Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-03 / 52. szám
1935 március 3. ELLENZÉK 5 Két szék köztfalatt Irta: KEMÉNY JÁNOS. Jó dolguk van a szélső nacionalistáknak és jó dolguk van azoknak, akik fenn- artás nélkül vállalják a nemzetköziséget. Rém mintha egyik, vagy másik tábor r.ár magáénak vallják a világot, hanem ízért, mert a jelek azt mutatják, hogy a nai általános bizalmatlanságból legtöbbet ;z a két tábor profitálhat. Szélsőséges íemzeti alapon állani azt jelenti, hogy a /érség jogán képességeimet meghaladó nunkaterületre tarthatok igényt, vagy legalább is elvárhatom azt, hogy másvérü, de azonos képzettségű emberekkel szemben előnyben részesüljek. A fenntartás nélküli nemzetköziség az előbbi gondolatnak ellentétes pólusaként, ellenkező oldalon ugyanilyen kiváltságos helyzetet teremt, mert válogatás nélkül épit az elégületle- aekre, nem kutatva, hogy csődbement üzleti vállalkozás, személyi sérelem, avagy éhséggel küzködő munkanélküliség az elégületlenség oka — és igér a táborába kérezkedőknek rangot és irányitó befolyást. Másodrendű kérdés, hogy hol melyik csoport van felül e pillanatban s hogy vájjon közelebb hozták-e híveikhez a megcsillogtatott Igéretföldjét, avagy a száműzetés fekete kenyerét szerezték csupán, a beígért rang és jobb élet helyébe? Az átlagember állásfoglalását legritkább esetiben befolyásolják a nyújtott reálitások, vagy az a tény, hogy az ígéretek nem váltak valóra, mert mindje hajlandóbb narancsszinü felhőben keresni a valóságot, mint tudomásul venni a záporesőben rejlő gazdag kincseket. Nem az a baja, hogy nem lát az orránál tovább, inkább az, hogy csak félmesszire néz, a kulisszák világába — de nem látja a kulisz- szák mögötti világ mélyebb értelmét s nem látja azt sem, ami közvetlen közelében van. így mindent felfedez, csak azt nem, ami a valóság lényege: a dolgok mögött és felett lévő világot s annak sánta mását, mely itt fekszik az orrunk előtt. Kicsit poéta az átlagember, kicsit .reálista is, de fülei süketek az orátorium hangjaira, viszont a rádiót is kétkedve hallgatja. Ezt a felemás emberséget fedezték fel a világ politikai tényezői s ezért tévesztik össze gyakran a szabadsággal a szabadosságot, a demokráciával a demagógiát és az erősséggel az erőszakot. Mi lesz velünk szegény, jóhiszemű emberekkel szerte a világon, kik nem ambicionáljuk a ködevést, de nem vágyunk t rra sem, hogy Lawrence-t utánozva a bölcsesség menedékhelyét az emberi ben- dőben véljük felfedezni ? Mi lesz velünk, kik az életutra mankóul a szellemiségben való hitet választottuk? Végső alámerülést jelentene számunkra, ha Huxley szellemi nihilizmusában találnék meg az élet- problémánkra való feleletet. Mit csináljunk hát?! Elefántcsonttoronyba zárkózván csengő-bongó szavakat csiszolgass-unk, mig fehér szakállat eresztő fejünk fölé, a tornyunk fölé nőve, összecsapnak felettünk az időhullámok? Vájhatnánk magunknak barlanglakást is a föld mélyébe, hol késő utódok okulására megirhatnók a a gondolkodó ember bukását az uj, az indulatokra épülő világban! Az elmúlt esztendő októberében találkoztak — illő hajlongások és kölcsönös udvariaskodások között — H. G. Wells és Stalin. Eszmecseréjüket gyorsírók feljegyezték s a New-Statesman & Nation leközölte. Mit szűrhetünk le a materiáli- zált Clisold és stalinizált tervgazdaság beszélgetéséből ? Azt, hogy Wells, aki egykor csaknem egész generációnak volt eszmekölcsönzője, immár csak kérdezni tud s ha mégis vitába elegyedik, nem önmagára, hanem csak Rooseveltre hivatkozik s viszont Sztálin, ki a nagy laboratórium keverőfáját tartja kezében, a kérdezőnek, tények helyett, dogmákkal felel s olyan tanáros, akár valami vidéki agitátor. Még szerencse, hogy az örökké rakoncátlan G. B. Shaw is belekottyant az eszmecserébe, mert igy legalább az ő fintorgó kacagásában kapott egy kis élet- izt ez a papirosszagu beszélgetés. Nem lényeges, hogy Stalin és Wells között folyt le: bizonyára ugyanilyen semmitmondó lett volna az eredmény, ha a gondolkodó polgár a szélsőjobboldali gondolkozás megszemélyesítőjével folytat beszélgetést: egyfelől a kérdések tömkelegé és földi nagyságokra való hivatkozás, másfelől mint érv a gazdasági és osztály-dogmák leszűkített gondolatvilága — vagy a vérség és hivataléhség követelődző szólamai. Idejutottunk a huszadik század negyedik évtizedében, a progresz- szió dogmatizálódott s a nemrég még fiatalos lelkületű polgár már csak kérdezni tud (mint ijedtszemü diák az iskolában). Így hajtja a vizet azok malmára a sors, akiknek fegyvere a cicomás szó, jogalapja a tömegszenvedély. így ül rá saját fejére az emberiség, hogy esze helyett a lábaival irányítsa a világ folyását. Észrevétlenül, de alaposan, két szék közt a pad alá pottyantunk, mi örök jó- hiszemüek, kik mankóul az éleutra a szellemiségben való hitet választottuk. Olyan súlyosan és olyan reménytelenül ülünk a csupasz földön, hogy csa1' merész optimizmussal nyöghetjük ki k szót: mégis hisszük, hogy nem vagyunk feleslegesek 8 valamikor mellét bűnbánóan verve ajánl fel majd kissé kényelmesebb ülőhelyet a világ nekünk. Igaz, ma lépten-nyomon halljuk: — így megmaradni nem lehet, ilyen kívülről figyelőn, ilyen kétkedőn, szellem-magaslaton. Ma jobbra, vagy balra csatlakozni kell! De mi csendesen ingatjuk fejünket, ujjaink simogatón kulcsolódnak halhatatlan könyvekre. Arra gondolunk, hogy az indulatok nem örökkévalók, a szalmalángok sorsa a kilobbanás s a fanatizmussal feszülő inakban törvényszerű ellenhatás az elernyedés. És arra gondolunk, hogy Nankingtól Washingtonig mégsem válhat örökre földönfutóvá a lélek, mert anyák milliói gyermekük tekintete mélyén titkon mégis a szellem megnyilatkozásait fürkészik és összeborzonganak arra a gondolatra, hogy a csöppségek emberré cseperedvén véglegesen srófokká, tránzmisz- sziókká, számokká jelentéktelenedhetnek a társadalomgépezetben — vagy felesleges limlomként kezelve elfeledett könyvekkel együtt szemétdombra vettethetnek. A világ minden ferdeségének ellenére is, hiszünk a szellemiségre törekvés lappangó vágyában és szeretjük jelbeszédnek tekinteni azt, hogy kutató kezek éppen most fedezték fel az Ötödik Evangélium egy fépett darabját. TETEMREHIVAS Mit tehetünk szórványainkért? Az Ellenzék az idők szavát értette meg akkor, amikor szívügyévé tePe a szórványban élő te tvéreink sorsát. Nemes tradíció ennél a lapnál szóvátenni a segitségre- szorul'ak ügyét. Hogy a szórványmisszió esetében ez mennyire indoKolt, csak akkor látjuk meg igazán, mikor s'-gitáshez fogunk s feltárul sok sötét mélysége ennek az o^an fájdalm san elhanyegolt kérdésnek. Nincs már időnk rá és céltalan is feszegetni az eddigi mulasztások okát. A felelősség felébredt, egészen természetesen akkor, m kor egész népünk az elszóródás útjára vettetett. így van jól. Meggyőződésünk, bogy ez a munka senkit sem sérthet: Istentől nyert jogunk és küldetésünk van rá, hogy a legmesszebbre szóródott testvérünket is ma unkának valljuk s mindent megtegyünk érte, hogy hitében és maryarságában rendületlenül megálljon. Rendületlenül! —Arany János szózata isrrét aktuális. A Julián barát és KöBékesség istentől * Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szia, Amig ver. mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyug hatatlanul, Istentől mégis békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — vihar. Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítatlanul Pihen a tenger s az ember szíve. Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugározd szét békességedet Es szóval, kézfogással másnak add. Az Isten békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délbe mondd, és este mondd A Feltámadott első, szép szavát, És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk. Hogy köszöntésünkben lélek legyen —- Vihartépett fák — ágaikon mégis Vadgalamb bug és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. REMÉNYIÉ SÁNDOR. Mondd meg, mit iszol és megmondom, ki vagy! Csakis rösi Csorna Sándor népe pedig bizonyára most se tagadja meg magát: van és lesz kö?tünk misszionáriusa veszni indult véreinknek. Mi a teendő hát ? B A lapok felhívhatják rá a figyelmet, de sem ezen, sem társadalmi utón ezt a munkát végezni nem lehet. Az egyéni kezdeményezés nem elé ţ s erő hiányában hamar összeomlik. Minden misszió s igy a szórványmisszió is Krisztus egyházának a feladata. Az egyházakra vár tehát ennek a munkának, amit többé-kevésbé eddig is végeztek, a teljes energiával való beindítása. Ez ott kezdődik, hogy minden egyház számba vesu, nem a hozzáve’őleges statisztika, hanem a leglelkiism^retesebb utánnajárás utján, hogy hány szórványban hány lélek vár az ő gondozására. ci ár a puszta számok is döbbenteni fognak. Menynyivel inkább a szórványbeliek külső és borokat iszom! me a legjobb válasz a szakértő részéről. Természetesek, eredeti aromájuk van, rendkívül kellemes az izük és egészségesek: ezért mindenütt elsők a Rhein borok. Több mint 42 év óta árulja a Rhein pincészet a román piacon a legkiválóbb szak- bavágó termékeket: a Rhein borokat és pezsgőket, ügy a vendéglőkben, mint a bárokban és otthon a Rhein borokat kedvelik leginkább. tk_' belső helyzetképe, a pusztulás megrázó jelei. Lesz he y bőven, ahol elkéstünk már s csak a múltak keserű tanulságait vonhatjuk le. Az egyházak e szervezetten beindított munkájukkal lehetővé teszik, hogy tagjaink egyenként megismerhessék és magukra vállalják a szórványbeliek gondját. Mindnyájunknak személyes lelki ügyévé kell lennie annak, amit a kutató munka elénk tár. Irgalmas szamaritánus e lelki alap nélkül nem támadhat köztünk. A megszervezett segités elképzelhetetlen megszervezett anyagi áldozatok nélkül. Az egyházaknak azért módot kell találniok arra, hogy a szórványmisszió céljára állandó szórványalapot lé es tsenek s a fel baráti szeretet hoz.a áldozatot, mint rendszeres élőtökét, e segítő és mentő munka szolgálatába áliitsák. A szórványmisszióban rendkívüli fontossága van a nyomtatott betűnek. Amikor a módozatai tisztázva lesznek, alkalmat fog találni a segitésro mindenki, akinek nélkülözhető könyvei vannak, de különösen a lapkiadó-, könyvkiadó-, és iratterjesztő vállalatok azáltal, hogy leszállított áron vagy oppen ingyen juttatnak el a szórványokba lapokat, könyveket. Egyénenként erre már most is lehetőség van, sőt egyházi lapnál szervezett munkáról is tudunk e téren. Szórványban élő gyermekeink tanításának kérdése jórészt anyagi kérdés, részlet- kérdés, csak rendkívüli fontosságáért említjük meg külön is. Elemi követelmény, hogy szórványbeli tehetséges, szegény gyermekeink ingyen tanulhassanak. Előbb-utóbb világos lesz végül, hogy különösen regá'i szórványaink esetében, elkerülhetetlenül szükséges a szórványokat látogató utazó-lelkészek alkalmazása, amire bizonyára ember is, pénz is lesz a maga idejében, ha egyházaink teljes lélekkel és ieljes hittel magukra veszik az ügyet. Aninosa, 1935 II. 11. Horváih Jenő. * Reményik Sándor ezt a verset a Jelenleg Svájcban betegen lelkipásztor kérésére irta a hidelvei gyülekezet számára. fekvő Biró Mózes, református Gyermekhintőporban ne válogassál az igazi 16 és 24 lejes dobozokban. LEVÉLPAPÍROK nagy válasz• T ÉK BAN (Blockposta is) legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában. Öucfioss?, IV., Eyyet&m-utcs 5. — 100 modern kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóviz. Központi fűtés. étterem és kávéhoz- ban minden este r Part— J&z. Crxséö’ÍÉ-píffícálssn egyplncér rendszer S SS
