Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-12 / 59. szám

ELLENZÉK i 93 5 mire I ua 12. mmmsemmm OBOI IM atm mm ítércMclm! Hitelintézet R. T KBEQfl 1,000.000 lejes főnyereményt a 100.000 lejes nyereményt a SZERENCSÉS SORSJEGYEK AZ UJ cluji főeláiusitó szerencsés játé­kosai a lefolyt IV.-ik osztály húzá­sában ismét megnyerték az 299.517 számú melléksorsjeggyel, a 294.555 számú melléksorsjeggyel. JÁTÉKRA MAR KAPHATÓK! KICSI A BORS, DE ERŐS Shakespeare és Társa gyászosan összeomlott Hat öngyilkosság, pénzintéietek, nagyvállalatok kukása rázta meg a világpiacok meri a korskirály nem számolt a leitete borssíJ LONDON (március). Shakespeare? Két­ségtelenül volt ilyen nevű nagy író is. Ma­napság azonban, ha a Shakespeare név Lon­donban, vagy az angolul beszélő óriási világ különböző pontjain szóbakerül, senki nem gondol a stratfordi költőre. Ma a Shakes­peare név alatt arra a nagy füszerkereskedö cégre gondol mindenki, amelynek pár hét előtti össze­omlása valósággal megrendítette a City nagykereskedő köreit. A Shakespeare és Társa” cég a világ bors­kereskedelmének koronázatlan királya volt eddig, összeomlása következtében az egész világ borstermelésének 45 száza­léka gazdátlanná és elhclyezhetetlenné vált. Az összeomlott cég csődtömegében olyan sok elraktározott bors szerepel, hogy két é\Te el lehetne látni vele az egész világ szükség­letét. Viszont a Shakespeare-csőd egész sor olyan bankház összeomlását vonta maga után, amelyek a cég borsspekulációit pén­zelték és tegnapig hat öngyilkosságot jelentettek a cég csődjével kapcsolatban. Csak most derül igazán ki. milyen gyilkos hatása lehet az eddig csak csípősségéről is­mert borsnak. egyik napról a másikra legalább másfél­millió fontot vesztett a tőzsdén, akinek összeomlása európai és ázsiai ban­kokat renditett meg és százával kergetett kisebb vállalkozásokat csődbe, a hozzá inté­zett kérdésre csak annyit válaszol: — Hát most majd más üzleten kell tör­jem a fejem. (Ezt az üzletet is az Ur adta s az Ur vette el. Nem lett volna szabad el­felejtenem, hogy fekete bors is van n vilá­gon, nemcsak világos bors. A világos borsot kezeim közé kerítettem, a feketéről elfeled­keztem. ez volt a végzetem. A fekete örmény a sárgák messiása lesz Az örmény kifutófiu pályafutása Az angol sajtó részletesen foglalkozik a nagy üzleti összeomlással, melynek hullá­mai egészen az alsóház tanácskozóterméig jutottak el. És ezekből a laptudósitásokból valóságos kalandorregény épül ki, mely al­kalmas lenne arra, hogy valaki hatásos film- darabot Írjon belőle. A „Shakespeare és Társa“ elnevezés mögött ugyanis egy igen érdekes kalandoregyéniség húzódik meg, aki szinte egyik napról a másikra vált sokszoros font-milliomosból szegény emberré. Garabed Bishirgain-nak hívják ezt a kalan­dor-egyéniséget. akit évek óta bors-király néven ismernek Londonban. Pályafutása egyike a legérdekesebb dolgoknak. Mint fia­tal örmény parasztgyerek került Párisba. Itt kifutófiu lett a Credit Lyonnais-nél. Egy napon egy Párison átutazó gazdag örmény kereskedőnek kellett pénzt kézbesítenie. És a két ember találkozásától indul meg Gara- bed Bishirgain gyorsan magasba ívelő pá­lyafutása. A gazdag örmény kereskedőt ér­dekelte a fiatal fiú, pénzt adott neki, hogy elvégezze a kereskedelmi iskolát és két jó- szabásu ruhát csináltatott számára. Két jó- szabásu ruhával és egy kis pénzzel azonban egy fiatal örményé a világ. Garabcd Bishir­gain 24 éves korában már pénztáros volt a Credit Lyonnais-nél és 27 éves korában igazgatósági titkár. Valószínűleg igazgató is lelt volna belőle, ha nem hajtotta volna a vére, hogy ő maga próbálja meg saját szám­lájára a nagy üzleteket Shakespeare és Társa Közvetlenül a világháború előtt átköltö­zött Parisból Londonba és megvásárolta az akkor még kis keretekben