Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-20 / 93. szám

1935 3prills 20. ellenzék KWAWSAC A francia és belga követ közbelépett a cement ára ügyében BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Universul azt a hirt közli, hogy Mano- lescu-Strunga kereskedelemügyi és ipari mi­niszter és a cementgyárak között kitört harc folytán a Bucuresti-i francia és belga követ közbelépett a miniszterelnöknél, hogy a kormány, tervbevett intézkedései előtt ala­posan vizsgálja meg a gyárak részletes elő­terjesztéseit. A követek hangsúlyozták, hogy nem akarják az árdrágítást szolgálni, szük­séges azonban, hogy a kormány az előállí­tás és áruforgalom feltételeit ismerje, mi­előtt a törvényt teljes szigorral alkalmazza. Az UGIR jelentése szerint a romániai ce­mentárak a Belgiumban, Franciaországban, Ausztriában, Svájcban és Bulgáriában érvé­nyes árakkal egy színvonalon mozognak. Az (UiGIR azt is megállapítja, hogy a kereske­delemügyi miniszter által előirt 17 ezer lejes áron felül legfeljebb még 650 lejt igényel­hetnének jogosan a cementgyárak. Mano- lescu-Strunga miniszter ezt nem akarja el­fogadni. Azt állítja, hogy a cementgyárak nem mondanak igazat. A cement vagonjá­nak ugyanis nem 14.050, hanem csak 5000 lej az előállítási ára. A két szám közötti különbség rendkívül nagy. Ipari és keres­kedelmi körökben kíváncsian várják, hogy a bevezetett vizsgálat majd kinek ad igazat. eltűntek“ I- _ t .... írja egy vevőnk, aki eí van ragckftcííyai a lotion Faciale.Sdierk hatásávafi • 1 .....—-------' . Lotion ^Faciale, Scherk ctooéirőre;60*100- «fojggagi í •Seherlt Ofcviy 160-300-475". 1 | tVezerkepyisejet 'U^Qeísiorí'Cqleq.MQiüor.7a Buc a reşţiV Rendkívüli esemény Bueuresti-ben Egy Hónapig tiptó népvándorlás lesz a fő­városban. — Mit igér a 99bucuresti-i Hónap66 BUCUREŞTI, április 20. Az impérium át- ■ vétele óta az erdélyi és bánsági vonatok sza­kadatlanul öntik magukból az embertömege­ket a Bucuresti-i utcára. A csatolt területek­ről származó kereskedők, iparosok, ügyes­bajos emberek, de főleg munkakeresők ára­data hullámzik állandóan a főváros babyloni zűrzavarában. A Bucuresti-i utca évek óta a népkisebbségi nyelvektől hangos. De az a párszázezer ember, akit üzleti ér­deke, vagy szomorú sorsa idehajszolt, ele­nyésző csekélység ahhoz a jónéhány millió­hoz képest, akinek tizenhét év alatt nem volt alkalma uj hazájának fővárosát megtekinte­ni. A csatolt területek lakosságának zöme még ma is csak hirből ismeri Bucuresti-t. Mert hallani és olvasni sokat lehet róla. Úgy az erdélyi sajtóban, mint a nagy világlapokban még ma is jut hely a Bucuresti-i többé vagy kevésbé színes riportoknak. Ahány tollfor­gató embert itt vetett partra a sors hajója, mind azt hiszi, hogy valami rendkívüli cse­megét tálal olvasói elé, ha azon melegében megírja mindazt, amit a megérkezés lázas pillanatában érzékelni tudott és ami első Bu- euresti-i körsétája alkalmával szemébe ötlött. Mindegyik kötelességének tartja, hogy „fel­fedezze“ Bucuresti-t. Számtalanon írták már le a Bucuresti-i utcát, a forgatagot, a keleti zsivajt, a Calea Victoriei-t, ezt a specifikus Bucuresti-i „su- gárut“-at, amely a főposta előtt indul el a fürge Dambovita partjáról és két kilométer husszuságban kigyózza végig a belvárost, hogy a külügyminisztériumnál a festői Sosea Kiseleff-ben elvesszen. Ezek a riportok táplálták és növelték a „Bu­cureşti“ fogalommal kapcsolatban született legendákat. A szenzációra éhes vidéki atya­fiak úgy mesélnek egymásnak Bururesti-ről, mint gyermekkorukban az ovónéni regélt a kacsalábon forgó várról. Egyesek azt mondják róla, hogy egzotikus keleti város, mások szerint primitiv óriás­falu, elátkozott balkáni sárfészek, a fény­űzés és nyomor Csimborassoja, az emberi szenvedélyek féktelen tobzódásának egyetlen nagy arénája; a lehetőségek korlátlan eldo- rádója, Kelet Parisa, virágzó fejlődésben le­vő világváros, stb. Pedig egyik sem, jobban mondva: mindeb­ből egy-egy kicsi. Mert mindez csak egzoti­kus külszin. A hamisítatlan, igazi Bucuresti- be ugyanis az idegen nem tud behatolni. A saját, valódi egzotikumában élő Bucuresti-t kinai fal zárja el a jövevény elől. Ezt a Bu­curesti-t csakis a szerencsétlen bennszülöttek láthatják és vehetnek részt annak, közép- és nyugateurópai értelemben vett ténylegesen egzotikus életében. De Bucureşti sem akar őrökké a ködbe burkolt legendák városa maradni. Ki akar lépni végre a kinai falak mögül és be akar mutatkozni ország-világ előtt. Május 9-én megnyitja kapuit és egy álló hónapig vendégül látja az ország lakosságát és a külföldi látogatókat. A főváros vezetősége május 9 és junius a-e között grandiózus ünnepségek keretében megrendezni a „Bucuresti-i hónap“-ot. A „Bucuresti-i hónap“ keretében a főváros vezetősége bemutatja a nagyközönségnek mindazt, ami egy metropolis fejlődésével, mai életével és jövőjével kapcsolatban érzé­keltethető. A program olyan hosszú és vál­tozatos, hogy azt egy cikk keretében részle­tesen ismertetni lehetetlen. Egyelőre kényte­lenek vagyunk csupán a program vázlatának körvonalazására szorítkozni. A „Bucuresti-i hónap“ egész tartama alatt a Károly Parkban olyan urbanisztikai kiál­lítás lesz, amelyhez hasonló eddig sem Ro­mániában, sem máshol nem volt. Közben a város különböző részeiben rend­kívüli látványosságokat nyújtó ünnepségek lesznek, kezdve a május 10-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett parádéval. Utána az egész ország tanulóifjúságának hagyományos versenye, majd különböző ipari szakmák és üzletágak versenykiállitásai. Azután a könyv­nap, amelyet az idén különös pompával ren­deznek meg. Színházakban díszelőadások. Ezt követi a gyermek-nap. Utána a sétaterek és kertek napja. Délután a főváros összes parkjaiban térzene és tánccal egybekötött kerti ünnepély. Ugyanakkor repülő-verseny. Másnap az erdők napja, amelynek keretében felavatják Bucureşti uj kirándulóhelyeit. A ,,Bucuresti-i hónap“-ot a restauráció megünneplése, nemzetközi futballverseny zárja be. A rendezőség gondoskodott arról, hogy az ország legtávolabbi zugából is mindenki el­jöhessen a „Bucuresti-i hónap“ alatt a fővá­rosba. Olyan jelentékeny vasúti jegykedvez­ményt, elszállásolási és étkezési előnyöket nyújt a látogatóknak, amilyenek még egyet­len kiállítás alkalmával sem voltak. A programot és a kedvezményeket legkö­zelebb részletesen ismertetjük. Felére szőliltofláK a behoza­talt engedélyek számai BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A külkereskedelem rendezésére kiküldött leg­felsőbb bizottság tegnap este ülést tartott, melyen megállapították a behozatal céljára rendelkezésre bocsátható idegen valuta mennyiségét a Banca Nationalanál. A bizott­ság ennek folytán az 1935. évi első negyed­re előirányzott behozatali engedélyek szá­mát 50 százalékkal leszállította. A Takarékpénziáf és Hitelbank közgyűlése A Cluj-i Takarékpénztár és Hitelbank nagyszámú részvényes jelenlétében Ugrón István elnöklete alatt csütörtök délután tar­totta meg negyvenedik évi közgyűlését. Az igazgatóság jelentésében beszámolt a közgyűlésnek a hitelezőknek tett magán­egyezségi ajánlatról és bejelentette, hogy a Cluj-i törvényszék megállapította, hogy a hitelezők és az intézet között a magánegyez­ség jogérvényesen létrejött, minthogy azt a hitelezők 82%-a okiratban elfogadta és egy­ben tudomásul vette, hogy a bank a kény­szeregyezségről lemondott. Az igazgatóság bejelentése szerint ezek után a Hitelbank a rendes bankforgalmat ismét felvette. A közgyűlés az igazgatóságba uj tagokul báró Bánffy Dánielt, Milos Györgyöt és dr. Tusa Gábort, a felügyelőbizottságba pedig uj tagokul Fuchs Emilt, dr. Grois Lászlót és dr. Szentkirályi Sámuelt választotta be. A közgyűlés utáni igazgatósági ülésen Ugrón István lett egyhangúlag most már tizedszer az intézet elnökéül megválasztva, aki azonban, a ragaszkodás és bizalom ezen jóleső megnyilatkozásáért köszönetét mond­va, újabb megbízatását nem tudta vállalni, minthogy magas koránál fogva a közéleti vezető szerepléstől végkép vissza akar vo­nulni és most, midőn az intézet kényszer­egyezségét megszüntetve, a rendes működé­sét ismét megkezdi, a vezetést fiatalabb ke­zekben óhajtja látni. Erre Velits Zoltán gróf Pestszenterzsébet, április hó. Még Cluj-ról ismerem, ahol a közönség becézett kedvence, a színpad tündöklő csillaga volt, akinek ju­talomjátékán a rajongó ifjúság kocsijából kifogta a lovakat és diadalmámorban kisérte lakására. Aztán feljött Budapestre, ahol Pusztai Bélával a „Nebántsvirágban“ mutat­kozott be. Mint ismeretlen rajongói, hódolói Cluj-ról többen ide is elkísértük. Budapesti bemutatkozása nem remélt sikert aratott. Itt is kifogták kocsijából a lovakat és diadal­mámorban kisérte az ifjúság a lakásáig. Szer­ződtették. A 90-es évek legnépszerűbb, leg- ünnepeltebb operettprimadonnája volt. Fe­lejthetetlen szerepei „Lili“, „Bob herceg“, „Serpolette“, a „Bubos pacsirta“ és alig két éve, „Érik a buzakalász“, stb., stb. Nincs az a budapesti virágszalon, amelyik­nek több virágja volna, mint amennyit Küry Klára kapott egy-egy föllépte alkalmával. Vi­rágzápor hullott reá s ő volt a virágok kö­zött a legszerényebb, de a legszebb virág. * Három hét óta súlyos betegen fekszik a Korányi-klinika II. em. 10. sz. kórtermének egy világos üvegverandáján. Ágya előtt spa­nyolfalat vontak. Csak ennyi a megkülön­böztetése a többi beteggel szemben. 11 más beteggel együtt közös kórteremben fekszik az egykor ünnepelt nagy művésznő. Itt keres­tem fel virágvasárnap délben egy kis virág- I csokorral, mint egykori kolozsvári bálvá­nyozott művésznőt. Kedvesen fogadott. A vi­rágcsokrot hosszan, elmélázva nézte. — Köszönöm, hogy meglátogatott, hálásan köszönöm ezt a szép virágcsokrot. Mivel há­lálhatom meg magának ezt a kedves figyel­mét?! Aztán minden átmenet nélkül suttogva pa­naszolja, hogy nagyon beteg. Nem is hiszi, hogy jobban lesz. Próbálom vigasztalni, hogy a legjobb helyen, a legjobb kezek között van; bízzék abban, hogy nemsokára újból gyö­nyörködni fogunk a játékában. Hiszen alig 3—4 hete annak, hogy Lakner bácsi gyer- mekszinházában a Nagymamát játszotta. Ak­kor még táncolt is. Ezen az előadáson meg­fázott, hűvös volt s most nagyon beteg. — Nem tudom, hogy mi lesz velem — pa­naszolja. Kérdem: Mi fáj, szenved-e? Van-e vala­mire szüksége? Mit óhajt, mit kívánna?! — Köszönöm, hogy maga olyan jó és ked­ves hozzám — mondja szomorúan. Itt min­denem megvan, gondos, figyelmes és jó ápo­lásban van részem. — Köszönöm, hálásan köszönöm, nem kérek semmit! . . . Nem kell már nekem semmi! Bánffj Miklóst ajánlotta elnökül, akit az igazgatóság egyhangúlag megválasztott. Az uj elnök meleg szavakban méltatta Ugrón István elnöki működését és érdemeit, aki­nek az igazgatóság egyhangúlag jegyzőkön vi köszönetét mondott. Ugyanezen gyűlésen az igazgatóság Bodor Bertalant az intézet vezérigazgatójává ne­vezte ki. jongóitól, kérdem: tudják-e, Hogy Küry Klára nagybeteg? Kérdem, miért felejtet­ték el a Lili 500 előadását, a „Fanchon asz- szony“ leányát, amelyekben páratlan ünnep­lésben részesítették?! Hol maradtak egykori kollegái? Hol van az a fővárosi ifjúság, ame­lyik a lovakat a kocsijából kifogta és diadal- mámorban a lakásáig kisérte?! Ezek meg­öregedtek. Hej, pedig ezek az öregek, mikor még fiatalok voltak, de nagyon tudtak lelke­sedni Küry Kláráért. És most 11 szegény be­tegtársával közös kórteremben keservesen számlálja a napokat. „Jaj, mi lesz velem?“ Ezelőtt három évvel a IX. kér. elöljáró­ságon láttam újból. Kérdeztem, hogy mit keres az elöljáróságon, lehetek-e valamiben a segítségére. — Havi 40 pengő kegydijamért jöttem ide. Sorba állok, amig szólítanak. Mert Küry Klárának sem vagyona, sem nyugdija nin­csen. Egykori partnerének, Lili szerelmes Plin- chard hadnagyának is csak virágvasárnap délután jutott az eszébe — miként a lapok­ból olvasom, hogy felkeresse Küry Klárát. Jól esett a látogatása. A hozott pár szál vi­rágot becézi, de magában bizonyára halkan énekli a régi dalt: „Amit az ember elfelej­tett, az mintha sohsem történt volna meg!...“ Rövid ideig voltam a művésznő beteg­ágyánál, nem akartam fárasztani a beszéd­del. Megnyugtattam, ha mindenki mindent elfelejtett is — én, mint egykori Gluj-it, soha sem hagyom s nem felejtem el! B. Gy. it Magyar Színház műsora: Péntek: Nincs előadás. Szombat: Nincs előadás. Vasárnap d. u. 6 órakor: Ă három sárkány. (Ilunyady Sándor Budapesten a Vigszin- házban páratlan sikert aratott cigány­zenés, énekes vígjátékénak bemutatója. Rendes helyárakkal, Puskás Béla és ci­gányzenekarénak közreműködésével.) Vasárnap este 9 órakor: A három sárkány. (Premier bérlet 23. szám.) Hétfő d. u. 6 órakor: A három sárkány. Hétfő este 9 órakor: A három sárkány. Kedd d. u. 6 órakor: A három sárkány. Kedd este 9 órakor: A három sárkány. Szerda este fél 9 órakor: A három sárkány. it Român Opero irűsora: Péntek, április 19: MEFISTOFELES. Szombat, április 20: TRAVIATA (iskola­matiné). Vasárnap, április 21: VÍG ÖZVEGY (este). Hétfőn, április 22: CARMEN. De én a nagyközönségtől, az egykori ra­Akit elfelejtettek Küry Klára betegágyánál

Next

/
Thumbnails
Contents