Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-21 / 114. szám

* ELLENZÉK I 9 1 fi májú* 21. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Az iró szabadsága és a szerkesztő joga Rl’DAPES/'. május hó. Kölf óidról érke­zni haza s csuk most ötlik kc:cmhc Márkus I oszló okos és szellemes cikke, melyet a: irt’ szabadságáról ir. Abban, amit a: iró sza­badságáról mond. teljesen egyetértek nele. A: iró minden szarni szent és sért betétien. Joga oan ahhoz, hogy úgy fejezze ki magái, amint kedve tartja, simán, ékesen, kopárul, vagy kócosán, sót talán ahhoz is joga van, hogy olykor elgyötörjön. megnyomorítson egy szót, vagy szeszélyből, úri fölényből fölrúg­jon egy nyelvtani szokást, mert az iró, a ki­fejezés öntudatos alkotó művésze esetleg ez­zel is jellemezni akar valamit. Nála a forma és a lényeg egy. Tilos is hozzányúlni ilyen íráshoz, ha mindjárt a legszentebb szándék és a legnagyobb szaktudás vezet is bennün­ket. Aki elvesz belőle egyetlen vesszőt, az megérdemli, hogy ezt a vesszőt a hátán su­hogtassák meg. Én itt tehát voltaképen nem kitűnő bará- tonupal vitatkozom, hanem azokkal a félre­értésekkel. melyeket fölszólamlása kelthet és keltett is. Többen azt kérdezték tőlem élő­szóban és levélben, vájjon vét-e az írói sza­badság ellen az a szerkesztő, aki imájával végigszánt a kéziratok kusza mondatain, za­varos szófüzésén s rendet teremt ott. ahol addig nem volt rend. Mindenekelőtt tisztáz­nunk kell. hogy kicsoda is az iró. Nézetein szerint az iró csak az, aki irómövész is. Már­kus László különbséget tesz iró és nem-iró között, akkor, amikor a rendőri tudósításo­kat emlegeti s ö is érthetőnek tartja, hogy hevenyészett tudósításukat átfésülik. E: a példa azonban nem egészen találó. 4 rendőri tudósítóknak elvégre kenyerük az írás és közöttük nem egyet ismerek, aki különbül forgatja a tollat, mint sok népszerű regény­író. De nemcsak írók imák és nemcsak azok, akiknek mesterségük az írás. Ir min­denki — és pedig joggal —, akinek komoly, érdekes közlenivalója van a nyilvánossággal, szóval műkedvelők is. Ezek közé tartoznak azok a szaktudósok, akik munkatermükben otthonosan mozognak, de mihelyt tollat vesz­nek kezükbe, gyakran tétovák és gyámoltala­nok lesznek. Természetesen köztük is akad­nak valódi irómüvészek. Ez azonban kivé­tel. mintha egy orvos, vagy egy mérnök he­gedülni is tud, vagy mintha egy iró véletle- rül betéve fújja szerves vegytan vagy fény­tan képleteit. Most már olyan égbekiáltó bün-e az, hogy a szerkesztő segítségére siet annak a jeles szaktudósnak, aki bizony gyarlón játszik az irás hangszerén s éppen ezért nem mindig azt mondja, amit mondani akar, hanem me­rőben mást? Ez a szerkesztőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. A tudomány első föltétele a világosság, az érthetőség. Ennél­fogva semmi jogtalanság sem esik az írás előkelő művelőivel, ha kéziratukban töröl­nek két olyan mondatot, mely fölöslegesen ugyanazt szajkózza, mint az előbbi, ha ezt a kifejezésüket: dacára annak, hogy . . . ez­zel rövidítik meg: noha, ámbár, vagy jólle- et, ha szövegükben a diabetes helyett azt rja: cukorbaj, a dietétikus helyett: étrendi, az abszolút orientáció