Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-03 / 52. szám
Î9$i mirelui & llSHHHHHI ELLENZÉK ta Budapesten a István Király Szállodában VI. PoJmaniczky'u. 8. kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-34 KOZMETIKA Az arcbőr vizsgálata — Otthoni szépségápolás — Mai — és e sorozatban utolsó — cikkünk az alcímben körülírt szépségápoló módszer egyik — és talán egyedüli — hibáját igyekszik áthidalni. A figyelmes olvasó e cikksorozatunkból megállapíthatja, hogy az az ápoló kozmetika minden ágát felöleli, sőt itt-ott utasításokat ad a gyógyító kozmetikából. Csupán egy kérdést hagy válaszolatlanul, ép azt, meiyet szándékosan hagytunk utoljára — nehézsége miatt, Sorozatunk előző cikkeiben mindenféle arebőrti. us tisztítására, felfrissítésére, táplálására, védelmére, ezenkívül arcpakolásokra stb. részletes tanácsokat adtunk — csak azt nem magyaráztuk meg eddig, hogy milyen tüuetekből állapítható meg az, hogy ki melyik arcbőrtipushoz tartozik. Az olvasó azonnal belátja a diagnózis fontosságát, Az otthoni szépségápolás er dményét csak úgy biztosíthatjuk, ha az egyes bőrtípushoz találó kezelési módot alkalmazunk. Természetesen e kis tanulmány keretébe te je- szaktudást bele- szoritani lehetetlen, csupán tájékozást nyújtani kívánunk, hogy az olvasó a maga esetére vonatkozó utasítást kiválaszt! a sa. A tiszta bőrtípusok ri kák, legtöbbször keverten fordulnak elő. E körülmény okozza azt, hojy az öndiagnózis sokszor sá i- tiL. De egy jó tükör és pontos megfigyelés, tiszt zhat minden kétséget. Az arcbőr négy tényezőjét kell tüzet sen megvizsgálnunk a diagnózis felállításához, A bőr vastagsága, felülete, zsírtartalma és a pórus milyensége dönti el az arcbőr hovatartozását. E négy tényező külöraböző állap úa szerint hétféle típust határozhatunk meg. A tájékozódást az alábbi táblázat megkönnyíti. Börtipok Vastagság Felület Zsírtartalom Pórus Megjegyzés 1. Száraz, vékony Vékony fel bőrhám Sima Zsirhiány Kicsi 2. Száraz, vastag Vastagabb Llbörhám Érdes, hámlés Zsirhiány Kicsi 3. Normális Vékony íelbőrnám Sima Kellő zsírtartalom Kicsi orron, álion gyakran kis fekete pontok 4. Vegyes Arcközépen vastagabb Íelbőrhám középvonalban hámlé9, széleken sima középv, Dalban zsirfény mitesszer, széleken zsirhiány Középvonalban tágult, széleken kicsi Általában arcközépvo- I nal, zsíros, | széle száraz | 5. Zsíros, vékony Vékony íelbőrhám Sima olajfóny bőr, olajsze- rii váladék Kicsi I 6. Zsíros, vastag Vastag íelbőrhám Érdes, SZÁRAZ hámlós Sok mitesszer, zsirfény Nagy I Paradox bőrtip s, olyan zsir09 bőr, am lyik száraz 7. Narancshéj arcbőr Igán vastag íelbőrhám Sima Normális Igen nagy Ritkán fordul elő-------— E bőrtípusokon belül még meg kell ke- 1 arcunkat és szépségünket a legkedvezőbb resni és találni az arcbőr egyéniségét, hogy I k^rü.mények között ápolhassuk. Dr. Serényi Dezső. GYULAI PÁL TÖRTÉNETI REGÉNY ÍRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 72-IK KÖZLEMÉNY — Nagy ünnep lenne ily nap Czeczil kisasszonynál, szóla mosolyogva a kondor hajú titkár, míg barna arczának élénk vonalairól dévajkodás sugárzott. — S mért épen ünnep? — Közelebbről szünetlen kért: járulnék nagy- sádnál közbe a rabmüvészért, mert mint mondá egy barátnőjével való kedvetlensége óta lélekvádat érez Senno bilincsei miatt. Hogy, s mért? erről hallgatott. — S te most gyakran találkozol Czeczillel? — Kétszer kéretett magához, mindég ez ügyben. — Meggondoltad-e, hogy Czeczil szép, kellemes s mondhatnám gazdag? A fogarasi gróf e szavakra felbátorító tekintetet v’etett titkárjára, ki tulmerész modora mellett is a zavart, meglepetést, és bámulatot alig palástolhatta. Mert noha se jdi tette, hogy az énekesnő folytonos kedvetlenségnek mély kútfői lehetnek, s noha némi el- hanyagoltatást gyanított, annyira még sem hivé meg- unatkozottnak Báthori Boldizsárt, hogy nála ily hangulatot találhasson. Azonban — mint látszék :— kevés vágya, vagy bátorsága volt védura nyiltszivüsé- gét kizsákmányolni, s egy pár perez, és közönyös szóváltás után, ismét hivatalos foglalkozásokban leljük őt, s félfigyelőn a grófot. A warmiai püspök levele, nagyságos ur! — Elolvasását halasszuk holnapra: mert belérté- ko kétségkívül több, mint a mily hosszú most időnk. Testvérem a leggazdagabb eszmeuralc közé tartozik. Roppant földbirtokos a lélek és értelem tartományai- ban. A titkár más iratokat von elő. — Egy akadémiai értekezés, szerzője által nagv- sádnak ajánlva . .. Svédhonból,... s kezdősoraiból látom, hogy uj hittan emberétől. — Inkább örvendek ezen, mintha a trieri választó fejedelem egy palaczkot küldött volna legjobb áta- lag borából, melyet a vénség tejének nevez, s a mankónál elébb használni, erőfecsérlésnek tart. Hiúk vagyunk népszerűségünkre, — ez a valódi bor: szesze a paradicsom képeit teremti, zamatja a halhatatlanság ize ajkainkon. — De, folytatá a gróf mosolyogva, ki Fehérvárt a legbuzgóbb szerzetes? — Cyprian atya, ő fensége concionatora. — Küld az eretnek könyvét hozzá, s mondd: olvassa figyelemmel, s belőle az üdvösb eszméket közölje öcsémmel is. — Még inkább fog haragudni a fejdelem nagv- sádra. — Mit sem tesz. Mig szid, nem imádkozhatik, s meszebb esik az üdvösségtől.. .. Bontsd föl a többi leveleket. — Viszont nyomtatvány a boríték alatt, szól a titkár, kinyitván egy csomagot. — Santissima madre! még tábornoki ruhámra tudósszag ragad. — Ah! lengyel versek. — Kitől? — Valami pultawai kanonoktól. — S mit tárgy aznak? — Fölolvassam? — Hogyan is ne! Fuss át rajtok szemeiddel. — Nagysád, mint látom Szentgyörgyhöz hason- iittatik. — Remélem csak vitézségemnél fogva. — Valóban nem találok semmit a kanonok ur rimeiben, mi a gróf kegyes életét is illő világításba helyezné. Minden szóharangja csupán a dicsőségről cseng. — Fordítsad át magyarra egy kóbor költővel. Nőm örvendeni fog híremen. A szegény nő! Még nehány év,... s házias ember, hü férj leszek. — Te mosoly gasz? . .. Életem a Sybilla könyve. Felét már szeszélyből lángok közé dobtam; de a véglapokat ő, egyedül ő birandja, noha a dij mit az angyal szelid lény érettök fizetett, az egészet megérdemelte volna. A titkár ámulattal tekinte Boldizsár méla vonalaira. Grófja Gesztiné levelét ásítva ejtette ki kezéből, Czeczilt feledni látszék, nője iránt érzelmes, s mind ez fél óra alatt történik. Mennyi változás! — De a kondorhaju ifjú épebb agyvelejű volt, hogy sem rögtön Pált várjon Saulból. -— Nagyságos ur! szóla foglalkozásaira térve, levelünk van Plymouthból is. — Nem gyaníthatom kitől. A tikár feltörvén a pecsétet, olvasá az aláírást: Raleigh. — Nagy ég! az én eszményképem, Raleigh, ő, a világ legbölcsebb, legdelibb modorú embere irt, ő irt. Két éve hallgat, nem tudat magáról semmit, s most, midőn már nem is remélem, megemlékezik barátjáról. Olvasd, hamar . . . hamar. Boldizsár e szavakat nyugtalanul mondá, mig a szobába fel s alá sétált. Lelkesült vonalai, és szikrázó szemei eléggé kitüntették a bálványzást, melyei e regényes jellemű, de szemtelen, hígagyu de lángeszű, kalandor, és hidegszámitó, nevetséges s nagyszerű férfi iránt viselteték. Raleigh, ki csak egy bársonypalásttal birt, de azt válláról lekapcsolván sárba dobta, hogy Erzsébet királyné, midőn csolnakba akart lépni czipőjét be ne mocskolja; Raleigh, ki e kalandért a szűznek czim- zett uralkodónő legnagyobb kegyébe jutott, de e kincset, mint a pazar fiu dús örökségét, százszor tette koczkára, veszté el s nyerte vissza; Raleigh, ki egy elmés gúnnyal gyakran ministereket buktatott meg, de a hatalom tetőpontján szabóját sem tudta kifizetni; Raleigh, kinek több eredeti eszméje volt, mint egész tudóstársulatnak, s még is nehány jó ötleten s valami másodrangu rhapsodián kívül miveltségének semmi nyomát nem hagyta hátra; Raleigh, ki óriás fölfedezéseket tőn az uj világrészen, de félig a véletlen s valceset által; Raleigh, ki csaknem könnyelműségből alapját vetette meg Ángolország tengerészeiének: — ez a kóborló és koldus admiral sokban hasonlított a fogarasi grófhoz, ámbár ez józanabb, az termékenyebb eszü volt. Nem az volt tehát felötlő, hogy Boldizsár előszeretettel viseltetett iránta, s a véletlenektől függő életpályát és híg agyát bálványozta leginkább. — Santissima madre! mondá békétlenül titkárjának, ki a levelet elég nyomatékkai olvasta, — te most nem vagy bangódnál. Raleigh legigénytelenebb szava többet ér az alexandriai könyvtárnál. Ö látja leple zetlenül az életet, mint a bányatündér Golkonda kincs- aknáinak azon gyémánterét, melyet soha halandó szem föl nem fedezhet, mert általa igen ragyogóvá válnék a világ és a jóból csak salak közé vegyített apró dijakat nyújt az istenség a közönséges lények számára. — Olvasd újra Raleigh levelét. A Plymouthból érkezett sorok előttünk kevés becscsel bírnak. Az admiral értesité Boldizsár grófot, hogy nagy tengeri vállalatra készül Panama szoros felé. Midőn az első hajó föl volt szerelve, mint mon- dá, lakoma tartatott és ő a hajó orrán serleget ürített a véletlenért, a merész vállalatokért, a balsorsban való lélekéberségért s végre több rokonérzetü barátai közt Báthori Boldizsárért is. Drága bilikomát pedig, mely minden vagyonát becsben kétszer túlhaladó, rögtön a hullámos tenger örvényei közé dobta, mert osztatlan boldogság nem e föld lakóié s ő nagy áldozattal akará kegymosolyra bimi a változékony szerencsét. — Barátom! szóla titkárjához a gróf, mig lelkesülése túláradt. Erdély fejdelmi süvege holnap halántékaimon lehetne, a nélkül, hogy kezemet utána nyújtsam. Verestorony szirtein... a hunyadmegyei vaskapunál,. . . Solymosvár alatt a Maros keskeny partján, vagy — ha kell — a Bánság sik terén megverném a török tábort. Prágában békekötést készítenék Rudolffal, nem, alázatosan mint nagybátyám, István király, épen nem, sőt követelőn, ágyuk mellett. Tiz megyét foglalnék el Magyarországból, czimere- met Kassától Gyulafehérvárig homlokán hordaná minden várkapu. Nagyságom tetőpontra érne, — végrehajthatnám a becsvágy lázas álmait. .. de e szédítő tervek által mit nyernék? Csaknem akkora úrrá fúnám föl magamat, mint Zápolya János, ki midőn szétverte a pogányokat, megcsókolta a padisa papucsát. — Santissima madre! mily nyomorult tér nyílik nálunk a becsvágynak! — Kinek jutna Gyulafehérvárt több eszébe, mint kéj és elkábulás? Mily boldog Raleigh! 0, egy nagy birodalom polgára, és szeretője volt egy hires királynőnek. Midőn régebben üres vala zsebe, zörgetett Erzsébetnél, ki a durczást játszotta, — mert sokszor megértette a szép ifjú le- dérsége: — Mikor szünend meg ön koldulni? kérdő a nő. — Mikor felséged elszokik kegyes lenni — válaszoló és mosolyt s kézszoritást nyert díjul. Barátom! ez ötlet Croesus kincstárát loléri.... és e icéz- szoritás! . . . mi becscsel bir mellette fejdelmi silve günk? E perezben a komornyik benyitott. Elégületlen tekintete mutató, hogy grófja öltözetét uj rendezésre szorultnak tartja, a sürgetés kinyomata arczán a hadi gyakorlatok órájának közelítését jelenti, s némi aggodalom, melyet vissza nem fojthatott, sejditni hagvá, miként oly kötelességben jár. mely vágyainak még inkább ellenszegülhet. < Folytatjuk.) t
