Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)
1935-05-14 / 110. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyv osztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám.- 109. — Leveleim: Cluj, postafiók So. LVI. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTH A MIKLÓS CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, rélévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. rá Májusi eső hull bőven a repedezett és aszott földekre. A fagykár szomorú időszaka után örömmel lelünk meg, átérezve a termésre váró gazdák megnyugvását. A kisebbségi társadalomban földmivelő mindenki, még akinek semmi köze tulajdonképen a földhöz és csak halálában igényelhet 30 egy nehány esztendőre kicsi tulajdont. Földművelő képzeletben és vágyban. A gond és szeretet révén, amelyet a földművelő iránt érez. A kisebbségi összetartás ez a „földész“ érzelmessége növekszik. Érthető. Széteső és veszni készülő népünk legszilárdabb és legmaradandóbb eleme a gazda. Reményeinket csak rá építhetjük. Ha valaki, úgy ő védheti még számarányunk javát és egész nemzetiségünket. Aztán még másként is lehet egyetlen alapzatunk. Ha igy fejlődik tovább „az igazságosság és az elnyomott népek önrendelkezését biztosító uj világrendben“ a kisebbségek helyzete, nemsokára falun kívül sehol se lesz helyük: az állami közélet állásaiból szinte már kiszorították és a szabad pályákon, az iparban és kereskedelemben csak igen-igen elenyésző mérvben akarják tűrni őket. Nem lesz hová másfelé menekülni, csak a földhöz. Hátha ez a még kezünkben maradt föld belterjes gazdálkodással csakugyan eltarthat u Jen számüzöttet, városmenekültjét, legalább fekete kenyérrel? A földből vétettünk, a földbe térünk vissza. Ebben a gondolatkörben vidám megelégedéssel olvasunk az ősi Bethlen-kollégium diákjainak munkájáról. Ezek a kézügyességi órában kis papírzacskókat gyártanak s ezekkel az iskola nagy gyümölcsösében betakarják az uj termést, amíg az őszi érés ideje el nem érkezik s igy megvédik fagytól, féregtől, mi egyébtől. Tavaly egyébként hires almájuk olyan nagyszerű volt, hogy drága pénzen, 30 lejért adhatták kilóját. Most aztán az iskola megmaradt földecskéjének minden pontját gyümölcsössé fogják átalakítani. Lépés a belterjesség felé. Ez a hangya- szorgalom „a kleinarbeit“ ügye. Nem csodálkozunk, mikor az ősi Bethlen-kollégium városában van a „Hangya“ székhelye, amely a szövetkezés, szóval a népi összefogás formájában igyekszik a népet termelésre, értékesítésre, kereskedésre, takarékosságra szoktatni. Nyilván ez az egyetlen útja jövendő kisebbségi életünk gazdasági felének. És a Hangya vonzó erő. Nemrég az angol szövetkezeti mozgalom egy nagy vezéralakja látogatta meg a Hangyát és az uj lehetőségek ötleteivel, gondolataival, eszméivel állott elő. Bizonyára kedvezményt és akaratot föléb- resztő, szóval termékeny, üdvös hatással. Mindent meg kell kísérelni, ami a föld kincseit megsokszorozhatja, mi a földet a kisebbségi munkanélküliek vissza hivó édesanyjává gazdagítja és erősiti. Jól esett hallanunk, hogy egy szilágysági községben egy 1000 holdból 30 holdra zsugorodott uradalom a 40 holdas parkot hozzácsapta földjéhez s ezen a kis „mintagazdaságon“ a legfölfoko- zottabb termelés minden lehetséges módozatát űzi. Például megvásárolja kicsiny falujának minden apró baromfiát s azt elsősorban a gyerekekkel szedett pillangókkal és férgekkel eteti, hogy pompás kappanok- kal és társaival keresse föl a piacot. Nemcsak régi személyzetét képes eltartani, hanem az egész falut, a 70 holdon folyó belterjes munka segítségével jobban, mint ezerholdas korában tehette. Itt van a menekülés, itt van a védekezés, itt van a jövő élet. Agrárválságot és kisebbségi válságot „egy csapással“ oldhatunk meg. Szeretnők hallani, hogy irodalmunk, társadalmi életünk, politikánk ezzel a nagy kényszerrel számol és foglalkozik, ha minden eddiginél lényegesebben érdekünk lenne a falu és a nép. Erélyesen visszautasít nassolta! minden beavatkozási oz otasz-abesszta kérdésben „ft/fencszázezer katonát tartunk fegyverben — a Dute — kellemetlen eshetőségekre számítva“ IRÓOMA. (Az Ellenzék távirata.) Minden arra mutat, hogy az olasz—abessziniai ellentét újabb, erős kiélesedése előtt állunk. Olaszország teljes erővel folytatja a csapatok és hadianyag küldését Eritreába, ahol már jelentős hadsereget összpontosított az abesszin határon. Abesszínia pedig szintén mindent megtesz katonai előkészületei fokozására s amennyire területi elzártsága engedi, a lehető legtöbb hadianyagot igyekszik beszerezni a külföldről. Olasz részről, ahol csak lehet, igyekeznek megakadályozni az. abessziniai kormány rendeléseinek végrehajtását. A svájci kormánynál tegnap tiltakozott a berni olasz követ az ellen, hogy Svájc Abesszíniába küldendő repülőgépek számára megadja a kiviteli engedélyt. Ez a kiviteli engedély megadhatatlan az olaszok szerint még akkor is, ha Abesszínia azon a cimen vásárol repülőgépeket, hogy kereskedelmi jellegű légiszolgálatra van rájuk szüksége. Az olasz sajtó megelégedéssel veszi tudomásul a párisi és római cáfolatokat az ellen a hir ellen, hogy Franciaország és Anglia kormányai közbe akartak volna lépni az olasz—abessziniai vita elsimítására. Erről, amint az olasz lapok Írják, nem is lehetett szó, mint ahogy nevetséges az a hir is, hogy Olaszország a Népszövetségből való kilépéssel fenyegetőzik, ha a Népszövetség beleegyezik a Róma és Addis-Abeba között fennálló ellentétbe. Erre nem volt szükség, mert Olaszország soha sem utasította vissza a közvetlen tárgyalásokat az abesszinekkel és Mussolini éppen tegnap nevezte ki a békéltető bizottság olasz tagjait, amivel teljességében eleget tett a í ^szövetséggel szemben fennálló kötelezettség inek. Mussolini különben tegnap nagy beszédet tartott a szenátusban az abessziniai kérdésről, mellyel kapcsolatban erősen hangoztatta, hogy Olaszország esetleges abessziniai elfoglaltsága esetén teJjes erővel részt akar venni továbbra is az európai helyzet rendezésében. Beszéde elején mindenekelőtt megcáfolta azokat a híreket, hogy Anglia, vagy Franciaország beleavatkozott volna az olasz— abessziniai viszályba. Ez nem történt meg — mondta Mussolini — és nem is fog megtörténni, mert nincs rá szükség. Olaszországtól bárki megkaphatja a szükséges adatokat, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a fölmerült viszályban igaza van. Ami azt az aggodalmat illeti, hogy Olaszország afrikai elfoglaltsága esetleg legyengítheti őt Európában, ezt a gondoskodást a magunk részéről meghatottan köszönjük, — mondta Mussolini — de azt válaszolhatjuk önzetlen tanácsadóinknak, akik jelenlétünket Európában nélkülözhetetlennek tartják, hogy éppen európai nyugalmunk érdekében okvetlen szükségünk van arra, hogy Afrikában is biztonságban érezzük magunkat. Ezért annyi katonát vezényelünk oda, amennyire szükségünk van és senki sem vitathatja el jogunkat, hogy a megfelelő elővigyázati rendszabályokat foganatosítsuk. Ez távolról sem jelenti azt, hogy Európában meggyengülünk. Olaszország az esetleges kellemetlen és nem várt lehetőségekkel számítva, három korosztályt tart fegyverben és tartalékként az 1912-es korosztályt is behívta. Ez 800—900 ezer katonát jelent, ami elég súlyt adhat Olaszország szavának Európában is. Az olasz haderőre támaszkodva gyakoroljuk az európai együttműködést — fejezte be kijelentéseit Mussolini. — Célunk megvalósítani az egyensúlyt, anélkül, hogy a világ kitérne eddigi irányából. Mussolini beszédében ezután Pilsudszki érdemeiről nyilatkozott, majd hangoztatta, hogy amint az egész világ tudja, Olaszország nem zárkózott el a megbeszélésektől az ad- dis-abebai kormánnyal sem. de Abesszínia mozgósított, ami elkerülhetetlenné teszi, hogy Olaszország is megtegye a maga érdekében a feltétlenül szükségesnek látott katonai rendszabályokat. n—f nininiiii mi — .................... Sztálin mint megértő barát tárgyait L A francia külügyminisztert kielégítik a moszkvai látogatás eredményei PÄRIS. (Az Ellenzék távirata.) Moszkvából jelentik: Laval külügyminiszter moszkvai látogatása nagy ünnepélyességek közölt folyik le. Tegnap az operában tiszteletére díszelőadás volt, amelyen Rimszkij Korzakov hires operáját; a „Szadkó“-t adták. Az előadáson résztvettek a népbiztonság összes tagjai, a moszkvai diplomáciai kar és a fővárosban lévő szovjetorosz vezetőegyéniségek. Laval a nap folyamán 4 és fél óra hosszat tárgyalt Sztálinnál, aki ebédre is magánál tartotta. Mikor a Kreml-ből távozóit, kijelentette az újságíróknak, hogy tárgyalásai Sztálinnál a legszivélyesebb, legbarátságosabb mederben folytak le. Az ebéd pedig megértő barátok lakomája volt. Megbeszéléseink során — mondta Laval — a felmerülő összes nagy kérdéseket az együttműködés szellemében vizsgáltuk meg és nem tértünk ki a jelen óra egyetlen problémája elől sem. Laval tárgyait a nap folyamán Sztálinon kívül Kalininnal és Molotovval, a népbiztosok tanácsának vezetőivel. Molotov tegnapelőtt látta vendégül ebédre a francia külügyminisztert. A Moszkvában tartózkodó francia újságírók jelentése szerint Laval és Litvinov a külpolitikai jellegű tanácskozásokat az első napon be is végezték és tegnap a más területeken létrehozható francia—orosz kapcsolatok lehetőségeit vitatták meg. Párisi lapok úgy tudják, hogy Laval moszkvai látogatása a iegteljesebb eredménnyel járt s a francia külügyminiszter megszerezte az oroszok teljes beleegyezését a párisi kormány céljaihoz úgy a középeurópai, mint a keleteurópai kérdések rendezésében, sőt megái lapodon Litvinovval azokban a kérdésekben is, melyeket Varsóba visszatérve a lengyel kormány vezetőivel akar újra megtárgyalni. Laval ugyanis kiszáll Lengyelországban, hogy íPetain marsallal együtt résztvegyen Franciaország nevében Pilsudszki temetésén. Ezt az alkalmat föl fogja használni, hogy Beck külügyminiszterrel bizonyos kérdésekben ujabb Megbeszéléseket folytasson. Amint a Temps jelenti, ma lesz az utolsó megbeszélés Laval és Litvinov között. A két külügyminiszter a nagy francia lap jelentése szerint már megállapodott különben azokban a kérdésekben, melyeket a keleti egyezmény tervével kapcsolatosan Németországhoz és Lengyelországhoz szándékoznak inii tézni. A megbeszélések eredményéről külön- i ben valószínűleg még a mai nap folyamán * hivatalos jelentést adnak ki. Az angol királyi pár tánca nyitotta, meg a jubileumi udvari báli LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A koronázási évforduló ünnepségei között tegnap zajlott le az angol fővárosban az udvari bál, mely az angol udvar ünnepségeiben a háború óta példátlan fényűzést mutatott. Az óriási Buokingham-palota egész homlokzata rózsaszín fényben ragyogott. A báiou az angol királyi család harminc tagja és többi külföldi uralkodóesalád tagjai vettek részt. Jelen voltak a kormány tagjai, a londoni diplomácia tagjai, az angol arisztokrácia és az angol főváros társadalmi előkelőséget családjaikkal. A résztvevők közül sokan kápráztató ékszereket viseltek. Az angol király vörös tábornoki egyenruhában jelent meg, a királyné az uralkodóház hires gyémántjait viselte nyakékén és fejdiszén. Az első táncot a királyi pár táncolta, ami 1914 óta nem történt meg. A háború alatt nem volt táncmulatság az angol udvarnál s a háború után a királyi pár többé nem vett részt a táncokban. Ez volt az első eset, hogy változtattak ezirányu magatartásukon. Az udvari bál részleteiről óriási tudósításokban számolnák be az angol lapok.
