Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-17 / 64. szám

WLLB1ÍZ ÉK it i\ flloKzalos flanflin rorredaiom lagg „rcíarnr tie“ PÄRIS, március. Flandin olt áll a kamara szónoki emelvényén. Gesztikulálásában néha mintha nemcsak latin deklamáció, hanem valami rejtett indulat is volna s hangja szinte fenyegetően hangzik a képviselői padok felé: — Amikor, ilyen nehéz kérdésről van szó, önöknek kötelességük, hogy elmélkedjenek s hogy vitatkozzanak. Ugyanakkor azonban dönteniük is kell. Ha önök nincsenek biza­lommal a kormány iránt, nem fogunk sirán­kozni rajta. De- hu ez a bizalom meg van, akkor támogassanak is bennünket. Szűnjék meg végre az a kritizálás, amely kiöli a re­ménységet, éppen, amikor fel akarjuk élesz­teni és amely akkor akadályozza meg az erőfeszítést, amikor annak kifejtésére kerül­ne a sor. A középen és a jobb mezőn összeverőd­nek a tenyerek, a baloldal néma. Nem tap­sol, de nem is tiltakozik. — Látja, ez Flandin, — fordul felém a karzaton egy francia kolléga •— Domnergue túlélésén üzent hadat a parlamentnek, a mely végül is szembefordult vele. Flandin nem olyan hangos, mint az Doumergue volt, halkabban, de valójában sokkal határozot­tabban figyelmezteti a kamarát arra, hogy ha akadékoskodik, akkor a közvélemény előtt a kormány a kamarára hárítja a fele­lősséget a zavarokért. Itt a kamara légkörében valóban sokkal erélyesebbnek látszik Flandin, mint az új­ságokon keresztül. A hangjában több erő bujkál, mint amennyit beszédeinek kivo­nataiból olvashat ki az ember. Nem a Iraneia Roosevelt, ahogy a baloldalon gú­nyolják és nem a párisi Mussolini, ahogy a jobboldal szélső padjaiban talán remé­lik, hanem inkább virtuóz parlamenti po­litikus, aki tapintatba tudja csomagolni az erélvt és fenyegető pózba tudja ta­karni saját hajlékonyságát. Talán azért tud nagyobb eredményeket elérni, mint elődje, a nála céltudatosabban viselkedő, de tulfölényes Doumergue. Való­jában azonban senki sem tudja, hogy tulaj­donképpen mit is akar Flandin? " Forrada­lom vagy „reformette“ (rcformocska), ez a kérdőjel veszi körül a francia miniszterel­nök alakját. Forradalmár-e Doumergue nyomdokain, aki Doumerguenél lassúbb iramban, de lépésröl-lépésre haladva, végül is meg fogja valósítani Doumergue célját, a nagy alkotmányreformot, vagy pedig meg­elégszik apró reformocskákkal, amelyek nem nagyon provokálják a baloldalt, de azért valamelyest megnyugtatják a jobbol­dalt Ilyen kétértelmű reform volt például az aj házszabály-szigorítás, az első lépés a képviselőház szerepének „kanalizálása“ felé,' amely a vitát a plenum helyett a bizott­ságokba tereli át. Ez lesz a bevezetés, az átmenet a nagy alkotmányreform felé — remélhetik a jobboldalon, de ugyanakkor a baloldal azt hiheti, hogy az ilyen „refor- mette“ talán élét veszi az egész kérdésnek, ngy, hogy nem is kerül többé sor a kamara szerepének lényeges szűkítésére. Ilyen a külön miniszterelnökségi hivatal megszervezése is, amelynek tervét F’landin már készen vette át elődétől és amelynek az iránya kétségkívül az, hogy a minisz­tertanács feje ne csak elnöke legyen a ka­binetnek, hanem a főnöke is. Ezzel azon­ban még nem dőlt el a kérdés, hogy meg­indult-e ezzel az egész kormány szerepének szélesebb kiépitése s esetleges felülkereke- kedése a kamarával szemben? Mindezeknél azonban nagyobb kérdés a kényszerkartellek törvényjavaslata. Maga a kérdés egyáltalában nem látszik időszerű­nek, mert a francia iparban alig jutottak el az iparágak a szervezettség olyan állapo­túba, amelyet a törvény — amint arra alább rámutatunk — feltételez. Mégis fontos e I kérdés, mert nagy világnézeti ellentétek üt- j köznek össze körülötte. Liberalizmus vagy 1 korporativizmus — ez a kérdés teszi izga- ! tóvá a kényszerkartellek ügyét s a francia közvélemény most tanácstalanul kérdi, hogy a kormány melyik irányban halad? Maga Flandin, amikor hatalomra jutott, meglehetősen dodonai jelszót adott ki: ’ A mi eszményünk a szabadság. De szükséges, hogy azt megszervezzük, ellen­őrizzük s megvédelmezzük. Amiből kiderül, hogy Flandin milyen szellemes ember, sőt hogy milyen bölcs ember, hiszen ez a mondás találóan jel­lemzi korunk nagy társadalmi kérdését, csak éppen az nem derül ki belőle, amire a francia polgár a legkiváncsibb volna: az, hogy mire fogja vagy mire akarja he­lyezni a hangsúlyt Flandin, a szabadságra vagy a megszervezésre? Egy francia politikus meg is jegyezte Flandinnek erre a jelszavára, hogy úgy lát­szik, Franciaország elérkezett arra a pontra, ahol döntenie kell: — Két ut előtt állunk. Az egyik az ön­ként vállalt fegyelem és vele a mai ténye­zők aktiv részvétele az államéletben. A má­sik a jobb* vagy baloldali diktatúra, amely nem volna más a pártok számára, mint passzív engedelmeskedés. 'Ezért néznek olyan kutatva most Flandin szemébe á kényszerkartellek tárgyalása ide­jén, mert egyelőre nehéz volna megmonda- ) ni, hogy ez a reform is milyen irányzatot j hordoz magában? Azt-e, amelyet a liberáliz- mus hivei úgy fejeznek ki, hogy mentsük a liberálizmusból, ami menthető, tehát vállal­juk n gazdasági éle', megszervezését; vagy pedig azt, amit a fasizáló irány hirdet és amely az egész gazdasági életet maradékta­lanul akarja beleépíteni egy korporativ rendszerbe. Az uj francia karlelltörvényből ugyanis 1848 március 17-én kapta Batthyány Lajos - gróf megbízatását az első felelős ma­gyar minisztérium megalakítására, 1442 március iS-án ütközött meg Hunyadi János a Maros mellett Mezid bég Er­délyt pusztító Seregével, jf>37 március 19-én halt meg Pozsonyban Pázmány Péter. 1622 március 20-án adta vissza Bethlen Gá­bor II. Fcrdinándnak a magyar szent koronát. 924 március 21-én dúlták fel a magyarok Szalárd vezér alatt az északolaszországi Páviát. 1041 március 22-én koronázták királlyá Aba Sámuelt. Í704 március 23-án jelentek meg Rákóczy seregei Bécs alatt, Pázmány Péter, a magyar kathoiikus res­tauráció vezéralakja, a „magyar bíboros-Ci­ceró“, Erdély történetében is szerepet Ját­szott. A harmincéves háború idején Bethlen Gábor is beleavatkozott az európai esemé­nyekbe s a protestáns magyarsás védelmére hadat indított a császár ellen. Pázmány ka­thoiikus volt és Habsburg-oárti. mint Beth­len másik nagy ellenfele, Eszterházy Miklós nádor is, de magyar és emberi jellemét szé­pen világítja meg az, hogy ellensége létére bé­kejobbot tudott nyújtani a fejedelemnek, mi­kor az békét kötött a bécsiekkel. 1622 január­jában irta ezt a levelet Bethlenhez: „Az Úristen fölségedet az uj esztendőben minden jókkal megáldja. Hogy az Úristen mind az mi kegyelmes urunk szivét és mind a felséged elméjét arra vezérletté, hogy az szegény községnek számlálhatatlan ínségének és a keresztyén vérontásnak véget vetvén, az szent békesség végben menne: méltán bálákat adhatunk szent felségének, kiért én is örven­dezni akarék felségednek ez kis írásommal. Emellett minthogy az visszavonuló üdőnek ál- lapctja magával hordozza az gyűlölködésre való okokat, felségedet kérem, hogy az el­múlt dolgokat feledékenvségben hagyván, tartson engemet is jóakarójának, bizonyos lévén abban felséged, hogy valameddig az én kegyelmes uram és koronás királyom meg­nyugszik az felséged jó forgolódásában, én is igyekezem azon, hogy az én vékony ér­tékem és tehetségem szerint kedveskedjem m ndenben felségednek, viszontag felséged­nek hasonló akaratját ,■várván. Tartsa és áldja meg Isten felségedet sok jókkal. Felségednek jó szűvvel szolgál Pázmány Péter esztergomi érsek.“ Bethlen hasonló szívességgel válaszolt: „Az kegyelmed nekünk iímbor szolgája által irt levelét vöttük, melyből írásának min­den részeit megértettük. És elsőben, hogy kegyelmed a szent békességnek jó végéért az Úristennek hálákat adván, arról nekünk is örvendez, abbeli jóindulatját kegyelmednek kedvesen és szeretettel vesszük, kívánjuk is Istentől, hogv ez sok veszedelmek és romlá­sok után, immár az megmutatott szent bé­kességet tegye állandóvá és szerencséssé, az egész keresztyénségnek javára és szegény köz­ségnek megmaradására s épületire. Hogy pe­riig kegyelmed hozzánk való jóindulatját is levelében jelenti, ,kegyelmedtől jó szívvel vöttük és mi is, az mint edd;g is minden üdóben azon voltunk, hogy keresztyén Jóin­dulatunkat mindenekhez megmutassuk, úgy immár, Isten ez felháborodott állapotokat köztünk lecsendesitvén, ügyekeziink azon, hogy minden illendő és méltó dologban ke­gyelmedhez is jóakaratunkat k:jelentsük, me­lyet kegyelmednek minden üdőben ajánlunk. sok minden válhatik. Lehel belőle kompro­misszum, amelynek igazi célja éppen az, hogy megakadályozza a korporativizmus terjedését s ugyanakkor az is lehetséges, hogy az első lépéssé válik a korporativiz- mus kiépitése felé. Maga a törvényjavaslat kimondja, hogy válságos időkben, ha egy iparágban a vállalatok kétharmadrésze, ma­guk mögött az iparág termelésének három­negyedével, már kartellbe léptek egymással, akkor a kormány, rendkívül bonyolult eljá­rás és az illető iparág szakértőinek meg­hallgatása után, elrendelheti, hogy az ipar ág többi vállalata is köteles csatlakozni a kartellhez. Egy-egy ilyen kéiiyszerkartell a kormány ellenőrzése alatt állana s az egész elgondolás elsősorban arra irányul, hogy ezen a réven válságos időkben elejét: lehes­sen venni a túltermelésnek. Nagyjában ezek a kérdések feszitik most a francia politikát, bár a szenvedélyek vá­lójában nem ezeken a pontokon fenyegetnek kirobbanással.. A legnagyobb ellentét az úgynevezett fegyveres szervezetek körül sű­rűsödött össze s érdekes, hogy Flandin még egyáltalában nem vallott szint ebben a kér­désben. Jobb és baloldalt egyaránt fenyege­tőnek érzik a túlsó part magánszervezetei­nek fegyveres erejét s a helyzet ma Fran­ciaországban úgy fest, bőgj- ha egyszer me­gint sor kerülne a tavalyi februári esemé­nyekre, — ami egyáltalában nem lehetetlen —- akkor az utca megmozdulása o^tleg va­lóságos polgárháborúvá fajulhat, hogy nyo­Kegyelmed is engeinet ennekutána tartson jó­akarójának, valamiből az én barátságom is kívántatik, meg nem akarunk fogyatkozni, ha­nem kedveskedni akarunk és igyekezünk. jóakaró barátja Gábriel.“ Abban a harcias világban Pázmánv sem volt ellágyult kedély, de nemzetét féltő sze- retete állandó békeközvetitésre kényszeri- tette. Ezt sürgette Bethlenhez irt levelében, (annak halála előtt kis idővel) is: „Ide különböző veszedelmes híreket hoz­nak ... Ugj vagyon, hogy az Felséged mos­tani állapotiát nézvén, majd azt gondolhat­nék, hgy békességet kívánna inkább, hogy sem veszekedést; mindazáltal, vártnak nyug­hatatlan elméjű emberek, kik nem kíván­ják a csendes állapotot, hanem mint a del­fin halak, akkor örvendeznek, mikor há­borút éreznek. Bizony dolog, hogy most igen könnyű, ha szükség leszen, százezer ha­dakozó népet is az Imperiumból ide, sze­gény romlott hazánkba vonni; de abból mi jő ki, csak Isten tudja. És igazán mondom, hogy látni nem akarnám utolsó romlását szegény hazámnak, hanem előbb halálomat kévánnám. Kérem Felségedet, rántsa meg ott is a zabolát azok szájában, kik a békessé­get nem kedvelíik.“ Élete utolsó napjait a béke felőli aggo- daimaskodásban töltötte s utolsó levelét II. Rákóczy Györgyhöz ez a féltés diktálta: „Kegyelmedről azt írják, hogy kegyel­med az ő Felsége ditiójába (a császár ellen) zászlókat osztogat és hadat fogad. Itilje meg kegyelmed, mint tetszenék Kegyelmednek, ha kegyelmed hire nélkül valaki ezt növel­né a kegyelmed ditiójába. Én ő Felségének megjelentettem, hogy nem hihetem; azért ő Felsége várja a kegyelmed információját.. (1637. március 11.) Kemény János fejedelem önéletírásában igy jellemzi a három nagy magyar viszonyát: „Egy időben élének ez három nagy ma­gyarok: Bethlen Gábor, Pázmány Péter, Eszterházy Miklós, kiknek esmeretekben vol­tam,, köztük nagy dolgokban forogván növe­kedtem. De jaj, mint hagyatánk árvájul or­szágostól, nemzetestül! Az említett Pázmány mondja vala egykor nála létemben: „átko­zott ember volna ki titeket arra kisztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldoz- zatok, míg Isten az keresztyénségen máské­pen nem könyörül, mert ti azoknak tontok- ban laktok: oda annakokáért adjátok meg az mivel tartoztok; de tartsatok csak jó corres- pondentiát, mert itt keresztyén fejedelemmel van do’gotok, tudniillik római császárral, ado­mánytok nem kell, az törököt töltsétek ado­mánytokkal; mert noha im látod, édes öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztyén császárunk előtt, de csak addig durál az az német nem­zet előtt, miglen Erdélyben magyar fejede­lem hallatik floreálni, azontúl mindjárt con- temptusban jutván, gallérink alá pökik az német, akár pap, akár barát, vagy akárki le­gyen.“ Az Eszterházy Miklós is igen eszes, módps authoritativus jó magyar vala; Ez ket­tőben csak az vala káros, hogy az cvangelica rcligiónak mindenik nagy üldözője, egyéb­iránt nemzetünket és annak szabadságit szerető hasznos emberek valának, de az religió dolga nem juttathatta soha megegyezésre őket.'4 Pázmány kathoiikus és Habsburg-párti érzelmeit tudva, talán apokrifnak tarthatjuk ezt a nyilatkozatot, de kétségtelenül mutatja egész életműve, hogy kora önmagát tépő ma­gyarságának élő lelküsmerete volt. L'QRBßL PÁRIZSI cég H AJFEST EK-le a vi’ág lerítökéleieseibfo készítménye. Minden drogériában és jobb nőifodrás/nál kapható. Történelmi naptár HOTEL CONTINENTAL BUDAPEST VII. Dohány-utca 42-44. 160 szoba teljes komfort Elsőrangú családi szálló Egyágyas szobák- 4 P-töl Kétágyas szobák 7 P-töl mában menthetetlenül összeomoljon a fran­cia páriáméntárizmusnak legalább is mai épülete. A két szélsőség — a jobb vagy baloldal diktatúrája — között természetesen a közép útról is szó esik Parisban,' aminthogy ha csak valami megrázkéxltaíás közbe nern jön, valószínűnek is, látszik, hogy a francia nép lassú átmenettel fog átkanyarodni egy mo­dernebb parlamentarizmus felé. S nem lehe­tetlen, hogy Flandinnak is, ha egyáltalában foglalkozik távolabbi célokkal, ilyen meg oldás lebeg a szeme előtt Ha ez igaz, akkor helyesen jellemezte a FJandin-féle politikát egy párisi újságíró. — Flandin olyasmivel foglalkozik, amit íelvilágosodott parlamentarizmusnak nevez­hetnénk. Azt reméli, hogy ilyen utón jutha­tunk el oda, hogy a kamara ne legyen más mint az ország párisi hangszórója, amely ne vezesse, hanem csak inspirálja és ellen­őrizze a kormányt. F. A. Puerto ts> SPAN Ffimansin E N fíibraltar Tanger MAROKKO |= Tetuan 50 Km. Geplante Tunnelstrecke TENGERI ALAGÚT GIBRALTÁR ÉS TANGER KÖZÖTT. Rövidesen megkezdődnek a Gibraltár—Tan- ger-i alagút munkái, melyek Európát fogják összekötni Afrikával. Képünkön az alagút iránya szaggatott vonallal van jelölve. mű ——— ABBÁZIÁBA® tengeri ámőgyíürd&k a RESIDENZ pv.zióoan mind a aégy -melet -a kapha- ók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, szívbajosoknak, asz'másoknak, ■ álamint eimcszesedésbőí eredő betegségeknél na­gyon _ fontos, hogy a II6SÍ Se ÍZ nem fekszik magaslaton. Óriási lőnys még, hogy az Összes előirt di dák pontosan etarthatók. A ÍÍCSiíIenibben minden kényelem és az öss:es modern konfort me t dúlhatok: lift, közpo/ti vázfüt s, 22 fokos meleg, tengerrs néző uanoy ioggi s ói erl éyes szobák, kényelmes ágyakkal. A KesiŰtülZ gész?n a ten­gerparton fekszik és nem a teng^r- pa ttál szemben. - íiS© Háte^Otta. Kitűnő konyha. Folyó hideg és mo.eg viz a szobákban. Feltűnően olc-ő neu dó- ár dr. Bővebb inf-rmáciőt nyújt Erénijf Béla gyógyszerész sz mélyesan Buda- p sten, regg. l f 1 9 t i este fél 7-ig. — Di /na patika, Károly körút 5.) MiuUn 1 vélre vá oszolunk és prospektust . üldfink. T lefon : 31—6—19.. 1 A legnemesebb erdélyi hagyom.: n képviseli és szolgaija az Ellenzék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents