Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-05 / 53. szám

ELLENZÉK 7939 március 9. 2 B KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Tereiere Tapasztalt barátunk igy oktatott bennün­ket. Sokféleképen lehet udvarolni a nőknek. Elsősorban, agy. hogy közöljiik velük a sze­relmünket. Ez u legkö :net lenehh móds:er, húr nem mindig célravezető. Poggenburg lovag például égész elet eben hallgatott, némán követte várkisuss:ongát s egy reggel holton találták ablaka elöli. úgy. hogy üveges szemével, utolsé> pillantásával is elérhetetlen eszményképére meredt es hol­tában mintegy az örökkévaló szerelem szob­rává magasztosult. Ez a módszer ma már kissé regényes és idejét multa. De még mindig akadnak olya­nok, akik mellette kardoskodnak. Szerintük innék is meg van a maga tagadhatatlan előnye. Ila a régimódi költőket nem hallgatták meg és visszaküldték leveliiket. akkor csel­hez folyamodtak, versekben öntötték ki szi­vüket s olvasóikkal — a tanárokkal, az óreg- kisasszonyakkal és a sajtkereskedőkkel — kiilön-külön tudatták azt a titkot, amelyet nem súghattak az imádott hölgy fülébe. így gyakran megtörtént, hogy ez legutol­jára értesült, milyen viharokat támasztott egy lélekben akkor, amikor már mindenki tudta ezl s az egykori kedves, mint elemedetI mai­róna, mint irodalomtörténeti múmia tipegett el görcsös botjára görnyedve egy kései és me­rőben jelképes találkára, a költő szobrának a leleplezésére. Ez a módszer egyáltalán nem ajánlható. Sokkal inkább ajánlható a kis és nagy ajándékok küldözgetése, mely meglepetést kelt s nemzetközi nyelven fejezi ki figyel­münket, hódolatunkat. Ezt a nyelvet a nők az ö csodálatos és megmagyarázhatatlan ösz­tönükkel egyformán megértik az egész vi­lágon. Az indus Kemasutram s a latin Ars Aman- di Ovidius remeke határozottan az ajándékok mellett foglal állást. Goethe is ezt tanácsol­ja Faustnak Mephistopheles által, aki mint ördög, szakértő ilyen ügyekben. Egy ajándékra sohase lehel azt mondani, hogy ,,üres szólam‘!. Ar ajándék tett. Ha pe­dig az ajándék egy ötvenezer pengős betét­könyv, egy villa, vagy egy nagyobbacska földbirtok, akkor nem is tett. hanem hőstett. Az, akiről most beszéled akarok nektek, szintén az ajándékozás hive. De szegény. Olyan szegény, hogy az állandóan föl-föllob- banó szerelménél csak a szegénysége nagyobb. Mit tesz tehát? Hallgassátok meg. Mr ö inádszere valóban eredeti. Egyszer, amikor majd vénkoromban tankönyvet írok a szere­lemről, föltétlenül külön fejezetet szentelek neki. 0 többnyire virágokat küld. De nem úgy, mint ti, akik betelefonoztok, vagy bementek egy virágkereskedésbe, megrendeltek néhány giz-gazt, vagy salátát. átköttetitek valami aranyszallaggal, kifizetitek és névjegyetek­kel eljuttatjátok rendeltetési helyére. Ez csakugyan lelketlen gyári áru. Olyan unal­mas, mini egy iskolás vers, olyan nevetséges, miid az a levél, melyet a szerelmi levelező­ből imák ki. Az én fiatal ismerősöm egyéni, elmés, drámai. Becsönget a hordárja a kedves lakására s a névjegyével átnyújt neki egyetlen szál szegfűt. Tiz perc múlva ugyanaz a hordár is­mét becsönget és átnyújt egy másik szegfül. 'fiz perc múlva a harmadikat hozza. Megint tiz perc múlva a negyediket. megint tiz perc múlva az ötödiket, megint tiz perc múlva a hatodikat. Rendszerint harminc szál szegfűt küld. Minthogy ezzel a módszerrel egy óra alatt csak, hat szál szegfű kézbesíthető, öt egész óráig foglalkoztatja a nőt, öt egész óráig tart, címig ez a sok egyenként érkező virág mintegy akadályokon keresztül a ked­ves felé liheg, összeilleszkedik, kiteljesedik s a maga természetes módján csokorrá bokro- sodik. Úgy hallom, hogy ez a módszer általában letszik. Sok gyöngédség van benne. Olyan, mintha minden szál virágot a küldő maga lépné a mezőről, ilyen csokor többet ér egy virágoskertnél. Üzemköltsége csekély. A szegfű, a névjegy és a hordár olcsó. Más ötletei is vannak. A nő pont délben egy csöpp ezüstkanalat kap. Nem tudja mire vélni. Egynegyed egy­kor megérkezik egy kávésfindzsa alja. Fél- egykor maga a findzsa. Háromnegyed egy­kor egy kockacukor, egykor a másik kocka­cukor, egynegyed kettőkor a harmadik s fél- kettőkor, amikor a nő már az ebédje vegére ért, megjelenik a szomszédos étterem szaká­csa, fehér sapkában s a párolgó vörösréz edényből a findz&ába tölti a frissen főzött, forró török-feketét. Ez a téli ötlet. Nyáron ugyanezt lehet csinálni a fagylalttal. Nem folytatom tovább, csak még annyit, hogy minden kornak megvan a maga ízlése. Í gy látszik ez az Ízlés 1935-ben. Nem érzel­mes: tréfás, nem művészi: bűvész. Erősen moziszerü. Azokra a rajzokra emlékeztet, melyek a mozi vásznán a szemünk láttára születnek meg. Egyébként óriási sikere van vele. Legalább is neki. Próbáljátok meg talán ti is. Ruházati anyag, amely nem tűri az Ízléstelenséget... Beszélgetés az ,,Angorá“-ról BUDÁIM 1ST. (A/ Ellenzék tudósítójától.) 1 Valahányszor végigmentem :i Szentkirályi-ut- [ tán. ezen a keskeny és meghitt józsefvárosi utcán, mindig megálltam egy pillanatra legalább lelkileg —egy palota komor, regé- j nyes homlokzata előtt. V vaskerítés illegett j hemélyedő kőudvar mintha egy régi, sötét főúri regényre emlékeztetett volna . . . Diniek a hangulatképnek egyáltalán sem­mi köze sincs a témához, egyszerűen csak nagyon őrültem, hogy mikor kerestem az „AngonV -t, ebben a hangulatos és előkelő palotában találtam meg. De mi is az az „Angora“? Talán legrövidebben ugy foglalhatom ösz- sze, hogy az angora egy uj anyag, (illetve csak Magyarországon uj), melyből ruhákat és alsónemüket kötnek; ,,angorá“-nak pedig azért nevezik, mert az angora-nyulaktól szár­mazik. Bethlen Mária leánya A helyiség, ahová benyitok, barátságos ke­veréke a szalónnak, az irodának, a miihe­lyeknek és az üzlethelyiségnek. A szalont ké­nyelmes karosszékek, az irodát az íróasztal jelképezi, a műhelyt a motolázó asszonyok, az üzlethelyiséget pedig két pol , tele hal­ványkék, halványrózsaszin. fehér és alma­zöld kötött holmikkal . . . Bethlen Erzsébet grófnővel Az íróasztal megélt a turdai Bethlen Er­zsébet cíófnö osztogatja rendelkezéseit, ő a vállalat lelke. Es hogy az „Angora“ milyen icjlödési. lehetőségeket rejt magában, az ki­világlik az „Angora“ vállalat keletkezésének történetéből. Körülbelül másfél évvel ezelőtt történt kezdi Bethlen Erzsébet grónő —, hogy’ gróf Károlyi Józsefné nyulakat kezdett te­nyészteni csurgói birtokán. A nyulakat csak azért tenyésztették, hogy a Károlyi grófné kamaszkoru kisfiának öröme teljék bennük. Volt ott mindenféle nyúl, bécsi kék, belga, közönséges házinyul és a többi között né­hány angora nyúl is . . . Közkedvelt jószá­gok voltak a birtokon a szép kis nyulak — igy tett említést róluk Károlyi grófné, mi­kor egyszer éppen levelet irt egy angliai ba­rátnőjének. Az angol barátnő azonnal meg­látta a dolog gyakorlati értékét. Megírta, hogy Angliában számos család él az angora- nyul tenyésztéséből, mert ez a nyúl ugy ved­lik, mint a teve, vagy a bivaly és a testéről leváló szőrt — vagy gyapjút — lehelletköny- nyü fonallá lehet megfonni. Angliában és Svájcban már régóta ,,angorá“-ból készítik a téli fehérneműt — azonkívül, hogy pullo- vereket, hálókabátokat, gyermekruhácskákat és kendőket készítenek belőle. Drága, de hálás és tartós Bethlen grófnő előszedi a kötött holmikat a polcról. Kezembe veszem az egyik pullo- vert és szinte felkiáltok a meglepetéstől, olyan furcsa, hogy a pullovernek nincs sem­mi súlya. A józan angolok és svájciak iránti | tiszteletből elhiszem, hogy az angorából ké­szült holmik nagyon melegek (és érthető is. hogy melegek, hiszen állati bundából ké­szültek!), mégis nehéz elhinni, hogy ezek a pehelysúlyú holmik melegek is azonfelül, hogy szépek. Mert nagyon szépek! Amint igy hevernek előttem az asztalon, olyanok, mint egy hollywoodi filmcsillag mesébeillő fehér­neműi. Mintha csak kiváltságos lények vi­selhetnék, akiknek létkérdés, hogy habköny- nyen lebegjenek a többi, nehézkes emberek között. — Ami a kiváltságos lényeket illeti — örül elragadtatásomnak Bethlen Erzsébet — közel jár egy kicsit az igazsághoz, mert elég drágák az angorából készült holmik: egy pullover körülbelül 4ü pengő, ez a parányi kisbaba-ruha pedig 25 pengő . . . Viszont, akinek van péíjze, az jól jár vele, mert há­lás és tartós anyag ... De még nem fejez­tem be, hogy miként került Magyarországra az angora. Szóval az angol barátnő ötlete megragadta a Károlyi grófné figyelmét, csak­ugyan, miért is ne legyen valami értelme a nyultenyésztésnek?! Hozatott Angliából né­hány fajtiszta tenyészállatot — megjegyzem, elég drágák — és csurgói birtokán szép kis nyulfarmot rendezett be. Ma körülbelül 1000 nyula van. A tisztántartáson kívül még sok munka van a nyulakkal, melyet betanított alkalmazottak végeznek. A nyuíak minden hat hétben vedlcnek. A vedlés előtti hetek­ben a kifutókból külön ketrecbe kerülnek, nehogy összepiszkolódjék a szőrük. Mikor már nagymértékben vedlenek, kifésülik a bundájukat és igy nyerik a finom angora gyapjút. A gyapjút megmossák, megfonják és végül mi. Pesten feldolgozzuk, azaz kötött holmikat készítünk belőle. — A nyulak nagy- része fehér. A fehér gyapjút azután külön erre a célra készült és csak Angliában kap­ható angora-festékkel megfestik. Érdekes, hogy csak pasztellszínekre lehet festeni. Ri­kító, erős színek nem fogják meg a zsíros tapintású gyapjút. De feketére, vagy sötét­kékre sem lehet festeni, mert a bolyhok fa­kók maradnak. Csak a pasztellszínek sike­rülnek. A jövő kilátásai — Szóval eyy anyag — elmélkedem , amely nem tűri az Ízlést ele naéget. De a ko­molyságot sémi Egy anyag, melyet mintha a tisztaság és a vidámság szolgálatára te remtettek. volna. És az is tetszik nekem a/ angorábnn, hogy sűrűn kötve olyan, mint a prém, lazán kötve meg olyan áttört, légies mint u csipke. De miért zsíros tapintása a gyapjú? — Szükséges, hogy zsíros tapintású le­gyen — feleli különben nem lenne puha és fényes. Sőt a gyapjúért tenyésztőit nyúl­nak sok magtakarmányt kell adni. hogy pu­ha és fényes legyen a szőre. Az egyik kisasszony rnár hajtogatja össze, rakosgatja el a holmikat. .Alig tudom gyor­san feljegyezni a látottakat: halvány zöld kendő, lila hálókabát, melyen átsüt, átsző vődik a sárga; kötött blúz, a fahéjszin hal­vány és fokozatosan sötétedő árnyalataiból, égszínkék gyermekruliácskák s egy hápogó játékkacsa, puha, humoros, ártatlan játék­szer . . . — Ez a jelen. — szegezi le Bethlen Erzsé­bet. De Károlyi grófnénak sokkal nagyvona­lúbb tervei vannak. Kishivatalnokoknak, kis­birtokosoknak, nyugdíjasoknak, szóval olya­noknak, akiknek van egy-kétszáz négyszögöl kertjük és jól fogna nekik egy kis mellékjö­vedelem, bizományba ad angora nyulakat. A gyapjút aztán a rendes árban veszi meg tő lük. így szélesedik, terjed a mozgalom. Va- lószinülcg nemsokára nagyobb keretek kö­zött fogunk dolgozni, mert a legutóbbi héten például hatszázan érdeklődtek az Angora mibenléte iránt. És végül nagyjelentőségű, hogy a fonás és a kötés is teljesen kéziipari munkák Sz. Weress Jolán. Pálinkáért amerikai repülőgépet adnak. Tudósitónk jelenti: Az irvin nevű amerikai repülőgépgyár ajánlatot tett öt és félmillió lej értékű repülőgép szállítására oly felté­tellel, hogy romániai szeszesitalokat szállít­sanak az áruk vételára fejében. A szerző­dést jóváhagyás végett bemutatták a Banca Nationalának. Mozgószinházak műsora : HÉTFŐ: CAPITOL: Premier. „REGINE“. Egy diadal­mas szerelem története. Fősz. Luise Ull­rich, Adolf Wohlbrück, Olga Tsche- chowa. EDISON: Három film. I. JENNY GER­HARDT. Mélyen megható dráma. Syl­via Sidney-veí. II. BETTY A MÚZEUM­BAN. (iMicky Maus.) HL UJ HÍRADÓ. 3, 5, 7, 9 órakor. 7 és 10-{-3 lejes hely­árak. MUNKÁS-MOZGÓ: EGY ÉJ VELENCÉBEN. Főszerepben: Gombaszögi Ella, Bállá Lici, Oscar Sima és Ludwig Stössel. Zene: Johann Strauss. A milliomosok i : ~, 1 ’ : - ?: Alig van olyan nap, hogy az amerikai rá­dióállomások ne közölnének valamit az óce- ánontuli milliomosok klubjáról, vagy tagjai­nak valamelyikéről. Minden más hiedelem ellenére, az Egye­sült-Államok ezen milliomosai a közvéle­mény előtt nagyon szimpátikusak. Általában a nagyon gazdag emberek ritkán jókedvüek és attól a gondolattól hajtva, hogy mentői több pénzt szerezzenek, elfelejtenek élni is. Nem igy van ez a millomosok klubjának tagjaival, akiket csak akkor fogadnak be ta­gok gyanánt, ha hiteltérdemlően bizonyít­ják, hogy gazdagságuk megszerzésénél nem zsákmányoltak ki senkit. Az első formaságok elvégezte után a mil­liomosok 6 hónap alatt bizonyságot kell szolgáltassanak arra nézve, hogy élni és dol­gozni tudnak dacára, hogy elég pénzük van. Más szóval a közönséget meg kell győzzék, hogy a vagyon nem vette cl az eszüket és nem rontotta meg az álmukat sem. A milliomosok munkában. A klub tagjai rendre minden nap valami olyan munkát kell elvégezzenek, amely a közönségre némi benyomást tesz. A millomosok az ü sokszor bizarr viselkedésük mellett gyakran igen ér­telmes dolgokat müveinek. Ilyenek például a szegények nagymértékben való segélyezése, a művészet és tudomány támogatása, a leg­meglepőbb formákban. Éppen ezek teszik az amerikai milliomosokat a közönség előtt szimpátikussá, mert nem vesztették el gaz­dagságuk folytán az egyszerű élethez, az emberekhez való vonatkozásukat. Ezeken a dolgokon a napokban gondol­koztunk, amikor szerkesztőségünkben egyik játékos azt kérdi levelében tőlünk, hogy nem volna-e jó, ha Romániában is lenne a szim­patikus milliomosoknak egy ilyen klubja? Nem néhány milliomossal való értekezés­sel fogtunk a dologhoz, az adóhivatalnál sem érdeklődtünk az illetők vagyona felől, hanem tájékozódtunk egyszerűen az állami Osztálysorsjáték által összeállított millomo­sok listájából. Tényleg a nyereményjegyzék­ből megállapíthattuk, hogy mostanig a sors­játék több mint száz embert lelt milliomos­sá. A legtöbben nem akarták magukat meg­nevezni a nyilvánosság előtt, részben sze­rénységből, részben más praktikus okokból. Többen azonban, különösen akik korábban szegények voltak, nem csináltak titkot nye­reményeikből. Ez vezetett arra a gondolat­ra, vájjon a sorsjáték ezen szerencsés nye­rőik nem-e akarnák megcsinálni nálunk a milliomosok klubját? Mert tulajdonképen ezek a szerencse fiai. Nem tettek egyebet, csupán egy, vagy egy K sorsjegyet vásárol­tak, amiért csekély 200 lejt fizettek. Ezl a műveletet megcsinálhattam volna én is, Önök is. Ha meggondoljuk, ennél semmi sem vol­na egyszerűbb akkor, amikor a sorsjáték az uj terv szerint évenként 80 embert tesz mil­liomossá. Egy év alatt kész a klub azon tagokkal, akik eddig nyertek és azokkal, akik ezután iratkoznak be, 2 vagy 3 év alatt verjük Amerikát. klubját alapítani I Ez a javaslat, amely egyelőre természete- I sen puszta tervezgetés, egyszer megvalósit- ! ható lenne. Mi például egyáltalán nem hu- huzódoznánk attól, hogy egy ilyen klubnak tagjai legyünk. Ha arra gondolunk, hogy tagjai csak megbízható emberek lehetnek, akiknek bizalma volt a szerencsében és akik a sorsjátékon állhatatosan játszottak. A milliomosok első (küldeménye) szállít­mánya. íme éppen a napokban kezdték meg az Osztálysorsjáték összes árusításai az első osztályra a sorsjegyek árusítását. Március 15-én érkezik be tehát a milliomosok első szállítmánya. Ahelyett, hogy minden hó ló­én a házbérre, váltókra, a félhavi fizetésre gondolnánk, eljutottunk oda, hogy csak a milliókra gondoljunk és sokan közülünk tényleg szerencsés nyerők lesznek, ha csak befolyásolni nem engedik magukat. Egyébként junius 15-én a 4-ik osztály al­kalmával meg is lehetne csinálni a millio­mosok klubját. Elnöknek megválasztjuk azt a polgárt, aki a 6 milliós nyereményt nye­ri, hacsak meg nem választjuk azt az éppen olyan gazdag és diszkrét nyertest, aki a most lezajlott játékon a 12 milliós kerek summát nyerte. Ha ez a nyertes, egy ilyen nyertes kijelenti, hogy nem fél a tolvajoktól, elnök­nek kiáltjuk ki, hiszen közülünk bárkinek lehet hasonló szerencséje. A végén is, miért ne kíséreljük meg? A sorsjáték az egyetlen hely, ahol sokat és könnyen lehet keresni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents