Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-15 / 62. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No. 141.161/191% ARA 3 LEJ Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. LG. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. —* Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évsars 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 23, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókűlönbSzetttl :5btí I/VJ. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. PÉNTEK 1935 MÁRCIUS 15. 33 Egg-egq (agoist Éiféli 2 órakor a képviselőház megszavazta az ostromállapot és cenzura fenntartását BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.) Az ostromállapot és cenzura bevezetésére vonatkozó törvény hatálya március 15-én lejár és igy a kormány mindent elkövetett, hogy a kivételes állapotnak hat hónappal való meghosszabbítására vonatkozó törvény- javaslatát a parlament kellő időben meg­szavazza. Hiába való volt az ellenzék min­den erőfeszítése s az ellenzéki képviselők támadása, a kormányjavaslatból törvény lett ma éjszaka. A Rador hivatalos távirati iroda következő jelentésben számol be a parla­ment éjjeli ülésének lefolyásáról: Andrei képviselő a törvénytervezet ellen szólalt fel, majd Madgearu vette át a szót és rámutatott arra, hogy a nemzeti-paraszt- párt annak idején az ostromállapotot meg­szüntette. Grigore lunian volt igazságügy- miniszter rámutatott arra, hogy csak a sza­badságjogok tiszteletbentartásával lehet fej­lődésről beszélni. Maniu felszólalása Ezután Maniu jelentkezett szólásra. A LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an­gol kormány sok vitára alkalmat adó Fehér Könyvének kérdése tegnap a Lordok Házá­ban került megvitatásra s ez a vita a kor­mánynak még nagyobb parlamenti győzelmet hozott, mint az alsóházban. Ezúttal szinte egyhangúlag utasították vissza a munkáspárt képviselőjének, Lord Ponsombynak bizal­matlansági indítványát, aki egyedül adta le szavazatát a bizalmatlanság mellett. Pon- somby ellenzéki beszéde mindamellett ko­moly visszhangot kelt az angol közvélemény­ben, mely kissé megrendültén veszi a vitá­ból tudomásul, hogy Anglia is fenntartás nél­kül besorakozott a korlátlanul fegyverkező hatalmak közé. A vita másik érdekessége lord Hailsham hadügyminiszternek kijelen­tése volt, hogy Anglia mindent megtesz a kollektiv békerendszer megvalósitá-sa érdeké­ben, ha azonban ez nem sikerülne, akkor a regionális megegyezésekkel fog próbálkozni. Ez a hivatalos megállapítás most, az angol külügyminiszter berlini látogatása előtt, nem jelent kevesebbet, mint, hogy a nemzetközi tárgyalások sikertelensége esetén Anglia az eddiginél is szorosabb kapcsolatokat fog ke­resni Franciaországgal. A vita, amely Pon­somby lord éles támadásával indult meg, rendkivül feszült hangulatban folyt le a nyu­godt megbeszélésekhez szokott angol felső- házban. Ponsomby felszólalása A Lordok Házának tegnapi ülésén Pon- .somby lord* az egyetlen munkáspárti főrend J parlament feszült figyelme közben azzal kezdte, hogy a javaslat nem felel meg a kormány célkitűzéseinek, mert a szabadság- jogokat nem tartja tiszteletben. A javaslat azt bizonyitja, hogy a kormány a demokra­tikus rendszert nem veszi komolyan. Rá­mutat. arra, mi tulajdonképen az oka a ki­vételes állapotok fenntartásának. Tiltakozá­sát jelenti be az emlékirattal kapcsolatban, 'üí.'.j ' J i.'U Tatarescu miniszterelnök itt közbevágott Maniu szavaiba: — Azt hiszi, hogy az emlékirat használ az ország érdekeinek? Én az ellenkezőjét hi­szem ennek. — Az emlékiratban valóságok voltak fel­sorolva és igy az ország érdekében áll azok­nak közlése — válaszolta Maniu. Ezután Goga szólalt fel, majd éjjel 12 óra­kor az ülést 15 percre felfüggesztették. Szünet után Gheorghe Bratianu jelentke­zett szólásra. Tiltakozó nyilatkozatot olva­sott fel annak a liberális pártnak nevében, melynek elnöke. Christodorescu előadó válaszolt az ellen­zéki támadásokra. Megállapítja, hogy a ki­vételes állapotok fenntartását az állam ér- 1 deke parancsolja. éles támadást intézett a kormány ellen és azt indítványozta a lordoknak, hogy fejez­zék ki sajnálkozásukat a fegyverkezési kér­désben kiadott Fehér Könyv miatt, mely gyengíti a kollektiv biztonsági rendszer meg­teremtésének lehetőségeit, bizalmatlanságot kelt a nemzetek között, növeli a fegyverke­zési versenyt és akadályokat gördit a lesze­relési tárgyalások esélyei ellen. A Fehér Könyv a hisztérikus pánikhangulat gyümöl­cse és csak arra jő, hogy a pacifikálás kilátá­sait tegye tönkre. Nem egyéb ez — mondta Ponsomby lord —, mint utolsó koporsószeg, amelyet a béke koporsójába vertek. Német­ország fegyverkezése valóság és sajnálatos dolog —- folytatta a szónok — nem lephet meg azonban senkit, amikor a többi hatalmak sem tettek eleget lefegyverkezési kötelezett­ségeiknek. Anglia most Franciaországot kö­veti az esztelen fegyverkezés terén, amit a franciák természetesen örömmel látnak. A fe£yvei-kezés azonban rombolást és nyomo­rúságot jelent úgy a győztesek, mint a legyő­zőitek számára. A fegyverkezés komoly okai A kormány részéről elsőnek lord Stanhope külügyi államtitkár válaszolt Ponsomby be­szédére. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Anglia továbbra is a béke politikáját követi és az angol kormány békevágyát senki sem vonhatja kétségbe. Egyetlen angol kormány sem merne háborút indítani, ha erre nem kényszeritenék. A mostan tervbevett fegy­„Hogy megelőzzük az eseményeket»*“ Titeanu alminiszter rámutat arra, hogy a nemzeti-parasztpártnak nincs joga olyan nagy erővel támadni a javaslatot, hiszen épp az ő kormányuk léptette életbe az ostrom- állapotot és széles körben gyakorolták a cenzúrát akkor, amikor uralmon voltak. Hangoztatja, hogy a liberális párt a demok­rácia és rend pártja és a cenzúrát csak a közrend biztosítása végett fogják alkalmaz­ni. Megígéri, hogy ez az állapot csak rövid ideig fog tartani. A javaslat körül megindult vitát Pop Va­lér dr. igazságügyminiszter zárta be.-— Azért van szükség a törvényre, hogy megelőzzük az eseményeket és ne kerüljön sor vérontásra! —- fejezte be indokolását az igazságügyminiszter. Ezután megejtették a szavazást és éjjeli 2 órakor a parlamenti többség megszavazta a kivételes állapotra vonatkozó rendelkezé­seknek hat hónappal való meghosszabbítá­sát. Hivatalos jelentés szerint Tatarescu mi­niszterelnök ma fogja felolvasni azt a kirá­lyi kéziratot, mely a parlamenti ülésszakot április 15-ig meghosszabbítja. verkezésnek is megvannak a komoly okai. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az eddigi békegarancia, sőt maga a Népszövetség is csak erkölcsi erőt jelentene, kellő végrehajtó hatalom azonban nem áll ennek az erkölcsi erőnek szolgálatában. Az angol kormány a Fehér Könyvvel legtávolabbról sem akart ne­hézségeket gördíteni a Németországgal rövi­desen lefolytatandó tárgyalások elé. Reméli is, megegyezésre fog jutni és ha Németország aláírja a londoni egyezményt és csatlakozik az ezzel kapcsolatban tervbevett légi egyez­ményhez, akkor semmi sem akadályozza meg többé a kölcsönös, békés együttműkö­dést. A hadügyminiszter magyarázatai Stanhope beszéde után kormánypárti szó­nokok vették föl a vitát Ponsomby beszédé­vel, majd lord Hailsham hadügyminiszter szólalt fel, akiben általánosan az angol fegy­verkezési politika főképviselőjét látják. Hailsham beszéde bevezetésében szintén hangoztatta, hogy a kormány politikájának alapját továbbra is a Népszövetségre épített kollektiv békerendszer képezi, Az angol kor­mány reméli, hogy ezen az alapon olyan nemzetközi megegyezést hozhat létre, mely határokat szab a fegyverkezési verseny elé. De a mai helyzetben tovább nem halaszt­hatja kötelesség teljesítését, hogy az ország védelméről minden körülmények között gondoskodjék. Ha ennek a kollektiv béke- rendszernek megteremtése nem sikerülne, akkor Anglia a regionális megegyezésekkel fog kísérletezni békéjének és biztonságának megőrzésére. Számolnia kell azonban min­den lehetőséggel és a kormány ezért köteles­ségének ismeri, hogy gondoskodjék a véd­erő kellő kiépítéséről. A vita bezárása után lord Ponsomby, in­dítványának teljes reménytelenségét látva, engedélyt kért annak visszavonására. A fel­sőház nem adta meg az engedélyt és szava­zásra került a sor. A szavazásnál az összes szavazatok egy hiányában bizalmat nyilvá­nítottak a kormánynak és visszautasították Ponsomby lord indítványát. megmozdul. Érzi, most inkább, minL valaha, nyomatékos életjelt kell adnia. Nyilván általános hatása lesz. Inkább, mint valaha, hozzá kell látni az önvé­delmi harc fejlesztéséhez és keresni a rendelkezésünkre álló törvényes eszkö zök közül e pillanatban a legalkalma­sabbat, sőt gondolkodni róla, nem kell-e csattanós módon az összes uj mó­dozatokat most egyszerre tüzbe küldeni. Nagy, törvényes, emberibb és és méltó- ságos magyar fölkiáltásra van szükség. "a. Pár hónappal ezelőtt, mikor még „csak“ a nemzeti munkavédelem moz­galma szorongatott s numerusok a me- szesedő agy-nyulványok mélyén rejtőz­tek, a magyar párt utolsó intézőbizott­sági ülésén már hallhattunk ideges szó­lamokat, vagy mély sóhajokat, amiknek célja volt a megsértett jogérzet és az el­vitatott élet-lehetőség miatt a kénysze­rült védekezéshez folyamodni. A vára­kozás s a vívódás feszültsége uralkodott el a magyar vidéki politikusok kisded csoportján. A hagyományos bizalom ké­nyessége és érzékenysége azonban szinte szótalan vagy önkéntelen átutalt minden megfontolni valót és minden tenni valót a vezetőség bölcsességébe és lelkiismere­tébe. Bizonyára tudni fogja, mit lehet és mit kell tenni. A könnybe és haragba facsarodott hangulatnak volt is folya­mata. A törvényhozás mind a két házá­ban a magyar képviselet történelmi meg­fogalmazású s kitűnő kiáltványt mon­dott el, amelynek különösen a szenátus­ban élénk visszhangja támadt később, egy másik alkalommal. A jelentős La- pedatu és lamandi nyilatkozatok már ennek az önérzetesen bölcs megszólalás nyomában támadtak s egy-egy pillanatra a kormány ténykedéseiből következtet­ni lehet olykor némi és átmeneti deren­gésre. Ámde jött a numerusi vizözön, amelyen most egy kisebbségi kalóz is hajókázik, kitűzve a numerus germani- cus jelszavát és véres habot öklendezve a magyar és zsidó kisebbségre. Sorsunk az országos belső politika középpontjában hullámzik. A szélső jobboldali áramla­tok kezdik fölütni fejüket, valószínű, hogy hatalmas összefogásban egyesül­nek ellenünk és a zsidóság ellen. A szinte szégyenkező és naivkodó ta­gozatok jól teszik, ha kérik és megbeszé­lik az égető és sürgető dolgokat, amire mi régóta gondolunk, de feszélyezve, az elmondást másokra bízzuk. Ösztökölni kell a magyar vidékeket, hogy a szászok és svábok mintájára, ahol csak lehet, a bátor tiltakozás hangját, mely a lelkek mélyén gyűlik és az összefogó lépéseket amelyeket mindenki vár, megtegyék. KelJ szálakat szőni a védelmi szövetkezésre ma már eléggé hajlamos többi kisebb­ségekkel. Meg kell mozdítani az igazság ra törekvő román barátainkat. Lelkesí­teni és hevíteni kell a sajtót, a törvény­hozási csoportot, a magyar párt vezérle­tét, hogy minden törvényes eszközt mozgasson meg az egy héttel ezelőtt ki­bocsátott manifesztáció nyomában. Szót kell emelni ünnepélyes csoportosulással a törvényhozásban. Bombázni a kérelem és fölvilágositás jogán a kormányt. Keli a trón elé járulni s az ország szivében formát lelni a hangok és mozdulatok észrevételére. Meg kell tenni min­dent a talán még hosszú várakozási idő­nek áthidalására, mikor a dunavölgyi megegyezés a kisebbségi jogok alapján föltétlenül létre fog jönni. Ebből a tu datból is erőt és bátorságot meríthetünk. A Lordok Háza teljes bizalmáról biztosította az angol kormányt Lord Ponsomby egyed Iái marad a Fehér Könyv miatt tett bizalmaíicmsági indítványával

Next

/
Thumbnails
Contents