vergődő haldoklás leg- hitelesebb képmása ez. Orcái mélyen be­esettek, csak csont és bőr van rajtuk. Lehunyt, domború szemhéjai alól mint­ha egy rémesen szenvedő aggastyán könnyei szivárognának. Egy hölgy azt mondta nekem, hogy ennek a maszknak láttára sirva fakadt. Meg tudom érteni. Uj és ismeretlen Beethoven arc. Az ember megliökkenve, némán bámulja. Az a másik ismert maszk, az a művész arca. Ez az emberé. És amazt igazán csak ezen keresztül lehet megérteni. A kisgyermek Lisztet Beethoven hom­lokon csólota. S az agg L‘szt hatvan év múlva elnézegette ezt a gipsz-arcot. Mint Felfedeztek Amerikában egy u] csoda gyógynövényt Amerikáiban az ósvadonban olyan «yógynArénr; ferinén fel cjţy tudó», amelynek kivonat* io— éves gyomor., Wl- 6a epe bajokat rendkívül zyor". t*n meKKyÓKyit. E gyógynövény kivonatát „Castro D“-nek hív­ják és a külföldi tudós professzorok cjodá* ered­ményeket értek el vele, mert e yyó^yvzer netr,. csak csiiiapitólaR hat, hanem a betels okit iziin*. teli mty s ezáltal az egész emberi szervezetben i íejtélet újjáéled és egy egészséges, normális állapot áll be. A „Gastro D“ megszünteti a legnagyobb gyo mór. és bélgörcsöket, gyomorégést, felfúvódást, 1 sziviájéki nyomásokat, makacs székrekedést, az % ebből eredő fejfájást és szédülést, ideges állapotot, 1 álmatlanságot, továbbá a gyomor- és bélfekélyc- * ket- li A „Gastro D“.ve] az emberiség egy olyan gyógy ! szerhez jutott, amey sok esetben olyan betegsége- 1 ket is meggyógyított, melyeket diagnostikáJni sem : tudtak. E gyógyszer képviseletét sikerült Császár Ernő j Bucuresti-i gyógyszerésznek (Calea Victoriei 124.) megszerezni. Ara 103 lej, vidékre utánvéttel s küldi, 20 lej költség felszámításával. Mi ig} most az ő arcképét nézegetik, ak k gyermekkorukban ismerték. Halelt arcok emlékén keresztül igy halad ön- rt agába kapcsolódva a-: élet folytonos- I séga, minden pillanatában magával hordva az elmúlás rettentő pillanatát. 10 3 5 lyi/uK 2 h. VÁRADI MIKLÓS: EMLÉKEIMBŐL 1908-ban dr. Janovits Jenő igazgatósága alatt a Trencsén-téri szép színházban tar­tottunk előadásokat. Volt egy kitűnő dara­bunk, amely napról-napra hatalmas közön­séget vonzott a színházba. Lengyel Meny­hért „Taifun“ című darabját játszottuk. A japánok szerepeit Dezséri Gyula, én és a többi férfi tagok között osztottuk meg. Mi a második felvonás közepén jöttünk volna, én azonban jóval a felvonás kez- deie előtt lementem a színpadra. Felvonás közben Janovits az asztalnál rendezte kel­lékeit, a színpad másik felében pedig az ügyelő foglalatoskodott. A színpad köze­pén kettőjük között megállva néztem, hogy min buzgólkodnak. Egyszer csak észre vet­tem, hogy a Janovits asztala előtt egy ha­talmas, magashátu, bőrkarosszék áll. Oda mentem és megpróbáltam, hogy milyen ké­nyelmes ülés eshetik benne. Egészen el­nyelt a szék! (Soha még ilyen fejedelmi székben nem ültem. Valósággal kéjelegtem benne, lehunytam a szemem és elmélked­tem.) Janovits ezalatt rendbehozta kellé­keit, az ügyelő is elvégezie dolgát és még- egyszer szétnéztek a színpadon, hogy rend­ben van-e minden, aztán Janovits intett az ügyelőnek, hogy „kezdhetjük“ s mindket­ten eltávoztak. A következő pillanatban a függönyt széthúzták és én a karosszékben ülve, a nyílt színpadon maradtam. A vil­lanyfényre kinyitottam a szemem, hát a zsúfolt nézőtér közönségével találom ma­gam szemközt. Poor Lili jelenete volt az első, de a szín­falak mögött mellette álló egyik kollegám meglátott és figyelmeztette őt: — Ne tessék belépni, Miklós bácsi a szín­padon van. Az ügyelő ellenben azt intette, hogy lép­jen be. Poor Lili erre halkan átsugta az ügyelőnek, hogy nem mehet, mert én a színpadon vagyok. Janovits, aki a közép ajtónál várta jelenését, meghallotta ezt és fölszisszent ijedtében. Parókájába markolt és a fogai között mormogta: „Tőnkre tette a darabot!“ Az ügyelő annyira megijedt, hogy kiej­tette kezéből az ügyelői lapot és ész nél­kül elrohant. Amint később elmondta azért, hogy az előfüggönyt húzássá össze és ilyen­formán megakadályozza a nyiltszini bot­rányt. A helyzet a iegkinosabb volt. Ez az egész eset 30—35 másodperc alatt történt villámgyorsasággal. Én azonban feltaláltam magam, A ké- yelmes karosszékbői talpraálva, kezeimet nörzsölgetni kezdtem és szétnéztem a szín­padon, majd a következő rögtönzött pár P szóval vágtam ki magam: — Tokerámo még nincs itt. Úgy látszik egy kissé hamar jöttem ! És ezzel az egyik mellékajtón kisompolyogtam, mint aki le­játszotta szerepét. — Na hála a jóistennek — mondta Poor Lili halkan és belépett a színpadra. Aztán mintha mi sem történt volna, zavartalanul ért véget a felvonás. Mikor a felvonás véget ért, kezet csókol­tam Poor Lilinek és kértem, ne haragudjék, hogy megzavartam a szerepét. „Nagyon kedves volt, Miklós bácsi,“ vá­laszolta Poor Lili, Janovits pedig kedvesen mosolyogva megölelt: — Jól van Miklós, ügyesen megjátszodtad, rendben van. Én is úgy gondolom, hogy jól kellett megjátszanom a rögtönzött szerepet, mert a közönség részéről többen lehettek, akik már néhányszor látták a „Taifunt,“ de sen- kisem vette észre, hogy ez a jelenet nin­csen a darabban. Amikor a sétatéri szinliázba költöztünk át, még sokáig színen maradt a „Taifun“. De a második felvonás kezdete előtt ettől kezdve óvatosan mindig megnézték, hogy nem foglal-e helyet a karosszékben valami hivatlan vendég. Szenzációs kiadás Groíeszk ajsűg revü 25 képben Írták : Nagy Endre, Békeffi László, Nőti Károly, Kőváry Gyula, Lőrincz Miklós, László Miklós, Ernőd Tamás, Reinitz Brla, Luzsénszky M. Főszerkesztő: BÉKEFFI LÁSZLÓ. Főmunkatársak: Salamon Béla. Be­regi Oszkár. Azonkívül játszanak: Rajna Alice, Nagykovácsi Ilona, Gárdonyi, Komlós, Kökény Ilona, Sass Olly, Len­gyel Gizi, Kőváry, Bérezi, Tolnay Edith, Philippi Irén, Ormos, Fenyő, Théry Bogyó, Donáth Ági, Kompóthy, Mihályi, Soly- mossy, stb. I Terézköruti j Színpadon I Vasár- és ünnepnap délutáni előadások. I i Legdrágább helv: p. 4.50 d. u. 3 pengő. A dmaí utolsó usdomágaii reklámárban kaphatja »OBROTA i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents