Ellenzék, 1935. május (56. évfolyam, 99-123. szám)

1935-05-12 / 109. szám

rv nr errws tv. Err: enzék Ezentúl Carpatit fog szívni a milliomos kocsifényező, most csak ötös kapadohányra telik Hazajött Szabó Gyula a fővárosból, ahol megbizonyosodott szeren­cséjéről. — Bérházat akar építeni, mai városvégi házacskáját megtartja nyaralónak. — A másik két kötvényével is nyert OUJJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Néhány napos fárasztó, de nem örömtelen távoliét után a napokban 'érkezett haza Bucuresti- böl városunk újdonsült milliomosa, az or­szágfejlesztési kölcsön hárommilliós prémiu­mának boldog nyertese: Szabó Gyula vasúti műhelymunkas Szűk családi körben csön­desen beszélget sógorával, amikor a Kerek- domb-környéki hegymászástól holtfáradtan benyitunk hozzá. Előzékenyen fogad, de mindjárt hozzáteszi: — Lehetőleg minél kevesebbet tessék Írni, mert annyi mindent összeírtak már rólunk a helybeli lapok. De megdicséri az Ellenzéket. — A legkedvesebb meglepetés számunkra mindenesetre az Ellenzék vezércikke volt, amely* alapos komolysággal fűzte hozzá a maga megjegyzéseit ahhoz a vakszerencsé­hez, amely minket ért. Majd mosolyogva jegyzi meg: — Különben is, feleségemet a sajtó már alaposan pergőtűz alá fogta távollétem alatt. — Minket természetesen az ön (Bucuresti-i útja érdekel elsősorban, — szakítjuk félbe — mit intézett? Mikor folyósítják a pénzt és biztos-e most már, hogy az ön száma nyert? Újdonsült milliomos tapasztalatai a fővárosban Szabó Gyula egykedvűen sodorja meg ci­garettáját (öt lejes pipadohányból), aztán lassan, vontatottan, keresetlen szavakkal mondja el élményeit. Hát kérem mi tűrés-tagadás, én bizony nem hittem semmit az egészből. Mondták itt az urak a műhelyben, erősítette minden­ki, de én már csak olyan vagyok, hogy csak akkor hiszek ei valamit, ha arról meg is bizonyosodtam. Ezért határoztak el, hogy azonnal felme­gyek a fővárosba. Magam mellé vettem ne­velt lányomat, a kis Lenkey Erzsikét, szereztem néhány ezer lej kölcsönt s megkértem az egyik művezető kollégámat a vasúti műhelyből, hogy kísérjen fel ő is és igazítson útba Bucuresti-ben, mert bizony jómagam nagyon gyengén tudok románul. — Tett-e nyelvvizsgát? — szakítjuk félbe egy pillanatra. — Négyszer kellett nyelvvizsgára álla- nom és tudok is annyit, amennyit a magam fog­lalkozása megkívánt itt a műhelyben, de arra nem mertem egymagám vállalkozni, hogy a minisztériumban, a nagy urakkal románul beszéljek. — Bucuresti-ben első utunk a pénzügy- igazgatósághoz vezetett, a vasutasok ügyét intéző osztálynál jelentkeztünk. Ott nyom­ban utánanéztek az ügynek és megerősítet­ték a hirt, hogy valóban az én 323.332 számú kötvényem nyerte meg a hárommillió lejt. A kötvények természetesen a pénzügyminisz­tériumban vannak. Kiállítottak tehát néhány Írást a pénzügyigazgatóságon és a minisz­tériumba utasítottak. Még aznap fel is men­tünk oda. Valami nagy ur, talán a vezértit­kár lehetett, fogadott minket, a legszivélye- sebben beszélt, néhány perc alatt előkerül­tek a kötvényeim. Itt megtudtam azt is, hogy nemcsak a főnyereményt nyertem meg, de a másik két kötvényem is szerencsés számú volt. A 323.330-as és 323.331-es szá­mú kötvényeimmel is nyertem 1200—1200 lejt. Azt is közölték, hogy a nyereményekből egyetlen lejt sem vonnak le, hanem még külön hozzáadják a kötvény névértékét is, ami külön 1200 lejt tesz ki. Amikor a há­rom kötvényt jegyeztem a vasúti műhelyben, csak egy részletet vontak le, majd később háromszor eszközöltek két-kétszáz lejes le­vonásokat, úgy hogy Összesen a 2600 lejes kölcsön jegyzésemre eddig csak 800 lejt fizettem be ténylege­sen, de a minisztériumban közölték, hogy a kötvényeket csak úgy vehetem át azon­nal, ha egyszerre kifizetem most a 2600 lejt. Miután ez megtörtént, a kötvényeket elis­mervény ellenében nyomban kiadták. A ve­zértitkár kijelentette, hogy mindenki örül, hogy szegény ember nyerte ä prémiumot, jó egészséget kívánt, majd egy Szász Imre nevű irodafőnök végezte el az utolsó formaságo­kat, aki bucsuzáskor erre figyelmeztetett: „A kötvényeket tegye le azonnal otthon a Banca Nationalánál“. — Általában meg kell említenem, hogy mindenki végtelen kedvesen fogadott és min­denkinek az arcáról csak az örömet olvas­tam le. Egy dolog azonban egy kicsit kinos volt. Tetszik tudni, ilyenkor mindenki bá­mulja az embert. Nekem az olyan különös volt, hogy úgy néztek végig tetőtől talpig rajtam, mintha valami világcsoda lettem volna. Tessék elhinni, nehéz dolog millio­mosnak lenni. „Nem baj, domnu Szabó!“ — Közben arról értesítettek, hogy az Uni­versul egyik főszerkesztője már érdeklődött utánam a minisztériumban és otthagyta név­jegyét, hogy keressem fel a szerkesztőség­ben. 'Hát bizony gondolkoztam egy kicsit, hogy mitévő legyek, mert hát éppen azért, mivel gyengén beszélek románul, valahogy őszintén szólva kicsit féltem felmenni. De aztán mégis csak rászántam magam és leg­nagyobb meglepetésemre ott is a legelőzé- kenyebben fogadtak, kérdeztek is néhány adatot és még aznap meg is jelent a cikk. Amikor megmondtam, hogy én bizony nem tudok románul, mosolyogva jegyezte meg a főszerkesztő: Nem baj, domnu Szabó. ‘Mégis csak könnyebbség kisebbségi em­bernek, ha milliomos. ,.Ezután Carpati t fogok szivük* Cigarettával kinál. ö maga, amint említet­tük, ötös pipadohányból sodorja cigarettáit, de a vendégek számára Nationala-ja is van. — (Eddig csak ilyenre telt, —-• mondja — talán ezután Carpati-t is fogok szívni. — Mikor kapja meg a pénzt és mik a legközelebbi tervei? — Ahogy hazajöttünk, a kötvényeket azonnal beadtam a íBanca Nationalahoz, ahol elismervényt adtak róla és tudatták, hogy junius első napjaiban kifizetik a három­milliót. Hogy mit csinálok a pénzzel? Ezen sokat gondolkoztunk. Annyit már megtanultam, hogy ilyen inflációs világban nem tanácsos nagyobb összeget a ládafijában tartani. In* gatlanba fektetem. Olyan bérházat szándékszom vásárolni, amely­nek a jövedelméből tisztességesen meg lehet élni. nyaralónak pedig megtartom ezt a város végén lévő kis kertes házamat. Kicsit beteges a tüdőm és itt fenn olyan jó a levegő, hogy ennél jobbat egy Dónát-uti villában sem kaphatnék. Negyvenötödik évemben vagyok. Sokat dolgoztunk, kínlód­tunk a feleségemmel együtt. . . Talán meg­érdemeljük azt. hogy ezentul egy kicsit nyu- godtabb életünk legyen. — Na és az állásával mi lesz? — Egyelőre most május 12-ig fizetéses szabadságom volt. de most kértem még egy hónap fizetés nélkülit, amit meg is kaptam s igy csak junius 12-én kell bevonulnom újra szolgúlattételre a műhelybe. Be is fogok menni. Hogy aztán hogy lesz, kérni fogom-e a nyugdíjaztatásomat vagy sem, meglátjuk. A műhelyben 15 év óta dolgozom. — Milyen munkát végzett a szolgálati helyén? Itt a felesége szól közbe. Kedélyesen jegy­zi meg: — ő adta a szép köntösöket a mozdo­nyoknak. Tizennégy kölcsönkérő levél A kis Lenkey Erzsébetre terelődik a szó. Szép, szőke, kékszemü leány, néhány nap­pal ezelőtt töltötte be 17-ik évét. A Szabó­család liz évvel ezelőtt vette magához, ök nevelték, gondozták, taníttatták. A nevelő­apa eltalálja a gondolatunkat: — Lehet, hogy ezután sok kérője lesz. de mi már csak megnézzük, hogy kihez ad­juk férjhez. Különben is 3—4 évig még ráér. Eleget dolgozott szegény eddig, hadd legyen néhány könnyebb és szebb éve is a leány életéből. Megérdemli. — Kérésekkel keresték-e fel, mióta haza­jött Bucuresti-ből? — tesszük fel az utolsó kérdést. — Tizennégy levél érkezett eddig. Na­gyobbrészt mind ismeretlenek, üt-tizezer lejes kölcsönöket kérnek 1—2 évi időtar­tamra. Tetszik tudni, ez olyan furcsa. A napokban alig volt 60 lej a háznál, hogy kiváltsuk a személyazonossági igazolvá­nyainkat és most tőlünk kérnek tízezreket. Erre vonatkozólag megkaptuk az utasítást Bucuresti-ben. Azt mondta valaki a minisz­tériumban : — Maguknak most vakoknak és süketek­nek kell lenniök. Másképen 24 óra alatt szétosztogathatják a millióikat. — Hát ezt a tanácsot megszívleljük. De azért lesz gondunk arra is, hogy abból a boldogságból, amely most minket ért, juttas­sunk valamit néhány nyomorgó embertár­sunknak is. A húszéves házassági évfordulón Bucsuzáskor még megemlíti Szabó Gyula, hogy ma, május 13-án van házasságuknak 20 éves fordulója. Csöndben, szerényen, szűk családi körben ünnepük meg ezt is, azután... hogy az ezüstlakodalom hogy lesz, az a jövő titka. A vasúti műhely szirénája jelzi, hogy vége a mai munkának. Szabó Gyula pillanatig arrafelé néz. Most jönnek ki a munkások. Tizenöt évig ő is ilyenkor jött haza minden nap. Ma itthon van. Házassági jubileumát ünnepli. Es még valamit: uj élet kezdetét. (8- *•) ÖN NEM KEFÉLHETI A SZÁJPADLÁST, a nyelvet,a gégét s a száj­öreg egyéb lágy részeit, pedig ezeket is tisztán kell törte»» minden oap. SZAJVIZ-el Erdélyi magyar könyvek nagysikerű bemutatkozása a tóvárosi könyvnapon Őfelsége hosszasan elbeszélgetett Bánffy Miklós gróffal a könyvhét megnyitásán BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitó­jától.) A harmadik román könyvhét megnyitója nagy ünnepségek között teg­nap folyt le. A megnyitó ünnepségen je­len volt az uralkodó, a kormány tagjai, a királyi alapok igazgatósága, az akadé­mia tagjai és a politikai és társadalmi élet előkelőségei. — Első eset, hogy a könyvhéten erdélyi magyar irók is részt- vettek és ezt Gusti volt kultuszminiszter, a királyi alapok képviselője, megnyitó beszédében ki is emelte. Beszédének ezt a részét a jelen volt közönség lelkesen megtapsolta. A megnyitó után az uralko­dó és kísérete, valamint a román köz­élet előkelőségei meglátogatták az Erdé­lyi Szépmives Céh kiállítását, ahol a Helikon nevében gróf Bánffy Miklós, Ke­mény János báró, Szemlér Ferenc és Ká­dár Imre dr. fogadták a vendégeket. A ki­rály hosszasan elbeszélgetett Bánffy Mik­lós gróffal és nagy örömének adott kifeje­zést abból az alkalomból, hogy az erdé­lyi magyar irók is résztvesznek a román könyvhéten. A Helikon tagjai ezután át­adták az uralkodónak a Szépmives Céh román vonatkozású kiadványait, köztük Alexandri Souvenir cimü müvét, amelyet a román könyvhét alkalmából adtak ki Bardócz Antal fordításában. A király az átadott könyveket látható örömmel fo­gadta. — Meglátogatták a kiállításon a Szépmives Céh sátrát dr. Pop Valér igaz­ságügyminiszter, Angelescu közoktatás- ügyi miniszter és Bratianu György is. Az Erdélyi magyar kiadóvállalat kiállításá­nak nagy sikere, van annál is inkább, mert a kiállítás alkalmából román nyelvű fü­zetet adott ki, amelyben a Helikon és Szépmives Céh célkitűzéseit ismertette. A román közvélemény először vett tudo­mást arról, hogy Erdélyben komoly ma gyár irodalmi élet van és hogy a széllé mi együttműködés érdekében a Szépmí vés Céh milyen nagy munkát fejteit ki Nagy feltűnést keltett a megnyitó ün népségén Angelescu kultuszminiszter be­széde, aki hangsúlyozta, hogy az iroda lom fenntartása és fejlesztése érdekében nemcsak szellemi erőkre, hanem anyagi eszközökre is van szükség. Az irodalom fejlődését károsan gátolja a papír drága­sága és ezért felkérte az illetékeseket, hogy a papirkartell árainak leszállításá­val siessenek segítségére az irodalomnak, A könyvhét egy hétig tart. Bezárták be ®rvos§ fakultást a BusurestH egyetemen BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Az utóbbi időben előfordult kilengések miatt a Bucuresti-i egyetem orvosi fakultásának ta­nácsa elhatározta, hogy az előadásokat ez év végéig beszünteti. így az orvostanhallgatók egy esztendőt veszítenek. Az egyetem főta­nácsa május 23-án ül össze. Illést tart a koraiáoy gazdasági takácsa BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A kormány gazdasági tanácsának tagjait mai napra ülésre hívták össze Bucuresli-be. A gazdasági tanács előtt Antonescu is megjele­nik. A pénzügyminiszter tegnap érkezeti haza külföldi újáról s prágai és párisi tár­gyalásainak eredményéről fog beszámolni.

Next

/
Thumbnails
Contents