Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-15 / 62. szám
ELLENZÉK 193 5 március 15. Miben cit a meghűléses betegség? EGÉSZ S É G Ű G a Mi a „megfázás“ lényege? Ha o testfel nietet Itklcg behatás éri. a bőr és a nyálka harr vak enu (.orr, garjíayálkdhártyj, torok), vérerei u* in£tr behatásira összeszűkülnek. A szükebbe va t mt ereken kevesebb vér árandik keresztül, az njetb íijálkftháriyarész táplálkozása, életműködése, cUen- aÚóképcsségc rcvmEk. Ez a megfázásos betegsegeK egyik tényezője, többi aztán a baktériumok dolga;. A nyálkahártyákon mindenütt nagy szambán élősködőnek különböző csirák, baktériumok. tu- cillusok, coccusok, de betegséget okozni nem tudnak, ha a nyálkahártya egészséges és jól el van látva asz életet adó vérrel. Ha> azonban a lehűlés folytán a nyálkahártya vérellátása megromhlv, a baktériumok a védekezni nem tuuo nyálkahártyán hihetetlen gyorsasággal kezdenek elszaporodni es egy-kettőre érezteti kihatásukat a szervezett,!, a nyálkahártyán gyulladás lép fel, a kórokozok melyebbre hatolnak, megbetegitik a n\ irokirui ig> c- ket is, gennyesedéseket hoznak létre, amire a szervezet lázzal, rossz közérzettel, az u. n. betegségi állapotul reagál. A betegség lényegileg nem más, mint a szer- rezeit reakciója és egyben küzdelmi, mozgósítási vagy hadi állapota a kórokozó leküzdésére. A harc kimenetele a szervezet ellenállóképességétől függ. A légutak nyálkahártyáin lezajló izgalmi állapot a hurut. Az ilyenkor keletkező nyálkás váladék eltávolítása érdekében lep fel a erüsszentes, a köhögés, mint a szervezet védekező megnyilvánulásai. Ami a megfázásos hajlamosságot illeti, annak lényege a vérerek esőjeként alkalmazkodási képességében rejlik. A lehűtött nyálkahártya normális körülmények között kb. 20 perc a'iatt nyeri vissza normális hőmérsékletét és igy elsősorban az erek beidegzésének jósága a döntő. A megelőzés terén nagy szerepe voin az edzésnek. Ez lényegében nem más, mint tervszerű fokozatossággal kitenni a szervezetet olyan külső behatásoknak, amelyek ha előkészületlenül érik a szervezetet, károsak lehetnek, ae ha fokozatosan hozzászoktattuk a szervezetet, akkor nem lesznek reá nézve ártalmasak, mert az erek beidegzése már tréningben van és tud a megváltozott külső körülményekhez alkalmazkodni. Alaptalanul hivatkoznak francia példára az orvosi numerusz híauzusz hívei Franciaországban csak az idegen állampolgárok orvost gyakorlata ellen védekeznek (Bucureşti.) A numerus clauzus liivei propagandájukban a 1 randa példára is hivatkoznak s azt állítják, hogy Fran ciaországban is kiszorítják állásaikból az idegen nemzetiségű orvosokat A romániai közvéleményt igy szándékosan megtévesztik valótlan állításaikkal. A franciaországi mozgalom ugyanis nem az idegen fajok és nemzetiségek ellen irányul, hanem azok ellen, akik idegen állampolgárok, A francia mozgalmat Paul Guériu tanár indította cl a „Candide“ cimü jobboldali hetilap hasábjain. Ez a lap közli most a törvénytervezetet is, melyet Cain- pinch képviselő terjesztett a francia törvényhozás elé. A javaslatnak első paragrafusa a legfontosabb. 1. Senki nem folytathat orvosi gyakorlatot Franciaország területén, ha nincs francia egyetem által kiállított diplomája és nincs francia állampolgársága. Megállapítható tehát, hogy nincs szó Franciaországban az állampolgárok között faji és vallási különbségtevésről. Nincs szó tehát semmiféle ez irányú I megszorításról és az orvosi gyakorlat, Ugyanúgy, mint más hivatások gyakorlása, teljesen szabad minden állampolgár számára, faji és vallási különbség nélkül. Ezt inég a francia protektorátus alatt álló területek fiai (pld. Szíria stb.) részére is szabaddá teszik. — Lehetne-e visszamenő hatállyal életbelépte! ni az idegen állampolgárok orvosi gyakorlatát tiltó rendszabályokat—• kérdi a nácionáüsta Paul Guériu és a következőképen válaszol: — Bizonyára nem . .. Nincs jogunk aláírásunkat megmásítani. A törvénytervezet csupán azon orvosok gyakorlatát kívánja megakadályozni, akik idegen állampolgárok. Bizonyos vizsga után. kivételes esetekben azonban ezek is gyakorlatot folytathatnak Franciaországban a törvényjavaslat szerint. Az X-sugarak m ártir ja a röntgen hőskoráról A becsületrend főtisztje lett Vaillant francia professzor, akinek izenként kellett levágni mindkét karját MŰTÉTTEL GYÓGYÍTOTTAK KI A MEII IKÄBAN SZIVKOSZORUÉR-ELMESZESEDÉS- BÖL EGY MUNKÁST. Clevckndból jelentik: Krecsmár József, 46 éves munkás sziv- koszoruérelmeszeseo.ésben szenvedett. Baja any- nyira előrehalacc, hogy minden órában várták már halálát. Beck dr. clevelandi orvos elhatározta, hogy műtétet hajt végre a betegen, aki úgyis menthetetelen. A beteg szivéről készített röntgenfelvételek azt mutatták, hogy a szív vol- taképen normálisan működik, csak a koszorúér eJmeszescdése oly nagyfokú már, hogy minden pillanatban számítani leltet a halál beálltára. Becik dr. a mellkas belső részén nebány rövid izmot vágott le anélkül, hogy az azokat a tápláló ütőereket megsértette volna és ezeket az izom- csomókat rávarrta a megbetegedett szív külső falára. Az izomcsomók benőttek és a bennük levő erek táplálták a megbetegedett szívizmot, a mely a koszorúér eimeszesedése következtében már alig működött. A vakmerő operáció sikerű k és a beteg megmenekült. LEVÉLPAPÍROK naov válasz. 7 ÉKBAN (Blockposta Is) legolcsábbai1 az Ellenzék könyvosztályában. PARIS (március hó). — Megható ünnepség játszódott le Parisban. A becsületrend főtiszti jelvényét adták át Charles Vaillantnak. a röntgenó" lógia egyik úttörőjének és márt:rjárnak. A kiváló i tudós az elsők között volt, akik az X-sugarak tanulmányozásával foglalkozni kezdtek. Ő és kor- tarsai voltak azok, akik megállapították azt is, hogyan lehet védekezni az X-sugarak ártalmas hatásai ellen. De mig helyes módszerekre rájöttek, rengeteget kellett szenvedniök. Sokan életüket áldozták a tudomány haladásáért. Charles Vaillantnak <■ 1906-ban amputálták a jobb mutatóujját. 1915-ben balkezét kellett levágni. De még akkor sem hagyta abba a munkát. A háború alatt különösen fontos volt a röntgen a sebesültek kezelésénél. Az X-sugarak pedig továbbfolytatták romboló munkájukat Vaillant szervezetében. Csupán egy év alatt, 1919-ben, hat műtétet kellett végezni rajta. 1920-ban bal- váliánok egyrészét távolították el. Ekkor aztán végeszakadt tudományos pályafutásának, dolgoz- I ni nem tudott többé. Szenvedései azonban még nem értek véget. 1922-ben le kellett vágni jobb- karját is. Most Parisnak, egyik külvárosiban él a mártír tudós. A becsületrend főtisztjévé való kinevezése után Vaillant professzor beszélt a Röntgen hőskoráról. — Alig képzelik el ma, milyen körümények között kellett dolgoznunk — mondta. — A készülékek kezdetlegesek - voltak, pénz alig volt. És szellemi téren sem volt sokkal jobb a helyzet, munkánkat a legteljesebb kétkccéssel kísérte a tudományos világ. Az orvosok nem törődtek a röntgennel. Egy akkori hires orvos, bár majdnem teljesen süket volt. mégis jobban bízott a fiiléMmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmi ben a betegek vizsgálatánál, mint a röntgen világításban. Igaz, liogy később ez az orvos <6 r > ■ > arra, hogy tévedett év dicséré) előszót út < - rönjgenológ Iva! foglalkozó könyv elé-. — Abban az időben olyan volt a viízori 1 röntgenológusok és az orvosok között, mint a kutyák é-j macskák közt. Az X-sugarak vészéi) voltát még senki sem ismerte. Én éveken kér ./ tül ujgunon próbáltam ki a sugárzások erejé-t. Egy napon le kellett vágni egyik ujjamnak egy izét, aztán egy másikat, mig lassan ráment mind a két kezem. Abbahagyni a munkát? De mire megtudtam, hogy ezek a sugarak pusztítani i. tudnak, már nem állhattam meg, szükség voh rám és aztán túlságosan érdekelt ez a munka. Különben van egy nagy elégtételem, az, hogy a betegekkel, akiket kezeltem, -oha semmi bal eset nem történt. Ezzel a kijelentéssel fejezte be nyilatkozatát a tudomány élő mártírja. Oq horlali tanőcsok első egitseg nyújtására Ha idegen test, por, piszok jut a szembe, egy pohár vízbe bclcpisJogatjuk s az kimossa. Gyerekek gyakran dugnak babszemet, gombot seb. orrukba, fülükbe. Ilyenkor fontos, hogy ne sokat piszkáljuk, mert arra való eszköz nélkül úgy se tudjuk kivenni, még mélyebbre nyomjuk s nehezítjük az orvos munkáját. Ha valami a nyelőcsövén megakaa. megpróbáljuk hánytatni, a nyelve gyökerét vagy nyeldek- lőjét ujjheggyel megpiszkálva, hátha a hányás kiveti. Az elájulásnál más a tennivaló, ha a beteg arcszine olyan halvány, mint a szűrt viasz, vagy a meszelt fai és más, ha a beteg arca kékes-vörös, duzzadt. A hal ványság az agy vérszegénység jele. Ilyenkor vízszintesen kell fektetni, sőt a lábat valamivel magasabbra, hogy a lejjebb levő fejbe vér menjen. Épen ellenkezően kell eljárni a kékes-vörös arcszinné-1, ami az agyvérbőség jele. — Ilyenkor fel kell ültetni a beteget (párnákkal megtámaszrva), ruháit ki kell gombolni, fejére borogatást tenni. Mindkét esetben jóit tesz, ba a végtagjait dörzsöljük, szokás tor- másccetet, seb. szagolatni. I. B. MEGJELENT A „MAGYAR NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZEMLE“ III. évf.-nak 3. száma. A kitűnő és hézagpótló egészségügyi havi folyóirat most megjelent szánta gazdag tartalommal haşy- ta el a sajtót. Tartalom: Dr. Barabás Zoltán: Lehet-e segíteni a kevéstejü anyákon? Dr. Szenc- lőrinczi Liebermann Tódor: Mit kell mindenkinek aI fülről, orról, torokról és gégéről tudni? — Dr. Balogh Anarás: A nő, mint házanépe egészségének őriző je. — Pilii tz Dezső: A fény — az élet forrása. Horváth Ella: Az egészséges ember egészséges olvasmánya. — A tüdővész terjedése, elkerülése és leküzdése. — A sikerek titka életünkben. — Vasárnapi iskola ÜL Dr. Gergely Endre: A fogzásróL (A gyermekegészségtan folytatása). — Kisebb cikkekben: A tej vitamin tartalma. — A betegek tiz parancsolatja. — Mennyi levegőt használunk el? •— Kanál és kés. — A gyomor sósavának jelentősége. — Könyvszemle. Megrendelhető Dr. Schmidt Bélánál, Tg,-Mures, Ser. Mihail Eminescu 4. ■ Bft GYULAI PÁL TÖRTÉNETI REGÉNY | IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 82-IK KÖZLEMÉNY Nem, korántsem. Mindenikiink tudja, hogy neheztelésük ö fensé- ^c. aP^djának, az akkor még rang, vagyon és név nélküli Jósika Istvánnak, Boldizsár gróftól történt megsértésekor eredt. Czivódásaik a küzdőhomokon történtek, s oly ismeretes botrány után, ezer alakban léptek a közönség elébe s a rossz szándékuaktól pártszakadásokra zsák- mányoltattak ki. De bárkit szólítsunk fel, mély számitásu, kifőzött, s naponként hideg vérrel gyarapítóit megbuktatási tervet egyik fél részéről sem tud előmutatni. Égető, sajgó, fulánkos elménczkedések, kölcsönös ingerlés s gunyor, egymás apró érdekeinek keresztül- yágása, kái'öröm az okozott házi bonyodalmakon, ezek jellemzik a két Báthori viszályát. Kérdem: ha négy fal közti titokról vonogatjuk le a leplei, nem látunk-e száz meg száz család keblében ily nemű egyenetlenséget? S mégis, raeraé-e valaki mondani, hogy mi, kik helyzetünknél fogva vagyunk a háznépek tanácsadói, vigasztalói, titokba avatottjai, békebirái soha sem let- lünk volna azon isteni kéj részesei, hogy a félreértések sorompóit leverve, az idegenkedő rokon kebleket egymáshoz közelvonjuk? És miért ne remélhetnénk hasonló sikert Erdély legfényesebb családjában ? Talán az emberek is, mint a hegyek, minél magasabb helyzetűek, annál kevesebb meleggel bírnak? Ez szomorú volna: de legalább a két Báthorit alig lehet fagyos vérmérsékkel vádolnunk, ha őket tulszi- goruan is akarnók bírálni, Azonban hát ha igaz. mit Zsigmond ö fensége hiszen, s a befolyásos egyének nevezetes töredéke állít, hogy tudniillik Báthori Boldizsár az erdélyi uralkodó- székre vágyik, s ingerkedései alatt rendezett megbuk- tatási ezéi lappang? Ekkor rá többé számítani természetesen őrültség volna tőlünk. De semmi jel ily merényi nem tanusit. Az ö dicsvágyának más iránya van. Egy kis tartományban hűbérese lenni a törökportának. alkudozni, furfangokat szőni az évi adó csökkentése miatt, Nándor-Fehérvárra idéztetni, hogy a fővezér előtt térdet hajtson, vagy a padisa palástját megcsókolja, — a keleti barbar politikához nehéz- kedni befolyásával. — törni fejét, hogy az ármány- kodó Erdélyi urak fülbesugással egy basánál rossz színbe ne hozzák, unalmas törvénykezések és diéták közt emészteni napjait, s végre meghalni, a nélkül, hogy neve a világtörténelemben helyet foglaljon: — ily nemű dicsőségre neki semmi vágya nincs. Ö hiú a liirre, de nem szomjas a hatalomra. Inkább szeretne a prágai kabinet tábornoka, vagy valamelyik lovagias országban ünnepelt udvaroncz, tekintélyes főnök lenni, mint fejedelem oly tartományban, mely, hogy úgy szóljak, az európai polgárosodás égövén kívül esik. Öt oly kitüntetések büszkévé tennék, melyek III. Fülöp, Rudolf, vagy IV. Henrik vezéreivel és állam- férfiaival egy sorba igtatnák. Szóval hajlamainál már a gondviseléstől arra van kiszemelve, hogy egy Erdélyt a keresztyénség politikájához visszacsatló párt élén álljon. Mi bizonyára megnyerjük őt, de minthogy sikert óhajtunk, legyünk bőkezűek hiúságának táplálása körül. Kegyelmességeddel való értekeződéseink alkalmával, szerencsém volt említeni, hogy a fogarasi gróf részünkre hódítására szükséges volna, ba ö szentsége az arany gyapjat a spanyol király ő felségétől számára kieszközölné. Semmit nem kétkedem, hogy akkor is, ha Báthori Boldizsár kezében volna a fejedelmi páleza és athnamé: ezekről — tudván, hogy megegyezésünkkel soha nem bírhatja — szívesen lemondana oly díszes rendjelért, mely az európai birodalmak legnagyobb embereivel egy vonalba állítaná, egy társulatba vezetné őt. Esdeklem tehát, kegyeskedjék a nagyméltóságu gróf egész befolyását használni mind a római szentszék, mint a prágai kabinet utján, hogy III. Fülöp ő katholikus felsége, tekintetbe vévén magas czimét, mely — ha lehet — a többi keresztyén uralkodóknál még szorosabban köti anyaszentegyházunk érdekeihez, — és szivén hordván azon rokonérzetet, mely a hatalmas habsburgi család másik ága iránt szintén olthatatlan hévvel lángol: méltóztassék Báthori Boldizsár fogarasi grófot az említett magasrendü érdemjellel kegyesen földisziteni. Ily alapra sikerrel építhetnék, s a nemzeti hadak tábornokának részünkre megnyerését nem csak hinném, de oly bizonyosnak tartanám, hogy merész volnék iránta a legszigorúbb kezességet elvállalni. Minthogy azonban a két fenséges rokon kibékülése Jósika Istvánnak bukása nélkül alig képzelhető, kérdés támad: minő viszonyban álljunk rendünknek e szeretett hívével, s igen hasznos ügybarátunkkal? Széttiporni őt korán volna; emelni, nagy czélunk- kal ütközhetnék össze. Legjobb tehát csak oly távolságban tartani a fejedelem szivétől, hogy körülmények szerint akár a kormány élére vergődhessek, akár pedig, mint felesleges eszköz, mely bonyolítván a gép szerkezetét, annak hatását csökkenti, késedelem nélkül félredobható legyen. Gyulai Pál sorsáról a fogarasi gróffal való szövetségünk esetében a viszonyok hatalma önként határoz. Mert vagy rá veszi Báthori Boldizsár, ki iránt nagy tisztelettel volt mindig, az uj ösvény követésére, vagy ha meggyőződése utóbb is a török érdekek mellé ragadná, mint dicsvágy és önzés nélküli ember irtózni fog meghasonlás okává lenni a kibékült rokonok közt, s letevén hivatalát, melynek terhét már rég érzi. magányba vonulna, hogy hő vágyának, a tudományos munkásságnak, szentelhesse életét. (Folytatjuk.)
