Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-28 / 98. szám

tQ35 épeit is 28. ELLENZÉK 9 A Nemzetközi Vásár alkalmából RfiDÚ 9L9D9B kirakatsorát érdemes megnézni. Budapest, Bécsi-utca, (Deák Ferenc-utca sarok) Magyarország legnagyobb nöiraha áruháza. Szolid árak! Alkotó Szeg Olyan a lakásunk, mint egy törékeny üvegedény, olyan, mint egy cirádás fafaragvany, mint egy műemlék drágás régiségkereskedő üzletében. Félig ülünk a székre: el ne törjön; lábunk a szőnyegeket alig éri, és óvatosan álmodunk a régi ágyakban, hogy ne ébredjünk a földön. Mint vérbeli műériők, úgy tanyázunk kincsek között, melyeket tvdfinommá csiszolt az alkotó Szegénység. Félünk, hogy egyetlen rossz mozdulat lim-lommá zilálná kincseinket, ügy vigyázunk, hogy szinte nem is mozgunk, nem is élünk. SZABÉDI LÁSZLÓ. Liszt és Jósika Kevés emberről írtak annyi könyvet“ mint Liszt Ferencről. Aki a Liszt-iroda­lommal alaposan meg akar ismerkedni, annak hónapokat kell rászánnia, hogy záz és száz köteten keresztül rágja ma­git. S a mi szempontunkból nem érdekte­len, hogy ebből a rengeteg könyvből ép- ■ en az hiányzik, ami a magyar olvasót 1 gjobban érdekelné: Liszt magyar vo­natkozásai. Minden külföldi Liszt-életiró elismeri, hogy a világhírű művész magyar szárma- ásu. Némelyik tisztességesen számot ad r.ról, hogy Liszt egy pillanatig sem fe­ledte magyar voltát, sőt azt tüntetőén és melegen hangoztatta is, más szerzők igye­keznek ezt elkenni és németet vagy fran­ciát csinálni belőle. Abban azonban mind megegyeznek, hogy Liszt itthoni működé­séről édeskeveset beszélnek. Ha párisi, római, weimari tartókodásairól van szó, ezeknek szinte minden óráját kiderítették már az életrajzírók. De ha átlépi a magyar határt, az életrajzokban úgyszólván fehér folt következik. A szerzők természetesen restehék a vesződseget, hogy adatgyűjtés céljából ilyen messzire elfáradjanak. A vehi nhézségek is akadályozták mun­kálok telje ségét, mert angol, ojasz, francia, német forrásokat sokan el tudnak olvasni kutatás közben, de magyar forrásokat már kevesen. így es tt, hogy a nagy magyar művész­im szóló irodalom éppen a magyar vonat­kozásokkal marad adós. Egyetlen pé;da k dvéért mondtam el mindezt: egyeil:n L szc-könyvben sem található semmi nyoma annak, hogy Lisztes Jósika között milyen Összefüggés állott fenn. Gondolom, hogy ez másokat is érdekel, nemcsak engem. Eáró Jósika Miklós, a magyar regényírás Ulaiaziku a, tudvalevőleg reszt vett a sza- b uiságharcban. Akkoriban vette feleségül Podmaniczky Julia bárónőt is, aki aztán köve e halálraítélt lérjét az einig!ációba. Kzámkivetésé: Drezdában és Brüszelben cite le és igen serény propaganda-munkát fo'ytatott Tudju -, hogy tolla tevékenysé­gét Kossuth Lajos ig nagyra értékelte. A számkivetett magyar Írónak megfor­dult a fejében az is, hogy valamelyik re­gényét megpróbálja franciául is megjelen­tetni. Összeköttetések után nézett. Fi­gyelme L'szt Ferenc felé fordult, aki ak­ku- már Weímarban élt, de köztudomású volt róla. hogy a francia irodalom legfon­tosabb jeleseivel benső összeköttetése vau. Liszt egyik tanítványához, Zerdahelyi Kdé­hez fordult tehát. Az a levél, amelyet Zariahelyi küldött neki válaszul, fennma radt. íme: „Az én magasztos tanítóm Liszt Ferenc 22-én itten megérkezett és Kegyed levele vétele után Parisban imi fog. Szükséges neki tudni váljon a Báró Ur véleménye hozzájárul-e az övéhez, a melly szerint Kegyed munkája kiadása legjutányosabban valamely előkelő lapban történhetnék meg, szükséges egyszersmind tudni ezen munka tárgyát, annak felosz­tását, kidolgozása modorát stb. Liszt ked­ves barátunk — köztünk — említette, azon esetre, ha ezen munka terjedelmére nem nagy, annak fordítását franciára eő maga megtenné.“ A levél dátuma: Weymar, 1851 február 4. Jósika nyilván magához Liszthez fordult a következő levéllel, amely az irodalom­történet nagy kárára nem maradt fenn. Nem tudjuk, melyik volt az a raü, amelyet Jósika Párisban meg szeretett volna je­lentetni. De megvan Liszt válasza a Jósika levelére. Liszt franciául felelt Jósikának, azon a nyelven, amelyen legjobban tudott. Az egész ievelet túlságosan terjedelmes lenne itt közre dni, de néhány részletét idézem. „Müveinek francia kiadása, amelyek oly magas rangot képviselnek a nemzeti iro­dalomban s amelyeket Németország mar régóta az értékűknek kijáró megkülömböz- tetéssel ismert el, mint ahogy ön is meg­jegyzi, kétségkívül a mai kor számos ne­hézségébe ütközik, s ezek a nehézségek most sajnosán súlyosak lettek. A legutóbbi sajtótörvény óta a francia lapok teljesen mellőzik a tárcarovatot, mert ez külön adóteherrel sújtaná őket. A demokratikus Hu t • fi v irányú folyóiratok megszűntek, vagy mun­katársaiknak nem fizetnek semmit. Ami a Revue des Deux Mondes-ot illeti, az meg­tartotta sikerét és bc-folyását, de félös, hogy hivatalos rokonszenvei és politikai korlátozottságai nem hangolhatok egybe az ön utóbbi müveinek eszméivel és szem­pontjaival, azonkívül e müvek terjedelme is jelentékenyen túlhaladja azokat a ke­reteket, amelyeket ez a folyóirat idegen íróknak nyújt. Maradna tehát az a lehe­tőség, hogy egy könyvkiadóhoz forduljon az ember. Éhez azonban nélkülözhetetlen egy gondos és kitűnő francia fordilás“. Arról, hogy maga fordítaná franciára Jósika írásait, már nem szól Liszt. Ha magyarul nem tudott is, németből fordít­hatta volna, Ds nyilván most tudta meg, milyen terjedelmes munkáról van szó, s erre nem vállalkozhatott. Levele további folyamán azonban szolgálatkészen vállal­kozott arra, hogy majd utána néz „egy közös honfitársnak“, aki magyarul is, fran­ciául is eléggé tud. Ezzel az érdekes összeköttetés irott em­lékei le is zárulnak. H>gy ieveleztek-e, vagy tárgyaltak-e még a dologról, azt nem tudhatjuk. Csak azt, ho^y Jósika könyvei nem jelen ek meg franciául. A francia könyvpiacnak mindig megvolt az a belter­jes erőssége, hogy idegen iró előtt igen nehezen nyitott ajtót. Közönsége fogyasz­tóképességét fenntartotta sajit nemzeti irói számára. Harsányt Zsolt. Végleges szőrirtás A legtöbb újságolvasó tudja, hogy a női szépséget nagy mértékben veszélyeztető, kóros szőrszálakat véglegesen ki tudjuk irtani. És az erre szolgáló módszerek ^ a Röntgen, diatermia és az u. n. elektrolízis. Az olvasó azonban azt már nem igen tudja, hogy a szakorvosok véleménye az utolsó években miiyen nagyott változott abból a szempontból, hogy melyik módszer a leg­tökéletesebb. Mindenekelőtt: akármennyire is a csalódás érzésével, de be kell valla­nunk, hogy a Röntgen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az emberi szö­vet egyéni érzékenysége a Röntgensugár­ral szemben oly szeszélyes, h gy a Rönt- genologusok nem tudhatták csalhatatlanul kiszámítani a biztos sikert adó sugárada­got. Sok tekintetben tehát a véletlenre vol­tunk utalva, hogy a besugárzási sorozatot végleges eredmény, visszanovés, vagy — ami a legtragikusabb — Röntgen égés kö­veti. A Röntgen sugárnak a végleges szőrirtó módszerek közül való kiesése uj szám­adásra késztette a kozmetikusokat. E szi­gorú kritikával elvégzett számadásnak az a megállapítás volt az eredménye, hogy a tökéletességre törekvést a régi módszerek között kell keresnünk, melyeket éppen tö­kéletességük miatt hagytunk el az uj ígé­retekért. A revízió annak a megállapítására is vonatkozót-, hogy a szőrirtás eddigi hi­bái mennyiben terheli a módszert magát és mennyiben hibás a gép, vagy — a dol­gozó kéz. A felülvizsgálatok a régi szőr­irtó mődsz rek becsületét sokban vissza­adták. Megállapítást nyert, hogy a régi gé­pek igen tökéletlenek voltak, s az általuk szolgáltatott villanyáram nem a szabályos élettani hatást fejti ki, hanem a felfoko­történelmi naftám 1754 április 28-án született Széplakon Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Muzeum meg­alapítója, István apja. 1676 április 29-én halt meg egy tengeri csatában kapott sebeiben Syracusában Ruyter Mihály hollandi tengernagy, a magyar protestáns gályarabok kiszabaditója. 1771 április 30-án tették le a fegyvert Károlyi Sándor rendeletére Pálffy János nádor előtt a kuruc hadak. 1576 május i-én koronázták Krakkóban lengyel királlyá Báthory Istvánt. 1270 május 2. körül halt meg a Margitszigeten IV. Béla király. 1469 május 3-án választották a katolikus cseh, morva és sziléziai rendek Olmützben ki­rállyá Hunyadi Mátyást a huszita Po- diebráddal szemben. 1642 május 4-én választották meg apja életében fejedelemmé II. Rákóczy Györgyöt. 1651 április utolsó napjaiban végzett Apácai Csere János a harciervijki egyetemen, mint az akkoriban alapított főiskola első teológiai doktorai. Ezt a büszke eredményt hosszú és komoly mun­ka előzte meg, vándorlás a hollandi egyetemek közt és állandó, megfeszített tanulás. A 26 éves fiatalembernek, a volt kálvinista jobbágyimnak nyitva állt az út az akkori magasszi nvon alú hol­landi tudományosság katedrái felé. Az előkelő utrechti Van der Maet csalid Aletta leányát vette feleségül. „Ha nemzetségéhez, hazájához, abban a dicsőséges Istenhez való szeretet le nem hozta völrn, professzori tisztességes hivatala és kenyere lett volna oda fel“ — írja Bethlen Mik­lós, együk kedves tanítványa. „Mi haszna, ha távolról csak henyélve nézem a kedves hazám­nak siránkozásra méltó állapotát? Orvos és orvos, ság kell a nyavalyának!“ S hogy ne kerüljön üres kézzel haza, 1631 és 1653 közt megírja az első magyar nyelvű tudományos könyvet: a Magyar Encyklopediát, minden tudomáínyok fog­lalatját. Otthon töretlen ugar várta a munkára, de a mindenkor útban álló irigység és értetlenség ül­dözőbe vette. Bethlen Gábor kollégiumában nagy pénzeken hozott idegen tanárok neveltek, akko­riban az angol forradalom elől menekült Basire Izsák volt a főprofesszor. Apácai kuli túron tudata lázadozott az önállót lanságnak e bevallása ellen: magyar tanárok alkalmazását kívánta. A felelet az volt, hogy őt magát is az alsóbb osztályok tanításával bízták meg. Egyházalkotmányi kér­désekben megnyilvánuló radikális nézeteiért pedig előbb megfenyegette a fejedelem, II. Rákóczi György, hogy ledobatja a toronyból, majd Basire intrikáira megfosztották állásától. Ez a felzúdulás érthető is volt. Apácai beszé­dei és írásai telve' vannak az akkori köz. és kulturálla-potok legkeményebb bírálatával. Elma­radottságot, lustaságot s még rosszabbakat vetett földiéi szemére. De orvosságot is hozott. Hol­landia akkor Descartes, Grotius, Spinoza és Bayle szellemében dolgozott ai tudományos felvilágoso­dáson. Apácai racionalizmust és realizmust örö­költ tőlük. A főbajt abban látta, hogy iskoláink helytelen módszerrel fölösleges anyagot taníta­nak. Az élet szükségeire, a- realitásokra kell figye­lemmel lenni, a formalisztikus grammatikai, reto­rikai és logikai szócséplés helyett. Földrajz, ter­mészetrajz, történelem, orvostudomány: az egész élet ismerete válthatja meg csak művelődésében és iparában hátramaradt és idegenekre szorult erdélyieket. Itt kapcsolódik be aztán nacionalista tanulmányainak legfőbb következtetése: minderre csak egy mód van: a helyesen megújított iskola. Széles nemzeti művelődési munkatervét a köz­ponti kollégiumnál elgáncsolták, nem volt mit tennie mást, mint az akkor anyagi és szellemi romokban heverő városunkbeli alacsonyabhrangu iskolához átjönni. Tanítványainak nagyrésze kö­vette a szeretett professzort és együttesen egye­temi szintre emelték az iskolát. Akkor már el­hatalmasodott rajta betegsége, de a tüdőbajosok felfokozott munkavágyával szervezett, vitatko­zott, tanított s prófétáit: „Ideje, felébredned, te álmos, te hályogos szemű magyar nép!“ Sietett, mint ahogy maga irta: „Aki tanulni akar, egy helyen sokáig ne maradjon .. . Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj!“ Utolsó éveiben még ki­dolgozta egy „magyar nemzeti akadémia felállí­tásának módját és formáját“, tankönyveket irt s mindvégig nyilvános előadásokat tartott. Egész­sége azonban nem birta tovább, 1639 Szilveszter éjszakáján „kiméne ebből az ostoba háládatlan magyar világból, mely őreá méltatlan volt“. (Bethlen Miklós.) Apácai egyike azoknak a nagy magyaroknak, akikre a külföld művelődési szintjével való talál­kozás megrenditőleg hatott s attól fogva' nem volt nyugta, csakhogy a saját világát is oda fel­emelhesse. Viszonyai, korai halála megakadályoz­ták munkájában s az elkövetkező évek magát Erdélyt is el pusztították, úgy hogy folytatója sem akadhatott. Konyhaasztalt és minden konyhaszert VIM könnyűséggel tisztit! mindent tisztit zott fajdalomérzés mellett nagy a romboló képessége. A műszaki tudomány segítsé­gével a hibák legnagyobb részéi sikerült kiküszöbölni. A diatermiánál a rádiófizika fejlődése, főleg a rövidhullámú géprend­szerek felhasználása sietteti a sikeres meg­oldást. Általában a szőrirtásnál előforduló töké­letlenségek : a fájdalmasság, a visszanö- vési arányszám és az irtott börterület he- gesedése. — Megfigyelésünk, hogy a fájda­lom nem jelent nagy akadályt. Az érzé­kenység egyénileg változó fogalom, de még az érzékenyebbek is szívesen hoznak ideg- áldozatot az eredmény érdekében. Az arc és áll különben is nem nagyon érzékeny bőrterület. A nyaki rész és a lábszár már érzékenyebb és az orr alatt a legérzéke­nyebb. Az orvostudomány mai haladása mellett időszerűtlen a fájdalom kényszerű elszenvedéséről beszélni. Ép ezért semmi nehézsége nincsen annak, hogy felfokozott érzékenység esetén az irtandó területet a szokásos orvosi módon érzéstelenítsük. Mai gyakorlatunk szerint ezt pld. a lábszáron, ahol egy ülésben nagyobb számú (több száz) szőrszál kiirtása lehetséges, az érzés­telenítést maid minden esetben alkalmaz­zuk. A fájdalom-mentesség nemcsak a pá­ciens megérdemelt nyugalmát szolgálja, hanem az orvost is akadály és izgalom nélküli dolgozáshoz segiti. Az elgondolásunk szerinti legpontosabb szőrirtás után a hajszálakat termő u. n. papilla elpusztul. Minthogy azonban a pa­pilla a bőr aljában fészkel, a látatlanban való dolgozás azt néha hiányosan, néha egyáltalában nem roncsolja szét. E hibák­ból származik az az átlagosan 5—10 száj zalékos vi szanövés, amire a leggondosabb munka mellett is számitanunk kell. A visz szanövés arányszáma az anatómiai adott­ságokon kívül nemcsak a dolgozó kéz gya­kori ottságátol, hanem a páciens szervezeti egyéniségétől is függ. Néha a legerélyesebb villanyáram adagolása után visszanő a kó­ros szőrszál, viszont néha a visszanövési hajlam csak kis méretű. Sajnos, az utóbbi eset a ritkább. A visszanőtt szálak termé­szetesen ismét irthatok. Egyénenként még nagyobb különbsége­ket mutál a szervezet heg-képződésre való hajlama. Ez néha — szerencsére ritkán — oly mértékű lehet, hogy szőrirtás után va­lóságos h. g-daganatok képződhetnek. E rit­kaságtól élt. kintve a kisebb arányú hegkép­ződ s elég gyakori. Tudnunk kell ugyanis, hogy ha a szőrszálaktól véglegesen meg­szabadulni óhajtunk, nemcsak a majdnem mikroszkopiumi kicsinységül papillát, áldoz- zuk fel, hanem ugyanakkor kénytelenek vagyunk a bőr egy részét is szétroncsolni. E pusz itást a természet hegszövettel pótol a, mint a fogorvos a plombbal a lyu­kas fogat. A jó gépezet, figyelmes munka és gyakorlott kéz a legszűkebb határok közé tudják szorítani a heg-veszedelmet, habár néha nincs kellő védekezési lehető­ségünk a tőr hegesedő tulajdonsága ellen. DR. BERÉNYI DEZSŐ. BCTrSSEaCKiHCTMIBaBgfflBmasmE^^ Dr. Herényi orvos-kozmetikai laboratóriu­mának uj osztályán beveze- zetett uj rendszerű vitamin hajpakoíás, gyógy-hai- mosás, kvarcfény, diather- mia minden hajbetegséget, fej­korpát, kórus zsírosságot, haj­hullást gyógyít. CLUJ, GH. N. IORGA NO. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents