Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-10 / 58. szám

1033 mérő Ina IO, ALSÓBB OSZTÁLYBA LÉPHET RÉSZLET GREDINAR AURÉL ÉS WALTER GYULA MÁRCIUS 12-ÉN SZÍNRE- KERÜLŐ 3 EELVONÁSOS ELL 1KhPLBÜL Á7 Utolsó oróbák folynak a Magyar Színházban Gredinár Aurél és Walter Gyuia uis-lnirók ALSÓBB OSZTÁLYBA LEPHET“ című szlnjátékából, amely a inunkanélkü- Se t a mai dobozó lányok problémáját viszi színpadra. A drámai együttes dr. Kádár nre rendezése mellett nagy ambícióval készül a könny és mosoly e finom barmom ju iítékára amelv ieaz emberi életképe annak, hogy a lelket és a szerelmet még a műn- kánflkiliisée sem' viheti cl az embertől. A 3-ík felvonás zárójele,.étiből közöljük az alábbi kis részletet. KOVÁCS: En igy látom magát most is. (közvetlenül, nagyon egyszerűen) Ilyen­nek. A több:... ami azután történt, olyan messze van, hogy azt csak elfe­lejteni lehet. IRMA: (boldogan) Péter... ha ez igaz., ha el tudná felejteni... akkor — KOVÁCS: (kérdően néz rá) Akkor? — IRMA: (elkomolyodva, csöndesen maya elé.) Mi még lehetünk nagyon boldogok. Minket nem törhet össze semmi. Mi elindulhatunk mégegyszer... mint az a két nagy gyermek... akik valami­kor csak játékból szerelt k egymást... de ez most nem játék Pécr... ez a mi felszabaduló unk ... ilyen percünk aligha lesz még az életben. Most mondja meg ... akar engem igy, ahogy vagyok? KOVÁCS; (nagyon melegen) Irma! — (meg­öleli) IRMA : En most nem érzek semmit, csak azt, hogy maga itt van mellettem... velem ... és ... (egész szivével mondja) nagyon boldog vagyok, (gyorsan az Íróasztalhoz megy, leszakít egy darab papírt és ráír valamit) KOVÁCS: Mit csinál? IRMA: Azonnal — (befejeziaz írást, leitatja, visszamegy, s a papírt maga elé tartva Kovácsra néz) A felmondó levél, (fel­ragyogó arccal olvassa) Koller Irma tisz' vr-előnő bejelenti, hogy a mai nap­pal kilép állásából. KOVÁCS: Indoklás is kell — IRMA: Indok?! (miután Kovács igent int, pillanatig nem tudja, mit mondjon, majd hirtelen elhatározással odamegy, meg­csókolja, rá mosolyog) így elfogadja ? — KOVÁCS: (csak nézik egymást — alig tud beszélni, l. Ikendezve, lázasan) Drá > a — hogy mondjam meg ?... mit mondjak ? ... olyan hirtelen jött __nem is tu­dom ... a vezérigazgatók ilyenkor azt szokták mondani: elfogadom a fel­mondást — én ... én ...több vagyok most, mint a vezérigazgató... magá­val... ve’ed!... drága!... több va­gyok... és nem tudok mondani sem­mit... csak azt, hogy — szeretem. IRMA: Látja, milyen furcsa... amikor ma­ga elment innen ... akkor is itt álltam ebben a szobában... és azt hittem, meghalok. És most hogy én megyek el... egyszerre olyan könnyű lett min­den. KOVÁCS: (halk határozottsággal) Nem egyedül megy Irma... én is megyek. IRMA: (erről egészen megfeledkezett, egg kicsit elkomorodik) Maga is?... Mind a ketí en ?... így ?... (tanácstalanul pillanatra kissé ijedten néz rá) KOVÁCS: Ne szól :on — ez igy szép... igy gyönyörű... hogy mégegyszer... együtt kelten... minket nem törhet össze semmi... maga mondta. IRMA: (tétován, csöndesen maga elé) Sem­mink sincs... mihez kezdünk ? KOVÁCS: (egyszerre nagyon izzón) Látott tavasszal fészket rakni í'ecskcket? Semmijük sincs... csak az a szegény kis életük ... és mégis minden az övék. Semmink sincs •— azt mondja? De van egy szabad és tiszta f atalság, ami a miénk ! Szerelem ... ami a miénk ! Élet és erő... a miénk ! A napsütés... a miénk ! A munkanélküliség se vehet el mindent az embertől. Elveszi a ke­nyerünket? A földeken, ha a hő elol­vad... tavasszal újra terem mindenki számára a buzaszem. Én most már nem félek semmitől... és vállalom a maga sorsát is... hogy boldoggá tegyem, ímegfogja a kezét) Bízzék bennem Irma... Kell, hegy akadjon valahol hely a mi számunkra is, ahol meghu- zodha unk... ahol dolgozhatunk. IRMA: (meginduitan) Péter... olyan szép ez... ahogy maga velem — hogy igy tplan csak a mesékbrn szokott tör énni. KOVÁCS: (elgondolkozva) Lehet (:is szü­net után csöndesen maga elé) Megszü­letünk... kezünkbe adnak egy mesés­könyvet... forgatjuk lassan a lapjait... sírunk, kacagunk rajta... s egyszer elé kezünk az utolsó mondatig: és ők boldogan éltek, amig meg nem haltak. Azután — összecsukjuk a in esésköny­vet. (ránéz, majd más hangon) Talán... ®nnyiből áll a mi a életünk is. IRMA: (halkan) És nem fog fájni magának az én múltam? r\OVACS : Nincs múlt Irma, csak jövő van... az nagy, gyönyörű mesésköny, amelyet mi csak most veszünk a kezünkbe. A régi lapoka1- kiszakítottam. Nem érde­kelnek. Tépje ki maga is. IRMA: (nagyon meginduitan) így szeret ? — KOVÁCS: (nagyon melegen nézi) Azokra a lapokra, amelyek előttünk vannak* nincs egyéb írva, c ak ennyi: Te én... IRMA: (már nem tud ellenkezni, nem is akar; a papírlappal Brodek asztalához megy, leteszi, visszajön, megáll Kovács előtt; mindennel tisztában van, mindent vállal, nagyon határozott; egy kicsit már boldogan) Menjünk Péter — (in­dulni akarnak; a vezér szobájából kijön Brodek; pilla nyalni csönd) BRODEK; Határoztak? (előre jön az író­asztalig, ott megáll) IRMA: Igen. (n papii lapra mutat) Ott van. BRODEK: (csati futólag néz arra, nem ve­szi fel; kicsit zavartan Kovácshoz) És Kovács ur ? — KOVÁCS: (kimért, száraz) Nem maradok itt. BRODEK: Mindaketten elmennek ? —Nem értem, (pillanatig csönd, rövid szünet után közelebb megy Irmához) Két ál­lástalan ? IRMA: (nagyon egyszerűen) Nem. (pilla­natra Kovácsra néz; egész lénye ragyog) Két boldog fiatal! (kis csönd) BRODEK: (alig észrevehető kis iróniával) U:yan — Lehet bo dog két munká­nál,üli? (Kovácshoz) Kováé ur nem számol a felelősséggel. Ez gyerekes gondolkozás. Nemesük önmagáról.. mont kel öjükröl van »zó. Mifel« bol­dogság az, amikor egyiküknek sincs állása. KOVÁCS: (egy kicsit dacosan, de nagyon meggyőző, fokozódó lendülettel) Lesz ! Nem a rm bűnünk, hogy nincs. Önön miatt kényszerül ma minden alsóbb osztályba ... A munka !. .. Az egyén !... A pénz !... Az egzisztencia !... Az igé­nyek I... Az álmu k 1 A szerelmünk t... De a lelkünk t nem lehet elsodorni! Nincs állásunk? Ne felt en minket igazgató ur! F.atalok vagvunk és a fiatalság szétzúzza a mu kan lkü'isóg bilincseit ! Ebből a szörnyűségből ki beli szabadulni egyszer I Éi ez a fel­adat reánk vár... mert nélkülünk megállna az élet... és mi megcsinál­juk azt, amit akarunk... megalkuvás nélkül ... és nem nézünk vissza... és nem torpanunk meg... de rózBát fakasztunk a z klán is, ha kell! Mert millió óvek motorja zug bennünk... a megtisztult szerelem... ős itt nincs akadály, csak bol o cág van !.. . Csak jövő van... Megcsufolhatták a múl­túnkat... a jelenünket... de a jövőt nem vehetik el! Az a miénk! (Irmára néz, mayához öleli, majd más hangon, nagyon gyöngéden) A kettőnké ... hogy együtt iéplies ünk felsőbb os tályba. IRMA : (szinte átszellemülve nézi a fiút) Pé er — KOVÁCS: .löjjön Irma — (egy pillanat és lassan kimennek) BRODEK: (hosszan utánuk néz; nagyon letört, nagyon egyedül van; mintha egy kis hivatalnok alma ott, az igazgató egészen eltűnt belőle; faradtan az író­asztalhoz megy, a cigarettatartóból kivesz egg cigarettát, nézi, majd csen­get; pillanat múlva b jön Sémi) „Az emberi *aj kétharmad része megindulj seraiái sem judja, merre járj“ Smuts tábornok és az aj angol világrend es London (február). Smuts tábornok,aki­nek szavára az an­gol közvélemé' yma különösen figyel, a dél afrikai Cape- townban navy je­lentőségű beszéddel nyitotta meg a lon­doni Royal Imii ute of Foreign Affairs fiókjaként mega a- kult Délafrikai Kül­politikai Intézne1-. A beszédet gyen­gélkedése miatt nem a tábornok mondotta el, hanem annak szövegét helye'te Patrick Duncan, a Dél- afrikai-unió kormányának bányaügyi mi­nisztere olvasta fel. Ez a beszéd közvetlen folytatása volt annak a két másik beszédnek, amelyet a be és brit imperializmusnak, a Pox Bri- tanicá-nak e egjellegze eseb : képvis lője, Smuts tá: ornok még a múlt év őszén tar­tott Londonb n, ugyancsak az Institute of Foreign Affairs egyik gyűlésén és a skóciai St Andrewsban, ahol, mint az egyetem tisz eletbeli rektorának kellett nezeteit kifejtenie. Ezekben a beszédek­ben Smuts tábornok az igazi kibékülés szellemét és a félelem, a kölcsönös gya­nakvás megszállottságától való szabadulás­nak a szükségszerűségét hirdette. Az ese­mények azóta sok dologban igazolták a délafrikai tábornok ti-ztánlátásának gya­korlati értékét: a brit alsóház azóta né­zett szembe férfias egyenességgel a né­met felfegyverkezéssel, amit addig csak a gyanakvás túlzásra való hajlamosságával sz nezett ki; a Nemzetek Szőve'ségének legnehezebb problémáit, a saarvidéki nép­szavazás bonyolult ügyét és a magyar- ju osziáv vitát ugyanez a tényekkel való férfias szembenézés szinte magától oldot­ta meg és hasonló sze,lemben folyt le a francia-olasz megegyezést létrehozó római tárgyalás, legutóbb pedig a francia állam­férfiak londoni látog tása is. Smuts tábornok elfogultságtól mentes férfias bizakodással, de minden talaját vesz­tett optimizmus né kül néz a jövőbe • s meggyőződéssel várja egy uj világrend ér­kezését. Ennek az uj világrendnek, ez ő hite szerint, a közepében, mint valami ki- kristályorodási pont, áll a Nemzetek Szö­vetsége. S nki jobban nines tisztában a genfi in'ézmmy f gyatkozásaival és gyen­géivel, mint Smuts tábornok, de azért mé’is egészen bizonyos benne, hogy a mi korunk nemzetközi politikájában a legmeglepőbb jelenség — the mos s!riking phenomenon — éppen a Nemzetek Szövetsége. Egysze­rűm árért, mert a népszövetségi gondolat gyakorla i megvalósítása adta meg a lehe­tőséget a kollektiv rendszer kialakulására a nemzetközi politikában. A Nemzetek Szö­vetsége, m nt keret, túlságosan tágnak és törékenynek bizonyult, de az első komoly értékű regioné is egyerm my, a locarnói szerződés már egészen világosan n utatta a régi és az uj rend 'közötti különbséget. A locarnói szerződés nem háborús célokkal alakult katonai szerződés, mint amilyen volt a háború előtt az antant és a hár- masszöveEég, vagy Franciaország háború utáni katonai szövetségei a kisantanttal és Lengyelországgal, hanem kölcsönös nemzetközi szerződés a háború ellen. A népszövetségi egyességokmányok igazi szellemében válhatik gyakorlati valósággá a világnak az az uj rendje, amelyet sür­gető szükségszerűséggé tesz a nemzetek­nek évről-évre inkább érezhe’ő egymásra­utaltsága. Egyrészt a biztonságot és a jog- egyenlőséget kell összeegyeztetni a köl- c ön s lefegvverkezéssel, mint közös ne­vezővel, másrészt a világpolitika tényezőit alkotó nagy és legnagyobb nemzeti egy­ségeknek kell tisztába jönniök azzal, hogy a régi elszigetelődöttség — inflatio­nism — p litikája visszahozhataílanul el­múlt, a poli ikában éppen úgy, mint a eraz- dasá i életben. A brit birodalmon belül ez kaphat minden ÁRUSZOBÁT igényt kielégítő, MÉRSÉKELT HP L Pc&diBaasiiczky-M. 8. Teljes kényelem, központi fűtés, ál­landó meleg-hideg folyóvíz, lift, tele­fonos szobák. Telefon 202-43,294-34 Miéri msghttlve lenni? A Proí.dr. Páter-féle köhögésellenitea a köhögés, rekcdtíéj^ valamim a W?.6*7£rvek hu­rutom mCRbcte^cdiiciTifl ajon é*s biztos javulást eredményez. Komolyabb bajok fejlődését megaka­dályozza, hojţy ba már kezedben használatba ve­szi ezt a kitűnő gyógyteát. Minden meghűlésre hajlamos egyénnek a Prof. dr. Piicr-félc Köhöyés, Tüdő, Izzasztó, Köszvényea, Rheuma és Gyomor­bajok elleni teák a legkiválóbb szolgálatot teszik. — Az elismerő nyilatkozatokból: Kű fiam, ha meghűlt, a köhögés oly mák acrul szokott fellépné, hogy állandóan a legnagyobb vigyázatot kellett elrendeljem, azonban, amióta az Önök teáját issza» egy-két csésze használata után a köhögés teljesen megszűnik. Cs. J. —t Az önöknél rendelt szamár- köhögís elleni dr. Páter-féle teával nagyon meg­vagyok elégedve. Minden tanító ezen községben, « könyvecskéjükben említett gyógyeszközöket ki­tűnőnek és nagyon hasznosnak találta, amely ok­ból úgy a tanulóknak, mint a szülőknek ajánlták. P. S. — A Prof. dr. Páter-féle gyomortea minden gyógyszertárban és drogériában kapható. írásban megnencclhető az alábbi cimen: Csillag gyógy­szertár, Brasov, Hosszu-utca j. sz. a régi po’itifcu már utolsó bástyáin vívja veszni indult csa'ájit, de az Egyesült Ál­lamokban, különöeeu a keleti partoktól távoleső államokban, mint a Mr. Leng demagógia áról az utóbbi időkben hírhedtté vált Lou ianában, maga az amer kai nép, va-y legalább is tekin’ólyes tői bsérn egy­előre hallani sem akar az európai, vagy bármilyen együttmiik dés szellem ről Ame­rika külpo bikájában. Ezen a ponton Smuts tá ornok határozottan az opt.mizmus hi­bájába esik, amikor azt hiszi, hogy a tá­voli keleten, Japánban és Kínában történt események az E;yesült Á'lamokat jobb be­látásra birják és csa lakozni fognak a N m- zetek Szövetségéhez. N in sokkal több gyakorlati értéke van annak sem, hogy Smu'a tábornok, éppen úgy, mint néhány héttel I zelőtt mondott beszédében Lloyd George i=, a két nagy angolszász nemzet közötti szoros együitmüködés megterem­tését hang=ulvozza. Amerika, amint azt a mult hetekben a hágai nemzetközi bíró­sághoz való csatlakozás kormánypo inká­jának a kongresszus részéről való merev elutasitá ánál kitűnt, a meggyőződés ér­veit n m ismerő makacssággal ragaszko­dik az eiszig ■ telődé politika] ihoz. Smuts tábornok beszéde m sodik felé­ben lényegében mégegyszer elmondja azt, amit legutol zor St. Andrewsban mondott az emberi szabadságok és alko mányospo-_ litika védelmében, megismé'eve jellegze-’ tes angolszász condo kodásmódjával azt a felfogást, hogy a háború utáni diktatúrák csak kórjdenségek, a háoorus neurózis termékei és hamarosan el fognak tűnni, mihelvt a normális állapotok visszatérnek Európába. Világpolitikai szempontból Ázsia ébre­dését tartja korunk legnagyobb fontosságú eseményének. „Az emberi faj kétharmad része megindult és senki sem tudji, merre tart“ — mondja Smuth tábornok őszinte páthosszal. Szerinte Mandzsúria és Jebol elfoglalásánál is nagyobb j lentőcége ián annak a ténynek, hogy Japán felmondta a washingtoni tengereszeti egyezményt és ezzel megszüntetheti a Csendes-óceán part­vidékén ft nnálló éidekellen étek békés megoldásának a lehetőségét Ő is val ja, hogy Európa bajai és időnként feszültsé­gekhez vezető ellent tei apró családi vi­szályok, arányitva azokhoz a kolos zális mére ü veszedelemhez, amelyek háború­val fényé etnek a C-endes-' ce n közelé­ben. Japán, Oroszors ág, Kína, az Egyesült Áilan ok, a Brit Birodalom, a Csendes­óceán partjain fekvő brit domíniumok, Kanada, Au ztrália, Uj Zéland, sőt India, mind belékeveredhetnek a viszá yokba és konf iktusokba, amelyek a legközvetleneb­bül érinthetik az egész emberiséget. A beszéd végül a józan optimizmus je­gyében fejeződik be. A népek kezdik meg­érteni az elő tűk álló sulyo3 veszedelme­ket ; növekszik a felelősségérzet és na­gyobb a kész ég a nemzetek részéről a saját érdeke két is eleveaen érintő megol- d sokra. Uj emberek kerülnek vezető po- z eiókba, akik már meg tudlak szabadulni a háború és a háború utáni idők élői'éle­teitől. A javulás, ebből a szempontb i, érezhető volt már 1934-ben: 1935 a leg­jobb esztendőnek bizonyulhat 1914 óta, ami a viszonyok végleges javulását és a békét illeti. A közvélemény európában és Amerikában megér tt a nagy változásokra és szívesen fog menni bölcs és bá'or ve­zetés után. A pillanat, Smuts tábornok szerint, úgy láts ik megérkezett; csak az emberek cserben ne hagyjanak bennünket Lyha Károlyt Kis könyv a mű­vészeiről, 99 leles propagândz ki­adása még néhány példányban kapható az Ellenzék hönyvoszí - lyában, C.aj, Piaţa Unirii.

Next

/
Thumbnails
Contents