Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-08 / 32. szám

ELLENZÉK A U J Ő / V it í U U í O. így végződött egy szeretem Újabb magzateíhajtási ügy a tabla előtt [A/ Ellenzék tudósítójától.) A Bistrita- Nasaudmegyci vadregényes hegyek tövében fekszik Feiiiru község. Itt lakott Nnstasio Burduhos, a falu egyik szép leánya és itt gyulladt szerelemre a délceg Rus Ion iránt. A legény hevesen udvarolt a szemrevaló leánynak, aki a falusi donjuan széptevésé­nek végül is nem tudott ellenállani és a ked­véért megfeledkezett az erkölcs parancsai­ról. A rövid ideig tartó boldogságot azonban csakhamar szomorúság váltotta fel: nyilván­való jelei mutatkoztak, hogy szerelmüknek következményei lesznek. A leány kétségbe­esetten gondolt a jövőre, amikor menthetet­lenül a falu szájára fog kerülni. Szüleinek nem mert szólni, a legény viszont nein volt abban a helyzetben, hogy megházasodhatott volna. A leány ilyen körülmények között Galben Elena nevii asszonyt beavatta bizalmába, aki már nem egyszer adott jó tanácsot a hason­ló helyzetbe jutott leányoknak. Galben Ele­na nem tért ki a kérés elől és valami bürök gyökérből főtt „orvosságot*- adott át a baj­bajutott hajadonnak, aki azt végső kétségbe­esésében fel is használta. Hat Ízben minden baj nélkül hatott az „orvosság“, de a hetedik alkalommal a leány súlyosan megbetegedett és kénytelen volt orvoshoz fordulni. Az orvos magzatelhajtást állapított meg és mivel nem akart részese lenni a bűntény­nek, feljelentést adott be a javasasszony el­len. A bistritai törvényszéken tárgyalták az ügyet, ahol — tekintettel arra. hogy a mag­zat csak két hónapos volt — Galben Elenát 15 napra, Nastasie Burduhost pedig 3 napra ítélték. Az ügy felebbezés folytán a kolozs­vári tábla elé került, ahol tegnap ítélkeztek a vádlottak felett. A tábla a bistritai tör­vényszék ítéletét helybenhagyta. Időjárás Sokszor elgondolkozom azon, hogy ha az időjárás változatlanul egyforma lenne, váj­jon miről beszélnének naphosszat, az ilyen kis öregasszonyok, mint Mari néni? Például vasárnap Mari néni nagyon bol­dog volt, mert olyan változatos idő volt, hogy az ritkaság. Előbb szélcsend volt, az­tán rémesen fújt a szél. Sütött is a nap, meg hullott, is a hó, de az eső is, meg a dara is, meg mindenféle elképzelhető dolog esett. Egyik percben ragyogott az ég, másik percben beborult. Volt miről beszélni Mari néninek. Mari néni egész nap stoppol és foltoz. Egyik foltot a másikra egyik míístoppolást a másikra rakja szegényke. Közben este és reggel megissza a maga kis kávéját, délben megeszi az ebédjét. Arni közben van, az a végetnemérő sünyölés, meg a beszélgetések a másik kávénénikével, Etelkával. — Ma reggel, tudja lelkem — kezdi Mari néni és felpillant a szemüvege alól — ahogy kinézek, látom, hogy borzasztóan fuj a szél. De már dél felé nem fújt annyira s négy óra felé elállt egészen. Hát amint hat óra tájt kimegyek egy kis fáért, úgy fuj megint, hogy az csuda. — Bizony, bizony — bólint Etelka néni. — Hát még tegnap — folytalja Mari néni, reggel, mikor felkelek, alig tudom kinyitni az ajtót a rengeteg hótól, ami az éjiéi esett. Az ablak meg tele van jégvirággal. Aztán lelkem olyan síkos volt, hogy a boltig nem mertem elmenni egyedül. Etelka bóbiskol és bólint újra. Mari néni pedig az ablakhoz tipeg és kinéz. — No nézd csak — mondja már megint egészen beborult Vájjon hó fog esni, vagy csak havas eső? Lehet, hogy hó, ámbár nem lehetetlen, hogy havas eső, mert a vi­lágért sincs olyan hideg, mint tegnap ilyen­kor. Csönd lesz. Aztán megint beszélni kezd Mari néni. — Én ugyan nem szeretem a telet lelkem. Minden reggel szidom, nem kell se testem­nek, se lelkemnek. — Van, aki szereti — ébredezik Etelka néni. — Az se normális ugyan! Mert hát mit lehet szeretni a fagyon, meg azon, hogy az embert majd megveszi az Isten hidege. Ma is olvastam, hogy egy szegény asszony meg­fagyott éjjel a templomban, mert nem volt szegény, hogy hol lehajtsa a fejét. Etelka szomorúan bólint. Sötétedik. Mari néni ott áll az ablaknál s kitekint újra. — Újra köd lesz — csóválja a fejét — és akármibe fogadok, hogy esni fog vala­mi. Lehet, hogy havas eső, ámbár inkább azt hiszem, hogy hó, mert éppen elég hideg van * a Dl» L* Húsz éven át fizetett nemlétező gyermeke után tartásdijat a gavallér bankigazgató Egész Lengyelország mulat a „lembergi anyau szélhámos­ságának kipattanásán VARSÓ, február. A lengyel lapok hasá­bokon számolnak be egy komikus perről, melyen napokig nevetett a lengyel közvéle­mény. A per a lembergi törvényszék előtt folyt le. Mint felperes egyik jómódú lem­bergi bankvezér szerepelt, aki két lembergi nőt, két nővért perelt be egész különös okból. A bankvezér, mint fiatal ember, még a háború előtt bálban ismerkedett meg a nővérekkel. Később Bécsben találkozott velük, ahová az oroszok elöl menekültek. A találkozást a nővérek egyike fölhasznál­ta arra, hogy könnyezve vallja be a bankvezérnek, hogy lembergi találkozásuknak egy kis fiú az eredménye, akit becéző néven Tadzio-nak nevezett. A férfi, aki tartott arra. hogy szeplőtlen hír­nevén folt ne essék, megállapodott az anyá­val, hogy a gyerek eltartását vállalja és mindjárt ki is fizetett egy nagyobb összeget, majd pár nappal később bevonult katoná­nak és a frontra került. A gyerektartást ezután a háború egész ideje alatt fizette, sőt fizette a háború után is. Az oroszok kivonultak Lembergből, a két nővér visszaköltözött a városba és az állítólagos apa is visszatért a háborúból Lembergbe. A gyerek tartásdiját azonban fizette to­vább pontosan. Egyszer azután eszébe ju­tott, hogy ő is szeretné látni a kisfiát. Az anya megértette a kívánságot, de azt mond­ta, hogy a gyerek éppen beteg. Tovább várt türelmesen és fizette a tartásdijat hónapról- hónapra. Alikor azután föltehette, hogy a gyerek már akármilyen hosszú betegségen is túl lehet újra fölvetette a kérést. Az anya újra érthetőnek találta a dolgot csakhogy, sajnos, a fölgyógyult gyerek most már ép­pen valahol vidéken volt. Az apa tovább várt nvtmodtan és fizette a tartásdijat. Mi­(Az Ellenzék tudósitójától.) Nem minden­napi látványban van része Turdán azoknak, akik mostanság a Városi Vigadó arnnycirá- dás, díszes épületének közelébe vetődnek a déli órákban. Az esti órákban villanyfényben úszó díszes épület, ahol a „SelecV'-mozgó tartja előadásait, nappal bezárt ajtóival né­ma hallgatásba merül.'A déli órákban azon­ban nem a kiváncsi moziközönség, hanem szomorú, sápadtárcu csapat sorakozik a mo­ziépület egy oldalbejárója előtt, ahol a népkonyha osztja ki 520 szegény csa­ládnak a mindennapi meleg ebédet és a puha fehér kenyeret. Töpörödött anyó­kák. sápadt iskolás gyermekek tűnnek el az oldalbejáró ajtóján, hogy pár perc múlva boldog mosollyal arcukon távoznak a jó me­leg ingyenebéddel, amit immár a hetedik té­len vihetnek haza a turdaí népkonyha-bizott­ság teri tett asztaláról. Több, mint ezer nincstelen, földhözragadt szegény és hatvan iskolásgyerek kap heten­ként kétszer húsételt, máskor fe »énkép* ’—l kor aztán föltételezhette, hogy emberi szá­mítás szerint a gyerek vidéki látogatásából is visszaérkezett, megint kérte, hogy láthas­sa a fiát. A gyereket azonban ezúttal megint I nem lehetett látni, mert közben a harmadik nővér magával vitte Amerikába. A türelmes apa egy ide g ebbe is belenyugodott és vál­tozatlanul fizette tovább a tartásdijat. Egyszer azonban minden türelemnek vége szakad és a lembergi bankvezér is határo­zottan fölvetette a kérdést, hogy hol van az ő fia, akiért húsz éven át pon­tosan fizetett. Azt kívánta, hogy hozzák neki Lembergbe akár Amerikából is. Az anya sértődötten utasította vissza a kívánságot, amire n bank­vezér bíróság elé vitte a dolgot. — De hol az a fiú? — kérdezte a vádlot­tól a biró. — A fiam Amerikában van — volt a vá­lasz. Mutasson legalább egy fényképet róla! Nincs fényképem. — Hát akkor legalább egy levelét mutassa meg! — Kerestem a leveleit, de mind elvesztek. — Kinél van Amerikában a fia** — A nővéremnél. —• Adja meg a nővére cimét! — Azt sem tudom. A lengyel lapok beszámolóikban természe­tesen megírják a szereplők nevét is. És a beszámolónak különös következménye lett. Szégyenlősen, de egész sor idősebb ur jelentkezett, akik szintén évekig fizettek gyerektartásért a perben szereplő állítólagos anyának. Egyik négy éven át, a másik három éven át, de busz évig, mint a felperes „mintaapa“, egyetlen egy sem fizetett. A bíróság zsarolás elmén három évi elzárásra Ítélte el a vád­lottakat. liter jó, Ízletes levest és egy negyedkiló puha fehér kenyeret, a népkonyha-bizottság jóvol­tából, amely páratlan szervezettségével pél­dául szolgálhat minden erdélyi város szá­mára. Nemzetiségi és valláskülönbség nélkül A turdai népkonyha fennállásának kezdete óta " nemzetiségi és valláskülönbség nélkül teríti meg minden télen a maga asztalát a város szegényei részére. Dr. Gentiu Juliu Turda kiváló, szociális érzésű polgármeste­rének köszönheti ez évben is a bizottság, hogy a Vigadó épületében lévő tágas, nagy főzőkemencékkel felszerelt konyhát a város a népkonyha-bizottság rendelkezésére bocsá­totta és ezzel lehetővé tette a nagyszabású jó­tékony akció lebonyolítását. A visszaélések elkerülése végett a bizottság, amelynek élén dr. Nappendruch Kálmán városi orvos, el- j nők, Bethlen Mária grófnő a magyar és Mli­re sianu Lukretia a román nőegylet elnöknöi állanak a jótékony egyesületek és az egyes ( li-lekezetek lelkészei utján el>é<Jj<'g)‘ i,.-t ősz tatott széjjel az. urra leginkább rászorulói között. Így elérte azt, hogy nem a mindenüvé betolakodó, tat élelmi> álszegények, hanem az igazi el hagyat óllal, tánctalannl lengődó betegek és szegényei részesültek elsősorban a segélyakcióban, amelynek legnagyobb és legbőkezűbb islápo lója maga a városi vezetőség, amely az idei télen is jelentős összeggel sietett a népkonyha segítségére s a maga munkanélküli szegényei­nek egy részét is annak gondozásába utalta át. A város jótékony egyesületei és tehetősebb magánosai nemes versengéssel adják össze az idei télen is a népkonyha fenntartásához szükséges összegeket és természetbeni ado­mányokat, amelyek átvételével Kirnpel Fló­rián gyárigazgató, mint a bizottság gazdája és Tútsek Ferenc vaskereskedő, mint annak pénztárosa számolnak el. Mindenkinek szívügye ez a moz­galom Az ételneinück kiosztását a városi román és magyar társadalom egy-egy nemesszivü asszonya ellenőrzi és minden idejét és tehet­ségét a nemes célnak szenteli a konyha fel­ügyelőnő: Pupp Andorne úrnő, aki reggeltől késő estig dolgozik a nemes cél érdekében. Hogy a mostani nehéz pénzviszonyok kö­zött is a legszebb eredménnyel működhetik Turda a messzi földön elismert emberbaráti intézménye, az elsősorban a föntebb felsorol­tak érdeme, de nemcsak ők, hanem minden­ki a maga szívügyének tartja Turdán a nép­konyha szegényeinek ügyét. Az első adakozó minden évben fíngga dán kir. konzul, a Turdai Cementgyár igazgatója szokott lenni, aki az idén is 5000 (Ötezer) lejes adománnyal nyitotta meg az adakozók névsorát. A két helyi lap heti számaiban az adakozéik hosszú névsorát közli hétről-hétre. A kitünően működő intézmény tanulmányo­zására a két év alatt nem egy erdélyi város küldte el a maga megbízottait. — Mi a titka ennek a páratlan népszerű­ségnek és sikernek? — kérdeztük Naopen- druch doktortól, aki maga is olt áll minden ebédkiosztásnál a párolgó óriási üstök mel­lett és kedves, behízelgő modorával nem utolsó sorban páratlan humorăval tartja a lelket az inspekeiiis hölgyekben. — Hát én ezt igazán nem tudom — mond­ja szerényen —, de ha mégis van valami tit­ka a dolognak, akkor szerintem ez a titok nem egyéb, mint, hogy mi eqy pillanatig sem csinálunk nemzetiségi kérdést a dologból. Ezzel a pártatlansággal mennyi nagy dol­got lehetne megcsinálni Erdélyben! ÍZÜLETI CSUZNAL ÉS ISCHTÁSNÁL, neu­ralgikus és arthrirkus fájdalmaknál egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF' kesvrüviz, reggel éhgyomorra bérére, gyorsan előmozdítja a gyo­mor és a belek működését s igen könnyű, lágy székletét«, jó emésztést és kellemes közérzet« biztosit. A változó po'iíilí3 áldó« zalai — vagy billiósok ezek a megyei vezeáő emberek ? Tg.-Mures. (Az Ellenzék tudósitójától.) Rendkívül érdekes bűnügy került kedden dél­előtt a tg.-muresi törvényszék elé, melynek szálai ötévre nyúlnak vissza — a Jorga-kor- mány uralomra jutásának idejére, amikoris, mint kormányváltozáskor szokás, mindenütt felváltották Ciuc-megve egész közigazgatási tisztviselői karát is. így kerültek a megye élére, mint prefektus Pop Tiberiu és titkára Stoloian Dinu. A Jorga-kormány bukása után sikkasztással vádolták a megyei vezető férfiakat, mely ügyben a mercurea-ciuci törvényszék lett volna illetékes, azonban a vádlottak semmitőszéki döntést szereztek s igy került az ügy tg.-muresi törvényszék elé. A keddi tárgyalásra rengeteg tanút idéztek be, azonban alig egy páran jelentek meg a tárgyaláson. Baeiu Aurel dr. védő kérte a bíróságot, hogy az ügyet tegye át a vizsgáló­bíróhoz. Ä védelem bizonyítani akarja a vád­lottak ártatlanságát, hogy az ügyészség még a tárgyalás előtt elejthesse a vádat. Ennek a kérésnek, hosszas tanácskozás után. nem adott helyet a törvényszék és a következő tárgyalást julius másodikára halasztotta. Ds$S^glz khán9 a wiláw császára A világtörténelem legnagyobb hódító­jának páratlanul érdekes életregénye. A magyarországi tatárjárás történeté“ vei kiegészítve. Az angol történetírók Dzsingisz khán nagyságát Shakespeare géniuszához hasonlítják. Hófehér papí­ron egész vászonkötésben 178 lej az El­lenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk jegyzé= 'Az amerikai „Moharok* iuxusgőzös megmentett utasai partraszállanak a segélyhajóról. Az emberszerelel nevében... Hetedik éve működik a turdai „Népkonyhau

Next

/
Thumbnails
Contents