Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-08 / 32. szám
ELLENZÉK A U J Ő / V it í U U í O. így végződött egy szeretem Újabb magzateíhajtási ügy a tabla előtt [A/ Ellenzék tudósítójától.) A Bistrita- Nasaudmegyci vadregényes hegyek tövében fekszik Feiiiru község. Itt lakott Nnstasio Burduhos, a falu egyik szép leánya és itt gyulladt szerelemre a délceg Rus Ion iránt. A legény hevesen udvarolt a szemrevaló leánynak, aki a falusi donjuan széptevésének végül is nem tudott ellenállani és a kedvéért megfeledkezett az erkölcs parancsairól. A rövid ideig tartó boldogságot azonban csakhamar szomorúság váltotta fel: nyilvánvaló jelei mutatkoztak, hogy szerelmüknek következményei lesznek. A leány kétségbeesetten gondolt a jövőre, amikor menthetetlenül a falu szájára fog kerülni. Szüleinek nem mert szólni, a legény viszont nein volt abban a helyzetben, hogy megházasodhatott volna. A leány ilyen körülmények között Galben Elena nevii asszonyt beavatta bizalmába, aki már nem egyszer adott jó tanácsot a hasonló helyzetbe jutott leányoknak. Galben Elena nem tért ki a kérés elől és valami bürök gyökérből főtt „orvosságot*- adott át a bajbajutott hajadonnak, aki azt végső kétségbeesésében fel is használta. Hat Ízben minden baj nélkül hatott az „orvosság“, de a hetedik alkalommal a leány súlyosan megbetegedett és kénytelen volt orvoshoz fordulni. Az orvos magzatelhajtást állapított meg és mivel nem akart részese lenni a bűnténynek, feljelentést adott be a javasasszony ellen. A bistritai törvényszéken tárgyalták az ügyet, ahol — tekintettel arra. hogy a magzat csak két hónapos volt — Galben Elenát 15 napra, Nastasie Burduhost pedig 3 napra ítélték. Az ügy felebbezés folytán a kolozsvári tábla elé került, ahol tegnap ítélkeztek a vádlottak felett. A tábla a bistritai törvényszék ítéletét helybenhagyta. Időjárás Sokszor elgondolkozom azon, hogy ha az időjárás változatlanul egyforma lenne, vájjon miről beszélnének naphosszat, az ilyen kis öregasszonyok, mint Mari néni? Például vasárnap Mari néni nagyon boldog volt, mert olyan változatos idő volt, hogy az ritkaság. Előbb szélcsend volt, aztán rémesen fújt a szél. Sütött is a nap, meg hullott, is a hó, de az eső is, meg a dara is, meg mindenféle elképzelhető dolog esett. Egyik percben ragyogott az ég, másik percben beborult. Volt miről beszélni Mari néninek. Mari néni egész nap stoppol és foltoz. Egyik foltot a másikra egyik míístoppolást a másikra rakja szegényke. Közben este és reggel megissza a maga kis kávéját, délben megeszi az ebédjét. Arni közben van, az a végetnemérő sünyölés, meg a beszélgetések a másik kávénénikével, Etelkával. — Ma reggel, tudja lelkem — kezdi Mari néni és felpillant a szemüvege alól — ahogy kinézek, látom, hogy borzasztóan fuj a szél. De már dél felé nem fújt annyira s négy óra felé elállt egészen. Hát amint hat óra tájt kimegyek egy kis fáért, úgy fuj megint, hogy az csuda. — Bizony, bizony — bólint Etelka néni. — Hát még tegnap — folytalja Mari néni, reggel, mikor felkelek, alig tudom kinyitni az ajtót a rengeteg hótól, ami az éjiéi esett. Az ablak meg tele van jégvirággal. Aztán lelkem olyan síkos volt, hogy a boltig nem mertem elmenni egyedül. Etelka bóbiskol és bólint újra. Mari néni pedig az ablakhoz tipeg és kinéz. — No nézd csak — mondja már megint egészen beborult Vájjon hó fog esni, vagy csak havas eső? Lehet, hogy hó, ámbár nem lehetetlen, hogy havas eső, mert a világért sincs olyan hideg, mint tegnap ilyenkor. Csönd lesz. Aztán megint beszélni kezd Mari néni. — Én ugyan nem szeretem a telet lelkem. Minden reggel szidom, nem kell se testemnek, se lelkemnek. — Van, aki szereti — ébredezik Etelka néni. — Az se normális ugyan! Mert hát mit lehet szeretni a fagyon, meg azon, hogy az embert majd megveszi az Isten hidege. Ma is olvastam, hogy egy szegény asszony megfagyott éjjel a templomban, mert nem volt szegény, hogy hol lehajtsa a fejét. Etelka szomorúan bólint. Sötétedik. Mari néni ott áll az ablaknál s kitekint újra. — Újra köd lesz — csóválja a fejét — és akármibe fogadok, hogy esni fog valami. Lehet, hogy havas eső, ámbár inkább azt hiszem, hogy hó, mert éppen elég hideg van * a Dl» L* Húsz éven át fizetett nemlétező gyermeke után tartásdijat a gavallér bankigazgató Egész Lengyelország mulat a „lembergi anyau szélhámosságának kipattanásán VARSÓ, február. A lengyel lapok hasábokon számolnak be egy komikus perről, melyen napokig nevetett a lengyel közvélemény. A per a lembergi törvényszék előtt folyt le. Mint felperes egyik jómódú lembergi bankvezér szerepelt, aki két lembergi nőt, két nővért perelt be egész különös okból. A bankvezér, mint fiatal ember, még a háború előtt bálban ismerkedett meg a nővérekkel. Később Bécsben találkozott velük, ahová az oroszok elöl menekültek. A találkozást a nővérek egyike fölhasználta arra, hogy könnyezve vallja be a bankvezérnek, hogy lembergi találkozásuknak egy kis fiú az eredménye, akit becéző néven Tadzio-nak nevezett. A férfi, aki tartott arra. hogy szeplőtlen hírnevén folt ne essék, megállapodott az anyával, hogy a gyerek eltartását vállalja és mindjárt ki is fizetett egy nagyobb összeget, majd pár nappal később bevonult katonának és a frontra került. A gyerektartást ezután a háború egész ideje alatt fizette, sőt fizette a háború után is. Az oroszok kivonultak Lembergből, a két nővér visszaköltözött a városba és az állítólagos apa is visszatért a háborúból Lembergbe. A gyerek tartásdiját azonban fizette tovább pontosan. Egyszer azután eszébe jutott, hogy ő is szeretné látni a kisfiát. Az anya megértette a kívánságot, de azt mondta, hogy a gyerek éppen beteg. Tovább várt türelmesen és fizette a tartásdijat hónapról- hónapra. Alikor azután föltehette, hogy a gyerek már akármilyen hosszú betegségen is túl lehet újra fölvetette a kérést. Az anya újra érthetőnek találta a dolgot csakhogy, sajnos, a fölgyógyult gyerek most már éppen valahol vidéken volt. Az apa tovább várt nvtmodtan és fizette a tartásdijat. Mi(Az Ellenzék tudósitójától.) Nem mindennapi látványban van része Turdán azoknak, akik mostanság a Városi Vigadó arnnycirá- dás, díszes épületének közelébe vetődnek a déli órákban. Az esti órákban villanyfényben úszó díszes épület, ahol a „SelecV'-mozgó tartja előadásait, nappal bezárt ajtóival néma hallgatásba merül.'A déli órákban azonban nem a kiváncsi moziközönség, hanem szomorú, sápadtárcu csapat sorakozik a moziépület egy oldalbejárója előtt, ahol a népkonyha osztja ki 520 szegény családnak a mindennapi meleg ebédet és a puha fehér kenyeret. Töpörödött anyókák. sápadt iskolás gyermekek tűnnek el az oldalbejáró ajtóján, hogy pár perc múlva boldog mosollyal arcukon távoznak a jó meleg ingyenebéddel, amit immár a hetedik télen vihetnek haza a turdaí népkonyha-bizottság teri tett asztaláról. Több, mint ezer nincstelen, földhözragadt szegény és hatvan iskolásgyerek kap hetenként kétszer húsételt, máskor fe »énkép* ’—l kor aztán föltételezhette, hogy emberi számítás szerint a gyerek vidéki látogatásából is visszaérkezett, megint kérte, hogy láthassa a fiát. A gyereket azonban ezúttal megint I nem lehetett látni, mert közben a harmadik nővér magával vitte Amerikába. A türelmes apa egy ide g ebbe is belenyugodott és változatlanul fizette tovább a tartásdijat. Egyszer azonban minden türelemnek vége szakad és a lembergi bankvezér is határozottan fölvetette a kérdést, hogy hol van az ő fia, akiért húsz éven át pontosan fizetett. Azt kívánta, hogy hozzák neki Lembergbe akár Amerikából is. Az anya sértődötten utasította vissza a kívánságot, amire n bankvezér bíróság elé vitte a dolgot. — De hol az a fiú? — kérdezte a vádlottól a biró. — A fiam Amerikában van — volt a válasz. Mutasson legalább egy fényképet róla! Nincs fényképem. — Hát akkor legalább egy levelét mutassa meg! — Kerestem a leveleit, de mind elvesztek. — Kinél van Amerikában a fia** — A nővéremnél. —• Adja meg a nővére cimét! — Azt sem tudom. A lengyel lapok beszámolóikban természetesen megírják a szereplők nevét is. És a beszámolónak különös következménye lett. Szégyenlősen, de egész sor idősebb ur jelentkezett, akik szintén évekig fizettek gyerektartásért a perben szereplő állítólagos anyának. Egyik négy éven át, a másik három éven át, de busz évig, mint a felperes „mintaapa“, egyetlen egy sem fizetett. A bíróság zsarolás elmén három évi elzárásra Ítélte el a vádlottakat. liter jó, Ízletes levest és egy negyedkiló puha fehér kenyeret, a népkonyha-bizottság jóvoltából, amely páratlan szervezettségével például szolgálhat minden erdélyi város számára. Nemzetiségi és valláskülönbség nélkül A turdai népkonyha fennállásának kezdete óta " nemzetiségi és valláskülönbség nélkül teríti meg minden télen a maga asztalát a város szegényei részére. Dr. Gentiu Juliu Turda kiváló, szociális érzésű polgármesterének köszönheti ez évben is a bizottság, hogy a Vigadó épületében lévő tágas, nagy főzőkemencékkel felszerelt konyhát a város a népkonyha-bizottság rendelkezésére bocsátotta és ezzel lehetővé tette a nagyszabású jótékony akció lebonyolítását. A visszaélések elkerülése végett a bizottság, amelynek élén dr. Nappendruch Kálmán városi orvos, el- j nők, Bethlen Mária grófnő a magyar és Mlire sianu Lukretia a román nőegylet elnöknöi állanak a jótékony egyesületek és az egyes ( li-lekezetek lelkészei utján el>é<Jj<'g)‘ i,.-t ősz tatott széjjel az. urra leginkább rászorulói között. Így elérte azt, hogy nem a mindenüvé betolakodó, tat élelmi> álszegények, hanem az igazi el hagyat óllal, tánctalannl lengődó betegek és szegényei részesültek elsősorban a segélyakcióban, amelynek legnagyobb és legbőkezűbb islápo lója maga a városi vezetőség, amely az idei télen is jelentős összeggel sietett a népkonyha segítségére s a maga munkanélküli szegényeinek egy részét is annak gondozásába utalta át. A város jótékony egyesületei és tehetősebb magánosai nemes versengéssel adják össze az idei télen is a népkonyha fenntartásához szükséges összegeket és természetbeni adományokat, amelyek átvételével Kirnpel Flórián gyárigazgató, mint a bizottság gazdája és Tútsek Ferenc vaskereskedő, mint annak pénztárosa számolnak el. Mindenkinek szívügye ez a mozgalom Az ételneinück kiosztását a városi román és magyar társadalom egy-egy nemesszivü asszonya ellenőrzi és minden idejét és tehetségét a nemes célnak szenteli a konyha felügyelőnő: Pupp Andorne úrnő, aki reggeltől késő estig dolgozik a nemes cél érdekében. Hogy a mostani nehéz pénzviszonyok között is a legszebb eredménnyel működhetik Turda a messzi földön elismert emberbaráti intézménye, az elsősorban a föntebb felsoroltak érdeme, de nemcsak ők, hanem mindenki a maga szívügyének tartja Turdán a népkonyha szegényeinek ügyét. Az első adakozó minden évben fíngga dán kir. konzul, a Turdai Cementgyár igazgatója szokott lenni, aki az idén is 5000 (Ötezer) lejes adománnyal nyitotta meg az adakozók névsorát. A két helyi lap heti számaiban az adakozéik hosszú névsorát közli hétről-hétre. A kitünően működő intézmény tanulmányozására a két év alatt nem egy erdélyi város küldte el a maga megbízottait. — Mi a titka ennek a páratlan népszerűségnek és sikernek? — kérdeztük Naopen- druch doktortól, aki maga is olt áll minden ebédkiosztásnál a párolgó óriási üstök mellett és kedves, behízelgő modorával nem utolsó sorban páratlan humorăval tartja a lelket az inspekeiiis hölgyekben. — Hát én ezt igazán nem tudom — mondja szerényen —, de ha mégis van valami titka a dolognak, akkor szerintem ez a titok nem egyéb, mint, hogy mi eqy pillanatig sem csinálunk nemzetiségi kérdést a dologból. Ezzel a pártatlansággal mennyi nagy dolgot lehetne megcsinálni Erdélyben! ÍZÜLETI CSUZNAL ÉS ISCHTÁSNÁL, neuralgikus és arthrirkus fájdalmaknál egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF' kesvrüviz, reggel éhgyomorra bérére, gyorsan előmozdítja a gyomor és a belek működését s igen könnyű, lágy székletét«, jó emésztést és kellemes közérzet« biztosit. A változó po'iíilí3 áldó« zalai — vagy billiósok ezek a megyei vezeáő emberek ? Tg.-Mures. (Az Ellenzék tudósitójától.) Rendkívül érdekes bűnügy került kedden délelőtt a tg.-muresi törvényszék elé, melynek szálai ötévre nyúlnak vissza — a Jorga-kor- mány uralomra jutásának idejére, amikoris, mint kormányváltozáskor szokás, mindenütt felváltották Ciuc-megve egész közigazgatási tisztviselői karát is. így kerültek a megye élére, mint prefektus Pop Tiberiu és titkára Stoloian Dinu. A Jorga-kormány bukása után sikkasztással vádolták a megyei vezető férfiakat, mely ügyben a mercurea-ciuci törvényszék lett volna illetékes, azonban a vádlottak semmitőszéki döntést szereztek s igy került az ügy tg.-muresi törvényszék elé. A keddi tárgyalásra rengeteg tanút idéztek be, azonban alig egy páran jelentek meg a tárgyaláson. Baeiu Aurel dr. védő kérte a bíróságot, hogy az ügyet tegye át a vizsgálóbíróhoz. Ä védelem bizonyítani akarja a vádlottak ártatlanságát, hogy az ügyészség még a tárgyalás előtt elejthesse a vádat. Ennek a kérésnek, hosszas tanácskozás után. nem adott helyet a törvényszék és a következő tárgyalást julius másodikára halasztotta. Ds$S^glz khán9 a wiláw császára A világtörténelem legnagyobb hódítójának páratlanul érdekes életregénye. A magyarországi tatárjárás történeté“ vei kiegészítve. Az angol történetírók Dzsingisz khán nagyságát Shakespeare géniuszához hasonlítják. Hófehér papíron egész vászonkötésben 178 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk jegyzé= 'Az amerikai „Moharok* iuxusgőzös megmentett utasai partraszállanak a segélyhajóról. Az emberszerelel nevében... Hetedik éve működik a turdai „Népkonyhau
