Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

VASÁRNAPI GONDOLATOK Igy élnek a Székelyföldön

A azékelyfö’dí kisváros ilyenkor téli álmát alussza. Utcá n ugyan m'r olvad s pocsolyákba gyűl a hóié, de a .szivekről a jégkéreg nehezen akar felengedni. Olyan hideg s elek dermesztettek jégpáncélt ezekre a kedves, egy-zerü szivekre, ame yek tavasz jöttével sem tudnék felmelegedni. Minden lépés, amit e városkák társadalma a maga müv lődésére, szórakozására, testi- le’ki edzésére tenni próbál, kényelmetlenségbe, nehézségekbe, megalázásokba, és megalázkodásokba kerül. Ha illetékesek és kevésbé iile ékesek igy képzelik a székely nép „vísszarománositásátV annak ugyan kev s eredményét fogják látni, m°rt lélektanilag elhibázott számvetéssel dolgoznak. Ez a n^p ámbor, mint a kez°s bárány, de önérzetes. Ha kihívják érzékenységét, annál keménvebb, annál dacosabb le^z s amit a szépszóra fölös serénységgel elvégez, azt „az Istennek se“ csinálja, ha kényszeríteni akarják rá.

A magyar kaszinóban tizenkettőkor sze- delozködnek a legények: békésen tarokkozó, csöndesen pítyizálva e beszélgető, gondfelhős bomioku családapák. Szedelőz- k dnek, mert záróra van. Ugyanakkor szemközt, az Astra újonnan alakult kaszinójában reggelig szól a zene s messzehal- fik a h ngos énekszó az éjszakában.

— Náluk nincs záróra, ők mulathatnak, amedd g jólesik.

Máig sem hallosam, hogy klubbokra, kaszinókra vonatkoznék a vendéglők zárórája, hacsak o«tromáIlapofos helyeken a katonai parancsnokság külön nem szabályozna ezt a kérd st. IU azonban nincs ostromállapot, de a lelkek még's állandó ostromállapotban élnek. Ha véletlenül ugv adódik, h gy valami baráti összemvetelt rendeznek a kaszinó tagjai közül, mondáik, a vadászok vagy sportember k, e'őre le kell fizetni a záróramegváltás diját a perceptor urnái, de még ezzel sincs megoldva a kérdés. Ha a p rceptornak k dve szoty- tycn, kijelenti, hogy a kérést jóváhagyás végett f 1 kell terjesztenie a prefektus úrhoz. Három-négy napba is belete'ik, míg vis=zajön az irás az enged IlyeL Addig a tervezett ö'szejövetel időnontja régen el is mult. Ha jókedvű a perceptor ur, kegyesen megadja az engedély, hároin-uégv te- kin'élyes polgár közb irárására. Erre csakugyan összekoppan a társ ág, valahonnan eí'ány is kerül s a jókedvű fiatalságnak táncra viszket a taina. De az óvatos, tapa zta't öregek 1 n'ik őket:

— Ölje ek nyugton. Nines tüneengedé- lyünk. Ha meg udják, hogy engedély nélkül pántoltatok, még bezárattak a kaszinót,

Másutt mindenfe é szé es Erdélyország- ban esténként folyk a tánc külön enm- dély nélkül a klubbotban. A s ék dy kisvárosban ez újabb ürügy újabb sikanó- ri kra. A táncengedély körül már délelőtt kiadós vita indul meg.

— Meg kellett volna leérni a tánceuge- délyt is egy füst alatt.

— Hogyne. Azt külön a primpretortól kellett vone s én at'ól az embertől nem kérek, tudom, semmit.

Mert a primoreMr külön hatalom, akinek ugyan egész hatásköre vigalmi ügyekben a táncén edé’yek kiadására vrgy megvonására kori itozódik. Ő aztán ezzel a hatalommal olyan grandezzával él — és visszaél — m:nt ősapáink az ő pallosjogukkal. A primpre'or mézédes emb^r, de a táocengedélyek kiadása körül nem ismer tréfát és szívesen hivatkozik ma asabb szempontokra, fel őbb utasításokra és több eff élékre. Ho?y mi örömo van ebben, azt senki sem tudná megmondani. Mert any- nyira szadista haj’andóságunak mégsem lehet fel ételezni a közhatóság fejét, hogy a maga örömét a mások örömeinek me •- keseritésében lelj3. És tegyük még hoz?á, min 'ez olyan városkában történik, ahol néhány ködgazgatá-i tisztviselőn és néhány tanáron meg tanítón kivül minden teremtett lélek tősgyökeres székely-magyar.

És ugyanez a he’yzet köröskörül a falvakon, azzal a külömbsé Tg<d, hogy az arányszám ott még kiadósabban eltolódik a magyarok javára. Itt ug^ai hiába akarnának kinevezni időközi tanácsol magyarok nélkül: nem futná románokból a létszámra, még ha cs°csszópókat is hozzászámítják, akko" se. Választások ideién derül ez ki legjobban, mikor a székely atyafi minden épkézláb románt beválasztana a közséT tanácsába szívesen, c-akhogy huzavona ne legyen miatt is. De az egyik községben lámpával s^m találnának többet három gazdánál. Ez k is csak úgy kerültek od3, hogy a f leségük valamikor szolgálni volt Bucuresti-beu s ott választotta férül őket. Most igen jó! érzik magukat a kisded székey c aládi birtokon s a falu sem fukarkodik a raegtisztelésse , megválasztja őket, aminek éppen akarják. Teljék benne kedvük.

Megjelenik a községi tanács beiktatására a primpre'or s bár kétszer is hangosan olvasta végig a névsort, nem sikerült háromnál töb n román nevet f lfedeznie benne. A jegyző a névsorolvasásnál most gyanús névre ükkan: Mirem Dénes.

— M rese Dénes, maga román ugye ? — C33D le ra a kérdéssel a í'őbiró.

— Én nem aztán tekintetes ur. Nem is volt soha semmi tyámfia.

A másodszori olvasásnál, most már nyomatékos bban, fe vetődik a kérdés :

— Mirese Dénes, ma a román ?

— É' °ztán n m tekn'e' s ur.

— Éji zem még a pré or ur es meg- restelte m gáf erre a második feleletre —

mesélik a székelyek — met harmadszorra már nem próbálta kérdezni, csak erősen megnézte a szé nivel Mirese Dénest.

Más községben másként próbálkoznak az „eltévelyedett lelkek" vis-zahóditására. Itt már kölcsönhöz is juthat a székely, ha — áttér görög keleti vallásra. A pénz már nagyobb kerítő a parancsszónál. Mondják -- én nem állok jót érte — hogy az egyik község jómódú gazdájának mentesítést ígértek minden adó sá;a alól, ami pedig kitett már vagy hatvanezer lejt, ha áttér házanépével és „másokat is hoz“. A ga^da a hatvanezer lej reményében szorgos éritő- munká a kezde’.t s az ő adósságügyét el is intézték, mire „becsületbeli köteless gének“ tartotta szavának ál ni. De mái' a beígért „mások“ megvetet ék a lábukat, ők esaku y ingyen nem vállalják a dolgot. Szóból szó igy kerekedett s egykettőre véréb küpülték a térítőt, az o áttérésükből pedig nem lett semmi.

De a városhe’yc épülő uj templomokhoz mindnyájan megadással fuvarozzák a követ. Nem is parancsra, c^at egyszerű rá- üzenésre. Ha muszáj, szívesen. S rébe ek is vannak köztük, nem mondják, hát különösen ezért. Az ember nem maradhat hátrább másoknál, hogy magára ne vonja a felsőbbség haragját. Mert annak kitudja m kor issza meg később a levét.

Azért a maguk dolgát sem hanyagolják eL Otthon az életen rendb tettek mindent a tavaszi munkára. Álla állományuk mintage ü és pompásan lefödik, Micsoda gazdasági és közművelődési eredményeket lehelne felmutatni ezzel a nagyon értelmes, nagyon szorgalmas és kisigényű néppel! Milyen jólét virulhatna itt nemcsak a kis közösség, de az állam hasznára is, ha semmi se gátolná a békés munkát ! Szövetkezeteik harminc-negyvenéves múltra tekintenek vissza, A székely vajnak, sajtnak, szöttesholminak, faragott munkának nagy becsülete van az ók rálysági városokban is. Csak bből fedezni tudná adóját a k zség s amit még egv-egy szekér fa eladásából, egy-egy állatból bevesz, a maga gyarapítására fordíthatná a gazda. De a hite szövetkezeteket me bénította a konverzió s időbe telik, mig kilábolnak anyo- moruságbóL A tejtermékek forgalorubaho- zásához szükséges kishiteleket pedig a hitelszövetkezete folyós.tották, amig volt miből. Erős-nagy baj azért igy sincsen, az élet igy is eidöeög valahogy, mindjárt' tavasz jön s ilyenkor minden ember eltelik jóreménységgel. Úgy látszik, ebből is meglehet élni. És n m lehet elfelejteni, hogy ezekből a falvakból még segitség- p^nzek is kikerü nek másuttvaló nyomo- ru ágok enyhítésére. Jó párszáz lejt küldenek évente a református kórháznak, az árvaháznak, bajbajutott egyházközségeknek s még Babos Sá dór után is Mandzsúriába A katobku3 falvaknak megvan a m uk sajtóalapja, misszió 5 alapja s jó- néiiány helye még, ahova felfér a garas. A leghősiesebb áldozatot az unitárius falii őzt k, bár nem e^v dűl. A székelyva

Egy

egészségtelen és múló divat ^ ideiglenesen meghonosította az erős es ,KH3E7^. mesterséges it a tok fogy asz tásat.

Jóizlésú emberek azonban mindig előnyben részesítették és részesítik a

Rhein pezsgőt

amely nagyszerű, természetes és rafíinált.

A Rhein-stand rendkívüli sikere a Carol parki 1934. évi kiállításon ismét bebizonyította, hogy a Rhein pezsgő kitűnő és közkedvelt. Minthogy a piacon ugyanazt a minőségű Rhein Extra pezsgőt kapja, mint a kiállításon, az ön bizalmát teljes mértékben kiérdemeljük.

Kitűnő ízű, de egyúttal raffinált és egészséges italok: ez az oka, hogy minden ilalfaita élén vezetnek. A Rhein pince borai és pezsgője úgy a mulatók, mint az elegáns otthon asztalán az első helyet foglalják el.

Egy ebéd, egy vacsora, egy kis összejövetel Rhein Extra pezsgővel biztos sikert

jelent.

RHEIIM

földi megyék községei vailáskülömbség nélkül adakoz'ak s adakoznak immár három éve a Cristur-i unitárius gimnáz um fenntartására. Kupa lisztek ől, pár tojásokból, véka gabonákból, zöldségből s ami még a ház k rül akadt, közel két és félmillió lej került össze apránként, hogy a nagymultu intézet szükséget ne lásson.

A város hálás ezért a falunak. Föidmi- ves iskolán oktatja gyermekeit s a barát- kozásb.m sinc3 hiba. Valamelyik Nyikó- menti községen ezldén először, megrendezik a „szürkék bálját“. A szürkék : regi harctéri cim órák, ka onapajtások, iskolaAsszonyok

Irta: N. GOMBOS MÁRIA,

Hullámzó gabonaíöldek szélén, sétálgatott egy emberpár. Friss szénái’liláit tej eiigeţt a levegőben és nagy csendesség, csak néha hozott feléjük a szellő egy-egy hangfoszlányt a közeli hegyoldalban dolgozó munkások felől. A férfi láthatóan méyen élvezte azt a nagy békességet, ami a messze -kéklő hegyekből, nevető rétből, levegőben úszó felbőkből áradt feléje; a végtelenségnele azt a lelki ritmusát, ami nem érezhető házak között, vagy gondozott kertekben.

A természet iránti nagy vonzalmát még szibériai fogságábó' hozta mag avail Naook.it töltött ott kunt a mezőkön. Lehasalva a földre, órákig nem unta meg figyelni, hogyan nő a fű. Festő bajtársának nagy gyorsasággal kellett felvázolnia képeit, mert másnapra már egészen más képet öltött a táj. Naphosszat együtt álmodozott a virágzó mezőkkel s azok az álmok állandó modelll- álfőjává és kísérőjévé váltak további életének. Ez a sokszínű virággal behintett rét most egyre-másra vetítette ..eléje orosz emlékeit; pergett szüntelenül1 és námán az emlékezés filmje: végtelen orosz tájak, nyomorult viskók, amikbe hetekig sanyarogtak, szelíd szláv tekintetek, bánatos népénekek.

— Gábor — fordult most hirtelen reléje Te‘és égé — emlékszel méjgfárra a szép orosz dalra, amire egyszer régen tanítottál? Tudod, amelyikben úgy beszélgetnek a virágok, mintha értő lények volnának..

' Sokszor megtörtént, hogy kitalálták egymás gondolatát, néha egymás tekintetére sem volt ehhez szükségük. Sőt az asszony akárhányszor megtudta mondani azt is, ha a férje beszélt róla valakinek. F; ismételte a kifejezését, hanghordozását, még a gesztust is, - amivel! szavait kísérte.

Mély örömet váltott ki az ilyen eset mindannyiszor a férfiből most is, átölelve vállát, j meghatva nézett asszonyára.

— Bizony, sajnos, ma már csak a költők akarnak tudni erről. Pedig, lásd, Aristoteles még tanította, hogy a növénynek lelke van. Indiában meg éppen bölcseletté emelkedett ez a homályos sejtelem. Oktatóan mutat a természetre e rejtélyes magyarázattal: ez vagy te!

— A trmészet te’é van soha nem sejtett csodával. Ez a sok bájos és szerény kicsi virág itt körülöttünk mind elevenné vált gondolata a Teremtőnek. A baj csak az, hogy ini vagyunk nyersek, sietőV erőszakosak —• •azért nem értjük .meg. őket.

— De hogyha önzetlenül, komolyan — és nem érzelegve — szeretjük őket, tudod-e lelkem, mi lesz akkor?

Gyermeki kíváncsisággal nézett urára az asszony. Tekintetében benn ragyogott egész

j lelke; férje iránti áhkatos rajongása s a szent meggyőződés, hogy nálánál boldogabb már senki sem lehet e földön.

— Az lesz, gyermekem — simított végig asszonya karján a férfi — hogy szeretetünkért szeretetet kapunk tőlük cserébe, ami ezer és ezer telepből áramlik felénk és belopja egy kicsit a mi szivünkbe is a maga boldogságát, j Mert a szeretet titokzatos törvényei nemcsak j az -emberre érvényeseit ám!

— S most mit teszünk? Poros herbárium- J koporsókba zárjuk kicsi virágok összezúzott j holttesteit — azután bibét, porzót, termőt j vizsgálgatunk ásátozva, unottan és nem vész- szűk észre, hogy meseerdők tengernyi gyönyörűséges titkát s szivünk színes, édes sejtelmeit tette semmivé az a kegyetlen, regisztráló mester az ő veru9 bota-nicus-ával.

— Nézd, Kati jön erre a kicsijével —-szólt közbe élénken az asszony.

Kék szoknya libbent az utón s parasztasz- szany állott meg előttük, karján kis gyermekkel.

— Tekintetes asszony lelkem, itt hagyhatnám egy kicsit Anikót? Be kell fussak a faluba,- mert nem elég a kenyér a munkásoknak. Tiz perc alatt itt leszek, nem lesz addig semmi baja sem véle, aranyom, •— mondta és átadva- kicsijét, .már futott is.

Mit lehet -azt tudni, vagy éppen magyarázni, mi megy végbe vérbeli nő lelkében, ha ilyen parányi életet fektetnek karjába? Talán attól a kicsi testből, tejbő': és szappanból összeolvad ott angyalillatból mámoroso- dik meg, vagy attól a valószínüt-Ienü 1 csepp

arcocskától, vagy az egész gyámoltalan, reászoruló kicsi édes lényétől, — mit lehet azt tudni?

Nézte, nézte önfeledten, hosszú ideig — és csak érezte, hogy kigyu! az arca, a keze reszket és két forró könnycsepp gördül le a rózsaszínű rék’acskére.

Anikó meg, mintha csak mindent értett volna, csöpp, virágszirom kezét angyali bizalommal csúsztatta ruhája kivágásába.

A férfi pedig az asszonyt figyelte elképedve és mind nyugtalanabbul. Ilyennek sohasem látta. Az volt az érzése, mintha valami fergeteg ragadta volna messze tőle.

Egy szót sem szóltak egymáshoz, mag vissza nem jött az anya.

Akkor az asszony óvatosan helyezte visz- sza édesanyja karjára kicsinyét és távolról jövő, idegenné vált hangon kérdezte:

— Ugye, Kati lelkem, rettentő nagy boldogság egy ilyen pirínyó élet?

— Jaj, hogy a jó Isten őrizze rneg tőle még a halálos ellemégemet is — darálta gépiesen, ki tudja hányadszor, a négy-gyermekes asz- szany — és sejtelme sem volt róla, micsoda tújvilági fényben tündököl, amikor kebléhez szorítja tíz perc óta nem látott magzatát.

Aztán köszönetét mondva, elsietett.

A másik asszony pedig, mint akiből minden erő elszállt, -összeroskadt a fűben és visszafojthatta mii, görcsösen, magánkivül zokogott.

! frisíftcí Királpé Száné

tea

Budip zsi, IV., £ lyet sm-uít j 5. —- 100 modern kényelmes szob.i. Liftek. Hideg-meleg íolyóviz. Központi fűtés. Ar, éiSerem <éi kávéháu-:- Ö3fi minden este * z aló »ízen e. — Menü: 1,63 Psngé. — A €“z%éb ’f-píncábsn ©gypíncsr srendszsr !

OIWl

HW