dolgozó „Shakes­peare és Társa“ füszeriigynök céget. Csak­hamar föllenditette a cég üzleteit, gazdag polgárok által látogatott klubok tagja lett és csak cilinderben és redingot-ban lehetett őt látni. Rövidesen elterjedt róla a hir, hogy vállalata háromszáz százalék jövedelem­mel dolgozik. Bishirgain még mindig fejedelmien beren­dezett palotájában lakik London egyik leg­előkelőbb pontján. A palota falai gobelinek­kel vannak burkolva és a szolgák frakkban es selyemnadrágban járnak, mint az angol hercegi palotákban. Ez a nagy urasság azon­ban nem tart sokáig, a gobelineket leszedik a falakról, a drága bútorokat és a palotát eladják, a bors-királynak egyelőre alig ma­rad egyebe elpusztíthatatlan optimizmusá­nál. Garabed Bishirgain, aki A borsot 80 százalékában Kelet-India ter­meli, a keletindiai holland gyarmat látja el majd az egész világot ezzel a fűszerrel. A másik 20 százalék Kínából származik. Emel­lett a bors az egyedüli fűszer, melynek ter­melése nem állott eddig európai vállalkozá­sok irányítása alatt, hanem tisztán a ben- szülöttek kezében maradt. Mr. Bishirgain- nak az a lángeszű üzleti ötlete támadt, hogy mint borskereskedö a sárgavilág messiásá­nak játsza ki magát A maláji és kínai bors- termelőkkel ügynökei révén elhitette, hogy megvédi őket a fehérek kizsákmányolásától, ha termékeiket kizárólag ő rá bízzák. Pro­pagandája néha annyira ment, hogy a gyarmati kormányzatok forradalom szi­tásával vádolták. A holland kormány többször közbelépett Londonban Bishirgain ellen, akinek azon­ban mindig sikerült igazolnia magát. Bebi­zonyította, hogy üzletével nagyban elősegíti a benszülöttek jólétét, különösen az utolsó években, mikor a most rosszul végződött nagy üzleti fogását előkészítette. Sikerült neki ugyanis egy év alatt háromszorosára fölemelni a monopóliumszerűén kezébe ke­rített bors árát. Az igy szerzett nagy összeg természetesen legnagyobb részben nem a termelőkhöz, hanem az úgynevezett bors- tröszt kezébe került, melynek vezetője Bis­hirgain volt. A módszer, ahogy dolgozott, nem uj. Egyszerűen összevásárolta uz egész világ borstermelé- sét és anélkül, hogy piacra engedte volna azt, fölhalmozta u tröszt londoni áruházai­ban. Erre természetesen az ü vagyona sem volt elég, nagy hiteleket vett igénybe és társult a legnagyobb angol gyarmatáru vállalattal, a Strauss és Társa céggel, melynek egyik főnöke még rövid idő előtt képviselő volt, az angol konzervatív párt egyik legbefolyá­sosabb tagja és hires, bőkezű emberbarát. Húszezer tonna bors agyonnyomja Bishirgaiat A londoni borspiac rendesen mintegy 2000 tonna bors fölött rendelkezik. Ezt a meny- nyíséget Bishirgain az utolsó évben megtíz­szerezte, húszezer tonnára emelte föl. Az óriási bevásárlásnak több mint fele hitelre ment, részint bankok finanszírozták, részint kisebb kereskedőházak és termelők vártak a későbbi fizetésre. Közben Bishirgain gőz­erővel hajtotta fölfelé az árakat. De nem számított azzal, hogy -fekete bors is van a világon, mely ugyan távolról sem olyan jó, mint a világos bors, de ennek negyedáráért lehet megkapni. A világkereskedelem a drága vi­lágos bors helyett egyszerre a fekete borsra vetette rá magát, melynek termelése is ro­hamosan föllendült. „Ezt a nyomorúságos fűszert is monopoli­zálni kellett volna'* — állapítja most meg Bishirgain. de már későn. A bors-tröszt ösz- szeomlott és magával ragadta az összeomlásba nemcsak a Shakespeare és Társa eéget, hanem a világ egyik legnagyobb gyarmatáru vállal­kozását, a Strauss és Társa céget is. És a Strauss cég összeomlása nyomán lon­doni, bombay-i, kalkuttai, honkong-i és sangkai-i nagy gyarmatáru cégek és bankok omlottak össze. Strauss képviselő kénytelen volt letenni a mandátumát és visszavonulni a politikától. Az öngyilkosságok egymást MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ követik és valahol a távol Kelet-lndiában ezrével fognak éhhalállal elpusztulni a borstermelő malájok, mert hiába dolgoz­nak, termésüket többé nem tudják eladni. A világ legtöbb asztalán ottlévő borsnak pedig talán évekig különös mellékize lesz azok számára, akik erről az összeomlásról tudomást szereztek. Kissé úgy fog izleni, mintha vér is vegyült volna hozzá. Hatóság elleni erőszak vagy hatósági túlkapás? CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A hely­beli törvényszék IV-ik szekciójának Fili- pescu-tanácsa szombaton délelőtt rendkívül érdekes ügyben hozott felmentő Ítéletet. A kalotaszegi Petrinjel községben évek hosszú során át Nagy Józsi János biró veze­tése mellett választott községi tanács mű­ködött. Úgy a község lakossága, mint a fe­lettes hatóságok a választott tanács műkö­désével meg voltak elégedve. A belpolitikai eseményektől távol a falu lakói a legna­gyobb békességben éltek. A liberális párt hatalomra jutása után kósza hírek kezdtek keringeni a tanács fel­oszlatásáról. A kormányváltozás után hetek, sőt hónapok teltek el, de a közmegelégedés­sel működő tanács egyelőre hivatalban ma­radt. 1934 áprilisában egy délelőtt Nagy Józsi János községi bírónál a szomszédos Argis község csendőrőrmestere jelent még. A mit sem sejtő bírót a községházára hivta, majd a megválasztott községi tanácsot is egybe- hivatta és felszólította őket a községi pecsét átadására. Nagy Józsi János biró az őrmes­ter kérésének nem tett eleget, kijelentve, hogy hasonló eljárásokra az őrmester ille­téktelen és csakis a miniszteri feloszlatási rendelet felmutatása után hajlandó a pecsé­tet aludni és lemondani. A esendőrőrrnester látva, hogy a birónál nem ér el eredményt, a jelenlevő tanácsosokat lemondásra szólí­totta lel. Kosa János földbirtokos és Palkó János gazda kijelentették, hogy a bíróval szolidárisak; kérik a feloszlatási rendelet felmutatását. Erre a esendőrőrrnester fel­mutatta a szomszédos Argis község lakóiból összeállított időközi tanács névsorát, kije­lentve, hogy ezentúl ez a tanács fogja Pet­rinjel község ügyeit vezetni. A jelenlévő községi tanácsosok hivatkozva arra, hogy íeioszlatási rendelet nincs és az a megoldás közigazgatásilag lehetetlen, hogy egy közsé­get idegen faluból kinevezett időközi tanács vezessen, megtagadták az átadást. A csend­őrőrmester a helyszínen jegyzőkönyvet vett fel és a helybeli ügyészséghez feljelentést adott he hatóság elleni erőszak címen. Az ügyészség, mivel hasonló esetek fordultak még elő és a különböző falvak választott 1 tanácsai a Petrinjel községi tanács magatar­tására hivatkoztak, izgatás cimen eljárást indított a tanácsosok ellen. A vádirat szerint elsősorban hatóság elleni erőszakot, másod­sorban pedig izgatást követtek el és az ügyészség a büntetőtörvénykönyv 172-ik pa­ragrafusára és a Marzescu-törvényre hivat­kozva, a vádlottak megbüntetését kérte. A tegnapi tárgyaláson a vádlottak ártat­lanságukra hivatkoztak és kijelentették, hogy csak a törvényes formákat tartották be, következésképen hatóság elleni vétséget nem követtek el. Lnni ügyész a vádlottak megbüntetését kérte. A védelem részéről dr. Miclea ügyvéd hatalmas védőbeszédében a közigazgatásilag lehetetlen eljárásra hivatkozott és mivel a hatóság elleni erőszak és izgatás vádja nem áll fent, kérte a vádlottak felmentését A bíróság hosszas tanácskozás után hir­dette ki az Ítéletet. Nagy Józsi János birót, Kósa János földbirtokost és Palkó János gazdát, mivel hivatásukat törvény szerint végezték, a vád és annak következményei alól felmentette. Az ügyész az Ítéletben meg­nyugodott. Az ítélet jogerős. ÎNDREPTAREA: Egy politikai pártnak leg­feljebb programra van szüksége. A nemzeri-pa- rosztpértbin Marimnak s Vaidának külön pro­gramja van. Lehetetlen tehát, hogy Lupu-nak is külön programja ne legyen. S a párt elnökének, MihaJachenak szintén más a programja. Az, amit Campulungban elmondott. Ezek a progra­mok most egymáshoz verik a fejüket. Mert, bi­zony nem lehet ez másképpen. MIŞCAREA: A városok leépítése és az értel­miséghez tartozó proletároknak a falvakba való telepítése kétségkívül elejét veheti a rossz taná­csoknak. Ez azonban csak egy része a román elit-osztály megmentésének. Félelemmel tölt el e váron román elem leszegényeüése s az, hogy kép­telen megfelelő szerepet játszani a társadalomban. A „parasztország“-ra vonatkozó terv semmit sem foglal magában erre vonatkozóan. DREPTATEA: Közel hárommilliárd lejt hasz­náltak fel. Nem a hitelélet feltámasztására, hanem arra, hegy a részvénytársaságok vezetőit gazda­gítsák. Egyetlen báni sem került ebből a szeren­csétlen betétesek zsebébe. Ezt a pénzt mind azok a bankok nyelték el, melyek régi váltótárcájukat adták cserébe. Csomagoló-papir értéke van en­nek. ADEVÉRÜL: Lehetetlen, hogy Vaica ne tud­ná, mikep a numcrus-vakchicus megvalósíthatat­lan. Vájjon végiggondolta-e a dolgot s lehetséges­nek tartja-e a kizárásra szükséges törvényeket? Kiváncsiak vagyunk arra, hogyan fest egy ilyen törvénytervezet. Vaida fajelméletének gyakorlat­ba vitele oly súlyos belső harcokhoz s külügyi bonyodalmakhoz vezetne, hogy azok is, akik pil­lanatnyilag vele tartanak, elhagynák a küzdelem­ben. VIITORUL: Hogyan tájékozódnak most a nemzeti-parasztpárt tagjai a sok különböző1 állás­pont között? Mint Caragiale regényének hőse, ezek is azt kérdik Mihalacheról: „Hát én kire ad­jam szavazatomat?“ Mert igán nehéz vezérenként és területi szempontból is eldönteni, hogy melyiket kövessék. A nemzeti-parasztpártnak te­hát arra kell törekednie, hogy egyetlen foga­lomba összpontosítsa hitvallását. Enélkül nem tarthat számot arra a politikai szerepre, amelyet igényel. CURENTUL: Pénzügyi téren a dinamittal való halászassak vagyunk hívei. Letesszük a kanócot, meggyujtjuk s pusztítjuk a halakat. Aki majd holnap felvált, tegyen hasonlóképen, ha talál va­kmit, amit még kihasználhat, megtaksálhat és ki­termelhet. MilKók tánca. Kcmal Ataturk. Vaida, Mania, Lupu, Mihalache. Város és falu. Csom*goió papír. Meggondolta-e? ... „Kire adjam szavazatomat?“ Halászás dinamittal. UNIVERSUL: A szövetkezeti-törvény terve­zetével kapcsolatban tovább folyik a vita a ka­marában. A kormány azzal vádolja a r*emzeti-pa- rasztpártot, hogy négy év alatt 500 millió lejt pa­zarolt el s igy a szövetkezeteknél elhelyezkedett milliomosok számát emelte. A nemzeti-para szí- partiak erre azzal válaszolnak, hogy a liberálisok 315 millió lejt adtak egy Dolj-i banknak s a Jor- ga-kormány z milliárd lejt adott azon bankok fclsegitésére, melyeket nem lehetett «mugysem megmenteni. Milliók táncolnak és mutatják, hon­nan lehet még keresni „a leggazdagabb és c világ legrosszabbul igazgatott országában.“ Ha azonban valami országos érdekű építő munkáról van szó, a „usztakezüek“ nem találnak pénzt erre. öt vagy tízmillió lej előteremtése mindig leküzdhetetlen feladatot képez a költségvetésben. NEAMUL ROMANESC: így töltjük mi bi­zonytalanságban az időt. Egy erőskezü ember, aki független az utcák zajától és nem helyezkedik az elvont tuoományokra, uj életet tud másutt te­remteni. Olyan utakat rúd vágni a munka szá­mára, melyeken évezredeken át a halál honolt. Egy határozott ember, mint Kemal pasa, ki szakit az utópiákkal, lerombolja azt, ami semmire sem volt jó és oly életet ad hazájának, amelynél ne­mesebbet ez nem élt soha. Mert ott utópiák nél­kül kormányoznak, nem üres frázisokkal és be­csempészett formákkal. S olyan emberek vezet­nek, akik tudják, hogy mit akarnak. Erősek s fá­radhatatlanak, ismerik küldetésüket és igyekez­nek ezt betölteni. aes

Next

/
Thumbnails
Contents