helyett: teljes tájéko­zás s megértetik velük tapintatosan és ba­rátion, hogy a zsongit nem azt jelenti, amit sokadmagukkal tévesen vélték, hogy bódit- kábit, hanem éppen ellenkezően, azt jelenti, <ogy pezsdit, fölélénkit, izgat és hogy a gyer­mek nem az anyjával szemben érez hálát, B-unisi V0bzl dijai regiül* hanem áz anyja iráni'.' Akkor se sântul mry a kifejezés füyyetlenséye, ha a: ilyen szólást per telefonice alján, a s:crkes:tő ei/ys:éráén és s erényen iyy javítja Iá: telefonon. Mull kor eyy született, iga:ám kiváltát írónk elbe­szélésében e:l olvastam: ,,\’olt ott eyy em­ber. akii észrevett és akivel kezet fogott“. Ez a mondat tüstént szemet szúrt nekem, mert formájára nézve rut és nehézkes. I)e később, amint tovább olvastam az elbeszé­lést, kiderült, hogy helytelen is s a: irá egy- ódtalán nem azt akarta mondani, hogy olyan ember volt ott, <tkil hőse éppen észrevett és akivel éppen kezet fogott“, hanem azt, hogy „Volt ott eyy ember, észrevette és kezet fo­gott vele". Bevallom, ha én szer fesztem azt a szemlét, melyben ez az elbeszélés megje­lent, akkor kénle zés nélkül kijavítom ezt a mondatot, mert a szerkesztőnek alázatos kötelessége arra ügyelni, hogy írói azt mond­ják. amit mondani akarnak. Márkus l:ás:lá>. aki művésze az Írásnak, ebben nyilván igazai ad nekem, ahogy elv­ben én is igazat adolz neki a: irái szabad­ság kérdésében. Mindössze azt kívánom hangsúlyozni, hogy kár volna elkedveileni­Irui Jókép tudományos folyóirataink szer kesztöit, akik éjt napid egybeoltve javítgat pil, a kéziratokul, agg, hogy szegények gyak­ran szemgyulladást és irógórcsöt kapnak hó- bíllaa és nénirlen munkájuk' miatt. Azóta vaiinak olvasható tudományos folyóiratok, amióta a Termés zelludományi Közlöny ezt megkezdte. Valljuk be őszintén és lőrédéi niesen, hogy az iskolában senkii se hűül halnak meg ind. Tankönyveink, különösen a múltban csapnivalóan voUak megírva. Em­lékezem egy tankönyvre, melynek' meghatá­rozásai mindig igy kezdődlek: ,,A hő . . . a villamosság ... a fény . . . nem egyéb, mini . . s emlékszem egg másik tan­könyvemre is, melyben a különböző királyo­kul, bármilyen nemzetiséghez tartózlak és bármilyen pályái fulollak' is be, köve!keze­lésen csal: igy jellemezlék: ,,Habozás és esiiggedés nélkül járI az erény és kötelesséff- leljesilés ösvényeié'. Ezek a gépies szólamok sok' emberben egg élet re megbénít jóik n nyelv­kincsei. Egyébként mindenütt a világon a javítás a szerkesztők gondja. Franciaország­ban a cikkekéi nemcsak megfésüli 1:, hanem lenyirják, ki mosdat ják, megcsiitnkolják, agg teszik a közönség elé. I I muhi ni Literary Times névtelen közleményei, ezek' a kis re­mekművek, egy egységes szerkesztői érlelem fényéi sugározzák'. Nekünk se kell pironkod­nunk'. hogy ezen a: utón haladunk. ,4r írói szabadság nem azonos az írói szabadosság­gal. Lehel, hogy olykor följajillil az egyéni érzékenység és hiúság, de az ö fájdul mánál sakkal fontosabb tizennégymilUn ember szel­lemi kincse, a nyelv, melyei senki se lapo- sithat, szennyezhet, szörkithet, butíthat és ronthat büidetlenál. EBBŐL IS LEHET ÉLNI. . . Az ócskás asszony IFJÚSÁG SZERŰIM Az ATHENAEUM 1581— lejes sorozatá­nak uj kötete kapható az „Ellenzék“ könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. Működésének színhelye: az ócskapiac, amelyet ószernek is nevez a nép. ömaga bizonytalan kom szegény asszony. Haja nincs divathullámokba szedve, körmén egy csöpp lakk sem fénylik. A ruhája sem divatos, általában nem a mai üzletasszony tí­pusa szegény. Bokája kicsit dagadt a sok állástól, az uj­jait összeszurkálta a tű. A kereskedő és a varrónő keveréke. De üzlettulajdonos is egyúttal. Üzlete: fakerítés mellett egy négyzetmé­ter nvi föld. Mert Nagy Mihálvné kiskeres­kedőnek számit az ócskupiueon. Egy, esetleg két lej helypénzt fizet (aszerint, hogy meny­nyi az áruja), lerakja az eladó holmit a föld­re s akkor jönnek a vevők, akik felcsipik az árut, gúnyos megjegyzéseket tesznek és le­csapják újra az esetek 90 százalékban. Ha megveszik, a kért ár tizedrészét fizetik érte. Ezt tudja Nagy Mihálvné. tehát nem esik kétségbe s mert tudja ezt, az alku kezdetén már tízszeresét kéri a remélt összegnek. Hétfőn és csütörtökön van élet az ócska­piacon, ezen a nagy és változatos területen, ahol minden kapható, ami szem-szájnak in­gere. A kiskereskedők, mint Nagyné — földre- rakott áruk mellett állanak vagy ülnek, ha van min. A nagykereskedő pedig — mond­juk, akik ruhákat árulnak — a már emlí­tett fakerítésbe vert szegekre, ruhaakasz­tókra szépen sorjába rakják az eladó toalet­teket. ügy megy itt minden, mint a nagy ruhaszalonban. .Tön a vevő, válogat a mo­dellek között, kritizál, vesz. vagy nem vesz s ha vesz, esetleg visszajön reklamálni. De nemcsak ruhákat árulnak itt, hanem ó, a dolgoknak olyan sokféleségét, hogy azt szinte lehetetlen felsorolni. Van ott bizonyos kis edény, amelybe hely­szűke miatt az árus tizenkét gyönyörű kis virágos likőrös poharakat helyezett. Valaki megszólítja: — Ugyan, mért kellett azokat a poharakat ide tenni? Vállat von a porcellánkereskedő. Aztán ti­tokzatosan odahajol a kérdezőhöz: — Tudja-e maga kié volt ez a pohár-szer­viz? Egy grófnéé! Na, ha grófnéé — akkor rendben kell le­gyen a dolog, mert itt sokat számit az, hogy mi, kitől való. Például egy ócska, selyem kombinéért horribilis összeget kér az árus. Es mikor sokalják, ü is titokzatos lesz. Ebben a kombi neben táncosné táncolt — súgja átszellemiilten — színpadon! Van még tiz-tizenkét pár pici pillangós cipő. nagyanyánk korabeli. Ezekről azt ál­lítják. hogy egy öreg baronesszé, aki gyűj­tötte és most mind eladja őket. Zajlik az élet az ószeren, mig Nagy Mi- hálvnét interjúvolom. Egy keménykalapos, elegáns ur. újságpapírba csomagol egy most megvásárolt cipőt. Utóvégre igy is . lehet va­laki elegáns. Vásárlók tömege sétál, a keres­kedők közül sokan tízóraiznak — van itt pe­rec. pattogtatott kukorica, sőt káposztás pa­lacsinta is, friss, még meleg. — Néha kinn eszek — mondja Nagyné — a káposztás palacsinta nagyszerű. Teccik lát­ni. az a piroskendős asszony csak abból él. — És maga? — En? Kinlódok, de elég rendesen meg­élek. Megveszek itt mindent, aminek jó az anyaga. Atvarrom, esetleg átfestem, ha tisz­ta. olvan, mintha uj lenne. Eladom haszon­nal, 40—50 lej haszonnal, de van olyan is, amin csak 10 lejt keresek. Szép, fiatal cigányasszony kezd alkudozni egy piros selyem blúzra, félbeszakad a be­szélgetés. A cigáuyasszony eredmény nélkül, csípőt riszálva távozik és vacakokat emleget. — Van itt. aki abból él — mondja Nagy­né. hogy száraz kenyérhajat gyűjt össze há­zaknál és azt eladja. Ehhez képest rendesen megvagyok. A lányom segit nekem, a fiam cimfestő segéd, szép kis szobánk van, 600 lej a havi hér, megvagyunk. A cigányasszony visszajön, megveszi a blúzt és vége az inter­júnak. (M. L.) Egy ország, amely tél felszabadulni A Falap-szigeteknek függetlenséget ajánl Amerika, de mindenki retteg a függetlenségtől. — A japán rém LONDON (május). A Fülöp-szigeteken az utolsó hetekben nagy zavargások voltak. És különösképen ezek a zavargások a népsza­vazással állottak összefüggésben, mely a szi­getek eddigi urának az Egyesült-Államok­nak jóvoltából lehetővé tette volna a lakos­ság függetlenségének visszanyerését. Ettől a függetlenségtől azonban, úgy látszik, na­gyon idegenkednek a sziget lakói, akik azt hiszik, hogy gazdátlanságuk esetén Japán feltétlenül rájuk tenné a kezét. Egyik hires angol újságíró, Gareth Jones most érdekes [ cikkben számol be erről a helyzetről. — Mikor reggel megérkeztem Manilába — irja Gareth Jones — azt hittem, hogy a várost örömmámorban találom. Hiszen 30 órával ezelőtt irta alá Roosevelt Washing­tonban az uj alkotmányt, amely szerint a Fülöp-szigetek lakossága 10 év múlva teljes szabadságot és függetlenséget élvezhet, ha ezt népszavazás kimondja. Ezalatt a tiz év alatt is tulajdonkép teljesen szabadok lesz­nek, csak egy amerikai főbiztos ál! az élü­kön, mint tanácsadó. Ezért harcolt a lakos­ság. De föltevésemben csalatkoztam. A filip- pinók, akikkel beszéltem, minden voltak, csak boldogok ni in. Egy újságíró <•/! a vá. la»/! adta Boldogok ' Bi/ony Intc.u m m, T'crmés/cti srii hül róttunk a ltigg< !l» irTg1 .1, de a többség továbbra is kapcsolatban af. irp! maradni Mónikával Csakhogy <-/t a-nkí ( sem inn i megmondani az uralmon lévő p. miatt, inni árulónak inim’ísilik s állását ■ |.l veszíthetné. I n egv amerikai prolektorál' | a legjobb megoldásnak látnék. De akkor mi az ördögért harcollak,|J éveken keresztül az amerikai Icnhatóság < j.l len, amikor most meg akarjátok tartani'.' I kérdeztem a gyönyörű épületekre é- uP áki pillantva, szemlélve a jó megjelené'-n crnb g rekel, az életet, amely legmagasabb!mdii . / egész távoli keleten. Semmi kétség, hogy . / amerikai iga 1918 óta mégis csak áldást.! hozó volt? Az újságíró igy válaszolt: Az első ok, amiért szoros összeköltr-I lést óhajtok Amerikával, természetesen lu-J re.skedelini. 1900 óta szabad kereskedelmet? Űzünk az Unióval s azóta kivitelünk 87 s/.á-j zaléka oda irányul. Ha mi ezt a piacot e].j veszítjük és feltétlenül elveszítjük minţi önálló állam, amelyre a többiek vámja ille-1 tékes — az egész cukor, kender és kókusz-1 olajiparunk megsemmisül. A második >kl Japán: az a félelem, hogy lia Amerika ma 1 gunkra hagy bennünket, jönnek a japánok! és rövidesen a nyakunkra ülnek. — Eszembe jutottak Bülow szavai: .AJ Csendes-óceán fölötti ellenőrzés attól függ.l hogy ki uralkodik a Fiilöp-szigeteken köz- 1 vetve, vagy közvetlenül *. Stratégiailag a szi- 1 getek a legfontosabb helyen fekiisznek. Ja-1 pán legdélibb szigete Formosa és a Holland- j India gazdag szigetei közt. Hl van Borneo, 1 ahol a petróleum, mely Japánnak hiányzik, | kimeríthetetlen tömegben van. Itt van Jáva több mint kétmillió lakosával, amelynek ; óriási jövedelme van gumiból, kávéból, teá­ból. aztán Szűrő útra gazdag nyersterményei- vel. Nem kevésbé fontos, hogy ezek a szi- j getek vezetnek át Ujguineához és a lakos- j Ságban szegény Ausztráliához. — Elhatároztam, hogy megkérdezek egy angol nagykereskedőt is. Ez azt válaszolta, hogy semmi kétség, a japánok azonnal ha­talmukba kerítik a Fülöp-szigeteket, mihelyt az amerikaiak visszavonulnak. Az angol­szász faj tekintélye is sülyedne, ha egysze­rűen utat nyitnának ide a sárga fajnak. Japán döntő hatalom lenne Kelet-Azsiában, az angol kereskedelem is tönkremenne s a hollandoknak se tetszenék ez a változás. — De hátha az angol kereskedő a kele­ten uralkodó japánellenes járvány áldoza­ta? Ezért az Eskolta nevű főúton a régebbi manilai erődhöz, a Walled City-be mentem, ahol az élet még mindig spanyol befolyás alatt áll. Egy könyvkiadó üzletbe mentem, hogy beszéljek a szabadságküzdelmek egyik vezető újságírójával, Quezon barátjával, aki­ben a Fülöp-szigetek jövendő elnökét sejtik. Büszke szabadságharcos helyett aggodalmas embert találtam, tele a japánoktól való féle­lemmel. Ilyenek valamennyien. Azt mon­dotta: ,.Nem hiszem ugyan, hogy a japánok katonai támadást intéznének ellenünk, de az biztos, hogy békés módon közénk fura­kodnak, egyre erősödnének és végül ural­muk alá hajtanának. Nekünk van már egy kis Japánunk, Davao városrész, amelyben kizárólag japánok laknak. Ott már építik is iskoláikat és utcáikat. Már 15.090 lelket számlálnak. Félünk, hogy lassan hatalomra jutnak. A pánázsiai mozgalom — folytatta szavait — a Fülöp-szigeteken még csak csí­rázik, de mindenesetre nőni fog, hogy ha az amerikaiak vámokat fognak felállítani s a pánázsiai mozgalom össze akarja kapcsol­ni a Fülöp-szigeteket a nagv japán testvér­rel“. Gareth Jones beszélt sok bennszülöttel, amerikaival, némettel, angollal s egyetlen optimistát sem talált köztük. Egyelőre Ja­pánnak nincs pénze, Kina és Alandzsukuo lefoglalja, de tiz év múlva Japán kizáróla­gos úrrá lehet itt és ezzel a Csendes-óceánon. Akkor az európai kereskedelemnek vége s a Fülöp-szigetek is tönkremennek. Óriási nyugtalanságok folyhatnak le már holnaptól kezdve a vegyes lakosságban, amelynek egy része még egészen vad hegyi lakó. Egyházi tekintetekben a mexikói forradalomhoz ha­sonlói lehet várni. A lakosság ugyan buzgó katolikus, de az egyház gazdagsága és az adók miatt erős szekulárizációs mozgalom kezd mutatkozni. *+***„•* GAZDÁK, KERTÉSZEK, NAGYON FONTOS!! ! Jövedelmét megsokszorozza, ha könyvtárában meg van a Gyakorlati gazdalexíkon Most még rendkívül kedvezményes áron szerezheti be: 2 kötet, 1450 oldal, ren­geteg illusztráció, erős vászonkötésben csak 420'- Bei. Azonnal rendelje meg az ELLENZÉK hönyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérje a gazdasági könyvek ingyenes jegyzékét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents