Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-28 / 49. szám

4 E LLBN2É A í O J 5 io b r a ú r 1 H. Zürich — a polgári jólét vára ZÜRICH, február hó. Késő este volt, ami­kor ide megérkeztem. Az állomáson betettem bőröndömet a ruhatárba, a hordárt pedig megkértem, ajánljon egy jó kis szállodát, amely ne legyen messze és ne legyen diaga. Jött velem be a városba. Egyetlen emberi nem láttam kívülünk az utcákon. Komoly, mély csend mindenütt, nyugalmas éjszaka es a nyugalmas éjszakában valószínűleg nyu­galmas elvek. Nagy útvonalon mentünk egy darabig, innen mellékutcába fordultunk, ahol egy-két lépés után, rögtön meg is álltunk. A hordár becsengetett egy csinos, háromemele­tes házba. Nézek fel a kapu fele, látom: ..Hotel Beatenhof1*. Néhány pillánál múlva fent kinyílik egy ablak és vékony női bang kérdi: — Gast? — Ja — szól fel a Hordár. Chaine an einbettiges. Erre nemsokára kinyílt a kapu és én be­mentem. A hordárom még jóéjszakát kívánt, azután nagy, nehéz léptekkel indult visz- sza az állomáshoz. A svájci leány után. falépcsön, felkanya­rodtam a harmadik emeletre, ahol kinyitotta előttem egy kedves, kis utcai szoba ajtaját. — Minden van itten, viz, törülköző kendő. Hány órakor kívánja, hogy felkeltsem? — mondja svájci németséggel. — Nyolckor — mondottam, hogy ne le­gyen nagyon korán. .Tó éjszakát. A svájci leány szépen.^polgáriasán ottha­gyott és bement a szobájába, ami szintén ott volt a harmadik emeleten. Kinyitottam az ablakot, hüs, tiszta levegő áradt be és a távolban csillogni láttam a tó vizét. Köröskörül mindenütt, ameddig a hold és a csillagok világa mellett elláthattam, ha- lalmas hegyek komorlottak. Kivid feketeség, sötétség, éjszaka, bent a szobában fehér gyolcsok, hófehér ágyhuzat, habpárnák és ó, milyen régen nem feküdtem mögöttük, fe­liéire meszelt falak! Mielőtt lefeküdtem volna, megmosdottam derékig az éles hideg vizben, amely a régi stílusú diófamosdón állt egy ómivü kanná­ban. Tiszta, friss érzésem volt, pontosan ki fogom aludni a nyolc órát, nem úgy. mint Parisban, ahol a mindenféle olaj, csiga, szesz és parfömgőzök miatt alig tudtam behunyni a szememet. Kinyujtózkodtam, ropogó cson- lokkal, az izmaimat is jól kifeszitettem, úgy éreztem magam ebben az üde, tiszta ágyban, mint egy erős, egészséges ember. Svájc, Svájc, motyogtam elalvóban, te kellesz az én rossz idegeimnek. Reggel azután neki a városnak! A délelőt­töt azzal töltöttem el, hogy végigsétáltam vagy húszszor a Bahnhofstrassen. Ez az ut­ca az állomásnál kezdődik és lemegy egészen a tóig. Közben átszeli a Paradeplatzot, ahol a zürichi kék villamosok találkoznak és azután indulnak a különböző környékekre. A házak polgári jólét várai, olyan masszív mind, :ikárcsak az egzisztenciák, amelyeknek lakást nyújtanak, akárcsak a kemény, kávébarna- szinü svájci pénz, amelyből eddig egyetlen rongyosat sem láttam, olyan erős. Nincs nagy forgalom, alig megy több ember az ut­cán, mint egy nagyobb magyar vidéki város­ban. Itt volna az a hires tőzsde, amely az egész világot kormányozza?! Bizony meg sem látszik. Valóban, ezeknek az emberek­nek, a bennszülött zürichieknefc kevés közük van azokhoz a dolgokhoz, amik abban a nagy gazdasági palotában történnek. Délben elmentem Zürich régi negyedébe, amelyik egy hegyoldalon kapaszkodik felfelé. Csupa keskeny utcácska, amelyeken minden ház úgy áll, mint egy skatulya, amit éppen odatettek. Az egész negyed olyan, mint egy színpadi díszlet. Minden háznak zöld zsa- 1 ugat ere van és azonkívül is annyi faburko­lat van az épületeken, mintha mindegyik va­lami vadászház volna. És csupa zöld színre van festve minden. Ezeknek az aljában van­nak azután a jó kis kocsmák, amelyekben INFHJINZS ill ellen használjon Szt. László ierlöi lenito szappant megóvja minden­nemű járványos és fERTÖZ# BETEGSÉGEMTŐL’ azonban nem a pálinka a legtöbb ital, ha­nem a gyümölcsbor és a leves. Egy ilyen kiskocsmában ebédeltem kot tranker!, de annyi és olyan jó marhahúst kaptam, olyan tál levest, annyi kompótot ráadásul és any- nyi almát még ezenfelül csak úgy, ami hoz­zájár, hogy ebben a pillanatban az volt a legfőbb vágyain, bár maradhatnék mindig itt, élhetnék mindig busón és levesen és kompó­lon és almán, soha nagyvárost ne lássak, so­lia kávéházban ne üljek, soha füstöt ne nyel­jek, soha kabaréba ne menjek, csak itt szív­jam mindig ezt a jó levegőt, a zürichi tó kö­rül, a zürichi begyek alatt, egészséggel. Mert az azután van itt. Nem is láttam már esz­tendők óta olyan jóltartott embereket, olyan ilerüskedélyii, pufókarcu, pirosszinü férfiakat és nőket, mint itten, ebben az alpesi város­ban. Közép- és Keleteurópában jó busz esz­tendeje nem találkoztunk mi már ilyen ar­cokkal, elhiheti nekem mindenki, micsoda felépülés volt már csak a látásuk is. A nők itt. igaz, nem szépek, mert majdnem mind­egyik turistaruhában jár, durvaszövésü szvet- tert hord, lószőrharisnyát visel és — ez meg igazán nem valami kecses mozdulat — bi­ciklizik. Látogatást lettem a Neue Züricher Zeitung­nál. A tó partján, a Belvedere-negyedbcn van a palotája. Odamenet két érdekes falragasz vonta magára figyelmemet. .Az egyik egy rosszul megvilágított villamoskocsit ábrázolt, amelyen két fáradt munkásnö igyekszik ha­za. Fejüket leejtik a mellükre, el vannak gyötörve a napi munkától, bóbiskolnak. Fzeu a plakáton a következő szöveg olvas­ható: „Ez lenne a következménye a kilenc- órai munkaidőnek. Utasítsátok vissza a mi­niszter javaslatát!“. Persze, jutott eszembe, itt is he akarják vezetni a kilencórai munkaidőt. Franciaor­szágban inár régen megvan. Ahogy én a sváj­ciakat ismerem, annyira szeretik a kényel­met,, hogy egészen biztosan visszautasítják. Ez a plakát is, különben, hatásosan agitál ellene. Még jobban dolgozik azonban ellene magának a kormánynak falragasza, amely éppen visszafelé sült el. Ezen a plakáton ro­bosztus vasmunkás látható,, akinek keze bi­lincsbe van verve és aki, ez vehető ki a kar mozdulatából, szét akarja törni a bilincse­ket. Előtte, ülőn, a kalapácsa fekszik. Feje fölött pedig falióra, amelyen a mutató a hatoson megállt. Ez a jelenlegi munkaidő. l)e a vasmunkás a plakáton azt mondja: Hagyjatok tovább dolgozni! A munka fokozza a jólétet és a jólét növeli az állam gazdagságát. Munkások, fogadjátok el a ki­lenc órai mukaidőt. A Neue Züricher Zeitungnál azután infor- máltattam magam a politikáról. Ott már tud­ták, bog}1 a kilencórai javaslatot elvetik. Egyébként azonban mindabból, amit nekem ott mondtak, az tűnik ki, hogy Svájc erősen őrködik polgári berendezkedettségének ép- ségbenmaradásán, vigyáz arra, bőgj’ legalább itt. az alpesi hegyek között maradjon meg érintetlenül az a társadalmi rendszer, amely a hegyeken túl olyan heves ostromnak van kitéve. (h.~-y.) Bontón tiltakozás a bulgáriai kisebbségi politika ellen BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától.} A bulgáriai román kisebbség helyzetével kap­csolatban tiltakozó gyűlést tartanak a határ­széli Bazargic-ban román részről, melyhez a muzulmánok is csatlakoztak. A rendező bi­zottság a következő felhívást bocsátotta ki a gyűlés egybehivásának céljára vonatkozóan: Románok! Testvéreink a Duna jobbpart­ján sohasem ismert üldözéseknek vannak ki­téve. A román iskolákat mind bezárták. A román nyelv használata a családtagok közt olyan bűn, melyért fogházbüntetés jár s bán­talmazzák őket. S ami még fájdalmasabb, maguk a felsőbb hatóságok is támogatják a vad eljárást a román elem elnemzetlenitésére. Románok! Utolsó erőnkkel akarunk tilta­kozni Bulgáriában élő testvéreink példátla­nul álló üldözése ellen. Mindnyájan legyetek tehát ott a gyűlésen, hogy déli szomszédunk embertelen eljárására feleljünk. Meg vagyunk győződve, hogy tiltakozásunkhoz azok a bulgárok is csatlakozni fognak, akik Dobro- geaban laknak és a legszélesebb körű jogok­ban részesülnek országunkban. Kicsinyek és nagyok mind legyenek jelen, hogy egy kis reménységet küldjünk üldözött román test­véreinknek s hallgassuk meg egyesületeink képviselőinek szavát is ugyanakkor. Juliba meg akart halni Egy tiszta tragédia, mely váratlanul jól végződött Déváról jelenti tudósítónk: Majdnem tra­gikusan végződött Szabó Julika, 21 esztendős kis szolgáló szerelmi regénye. A szerelmes kis cseléd keresztbe feküdt n vasúti sinen. A vonatvezetö azonban még idejében megállí­totta a vonatot és felszedte az elkeseredett Julikát a sínről. A rendőrségen azután han­gos sirás közben elmondta Szabó Julianna öngyilkossági kísérletének történetét. Tizenkét esztendős kora óta szolgál Erdély különböző városaiban. Most 21 éves, de már 0 év óta maga keresi meg kenyerét. Egy év­vel ezelőtt ismerkedett meg egy Vili nevű katonával. A szerelemből hamarosan viszony keletkezett és Julika sok könnyet hullatott, amikor Vilit Sibiuba vitték ezredéhez. Ju­lika azt irta Vilinek, hogy Dévára jött szol­gálni és Vili is igyekezzék, hogy Sibiuból Dé­vára helyeztesse át magát. Viii válasza elő­ször késett, azután szomorú hirt tartalma­zott: áthelyezése nem sikerült. A harmadik levél azonban arról tudatta Julikát, hogy hal heti szabadságot kapott és ezt az időt Déván fogja eltölteni. Vili megérkezett. Pénze nem volt, még do­hányra sem telt neki. Julika az első napok­ban szívesen kölcsönzött a legénynek meg­takarított pénzéből, de a komoly, kis dolgozó nő végülis nem tűrhette ezt az állapotot. Erélyesen kezébe vette az ügyet. Kiment a szódagyárba és ott állást szerzett Vilinek szabadsága hátralevő idejére. Boldogan új­ságolta a katonának a jó hirt, ez azonban nem igen kapott az állás után. Kijelentette, hogy’ ő iparos létére nem fogja a szódagvár lovait végighajtani a városon. Szó szót kö­vetett, végül a legény haragosan azt mondta a lánynak: — Vagy eltartasz hat hétig, kosztot és kvártélyt adsz. vagy hazamegyek az anyám­hoz. Az majd jobban ellát, mint te. Julika méltatlankodott: — Ha nem akarsz dolgozni, menj él. Én 12 éves korom óta eleget dolgozom magam­ért, nem fogok még egy olyan latort is eltar­tani, amilyen te vagy’. Vili fejébe nyomta sapkáját és elment. Ju­lika söpörte a szobákat és a könnye hullott a szépen felkefélt padlóra. Elment a Vili! Bizonyosan a déli vonattal utazik haza az anyjához! Gyorsan levetette fejkendőjét, fél órai ki­menőt kért asszonyától és az állomás felé szaladt. Néhány méternyire az állomásépü­lettől, a ny’ilt pályán a sinre feküdt és várta a vonatot, amely már nagy pöfögve elindult Teius felé. Amikor már egészen közel volt, Julika elvesztette eszméletét. Nem tudta, hogy a vonat megáll, az utasok leszállnak és előre sietnek és hogy egy katona kétségbe­esetten jajgat mellette: — Jaj Istenem, mit akartál elkövetni, Ju- likám! Csak a rendőrségen tért magához. Innen egy’ rendőr kíséretében tért vissza gazdája házához, ahol lefektették a teljesen kimerült lányt. Egyet azonban kereken kijelentett Ju­lika: hogy Vilit nem akarja többé látni az életben. ILLIK TUDNI Modern magyar kislexikon Ebben a kötetben winden benne vant ami a nagy lexikonokban még nincsen benne, vagy az iskolakönyvekből kima* radt. Minden létező lexikon Ideális ki­egészítő kötete, mert több ezer modern fogaimat tartalmaz 32 oldalra terjedő képmelléklettel. Kitünően Összeállított sport-lexikon melléklet külön értéke a kötetnek. Egészvászonkötésben, hófe­hér papíron 211 lej az Ellenzék könyv* osztályban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Kérjen ingyenes könyvjegyzéket. ESEMÉNYEK A KÜLPOLITIKÁBAN Sir John Simon angol külügyminiszter berlini útját hivatalosan is bejelentették az angol ulsóházban és az osztrák kaneellár és külügyminiszter Páris után Londonban tár gyalnak Ausztria elhelyezkedéséről a francia angol—olasz megállapodások által tervbe­vett európai rendezés kereteiben. ÍEz a két legfontosabb külpolitikai esemény. Az angol kormány, melynek a Hitlerrel való közvet­len tárgyalásokról egyedül tapasztalattal rendelkező Mussolini a megbeszélések tár gyánnk előzetes pontos megállapítását aján­lotta, eziránybarr is kielégítő választ kapott Berlinből. Tárgyalni fogják tehát nemcsak a londoni megegyezésnek a német válaszban érintett kérdéseit, hanem mindazokat a lob­bi kérdéseket is, melyek az angolok, fran­ciák és olaszok közötti megállapodások tár­gyát képezték. Az osztrák kormányíéríiak párisi és lon­doni látogatása, némelyek szerint, az osztrák külpolitika eltolódását jelenti a tisztán ró­mai orientációtól Páris és London felé. ÍEz ellen a magyarázat ellen osztrák körökben erélyesen tiltakoznak. Berger-YValdenegg külügyminiszter különben is azokból a Heimwehr-körökböl való, akik szilárdan ra­gaszkodnak a szoros olasz barátsághoz. Osz­trák felfogás szerint azonban ennek a poli­tikának megerősítését jelenti, ha Ausztria kapcsolatokat teremt az Olaszországgal együttműködő Franciaországhoz és Angliá­hoz is. Amint Bécsben hivatalos helyen ki­jelentették, Schuscnigg kancellár és Berger- Waldenegg újabb tárgyalásai következtében „az Olaszország, Ausztria és Magyarország által képzett hármas blokk a Róma, (Páris és London által képezett piramissal egészi- tődik ki“. A rendesen kitünően értesült Neue Züricher Zeitung ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy bár a walesi herceg bécsi és budapesti tartózkodását nem lehet politikai látogatás­nak tekinteni, ez a látogatás mégsem történ­hetett meg az angol kormány jóváhagyás: nélkül és kétségtelenül annyit jelent, hogy Nagybritania újra fokozott érdeklődéssel for­dul a dunai kérdések felé. A Habsburg-res- tauráció kérdéséről, mely különösen a kisan- tant köröket izgatja, Parisban és Londonban aligha történt döntő elhatározás az osztrák miniszterekkel folytatott megbeszéléseken. Az angol és francia külügyminiszterek min­den valószínűség szerint megelégednek ebben az irányban Schuschnigg kancellár és Berger Waldenegg külügyminiszter szóbeli kijelenté­sével, hogy Ausztriára nézve ez a kérdés nem időszerű. Szerződésszerű kötelezettségválla­lás elől azonban az osztrák kormány valószí­nűleg azzal a megokolással tér ki, hogy a le­gitimisták támogatják a bécsi kormányt és az Anschluss megakadályozásának legerő­sebb tényezői közé tartoznak. Nem volna te­hát helyes, hu a Németországhoz való csatla­kozás elenfeleinek táborát egy Ausztriára kényszeritett kötelezettségvállalással súlyosan meggyengítették. Spalajkovics párisi jugoszláv követnek és Politisnek a kisantant és Balkán­szövetség részéről történt felvilágosítás kér­dése ugyan arra mutat, hogy ezt az érvelést nem minden érdejkelt tartja megnyugtatónak. A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzék* Az Ellenzék állás és munkaköiTeüiő rovata A helybeli munkafelügyelőség a következő megüresedett állásokra hirdet pályázatot: i asztalos (karosszéria) alkalmazást nyerhet Pi- testiben, i női fodrász Pitestiben, r kötélverő Botosamban, i gyógy cukorkakészitő Aradon, : német nevelőnő Cnaiován, i fodrász Iasiban, 3 fodrásznő Iasiban, 3 német nevelő nő Iasiban, 1 kovács Clujon, 1 kerekes Clujon, 1 vendéglősza­kács Clujon, i cukrász Clujon, 1 seprükötő Clu­jon, r szappankészitő alkalmazást nyerhet Aiu- don, 10 vasesztergályos Satu-Marén, 10 géplakatos Bakauban, 1 csapos Clujon, 30 munkás Unió-gyár Satu-Marén. ALKALMAZÁST KERES: Szerényigényii urileány, aki minden házimun­kához ért, gyermekszerető, elmenne úri házhoz, ahol családtagnak tekintenék. Cim a szerkesztő­ségben. Intelligens 29 éves urinő elmenne magános úri nőhöz, vagy úrhoz házvezetőnőnek. Válaszbé­lyeges leveleket „Otthon" jeligére a szerkesztőség továbbit. HARSÁNY! ZSOLT: £C€£ H Munkácsy Mihály életének hatalmas regé­nye. A 3 kötet 930 oldalon jelent meg, fűzve 297, egész vászookötésben 495 lej az Ellen­zék könyvosztályában Cluj, Plata UniriL Vi­dékre azonnal szállítjuk. Kérje a könyvszen- záíáók jegyzékét

Next

/
Thumbnails
Contents