Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-17 / 64. szám
1999 mArctan 17. F L L F N 7 fi K Vihar egy pohár - sörben Ilyen se történt még, rm'ófa világ a világ! Angliában, a sportok hazájában, elhangzóit egy szó a sportok ellen. Ha valaki Ameri'sábBn azt mondta volna valaki, tmey a folytonos üzle‘kötés anyagias gondolkozásra csábit ás aláássa a szellemet, ha Olaszországban valaki azt hirdette volna, hogy az örökös idegenforgalom nyugta anito és k ros, mert az olaszok már be sem férn k a múzeumokba a tolongó külföldiektő , ha Franc aország- ban megszólal e y hang a glorie el en, azt magvará ván, hogy a hősi lendületnek ni cs tala'a lepoigáriasodott hét köznapjainkban, mindez* könnyebben elhi e nők. De Father O’H a ny la kozata, bármily óvatos is a maga nemében, uív hat, mint a villám a derült égből. Az rxfo-di Catholic Workers Col ege nagv ekintélyü principálisa ugyanis a köve'kezőket monda: — U y tűnik, hogy szabad ég alatt űzött foglalato sálaink ef yre inkább az ivással állnak kapcso’atban. Egyes evezős- klubok mindjobban ivásra csábítják a fiatalokat ... A dip’omatikus óvntos°ággal megfogalmazott véleménv kezdete általánosító célzás, de a fo!ytatása már valóságos vádszámba mehet s állítása azt is megvilá- í itja, hogy mire célzott Father O’Hea az első mondattal. „A szabad ég alatt üzö t fogl lato ság* természet sen a sport. S ha ez kapcsolatban áll az ivással, nem ártana szárnyait kissé megnyirbálni, nem is beszélve »egyes evezős-klubok* működéséről... Csoda-e hát, ha felrobbant a bomba ? | Nem kevesebb, mint húsz spor'klub tiltakozott, A hagyományos angol hidegvért megszágyenitő hevességgel k ltek ki Father O’Hea véleménye ellen s kijelentették, hery a sportolók nem isznak és s°mmi- esetre sem isznak sport közben, amié t a klubok felelősséggel tartoznának. A sportot t< báL az ivá-sal nem szabad kapcsolatba hozni. Az oxfordi Amatőr Evezős Szövetség elnöke nyilatkozatában a következő harcos szavakat is kie íette: — Erről még hallani fogunk! Ami az angol zárkózott kifejezések tö- mörsé ével annyit jelen1, hogy évi zősla- pá'g menő harcot for folytatni a sportklubok agja nak gégéjét illető 'ámadással. Mr. G. T. Launchbury evezőstitkár a védekezés álláspontját te te magiévá és megáll pdotta, hogy „a mai evezős kevesebbet iszik, mint a háború előtt.“ Tehát iszik, Ez tsgadhatailan. Mindössze kevesebbet, mint valaha, de i zik. (NoLa- hene : An diában.) Mr. Launchbury nem is állítja rz ellen ke őjét. De pontosan les ö- gezni kivánja, hogy mikor iszik? Nézete szerint ugvanis »mindaddig egyetlen pohár sörhöz sem juthat az evezős, ameddig el nem hagyta a csónakot“. . s ebben megdön hetetlenül igaza van a titkár urnák. Ho yan is hatnék a cső ak- ban, amikor minőkét keze evezővel van tele? Mivel emelné szájához a poharat, feltéve — de meg nem engedve —, hogy akadna e y-egy pohár sö i'al a csónakban? Inni csak akkor ihatik, ha elhagyta a csónak t. Akkor pedig már nem sporló', s ahhoz^ a kin nak már semmi köze. Jogosan tehát m m lehet álli'ani, hogy a spor&olók sporto'ás közben szeszein ének. Se az evezősök, se a töobiek. B'vallom, én se littam még soha, hogy például amagifugró a k tméteres le fölöd röptében felhajtott volna egy fröccsöt. Se sprintért nem láttam még, aki rohantá- ban sörhabba mélyes tette volna lihegő ajakát. Egváltalán inni csak egyfajta sportolót láttám sport közben. Az is v zipolózó volt. „Ráusztak® egy kicsit, váratlanul, hát ivott szegény. No, de sze encsére nem sörben vizipo'ózott, A sporti szoda vizének élvezete ellen podig me- Fa her O’Hea se tiltakozott eddig egyetlen szóval sem. K I s ÖREG Móricz Zsigmond gyerekkora Olvasom nagy gyönyörűséggel a Móricz Zsigmond „Február, hol a nyár“ cimü elbeszélését az Ellenzék múltkori vasárnapi számában és benne azt is, hogy drága otthonában, négy apró testvére közt mint járt ki neki a „kis öreg“ becézés már tízesztendős korára. Amióta mqg magiam is ismerem, úgy 16—iS éves tanuló korából, mondhatom, hogy találóbban .aligha lehetett volna jellemezni őt., Ezt a kedves, megkülönböztető titulust bizonyosan édesanyja adta neki, bizonyára azért válla1 tea olyan szívesen diáktársai részéről) is annak idején. Az a kérdés most már, mivel szolgált rá erre az elnevezésre a diák Móricz Zsigmond, Az Arany János hajdani iskolája, a kisújszállási ref. főgimnázium 1896—1899 évek közötti értesítőiben szereplő Móricz Zsigmond például nem volt épen kiváló tanuló. Önképzőkör! szereplése is igen halvány erővonalat mutat tehetségeiből. Van olyan esztendő, mikor mint bíráló bizottsági tag szerepel csupán, majd versenyszavaló, a természetből vett rajzait féldijra becsülik, népdalai csupán dicséretet nyernek, egyetlenegyszer túszén el egy 10 koronás pálya dijat. Ez az ő középiskolai múltja versben, prózában — úgy: külső1 leg. Voltak egész zseniálisnak látszó osztálytársai, akiket alig győzött szakmunkákkal e1 látna az iskolai könyvtár. „Zsiga“ meg, ha nem is épen kerülte, de nem igen kereste kiválóbb társainak barátságát. Olykor el-el moso'tyodott, de szinte konokul hallgatott, mint aki folyton csak befelé néz, vagy aki konsziderá'i, öregesen. Ez a különös magatartása Zsiga diáknak roppant sok keserves órát szerzett a regényeiben olyan szépen megénekelt Gyula bátyjának, az intézet érdemes igazgatójának, akit megint valami csudálatos sokoldalúsággal tisztek meg balsorsa. Dr. Pálagi Gyula ugyanis alig egy emberöltő nyit kálváriázott át mindössze és az iskola követelményein túl, a rokoni kötelékhez híven: valamit akart volna produkálni öccse urából is. szemmel, amilyen csak neki adatott, ezeknek a döbbeneteknek sorozata olyan elmélyedést igényelt részéről, amit nem zavarhatott meg más tudományos felkészültséggéI, senki kedvéért. Ugyancsak, mikor kijárt priváttanitvá- nyaihoz, a városba, vagy ődöngött valamerre azon a nagykunszáláson, hasonlóképen cselekedett a népiélek megfigyelésével, a maga fölvevő készü1 ékével felmérte a paraszti sor szociális helyzetét, a félurak felszínességét, a zsellérek rabsorsát, mert honnan is vette volna másképpen olyan élethiv reprodukcióit, ahogy gyors egymásutánban kápráztat ma mindannyiunkat. Ezek a hallgatás kisujszálási esztendei tehát inasesztendők voltak, az elkövetkezendő idők várományosainak tekinthetők minden bizonnyal!, amikről azonban semmi egyidejű feljegyzést nem csinált Móricz Zsigmond. Kangeniálitásnak minősitsük-é, vagy egyenesen felülemelkedésnek bátyja ura úgynevezett szpicsé léséni, mikor a „Forr a bor“ diáikregényéiben a hangfölvevő g|ép hűséges reprodukciójával adja egész eszmenetét a Pallagi okoskodásának. Egyik nagy klasszikust veti össze ebben a több oldalnyi terjedelmű sajátságos bölcselkedésében Pallagi a mat h em a t i kávái Nem sokan vagyunk már életben azok közül, akik fültanui lehettünk egy-egy ilyen szelem! sziporkázásnak. Oly megdöbbentő hűséggel adja az egészet az akkor hallgatag Móricé Zsigmond, ma, 40 esztendő után is, mintha pontosan lejegyzett volna mindent. Úgy peregnek a néhainak igéi gyöngyei, olyan folyékonyan, mint ahogy mindig metsző, mindig találó kitételeivel! soha mellé nem fogott semminek ez a széles látókörű egyéniség. Megkérdeztem egyszer Móricz Zsigmond- ól, errefelé jártában, miért rejtett véka alá mindent diák korában, mostani mondani valói közül. Legyintett egyet — kicsi volt már nékem Egászségesjfehérjtegak minden arcot vonzóvá és széppé tesznek. Ha szép fehér fogazatot óhajt, úgy tisztítsa fogait reggel és este a pompásan üdítő Ízű Chlorodont-fogpasztával. A fogak már rövid használat után is gyönyörű eíefánt- csontszerü csillogást kapnak, Chlorodont a legolcsóbb minőségi-fogkrém. Tubusa Lei 18.Kűlón szerencsétlensége volt Palllagmak, j akkor Macedonia! Ez a Nagy Sándori mon(—cent.) iimmwza ellen használjon Sít László lerf őflenftö szappan! megóvja mindenI nemű járványos és fERTÖÍÖ BETEGSEGEKIOL! hogy mire Móricz Zsigmond lett Móricz Zsigából, a siker gyönyörűsége sem felejthette el véle az öccse felőli táplált balvéleményeit. Egy Móricz-kötet sem látott még az 6 életében napvilágot, halála óta pedig több mint hetvenöt. Bizony, túl a hivatalosan elkiegisztralít iskolai adatokon, egyenesen elitélte Pallagi Zsiga egykedvűségét, közönyös viselkedését és nem is győzte eléggé korholni ezért. Módjában is volt ezt tennie. Közvetlen köze.ből figyelhette öccsének kamasz éveit, együtt laktak a fényesen megépített igazgatói lakásban, két kisebb szobában, apostoli szegénységben, ahol azonban egyetlen disz volt a könyv. Merthát jó Pallagi Gyula, egy !o~ vagisan vállait vákóobEgóból kifolyóan, egész életére elrendezte fizetését bírói letiltásokkal, ellenben, mert a Gyulai Pál keze óla dolgozott, a Budapesti Szemlébe, az innen csordogáló pénzeket mind könyvekbe fektette. Ki se telt volna rövidre szabott életéből szegény direktornak, hogy külföldön járjon, így hát Debrecenben:, Pesten szedte össze klasszikái dús képzettsége mieillé a nyugati nyelvek ismeretét, ezenkívül) szaktárgyait, a mathezist, a fizikát. Ilyen igazi européer környezetben fakirkodott Móricz Zsiga, szó- raibirhatatlanü’i, öreges hallgatásával. — Jól van, mondogatta Pallagi, a mathe- matika a legnehezebben asszimilálható tudomány, de hogy megannyi mindenből semmi- I hez se füljön a foga valakinek — ez érthetetlen. j Nemcsak a nagybácsi munkásenergjája I előtt vö t mindez különös, hanem bármely i irányú lelkesítésre is egyformán lesunyta fe- : jet makacson a gyerek Móricz Zsigmond és ; maradt annak a kis öregnek, aki volt odáig, : hatratett kézzel és — milyen nagyon jó, hogy Î így történt. ; Mert bizony, ahogy odahaza édesanyjának' a poslodásat látta, kbsztos diák korában a ‘ Bátyja ura káiváriázását figyelte, olyan Utó yfet 0 , ,te^ < jaöd. >\V^.Aa\o^ *0« dás még jobban érthetetlen, mert még jó ideig kellett első sikereire várnia kisújszállási inasesztendei után, saját szája vallása szerint. Ki tanítja repülni a madarat, mikor az úgyis tudja, merre szálljon. Egy más alkalommal megint, hogy meglátogatott, séta közben váratlanul lekapja egy kis mezítlábas gyerek fejéről a kalapot, aztán nagy szeretettéi megsimogatja a szöszi haját, hogy a kis fiú alig) győzi bámulni hir- teleni érdeklődőjét. — Hej öcsém, nádkés, — mondta Móricz j Zsigmond, mikor még én is ilyen magadforma , nagy legény voltam! Benne rezgeti a hangjában a hajdani kis j öreg elnevezésre emlékezés, az egykori boldogság lelke. A nagyon anyás gyermekek roppant vonzó fajtájából való Móricz Zsigmond, azért is olyan kiváló művész, mert művészeténél egyszerűsége, őszintesége még nagyobb, olyan, amilyen az édesanyjáé lehetett kis öreg fia iránt. GULYÁS KÁROLY. Tanú ja mef, -— hogyan iekeí miMomosJ Mert ezt még lehet tanulni, sót nem is ohan nrhéz megtanulni. Mindössze szót kell fogadni azoknak a tanácsoknak, amelyeket bizonyos amerikai ál ampolgárok, akik „beérkeztek“ a mii iomcsi pályán, nagyon szír esen elámlnak mind akinek. Tanácsot kö nyü adni! — mondhatná erre b rhi és joggal De jogos az ellenvetés is, hogy az, aki a tanácsot adja, csaku yan miliomos. Ha tehát neki iketült, márt ne sikerülne másnak s? Csak a tar ni kell! — mint mondják, szintén joggal. Tessék tehát akarni! l't a recept. John D. Re' efeiler, az agg petróleum- király mialatt F rraris Artnr, ar hmer' festőművész, az arcképét festette, a k vetkezőképp n árulta el a milliók szerzésének titkát: aki heti harminc do Hrt k rés, tegyen tiz százalékot félre, ha jövedelme hatvan 1 aoua ra emelkedik, húsz szazaleKOL takarítson meg, ha pedig eléri a heti százhúsz dollár ji vedelmet, kuporgassa meg feléi. öt en százalékot és szinten iegge félre. Ennyi az egész! Hát ennél könnyebb nincs a világon! Hiszen csak félre keli lenni A pompás recept folytatása, amit ugyan már nem Rockefeller mondott, de ami az előbbiekből togi usan köve.kezik: ha valaki százhúsz dohár keresetnél a fel t félreteszi, az kétszáznegyven dollár jövedelemnél tegye félre az egészet! Sokkal hamarabb lesz milliomos! Ha igyekszik, talán utóléri és el is hagyja az agg petróleumkirályt. Egyszerű dolog ez nagyon és hasonlót mar ma y ami is hahót lünk. Ki nem ismeri azt a ró i jó közmondást, hogy ,fillérből lesz a forint ? Legalább is én mar gyermekkoromban hallo tam és szavamra, mindig pontosan be is tartottam a jó tanácsot. Nem is értem, hogy a csodába nem lettem mégse milliomos ? De bizonyára kivétel az én szerény esetem. Akinek nem sikerült, az ne al gcdttlenkedjek, hanem nyugodjék bele, hogy ö az a bizonyos kivétel, amely erősiti e szabályt! De van gy másik recept is, amely szintén megoldja a problémát, hogyan lehet valaki milliomos. Mert a milliomosoknál is úgy áll a dolog, — tetszik tudni, — hogy ahány ház, annyi sokás. Gusztus dolga, ki hogyan csinálja! Azért ir,uk meg a második m .dszert is, hogy nagyobb legyen a választék. Nem te sző törlendő ! BLonnyára emlékeznek még rá olvasóink, hogy néhány hónappal etetőit egy másik iparkirály, színién milliomos és — természetesen — szinten am rikai, szintén aranyszabály-szerüen szögezte le, milyen neve.ségesen egyszerű dolog millióiát szerezni. Az illető következő képyen c ináha: Ön vés korában cipőt pucolt és centenkint felvetett 25 dollárt. (Lásd az előbbi receptet! Vai benne ráció!) Azután a huszonöt doll inai üzleti vállalkozásba kezdett. Mit részletezzük ! Befektette — elvesztette. Tízéves korában tányért pucol'. Ösz- szegyüjlőtl 50 doll rt. Azután az ötven ríol- L rral üzleti vállalkozásba kezdett. Befektette — elvesztette. Tizenöíéves korában minthogy már annyi pénzt „elpucolt“, nem pucolt többé se cipőt se tányért, hanem rikkancs lett. Összegyűjtött 500 dollárt. Azután a... (Lásd, mint fent!) S minthogy eddig minden garasát befektette, nem csoda, hogy megunta a dolgot. Más pályái választott: örökös lett. Meghalt agy mis a nagybátyja és csekély 800,000.000 dollárt hagyott rá. lay lett milliomos. Isten tudja, hogy van ezekkel a módszerekkel az ember, de ha szabid tanáccsal szolgálnom, az igen tisztelt milliomos-jelölteknek, én inkább az utóbbi receptet ajánlanám. M rt e-ek után akárki beláthatja, hogy n milliomosi pályára (különösen az amerikai nagybácsi esetében) — születni k ll! Ha pedi t valaki netán mégis Rockefeller- nv dón akar milliomos lenni és centenkint akarja összegyűjteni a vagyonát, legyen szabad jósdv en átnyújtanom az elsőt, tegue félre! íme: —nt
