Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-10 / 34. szám

LLLbNZCK Madártávlat kissé messze van Szász Endre szerkesztő urnák magyar szeretettel A Keleti lUjság február l-i számúban ,,Helyzetkép madártávlatból" cimii cikkére szeretnék néhány gondolatot felvetni s egy­úttal válaszolni a cikk illusztris irojanak, nemcsak azért, hogy magam lelkiismeretűn könnyítsék, hanem föképen a kérdés egye­temes érdekű nagy horderejű miatt. Mindenekelőtt károsnak és egyúttal na­gyon felületes dolognak tartom, ha valaki nagyfontosságu kérdésekről csak úgy kapás­ból. ..madártávlatból“ ir vasárnapi cikket, még ha napilapban -— és nem tudományos folyóiratban történik is meg ez a publicisz­tikai merénylet. Egyrészt a helyzetről hamis képet nyer a külvilág, másrészt pedig sok jóakarata törekvésnek lehet szárnyszegöje, esetleg igen helyesen beszervezett, avagy eredményes munkát végző közösségben in­díthatja meg a bomlási folyamatot. Az említett napilap vasárnapi száma arról ..krónikázik“. hogy a blaji magyarság roha­mos számarányban dől a románság karjai­ba, különösen az átkeresztelkedések folytán. A cikk írója, mint egyetlen okot „az ölhe­tett kezet“ említi fel. amely nagyot lendülve megállíthatná ezt a bomlási folyamatot. Nem akarok vitába szállani a Keleti Újság igen szeretett szerkesztőjével, mert tudom, hogy- logikai érvekkel, újságírói rutinnal úgy sem sokáig bírnám a harcot, de hiszen itt nem is kettőnk ügyéről, hanem az egyetemes magyarságéról van szó s végeredményben úgy is mindketten — ugy-e — egyet aka- .rank? Puszta tényekkel szeretném megbiz- Jhatóbb és egyúttal biztatóbb képét nyújtani Blaj magyarsága társadalmi helyzetének. A cikkben említett „zsíros paraszt“ saj­nos, nem is olyan nagyon zsíros. Harminc­két holdacska földjét annyi adósság terheli, hogy ha a konverzió nem segitett volna, ma „tanuló kisasszony“ leánya dupla tandijá­nak fedezésére a Keleti Újság lelkiismeret- furdalás nélkül gyűjtési rovatot nyithatna. Mellesleg, nem tért át a szegény sem a tan­díj, sem az apai tág lelkiismeret miatt, ha­nem fizeti tovább a konverziós törvénytől kegyelmet kapott birtoktöredékből a dupla tandijat a görög katolikus középiskolában, mert ma is a reformátusok vallásóráira jár, amint református presbyter apja tette. Van azonban ennél sokkal nagyobb vesze­delem, amit mi itt talán jobban látunk. Ma­gyar ifjaink, akik családot alapíthatnának, nincsenek. Az az ifjúság, amely még itt lé­zeng közöttünk, csak azért van még itt, mert a munkanélküliség apja sovány kenye­rére kényszeríti. Hogy álljon szóba „komoly szándékkal“, mit kezdjen ezekkel a pártá­ból már-már kivénült leány? Mit tesz az a magyar leány, akit a nagy reménytelensé­gek, hosszú, átsóhajtozott téli üres esték egyikén megkér egy jónevü fiatal román ügyvéd? Blajon is csak azt. amit „Făgăra- son, Sibiuban, Timisoarán“ — főszerkesztő ur s ugy-e, hogy itt másodrendűvé vedlik a nemzetiségi vagy vallási kérdés, mert em­beri. lelki vonzalom, avagy egzisztenciakér­dés parancsol. Számbavette Ön főszerkesztő ur. hogy Cluj az elmúlt év alatt ilyen okok miatt hány magyar lelket vesztett el? Bizo­nyos vagyok benne, hogy aránylagosan sok­kal többet, mint ez a szegény szórvány. Az itteni magyarság — mint még jóné- hány erdélyi város magyarsága — elnemze- tietlenedésének legfőbb oka a múltakba nyú­lik vissza. Hálával és boldogan kell kijelen­tenem, hogy az itteni magyarság minden nemes magyar vagy egyházi mozgalomból kiveszi a részét. Az orăstiei református árva­háznak évente négyezer lejnyi segélyt küld, elsők között tett alapítványt a református kórháznál, férfi, nő és leányszövetsége, ifjú­sági egyesülete és bibliakörei, dalárdája és vasárnapi iskolája van, amelyet a lelkész mellett derék magyar evangéliumi lelkületű leányok vezetnek. Kulturháza igaz, hogy nincs, mert az impérium átvétele után kol­dussá lett, de koldus sorsában is mindig volt lelke megosztani javait gazdagabb, kultur- házzal rendelkező magyar gyülekezetekkel. Ma nincs olyan magjmr gyermek vagy ifjú, aki ne tudna az anyanyelvén, de igenis az öregek között olyanok vannak, akikkel a papjuk csak román nyelven érintkezhetik, mert a magyar impérium alatt elfelejtették az anyanyelvűket.. Sőt, maga a református esperes, Ágoston Mózes is román paphoz adta leányát s csak természetes, hogy az utódoknak vadidegen ma a nagyapa turáni népe és édes magyar nyelve. Százados bűnt pedig nem lehet egy madártávlatból meg- irott cikkel helyrehozni. Ennek a városkának ma szép tiszta tem­ploma van, harmadik harangját csak minap szentelte fel s ha kulturháza nincs, — a tanácsterem is szűk a nagyobb közönség be­fogadására — száz-százötven ember részére a lelkészi lakás mindig készen áll épitő tea­délutánok céljaira. Földes Károly kollégám tollából a mező­ségi szórványmagyarság pusztulásáról meg­jelent helyzetkép megírása óta kétségtelen, hogy a magyarság figyelme a pusztuló szór­ványokra terelődött s újságírók kezében is igen jól kamatozó témaanyaggá vált. Ennek is lejár a szezonja, sajnos, mint sok más divatos jelenségnek s szomorú bár, de bizo­nyos vagyok benne, hogy a pusztuló szór­vány, mint eddig, ezután is csupán annak a néhány sorvadó életű lelkipásztornak ma­rad, aki erre tette fel az életet s a Simándi- sorsot vállalva, a néppel együtt el ég s bele­roskad a halálba, vagy belepottyan a nagy megsemmisülésbe. Már aki igazán hivatásá­nak magaslatán, máglyaként ég el és nem lesz közben kalandorrá, mint Domahidy György uramék. Itt azonban örvendetes önvallomást kell tennem, szerkesztő ur. Fiatal ember vagyok, a prahovavülgyi petróleumlelepek magyar­ságát toboroztam össze két éven keresztül, felekezeti különbség nélkül, egy zászló alá. A magyar Igéért kenyérrel fizetett ez a gyii- levész nép és senki sem kérdezte, hogy mi­lyen vallási! vagyok, minthogy én sem kér­deztem tőlük, ha magyarul szóltunk. Isten ujja ebbe a kicsiny Rómába, Blajra küldött és itt is hasonló jelenségekkel találkoztam. Ne essünk kétségbe azonban: a mezőségi szórvány magyarja nem fogadta a papját, templomba „odaát járogatott“, az én érkezé­sem is diszkapumentes volt. de másfél évi munkám alatt a blaji magyarság nagyobb része megmutatta ragaszkodását a magyar Igéhez. Sovány esztendőben, nagy szükségben érkeztem, de az elmúlt másfél év alatt, név­telen adományokkal, nyílt, de többször el­titkolt anyagi segítséggel sietett betegségben, szükségben segíteni a kereszthordozásban, oly mértékben, hogy ez már több, mint em­beri munka és emberi szív szüleménye. Az elmúlt másfél év alatt egyetlen egyszer találkoztam polililkai vezetőinkkel, termé­szetesen az itteni magyarság sem többször. Ez az egyetlen alkalom választási propa­ganda volt. Ellenben az itteni magyarságot naponként meglátogatták - és ezt nem ma­dártávlatból mondom, inert először rendsze­rint engem kereslek fel rcgátból gyalog vándorló munkanélküliek, hadirokkantak, a prefekturán kijárással megbízók és végül, lelketlen kufárok, akik magyarságukra hi­vatkozva, minden elérhető udvarlással vagy erőszakos eszközzel igyekeztek kifejteni eb­ből a koldussá tett népből még az utolsó zsircseppeket is. Kalandorok, akik visszaéltek a testvér, a faj. a magyar nép fogalmával. Ki jött hát .segíteni ennek a sorvadó népnek, akit postáról kidobnak, vasul tói elkerget­nek, földjéből kifosztanak, becsű létében meggyaláznak? Ki itt a hibás, hogy pusztu­lunk, veszünk? A Keleti Újság vasárnapi krónikása sze­rint a paj), aki ölbedugott kézzel szemléli a nagy világégést s akivel csak sejteti cikkíró a szomszédfalusi lelkész hatalmas sikereit és odaadó munkájának az egyetemes ma­gyarságra kiható áldásait. Mélyen tisztelt cikkíró urat nagyon ké­rem, nevezze meg nekem ezt a drága szol- gatársamat, akinek falujában még egyetlen lélek sem tért át az impérium változása után. Ne sajnálja el tőlem ezt a nagy örö­met és felszabadulást, hiszen ugv szeretnék meleg, baráti, testvéri kezet szorítani vele, sokat, sokat tanulni tőle, hitet és erőt köl­csönözni, hogy kibírjam ezt a nagy magain- rabagyatottságot a magyarság lélekrnenlésé­ben, amiben önök és hivatott vezetőink ré­szesítenek. Fazekas Sándor református lelkész. Sportkedvelőn I.gyeimét felhívjuk az UAANlA-MOz.GÓ zenzáciős Főszerepekben spo,í*l,n,®reí AZ ÁLARCOS CSODA V, Dlck'e Moore, a négyéves csodagyermek, L*>o Cmrilto, The1m*i Tódé Szénaszállitás fogadásból, cigány­zenével és eldöntetlen eredménnyel Így mulat a falu 20 fokos hidegben Az Ellenzék tudósítójától. Nem mindennapi fogadás szinhelye volt a turdamegyei Unirea község. A régen Felvincnek nevezett nagyköz­ség, amely kis városnak is beillenék, napok óta azon a fogadáson derül, mulat és vitat­kozik, amit a község két jómódú gazdája kötött s amely mindeddig eldöntetlen ma­radt a két fogadó fél csökönyössége miatt. Szabó Kálmán és Osváth Ferenc nem tud­ván egy akaratra jutni Szabó eladó szénájá­nak mennyiségét és árát illetően, fogadást kötöttek, mely szerint Szabó ingyen odaadja az általa 2500 lejre tartott szénát Osváthnak, ha azt Osváth egy sze­kérre felrakva, a saját udvarába haza tud­ja szállítani, úgy, hogy a szekérnek sem esik baja és a széna is épen és baj nélkül jut Osváth udva­rára. Ha ez nem sikerül: Osváthnak dupla áron: 5000 lejjel kell megfizetni a szénát. Vasárnap történt a nevezetes szénaszálli­tás s az öt kisboglya szénát sikerült is Osváth­nak úgy felraknia néyyökrös fogatára, hogy még a hóra hullott széna-murvát is összeseperték Szabó udvaráról a falu népének hangos de­rültsége mellett. Ennek megtörténte után aztán cigányzenével kisérték végig a falun a „megnyert fogadást“, amit a négy komoly ökör vont keresztül a falu főutcáján, nem­csak a község, hanem a szomszédfalunak sor­fala között. A széna épségben érkezett meg Osváth ka­puja elé, bár egy csavar a szekérből útköz­ben kihullott s egyesek szerint ez a tény már Szabó javára döntötte el a fogadást. Osváth kapujáig nem volt egyéb baj, itt azonban vá­ratlan akadály tornyosult a szénásszekér elé. Osváth kapuja szűknek bizonyult a szélesre rakott szekér befogadására s az egyik kapufélfát ki kellett emelni, hogy a szekér az ud­varra bejuthasson„ A jól indult tréfa és fogadás ennél a pont­nál vitába fulladt. Szabó állítása szerint Os­váthnak a fogadás szerint nem volt jogában a kapufélfát helyéből elmozdítani, Osváth vi­szont azt vitatta, hogy a fogadásban csak az volt a fontos, hogy a széna egy rakásban és hiány nélkül jusson be udvarára. A két jóbarát ennél a pontnál komolyan összeveszett s az áldomásnak is befellegzett, amit a nyertesnek kellett volna megfizetni az j egyezség szerint. Azóta a falu két pártra osz­lott: „kapufélfa“ és „Szabó pártra“ s ha igaz a hir: bíróság elé kerül a dolog. A legjobb mégis az volt az egész fogadási ügyben — mint a szemtanuk elmesélik —, hogy amig a két fél és pártfeleik veszekedtek, ü község cigánybandája szünet nélkül húzta a fagyon a frisset. A cigányok úgy voltak felfogadva, hogy a Szabó kapujától az Osváth udvaráig, amig a szekér be nem hajtott, egyfolytában, szünet nélkül muzsikálniok kellett, mert különben elvesztették volna a zenedij fejében kikötött 500 lejt. A meggémberedett dádék a végén már csak úgy szökdöstek a 20 fokos hidegben. A körmük lilára kékiilt, de nem merték ab­bahagyni a muzsikálást, mert féltették a ho­noráriumot. Most az egész vidék a különös zenés szénaszállitáson mulat és uj fogadá­sokat kötnek, hogy kit is fog a fogadás nyer­tesének kimondani a választott bíróság. M. Z. ABBÁZIÁBAN meleg «enger! gBóásjiürdöis a RESIDENZ penzióban mind a négy emeleten kapba- ók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, izivbajosr knak, asz' másoknak, alamint elmeszesedésből eredő betegségeknél na­gyon fontos, hogy a ReSi 1C ÍZ nem fekszik magaslaton. Ón si lőnya m g, hogy az összes előirt di ták pontosan betarthatók. A Res:d£IIZ-ben n.inden kényelem és az ö.-s.es modern konfort me találhatók: lift, küzpouti vizfüt.s, 22 fokos meleg, tengerre néző nauo<, loggi s é< erl é yes szobák, kényelmes ágyakkal. A PeslöCííZ gészen a ten­gerparton fekszik ts nem a tenger­parttal szemben. - £I§Ö HíafC^ÖFla. Feltűnően olc^ő pen iőrtk. Bővé; b in- f rmáeiót nyújt Eréíltji Béla gyógy­szerész sz mélyesen Bud; prsten, reggel f 1 9 t 1 este fél 7-ig. Di ina patika, Károly körút 5) Mi dm levélre váá- szolunk és prospektust küldünk. Telefon : 31—8-19. / (J J 5 / e h r u u r 10. Helybenhagyja a iáhla a caras gy: Sikosok btízije^éséá Az Ellenzék tudósítójától. Amint az Ellen­zék tegnapi számában már megírtuk, az Íté­lőtábla tegnap foglalkozott a másfél évvel ezelőtt tartott carai bál véres utójátékával, amely Szabó István carai gazda meggyilko­lásával végződött. Fülöp Sándor helybeli, továbbá idősebb és ifjabb Vincze András somesenii legények 1933 augusztus 27-én Patára mentek, ahol a fiatalság táncmulatságot rendezett. A bál hamar véget ért és ekkor átmentek Carára, ahol a mulatozást folytatták. A mulatság be­fejezésekor Fülöp és a két V'incze, Crisan és Tulogdi kíséretében a falu egyik főutcáján haladt végig. A református templom előtt összetalálkoztak Szabó Istvánnal és Lőrincz Mártonnal. A két csoport egymással össze­tűzött, heves szóváltás támadt, majd előke­rültek a bicskák. FUlőp Sándor zsebkését Szabó gyomrába szúrta. míg két társa Lőrinczet sebesitette meg súlyosan. A két sebesült legényt beszállították az egyik cluji magánszanatóriumba, ahol Szabó Sándor öt nap múlva kiszenvedett. A törvényszék Fülöp Sándort négy évi, mig a két Vinczét egy-egy? évi és három hónapi börtönnel büntette. A tegnapi táblai tárgyaláson a vádlottakat dr. Rusu Augustin és dr. Miclea Gheorghe védték. A közvédő dr. Nyáguly Antal, mig a magánvádló dr. Bartha Ignác volt. Az ítélőtábla nem fogadta el a védelem kérését és elrendelte a főtárgyalás megtar­tását. A védők felmentést kértek azzal az indo­kolással, hogy a verekedést Szabó és Lőrincz kezdte és a vádlottak önvédelem közben ejtették a súlyos szúrást. Az ügyész a tör­vényszék Ítéletének helybenhagyását kérte. A vádlottak az utolsó szó jogán szintén fel­mentést kértek. Az Ítélőtábla elutasította a védelem indo­kolását s a törvényszék ítéletét helyben­hagyta. Az ítélet ellen a vádlottak felfolya­modást adtak be a semmitőszékhez. BEKÜLDÖTT IIIRClí Közgyűlési meghívó. A cluji magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete 19-55 február 21-ére, este 8 órai kezdettel, a Str. Văii 7. szám alatti otthon helyiségébe, az alap­szabályok 24. arc. értelmében összehívja rendes évi közgyűlését a következő napirenddel: 1. A vezetőség erkölcsi és anyagi jelentése. 2. A fel­mentvény megadása és uj vezetőség választása. 3. Az 1935. évi költségvetési előirányzat elfogadása. 4. A szervezet jövő évi munkaprogramjának meghatározása. 5. Indítványok és interoellációk. A tagok pontos megje’enését kéri a vezetőség. A nőmunkások tea-délutánja. Folyó hó ic.én, vasárnap délután 5 órai kezdettel rendezik meg a nőmunkások szokásos tea.délutánjukat a Vas­munkás Otthonban, Str. Catedralei 7. sz. alatt­Tudja meg ön is, hogy miről beszél a város? Árról, hogy február 16-án lesz a cluji Kereske­delmi és Iparkamara uj palotájában a magánal- kalmazottak idei nagy elit-bálja. Még van egy ke­vés meghívó, aki reflektál reá, adja le címét Czigler Lajosnál, Szabó Jenő cégnél, Holltzer Károlynál, Stea-cégnél és a szervezet irodájá­ban, Épi tőmunkás. Otthon, Str. Văii 7. szám alatt. Dr. Sterner Pálué előadása a Nőmunkás szer­vezetben. Folyó hó 12-én, kedden este 8 órai­kor dr. Steiner Pálné „A nő a modern házas, ságban“ cimen előadást tart a cluji Nőmunkás szervezetben, Str. Catedralei 7. szám alatt. Ér­deklődőket és vendégeket szívesem lát a szerve­zet vezetősége. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék, ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents