Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-28 / 49. szám

II E V LENZ ÉK J93S február 2H. Az egyházak részvéíeie« z ifjú­ság katonai elftKemesCBcii A hadügyminisztérium úgy intézkedett, hogy az ifjúsági katonai előképzésben a/ egyházak k vegyenek részt, vallásos és állampolgári neve lés, konferenciák, kulturális összejövetelek, is­tentiszteletek stb. tartása által. A lelkészi és tanári, tanítói testület tagjait bizottságokba szer­vezik majd, hogy ezen újabb feladatának meg­felelhessen. A katonai inspektoritus főleg azt találja feltétlenül szükségesnek, hogy a katonai előképzés összejövetelei istentisztelettel cs vallá­sos nevelési prédikációval kezdődjenek vagv vég­ződjenek. \i iftE üftahefc Az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek Erdély- sziorte központi irányítású imahetet tartanak a sáfársági mozgalommal kapcsolatban. A sállar- ság, abból a gondolatból kiindulva, hogy min­denünk Istené, javaink keresztyén emberhez illő felhasználását sürgeti s tagjai, ennek külső ifié­ként, jövedelmük 10 százalékát egyházunk és a belmÍBsziós szervek segélyezésére adják, azaz istennek szentelik. Március 3. és 9. között tart­ja az IKE. imahetét, mindenütt, ahol csoportjai vannak s a sáfáirsági mozgalom célját és az egy­ház s az IKE mukásságát ismertetve, közös imá­val akarja összekapcsolni testvéribb közösségbe a megjelenőket. KULTURESTÉLYEK. Az Aiudri Református Nőszövetség folyó hó 23-án és 24-én jótékeny- célu színi előadást rendezett. Színre került Dré­gely Gábor „Kisa&szonj- férje“ cirnü három íelvo- nábos vigjátéka. A szereplők: Meder _ Ferenc, Horváth Ella*' Fischer Konrad, Famos Bösko, Becsey Pál, Szákalyhidy Manyi, Cirner László, Baumgarten Atka, Marx József és egy seteg gyermek voltak, akik mindnyájan kitünően meg- állottták helyüket és kitűnő szere ülésükkel mindkét este telt házat vonzottak az előadásra A Câmpia-Turzii-i református Nőszövetség jó- tékonycélu kulturestélyt rendezett. A műkedve­lők előadták a „Kitry“ és „A guruló hordár“ c-i- mü színdarabokat, Paip Andor református lel­kész hegedű szólóval, Sinka József segéd lelkész saját szerzeményű költeményeinek az előadásával és Székely Viktor református teológus pedig énekszámokkal járult hozzá az estély sikeréhez. TÁNCMULATSÁGOK. Az óturdai Reformá­tus Férfiszövetség és DaLkör szombaton este jól­sikerült táncestéivé rendezett. — A miercurea- ciucului-i Ol táregyesü let március ván este tea­estélyt rendez. — Az odorheiui-i Szociális ívlisz- szió-társulat folyó hó 27-én zenés és táncos tea­estélyt rendez. — A zalaui Karitász-egylet már­cius 3-án műsoros tea-esélyt rendez. — A fer- neziu-i református egyház március 2-án nagy farsangi bált rendez. — A Sft. Gheorghe-i jóté­kony nőegylet hushagyókedden jelmez- is álar­cos estélyt rendez. — A teiusi Zsidó , Nőegylet szombaton jól sikerült jótékonycélu álarcosbált rendezett. A jelmezverseny győztese Gruia Amá­lia volt. egyház és iskola Babos Sándor üzen a külmisszió erdélyi barátainak Babos Sándor, a Mandzsúriában tartózkodó erdélyi református m.sz- szionárius, az erdélyieknek az alábbi levelet küldötte: Mi a külmisszió barátai vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi az Isten igéje iránti engedelmességben egg testvéri közösség­ben vagyunk, egg Ur, egy ügy szolgá­latúban. Ezért nagyon kérek minden­kit, hogy ápoljuk ezt a testvéri közös­séget. A külmisszió ügye nemcsak pénz- gyűjtés, hanem testvéri közösség1 is, mely közösen állítja erőit, hitét, szere- tetét, reménységét, pénzét egész életét az Ur szolgálatába. A külmisszió ügyét vállaltuk önként és az Isten parancsa iránti engedelmességből. Ezzel hitval­lást lettünk amellett, hogy minden kö­rülmények közt engedelmeskedni aka­runk és fogunk Isten igéjének. Ezért ne­künk semmi tárgyalnivalónk nincs azokkal, akik jóakarattal ki akarnak bújni az Isten hatalma alól, és a misz- sziá ügyét kritizálják ■— kifogásolják az otthoni bajok felhozásával. Az otthoni bajok oka is éppen abban van, hogy Is­ten igéjét nem vesszük parancsoló erő­vel bíró hatalomnak, hanem kimuyya- rázzuk, és ki akarjak játszani emberi okoskodásokkal. Akik simák az otthoni bajok felett és kifogásolják azt, hogy egg pár százan megbolondulva, a po- (jányokkal törődnek — azok az otthoni bajokon való segítésért se sokat tesznek. Nekünk csak az Úristennel van tár­gyalnivalónk, de nem emberekkel. Aki gyáva, aki félszivii, az álljon félre az útból, de mi eyy tapodtat sem fogunk engedni abból, ami nekünk életünk meggyőződése, és hitünk. Az Isten igéje nem szavazás alá bocsátható va­lami. És éppen ezért u missziói parancs sem az. És hacsak egg ember marad a po­rondon, ez az egy ember tegyen az éle­tével hitvallást Isten mellett és men­jen előre az Isten utján. Ezekkel én nem akartam senkit se lelkesíteni. Ha bennünket nem lelkesít a Szentlélek, akkor emberi lelkesítés is hiábavaló. Hailung. BABOS SÁNDOR. A nagyközönség iskolája. Az odorhciiu Pol­gári önképző Egyletben Embcry Árpád nyug. fő- gimn. tanár vasárnap előadást tartott az éle leg- ujabbkori fejlődéséről. >— A miercurea-ciucului-i romai katolikus Népszövetség kulturális szak­osztályában dr. Csipák Lajos főgimnáziumi ta­nár előadást tartott Ady Endre költészetéről. — Az aiudi magyar párt tagozata számira Eáekes Viktor előadást tartott a Széchenyi utáni liberá­lis nemzedék törekvésedről. — Diciosánmarcinban a magyar párt helyiségében f. hó 22-én gróf Béldy Gergely előadást tartott a vulkánok kelet­kezéséről, Bede Emil unitárius lelkész pedig Re- ményik Sándorról. A legközelebbi előadás már­cius i-én lesz, amikor Jakab László róm. kát. segédielkész „Darvin izmus“, ifj. Gvidó Béla pe­dig „A legyek élete" cimmel tart előadást. A LILIOMOS CIMERÜ KOLLÉGIUM. A helybeli Református Theológia Ifjúsági Keresz­tyén Egyesülete kádasában megjelenő Ifjú Er­dély feburári száma a helybeli református kol­légiummal foglalkozik. Az igen magas színvona­lú szám cikkeit a kollégium véndiákjai, jelenlegi tanárai és tanulói Írták. Az egyes írások szer­zői: László Dezső, Tárkányi György, Reménvik Sándor, Szabó Dezső, Maksay Albert, dr. Tu- logdy János, dr. Orbán József, Szabó Jenő, Ko­vács Dezső, Áprily Lajos, Brüll Emánuel, dr. Jancsó Elemér, Hívta G-crő, Herepcy János, dr. Jancsó Béla és Farkas Jenő. A gimnazisták ré­széről Kovács Endre, Mester László, Szotyori N. Géza és Lőrinczy László járultak hozzá a szám anyagának gazdagításához. ^ T'S ^ ar% Ühh yfc By Á •’RT 13 Cl VCgytÍSZtítQS Czillkllél HCíU i vai drágább, csak jobb, mint bárhol negalaKM o rei. popoh ludo Hiányos munHáházös^ge Március 13. és 16. közt a református theoló gia profcssvorainak s Brunner Emil, világhírű zürichi tanárnak részvételével az egyház tudo­mányos thcológiai konferenciáit rendez szé­kely fővárosban. Ugyanekkor fog megalakulni az idősebb IKE. tagok kezdeményezésére az erdélyi református papok tudományos munkaközössége, mely az egyházat érintő minden kérdés alapos feldolgozását tűzné ki feladatául, theológiai ét nevelési, bölcsészeti, történettudományi ágakon HALÁLOZÁSOK Záláu-ról jelentik: Balogh Julia, református tanítónő, életének 33-ik évé­ben, hosszas szenvedés után elhunyt. — Zólya András, áll. elemi iskolai tanító, ev. kántor, fo­lyó hó 16-án, 41 éves korában, Jimboron elhunyt. PRESBITER VÁLASZTÁS ZÄLAUN. A za­laiul református egyházban január 20-án ujitoo- ták meg a presbitérium és a képviselőtestület egy negyedrészét. Az egyház választói által ál­gondunkká választatott id. Osváth Endre. A presbitérium rendes tagjaivá választattak: Kiss Ernő, Nagy Sándor tanár, Zoványi Lajos, id. Takács István, Papp István, id. Osváth Endre, Lénárdt Sándor, Rózsa Sándor, Diószegi Jó­zsef, Végh Samu, Oláh Zsigmond, Székely Mik­lós, Luka Sándor. — Képviselők: Kincses Ká­roly, dr. Bikfalvi István, Kövendi Sándor, Tóth Ferenc, dr. Bodor József, Nagy Dezső, Kiss László, dr. Votiszky Elemér, Mészáros Mihály, Seres Béla, Kotán Ferenc, Komárom}' József, Bereczki Sándor, ifj,. Kerekes Lstván, ITorváthy Gyula, Csáky Gyula, Moldován János, Qsváth Lajos, Boros Zoltáln, Bikfalvi József, Kaizer Sándor, Papp Lajos, Tóth László, Csapó Péter, Macskás! Attila, Kozma István, Török István. Farkas Barna, Takács Albert, Kengyel Sándor ifj. Róka István. A DÁVID FERENC-EGYLET DISZ KÖZ­GYŰLÉSE. A Dávid Ferenc-Egylet folyó évi március 29-én és 30-án, az Egyházi Főtanács nagygyűlése előtt, városunkban díszközgyűlést tárt az egylet fennállásának 50 éves évforduló­ja alkalmából, ugyanakkor az egyetemes lelkészi kör is értekezletet tart. A könyvpiac nagy szenzációja: Denis Saurat: A VALLÁSOK TÖRTÉNETE cimü tudomá­nyosan komoly és lebiiincselően érdekes, egyedül­álló munkája. A vallások történetének keretében bemutatja az egész emberi szellem fejlődését a primitív ember véres, vad fantáziáitól, a nagy vallásalkotó népek csodálatos lelki gazdaságáig és nagyszerű gondolatépületéig. Az olvasó észre sem veszi, hogy miközben élvezettel forgatja a lapo­kat, megismerkedik az egyik legnehezebb és leg­bonyolultabb tudomány mai állásával s eszmék­kel és ismeretekkel dúsan megrakodva ér a könyy végére. Hófehér pehelykönnyű papíron nyomva, kitűnő egész vászonkötésben, többszínű művészt védőboritékban 264 lej az Ellenzék könyvosztá­lyába a, Clu, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szál­lítjuk. |Bg8gm^^3g^g3gBBgll GYULAI PÁL TÖRTÉNETI REGÉNY IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 69 -IK KÖZLEMÉNY Ismeri-e a kisasszony Gyulai Pált? — szóla botjára támaszkodva. — Nevéről igen, mióta tettéért gyűlölni tanul­óim őt. — Pedig csak tőle jöhetne segítség, válaszola a tömlöczőr. — Kis babám! — sápitá Barbara — tartóztasd vissza könnyeidet. Menjünk Gyulai Pál úrhoz, ott öntsd ki szivedet és panaszodat. Ez a jó ember azt mondja, hogy ő segíteni tud rajtunk. Boldog szűz! mily megátalkodottnak kellene neki lenni, ha a te könnyeidre, a te kérésedre. Ellim zokogásaira meg nem lágyulna. — Igen — támogatá Balázs, a vén asszony ta­nácsadásait — egész Erdélyben senkihez sincsenek több bizodalommal az elnyomottak, mint Gyulai Pál ő nagyságához. Való, hogy ő Senno iránt túlszigorú, de mint mi közemberek mondani szoktuk: a száz fo­rintos paripa is botlik néha; aztán különösen van a dolog ezekkel a pártvillongásokkal. A ki különben szelíd, dühössé válik, ha a belháboru, mint most, ké­szül kiütni. Én is háborúban szolgáltam, midőn föl- kelőt fuvattak István ő fensége alatt és Szén Ipái felé mentünk Békessi uram ellen. Akkor, bocsássa meg az Isten! kilőttem volna az anya kebléről a csecse­mőt, midőn feléje mosolygott és kis karjait nyakához akarta fonni, ha oly küszöb előtt találom, mely lá­zadóé volt. Szerencse, hogy István ő fensége megtil­tott minden oknélküli vérengzést! — Most azonban még ennyire nem értek a dolgok, és a végén is Senno ur, mint Mészáros komámtól haliám, csak a fejde­lem ellenségét éltette a muzsikusok által, és a népet szólította föl, hogy börtönéből erőszakkal szabadít­sák meg. Ez nem nagy dolog, miután a madár is ki­vágyik a kaliczkából. És Gyulai Pál ur bizonyosan meg fogja engedni, hogy a kisasszony, ki Sennonak rokona, vagy •— tévé hozzá némi zavarral — tán mátkája, meglátogassa öt. Hisz az egész tilalom bi­zonyosan azért van, hogy Összeesküvésekre s más titkos fortélyokra alkalom ne nyíljék. Azonban mit lehetne tartani férfiaknak egy gyönge nőtől? Ki tud­ja, nem fog-e a büntetésen is könnyíteni ily szelíd, esdeklő közbenjárás? Gyulai úrnak nemes szive van. Balázs rég foglalkozásaihoz vonult, de Eleonóra még mindig az utczán állott, közel a börtönőr laká­hoz. Lássa-e férjét bilincsei közt? — Oh! vele talál­kozni. arczárói egy égő könnyet letörölni, sebeit, me­lyeket az élet nyilaitól kapott a szerelem balzsamával enyhíteni! egek! mi van áldozatot érdemlő, ha ez nem'7 Közelebbről olvastam egy régi utazó naplójából, hogy Keletindia fűszeres vidékein, főként Lahore örökké derűs ege alatt, vannak oly pálmafák, melyek miután sötét mély árnyaikkal és széles leveleik sma­ragdzöld színével, az enyhülés és tavasz jelképei voltak: rögtön kezdenek lankadni, kérgük feltörede­zik, virágaik hullanak, koronájok csüggedez és a ki­száradástól csupán az által óvatnak meg, ha egy saj­nálkozó kéz ágaikat a szomszéd pálma ágaival üsz- szeköti; hogy a virágajkak a testvérnövény virág­ajkait érinthessék, inig a lombok sóvár karjai az ide­gen lombokkal szövetkeznek. — Eleonóra érezte, hogy ily pálma a mélyebb jellemű ember kedélye és az élet boldogsága e viszonyból áll, s mert kimondhatat­lanul szerencsétlen lett volna, ha midőn a mostoha sors üldözné, férjének jelenlétéből nem meríthetne vigaszt és erőt; hitte, hogy Senno is hasonló lélekkel bír s hogy a börtön szürkületéből egész paradicsoma derülne föl az örömnek azon perezben, melyben ők egymással találkoznának. Mi könnyű volna akkor nekik remélleni a csapások közt. Mert két szerető szív egymásra támaszkodva, szerencsétlen lehet, de csüg- geteg nem. Mikép nyerjen bebocsátást hozzá? — E kérdés Eleonóra kedélyét — melyben mint az egen csak an­gyaloknak és szép álmoknak kellene lakni — oly komor képletekkel terhelte, hogy akaratának minden éréivé hasztalan küzdött ellenök. Néhány lépésre tőle Márkházy palotája díszlett, a gyalázatos kéjenezé, ki Kristóf vajda korában nő­jével való regénye s kicsapongásai által Prágától Kon- stantinápolyig figyelmet birt ébreszteni; s most is, •— noha már túlélte magát — csaknem annyi panaszra nyújtott alkalmat rakonczátlan viseleté, mint világ­hírű pénzszomja s lelkiismeretlensége miatt. Alig bizonyíthat valami inkább Sennonénak fél­revonult s a társaság ledér pletykáit -— melyek, fáj­dalom még a leghűbb kedélyű nők képzelődéseit is megragadják — vissz.autasitó életéről, mint azon kö­rülmény, hogy ö Balázstól értesült legelőbb Márk­házy neve s hajlamai felől. De a mit csak általános célzatokban hallott is az udvari őrök vezérének jelleméről, borz adással tölté őt. Nehány lépést tőn a börtön kapujától, mélán, akaratlanul, ösztönileg. Barbara mondott valamit üres sápitásokkal és mély érzéssel vegyítve. Mit hallá ő ezt? A szavak nyom nélkül pergettek le figyelméről, mint egy sima márvány tábláról az esőcseppek. Márkházy palotájának vasrostélyu erkélye alá jött, a karcsú, szellös gránitoszlopok mellé. Hova, hova szép nő? itt a gyalázat bélyege süttetik a bemenő hölgyek homlokára, és a hókezek a fertelem csatornájából ke­resik ki a börtönben sinlő mátka vagy férj számára a részvét, irgalom és kegy drága gyöngyeit — Minő gyöngyök ezek, melyek Eblis koronáján egy angyal aláhullott könnyeiből jegedtek meg; de égi szárma­zásuk mellett is a pokol disz jelei közé tartoznak1 Eleonóra kedélye sivár lön, mint az őszi idő, ha a láthatár kapuján lázálomként csapongnak, vegyül­nek össze a felhők és közölök néha kiérned, mint egy világos gondolat a nap; de a bősz elemek viszont el­sodorják. Sennot látni! oh igen, minden áron! — ezt mon­dotta volna szive, mig nem gyanitá a legnagyobb dijat.-— Menjünk Barbarám! — szóla rövid pihenés után — menjünk, távozzunk. Mert lásd, itt a sama- ritánus nő köntösébe öltöztetik a bűnt, hogy midőn a szenvedő szerelmet ápolni ígéri, az életbalzsam kö­zé titkon mérget csepegtessen. Oh! itt a pokol káprá- zatai lebegnek seraph-arczczal és a hazug légajkak a hitszegést, mely az erkölcs árán menti meg a veszély közé sodort férj életét, szellemibb, magasabb hűség­nek állítják. Ah! e csalfa légajkak el szokták bűvös énekükkel a szivet altatni, hogy belőle az ég üdvét kilophassák! Fussunk innen Barbarám! — Gyermekem, lelkem reménye, Ellim! Menjünk Gyulai Pál úrhoz, róla a vén ember ezer jót mon­dott — szóla a dajka aggódó arczczal tekintve Márk­házy udvarára, nem azért mintha Eleonóra eszméit fölfoghatta volna; de mivel e nő tündérszép arczán megszellemült félelem rá visszahatott, s keblében azon sürgős, ügyetlen, át nem értett remegést ébresztő föl, mely az öreg asszonyoknál oly gyakran mutat­kozik, s mely Sennoné magasztos kedély állapotától annyira különbözött, mint az ég' villámlásától egy redves fatörzsnek, melyet ez meggvujtott, perczegő lángja. ' ' ' " (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents