Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-20 / 42. szám

6 »E t'BTlZßK ÍJ135 február 20. \ „mimeriis Maura*44 iilhî^msJMl esi€$ rudósilónk j('l<’tili: G. IVIroviei, .* bu­cureşti-i ügyvédi kamur;i dekanja szen­zációs kijelentést leli \ aida indítvaiiya- vnl kapcsolatban. Az ügyvédi kamarába leheli állam­polgárok között nem lehel különbséget lenni hangoztatta ez az érvényben levő törvényekkel ellenkezne. S ha uj törvényt hoznának a -.nu­merus klanzus* 1 * * * S-sál'.’ kérdezlek a dé­kánt. — £z lehetetlen! Ilyen törvény alkot­mányellenes volna s a seminitöszek is igv döntene! A dékán ezután rámutatott arra, hogy a leromlott gazdasági helyzet miatt ke­rült ez a kérdés szőnyegre. Az ország pénzügyi és gazdásági helyzetén kell te­hát javítani, addig minden oly intézke­dés, mely a más hiten levő, vagy más nemzetiségű ügyvédekre vonatkozik, csak félmegoldás lenne. Bírói döntések Zárlat (Ve. 237. § a. p.) elrendelésének, lénye­ges £d<céte!e, hogy ai zárlat alá venni szándékolt dolog tényleg lécezzék. A jelen esetben más lat zárlat alá venni nem lehetett. (Itélő-tábla Oradea S. I. no. dós. 342/934). Közkereseti társaság tagjai és kezesei nem ré­szesülnek a végrehajtás felfüggesztésében, ha a cég egyezséget kért .1 konverziós törvény 50. § -iapján. (ltélő-ráí>la. Cluj S. 11. no. dos. [47S/954). Az állam és a CFR köteles biztosítékot ic- ,cnni az esetben, ha megtámadja a II. bírói ité- 2Cet és a végrehajtást a C. C. törvény 71. § 1. beik. alapján íeá akarja függesztem!. (Icc!o-tib!a Ckij S. II. no. dós. 1103/35/29.) A jogi-személyek által indított perekben a 15 r.apos fríebbczésd határidót a kihirdetés napjától kefl .«ámítani, a mint ezt a jogi személyiségről szóló törvény 97. előírja. A 30 napos határ­idő hatályon kivtü lett helyezve (art. 32. kg. ícc.). ítélőtábla S. n. no. dos. C. II. SiŐ/4^53.) A főadóst az egyszerű kezessel lehet perelni, a behajthatatlanság feltoételévcl. (Itélő-tábla Ti- miscara S. I- no. *C. 874/15/930.) A szeszmooopóliumra vonatkozó törvény 99- -inak 3. bek. előírja, hogy a íelebbező félnek törvényszék helyén lakásaimét koä bejelenteni i kézbesítések átvételére, (ltélő-cábla Timisoara S. 21. no. mon. 7086/3/933.) A CFR nem felel azért a kárért, mely áru­.v/áJlitás közben az áru piciális minőségéből lo- Ivóan előállt törésből, belső romlásból, szivár­gásból, tii/ből állt elő. (Az erdéyi Keresk. Törv. 1 425. §-,! és a CFR, Kcj;. 73. §-o.) Itélő-tábla Ti- ) misoara S. 1. no. C. 4967/3/933. Kiskorúak. 1 ia> alkalmazásban vannak és ma­guk tartják tcn.n magukat, oly kötelezettséget vállalhatnak keresetük arányában (Váltótörvény 1. §. 2. bek.. Optk. 865. §. 1877. XX. te: 3: $j, mint a nagykorúak. (Itélő-rálbla Cluj S. II. no. C. 222/934). Idegen telken való cpités. Ha férj és feleség­ről van szó és a férj közös megegyezés alapján épk az asszony telkére, az. esetben az. Optk. 418. §-a nem alkalmazható és a tulajdonjog a telek­tulajdonost illeti meg úgy, hogy az. épület hasz­nálati joga — közös. Válás esetén a férj a fel­használt anyag árának megtérítését kérheti. (Ité- lű-cább CJuj, S. 111. no. 381/9/933.) JOGSZOLGÁLTATÁS Az ügyvédjelöltek mozgalma .Ír Ellenzék tudósítójától. 1932. évben a bucuresti-i egyetem jogi sza­kán a diákok sztrájkba kezdtek, mely­nek kapcsán a jelenlegi ügyvédi törvény ellen tiltakoztak. Ennek aztán törvény­módosítás volt az eredménye, a mi azon­ban nem járt különösebb hatással. A régi sztrájkot most ismét felújították s újra módosítást követelnek. Az ügyvédi testületbe való bejegyzés feltételeit az ügyvédi törvény 1. art. a—h pontjai írják elő. Ezek közölt szerepel a ,,jogi doktori“ diploma elnyerése. Az ügyvédi kar úgy találja, hogy nem le­het lemondani erről a követelményről. A bucuresti-i egyetem jogi szakán a ta- i nári kar maga is ennek fenntartása mel­let! foglalt állási s azt javasolta, hogy meg kell követelni a biráktól is ezl a végzettséget. Második feltétel a 3 évi ügyvédjelölti gyakorlat. Erre a jelölt érdekében van szükség, hogy a felek bizalmát megsze­rezhesse. Az egyetem és a tankönyv még nem jelenti az egyes peres kérdések s nehezebb feladatok megoldását a gya­korlatban. Harmadik feltétel az ügyvédi vizsga. A jelöli ezzel igazolja, hogy munká­val töltötte a 3 évi gyakorlatot. Különb­séget kell tenni azok között, akik csak ,,fiktiv“ módon voltak valahol bejegyez­ve s akik tényleges gyakorlaton voltak. Ez végeredményben nem ügyvédi, de jelölt-érdek, az ügyvédi kar tapasztal- tabbjainak felfogása szerint. BÖLÖNÍ GYÖRGY: AZ IGAZI ADY. Hatal­mas irodalmi siker kíséri BölÖni uj kötetét, mely teljesen ismeretlen részleteket tár fel az olvasó előtt, Ady életéből. Rengeteg kitűnő fényképmelléklettel 240 lejért kapható az El­lenzék könyvosztályában, Kolozsvár—Főtér. Vidékre azonnal szállítjuk. SZÍNKOR mozgó Keddtől 3, 5, 7 és 9 ó akor Premierek gyöngye! Jósé Moşie a, a közkedvelt 1 §i tenorista és Hősi fa Moreno, a bűbájos argentínai tán­cosnő legújabb énekesés t á n c o s slágerfilmje ! 1 Meglepetés, szenzáció a filmen kívül a világhírű 14 tagú „Gus- lear“ valódi balalajka és kozákkórus be­mutatkozása! Helyárahal nem emeliiik ítélőtáblái döntések polgári ügyekben I A helyi Ítélőtábla a rault héteu tartott *>•>/- szes „contencios“ ügyek tárgyalását elhalasztotta. A többi polgári ügyekben az. alábbi határozató kát hozta: J 291/934 ilcLcj'h Márta — Hand-ru Gheorghe és Cárjai. lipotcca. Halasztás, — 693/934. Heil txnuri Henrich — Reg. Aut. CFR. Szállítása per. ítélet február 21. — 1183/934. Betegségéiyió pénztár — Banca Româneasca Valea Someşului. Kártérítési per. Elutasitás. — 1122/934. Kereske­delmi Hitelintézet — Schwartz Lajos. Keres- kodé Imi per. Halasztás március 28-ra. — ; 53/932. -Maimorosch Bank ■— CFR. out. pénztár. Kár­térítés. Marasztaló ítélet. — 1127/934. Nagy Jó­zsef — CFR. Kártérítés. Felperes jogára mcyvál- lozjtatrva. — *497/934- Tischler Mór és társai — Román kincstár. Agrár per. Újbóli tárgyalás vé­gett törvényszékhez visszoküldve. Az ítélőtábla II. szekciója ezen a héten a következő polgári ügyeket, tűzte ki tárgyalásra: Február 19, kedd: 266/930. Deutsch testvérek — CFR. 900/929. Ciocan M. C. — CFR. — 932/934. Kusu Eugenia — Rus Mihail. — 255/934 Ranga Dumitru — Ratiu Anna. — 859/934- Pusa Avram — Nicoara Veronica. — i49s/934- Dismatsek N. *— Nyiri Roza. — 1447/934. Hi­telbank •— Adacet Teodor. — 1466/934. Oula Emma — özv. Csigásné. — 2446/934. Sigdsteia Lipót — Román állam. R Ö V I D HÍREK Az ilfovi ügyvédi kamarában indítványt ter­jesztettek be arra nézve, hogy további intézke­désig ne jegyezzenek be uj jelölteket. Goga az ügyvédi „numerus klauzus“ mellett. A „Ţara Noastra“ c. lap — Goga pártjának hi­vatalosa — vezércikkben foglal állást az ügyvédi „numerus klauzus“ meHett. — A román ügyvé­deket meg kell védeni a kisebbségi ügyvédek aránytalan versenyével szemben, kik egyrészt né­pi és vérségi összetartásukkal, másrészt „ciniz­mussal“ vannak felfegyverkezve, hogy így üz­letté változtassák hivatásukat (?). A munkakamarák ügyészei nem képviselhetik a munkaadókat oly perekben, melyek eÜcncécben állanak a törvény szellemével. Az ilfovi ügyvédi kamara fegyelmi eljárást indított azon ügyvédek ellen, ki nem tettek eleget az ügyvédi jórgyakási-bélycg alkalmazására vonatkozó rendelkezéseknek. Fegyelmi eljárás indult azon jelöltek ellen is, kik a választmány­tól nyert megbízás dacára sem ellenőrizték ezek- mek a bélyegeknek pontos alkalmazását. A körjegyzők országos szövetségének végre­hajtó-bizottsága ülése tartott, melyen a közigaz- gotási törvény tervezetét tárgyalták. Alexandru Comsia elnök bejelentése szerint Iuoa alminiszrer megígérte, hegy több előnyt fog az uj törvény biztositam a jegyzők részére, mint a régi törvé­nyek. nrrrrar.íTirr rrrrmrn TrtnriTMNii rmw GYULAI PÁL ü TÖRTÉNETI REGÉNY Ül ÍRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 72 -IK KÖZLEMÉNY ELEONÓRA: Igaz, ők csekélynek festik s talán ' iszik is e csapást. Ők minden nap várják Scnno szabadulását. De nem csalódnak-e.? vagy nem akar ak-e ámítani? Nagy ég! ha az isten minket osto­1 ózni készül, ha atyám átka. . . . ha álmom képei jós- ■ lek voltak.... ha a koponya... (megrázkódik) Barbarám! ha öt veszély fenyegeti... BARBARA: Mihelyt Genga ur elmegy, siessünk hozzá. ELEONÓRA: De ha szeme kárhoztatni fogja tet­emet... Ekkor a szomszédszobában, hol a háziúr lakott, szokottnál nagyobb vitatkozás támad. Eleinte a meg- ■ ömött és ruhatárral fedett kettős ajtó azon érhete- len neszt bocsátó csak át, melyből még egyes .szava­lod sem lehete kivenni, s csupán annyi vala gyanitha- !ó. hogy Genga oly emberrel, kinek oangj 1 Eleonóra ós Barbara előtt tökéletesen ismeretlen vala, nem legkellemesebb modorú szóváltásba elegyedett: de ké­sőbb, mint látszott, még magasabb fokra hágtak szen­vedélyeik: mert a párbeszéd némely töredékeit nőink, ha elég újság-vággyal bírlak volna hallgatózni, már kivenni és összeállítani ludhulák vala, mi azonban nem történt, mert Eleonóra feje és szive inkább voll saját ügyeivel betöltve, mintsem másé iránt érdekel- lessék, Barbara pedig szép növeltjét okvetlen rá akar­ni birni Senno meglátogatására; vagy azért, mivel ezl a nö kedélyére jótékony befolyásúnak tartotta, vagy pedig, mert egy kis ellenszegülést, egy kevés daczol szükségesnek vélt azon öröm telén és unalmas Hely - /i llői való menekülésre. mely fehérvári lakásukat még sokkal egyhangúbbá tette, mint a .sebeshelyit. De Sennoné rendithetlen volt. Hadd, Barbarám, kecsegteléseidet — szóla szelíd, de esüggeteg árczezal. Karjai közé sietni, hogy egy feddö tekintet, egy haragos hondokredő által vísszautasitassam, a találkozás öröméért felzavarni I érvéit, s tán még nagyobb veszélybe taszítani öt ezt. Barbarám, nem kívánhatod. Neki fontos okai le­hetnek. melyekért nejét látni nem akarja. Tudod, mint ragaszkodik hozzám. S még is szemem fénye, örökké elzár, midőn a városba érünk. Csak a pusztákon vándorlásaink alatt vagy szabad. Miért van ez igy? Hát elfelejtetted sok ellenségeinket? Roko­naim üldöznék őt, ha rám ismernének. De a törökök és olaszok közt nem lakik senki a Szeremi családból, s mi mégis mindig magányban élünk. Hisz az én óhajtásom ez. Bírván öt, mi szűk ségem a világra. Lelkem élete! Kinek vágyai teljesülnek, ho­gyan könnyezne? Te gyakran valál szomorú. Eleonóra neheztelő tekintetet vetett a dajkára s arczán egy nyugtalan kifejezés tanusitá, hogy beszél- getésök ingerli kedélyét, s azt már félbe szeretné sza­kítani. De Barbara nem figyelt rá. Gyöngyöm! — szóla -— mondjam-e, hogy most komolyabb oka van téged bezárni mint máskor? Szent József! mekkora hazugság volna ez. Eszembe jutna halálos ágyamon fő bűneim közi s megzavarná lelkiismeretemet. Nem, kis gerlém! Senno úr most is csak azért rekeszt a szobába s nem hagy mozdulni amiért régebben. Hogy érted ezt? — kérdé szigorúan Eleonóra. ü féltékeny. Ö nem bizik hitedben s szerel­medben. — Honnan vetted e szabadságot? mióta enged­tem meg, hogy férjem rágalmazd? Mondottam-e va­laha, hogy Barbara Eleonórával lakhatnék egy fedél alatt akkor is, ha gondatlan fecsegéseivel Sennót sérte­né? Távozzál, magam kívánok lenni. Szivemnek szive! bocsáss meg, - - esnek lék a daj­ka, mig könnyei hullottak. -— Én, folytató félénken, nem emlékezem, hogy látott volna gyermekkorod óta rokonaid közül valaki, itt Guzmánon s Benga úron ki- \ül senki sem ismer, s férjedet ki gyaníthatná azon foglalatosságban, melyet most űz? Felfödöztelesről te­hát (de szép babám! ne haragudjál, ne tekints oly sötét homlokkal rám) csak azt akartam mondani, hogy fölfedeztetésről félni nem lehetett volna.. . és mivel téged mégis házi fogságban tart, (ah Istenem! le neheztelsz rám!) igen. ebből hittem, hogy ö erősen féltékeny. Ha féltékeny lenne is — szólott Eleonóra sá­padt arczczal, hidegen, mig hangjának egy alig ész­lelhető rezgése mutatá, hogy keblében erős érzések nyomultak elő — ha kétkednék is hűségem felöl, ok- v.‘teilen hibás-e ő? Melyikünk vádolható jogosan? te Barbarám nem tudhatod. Ellenem szól mindé*’, esel re, hogy szétdultam egy kötelességet... Ah! szegény atyám! ... Ki szülői iránt bűnös volt, mi által nyújt kezességet a férjnek? Egyik viszony szentsége, táma­sza a másiknak... De —- folytató kevés szünet után - lejem kábul, rossz kedvem van, szeretnék magam lenni, okvetlen magam. Majd egy óra negyed múlva behozhatod a reggelit. Távozzál. Barbara kétkedve állott, mig szemei a nő párán- e>oíó tekintetével találkoztak. Midőn mormogó: „ö ör­döggé festi magát, hogy Senno urat angyalnak hí- gy ük‘" már Eleonóra kerevetre ült és hímző tűvel ke­zében, egy mintarajz idomait vizsgálta, melyet a rá­mára egészen átmásolt s melynek csupán földje hi­bázott még. A dajka ajtó felé tipegve visszanéz úrnőjére azon kisded szürke szemekkel, azon redőzött homlokkal, kéri'- és tolakodó arczszal. melyből nehéz volna elha­tározni: minő érzések csaltak két öreg cseppet pil­láira? — Megyek, kis babám, mint parancsolád, megyek. Eklcor a kilincsre tette kezét, s miután semmi ma­raszíalást, semmi választ nem nyert, fölnyitá az ajtót s a küszöbön mondá! — Ő inkább szereti férjét, mint szent Teréz és szent Aubergis a feszületet. Ö halálra kínzaná magát Senno úrért, mint ezek a megváltó képe előtt. Bölcs Isten, szent Isten szabad-e igy ragaszkodni földi dol­gokhoz ... Babám! bezárjam-e a zajtót? Eleonóra intett fejével. A kulcs lassan fordult meg a zárban s a szép és bús nő egyedül maradt. Barbara a konyhába tipegett s elégületieu pillan­tásokat vetett a szerény tűzhelyre, melynek terjedel­me egy nőtlen művész háztartásához volt mértékelve; a félrevont csuporra, melyben Eleonóra kész reggelije állott; az óntálak- és tányérokra, melyek igen kényel­mesen elfértek a fogason: három vagy négy ezüst ká­ló ura, mely mint nemesebb ai^ag, pléh társaitól kü­lön volt választva, s minden nemtelen érintkezéstől ótalmaztatott. Barbara csaknem megvetéssel tekintett e gondoskodása alá bizott tárgyakra: nem azért ugyan, mintha Sebeshelyt minden csupa arany és ezüst lett volna, koránsem; de, mert eszéből ki nem űzhette, hogy őt és úrnőjét becsukva tart oly egyén, ki semmi hatalom joggal fölötte nem bir, ki e tettét talán Senno rendelésével sem igazolhatja, s ki végre az el- orzott szabadságért legkisebb kárpótlást sem tud nyúj­tani kényelem-, bőség-, vagy fényűzésben. Barbara kevésbbé tartozott, mint más vén anyók, az epés nedvalkatuak közé; de mégis midőn a kony­haküszöbre lépett, nem állhatá meg, hogy csípőire ne szegezze kezeit, gúnyra ne csavarja alsó ajkát és far­kas szemeket ne váltson a kis verébbel, mely az esz- terhán csiripolt, a rőt kandúrral, mely a kútpárkány- ra ülve részvékeny kedélylyel nézte két galamb turbé- kolását a háztetőn és „Vigyázzál“ a kopott szőrű eb* bel, mely jámbor fejével mint sok más kutya, hitte, hogy valami fontos és eredményekre vezető köteles­séget teljesít, ha a kerítésen át minden utczánjárót megugat. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents