Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-03 / 52. szám
9 in ELLENZÉK 1939 miretwm 9. SELECT MOZGÓ Ka||,ar||,€ |{l|)>;l|n| Rendkívül érdekes film. — Fősz.: Következő műsor: TALPIG URI055ZONY HOLLYWOOD CSODÁS CSILLAGA. iWN HilRDIFIG És [LISE BROOK A hét világpolítilcája Sir John Simon „a barna é$ vörös oroszlánok" barlangjában A hét világpolitikai eseményei a levegőben lévő tervek további kiérlelŐdésében állottak. Olaszország változatlanul küldi a csapatokat az abessziniai határ felé és most már valószínűleg nagyon közeledik az időpont, mikor türelmes tárgyalások helyett erélyesen emeli föl a szavát az Addis-Abeba-i kormánnyal szemben. Abesszínia egyelőre a tárgyalások elhúzásával válaszol és az önérzetét kevésbé sértő nemzetközi elintézésre kívánná szorítani a viszályt, még mielőtt Olaszországnak a kívánt elégtételt és az ugyancsak kívánt területi engedményt megadná. Ráma nyilvánvalóan nem hajlandó belemenni ebbe a megoldásba és ezt a viselkedését minden valószínűség szerint azokra a megállapodásokra alapítja, melyeket az Abesszíniával határos másik két nagyhatalommal, Angliával és Franciaországgal előzőleg kötött. Abesszínia többé nem számíthat arra, amivel régebben mindig manővrirozott, hogy a három szomszédos gyarmati hatalom közül, legalább egyiket a másik kettő ellen kijátszhatta. Teljesen elszigetelten áll, egyedül a haditechnikailag bizonyára kitünően fölszerelt Olaszországgal szemben és egyáltalán nem remélheti, hogy a repülőgépek, tankok és golyószórók korában megismétlődhetik javára az aduai győzelem. A hét többi külpolitikai eseménye elsősorban az osztrák vezető kormányférfiak párisi és londoni látogatásával és Sir John Simon angol külügyminiszter tervbeveti: berlini és valószínű moszkvai, varsói és prágai látogatásaival állanak kapcsolatban. Árnyalatkülönbségek az osztrák külpolitikában Schuschnigg osztrák kancellár és Berger Waldenegg külügyminiszter látogatásai a két nyugateurópai nagyhatalom fővárosában xáusztria elhelyezkedése érdekében történt az angol, francia és olasz kormányok által tervbevett általános európai rendezésében. Természetesen rögtön fölmerült a gyanú, hogy Ausztria ezzel a látogatással elhajlik eddigi külpolitikájától, mely első sorban Rómára támaszkodott, Schuschnigg és Berger Waldenegg siettek tiltakozni a gyanú ellen és úgy Párisban, mint Londoniján hangoztatták, hogy külpolitikájuk alapja továbbra is a római olasz—osztrák—magyar hármas egyezség marad. Berger Waldenegg még hozzátette ehhez a kijelentéshez, hogy úgy Párisban, mint Londonban állandó összeköttetést tartottak fönn Olaszország és Magyarország diplomáciai képviselőivel, ezzel külön is hangsúlyozva ragaszkodásukat a római egyezményhez. Az osztrák látogatás, szerintük, csak kiegészítése annak a megegyezésnek, mely Ausztriára vonatkozólag Laval és Mussolini között jött létre s amelyet a francia—angol londoni megállapodások az európai helyzet tervbevett nagy rendezésének kereteibe akarnak belevenni. Az osztrák védekezés kétségtelenül helytálló, ami nem zárja ki, hogy a párisi és londoni látogatás által bizonyos árnyalatkülönbségek ne keletkezzenek az. osztrák külpolitika irányában. Meglehet azonban, hogy ezt az árnyalatkülönbséget éppen Róma beleegyezésével hozták létre, mert az olasz külpolitika más tereken való szabadabb mozgása érdekében szükségesnek tartja, hogy az osztrák függetlenségért vállalt felelősséget megossza Franciaországgal és Angliával. A Habsburg»kérdés Az osztrák látogatás alkalmából újra nagy erővel dobódott fölszinre a Habsburg-kérdés, mely egyideig eltűnt az eseményék színteréről. Különösen kisantant részről emeltek kifogást az ellen a lehetőség ellen, hogy Schuschnigg és Berger Waldenegg nyugateurópai látogatása az ausztriai Ilabsburg-restau- ráció lehetőségét közelebb vigye a megvalósuláshoz. Az osztrák kancellár és külügyminiszter minden lehető módon tiltakoztak a ellen, hogy a kérdést fölvetették volna nyugateurópai tárgyalásaikon. Hivatkoztak rá, hogy a római hármas-egyezmény másik két részese, Olaszország és Magyarország szintén ellene vannak a Habsburgok Ausztriába való visszatérésének. Laval és Sir John Simon megerősítették az osztrák államférfiak állítását. Kisantant részről mégis további nyugtalanságot mutatnak ebben az irányban. Föl kell tételezni tehát, hogjr nem is a Habsburgok fenyegető visszatérése okozza ezt a nyugtalanságot, hanem valami más. És ezt a mást éppen a Habsburg-kérdéssel kapcsolatban kisantant részről eredő kezdeményezésben találhatjuk meg. A tervbevett dunai megegyezéssel kapcsolatban ugyanis kisantant részről azt a kívánságot érvényesítik, hogy a megegyezésben kölcsönös kötelezettségvállalással zárják ki a Habsburg-ház Ausztriába való visszatérésének lehetőségét. Erre a kötelezettségvállalásra az osztrák kormány nem hajlandó, mert a kérdést Ausztria bel- ügyének tekinti és mert a német Ansehluss- tervek elleni küzdelmében legitimisták nélkülözhetetlen segédcsapatát képezik. S az osztrák álláspontot minden jel szerint méltányolja a francia és angol kormány is, melyek ugyan nem állanak olyan élesen szemben egy esetleges Habsburg-restauráció- val, mint a kisantant, de az adott viszonyok között szintén egyáltalán nem tartják időszerűnek a Halrsburgok Bécsbe való visszatérését. MngoS—framia egyetértés MIT ÍR A ROMÁtN SAJTÓ Közfogyasztás. Minden hat hónapban. Csendélet. Kíméljük a/ adózókat! bűn- cselekmények. Demokrácia. A butaság büntetése. 1848. A történelem tanítása. l’Rl ZENTUL: Egy bécsi nemzetközi kimutatás szerint utolsó helyet foglalunk cl élelmiszer- üv,vasztás terén az ország lakosságának számához viszonyítva. Pedig több kenyeret, tejet, vajat és húst lehetne fogyasztani nálunk, mint másutt. \ kimutatás szerint mindössze másfél kiló hús, :ro gramm hal s alig 5 kiló cukor az évi fejadag Romániában, azzal szemben, hogy csupán cukorból Ausztriában 20 kilogram, Svájcban 34 kilo. ■ram és Angliában 36 kilogram jut egy főre. S más téren is e/. a helyzet. így a civilizált államok körött legkevesebb fűtőanyagot, gyapjút, zsirt, gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk. Lehetetlennek ácszik, mégis Így von. A buza, gyümölcs, rcj hazájában a népnek nincs elegendő tápláléka és ruházata. DIMINEAŢA: Nincs kizárva, hogy belső pártérdekből Tature-scu néhány hónap múlva kormányát átalakítja. Ismét kormányalakítás? — kérdik bizonyára többen erre. Tudniok kell, hogy Duca is tisztában volt a harci eszközök és a személyek elhasználásával s azt mondta, m kor kormányra került: ,,Minden hat hónapban szükség van egy kormányátalakításra., így kell a mai időkben .kormányozni!“ Úgy látszik, hogy ennek a rövid politikai végrendeletnek a végrehajtója Tatarescu szeretne lenni. SOLIA DREPT ATEI: Vlad Aurel lapja követ, kezöket irjaj a vidéki adóbehajtás módjáról: „A pénzügyé behajtó közegek dühe teljes erejében tombol. — A szomszédos adóhivatal személyzet«: összpontosították Órást iára s megkezdő, dött a nagy hajsza, az adó után. Ez a következő képet mutatta: — Elől ment egy cigány, aki a dobot verte. Utána 10—<15 adóvégrehajtó. S végül szegény Jenariu, az adóhivatal szolgája. Olyan kép, amely nem méltó civilizált országhoz. Eddig is kellete adót fizetni. Eddig is voltak pénzügyi behajtó szervek. De ilyesmit nem éltünk még meg. ARGUS: Az adóbehajtással kapcsolatban kétségbeesett kiáltások hallatszanak az ország minden részéből arra nézve, milyen módon folynak ezek a behajtások. Minden levelünk, amit kereskedőktől kapunk, telve van panasszal a pénzügyi ;zervek kihágásai miatt. A városokban tiltakozó gyűléseket tartanak. A képviselőket közbenjárásra' kérik fel, hogy akadályozzák meg az árvc. réseket. Mert ezt minden kímélet nélkül tartják a végrehajtók. A pénzügyminiszter határozott rendeletére hivatkoznak s nincsenek semmire sem tekintettel. Arra a körülményre, mily válságon megy most keresztül a kereskedelem s nem lehet a hátralékokat egyszerre követelni, mert a behajtás- hibái miatt nem fizették meg ezeket. Az adózók tönkretételével a pénzügyminiszter annak teszi ki magát, hogy nem lesz. majd ki adót fizessen. DREPTATEA: A bűncselekmények egész sora zuduit ránk az utóbbi időben. Gyilkosok Bucu- restiben, Croiovában és Galati ban. Egy foglyot megöltek az oradeai rendőrségen. A rablások napirenden vannak. A közvéleményt természetesen izgatják ezek az események. A bűncselekmények szaporodása a gazdasági válság következménye. A bűnügyek kimutatása a legjobb műszer, mely a válság fokát mutatja. Ha majd esni fog számuk, a válság is csökkenni fog. VIITORUL: Amint megállapítható, a nemzeti, parasztpárt tüntetése meg akarja akadályozni a parlament munkáját. Lehet a demokratizmust job. ban bizonyítani? Bizonyára — nem. A demokrata cs parlamentáris rendnek azonban az volna a hivatása, hogy komoly és méltó magatartást tanúsítson s őszintén és tárgyilagosan nyilatkozzék a szőnyegre kerülő kérdésekben. CURENTUL: Arról beszélnek, hogy a bűnös • csaló minisztereket megbüntetik. De senki sem gondol arra, mi történjék azokkal a miniszterek - -c!, akik tudatlanságukkal okoztak kárt az álamnak. Nem ismerjük még a londoni kifizetések feltételeit, de az esetben, ha a petróleumvállalatok és a kincstár között folyamatban levő pert beszüntetik, felvetjük .majd az indítványt a tudat, lanság büntetésére. ADEVÉRÜL: Az Islaz-i program — 1848 június 9. — és Mihai Kogalniceami programja mutatja, hogyan gondolkoztak a modern Románia ,-pkői, midőn a nyugati civilizáció színvonalára akarták emelni népüket és országukat. Az Islaz-i program és Kogalniceanu programja a szabadságra, a türelemre és a. tömegek jogaira vannak alapítva. PATRIA: A Vaida-csoport lapja így ir Horia, Cloşca és Crisan kivégzésével kapcsolatban: — A kerékbetört és karóba huzottak vére vetőmag, melyet a barázdák hosszú során át hintettek szét az erdélyi talajba, míg megvalósult az idők pa. rancsa. A történelem számára Horia a nép fájdalmának vulkánjából előretört tüzcsóva marad, emlékeztetve arra az időre, midőn nehéz léptei visszhangzottak. Sir John Simon tervbevett berlini látogatása alkalmából njra fölvetődik a kérdés, hogy Anglia és Franciaország egységes magatartást tanusilanak-e Németországgal szemben. Berlinben megpróbálták a lehetőségig kihasználni azokat a kérdéseket, amelyekben föltételezhető, hogy ez az egyetértés nem száz százalékos. Eddig azonban minden arra mutat, hogy a német kísérlet nem járt sikerrel. A helyzet ismerői szerint ugyanis Anglia és Franciaország kapcsolata ma olyan szoros, amilyen a háború óta csak egész ritka esetekben volt. Régebben valahányszor a francia külügyminiszterek szorosabban akarták belekapcsolni Angliát a háború utáni európai helyzet megszilárdítására irányuló politikájukba, Londonban mindig udvarias visszautasításra találtak. A február 3-iki londoni francia—angol megegyezés a: első eset, mikor ezt a tartózkodást sikerült a francia külpolitikának áttörni. Anglia eddigi magatartásának ilyen gyökeres megváltoztatására igen fontos okok nélkül bizonyára nem volt hajlandó és ezeket a fontos okokat beavatottak két pontban vélik megtalálni. Egyik Németország légi fegyverkezése, mellyel szemben az aránylag távollévő szemlélő helyett ma már a legnagyobb mértékben érdekelt féllé vált Anglia is, a másik a brit világbirodalomra nézve rendkívül fontos japán imperializmus kérdése, mely ugyanúgy, mint az angol, ma már szintén világrészekben gondolkozik s amely megtalálta már a kapcsolatokat két európai hatalom, Németország és Lengyelország felé is. Angol aggodalmak a légi táma= dásról A német légi fegyverkezés által okozott angol félelemre legjellemzőbb Baldwin miniszterelnökhelyettes pár hónap előtt tartott beszéde, melyben hangoztatta, hogy Anglia légi határa nem a parti sziklák előtt, hanem a Rajna meFIetl fekszik. Hasonló kijelentések jelentős angol politikusok ajkáról azóta egymást érik. Mindannyian megállapít jól;, hogy Anglia elveszítette szigeti helyzetéből származó előnyeit és a légi támadásokkal szemben ma Olaszország és Spanyolország a határukon fekvő magas hegységek által sokkal védettebbek, mint az inzuláris Anglia. MacDonald a francia—angol megegyezést követő, február 7-iki bethfordi beszédében figyelmeztette honfitársait a légi támadás veszélyére, a következő szavakkal: „Ma, hat- hét órával a háború megüzenése után ellenséges aeroplánok lephetik el az eget London fölött. Az önök feleségei és gyermekei szintén a hadirepülök szárnyai alá kerülhetnek. Ma nem lehet arra gondolni, hogy több nap áll rendelkezésünkre a védekezés megszervezéséhez. Késés nélkül, gyorsan kell megtenni a szükségeseket. A legkisebb késés is egyenesen fölbiztatja a tárnadót arra, hogy borzalmas pusztítást végezzen a mi területünkön“. És ezután elmondta MacDonald miniszterelnök, hogy a most tervezett légi megegyezés, melynek létrehozatalára Franciaországgal állapodtak meg, mindenekelőtt arra szolgál, hogy Anglia női és gyermekei ne legyenek védtelenül kiszolgáltatva egy ilyen légitámadásnak. Japán, mint rémkép A másik ok, amiért az angol diplomácia kilépett eddigi tartózkodó magatartásából és meglepően tevékeny szerepet vállalt az európai válság rendezésében, London szélsőkeleti aggodalmaiban rejlik. Az angol kormánynak ugyanis bizonyítékai vannak állítólag arra, hogy az utóbbi időben katonai lehetőségeket magukban rejtő kapcsolatok fejlődtek ki Japán és Németország és Japán és Lengyelország között. Ezeknek a titokban tartott kapcsolatoknak hire Lengyelországból pattant ki, ahol úgy látszik kevésbé tudják őrizni az ilyen diplomáciai titkokat, mint Tokióban és Berlinben. Az angolok értesülése szerint, melyet sok minden más jel is támogat, Lengyelország a mult év végén katonai és kölcsönös védelmi szerződést kötött Japánnal, mely pontos másolata volna annak a szerződésnek, amely Tokió és Berlin között már régebben létrejött. Az angol világbirodalmat azonban, mely éppen világbirodalmi érdekei miatt igyekezett eddig lehetőleg kerülni a szoros európai kapcsolatokat, semmi sem nyugtalanítja annyira, mint a teljes erővel előretörő japán imperializmus. Amint már többször megírtuk, Abesszíniát is azért ejtette el teljesen Olaszországgal szemben, mert Japán kezdett gyökeret verni Afrikának ezen a veszedelmes pontján is. A sárga imperializmus átnyulása Európa szivébe, ahol az angolokat szintén erősen nyugtalanító német nacionalizmussal foghat kezet, érthetően még nagyobb nyugtalanságot okoz londoni irányadó körökben. Az angol külpolitika tehát megváltoztatta eddigi tartózkodó magatartását Franciaországgal szemben és hajlandónak mutatkozik arra, hogy újra tevékeny szerepet vállaljon az európai helyzet rendezésében. Ez a szerep, az angol érdekeknek megfelelőleg, természetesen nem olyan mereven németellenes, mint a francia diplomácia politikája, de arra nem lehet számi tani, hogy élesen szembekerüljön a francia tervekkel. Sir John Simon, amint Londonban mondják, igy „el fog látogatni a barna és valószínűleg a vörös oroszlán barlangjába*4 is. .Angliában, ahol még mindig bizonyos vonakodással nézik a londoni kormány beaval- kozását Európa ügyeibe, nem a legszívesebben veszik ezeket a látogatásokat. De az adottságok parancsolnak az angol diplomáciának is és London mindig hires volt arról, hogy az adottságokkal a legmeggyőkerezet- tebb előítéleteinek föláldozása árán is számítani tudott. —s. Mozgószinházak műsora : SZOM BAT—VASAKNAP : CAPITOL: Premier. „REGINE“. Egy diadalmas szerelem története. Fősz. Luise Ullrich, Adolf Wohlbrück, Olga Tschechows. EDISON: Három film. I. RÉGI JÓ IDÓK. Csoda-operett. II. LEGÚJABB JOURNAL. III. UJ MICLY MAUS. 3, 5, 7, 9 órakor. Helyárak 7 és 10+3 lej. MUNKÁS MOZGÓ: EGY ÉJ VELENCÉBEN. Főszerepben: Gombaszögi Ella, Bállá Lici, Oscar Sima és Ludwig Stössel. Zene: Johann Strauss. Előadások: vasárnap 3, 5, 7 és 9. Hétfőn, kedden 5, 7 és 9 órakor. TAVASZI ÜLTETÉST idejében kell elvégezni, hogy biztos legyen a zékel szíveskedjék azonnal kérni, hogy rendelésével ne késsen. Ambrosi, Fischer és Társai Rt Atud