Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)
1935-03-14 / 61. szám
ÜLLtíNZÚK 19 3 5 mi rv I u ■ < i 4 J*PÁNDOMPING A íegnagyoSíS* meglepteiíés: nyersanyagai) nagyobbrészt ijeviéeli'® s3E©fuÍ a áflcnyo- mássaS dolgozó szigetország TaniriságoL; válságos nspobra. — Az imperialista japán baiüjárata! a nyersanyagokért (II. közlemény.) a) A telephely tényezők 1. A nyersanyag. Ezen a Verőn ér bennünket a legelső meglepetés, mert Japán több nyersanyagszükségletének fedezésében a külföldre van rászorulva. Csak selyemtcrrnelé- sében van kifejezett tölöslege; selyemgubó termelése a világtermelés 61./ százalékát teszi ki. Gyapjú, nyersgummi, aluminium és nyerspamutszükségletét 100 százalékosan a külföldről szerzi be, ólmot és acélt 94 százalék, kendert 81 százalék, vasércet 79.5 százalék, nyersolajat 65 százalék, horganyt 55 százalék, épülelfát 30.5 százalék és sót 30.7 százalék erejéig. Mennyiségileg ugyan elég szén felett rendelkezik, de az kohászati célokra nem alkalmas. Egyedül rézben és selyemben tudja magát a behozataltól függetleníteni. Amellett nagy bevitelre szorul élelmicikkekben; főképen rhzsben és szójababban az az ország, amelynek dolgozó lakossága 54.3 százaléknyira az őstermelésben van foglalkoztatva. Ez kétségtelenül nagy handikap, ha meggondoljuk, hogy az Egyesült-Államok nagy gazdasági fejlődését a szakírók elsősorban természeti kincsekben való gazdagságával magyarázzák. Az Egyesült-Államok a világ gyapottermésének háromötödét, a világ széntermelésének kétötödét, a petróleumtermelésnek majdnem háromnegyedét, a réztermelésnek majdnem felét, a gabonának egynegyedét, a tengerinek olykor háromnegyedét stb. termelték, m. p. egy területen, amely a világ összlakosságának csak kb. cg}-tizen ötöd részét foglalja magába. (Julius Hirsch: Das amerikanische Wirtschaftswunder. Berlin 1926.) A nyersanyag szempontjából e telephelyfényező tehát kedvezőtlen Japán számára, hacsak a jelenlegi világválságból nem akarjuk azt a következtetést levonni, hogy fogyasztási krízisek idejében az az állam van előnyben, amely vásárlóként lép fel és a krízist az szenvedi meg jobban, aki nyersanyagának elhelyezhetetlen nagy tömegeivel kénytelen mindenfelé kopogtatni és (keep smiling) barátságos arcot vágni, amikor egy-egy jelentkező nagy vevő az árakat az önköltség alá nyomja. Hóditó hadjáratok nyersanyagbázisokért. Elvitázhatatlan, hogy a krízis tartama alatt ez a helyzet az importáló államnak kedvez; a belföldi piacra nehezedő nagy készleteket az exportra szoruló állam sokszor olcsóbban küldi az országhatáron túlra, mint ahogy saját területén belül eladja. Viszont kétségtelen, hogy Japán nem tartja ezt a helyzetet és ezt az előnyt örökéletü- nek, mert a terjeszkedést illetőleg és háborús beállítottságában ma egyetlen állam sem hasonlítható vele össze. Nagy háborús sikerei még csak növelik étvágyát és Koreát, Formosát, iKiautschaut. a Kwantung-terüle- iet. a német nagyóceánbeli szigeteket, Mand- sehukuot és Y eholt csak állomásoknak tekinti a további, folyamatban lévő hódítások sorozatában. Ennek a háborús imperializmusnak szinte egyedüli, de annál sűrűbben hangoztatott indokolása, hogy tulnépességének levezetésére Vs nyersanyagbázisának biztosítására feltétlenül szüksége van a felsorolt és a majdan még bekebelezendő területekre. Japán lakosságának sűrűségét (169 ember 1 km2-en) tényleg Európában is csak néhány állam múlja felül (Belgium, Hollandia). Â japán nép nem nagyon hajlamos a kivándorlásra. Állítólag csak az enyhe, tengerr mclléki éghajlatot birja. Koreában 40 évi uralom után a lakosságnak csak 2.5 százaléka. Fonnosában 4.8 százaléka, Mandschu- kuoban 0.8 százaléka japán, úgy' hogy a hódiló hadjáratok tényleg csak a nyersanyagbázis érdekében és kifejezett hóditási szándékaiból folynak. Hogy japán rohamos fejlődésének folyamán eddig nem sínylette meg jobban a fontos nyersanyagoknak a hiányát, az Angliáéhoz hasonlatos kedvező földrajzi fekvésének és kikötőkre szűnhető. alkalmas partjainak köA vizi erők nagy gazdagsága 2. Az energiaforrások szempontjából már megemlítettük, hogy Japán kellő szénrnrny- nyiség felett rendelkezik, hu a kokszolható széntől eltekintünk. Nycrsolujszükségletének azonban csak 35 százalékát tudja ellátni. Ez okból a szovjet birtokát képező északi része a Suchalin-szigetnek, olajforrásai miatt már régen szálka a japánok szemében. Viszont vi/.ierők tekintetében talán csak Svájcnak van u terület nagyságához mérten több gazdaságilag kiaknázható erőforrása. A felhasználható vízmennyiség ipari értékét f.edermunn, a The Japan Yearbook, 1930 nyomán 13,500.000 lőerőre teszi, amelynek csuk 27 százaléka van egyelőre kihasználva. Az energiaforrások tekintetében Japán ilyenformán elég kedvező helyzetben van. Sőt, megállapítható, hogy Japán éppen vizi- erőkben való nagy gazdagságának köszönheti, hogy úgyszólván átlépte az európai és amerikai iparosodásnak azt a korszakát, amelyet a gőzgép használata jellemez és éppen úgy, mint a szovjet, egyenesen a legnagyobb fejlettséget jellemző villamosítással kezdte térhódítását az iparban. Diamant Izsó. A posta Férj, légy terrorista! Xeivyurk, március hó. Paul Popenoe dr., az ismert orvos, rendkívül érdekes előadást tartott a modern házasságról. Kijelentéseit széleskörű tapasztalatokra alapította: ő a vezetője a Newyorkban működő Családtanul- mányi Intézetnek, amely a házasságokat vizsgálja s azt tűzte ki főcéljául, hogy tanácsaival boldog házassághoz segítse a férfiakat és nőket Popenoe dr. először is azt a kérdést vetette fel. hogy a nők az engedékeny, vagy az uralkodni vágyó férfiakat szeretik-e jobban? Tapasztalatai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a legtöbb nő egyenesen megkívánja a férjétől, hogy hatalmát éreztesse vele.- Ha a férfi az erősebb a házasságban — mondotta — helyzetét nagyban elősegíti a nőnek az a természetes hajlandósága, hogy csodálattal tekint az erős, uralkodni tudó férfira és szívesen, sőt boldogan fogadja e* vezetését és védelmét. Ha a férfiak tisztában volnának a nőknek ezzef a hajlandóságával és úgy nevelnék őket, hogy kihasználják mindazt a lehetőséget, ami ebből következik, majdnem minden házasságban a férfi volna az erősebb, az irányitó fél. Ezután Popenoe dr. arra hivTa fel a fiatal házasok figyelmét, hogy halálos csapást mérhet boldogságukra, ha részletesen megbeszélnek minden házi bajt és gondot és vitatkoznak a helyes megoldás felett. A tapasztalat azt mutatja, hogyha a férj és feleség minden kis családi bajt megbeszél, a családi élet vita-társulattá fajul. Azt is ajánlja a kitűnő orvos, hogy a férj és a feleség osszák fel egymás közt az elintézendő dolgokat, mindegyikük külön-kiilön intézze el őket és a másiknak. ne is beszéljen róluk. Székely gazdálkodó nyerte meg az erdSvidéki kórház építésére rendezett sorsjáték iőnyereményét Akt megálmodta sorsjegye kihúzását ODORHEIU. (Az Ellenzék tudósítójától.) Végre kihúzták az olaszteleki kórház háromszorosan elhalasztott sorsjegyét hatalmas érdeklődés mellett. Ha az életben mindent példákkal szemléltetünk, akkor a sorshúzás érdeklődőinek a példáiból megtanultam a szalmaszálba kapaszkodó halandó igazságát. Száz és száz álmodó tekintetből elém vetődött a rnementó gondolata: csak ez az egy a menekvés: adófizetés, ruha. kenyér, mesterség. kikötő, reménység, élet. Erről álmodtak, ez volt a foglalkozásuk. Elgondolták a legnagyobb boldogságot: jóllakni, ruhát venni, kifizetni az adósság negyedét a megnyerendő sorsjegy árából. Ebből a reményből éltek, építettek, autóztak, utaztak, ittak kávét, ettek krémest, mentek férjhez és váltak el. S mindezt 25 lejből, ennyi volt a boldogságok álma, a kórházi sorsjegy ára. A rendőrség nagyon tapintatos volt. háromszor elhalasztotta a húzást, igv az ábrándot meghosszabbította, a kiábrándulást pedig elűzte. Az arcokból tisztán kiolvastam, milyen nagy tudomány is, belekapaszkodni a szíri ma szálba. Es nyolcvanezer reménykedő között csak egynek sikerült eddig megkapaszkodni a szalmaszálba. A többivel természetesen az történi, aminek történnie kellett: nem nyerhet mindenki. Ui AUTÓBUSZ-MENETREND CLUJ — HUEDIN- CUiCEA — ORADEA között. INDUL CLUJRÖL; (Posta mögötti állomás) Reggel------------ 600 órakor Délben-------1300 órakor Délután---------------1700 (500) $rakor líMBUL ÓRA BEÁRÓL: (Piaţa Unirii) Reggel — — — 600 órakor Deli — — — — 1200 órakor jj Délután-------------15ao (330) órakor Gyorsjáratú, abszo’uí üzembiztos, fütött autóbuszok! ! tí« Autobuse. ©• > rali Vasárnap délután már kihúzták a főnyereményt, a 100.006 lejt. A nyertes szám 2Í-3S2. Izgalom. Az érdeklődők rengetegében nincsen jelen a boldog nyertes. Valahol alszik, vagy ébren álmodozik. Előkerülnek a törzskönyvek. Rövid keresés után előkerül a név Czirják . . . Ferenc. székely gazdálkodó a megyéből. A róka városi kereskedő vevőjét ismeri fel benne, autóba pattan és rohan a kétóra járásnyira fekvő Alexandrába. Fürst kereskedő az istállóban találta a megye legboldogabb emberét, takarította az állatait. Szóval szerencsés volt valóban. A kereskedő jobban megvan ijedve, mint Czirják. — Maga Czirják? — kérdi a hírmondó. — Én volnék . . . — Tudja mi történt magával? — Nem . . . — Van magának adóssága? — Egy kevés . . . — (Maga Ferenc? — liheg tovább a kérdés. — Az a keresztnevem. — Na, akkor jöjjön azonnal velem! — Nócsak — töröli meg ganés kezét a gazda. — Maga nyerte meg a főnyereményt . . . — Annyi baj legyen — szólt a biztos válasz. Azután felöltözködnek és berepülnek a városba, ahol az izgalom már besötétedett. Itten megtudjuk, hogy az öreg, székely gazda megálmodta a főnyereményt. Éjjel álmot látott: nagy teremben sok ember, az asztalon lepecsételt levelek, köztük a legnagyobb az ö címére szólott: Czirják Ferenc, ez volt a borítékon. Elmondja tovább, hogy felesége már évek óta beteg, de nem tudta megoperáltatni, mert nem volt pénze. Ugv gondolkozott, hogy a sorsjegyre adott pénz jó helyre megyen: kórházra. Hogy mit csinál ilyen tekintélyes pénzzel? Először életpárján segit, hogy meggyógyítsa, beteszi az udvarhelyi szanatóriumba. Add a község ref. felekezeti iskolájának s azoknak, akik vele jót tettek. L Régóta tudtuk, hogy a postánál baj van a kikézbesítések körül a helységnevek Írása miatt. Bizony megszokhattuk volna ennyi idő alatt és annyi kellemetlenség árán, hogy ráírjunk magyar szót a borítékra, csakhogy nem megy ez könnyen sehogysem. Nem olyan könnyű az embernek elfelejteni a szülőfaluja vagy szülővárosa nevét, az utcát, amelyben felnőtt és amelynek nevéhez annyi emlék fűződik, hogy már egészen életünkké vált. Nem könnyű mindezt kiszorítani sem egyszerre, de még lassanként sem és így történik meg aztán, hogy a levélborítékra néha odacsuszik a régi és halálra ítélt név. Ezek a levelek vissza jörmek. kíméletlenül, irgalmatlanul, odaállnak a feladó elé vádolni, hogy nem vigyázott eléggé a lelkére és tollára. És a feladó nem győz eleget csodálkozni, hogy milyen lehetetlen kifogásokkal jönnek vissza. Nem mintha a román helységnév hiányozna, nem, ez már mindenütt ott van, egyéb bajok vaunak. Valamelyik nap mutatott egyik ismerősöm égy levelet, amelyet falura címzett. A név után megkülönböztetést tett, hogy „alsóuti“ vagy „dombi“, vagy valami ilyenfélét, már nem emlékszem pontosan, mert enélkül a több azonos név között nem tudnak eligazodni. A levél visszajött, a jelző ki volt huzva, azzal a Figyelmeztetéssel, hogy mindent románul kell írni. Hát kérem, azt még sem lehet románul írni! Elsősorban azért, mert az illető utcának, vagy falurésznek nincs román neve, hisz az egész falu magyar. Ha meg a feladó elkereszteli a saját véleménye szerint, ott nem tudnak majd eligazodni, mert nem tudnak románul, még a falusi levélkihordó sem tud. Érdekes eset történt egy Targul-Muresre címzett levéllel. A román név után magyarul is odaírta a feladó a címet, mire visszaküldték. Hogy a bélyegköltséget megmentse, a feladó, kihúzta a magyar nevet és cimet, postára tette, következő napon visszakézbe- sitették. Ekkor a kihúzott magyar szó helyére is beírta azt románul és a kettős román címmel feladta. De hiába, nem volt kegyelem, vissz-akézbesitették végérvényesen. A posta győzött. Nemrég levelezőlapot kaptam, amely érdekes dolgokat mesélt arról, ami nem volt ráírva. Magt’ar utcanevet is írtak rá zárójelben, amit kihúztak a postán és felírták: „Retur". Mégis hozzájutott a címzetthez, örültem neki, hogyne. Egy levél, amely nem engedelmeskedik a miniszteri rendeletnek és a postai vörös ceruzának. Bámulatraméltó vakmerőség! De talán inkább csak — tévedés. Kincses városunkkal történt hasonló eset. Levelemre apró igénytelen gyöngvbetükkel és zárójelbe téve, csupán az esztétikai igényeket vádolva ráírták a nevét. A cenzor vörös ceruzája kihúzta és oda irta: „Retur, Kolosvar nu exista“. A levél mégis eljött hozzám. De engem is figyelmeztetett: Kolosvar nu exista — „Kolosvár nem létezik“! GYOMOR- ÉS BÉLZAVAROKNÁL, hasüreg- beli vérpangásnál, étvágytalanságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, fe’böíögésnéí, szédülésnél, homlokfá jásnáL, hányingernél egy-két pohár természetes „FERENC JÓZSEF* keserüviz alaposan kitisztítja az emésztőatakac. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a FERENC JÓZSEF vizet még a hosszú idő óta fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. Ä gyümölcséertészei Kül"nös tekintettel a gyümölcsfák betegségei elleni védekezésre. 53 rajz, irta dr. Bprnatsky Tenő egyetemi m. tanár. A 240 oldales könyv ára 13^ lei belvett most árleszállításban 33 Lei I EPAGE-ná!, Cluj. Kéne az árleszállítás tekes jegyzékét LEPAGE tói. inhoenza ellen használjon Szí. László ! íertöílenlíő szappan megóvja mindennemű járványos és fERTÖZÖ BCICeSÉGEfííÖI