Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-27 / 48. szám

6

ELLENZÉK

193 B február 27.

mmmsmmmimam

Tárgyalások a helyi ítélőtáblán

I cbniúr 2(>-<í;i II. szekció.

Cili UUM. st. ()/\. Mierlas Jímosné L(,/~ munkaügyi ininiszli-rinm. lit" l'.l.it. s/. S/öllusi Józst'l kolaeszar. I •>.»•> 1934. s/Industria Mod. Toch. Dr. Kötzer. 7(>M Um. s/. Poala Cili. (landen Vasile. 1494 — s/. Tudor loan Iladügyminiszlóriuin. lallt'.

1934. sz. Óul Pávoló Regina aut. PKR.

1 .*»40 um. sz. Dick Kdmuiul Transilvania Rank. 329 1934. sz. Minerilo »Io granil

R. T. Edilitatea.

I cbniúr 27-cu II. szekció.

•_>48 1932 Jakab Erzsébet Jakalt Ilona.

1289 1981. sz. Uatacui Aurelia Mihai Simon. 1139—1933. sz. Reger Benei Franco Romana. ălO 1988. sz. Mezei (di. "ig. Holtatok 792 1938. sz. Pelrascu Joşii'

Sibisan íohanna.

Februar 2S-âu 11. szekció.

1I4S—1984. sz. Soc. de Acid — llonoriu. 1148—1934. sz. llskey Heléna — Industria de” Har 1451—1934. sz. Todor Muresau — Maló Sofia. 632—1934. sz. Földmivelésiigyi Minisztérium 7— 111. Muresânu. 1222—1934. sz. Rerich Dezső — Mezei Gyula. 870—1932. sz. Mihali Rozália — Tumbäs Albert. 912— 1930. sz. Dr. Újvárosi — özv. Márk I.-né. 1558—1934. sz. Agrár Bank — Salamon F.

Február 28-án 111. szekció.

1457—4934. sz. Poiana Paraschiva — Földművelésügyi minisztérium. 1612—1934. sz. Samuil Lajos — Pénzügyigazgalóság. 74—

1935. sz. Sutén Laurencin — Pénzügyigazgalóság. — 97—193,5. sz. Alsófehér Megyei Közgazdasági Bank — Pénzügyigazgatóság. 115—1935. sz. iDermata üzem — Pénzügyigazgatóság. 121—1935. sz. Cons. Orient — Pénzügyigazgatóság. 1315—1935. sz. Dr. Popp — Pénzügyigazgatóság. 135—4935. sz. Nussbacher — Pénzügyigazgatóság. 137— 1935. sz. Dermata üzem — Pénzügyigazgatóság. 91—Î935. sz. Piso Pompiliu — Socie- laie Mica. 93—1935. sz. Piso Pompiliu — Societate Mica. 94—1935 sz. Piso Pompiliu — Societate Mica.

A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS AZ UJ BTKV.

Tudósítónk jelenei: A bürvtetőtörvénykönyv ter- ezctével kapcsolatban megállapítják, hogy a gaz. dasilgi válság igen nagy bel olyast gyakorolt a bűncselekmények meghatározására és az előirt büntetésekre. Amennyiben tehát az 1929 — 1935'. , válság előtt került volna a reform szőnyegre, az esetben egyes rendelkezései inkább megfelelhettek volna a humanizmus követelményeinek. A rörvényelőkészkő bizottság ugyanis statisztika vzérint járt eí s megszigorította a büntetéseket, felemelve a háború előtti pénzbüntetéseket is, melyek igc-n kicsinyeknek bizonyultak.

AZ ADÓBONOKRA VONATKOZÓAN fontos határozatot hozott a semmitőszék II. szekciója. Kimondta, hogy az adóbonokat, épp úgy. mint más értékpapírokat, csupán valóságos értékükben s nem név értékben lehet birói letét céliára biztosítékként elfogadni.

JO O S Z O LGÁLTATÁS

A sajtó a negyedik hatalom, de Söltétetesen

Pop Valér dr. igazságügyminiszter a sajtószabadságról

Tudósítónk jelenti: A szenátus befe- 1 je/.te n Blkv. tervezetének tárgyalását, tízzel kapcsolatban Pop Valér dr. igaz- ságügyininiszter nagy beszédben válaszolt az. elhangzott felszólalásokra. A sajt ősz. a I >a< lsá g kérdésével kid önösen

hosszú ideig foglalkozott. Kijelentette, hogy u sajtó negyedik halalom kell hogy maradjon az államban s szükséges a közvélemény ,,szolid" irányítására s felvilágosítására. Az írás mellett azonban szükség van a felelősségre is. Szabadságot, igen. Ez azonban ne adjon jogot

I semmiféle visszaélésre. Legyen meg a felelősség mindazért, amit írunk, amit teszünk mondta a miniszter - mert ha a sajtó tényleg negyedik hatalom akar lenni, ha irányítani s tanítani akar, akkor felelősségteljes és a felelősség tudatában dolgozó emberek végezzék a munkát, hogy így érjük el a román közélet emelését, ily értelemben minden módosításra s minden javításra készek vagyunk arra a szövegre nézve, mely a sajtót érinti a tervezetben.

„Numerusz-klauzus“

Tudor Teodorescu-Braniste, tekintélyes Bucuresti-i köziró igen érdekes cikket ir az Adeverul vezetőhelyén a mirae- rusz-kla uzusra vonatkozóan:

— A „numerusz-klauzus“ szép nevével elindított mozgalom nem fog oly mélyre hatni, mint azt ennek a mozgalomnak vezetői remélik — írja — s a közvélemény jóérzését fogja ezúttal is bizonyítani. Az elhangzott beszédek után felmerül a kérdés: —• Hogyan lehetséges az, hogy müveit emberek ilyen eszmét hirdessenek napjainkban?

Felesleges, hogy a humanista-érveket ismét felsoroljuk, melyek ellentétben állanak a numerusz-klauzussal. Inkább azokat az akadályokat világítsuk meg, melyek ennek megvalósítását akadályozzák a valóságban.

A kisebbségek — mert nem egyedül zsidókról van szó — tehát az összes kisebbségek — nemcsak a békeszerződések intézkedései alapján állanak, de az Alba-Iulia-n (1918. december 1.) nyilvánított határozatok alapján is, melyek megelőzték a békeszerződéseket. Értsük meg, mi nem külföldi nyomásra ismertük el a kisebbségek jogait. Az erdélyi románság teljes forradalomban összetörve a rabláncokat, úgy határozott, hogy egyenjoguaknak ismeri el a kisebbségeket. Az erdélyi románság vezeI tői kötve vannak ehhez, kötelezettséget vállallak erre az Alba-Iulia-n kelt határozatokban.

Bizonyára az igazságosság vezette őket. Lehetetlen tehát az, hogy ma ugyanazok a vezetők megsemmisítsék, amit Alba-Iulia-n aláírtak. Elegei szenvedtek. Lehetetlen, hogy ma, amidőn szabadok, elnyomókká változzanak. Lehetetlen az, hogy ne ismerjék többé azt a kötelességet, amit egy döntő történelmi pillanatban vállaltak magukra.

Ezenkívül a békeszerződésben is világosan benne van ez az erkölcsi kötelesség. A numerusz-klauzus tehát a béke- szerződések megszegését jelentené.

— Nem tagadja senki végzi cikkét Tudor Teodorescu-Braniste — hogy a gazdasági válság folytán a termelő és munkásosztály sokat szenved. Ez azonban nemcsak a románokat érinti. A per épp úgy hiányzik a román, mint a ma- yyar, szász, vagy zsidó ügyvéd irodájából. A vevők épp úgy hiányoznak a román, mint a magyar, szász, zsidó üzletekből. S igy tovább. Nem tagadja senki, hogy megfelelő intézkedésekre van szükség. Ezek azonban gazdasági intézkedések kell, hogy legyenek. A nume- rusz-kaluzus igen egyszerű indítvány, mely nem old meg semmit s amely mégis legfelsőbb-állami erdekeket sért meg.

Birói döntések

A konverziós törvény 86. /j-a folyt hi ■ n misnek jiyüvínítovt véjgncJiujtá* eseun, .. hitele zők ielobbczésénick nincs joyri következménye a így az. Ügycsomó irattárba helyezz ndő. (bucureşti .i Ítélőtábla S. 1. no. dós. 2587/93}.}

A hitelező által a tartozások elrendez'-érői szóló törvény 69. §-a alapján indított kereset esc tén a gyorsított peres eljárás (legea de accelerare) rendelkezései alkalmazandók s igy alperesnek módén kell adni az. Írásbeli védekezésre. (Ilfov-i törvényszék S. V. no. dós. 3745/934-)

Ingatlan eladás esetén, ha a zálogjogi ‘-irtózás 1931. dec. 18. előtt keletkezett, de a rulajdon- átírá.s később történt s a vevő a hitelező beleegyezésével a tartozást átvette, az. 1934. évi ápr. 7-én kelt törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. (llfov-i törvényszé'k S. Notar at no. dos. I2S43/9Î4-)

Az. állampolgársági listából történt kihagyás még nem jelent állampolgári jogoktól való megfosztást, miután a lista nem foszthat meg azoktól a- jogoktól, melyek a születéssel együtt járnak. (llfov-i törvényszék S. Notariat no. dós. 15339— 934-)

A vámra őrölő malmok nem tekinthetők ipari malmoknak, (llfov-i törvényszék S. Not. no. do^. I5339/934-)

A haszon eltitkolása nem jelenti az 1934. évi ápr. 7-én kelt törvényben irt kedvezmények elvesztését. Ez csak a vagyon (aktivá) rosszhiszemű elhallgatása esetén áll be. (Jasi-i törvényszék S. II. no. dós. 3512/934.)

A kezes annak dacára, hogy nam kereskedő, mégis ennek tekintendő, ha kereskedelmi tartozásért vállalt szavatosságot. (Buzáu-i törvényszék S. I. no. dós. 5032/934.)

Egyezség esetén, amennyiben ez az adósságok rendezésére vonatkozó régebbi törvények királya alatt jött létre, nem lehet az 1934. ipr. 7-én kelt konverziós törvény kedvezményeire hivatkozni. (Buzáu-i törvényszék, no. sent. 445/934.)

A munlaiöfvény módosítsa

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Jogászkörökben mind több kifogás merül fel az 1922. évi április 5-én kelt s a munka.szerződéseket szabályozó törvénnyel kapcsolatban. Szükségesnek tartják, hogy megfelelő határvonalat vonjanak a törvény módosításával az egyes foglalkozási ágak között. így aztán az irodai alkalmazottak s felügyelői szolgálatban levők a kézmunkásoktól külön lesznek választva. Kívánják továbbá, hogy a szabadságidő kivételére nézve kizárólag az alkalmazott döntsön s felmondás esetén ne lehessen a szabadságot a felmondási időbe betudni. Az ínteiiektuA-alkalmazortak részére a tulóraí-munkának szerződésbe való vételét követelik. A fizetés iránti kereseti jog elévülését t évben állapítják meg ugyanakkor. Halálozás esetén pedig egy évi járandóságot igényelnek a hozzátartozók részére. A munkatörvény módosításinak igen sok híve van úgy a kormány- párti, mint az ellenzéki képviselők körében.

Uj MOZGALOM AZ ILFOV-I ÜGYVÉDI KAMARÁBAN. Tudósítónk jelenti: Az Epoca c. lap híre szerint indítványt tettek arra nézve, hogy ne vegyenek fel több jelöltet a kamarába. Annyi ugyanis ezeknek a száma, hogy többezer kenyér- nélküli ügyvéd lesz rövidesen.

LEVÉLPAPÍROK nagy válasz- TÉKBAN (Blockposta is) legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában.

GYULAI PÁL

. M TÖRTÉNETI REGÉNY £9

IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND

68 -IK KÖZLEMÉNY

A szegény tömlöczőr képéből ki volt kelve. Ellenállási erejét csökkenni érzé. S ha a jó szándékú Barbara. sopánkodásaival közbejővén, akarata elten nem idolt volna rést az öreg székelynek, hogy íilepültebb vérrel gondolkodhassék azon romlásról, melyet lágy- : iviisége okozhatna háznépének, ugv kétség kívül föl- nvilt volna Eleonóra előtt a vakon bálványozott férj börtönajtaja.

De végre a tömlöczőr leküzdé a szánalmat, mely keblében egész lázadást ütött „Nem lehet, nem lehet“ szól a fejét rázva, azonban szemeit a nőre forditani s( m meré.

— Semmi áron, semmi jutalomért nem? — kiállóit Eleonóra. E szavakra végig siklott pillanata mellén. karján, ujjain, övén. Ah! sehol nem volt rajta egy ékszer; semmi nyakláncz, karperecz, gyűrű, semmi becsesei bíró tárgy! Anyja drága.köveit elfeledő magával hozni, ő a balgatag! ki szebb csengést tulajdonított a hőn esdő szavaknak, mint a hideg — de mint mondják — nemes éreznek. Megnevezhetlen kín fátyolozta el arczát és szeméből egy könny csordult a hosszú, árnyas bársony pillák közé. Barbarának intett.

— Megyek, szaladok, gyermekem! mindjárt itt logok lenni, — kiáltá az agg nő, elértvén a ezélzást.

De a tömlöczőr megragadó a dajka kezét, s visz- szatartván azt, arczát szelid, önérző vonalokkal függesztő Eleonórára. „Asszonyom! — szólott nyugodt hangon — minden vagyonom Márkházy ur süvegének bogiárát sem éri föl, azonban még senki nem mondhatta az öreg Balázsról, hogy ő mint némely elöljáró, bérért elfelejtette volna kötelességét. Körülmények, barátaim kérése — hisz az ember nincs kőből faragva — botlásokra vezettek a mikor s a hol lehetett. Sen novai egy találkozás meg nem könnyítené az úri asszony szivét a bútól, ámde engem meg hivatalomtól. Potomra, minden haszon nélkül kivetnének házamból; mert, láthatja az asszony, itt mindig járnak emberek, s tettem titokban nem maradhatna. Más volt a minap éjjel, midőn Mészáros komám, patvar- kodásával elrontotta bizonyos urak jó szándékát s midőn kiszabadulhatott volna Senno a nélkül, hogy nyakig gyalázatba essem. De akkor is, most is, minden inkább történhetik, mint az, hogy a vén tömlöczőr díjért legyen szánakozó felebarátján, és ezüst vagy arany pénzért nyúljon övéhez a börtönkulcs után. —• Márkházy ur. . . no ez egészen más. De ő nagy ur. Neki tán nem is kell annyira békességben élni lelkiismeretével, mint nekünk szegény ördögöknek; .. . az- tán a világ is inkább keresztül nézi ujjain a gazdagok hibáit.

— Hol lakik Márkházy ur? — tudakolá Eleonóra, egy remény éledvén szivében.

A vén Balázs megmutatá az udvari őrök hadnagyának fényes lakát.

Az ifjú nő derültebb arczczal búcsúzott a hajthatatlan székelytől, mint a fenebbi jelenet után hinni

lehetett.

Midőn Barbarától kísérve az utczára lépett „követem alássan — szólítja meg Balázs, kezével megállásra intve — egy óra múlva a 8-dik számú börtönt, hol a művész ur van letartóztatva, fogom meglátogatni; ha tehát az uraszszony hántásnak nem venné, kérném: tudathatom-e vele, kik vettek részt szerencsétlenségében?

Eleonóra kérdően függesztő a tömlöczőrre szemeit, de azok egy nyilt arczczal s ármány nélküli vonalokkal találkoztak.

— Hát mondja meg jó uram! — válaszoló az ifjú nő helyett Barbara, hogy azon vén asszony, ki Szászsebestől nem messze a hegyek között lakik, látogatta meg lányával, a szép ... de mit is akarok mondani? igen kegyelmed elbeszélheti, hogy néz ki leányom, és Senno ur nélkül is rá fog ismerni.

Eleonórának hóhomlokára egy kedvetlen érzés

vetett árnyat, s szemei a földre sülyedvén, lassan emelkedtek Balázsra, kin a csudálkozó meglepetés elárulta, hogy ámbár Barbara szavait kétségbe hozni nem akarja, mégis nem csekély erőtetésébe kerül elhinni: mikép tündérszép s oly deli, kiváló modorú vendége, e mostoha külsőjü és köz származású némber leánya lehessen.

— A kisasszony — szól Balázs ámuló tekintettel — felette szép arra, hogy egy öreg ember szűk képzelődése az alkalmas szavakat lerajzolására megtalál hassa. Az én Klárikámat a magunk sorsához tartozan- dók közt — nem azért mondom, mert magzatom — csinos, helyes, takaros gyermeknek tartjuk, és soha aggodalmam nem volt férjhezadhatása iránt; de ő mégis csak vadrózsa a kert ültetett, gonddal ápolt, nemes virágaihoz képest... A kisasszony — kérdé rövid szünetre s mintegy megszakítván előbbi gondolatainak fonalát — a kisasszony nemde nemzetes és vitézlő Márkházy úrhoz akar menni, hogy kérjen tőle oly kegyet, melyet mások ... ne vegye ezt elöljáróm elleni rágalmazásnak . .. megvásárolni szoktak?

— Barbara! te el fogod ékszereimet hozni — mondá határozottan Eleonóra, feledvén a szerepet, melyet dajkájára ruházott. — Igen, én Márkházyhoz megyek — folytató a börtönőrhöz intézve szavait — és szivemből örvendek, hogy azon urak, kik Senno üldözésében rész tvesznek, minden szolgálatot megfizettetnek s igy oly kötelezvénynyel, mely legnyomasztóbb volna, a hálával nem terhelnek.

— Klárikám — mondá Balázs bozontos szeműidéit összevonva — nem menne kegyelemért nemzetes és vitézlő Márkházy úrhoz, ha engem valaha börtönbe fognak; neki mátkája, vallása és szép arcza van.

Eleonórán e szavakra borzadás nyargalt át.

— A kisasszony sejditheti, hogy nem minden áldozatot köszönünk meg azoknak, kiket szeretünk.

A székely választ sem várva megfordult, hogy távozzék.

— Szent Isten! — rebegte Eleonóra, mondhatlan fájdalommal — ki fog rajtam könyörülni?

Balázs áthatva tekintett vissza a bánatos nőre.

(folytattuk.}